Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. szeptember 6., szerda o EH2SEB A Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetből évente mint­egy 6 ezer négyzetméternyi szőnyeg kerül az NSZK-ba. Képünk egy 12 ezres gyapjú perzsaszőnyeg csomózását illuszt­rálja Fotó: Martin Gábor Szülőknek, felnőtteknek A gyermekbalesetek megelőzéséről A statisztikai adatok sze­rint az utóbbi évek szeptem­berében ugrásszerűen meg­nőtt a gyermekbalesetek szá­ma. Véletlen ez? Nem való­színű. Akkor mivel magya­rázható a gyermekbalesetek szeptemberi növekedése? — erről beszélgettünk Balta János rendőrfőhadnaggyal, a megyei rendőr-főkapitány- ság közlekedési osztályának vezetőjével. — Az új tanév kezdetén, amikor először lépik át a gyermekek az iskola-kapuját — ekkor még bizonyosan el­kísérik őket —, gondoljanak arra a szülők, hogy nemcsak iskolások, hanem hamaro­san a közlekedésnek is ön­álló részvevői lesznek cse­metéik. Fordítsanak kellő gondot a kisiskolások felké­szítésére, 'hogy épségben ér­kezzenek a kívánt célhoz, elkerülve az utcán rájuk le­selkedő közlekedési veszé­lyeket. — Mit tehetnek és tegye­nek a szülők a balesetek megelőzéséért? — A gyermekbalesetek megelőzésének egyik jól bevált módja a valóságos helyzetek megismertetése, a közlekedési szempontból ve­szélyes helyek hangsúlyozá­sa, a gyermekek figyelmének állandó ébrentartása. Ismé­telgetve véssék a gyermekek tudatába a veszélyhelyzete­ket, az ésszerű elhárítást, a megfelelő védekezést és az óvatosságot. Ne feledjék: a gyermek a látott példából tanul. A gon­dolkodása logikus, emléke­zete pedig általában kitűnő. A szülők példája hat a leg­mélyebben a későbbi maga­tartására, így a közös sétá­kon sok mindent megtanul­hat. Az átkelés, a megállás, a járda szélén a körültekin­tés, a beszélgetés abbahagyá­sa, majd a figyelmes áthala­dás apróságnak látszó dolgok, de a legeredményesebben szülői közreműködéssel sa­játítható el. A gyermekbale­setek megakadályozása, éle­tük és testi épségük meg­óvása nemcsak a szülői ház, az iskola és a járművezetők feladata, hanem mindenkié, aki az utcán egy figyelmez­tető, vigyázó mozdulattal megakadályozhatja a bajt. Kriminológiai kutatások sze­rint a legtöbb balesetet a gyermekek szertelensége okozza. Váratlanul az úttest­re szaladnak, a közúton ját­szanak, amely közlekedési szempontból helytelen ma­gatartás, gyermeklélektani- lag azonban természetes vi­selkedés. A gyermek magatartása az állandóan változó közle­kedési helyzetekben lénye­gesen különbözik a felnőt­tétől. A gyermek nem kis felnőtt. Tapasztalatai gyérek, figyelme szerteágazó és az adott helyzetben nem a lé­nyegesre, hanem a számára érdekesebbre irányul, eset­leg éppen olyanra, amely biztonsága szempontjából teljesen közömbös. A gyer­mek tehát nagyon sok eset­ben nem is észleli a közleke­désnek azokat a mozzanata­it, melyek számára fenyege- tőek, s ennek a következmé­nye, hogy el sem jut minden esetben a veszély felismeré­séig. A közlekedési balesetek oka a leggyakrabban még­sem a hibás észlelés, hanem a játszó gyermek érzelmi és indulati túltelítettsége. Egy példa: A labda után, a térről az úttestre futó gyermek ma­gatartása a játék hevéből adódó természetes magatar­tás. — Jogosan vetődik fel ezek után a kérdés: tényleg a gyermek a hibás? — Véleményünk szerint nem ! Megfelelő gondosság és a felnőttek nagyobb felelős­ségérzete mellett a gyermek­tragédiák nagy részét el le­hetne kerülni. Ehhez azon­Hasznosítható munkaerő-tartalék YB-ülésröl jelentjük II postai szolgáltatás helyzete Mezökovácsházán elhelyezése okoz gondot, hiszen a posta épülete nem a legkorszerűbb. A túlzsú­foltság miatt nem tudják feladatukat zavartalanul ellátni. Ugyanakkor az ügy­feleknek fenntartott terem is kicsi, csúcsforgalomban alig lehet a munkahelyeket megközelíteni. Nincs ele­gendő kézbesítő sem. Ennek ellensúlyozására nyugdíja­sokat és diákokat alkalmaz­nak. Állandó munkaerő fog­lalkoztatását a kedvezőtlen munkaidő-beosztás és az alacsony fizetés akadályoz­za. Mindenesetre a posta- igazgatóság és a helyi ta­nács keresi azokat a meg­oldásokat, amelyek fellen­dítik a postai szolgáltatá­sok színvonalát Mezőko- vácsházán is. Ezt követően a szakmun­kásképzés lehetőségeiről, gondjairól tárgyaltak a vég­rehajtó bizottság tagjai és a meghívott szakembe­rek. Ünnepség Fáspusztán Szeptember 5-én ülést tartott a mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. A lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról szóló jelentés után megvitatták a posta munkáját elemző jelentést, amelyet Bene József, a hi­vatal vezetője terjesztett a testület elé. A posta forgalma megle­hetősen nagy. Havonta mintegy 42 ezer levelet, 450 csomagot vesznek fel. A kézbesítők 26 ezer levelet, 1300 nyugdíjutalványt, 1450 pénzesutalványt továbbíta­nak. A telefonközpont ösz- szesen csaknem 20 ezer he­lyi és távolsági beszélgetést bonyolít le. A hivatalhoz je­lenleg 64 500 napi-, hetilap és folyóirat érkezik, amely­ből 57 ezret előfizetőknek kézbesítenek. Az utóbbi években nagy gondot fordítottak a külön­féle munkafolyamatok gé­pesítésére. Most már ezek Szombaton a szokottnál is nagyobb sürgés-forgás volt a Bélmegyer község­hez tartozó Fáspusztán. Mit ünnepeltek a hajdan volt, ódon grófi kastélyban? ban a gépjárművezetők köz­lekedését a gyermekek lát­tán különös gondosság kell, hogy jellemezze.' Olyan he­lyes gyakorlat kialakítása lenne indokolt, ami a közle­kedésben fejlettebb országok gépjárművezetőit jellemzi, vagyis, hogy az úttest köze­lében gyermek láttán a gép- járművezetők már nagy tá­volságból csökkentik tempó­jukat. Tehát nemcsak isko­lák és játszóterek mellett va­ló elhaladásnál kell a gyer­mekek váratlan magatartá­sát figyelembe venni, hanem arra valóban mindenütt, ahol a gyermekek az úttest köze­lében játszanak, már számí­tani kell. — A közlekedésben részt vevő gyermekekkel kapcso­latban a gépjárművezető fel­adatai és kötelességei már szinte az unalomig ismertek. Sajnos, még mindig nem eléggé tudatosítottak. Az alapszabályokat mégis, mi­ben foglalná össze? — A következőkben: a gépkocsivezetők ne csak az úttestet, hanem a gyalog­járdát is figyeljék, az olyan lakott területen, ahol sok a parkírozó jármű, lassabban, óvatosabban haladjanak. Ha több gyermek tartózkodik a járdán, akkor mellettük kel­lő hely- és oldaltávolságban haladjanak el, az autóbusz­megállóhelyeknél külön fi­gyelmet fordítsanak a le- és felszálló utasokra. Személygépkocsiban a gyermekutasok esetében há­rom fő szabályra hívnám fel a figyelmet: a gyermek a hátsó ülésre való, semmi esetre sem a vezető melletti ülésre! A kisgyermekek szá­mára feltétlenül ajánlatos gyermekülést felszerelni. Nem szabad engedni, hogy a gyermek az autóban a ke­zét a kilincsen tartsa, de különösen nem, hogy azt nyitogassa, csavargassa, ke­zét vagy fejét az ablakon ki­dugja. S még valamit: ha járművünkkel parkírozunk, akkor a személygépkocsin­kat veszélytelen helyre állít­suk le, ha a gyermeket az álló járműben egyedül hagy­juk, akkor a kéziféket húz­zuk be, és az indítókulcsot vigyük magunkkal — mond­ta befejezésül Balta János rendőrfőhadnagy. — szekeres — Az általános iskola és ne­velőotthon fennállásának 15. évfordulóján ünnepi vacsorát rendeztek az in­tézet dolgozói. Éppen 15 éve, hogy a felújított, né­hány éve már lakatlan kas­télynak 80 állami gondozott kisgyerek és néhány fel­nőtt lett a lakója. Szász­falvi László akkori igaz­gató irányításával igyekez­tek a dolgozók minden energiájukat, tudásukat be­vetve meleg otthont te­remteni az elhagyott apró­ságoknak. A 15 év alatt csaknem 800 alsó tagozatos gyerek nevelkedett itt rö- debb-hosszabb ideig, immár 36 dolgozó vigyázó szeme és dolgos keze mellett. A vacsorát megelőző hi­vatalos ünnepi percekben az intézet igazgatója, Dan- kowwsky Ákos köszöntöt­te a dolgozókat és a vendé­geket. Meleg szavakkal búcsúztatta Dávid Mátyás előző igazgatót és feleségét, akik Békésen folytatják munkájukat. A nevelőotthon valamennyi dolgozója pénz­jutalomban részesült, a 15 éve itt dolgozó törzsgárda- tagok (szám szerint 12 dol­gozó) külön hűségjutalmat kaptak. Az ünnepélyességet emelte a vendégek megjelenése is. Békés város Tanácsa kép­viseletében Makoviczki Já­nos tanácselnök, Vámos László elnökhelyettes és Puskás László osztályvezető vett ' részt a vacsorán. Bél­megyer község vezetői is képviseltették magukat Sze­gedi Elek községi párttit­kár, Báli Mihály tanácsel­nök és Perecz Sándor tsz- elnök személyében. A ven­dégek közül Jász József, a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézet igazgatója kért szót, és méltatta a fás­pusztaiak áldozatos, a gyer­mekek szeretetén alapuló munkáját, majd • ajándékot adott át a jubiláló intézet­nek. Juhos Imréné Korunk egyik leggy a ; ab­ban előforduló és i legtöbb áldozatot követelő, alatto­mosan támadó népbetegsége a szívinfarktus. A súlyos vérellátási zavarokkal járó szervi rendellenesség a gyó­gyítók eddigi tapasztalata szerint a kialakulását köz­vetlenül követő időszakban a legveszélyesebb, bár -al­sóbb is csak nagyon nehe­zen lehet vele megküzdeni. Ezé~t a jövőben a gyógyítás helyett elsődlegesen a meg­előzésre kell törekedni. En­nek a helyesen f elismt rt elvne.v a jegyében fol:; tan O ó másfél évtizeddel ezelőtt, a Telefon­gyár egyik — Pest megyei kisközségbe telepí­tett — gyáregysége bedolgo­zók szerződtetésével pró­bálta enyhíteni munkaerő­gondjait. A telefonkészülé­kekben sok olyan szerelvény van, amelyek különösebb szaktudás nélkül, az anya­gok és néhány szerszám bir­tokában otthon is elkészít­hetők. Az életrevaló ötlet megvalósítása azonban a vártnál is nagyobb nehéz­ségeket okozott. Az ipari be­dolgozók fogalma akkori­ban már eléggé ismert volt; külföldön, elsősorban az iparilag fejlett államok­ban majd mindenütt alkal­mazták, Magyarországon pedig a helyiipari vállala­tok és szövetkezetek egy részének léte a nagyszá­mú b'eldolgozó munkájától fügött. A nagyiparban, a minisztériumi vállalatoknál viszont járatlan út volt a beldolgozói rendszer, s jó­részt emiatt a telefongyári kísérlet rövid idő alatt meg- ’ bukott : adminisztrációs bonyodalmak, szervezési, elszámolási problémák ne­hezítették a bedolgozói rendszer véglegesítését. Figyelemreméltó kezde­ményezésről azóta sem ér­kezett hír, s ez nem is cso­da, mert a bedolgozók hely­zete, még a helyiipari vál­lalatoknál és a szövetkeze­teknél is annyira rende­zetlen, hogy az ilyesfajta munkát úgyszólván csak a csökkent munkaképességű­ek, a nyugdíjasok, a terhes-, vagy a kisgyermekes anyák vállalnak, illetve azok, aki­ket anyagi körülményeik kényszerítenek erre. Ez a külföldön már régen pol­gárjogot nyert — és ered­ményesen alkalmazott — foglalkoztatási forma ná- 1 lünk egyfajta — és megle­hetősen rosszul alkalmazott — szociálpolitikai eszközzé degradálódott, amelynek kö­rülményeit, alkalmazási le­hetőségeit sokáig még jog­szabály sem regulázta. Óvatos becslések szerint jó 300 ezerre tehető azok! száma, akiket csak részfog­lalkoztatás, vagy az otthon végzett bedolgozói munka formájában lehet a társa­dalmi termelésbe bekap­csolni. Ezzel szemben el­enyészően csekély azok szá­ma, akiket — szinte kizáró­lag a szövetkezetek és a helyiipari vállalatok — be­dolgozóként foglalkoztat­nak, jóllehet az ismert mun­kaerőhelyzet megkövetelné, hogy a kis- és nagyvállala­tok felfedezzék ezt a rej­tett és gazdaságilag jól hasznosítható munkaerő- forrást. A beruházási eszközök­kel rendelkező állami ipart azonban nem érdekelte és nem is érdekli .különöseb­ben ez a téma. A szeré­nyebb anyagi eszközökkel dolgozó szövetkezetek, he­lyiipari vállalatok pedig, ha akarnák, se tudnák nö­velni bedolgozóik számát, mivel — számtalan hát­rányos megkülönböztetés miatt — nem nagy a tolon­Dél-Pest területén széles kö­rű helyzeti elmérő vizsgála­tok. Az Országos Kardioló­giai Intézet irányításával végzett ; munka szervesen kapcsolódik az Egészségügyi Világszervezet kezdeménye­zésére tizenhét ország rész­vételével infarktusregiszter- program kidolgozásához és megvalósításához. ' vizsgálatot végző szak­emberek Oláh Bélának, az 7 TI tudományos munkatár­sának elmondották, hogy a vísérletül választott város- 'észben a körzeti orvosok és az ott működő egészségügyi gás az otthon végezhető munkáért. A bedolgozó például gya­korlatilag csak jogviszony­ban áll a vállalattal, an­nak ellenére, hogy az érvé­nyes rendelkezések értel­mében státusza munkavi­szonynak minősítendő és kezelendő. Következéskép­pen azok a szociális ked­vezmények és juttatások (fizetett szabadság, ebéd­idő, esetleges útiköltség, kedvezményes üdülés stb.), amelyek a vállalati dolgozók természetes jogai, a bedol­gozót csak elvileg illetik meg, ám ezt az elvet soha, sehol és senki sem érvé­nyesíti a gyakorlatban. Még ennél is nagyobb gond a bedolgozók bérezé­se: az alacsony darabbér, a nagyüzemi szervezettséget feltételező bérpolitikai és bérezési gyakorlat, vala­mint a maximált kereset nem használ a bedolgozói rendszer kiszélesítésének. Az amúgy sem magas ke­reseteket csökkenti még a rezsiköltség, amely a leg­több esetben a bedolgozót terheli. Ritka az a vállalat, ahol amortizációs térítést adnak a bedolgozóknak. Mindez együttvéve bősé­gesen elegendő ok arra, hogy kevesen szánják el magukat a bedolgozói mun­kára, s hogy a bedolgozók táborában is nagymérvű le­gyen a fluktuáció. A be­dolgozók nagy része idős korú, jóval túl a nyugdíj- korhatáron, akik eleve idő­szakonkénti pénzkereset­nek tekintik ezt a tevékeny­séget. Aki pedig állandó jel­legű munkát és keresetet remél a bedolgozástól, azt is vándorlásra kényszeríti a „hol van munka, hol nincs” állapot. A helyiipari vállala­tok és szövetkezetek ren­delésállománya sokkal piac- érzékenyebb, mint a mi­nisztériumi vállalatoké. A munkaellátottságnál pedig a bedolgozók jönnek utoljá­ra számításba. S mindezek ellenére a be­dolgozók kézi munkával, minimális anyagi ráfordítás­sal, mostoha körülmények között, évről évre több száz­milliós értéket állítanak elő. Miből is az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági racionalitása ná­lunk sem kérdőjelezhető meg. Különösen nem eb­ben a mukaerőigényes vi­lágban. S akkor, amikor több mint 300 ezren kapják a gyermekgondozási se­gélyt, ám a gyermekgondo­zás melletti időtöltésük egy­re súlyosabb társadalmi gond. n i olyan államok, mint Japán, Svájc, Auszt­ria régóta és nagy haszonnal alkalmazzák a bedolgozók százezreit, ak­kor talán a magyar ipar is profitálhatna valamit e módszerből. A híradás- technikában, a könnyűipar számos ágában tág tere le­hetne a bedolgozásnak. Csak az apró, egyedi és önma­gukban jelentéktelen kísér­letek, próbálkozások he­lyett tömegméretekben kel­lene hozzálátni a bedolgo­zói munka szervezéséhez. Vértes Csaba intézmények szakértőinek közreműködésével félmillió ember közül szemelték ki a vizsgálandó alanyokat. A „szűrés” nagyon alapos volt: a több szakaszos tevékeny­ség első fázisában vala­mennyi olyan infarktusos esetet leltárba vettek, amely e terület lakosai között ál­talában előfordul, nemcsak az aktív és már röntgennel kimutathatóan kóros elvál­tozásban szenvedőket emel­tek ki, hanem a betegségre a legcsekélyebb hajlamot mutatókat is. ÖsszehangaLabb betegellátás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom