Békés Megyei Népújság, 1978. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Délkelet-magyarországi hangulatok az 1877—1878. év fordulóján Hitka szép tél köszöntött az egész tájra december elején, s megszakítás nélkül tartott jéggel, hóval karácsony és újév táján. Különösen a december . 17-ével kezdődött hóesés után hangzottak fel reggelenként a sertések visításai a váradi Körös-parton is, mert hát a hó leestével ráfogták szegény állatokra, hogy „nem esznek”, s ezzel kimondták halálos ítéletüket — olvassuk a a Nagyváradban. A fagyott emberek híre is terjed. Egy ilyet találtak a gyulai Bárdos-hídnál, akit ittas állapotban fogadott ölére a „jégkirály”. Télvíz idején megromlottak a vasúti közlekedés körülményei is. A pesti vonat Csabára karácsony körül 60 perces késéssel érkezett. E napokban egy alkalommal az aradi szerelvény elakadt Két- egyházán. Mozdony ment eléje Csabáról, s amíg fel nem hozta a leragadt szerelvényt, a Szalonta—Várad és Pest fele igyekvő utasok a csabai állomáson időztek a kemény hidegben. A Körös vize mindenütt befagyott, és vastag hó fedi. Váradon és Szarvason vágják a jeget január elseje körül, folyik a jégvermek feltöltése. Az óév utolsó napjának estéjén megtartották a szokásos istentiszteletet Szarvason is, először szláv, azután magyar nyelven. A szlovák istentiszteleten tömve volt a templom, a magyaron is „számosán voltak” — írja a Békés megyei Közlöny. A nép a falak közé húzódik a zimankós idő elől. A jószágetetés dolgain kívül nem sok csalogatja elő onnan apraját-nagyját. A téli munkátlanság az élet egynegyedének elvesztését, a termelés teljes kiesését jelenti olyan országban, ahol az ipar még gyermekkorát éli,' s a háziipar teljesen ismeretlen valami. A kosárfonás az egyedüli háziipari kezdeményezés, amelyre az újság ráirányítja a figyelmet. Gőzmalom csak itt-ott működik, az is^időszakosan. Még járnak a szélmalmok, Csabán is a Szarvasi úton, a vasúti átjáró-előtt-, a-másik a -Kígyósi - úton. A tanyavilágban is található szerteszét. Egy híres ember írásunkból: Hriszto Botev, a bolgár nép legnagyobb költője A megyeszékhelyen „színház-idény” kezdődött december végén. A Korona vendéglőben estéről estére új darabbal lép deszkára Ruber Antal hat színészből álló társulata. A színházi kritika magaslatait olvashatjuk a csabai lapban : „Arról szó sincs, hogy mi az előadásokat behatóbban bírálhassuk, egyedül dióhéjba szorítva adjuk elő referádánkat. Maga a társulat igen csekély, így hát hiányzik a kellő erő, miből kifolyólag nagyobb személyzetet igénylő darabot elő nem adhatnak. A mai darab eléggé kerekdeden folyt le...” Nincs más helyiség téli előadásokra Gyulán, csak a Korona. Ez ha megtelik (pedig nem sok kell)', a színészek igen örülnek, de nem így a közönség, kivált a gyöngébb nem, mert ha rákezd a férfi közönség a dohányzásra, lehetetlen kiállni az iszonyú füstöt. Egyesek fegyelmezetten nem dohányoznak, de mások rendőri beavatkozásnak sem engednek, míg ismét mások,. az előkelőségek, folytonosan élvezték szivarjuk tekergő füstjét, őket ugyanis nem érhette el a figyelmeztetés. „A rendőri közeg csak úgy nézi őket, mint róka a szájában sajtot tartó varjút. Gyula különc egy város, ott csak a szegényeknek van tiltva minden” — csipkelődik a csabai közlöny. Bár Váradon létezik kőszínház, mégis kesereg a helyi lap a kultúra állapota felett: „Lapunk két hét múlva a XX. évfolyamba lép. Aki ismeri sanyarú irodalmi viszonyainkat, kivált vidéken, s tudja, hogy mennyi bajjal kell küszködniük az irodalmi vállalatoknak, az bizonnyal csak elismeréssel tekintend lapunkra, mely száműzve a nagy politikát, csupán társadalmi téren küzd városunk és megyénk érdekéért.” A pártközi viszonyok közepette egy lap Biharországban is csak úgy élhet meg, ha megígéri: egyik párt mellé sem áll, hanem mindenkit szolgál. A helyi belügyek területén tallózva figyelünk fel Sztra- ka Györgyre, akit a főispán újév táján csabai csendbiztossá nevezett ki. ő lesz bő évtized múlva, akit a most indult közéleti karrier csúcsán, főszolgabíróként, a „zászlóforradalom” május 2- áján, a csabai községháza előtti téren földre ver a csordultig tele népharag. Az országos közgondok egyike az árak emelkedése, azaz a bérből és keresetből élők viszonyainak rosszabbodása. „Igen sok ember van, ki panaszkodik a régi jó idők elmúlta fölött” — kezdi cikkét a Nagyvárad írója. Emelkedik a búza, a hús ára, s magasabb a lakbér. Nagy városokban egy középszerű család lakásának évi átlagbére 5—700 forint, kisebb városokban 3—400 forint, bár az utóbbiak egészségesebbek. . A háborús jóslás évvégi haszonélvezőit szerencse kíséri, mert háború dúl a Balkánon a törökök kiszorítása érdekében. E háború a Hriszto Botev\vezette bolgár, valamint a hercegovinaiak felkelésével kezdődött, amit a törökök kb. 12 ezer ember legyilkolásávál toroltak meg. Ezt követően avatkozott be a Dardanellák megszerzésének tervét évszázadok óta dédelgető orosz cár. A Bukaresten átvonuló cári csapiatok minden lépiését közlik a lapok távirat irodákra és a külföldi orgánumokra — főleg az angol Observer-re' — támaszkodva. Az „Európa beteg embere” ellen folyó cári akcióval kapcsolatban érdekelt az Osztrák—Magyar Monarchia-beli Magyarország. Érdekelt a cári erők Balkánról kivonulásában, továbbá Bosznia és Hercegovina török fennhatósága megszűnése esetén a területnek a Monarchiához csatolásában. A minden képzeletet felülmúlóan gyöngén felszerelt és élelmezett balkáni török sereg egyik vereséget a másik után szenvedi el, a szandzsákokból kiszorul a félhold. Pleven erődje elesik és a Sipka-szoroson át vonulnak az orosz csapatok a Dardanellákhoz. A monarchiabeli hangulatra, a hivatalos politika mikéntjére jellemző, hogy Gyulán és Nagyváradon társadalmi gyűjtés folyik „török testvéreink javára”, a lapok a török sebesültek fájdalmával azonosulnak. S amikor a Dardanellák védelme érdekében felvonul az angol flotta, mozgósít az Osztrák— Magyar Monarchia is. A lapok a háború kiterjedésétől félve köszöntik az új évet, mert a cár Péter- várott tábornokai előtt kijelentette: „Ha beavatkozik Anglia, fölkészül ten állunk!” „Európa azóta, hogy az angol harci hírek" tudomá-- sára jutottak, érzi a veszélyt, s minden békereményt semmivé tesz. Egy véletlen előnyös fordulat azonban nincs teljesen kizárva” — írja a' Temesi Lapok december 30-án. Szerencsét hozott az 1878-as év. A török porta kiengedte kezéből Romániát, Szerbiát és Bulgáriát, a cár leállította a hadműveleteket és ígéretet tett a Balkánról való kivonulásra; ez a summája a sanstefanoi békének. Az újabb fordulat, hogy 1878. január 1-én Tisza Kálmán miniszterelnök Berlinbe utazik, Bismarckkal, Németország kancellárjával való tárgyalásra. Hivatalosan tagadták az út politikai jelentőségét, de mindenki tudta, hogy Bosznia és Hercegovina megszerzéséről van szó, az Adria feletti hatalom területi megalapozásáról. A töröktől kiürített területeket még abban az évben megkapta a Monarchia a berlini kongresszuson. Ezzel kialakult az első világháború tűzfészke, a balkáni „puskaporos hordó”. Dr. Virág Ferenc Mindenütt lezajlottak a megyei tisztújítások, a helyi előkelőkből néhány új tag bekerült a törvényhatósági bizottságba.. Békés megye tisztikarát foglalkoztatja, hogy a főispánok emléke iránti hagyományt folytatva elkészítse az 1876-ban távozott tomcsányi Tomcsányi József portréját. Az alispán aggodalmaskodó hangon panaszkodott a ' megyei köz- igazgatási bizottság óév utolsó ülésén, mert Békéstől Gyomáig a községek által minden műszaki terv és komoly felügyelet nélkül — leginkább a vész idején -r- rögtönzött, illetve javítgatott gátak várják a tavaszi rohamot. Ami a társadalmi életet illeti, Szeghalmon közeledik egymáshoz az Üri-kaszinó és a Polgári-kör, sőt, az egyesülésükről szállonganak hírek. Ugyanakkor szerveződik a Mezőberényl Magyarvégesi Olvasóegylet és a Békési Ma- lomvégesi-Tizedbeli I. és II. Olvasókör, mint a legalsóbb néprétegek társadalmi életének kerete. Bessenyei Antal: Török tanya Bessenyei Antal: Kosztár, török bázis Fiiadéi fi Mihály Újévi köszöntő adjon isten békességet a léleknek ékességet a szíveknek melegséget éheseknek eleséget kezünk forró fészek-ágya minden napunkat megáldja pirosodjék szép virága s ha vesztünk legyen ki bánja vasat-búzát a föld adjon kutunk is el ne apadjon kezünk kezekre akadjon s a Föld nekünk megmaradjon TÉKA Krúdy Gyula: A tiszaeszlári Solymosi Eszter A regény közlését 1931. március elsején kezdte meg a Magyarország című napilap és a 101 folytatás több mint három hónapig tartott;. De könyvkiadás nem követte, és ez nem a véletlen műve volt. Krúdy a nagy pert — mely az egész világot felkavarta — olyan szuggesztív erővel elevenítette föl 50 év múltán, hogy a Horthyrendszer nem óhajtotta könyvalakban is viszontlátni. A kis cselédlány ügye a XIX. század végén a világosság és sötétség harca volt, mert a szabolcsi dzsentrivilág az ottani zsidóságot vádolta az eltűnt Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával. És a helyi hatalmasságok — a csendbiztosofc és egyes antiszemita megyei vezetők segítségével — a nyomozást az előre elképzelt, s a vádat bizonyítandó koholt feltevés szerint folytatták le. A Tiszába fulladt leányka körül minden nyomot eltüntettek, hamis tanúk sokaságát vonultatták fel; s még azt is elérték, hogy egy kamaszodó gyerek — Scharf Móric — az apja ellen valljon. Egy ilyen év után került sor 1883 nyarán a 40 napig tartó per tárgyalására, melyet a következő szavakkal vezet be Krúdy: „A csendbiztosok alkonyának mondják azt az esztendőt, amelyben a tiszaeszlári zsidók p>öre Nyíregyházán a királyi törvényszék előtt elkezdődött.” A védelem feje a kor leghíresebb magyar ügyvédje, Eötvös Károly volt, aki tiszta logikával, s elsősorban az orvostudomány segítségével derített fényt a rosszakarat misztikumával burkolt esetre, s bebizonyította, hogy a Tiszából kifogott hulla azonos az eltűnt Solymosi Eszterrel: tehát gyilkosság nem történt. Hétórás beszédének nagy része orvostani fejtegetés volt. Tóth Béla, az egyik budap>esti lap tudósítója, akire az író sokat hivatkozik, többek közt ezt írta róla: „Csodálatos szorgalom, még csodálatosabb éles ítélőtehetség kellett ahhoz, hogy aránylag olyan rövid idő alatt (a perre való felkészüléskor) annyira behatolhasson valaki a kórbonctanba, a szövettan és a törvényszéki orvostan, szakemberek által is alig ismert rejtekeibe, amint Eötvös tette.” Krúdy műve főleg az akkori sajtótudósításokon alapi- szik. A törtéiitek tényanyaga azonban önmagában csak dokumentum, a regény viszont a megye társadalmának hiteles korrajzát, s levegőjét adja. Sőt kórleletét. S erre csak olyan ember, olyan író volt képes, akinél jobban a nyírségi viszonyokat, az ottani életet senki sem ismerte. Szülőföldjéről írt, felnevelkedése helyéről és koráról, melynek hangulatában gyermekéveit élte a nagyapai háznál, hol a tárgyalás alatt sok híresség megfordult mindkét táborból. Könyve hol idillikus, hol babonásan buta, hol meg kegyetlen világot mutat. Olyat, amilyet a valóság diktált, olyat, ahol meg volt a kellő talaja a koncepciós tiszaeszlári pernek. Vass Márta
