Békés Megyei Népújság, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

1977. október 11., kedd o IgUilUkfcld­A műhely sztárja ■ no Klárikára gondo­lunk, a kihívóan csi­nos üzemadminisztrá- torra, akit korántsem tapasz­talásból, hanem éppen „sa­vanyú a szőlő™ alapon — robbanás előtti szexbombá­nak titulálnak a férfinem ifjabb tagjai. S nem is a Mastroiannira emlékeztető szakoktatóra, akibe viszont a majdani műszerészek, ma ipari tanuló lányok fele sze­relmes. A műhely sztárja a megtestesedett, kopasz, öt- venet túllépett Kálmán bá­csi, aki megteheti, hogy visszalöki a rajzot a főnök asztalára, s tömpe ujjával bökdösve a fénymásoló pa­pírt, így replikázzon: hü­lyeség, ez rossz, kérje visz- sza a tandíját, aki készítet­te. Külleme darabosságát, modora nyersességét egyva­lami feledteti, igaz, alapo­san: művésze mesterségé­nek. Mindent tud, amit csak tudni lehet, időnként a tu­dományos intézet kocsit küld érte, s igazgatói engedéllyel két napon át Kálmán bácsi a kutatók partnere, bár leg­több mondatát azzal kezdi, a fenébe is... S vakarja a füle tövét, mint aki kettőig sem tud számolni. Szokványos stílusváltás­ként leírhatnék most, fordít­suk komolyra a szót, ám a műhelyek világában jártas olvasó tudja, komolyan be­széltünk eddig is. A Kálmán bácsik — vagy éppen Anna nénik, sőt, bácsi és néni nél­kül a Kálmánok és Annák — nagy kincsei az ipari ter­melésnek. Igaz, csupán talál­gathatunk, mekkora ez a kincs — júliusban a szocia­lista iparban a fizikai fog­lalkozásúak létszáma 1329 000 fő volt —, vajon száz munkásból egy vagy három, netán öt, de az bi­zonyos, majdnem minden műhelynek akad ilyen sztár­ja- Ilyen és — másmilyen is. A titulust hangerővel szerző, aki a tudást asztal­veréssel, a tapasztalatot kö­vetelőzéssel helyettesíti, s mert nem ügyes, hát ügyes­kedik. A rátermettség, a tehet­ség még nem életkori já­randóság, s ezért minden korosztályban vannak sztá­rok, olyanok, akiknek rang­ját társaik, főnökeik szemé­ben egy valami adja: a cse­lekedetekben testet öltő tu­dás. A szó jő értelmében nagymenők, s ha vannak irigyeik — vannak —, csak­is az lehet a tanács, rajta, utánozzák tetteiket. Mert hiszen kétszer, meg ötször több sztárt is elbírna a mű­helyek forgószínpada, ahol mindennap új előadás kerül színre, bár korántsem állít­hatjuk, kivétel nélkül ala­pos rendezésben. Ez utób­bi mondatrésszel máris ké­nyes terepre jutottunk, mi­vel tapasztalhatjuk, sűrűn a sztárok mentenek meg egy- egy előadást. Vélték, vélik sokan, a korszerű technika miatt le- áldozik az aranykezű sza­kikként emlegetett előmun- kások, mesterszakmunkások, a több szakmában otthonos tudorok napja. A gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizo­nyítja, s nemcsak az igé­nyekkel — így a mesterszak- munkás-képzés megszervezé­sével, a több szakma elsajá­tításának ösztönzésével, a szakma ifjú mestere pályá­zatokkal és tucatnyi mással —, hanem a napi munka te­remtette gondokkal is. A találékonysággal társu­ló magabiztosság, a szakma rejtelmeit gyors leleménnyel kamatoztató megalapozott tudás, a tapasztalattal ele­gyített ráérzés jogosan emel valakit elsővé az egyenlők között. Rangjuk, tekintélyük még akkor is vitathatatlan, ha vannak irigyeik, ha akad­nak — nyomukba sem érő — fitymálóik. Termelésbeni érték a tudás, s éppen ezért visszatetsző, hamis, ha — önjelöltként, elesetleg művi úton, mások által kinevezve — olyanból akarnak sztárt csinálni — sajnos, némely­kor sikerül is —, akinek már az epizódszerep is túl nehéz. Nemcsak ellenszen­vet kelt az ilyesfajta igye­kezet, hanem tekintélyes er­kölcsi kárt okoz, mert hi­szen fölborítja a valós ér­tékrendet, kétségessé teszi a tudás értelmét, s helyébe azt állítja, amivel nem sok­ra megy a közösség: a si­mulékonyságot, a főnök ked­vének keresését, a látszat- teljesítményt, a felületessé­get. Valóban csak szónoki kérdés, számunkra melyik a fontosabb, a kedvesebb, a számunkra alatt természe­tesen a társadalmat, s a köz­gyarapodást értve. Tiszteletet érdemelnek mindazok, akiknek ott a kincse, ahol a szíve, akik nem pusztán gyakorolják, hanem élik mesterségüket. Hűségük, vonzódásuk úgy párosul a tehetséggel, hogy a legszebb emberi vágyako­zások egyike, a munka szép­ségének áhitása formálható belőle. Mert ők, a sztárok, ezt, a szépséget, s nem a hangos sikert áhitják. Ak­ikor is az elérhetetlent, de megközelíthetőt, a tökélyt tartják szem előtt, ha nem honorálják feltétlenül ki­emelt személyi órabérrel őket. íztárok — s ezt lelke mélyén megátalko­dott irigyeik is elis­merik —, s azért, mert meg­lelték a tudás, tapasztalat, tehetség, elhivatottság össz­hangját, mert emberi teljes­ségüket többre tartják a fi­zetési szalag számainál. Nem mások által épített, hanem önmaguk alkotta lépcsőfoko­kon jutottak magasra. S ■ úgy, hogy amit ennek fejé­ben adtak, az egyszerre tet­te gazdagabbá őket és mind­annyiunkat. Lázár Gábor A medgyesegyházi Haladás Tsz pörkölőüzemében az asszo­nyok 29 dekás csomagokba rakják a földimogyorót Fotó: Béla Ottó Megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben mindenütt nagy erőkkel folyik az őszi betakarítás és az időszerű ta­lajmunkák. A jó időt ki­használva sok hülyén vasár­nap is dolgoztak és a mun­ka mielőbbi elvégzésére ka­tonák és diákok is segítettek a földeken. a hidasháti Állami gazdaságban nagy lendülettel dolgoztak vasárnap is. A terület egy- harmadáról — 211 hektárról — már betakarították a rizst és letörték az 1522 hek­tár hibridkukorica mintegy felét. Jól halad a cukorrépa betakarítása is. Ezt a fon­tos növényt 570 hektáron ter­mesztik és 270 hektár termé­sét szedték fel. Vasárnap fő­leg a hibrid kukoricát törték és fosztották az állami gaz­daságban, ebben segítettek a katonák és a KISZ-esek. A MAGYAR- BÄNHEGYESI EGYETÉRTÉS TSZ-BEN nemrég kezdték a cukorrépa szedését. Eddig* 25 hektárról szállították el a répát, mint­egy 100 vagonnyit. A kukori­cát 40 hektárról takarították be, és ez a terület 30 va­gonnyit adott. Talajelőké­szítést ezer hektáron végez­tek, még 103 hektárt kell megmunkálniuk. Megindul­tak a vetőgépek is, 57 hek­táron árpát, 470 hektáron bú­zát juttattak a földbe. A ter­melőszövetkezet 120 tagja a földeken töltötte a vasárna­pot. Legtöbben a cirokkal foglalkoztak, de jutott mun­káskéz a kukoricabetakarí­táshoz is. A KÖRÖSI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN Gyomán, nem volt munka­szüneti nap a hétvégén. Mindenki a földeken volt, hogy a jó időt kihasználva időben elvégezzék a betaka­rítási, talaj előkészítési mun­kákat. Vasárnap estig 300 hektár rizst arattak le az ezer hektárból, a tervnek megfelelő 29 mázsás átlag­terméssel. Elvetettek 700 hektár búzát a tervezett 1800-ból, és istállótrágyát szórtak ki 600 hektárra. Ösz- szesen 1880 hektárra tervez­tek háromszori műtrágyá­zást, ennek nagy részével már végeztek. Befejezték a silózást is, a tervezettnél 300 vagonnal több, összesen 13 ezer tonnányi takarmány ke­rült a tárolóba. A CSÁRDASZÁLLÁS— MEZÖBERÉNYI PETŐFI TSZ-BEN jelentős munkasikert hozott a vasárnap: befejezték 641 Széna terv szerint A Békés megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség a megye 70 termelőszövetkeze­tében és nyolc állami gaz­daságában vizsgálta meg a gyepgazdálkodás helyzetét, megállapítva, hogy középtá­vú legelőfejlesztési tervet összesen 35 mezőgazdasági üzem készített. A tervszerűség magával hozta a legelők, ősgyepek szakszerűbb kezelését, mű­velését. Ebben az esztendő­ben a gazdaságok csaknem 2500 hektár legelőt öntöztek rendszeresen, műtrágyát 6300 hektár ősgyep kapott. A műtrágyán kívül mésziszap- pal, gipsszel és szerves trá­gyával fokozták az üzemek a legelők termőképességét. A körültekintőbb gyep­gazdálkodás eredményeként a legelők a tavalyi alig 15 mázsával szemben az idén már 20 mázsánál is több szénát adó fűtermést hoz­tak hektáronkénti átlagban. Különösen kiemelkedő volt az első kaszálások eredmé­nye: hatezer hektárról 31 és fél mázsa szénát gyűjtöttek be hektáronkénti átlagban a tsz-ek és állami gazdaságok. Ki a legjobb gépi fejő? Nagy esemény színhelye lesz október 13-tól 15-ig a Héki Állami Gazdaság: itt rendezik meg az ifjú gépi fejők versenyének II. orszá­gos döntőjét. A KISZ KB, a MÉM, a TOT, az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontja, a MEDOSZ és a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület által meghirdetett ver­seny a „Fiatalok a húsprog­ramért” mozgalom része. A versengők járási-városi és megyei döntők után jutot­tak el addig, hogy indul­hassanak az országos vetél­kedőn. Fejési verseny, szak­mai-politikai vetélkedő és fejőgépszerelési verseny eredményei alapján derül ki, hogy ki a legjobb gépi fe­jő. Megyénket ketten képvi­selik ezen a versenyen. Chroppán Mihály, a csárda­szállási Petőfi Tsz ifjú fe­jője nyerte a Mezőhegyesen megrendezett megyei ver­senyt és ott lett második Szilágyi Nagy Judit, a gyu­lai Köröstáj Tsz tagja. Ök ketten a verseny előtt az eleki szakmunkásképző in­tézetben egészítik ki tudá­sukat, hogy jó eredményt érjenek el az országos dön­tőn. Több sertést hizlalnak Az V. ötéves terv záró esztendejében, 1980-ban me­gyénk gazdaságai és kiste- nyésztői összesen mintegy 850 ezer sertést hizlalnak meg. Addig természetesen évről évre emelkedik a fel­dolgozásra átadott hízók szá­ma, így a háromnegyed mil­liós évi sertéskibocsájtást a megye állattartóinak már az idén meg kell közelíteniük. Az állami gazdaságok eb­ben az évben a tervek sze­rint 90 ezer sertés értékesí­tését irányozták elő. A ren­delkezésre álló csaknem 72 ezer férőhely — ebből 41 ezer a szakosított sertéste­lepi — jobb kihasználásá­val december 31-ig előrőe- láthatólag mintegy 100 ezer hízót adnak át feldolgozás­ra. A megye termelőszövetke­zetei és sertéstenyésztő kö­zös vállalkozásai együttesen ugyancsak 10 ezer sertéssel hizlalnak többet a tervezett­nél és így az év végéig 300 ezer hízót értékesítenek. Ez­zel tovább javul a csaknem 76 ezer szakosított sertéste­lepi és a 90 ezret meghala­dó hagyományos férőhely ki­használtsága. Egy év alatt — az elmúlt év júliusától' 1977 júliusáig — 14 és fél százalékkal emelkedett a háztájikban tartott sertések száma. En­nek ellenére a kisáruterme- lőktől az idén várt 340 ezer hízóval szemben mégis csak legfeljebb 310 ezer hízott sertésre számíthat a feldol­gozó ipar a kisgazdaságok­ból. A jelenlegi árviszonyok ugyanis elsősorban malac- és süldőelőállításra ösztön­zik a kistenyésztőket. hektár rizs aratását. Kitűnő az átlagtermés is, hektáron­ként 31 mázsával szolgálta meg a rizs a gondoskodást. Ünneplésre azonban nem maradt idő, mert végezni kellett az egyéb munkákat. Törték a kukoricát, aratták a napraforgót, és végezték a talajelőkészítést, vetést. Gon­dot csak a szállítás jelent a termelőszövetkezetben, mert nem kapnak pótalkatrészt az IFA-tehergépkocsihoz. A MEZÖKOVÄCSHÄZI • ÜJ ALKOTMÁNY TSZ-BEN befejezték 580 hektárnyi nap­raforgó vágását. A nagy te­rület szép termést adott, kombájntisztán 30 mázsát hektáronként. Jól fizet a kukorica is. Az 1100 hektá­ros vetésterület 50 százalé­kának termését takarították eddig be, és az átlag: 85 má­zsa hektáronként. Mivel az őszi búza optimális vetés­ideje október 10—20 közé esik, tegnap hozzáfogtak eh­hez a munkához is. A föl­deken 5 vetőgép dolgozik, és ha különlegesen rossz időjá­rás nem jön közbe, tíz nap alatt be is fejezik a mun­kát. A búzán kívül elvetet­tek 150 hektárnyi maghagy­mát és szépen díszük 240 hektáron az áttelelő magho­zó cukorrépa. az orosházi űj Elet TSZ-BEN is nagyüzem volt vasárnap. A Claas Dominátorok és SZK—6-osok a kukoricaföl­deken dolgoztak és vasárnap estig 453 hektárral végeztek a 2000-ből. Cukorrépát 250 hektáron termesztenek, en­nek 36 százalékát takarítot­ták be eddig. Jó a termés, területegységenként 460 má­zsa és a tavalyinál maga­sabb, 14 százalékos a cukor- tartam. Szedik a sárgarépát is. A 67 hektárból 17-et már felszedtek és ebben a mun­kában 120 diák is segíti a szövetkezetét. Vasárnap es­tig 40 vagon répát szállítot­tak a hűtőházba és a kon­zervgyárba. Befejezték a vöröshagyma szedését is, 100 hektár 150 vagonnyi termé­se már biztonságban van. Vetéstervükben 1478 hektár búza szerepel, eddig 17 szá­zalékát végezték el a mun­kának és az öt vetőgép na­ponta 100 hektárba juttat magot. A vetések mindenütt kitűnő magágyba kerülnek, mert időben, és jó minőség­ben végezték el az őszi ta­lajmunkákat. Lónyai László Vállalati stratégia A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT) ez év október 13— 15. között Sopronban rende­zi meg a sorrendben har­madik tervezési konferen­ciáját. A konferencia címe: „Vállalati stratégia — ter­melési struktúra”. Már a címből megállapít­ható, hogy a konferencia szervezői nagyon időszerű témát tűztek napirendre. A gazdaság — és különöskép­pen a külgazdaság — moz­gástörvényeiből következik, hogy a tegnapi termelési struktúrát ma kell módosí­tanunk, de nem a mai; ha­nem a holnapi várható kö­vetelményeknek megfelelő­en. Ennek a nehéz, bonyo­lult feladatnak a megoldá­sához a konferencia többfé­leképpen is igyekszik segít­séget nyújtani. A konferencián részvevő több mint 500 szakember — a plenáris üléseken kívül — három szekcióban végzi munkáját, éspedig ipari, külkereskedelmi és belke­reskedelmi szekcióban. Ez­zel lehetővé válik, hogy az egyes szekciókban a témát a szakemberek — az emlí­tett területek eltérő szakmai sajátosságainak megfelelően különböző módon tárgyal­hassák. A konferencia első nap­ján két központi előadás hangzik el, dr. Horváth László, az Országos Tervhi­vatal elnöke „Vállalati stra­tégia — termelési struktúra” címmel tartandó előadásá­ban egyrészt a vállalati stra­tégiai terveknek a termelé­si struktúra átalakításában betöltött szerepével kíván foglalkozni, másrészt azok­kal a módszerekkel, ame­lyek segítségével a megle­vő jelenlegi struktúra minő­síthető, továbbá a jövőben kívánatos struktúra bizton­ságosan megtervezhető. A másik központi előadást dr. Szita János, a Miniszter- tanács Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Titkárságá­nak vezetője tartotta: „A hosszú távú külgazdasági politika irányelvei” címmel. A vállalatoknak — hazánk nyitott gazdaság jellegéből adódóan — számolniuk kell hosszabb távú terveik ki-, alakításakor azzal, hogy a külkereskedelmi forgalom a jövőben egyre nagyobb ará­nyú lesz, súlya, kihatása a vállalatok értékesítésére, termelési struktúrájára foko­zottabban jelentkezik. A konferencia befejező előadását dr. Megyeri End­re, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem tanszékvezető tanára tartja. A három szekció kereté­ben összesen 29 előadás hangzik el az ipar és a ke­reskedelem legkülönbözőbb területeiről. Az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelő­ség békéscsabai teljesítményvizsgáló állomásán évente 240 tenyészbikajelöltet nevelnek. A telep adja a hazai igények 40 százalékát, vagyis évente 100 tenyészállatot kap innen a mezőgazdaság. A minősített állatok átlagos ára mintegy 110 ezer forint Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom