Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

1978. szeptember 16„ szombat Hirschmann, telefonközpont, rádió, tv A nagyközönség alig is­meri a Híradótechnikai Vál­lalat békéscsabai gyáregysé­gének tevékenységét. Bizo­nyára kevesen figyeltek fel az apró HTV-emblémára, amikor kezükbe vettek egy magnócsatlakozót és a köz­ponti antennákhoz gyártott csatlakozó szerelvényeken sem a készítő cég jelzését keresték. Többi gyártmá­ány van ezekből a szerelvé­nyekből, a házi hangtech­nika rohamos fejlődése ala­posan megnövelte az igénye­ket. Behoztak tehát egy kis mennyiséget tőkés importból, ez azonban csaknem kétsze­resébe került a hazainak. Maradt tehát megoldásnak a gyártás felfuttatása, melyre nemsokára számíthatunk. Kapott ugyanis a HTV bé­HTV fl névnapra minden készen lesz :i munkák Gádoroson fl Magyar Mezőgazdaság Különleges műszer — polyscope — segítségével mérik be az antennaszűrők átvitelét nyukkal pedig csak kevesen találkoznak. Részint azért, mert olyan helyeken üzemel­nek, ahová kevesen jutnak el, másrészt pedig külföldre, az NSZK-ba kerülnek. A gyáregység főmérnöke — Márton József — szerint a Híradótechnikai V állalatra alapvetően az jellemző, hogy a híradástechnika perifériá­ján helyezkedik el. Olyan ki­egészítő berendezéseket, sze­relvényeket gyártanak, me­lyek nélkül nem működné­nek a rádiók, televíziók, magnetofonok, telefonköz­pontok, de ők maguk ritkán kerülnek a reflektorfénybe. De ha mégis, akkor annak egy csöppet sem örülnek, mert ez azt jelzi: valami baj van. Mint ahogy ez leg­utóbb, az amatőrök által csak tuchelnek nevezett há­rom- és ötpólusú csatlako­zókkal kapcsolatban is tör­tént. Csapok és csatlakozók Ezekkel a magnócsatlako­zókkal egyszerűen az történt, hogy eltűntek az üzletekből. Hónapokon keresztül hiába járt utána mindenki, a sze­rencsésebbek kaptak csak egyet-egyet pult alól... A hi- ánv .azóta enyhült, de az el­látás korántsem mondható egyenletesnek. — Jelenleg egyszerűen képtelenek vagyunk többet gyártani — magyarázza a helyzetet a gyáregység fő­mérnöke. — Gyártási tech­nológiánk egy része rendkí­vül korszerű, modem auto­mata gép végzi a fémalkatré­szek préselését, de másik ré­sze elavult, szinte kisipari rendszerű. A kis fémcsapo­kat kézzel kell a sablonba illeszteni, és ez elég lassan megy. Ezen csak rekonstruk­cióval tudunk segíteni. Így is gyártunk azonban évente mintegy 30 millió forint ér­tékű csatlakozót, csakhát az igények nagyobbak. A Német Demokratikus Köztársaság jelentős meny- nyiséget vesz minden évben, ezenkívül ki kell elégíte­nünk a nagyfogyasztók, a BRG, a Videoton és az Ori­on igényeit. Ami marad, ab­ból csurran-cseppen valami a kiskereskedelmi hálózatba. Mindenki érzi, hogy ez így sokáig nem mehet. A keres­kedelem megpróbált szocia­lista importból hasonló csat­lakozókat beszerezni, de ez a törekvés ne n járt sikerrel. A baráti országokban is hi­késcsabai gyáregysége 20 millió forint exportfejleszté­si hitelt. Ennek a pénznek tekintélyes részéből a jelen­leg még meglehetősen elma­radott műanyagtechnológiát kívánják korszerűre fejlesz­teni. Olyan gépeket akarnak vásárolni, melyek legna­gyobb tőkés partnerüknél, az NSZK-beli világhírű Hirsch- mann-cégnél már beváltak. A gépek értékét várhatóan csatlakozók szállításával tör­lesztik, így egyben tőkés ex­portját is fokozza majd a gyáregység. Kizárólag külföldre Tőkés exportról szólva fel­tétlenül meg kell említeni azt az évek óta tartó és egyre gyümölcsözőbb együtt­működést, melyet a Hirsch- mann-nal alakított ki a HTV. Egyszerű csatlakozó szerelvények gyártásával kezdődött a kooperáció, de csak a szerelvény volt egy­szerű, maga a gyártás ma­gas műszaki követelménye­ket támasztott. A csatlakozó csapoknak csaknem század­milliméter pontossággal kel­lett a megfelelő helyen len­niük, hogy a nyomtatott áramkörbe könnyen bele­csússzanak, de azért ne is essenek ki onnan. Csak így alkalmas az áramkör auto­matizált forrasztásra, amely a termelékeny gyártás egyik feltétele. Ez a pontossági követelmény kezdetben sok gondot okozott, volt úgy, hogy több ezres szériákat küldött vissza az NSZK- partner. Persze beletanultak a pon­tos munkába a békéscsabai­ak és így sor kerülhetett bo­nyolultabb és értékesebb ter­mékek készítésére is. A szű­rők és szűrőváltók következ­tek a sorba. A szűrő egy olyan szerkezet, mely lehe­tővé teszi, hogy több tv-an- tenna jelét egyetlen kábelen lehessen levezetni a szűrő­váltó pedig a jelek szétvá­lasztását és tv-, illetve rá­diókészülékhez való csatla­kozását végzi. Ezeknél a be­rendezéseknél a magas frek­venciák átvitele, a csillapí­tások pontos beállítása és a nagyon szigorú NSZK pos­tai szabványnak való meg­feleltetés okozta a legtöbb gondot. Mindezek után az idén hozzáfogtak két olyan ter­mékhez, mely teljessé teszi a tv-jelék vételével kapcso­latos eszközök választékát. Két antennaerőaítőről van szó, melyek közül az egyik szűrőrendszert is tartalmaz. Ezekkel az antennaerősítők- kel — melyek egy-egy csa­ládi ház ellátására alkalma­sak — végső soron a köz­ponti antennák minden elő­nyével rendelkező házirend­szert hozhat létre a laikus is, kevés eszközzel, viszony­lag olcsón. A fentiek nyilván sokak érdeklődését felkeltették, mégse keressék ezeket az ügyes kis szerkezeteket a ha­zai boltokban, ott még so­káig nem lesznek kaphatók. Ez nem a HTV-n múlik, ők szívesen gyártanák belföld­re is, de annak az az alap- követelménye, hogy a ma még túlnyomórészt tőkés importból származó alkatré­szeket tartalmazó készülékek hazai anyagokból is gyártha­tók legyenek. Erre pedig még várni kell egy darabig, mert az úgynevezett háttéripar — ahol az alkatrészeket készí­tik — még nem tudott fel­nőni arra színvonalra, mint amelyet már elértek a sze­reléssel foglalkozók. 1 Hátrányban a háttéripar A háttéripar már említett problémája egyébként erősen érezteti hatását a HTV leg­nagyobb értéket képviselő termékcsaládjánál, a tápegy­ségeknél is. Három amperes­tül csaknem 500 amperesig terjed a gyáregység válasz­téka. Fő vásárlójuk a BHG és a Telefongyár, termékeik eljutnak Szovjetunióba, Ku- . bába, Csehszlovákiába, Len­gyelországba és Irakba is, mindenhova, ahova a magyar ipar telefonközpontokat szál­lít. Ezeknél a berendezések­nél erős a konkurencia, csak magas műszaki színvonalú, rendkívül megbízható ter­mékekkel lehet a piacon ma­radni. Ezért a HTV kifej­lesztett egy nagyon korszerű, integrált áramkörös modul- rendszerű tápegységcsaládot, mely minden piacon ver­senyképes. Keresettségére jellemző, hogy a tavalyi 150- nél szemben, az idén már 270-et rendeltek belőle és továbbiak pótlólagos gyártá­sát is kérik a partnerek. A baj csak az ezekkel a táp­egységekkel — és itt kanya­rodunk vissza a háttéripar­hoz —, hogy lényeges alkat­részeik többsége tőkés im­portból származik. Ez pedig többletkiadást jelent a nép­gazdaságnak, de a jelen helyzetben nincs más válasz­tása a vállalatnak. A HTV csak annyit tehet, hogy a rendelkezésére álló 20 millió forintot a lehető leg­célszerűbben használja fel. Minimális építési beruházás mellett olyan gépeket, mű­szereket vásárolnak a pénz­ből, melyek gyorsabbá, pon­tosabbá teszik a gyártást, és egyszerűbbé a termelés rend­kívül fontos részét kitevő beállítást, bemérést. A gyor­saságra, pontosságra nagy szükség van, mert lényegé­ben változatlan létszámmal növelik jövőre mintegy 15 százalékkal termelésüket, és ezen belül 40 százalékkal nő a tőkés exportot jelentő Hirschmann-kooperáció. Mintegy 160 millió forint lesz éves árbevételük és eb­ből — ha csak kis részt is — már egy hányadot olyan termékek adnak, melyeket a hazai boltokban hoznak for­galomba. Kifejlesztettek ugyanis egy olyan központi antenna csatlakozó családot, mely — sok kompromisszum mellett hazai alkatrészekből készül és minősége megkö­zelíti a Nyugatra szállította- két. Hogy mikor éri el? Ez már nem rajtuk múlik. Lónyai László A 3700 hektár közös szán­tót művelő gádorosi Novem­ber 7. Tsz-ben a tervezett 55 mázsával szemben 57,7 mázsával fizetett hektáron­ként a búza, egymillió fo­rint árbevételi többlethez juttatva a közös gazdaságot. Az aratást követően a 90 hektáros gyümölcskertben folytatták a gádorosiak a betakarítási munkálatokat. A jégverés ellenére is mint­egy 2 millió forintot hozott a 31 hektáron telepített meggyes. Jelenleg a 92 hektár étke­zési hagyma termését sze­dik a szövetkezetiek, a már ismert értékesítési nehézsé­gekkel küszködve. Meg­kezdték egyébként a cukor­répa felszedését is a több mint 200 hektárról, s eddig jó 30 vagonnyit adtak át a termésből feldolgozásra a cukorgyárnak. Számítások szerint — a belvíz károsítá­sát is figyelembe véve — a cukorrépa átlagtermése el­éri majd a 400 mázsát, a cukortartalom pedig az el­múlt évhez hasonlóan a 18 százalékot. A folyamatosan haladó silózás mellett a növény- termesztés dolgozói ké­szülnek a 154 hektár szója A zöldség, és így a para­dicsomtermesztés gépesítése mezőgazdaságunk egyik fon­tos kérdésévé vált az utób­bi években. Hogyan lehet a paradicsomot a palántázástól a betakarításig minél keve­sebb kézi munkaerő felhasz­nálásával közvetlenül feldol­gozásra alkalmassá tenni? Erre megnyugtató választ mind a mai napig nem kap­tak a szákemberek. Igaz, időközben nem lebecsülendő eredmények születtek a pa­lántázás, betakarítás gépesí­tésében. A szedést ma már a gaz­daságok egy része paradi­csomkombájnokkal végzi. A már üzemelő szovjet és ma­gyar gépsorokkal nagyszámú munkaerőt takarítanak meg ugyan, de továbbra is szük­ség van kézi munkaerőre a szennyeződés. a föld- és szár- maradványom eltávolításakor, továbbá a paradicsom szín szerinti válogatásakor. A gyümölcs- és zöldségszín, érettség, egészségi állapot, felületi hibák alapján törté­nő osztályozása bonyolult, munkaigényes művelet. A gépi betakarítás terjedésével — amikor is különböző érettségű és színű termék egyszerre kerül a felszedő berendezésekre — a váloga­tás nem hagyható ki a fo­lyamatból. Ezt a műveletet hazánkban eddig kézzel végezték. Kül­földön azonban évek óta kí­sérleteznek a paradicsom és a gyümölcsök géppel történő osztályozására. Az USA-ban a betakarító gépeken és az előfeldolgozó vonalakon már használnak szín szerinti vá­logató berendezéseket. Bul­gáriában, Angliában, Hollan­diában ilyen gépeket csak növényházban termesztett és kézzel szedett paradicsom válogatására használnak. A közelmúltban hazánk­ban a Mezőgépfejlesztő In­tézet megbízásában a Mező- gazdasági Gépkísérleti Inté­zet azt vizsgálta, milyen át­alakítás, további fejlesztés után szerelhető össze a bol­gár szín szerinti válogató a magyar gyártmányú PFG- paradicsom előfeldolgozó gépsorral. A Gépkísérleti Intézet mérései szerint a vá­logatás így pontosabb és gyorsabb, mint kézzel. A vizsgálat eredményei azon­ban nem egyformán győzték meg a szakembereket. Ezért az ócsai Vörös Ok­és az 1340 hektár kukorica betakarítására. Az előzetes becslések szerint a kukori­cában „benne van” az el­múlt esztendei 84 mázsát meghaladó hektáronkénti átlagtermés, amelyet a 10 kombájnt kiszolgáló 9 IFA- tehergépkocsi és 10 pótko­csis MTZ hord majd szá­rítóra szükség szerint. A szövetkezet 24 óránként 80 vagon termény szárítását tudja elvégezni. A kampányterv alapján a közös gazdaság névnapi ünnepségére — november 7-re — fejezi be az őszi betakarítást, időközben, ok­tóber 5—10 között megkez­dik a búzatermesztésre ki­jelölt 1200 hektár bevetését is. Az idén 55 százalékban jugoszláv búzafajták fog­lalják majd le a vetésterü­letet, a többin szovjet, olasz és magyar búzák osztoznak. összességében legnagyobb munka a szállítókra vár, hi­szen a betakarítandó ter­mést, a. földre kihordandó szerves és műtrágyát egy­be számítva mintegy két és fél, háromezer vagon terhet kell ezen az őszön a gádo­rosi közösben megmozgatni. K. E. P. a BAGE-ról Mezőgazdasági hetila­punk, a Magyar Mezőgaz­daság, szeptember 13-i szá­mában három teljes oldalt szentel a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egye- süklés bemutatásának. Két oldalon színes fotókat kö­zöl a lap a Hidasháti Álla­mi Gazdaság új holstein-friz tehenészeti telepéről, a békéscsabai húsüzemről, amelynek termékeire rö­videsen BAGE-embléma kerül, és láthatók a békés­csabai Május 1. Tsz zöldbab­betakarító gépei. A képriporthoz kapcso­lódóan Lengyel Zoltán a BAGE-n belüli magasabb rendű vállalati kapcsolato­kat elemzi, hangsúlyozva, hogy a vállalatok saját fej­lesztési v alapjukat jórészt önállóan használják föl. A fejlesztésben egyébként egyértelmű a helyzet — ír­ja a cikk szerzője, így foly­tatva: a központosított for­rásokból elsősorban azokat az ágazatokat kell fejlesz­teni, amelyek népgazdasági- lag szükségesek, mint pél­dául az élelmiszeripari nyersanyagtermelés. Züld, sárga, piros — döntsön a gép Bolgár válogatógép bemutatója a konzervgyárban Munkában a szín szerinti válogató Fotó: Veress Érzi tóber Termelőszövetkezet után a Békéscsaba és Kör­nyéke Agráripari Egyesülés vezetőinek kezdeményezésére a berendezések egyikét a Bé­késcsabai Konzervgyárban is „próbára” teszik. Az itt szep­tember 15-én bemutatóval induló kísérletsorozat szoros összefüggésben van a kon­zervgyár VI. ötéves tervben megvalósuló fejlesztésével. A berendezés teljesítménye nem éri el ugyan a napi 15 vagon késztermék előállítá­sára alkalmas paradicsomlé­vonal teljesítőképességét, de a bolgár gyártó vállalattal már megállapodtak egy na-% gyobb teljesítményű, módo­sított berendezés szállításá­ban. A gép fotocellás érzéke­lője és a sűrített levegőt mű­ködtető villamos berendezés az eddigi tapasztalatok sze­rint megbízhatóan működött, szükség lesz azonban né hány műszaki változtatásra A szín szerinti válogató üzem beállítását követően lehető ség nyílik a tápértékben gaz dag zöldparadicsom feldolgo zására is. Mivel kísérletrő van szó, e berendezést egye lőre csak egy lévonalra sze relik fel. A Békéscsaba és Kömyé ke Agráripari Egyesülé szakemberei azon fáradoz nak, hogy ésszerű összhan got teremtsenek a termeszté; és feldolgozás technológiá ban. A tervek szerint ugya nis a konzervgyár rekonst rukcióját követően már ki próbált gépekkel, berende zésekkel akarják megoldan a paradicsom termesztését válogatását, feldolgozását Ennek első állomása volt : pénteki gépbemutató. (Kepenyes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom