Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
1918. december 1.'?.. szerda unauKfiici ! Másodszor a Jókai Színházban IH u bay —Vas — Kánki: [Egy szerelem [három éjszakája Békéscsabán, a 2-es számú Általános Iskola kisdiákjai is a központi konyháról kapják a finom tízórait. Hol meleg tej, kakaó, hol tea tartozik a menühöz. A tisztasági csomagban pe- dik ott lapulnak a kellékek: a szalvéta és kéztörlő F ç,. F li( Összefogott a nagyközség Művelődési házra gyarapodik a forint Vésztőn — A közelmúltban Illés- koncert volt a vésztői művelődési házban. Attól féltünk, hogy a nagy hangerőt nem bírják ki az otthon megtámasztott falai — meséli Kaszai Mihályné, a vésztői sütőüzem dolgozója. — A művelődési ház évek óta nem tudja azt a követelményt kielégíteni, hogy a gyerekeknek, fiataloknak, idősebbeknek szórakozási lehetőséget nyújtson, sőt a vállalatok, intézmények rendezvényeinek sem tud megfelelő otthont adni. Egyszóval nem alkalmas művelődésre. Ezért született meg az az elhatározás, hogy a község vezetői a lakosság segítségével közösen teremtsék meg a lehetőséget egy új művelődési ház létrehozására. A régi művelődési házat 45 évvel ezelőtt építették a kereskedők és az iparosok. Nem csoda, ha az idő tönkretette. A tervek szerint az új művelődési ház a VI. ötéves tervben elkészül. A kiviteli terveket 1979 december végére ígérte a tervezővállalat. A Vésztőn épülő művelődési háznak a tervezett költsége 25 millió forint, de az építőipari árak növekedését figyelembe véve közel 30 millió forintba kerül majd az otthon, ha elkészül. — Régi kívánságnak teszünk eleget akkor, ha elkészül az új kultúrház — mondja Komáromi Gábor tanácselnök. — Tapasztalataink szerint a lakosság körében a mozgalom nagyon jó hangulatot váltott ki. A tanácstagok a népfrontaktívákkal közösen végigjárták körzeteiket, és a téglajegyek árusítása is hamarosan befejeződik. Az 59 tanácstagi körzetben egyenként háromtól hatezer forintig terjedő értékben adtunk el téglajegyeket. A mozgalom másik része a munkahelyekre korlátozódott. Itt 20-tól 60 forintig járulnak hozzá havonta a dolgozók öt éven keresztül a beruházáshoz. Az- eltelt 11 hónap alatt csaknem egymillió forint gyűlt össze lakossági támogatásból. így 1982- ig a támogatások összege hétmillió forintra növekszik, ami ugyan csak egy része a költségeknek, de kiemelkedő eredménynek könyvelhetjük el. A községben 2100-an dolgoznak. Szinte mindenki segítséget nyújt ehhez a munkához. Sokan keresték fel a tanácsot is személyesen azzal a szándékkal, hogy részt vesznek a mozgalomban. Az alig egyéves mozgalomról megkértük, mondják el néhányan a véleményüket a nagyközség lakói közül. Erdei László, a Sarkadi Építőipari Szövetkezet vésztői telepének építésvezetője : — Mindössze fél éve dolgozom itt. Januártól én is részt veszek a mozgalomban és négy éven át 20 vagy 40 forintot fizetek havonta. Borbély József, a Sarkadi Építőipari Szövetkezet vésztői telepének vezetője: — Sarkadon lakom, de én is nagyon szívesen tettem eleget a felhívásnak. Évente 100 forintot fizetek a közös alapra. Igaz, én nem vagyok vésztői, de Sarkadon hasonlóan támogattam a tornaterem építését. Karakas Józsefné bölcsődei dolgozó: — Havonként 20 forintot fizetek. Nagyon nagy szükség van az új otthonra. Tessék megnézni a mostanit! Az ékesen bizonyítja, hogy új kellene már. — Mit gondol, mindenki hasonlóan vélekedik? — Ahogy én meg tudom ítélni, minden dolgozó és nyugdíjas kevésnek tartja ma már azt, hogy a tévé műsorait nézze. Szívesen mennénk színházba, megnéznénk előadói esteket. — Aranyoskám, én 75 százalékos hadirokkant vagyok — panaszolja Földesi Imre bácsi. — Hatszáz forint nyugdíjat kaptam. Elmentem dolgozni, ezért elvették a nyugdíjamat. Tudom, hogy ez jogilag nem jár nekem. De ebből az 1241 forint keresetből nehezen lehet megélni. Hogy az új művelődési ház? Ha megkeresnének, talán én is támogatnám. Mennyi a téglajegy? ötven, 100—200 forintos címletekben lehet venni? ötven forintért én is vennék. Bódi Jenőné, a vésztői sütőüzem dolgozója: — Szórakozni csak a presszóba tudunk járni, az meg nagyon füstös, és az ott kialakult légkör és a feltételek aligha elégíthetik ki szórakozási igényünket. Én öt éven keresztül havonta 40 forinttal járulok hozzá az építkezéshez. Ügy tájékoztattak minket, hogy a VI. ötéves tervben elkészül. Mi fiatalok már nagyon várjuk. Parázs Béla gumijavító kisiparos: — Amikorra felépül, mi a feleségemmel nyugdíjban leszünk. Lesz ott biztosan klub is, ahová rendszeresen eljárhatunk. Évente 400 forinttal járultunk hozzá, a községben dolgozó kisiparosok is szép összegekkel léptek be. Az egyévi hozzájárulást már szinte minden kisiparos kifizette. — És ön mennyit fizet? — kérdeztem meg végül a tanácselnököt. — Egy évben 720 forintot Számadó Julianna Budi Jcnonc és Kaszai Mihályné is szeretnének kulturáltan, igényesen szórakozni Egy emberöltővel ezelőtt úgy mondták: az az igazi zenés színházi siker, ha a premiert követő napon a suszterinasok már az utcán fütyülik a darab legfülbemászóbb melódiáit. Manapság már nem szokás az utcán fütyürészni. De az így is kétségbevonhatatlan, hogy a ..planta-dal” már halhatatlan. Az Egy szerelem három éjszakája az elmúlt fél évszázad magyar színpadi irodalmának legtöbbször felújított műve. Az első magyar „musical” különös utat járt be az elmúlt tizenhét év alatt: kasszát duzzasztó, rivaldát szétverő fergeteges siker sohasem volt, csak éppen szép csendben, a magyar színházak vissza-vissza- ' érő mentsvárává változott. Mintha csak hallanánk az igazgató-főrendezőket egy- egy be nem vallott nagy színházi bukás után: most aztán már játsszunk valami igazit. S amikor műsorra tűzik az Egy szerelem három éjszakáját, a Költő, az író és a Muzsikus — nem akármilyen triumvirátus : Vas István, Hubay Miklós, Rán- ki György — közös alkotása mindig megújulást jelent a színháznak. Kiváló művészünk szerint azért visszavisszatérő izgalom az Egy szerelem három éjszakájában játszani, mert „kiismerhetetlen” darab. A rendezőkkel is játszik talán ez a sokarcú mű? Hol ezt, hol azt a szépségét mutatja, de aligha állíthatja egyetlen játékmesterünk is, hogy számára a teljesség sikerült. Hubay—Vas—Ránki alkotása mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat — színházi embernek, # nézőnek egyaránt. A négy (vagy öt?) budapesti „planta” — ez a darab színházi beceneve — és a szegedi, győri, szolnoki — sorolhatnánk — bemutatók jó némelyike bizonyítja, hogy ez a mélyen humánus mű milyen sokarcú tud lenni. S a színház törvényei szerint kegyetlen! Megtorolja a felületességet, a hamisságot, kibúvik az őszintétlenség csinált leple alól, s szinte gunyorosan kiabál: ez nem én vagyok ám, rosszak a bábáim! A Jókai Színház közönsége 1965-ben láthatta először az Egy szerelem három éjszakáját, s másodjára a múlt hét pénteki bemutatón. Nem volna dialektikus ösz- szehasonlítani a két „planta” értelmezést, hiszen csaknem másfél évtized telt el a két színpadra vitel között, két, merőben különböző műhelyű rendező munkájáról van szó, s az 1965-ös előadásban pályájuk csúcsához közeledő művészek alakították a főbb szerepeket — pl. Romváry Gizi, Stefanik Irén, Körösztös István —, a mostani előadásban pedig többnyire fiatalok, akiknek az Egy szerelem három éjszakája mély víz volt. Sik Ferenc rendező viszont ezúttal nem bizonyult elég gondos „úszómesternek” — néhány pályakezdő ifjú színészünknek már-már a haláltusáját láttuk. A sokarcú mű Síkon is bosszút állt. Mégpedig az értelmi és érzelmi csomópontok laza, elnagyolt illesztése miatt. Ez a darab nem hagyja, hogy „könnyen vegyék”, hogy arányait tévesszék. Vétót kiált, ha a játékon belül nem elég következetesen építenek a humánum és az erőszak ellenpontjaira. Mert akármilyen sokrétű is a mű, s hiába „frivolkodik” néhol az élet és a halál kérdéseivel is, a mondanivaló fundamentuma megváltoztatlan : a cíniA képen Bálint (Timár Zoltán), Júlia (Ferencz Éva) és Viktor (Szűcs András) Fotó: Demény Gyula kus erőszak elpusztítja az értelmes életet. A mű jel- képrendszeréből egyetlen pillanatra sem hiányozhat a kor idézése, a művészi memento. Ebből a megközelítésből az első felvonás elhibázott. Könnyed, néha üres játék csak csupán, pedig a rettenet már a levegőben van, s a visszaidézett képek — „óh, régi szép idők!” — éppen ettől kapják fanyarságukat. Ügy is mondhatjuk: szép idillekkel építkezik a tragédia. Máshol a játék véres valóság sejtető- je. Mindezt Sik színpadának — gondolunk például a tárgyalási jelenetre — nem mindig sikerül érzékeltetnie. A jelképrendszer is „kihagy” olykor, sőt vakvágányra jut. Hibás, rég túlhaladott szemlélet emléke kísért ebben az Egy szerelem három éjszakájában; egy tévhit, hogy a fasiszták, az Árpád-sávosok csak csupán ostoba, gügye fajankók voltak. Sajnos, nem így volt, bár így lett volna, akkor a „Légós” kezéből annak idején könnyű lett volna kiütni a fegyvert. Nemzetpusztító szervezett erőszak precíz gépezete pusztította el Júliát és Bálintot, tette testi és szellemi nyomorékká a három királyokat. A zenés tragédia ifjú szereplőiből nem sugárzik vissza a rettenet, érezhetően keveset tudnak arról á világról, amikor a félelem igazgatott. A rendezői munkát ezeken a pontokon is számon kell kérnünk! S ha már itt tartunk; tegyük szóvá a félreértelmezett Szegi- longit és Melittát, de meg kell említenünk Sándor, a szelíd költő kis, belső tragédiájának kihasználatlanságát is. A törvényszéki bírót sem tudjuk operettfigurának elképzelni, Gálfy László alakításával ellentétben, s az igazi Melittát is csak a harmadik felvonásban találta meg Felkai Eszter. Bálint drámáját Timár Zoltán nem tudja teljességében érzékeltetni. Nem hisz- szük el, hogy a Költőt lövik le, „csak csupán” a katonaszökevényt. Nem Rad- nóti-„beleérzést” hiányolunk, de a darab jelképrendszerében Bálint a szellem, a terror fölötte mond pusztító ítéletet. De a rezignált hall- gatagság nem azonos az intellektuális meditációval. Nemcsak a jelképen belül, de Júlia mellett is szürke Timár Zoltán Bálintja. Annál erősebb Júlia — őt Ferencz Éva alakítja — életereje. Talán még tapasztalatlan hitves, de ragaszkodásában, szerelmében erős, olyankor is elhisszük neki, hogy mindene a férje, amikor nemcsak a legintimebb ruhadarabjait viseli a színpadon. Ferenc Éva szép alakítássá érlelheti a csodálatos nőalakot, Júliát. A három királyok jelenlétével volna még vitánk. A naturalista megoldások miatt egyenesen az „elbar- mult nép” jelenik meg a színpadon. Veszélyes párhuzam érzékelhető a „Légós” és a három királyok között. De azt csupán a harsánysá- gig csúszó túlzások teszik — a testi és szellemi elnyomo- rodás Hubay—Vas—Ránki művében nem azonos a teljes kilátástalansággal. Éppen az a csodálatos ebben a darabban, hogy a leggyászosabb percekben is pislákol valamicske remény, s a „játékot” a legtragikusabb pontjait követően is folytatni lehet. A musical zenei megvalósítása — kisebb botlásoktól eltekintve —, igen jól sikerült. Érződik: Sik Ferenc mindent tud a zenés színpadról. Úgyszólván nem voltak „betétszámok”, minden a cselekményből következett. Holpert János biztos kezű dirigensnek bizonyult, az énekesi kvalitásokkal nem bővelkedő szereplőgárdát jelentős zenepedagógusi erényekkel vezette át a legnehezebb feladatokon is. Suki Antal díszlete a játékhoz illő és megfelelő volt, de a vetített képek kérdésében már dilemma jelentkezik: a monumentális panorámák sűrű változása nem veszi el a néző figyelmét a j átéktól ? Tapasztalatai nk szerint igen. Ahogy az emlékkőd sűrűsége is inkább a füst gomolygására emlékeztet. Tehát nem funkciója szerinti. Tiszai Lajos
