Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-07 / 237. szám

1978. október 7., szombat Alagútzsalus technológia — jövőre Kisebb vállalat termelését produkálja a Kelet-Magyar­országi Vízügyi Vállalat Bé­kési Főépítésvezetősége : az idén Békés és Csongrád me­gyében, működési területü­kön 170 millió forint terme­lési érték elérését tűzték cé­lul. A vállalat elsősorban mélyépítési munkákat vállal. Megyénkben is számos fel­adat hárul a KEVIÉP-re. Többek között Gyoma—End­réd szennyvízrendszerének építése a hozzá tartozó tisz­títóteleppel, a Nagykunsági 14-es öntözőfürt főcsatorná­jának építése a hozzá tar­tozó műtárgyakkal. A válla­lat dolgozói végzik egyebek között Sarkadon a cukorgyá­ri rekonstrukciót, valamint Gyulán az épülő SZOT-szál- ló alapozásánál a réselési munkákat. A megyeszékhe­lyen a József Attila-lakóte- lep mentesítő szennyvízveze­tékét ugyancsak a vállalat építi. Ezenkívül Békéscsa­bán a Baromfifeldolgozó Vál­lalat vízellátását vállalták, valamint lakások alapozásá­ra kötöttek szerződést. Csong­rád megyében a legnagyobb munkájuk Szegeden van: itt építik a napi 120 ezer köb­méter kapacitású szennyvíz- átemelő rendszert, a csator­nahálózattal. A gazdag programtól a fő­építésvezetőség időarányosan mintegy 15 százalékkal le­maradt. A csapadékos idő­járás miatt számos helyen a földmunkákat visszavetette, a földmunkagépek közleke­dése lehetetlenné vált, ala­pozásoknál a víztelenítés hátráltatta a munkálatokat. A KEVIÉP építésvezetősé­gén már készülnek a jövő évi tervek. Ennek egyik igen fontos része a technológiai váltás: az országban a má­sodikként bevezetik az alag­útzsalus technológiát, csapa­dékvíz-csatornák építésénél. Az új eljárás elsősorban köz- műalagutak kialakítására alkalmas, de segíti, jelentő­sen meggyorsítja és olcsóbbá teszi majd a városi csapa­dékcsatornák építését. Vetélkedő vízturbinák A folyók, tárolók vizének nyomásában és sebességében rejlő hatalmas energiát a turbinák alakítják át forgó­mozgássá, teszik alkalmassá villamos energia termelésé­re. Magát a turbina elneve­zést egy francia mérnök al­kalmazta először egy párizsi gépbemutatón, a múlt szá­zad elején. A vízturbinákat általában feltalálóikról ne­vezték el. A Francis-tur- bina Francis James Bicheno angol mérnök 1849-ben ke­letkezett találmánya. Új­donsága az volt, hogy a megszokott vízkerék-elren- dezésű elődjénél jobb ha­tásfokúnak bizonyult, s tengelye függőleges is le­hetett, ami nagy teljesítmé­nyű egységek építését is lehetővé tette. Ezt időrend­ben egy amerikai mérnök, L. A. Pelton szabadalma követte, az 1884-ben meg­alkotott Pelton-turbina. En­nél a gépnél a tengellyel együtt forgó, úgynevezett járókereket nem lapátok al­kotják, hanem egy tárcsa kerületén elhelyezett „ka­nalak”. Máig is használat­ban van ez a nagy esések hasznosítására készült tur­binatípus. A kis vízerők gazdaságos hasznosítására készült Bánki-turbinát 1917- ben szabadalmaztatta al­kotója, Bánki Donát buda­pesti műegyetemi profesz- szor. E turbina elrendezése hasonló a közismert víz­kerékéhez, de a megfelelő­en kialakított csatorna se­gítségével a kerékre ráve­zetett víz kétszer áramlik keresztül az ívelt lapátok­kal ellátott járókeréken. Az eredmény: jó hatásfok, ol­csó szerkezet, rugalmas al­kalmazkodóképesség a kü­lönböző természeti adottsá­gokhoz. A Kaplan-turbina egy osztrák—cseh származású mérnök alkotása. Viktor Kaplan a Ganz gyár alkal­mazottjaként, az 1910-es évek közepén szerkesztette meg a kis esésű folyók hasz­nosítására s^ánt szárnyla­pátos (propelleres) turbinát. A kis esésű, változó meny- nyiségben rendelkezésre álló vizek hasznosítására a Kaplan-turbina ma is a leg­alkalmasabb típus. Védőcső a járműiparnak — telefonközpont a metrónak Napjainkban szinte minden vállalat, minden szövetkezet keresi az új utakat, új, jö­vedelmezőbb, hasznosabb termékek gyártására törek­szik. Szükség is van erre, hiszen ma már csak az a ter­melő egység él meg, amelyik igazodik a piaci igényekhez, s régi elavult, korszerűtlen, keresetlen termékeiről le­mond. Ilyen szemüvegen ke­resztül vizsgáltuk a Mező- hegyesi Vas-, Fém- és Gép­ipari Szövetkezetei is, amely a termelésben az elmúlt hó­napokban két új tevékenysé­gi körrel bővítette „reperto­árját”. Az egyik az úgynevezett telefonkulcsok — rotári köz­pontok, kapcsolók gyártása, amelyek telepítése napjaink­ban is folyik, s a tervek szerint az év utolsó negye­dében a gyártás teljes kapa­citással be is indul. Addig is alkatrészek összeszerelésével foglalkoznak a BHG-nek, jö­vőre már saját maguk ké­szítik az alkatrészeket is. A szövetkezet vezetőinek szá­mítása szerint az idén már 1,6 millió forintot profitálnak e tevékenységükkel, jövőre pedig szeretnének 10 millió forint értékben előállítani az új termékükből. Nem is­meretlen számukra az új jel­legű munka, hiszen koráb­ban hasonló telefonközpontot építettek, többek között a budapesti metrónak is. A másik új profil a haj­lékony tengelyek, védőtöm­lők gyártása. A Mechanikai Művek Gyárától vették át e termékek gyártását, s többnyire a hozzá szükséges gépeket is. A gyártósor az elmúlt hónapban beindult, s úgy tervezik, hogy az idén kétmillió, jövőre pedig 8 millió forint értékben állíta­nak elő hajlékony „csőkígyó­kat”. A rendelések alapján ennek négyszerese is kevés lenne, de kapacitásuk véges. Pedig a termékeket várja a járműipar, de felhasználják a fogorvosoktól a vízvezeték­szerelőkig szinte minden ipar­ágban a 4 millimétertől 50— 60 milliméter átmérőig ter­jedő, szigetelt, vagy anélküli védőcsöveket. Ma még csak összeszereléssel foglalkoznak, de a géptele­pítések után saját maguk készítik az alkatrészeket is a te­lefonközpontokhoz Még egy kis igazítás, s a befűzés ntán megindul a Wafios félautomata gép, amely naponta 1100 méter hosszú védő­csövet sodor a fémszalagokból Fotó: Veress Erzsi Méhészek és a mezőgazdaság Látványos fejlődésre nem számíthatunk Magyarországon a fejen­kénti mézfogyasztás alig éri el a 30 dekát. Más országok­kal összehasonlítva ez igen szerény szám, hiszen pél­dául Angliában, NSZK-ban és Kanadában másfél kiló a fejadag. Meghökkentő eredményre jutunk akkor is, ha a méz- és cukorfogyasztás adatait vizsgáljuk. Hazánkban a cu­korfogyasztás évek óta nö­vekszik és ma már több mint 40 kilogramm az egy főre számított adag. Tehát 40 kilogramm cukor és 30 dekagramm méz. Pedig ku­tatások bizonyítják, hogy a méz egészségesebb táplálék. Sőt a méznek ősidők óta gyógyító hatást tulajdoníta­nak, s ezt igazolják az orvo­si kutatások is. Nem minden édes, mint a méz A mézfogyasztás jelentő­sebb növekedésére azonban a közeljövőben aligha szá­míthatunk, s ennek okát nem elsősorban az étkezési szokásokban kell keresnünk. Egyszerűen arról van szó, hogy a méhészek és méhcsa­ládok száma évek óta vál­tozatlan, sőt egyes idősza­kokban csökken a számuk. A nagy méhészeti hagyo­mányokkal rendelkező Ma­gyarországon egyébként min­dig is nagy becsben tartot­ták a méheket. Ma is szigo­rú rendelkezések védik a méhészek érdekeit. Az elő­írások betartása körül azon­ban gyakran robbannak ki „háborúk”. A korszerű me­zőgazdaságban használatos növényvédő szerek sok kese­rűséget, vesződséget okoz­nak a méhészeknek. De en­nek ellenkezője is igaz; a nagyüzemekben ugyanis nemegyszer a hatékony, gyors növényvédelem akadá­lya a méhek jelenléte. A szövetkezetekben, állami gazdaságokban nemegyszer inkább a kártérítést vállal­ják, mert a védelem elmu­lasztásával még nagyobb lenne a veszteség. Az ellen­tétek oka a nagyüzemek és méhészek rendezetlen kap­csolata. A vitás kérdések egy része felett így azután a bíróságok döntenek. örvendetes viszont, hogy egyre többen ismerik fel; a méhek megporzó tevékeny­sége a növények egy részé­nél a termés mennyiségére is kihatással van. A gazda­ságok és a méhészek „békés egymás mellett élésére” len­ne szükség. Ez mindkét fél­től engedményeket, az elő­írások szigorúbb betartását követelné. Mert vannak elő­írások. .. N fullánk megmarad A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ez év elején közzétett felhívása például a következőket tar­talmazza: „Az együttműkö­dés továbbfejlesztése érde­kében az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ve­zetői állapodjanak meg a méhészszakcsoportokkal és tagokkal, a méhek fogadását készítsék elő. A gazdaságok a vándoroltatás idején ad­janak szállítóeszközt és ra­kodókat, jelöljék ki a rako­dóhelyeket, kultúránként ál­lapodjanak meg a megpor- zás díjazásában.” Az üze­mek nagy részénél azonban e rendelkezésnek, a méhé­szek tanúsága szerint, nem szereztek érvényt. Persze, követendő példák­ról is tudunk. A Szabolcs- Szatmár megyei Nyírkert 5500 hektáron vette igénybe a méhészek hasznos tevé­kenységét. Ellenszolgáltatás­ként szállítóeszközt, rakodó- munkásokat, pénzt és ter­mészetbeni juttatást adtak. Hasonlóan jó példákról hal­lottunk Békés megyében többek közt a Szeghalmi Ál­lami Gazdaságban és a Fü­zesgyarmati Lucernater­mesztési Rendszerben. Egy korábbi MÉM-rende­let alapján a virágzó növé­nyek rendszeres kezelésére engedélyt a megyei növény- védelmi főfelügyelő adhat. A védekezés időpontjáról, helyéről azután értesíteni kell a méhészeket. Csakhogy a méhészek nem egy eset­ben elmulasztják vagy kés­ve jelentik be letelepedési szándékukat, nem szállítják el a védekezés helyétől a kaptárakat, ezzel késleltetik, akadályozzák a vegyszere­zést. Így a játékszabályokat betartó gazdaságokat eseten­ként több százezer forintos kár is érheti. Ennek ellenére az utóbbi években sokat javult a me­zőgazdasági üzemek és a méhészek kapcsolata. Míg tavaly tíz, addig az idén négy esetben fordultak bíró­sághoz a méhészek. A viták elkerülése köz­ügy. A mezőgazdaságnak ér­deke a méhmegporzást tu­datosan a jobb és több ter­més előállításának szolgála­tába állítani. Ezt persze ma még nem minden üzemi ve­zető ismerte fel. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a méhészeti szakcso­portoknak és a méhészeknek is vannak kötelezettségeik. Méhek és milliárdok Nem véletlenül foglalko­zunk a méhészek és a me­zőgazdasági üzemek együtt­működésével. Egy szakembe­rek készítette jelentés sze­rint ugyanis a méhek meg­porzó munkája mintegy 4,3 milliárd forint mezőgazdasá­gi termelési érték előállítá­sának feltételeit teremti meg. Hazánkban a megpor- zásra szoruló mezőgazdasági terület — a kerteket és ré­teket leszámítva — mintegy 450 ezer hektár. A méhcsa­ládok száma 630 ezer. A szántóföldi növények és gyü­mölcsösök ;viszont ennek két­szeresét is képesek lennének eltartani. Békés megyében az adatok a méhészkedő kedv hullám­zásáról adnak számot. Ta­valy a megyében 25 ezer 500 méhcsalád volt. Ez több mint amit 1952-ben tartot­tak nyilván, de 12 ezerrel ke­vesebb az 1967-esnél. Ez a visszaesés minden bizonnyal elválaszthatatlan a mező- gazdaság kemizálásától, bár nem feltétlen szükségszerű következménye. Az idei év bizonyítja, az időjárás is befolyásoló té­nyező. A méhészek 1978-at az évtized leggyengébb éve­ként könyvelhették el. A megyében a tervezett 57 va­gon méz mintegy 50 száza­lékát pergették ki a méhé­szek. A gondokat szaporít­ja, hogy az anyagi támoga­tás a szerződések teljesítésé­től függ. Ilyen helyzetben tehát aligha lehet a méhészet lát­ványos fellendülésére számí­tani. S hogy az ellenkezője se történjék, meg kellene ta­lálni a mezőgazdasági üze­mek és a méhészek együtt­működésének módjait. ; (kepenyes) A másik- nagy probléma az emberiség energiaellá­tása A jövő e téren a ter­mészetadta, „tiszta” ener­giáké, így a nap- és a szél­energiáké. Előrehaladott kísérleteket folytatnak a napenergia hasznosításával kapcsolatban a Szovjetunió­ban, az NSZK-ban, az USA- ban, Franciaországban, Iz­raelben, Ausztráliában és más országokban. Afriká­ban több országban sikerrel alkalmaznak napenergiával működtetett hőszivattyúkat, amelyek egy-egy település, oázis mindennapi vizét emelik ki a kutakból. Nap­energiával fűtött és lég­kondicionált házak működ­nek már több országban. Jól haladnak azok a kísérletek is, amelyeknek a célja a napenergia átalakítása elekt­romos energiává. Francia- országban nap-villanyerő- mű üzemel és a jelek sze­rint még ebben az évezred­ben a „nap-kilowatt” ára versenyképes lesz a ha­gyományos villanyerőmű­vekben előállított kilowatt árával. A tudomány szigetén még ebben az évtizedben meg­indítják a kutatásokat az emberiség égető problé­máinak a megoldása érde­kében. H. M. H tudományok szigete A Bahama-szigetcsoport 29 nagyobb és 600 kisebb szigetből áll a nyugat-indiai szigetvilágban, Amerika kapujában. Kolumbusz eze­ket a szigeteket pillantot­ta meg először, amikor fel­fedezte az Újvilágot. A Ba­hama-szigetcsoport összte­rülete 11406 négyzetkilo­méter. A szigetcsoport egyik különleges adottságokkal rendelkező tagján legújab­ban tudományos kutató- központot létesítenek. A sziget szakmai események­nek, konferenciáknak is otthont fog nyújtani az el­következő évtizedben. A kutatócentrum intéze­teiben a fő kutatási témák: a nap- és a szélenergia hasznosítása, a tengervíz sótalanítása, és a tengeri kultúrák (aquakultúra) ta­nulmányozása. A további­akban a rovarpopulációk szabályozásával és a sósvi­zes rizstermesztéssel fog­lalkoznak majd a szigeten, valamint a laboratóriumi kísérleti állatok tenyésztési problémáival. A kutatási témák között a legégetőbb talán a víz- és energiaprobléma. Az em­beriség édesVízfogyasztésa ijesztő mértékben növek­szik. A vízfogyasztás nö­vekedése együtt jár a de­mográfiai robbanással, az iparosodással, a városi ember igényeinek a növekedésével. Földünk egyes városaiban egyetlen lakos napi vízfogyasztása meghaladja a 400 litert. Szomjasak tehát a városok, szomjazik a mezőgazdaság és a sivatagi területek. Sahsel vidékén, Afrikában, az 1968 óta tartó szárazság egész néptörzseket kergetett ki otthonából. Földünk vízfo­gyasztásának mutatói 1900 óta így alakulnak: 1900: 0,2, 1950: 0,4, 1970: 0,7, 2000: 1,0, 2015: 1,2. Sok nehézséget okoz egyes szigetek vízellátása is. A Bermuda-szigeteken példá­ul nincsenek patakok, fo­lyók és így ivóvíz sincs. A felszíni kutakból nyert víz ihatatlan. Az állami kutak sótalanított ivóvizének ára magas, ezért a lakosság egy része esővizet gyűjt és tá­rol ivási célokra. A sziget jobb szállodái a vezetékes vizet fordított ozmózisos el­ven alapuló berendezésekkel tisztítják ivóvízzé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom