Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
1978. április 3., hétfő o EUSSES-------------------------------------------------------------------------------------------------I fIJf minimaga Gondolkodó, cselekvő ifjúság Néhány hónappal ezelőtt szenvedélyes viták voltak folyóiratainkban, újságokban, sőt a rádióban és televízióban is arról, hogy a középiskolákban — de még az általános iskolákban is — az egzakt tárgyak javára csökkent volna a történelemórák száma. Vagy ha nem is csökkent, semmiképpen nem elegendő ahhoz, hogy az ifjúságban szilárdan rögződjék a múlt története, a társadalom anyagi és szellemi mozgásának törvényei ; hogy feldolgozza, megértse és önállóan továbbgondolja a múlt, jelen és jövő kapcsolatait. Más szóval, sokan úgy vélik, hogy éppen a társadalomtudat kialakítására, felépítésére — amely nagy mértékben határozza meg a továbbiakban az ifjú ember eszményeit, céljait, belső világát — nem helyezünk olyan súlyt, mint amilyet az megérdemelne. Példának hozzák fel, hogy az egész második világháború előzményei, története a felszabadulásig három-öt történelemórába sűrűsödik, iskolatípustól függően. A. legutóbbi húsz év története pedig szinte egy rövid bekezdés a tankönyvben. I Átvilágítani A MÚLTAT Anélkül, hogy e vita kérdéseit érdemben érintenénk most — mert hisz a másik oldalon az egzakt tudományok hallatlan léptékű és egyre gyorsuló fejlődését se lehet figyelmen kívül hagyni —, nagyon is valós igény tárul fel. Az is, ami Aczél György, A szabadság jelene, jövője a szocializmus című könyvében olvasható, hogy „a szocializmus mai problémáinak megértéséhez újra meg újra át kell világítanunk a múltat”. A probléma ma cseppet sem elvont, filozofikus formájában létezik. A Magyar Tudományos Akadémia tavalyi közgyűlésén például Berend T. Iván akadémikus mai, legaktuálisabb, legégetőbb gazdaságfejlesztési kérdéseit egyenes kapcsolatba hozta e történelmi-tudati tényezőkkel. Mondván, hogy „ha történelmi utunk elmúlt évtizedeiben az iparosítási áttörésnek kellett — közvetlenül, vagy közvetve —^alárendelni társadalmigazdasági fejlesztésünk széles területeit, s ezen belül képzési-oktatási fejlesztésünk szocialista céljai is e meghatározottságok között érvényesülhettek .. . úgy ez mos felülvizsgálatra szorul. Némi túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy míg eddigi gazdasági értékrendünkben — nagyjából, szükségszerűen — a gazdaságfejlődéstől függött a képzés fejlesztése úgy ... megfordulhat a helyzet: a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaságfejlesztést ... Így válik a szélesebb értelemben vett tudatformálás maga is elsődleges gazdasági feltételek megteremtőjévé”. I A NEMZETI ÖNISMERET És ez így is van. Aligha lehet megjelölni egyetlen komoly, nagy társadalmigazdasági feladatot is — köztük olyanokat, amelyek végleges megoldása kétségkívül a ma még ifjúnak számító nemzedék későbbi életpályája során valósul meg —, amely ne követelné az átfogóbb történeti felismerést. Például múltbeli gazdasági elmaradottságunk felszámolásának egész gigantikus folyamatáét. A fiatal, aki emberi fejlődésével párhuzamosan ismerkedik meg a gyár, a vállalat, a termelőszövetkezet problémáival, sem a sikerek, sem a nehézségek okait, magyarázatát, összefüggéseit nem értheti meg eléggé, megfelelő társadalomismeret, gazdaságismeret, nemzeti önismeret nélkül. Ennélfogva vagy túlzott, reálisan meg nem alapozott várakozással, vagy éppen túlzott kétkedéssel és kishitűséggel kezdi el beilleszkedését a munkába, az adott munka- szervezetbe, a felnőtt társadalomba. Az a látszólag jogos, valójában azonban Indokolatlan kérdés, hogy „hol vannak ma forradalmi feladatok a fiatalság számára?” — egyebek között ilyen okokból támad. Hogy is lehetne másként megérteni a tapasztalatok sokféleségét, néha egészen ellentétes voltát? Hogyan is lehetne megérteni, hogy az ifjú ember egyszer a megkapó dinamizmusra figyel fel a társadalomban, amelyet a tudomány, a technika, a kultúra fejlődésében, az életmód gyors változásában, az életviszonyok kézzelfogható és szemmel látható javulásában észlel, máskor meg konkrét problémákkal találkozik, amikor családot alapítani és lakást kell szereznie; amikor munkába lép és szervezetlenséget, technikai és vezetési konzervatizmust tapasztal ; közéleti ügyek veszik körül és bürokratizmust, vagy megalkuvást lát; helyét kell kivívnia a munkában és a társadalomban, s véletlenül közömbösséget, kicsinyességet érez környezetében. Mert nálunk magas, szín- "1 vonalon tudják oktatni a matematikát, a fizikát és más rendkívül fontos tárgyakat, de még mindig nagyon elmaradt, sőt korszerűtlen eszközökkel folyik / — ha folyik némely helyen — a társadalmi tudatformálás, a reális társadalomismeret kialakítása. I KÖLCSÖNÖS FELTÉTELEK E. Iljenkov szovjet filozófus írja, hogy „ha valaki olyan embert akar nevelni, aki nemcsak szilárdan bízik a tudomány hatalmában, hanem alkalmazni is tudja a tudomány erejét az élet ellentmondásainak megoldására, akkor adagoljon a már tudományosan igazolt ismeretekhez egy kis kétséget, szekpszist is. „. szoktassa hozzá, hogy minden általános igazságát önállóan ellenőrizzen a vele közvetlenül ellentmondó tényekkel való összeütközés, szembesítés révén”. Igen, a fejlett szocialista társadalmat építjük. Igen, nálunk minden fiatal tanulhat, pályát választhat és biztos, hogy munkát is talál. Igen, senki sem vész el, és ellentétben Nyugat társadalmaival nincsenek milliós tömegek munka nélkül, kilátás nélkül. De mégis, van lakáshiány is, van technikai elmaradottság is, van bürokratizmus is, van bűnözés is. Vannak roppant akadályai annak, hogy a növekedés gazdasági ütemét gyorsítsuk, a gazdaságtalan termelést megszüntessük. És mégis, a mi forradalmi elveinket szembesíteni lehet a valósággal, mert az — minden fogyatékosságai ellenére — maga is forradalmi. Ezért nálunk nincs étlapja semmiféle történelmi pesszimizmusnak. Ellenkezőleg ! De ehhez két kölcsönös feltételnek kell eleget tennünk: az ifjúság őszinte, bátor, reális szavakat vár. A felnőtt társadalom pedig gondolkodó és cselekvő ifjúságot. Rózsa László Vésztőiek a vezérállásban Az öreg vasutas çlôbb akkurátusán igazit egyet a sapkáján, majd széles mozdulatokkal mutatja az utat: — A KISZ-isták? Ahol, ni, a fűtőháznál megtalálják őket. Rendes gyerekek azok! A „rendes gyerekek” a vésztői MÁV Vontatási Főnökség KISZ-szervezetének tagjai. A mozdonyvezetőtől, a féklakatostól a motorszerelőig és a kocsivizsgálóig sokféle foglalkozási ágat, munkaterületet képviselnek., A vasút — külön világ, amelyből a kívülálló általában csak annyit észlel, hogy a vonatok jönnek-mennek. De hogy mi tartozik például a vontatási főnökséghez, amelyet itt, egymás között csak fűtőháznak neveznek, lévén a telephely korábban a gőzmozdonyok felfűtőhe- lye?... — A műhely és az utazók tartoznak ide — magyarázza a vésztői vasútállomástól néhány száz méterre, a sínek mentén meghúzódó telepen, az irodaépület egyik szűk kis szobájában Szatmári Sándor mozdony- számadó, a KlSZ-szérvezet gazdasági felelőse. — Az utazók zömmel mozdony- és motorvezetők, a műhelybeliekhez pedig a kocsilakàto- sokat, motorszerelőket, kocsiszolgálatosokat sorolják. — Ennek megfelelőén két KISZ-alapszervezetünk van. összesen 75 taggal — veszi át a szót Budai László kocsivizsgáló, a műhelybeli alapszervezet titkára. — A fiatalok tehát különböző helyeken és sokszor más-más időpontban dolgoznak. Hogyan lehet egyáltalán taggyűléseket, rendezvényeket szervezni? — Ez nálunk nem gond. Minden hónap harmadik péntekje KISZ-nap. A felvigyázó úgy oszt be szolgálatra bennünket, hogy ekkor, illetve a KlSZ-rendez- vények időpontjában szabadok legyünk. Ha meg párttaggyűlés van, a KISZ-esek teszik szabaddá a párttagok napját ! Kis szünet után szinte egyszerre fűzi hozzá a két fiatalember: — A párt- és gazdaságvezetés nálunk mindig, mindenben támogatja a KISZ-t! Meg az is az igazsághoz tartozik, hogy azóta jó nálunk a KISZ-munka, mióta a Hunyadi Gyuri a KISZ- jtitkár ! Borsi Istvánnak, a főnökség vezetőjének irodájában a falat körben KISZ-es oklevelek díszítik, a vitrinben is serlegek, kitüntetések. Ott a legfrissebb is, amely a KISZ KB Vörös Vándorzászlajának elnyerését igazolja. Immár harmadszor szerezték meg, három egymást követő évben a zászlót! Borsi István maga is fiatal, energikus vezető. Szívesen beszél a „fiúkról”. A KISZ-élet dolgaiban legalább annyira járatos, mint a vezetőség tagjai. , — Több mint 200 dolgozónk van, zömmel fiatalok és középkorúak. Fluktuáció nincs, szeretnek itt lenni, pedig magas követelményeket támasztunk, nem köny- nyű ez a munka. Igaz, nem feldkezünk meg a kellő anyagi-,, erkölcsi elismerésről sem. Hunyadi György, a KISZ- bizottság titkára egyetértőén bólint, és folytatja: — A nálunk munkába lépőket az első napon fogadni szoktuk. Bemutatjuk a körülményeket, a szokásokat, elmondjuk, mit várunk tőlük. Ez apróságnak tűnik ugye, pedig nagyon fontos dolog ! Lapozom a KISZ-esek múlt évről szóló beszámolóját, amely mértéktartó szűkszavúságával, tényszerűségével tovább erősíti a bennem kialakuló képet: itt a tettek beszélnek. Hosszú lenne felsorolni, mi mindenre tellett a fiatalok idejéből, energiájából, és ami legalább ennyire fontos; lelkesedéséből ! Csupán néhány félmondat, a teljesség igénye nélkül : Huszonötén vettek részt szakmai továbbképzésen. Az elfogadott 42 újításból 19-et KISZ-esek nyújtottak be, s ennek vállalati gazdasági eredménye meghaladta a 183 ezer forintot. A fiatalok megtakarítottak 104 tonna gázolajat és 203 tonna szenet. Nyolcán kezdék el a szakmunkások szakközépiskoláját, három KISZ-fiatal lépett tavaly a párttagok sorába, a Lenin ifjúsági brigád elnyerte a „MÁV Kiváló Brigádja” címet. — Hogyan lehet megtakarítani ennyi tüzelőanyagot? — Nem is olyan sok ez a Nyolcán a 75 KISZ-es közül és egy mozdony Fotó: Veress Erzsi II Vukán-együttes és Bontovics Kati koncertje „Elköszöntünk. Mielőtt be! ült a hosszú útra induló kocsiba, a csillagok közé feledkezett a tekintete és szerelmet vallott a tavasz fakadó szépeinek..Ügy hatott mindez, mintha ez a pillanat : a koncerten hallottak lírai epilógja, végakkordja lenne. A színpadon is ilyen volt, éppen ezzel az átszellemült- séggel énekelt Bontovics Kati. A koncert, melynek ő volt a szólistája, az orosházi Dzsesszklub első tavaszi dzsesszrendezvénye volt : a pódiumon ezúttal a Vukán- ' együttes gazdagította a lelkes orosházi közönség élménytárát. Mindhárom zenész a hazai dzsessz klasszisának számít: dr. Vukán György zongorázott, Berkes Balázs bőgőn játszott és Jávori Vilmos dobolt. Külön- külön is érett muzsikusok, tekintélyes zenei múlttal ; együtt pedig, a kollektív muzsikálás legmagasabb minőségét produkálták. A kamarazene kritériumaival mérhető, színvonalas dzsesszt játszottak. Ragyogó összhangban, teljes mellérendeltségben alkotnak. Szinte a zenei gondolatok háromféle vetülete- ként születik a kezükben a percről percre változó zenei anyag. Mint ugyanannak az organizmusnak különböző működései. Érzékenyen reagálnak egymás legfinomabb rezdüléseire, impulzusaira. A zenekari számok zömében saját szerzemények; egy kivételesen gazdag repertoár részei. A dzsesszjáték széles érzelmi, gondolati és technikai eszközei bomlottak ki a művészi megformálásban. A kétórás előadás kapcsán külön méltatást érdemelne Bontovics Kati szereplése. A legtöbbek által csupán köny- nyűzenei rádiófelvételekről ismert művésznő, mint elsőrangú dzsesszénekes* először mutatkozott be a helyi közönségnek — tehetségéhez méltóan, óriási sikerrel. Zömmel dzsesszstanclardokat, azaz örök életű melódiákat énekelt. Különlegesen jó hangadottságait nagyon ~ kulturált, kifinomult énekmodorral kamatoztatja. Telt, „négeresen” hajlékony hangját sokszínűén képes árnyalni, a dinamikai és melodikus hatásokat jól kiaknázza. Angol szövegmondása tiszta, akcentusai eredetiek, éneke valami egészen ösztönös, spontán ritmusérzékkel szövődött egybe a zongora kommentárjaival. Színpadi egyénisége diszkrét, visszafogott, egészében artisztikus. A fiatalság üde- sége és a zene öröme sugárzott előadásából. Valójában a tavasz első öröme volt ez az est, nemcsak a közönségnek, hanem bizonnyal a színpadi varázslat részeseinek is... Amint dr. Vukán György maga megvallotta, igen szerencsés konstelláció állt össze erre az estre. A kitűnő hangszerek. az akusztika kifogástalansága és főleg a közönség lelkesedése és meghitt közelsége — kivételes inspirációt teremtett. — csa — megtakarítás ! — így Hunyadi György. — Szaktudás, lelkiismeretesség, jó „csapatmunka” eredménye. — No és az újítások? Erre Szatmári Sándor válaszol : — Ha az ember évekig csinál valamit, és rájön, hogy könnyebben és gyorsabban is elvégezhetné, természetes, hogy megpróbálja megvalósítani. Nem mindig világrengető dolgok ezek, de a maga nemében mindegyik fontos lehet. Az újítások átfutási ideje egyébként nálunk 4—5 nap, és a díjazás miatt is érdemes spekulálni. — A tanulásra mi ösztönzi itt a fiatalokat? — Tulajdonképpen a munkánk. A követelmények, a technikai szint egyre magasabb, tehát haladni kell. Meg azután egyik jó példa vonzza a másikat, mondván ; éppen én ne tudnám elvégezni?-A vasutasok egymás között, bizalmasan vezérnek titulálják a mozdonyvezetőt. Innen a kifejezés is: vezérállás. A szerelvény élén álló, a robogó mozdonyt irányító mozdonyvezető helye a vezéráliás. Nem túlzás tehát a cím: a vésztői MÁV vontatás KISZ-esei vezérállásban vannak, bizonyíték rá a zászló is. Tóth Ibolya Hunyadi György Budai László Szatmári Sándor Borsi István
