Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1977. augusztus 24., szerda Békési események Kétmillió forint képekben „A rajzolás tolvajként kísért az életem minden napjában’ — vallja a galgamácsai Vankóné Dudás Juli (jobb szélen), akinek kiállítását a hét végén a Jantyik Mátyás Múzeum­ban dr. Csende Béla, a megyei tanács osztályvezető-helyet­tese nyitotta meg A városi tanács dísztermében vasárnap délelőtt rendezett ünnepi hangversenyen Sebestyénné Farkas Ilona, volt tar- hosi énekiskolai növendék vezényelte a budapesti általános iskolai tanulókból alakult kórust Fotó: Fábián István oktatásra, továbbképzésre A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozói közül az 1976—77-es tanév­ben 164-en vettek részt ál­lami oktatásban. A szak­munkás szakközépiskola ki­helyezett osztályában 40-en érettségiztek, 51-en tanultak gépészeti, villamossági, köz- gazdasági szakközépiskolá­ban és gimnáziumban. Egyetemen és főiskolán a vállalatnak hét ösztöndíja­sa volt," akik közül két mér­nök, egy üzemmérnök és egy óvónő az idén kezdett dolgozni. Egy szakmunkás a közgazdasági egyetemre ke­rült. Negyvenketten tanultak közép- és felsőfokú szakké­pesítést nyújtó (mérlegké­pes könyvelői, gépkönyvelői és munkaügyi) tanfolyamon. Más szakmai tanfolyamokon 250-en vettek részt, közülük a közeljövőben mintegy 30- an szakmunkásvizsgát tesz­nek. Az idén szeptemberben kezdődő tanévben a vállalat főként víz- és gázvezeték-, valamint készülékszerelő szakmunkásképzést, a se­gédmunkásoknak pedig az üzemi akadémia keretében műszáritó és vezérlőpult-ke­zelői tanfolyamot szervez. Szakmunkásoknak brigádve­zetői tanfolyamot tartanak majd. A legrátermettebbek később művezetők lehetnek. Az állami oktatásban részt vevők folytatják tanulmá­nyaikat. Tizenöten kerülnek a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság által szervezett középvezetői tan­folyamra, mégpedig műveze­tők, műszaki vezetők és gyártásvezetők. Központi ve­zetőképzésben a nagyobb gyárak és az osztályvezetők közül négyen vesznek részt. Szorgalmazza a vállalat továbbra is, hogy a marxis­ta—leninista esti egyetemre és szakközépiskolába minél többen jelentkezzenek. A párt-, szakszervezeti és KISZ politikai oktatásba — mint eddig — várhatóan is­mét 900-nál többen kapcso­lódnak be. Az 1977—78. tanévben az oktatási költségekre kétmil­lió forintot irányzott elő a vállalat. Szakérettségisek találkozója Gyulán Az alkotmány ünnepén Gyulán bensőséges hangula­tú találkozás zajlott le. A kora délelőtti órákban egy­más után érkeztek az egyko­ri gépészmérnöki szakérett­ségis tanfolyamon végzők. Pontosan 25 éve végeztek, indultak el az élet útján, az egyetemre azok az ifjúmun­kások, akiket az üzemek, mint az ifjú munkásgenerá­ció legjobbjait küldtek el ta­nulni, hogy felnövekedjék társadalmunk új műszaki ér­telmisége. A kollégiumba érkezőket Ibos Gyula, volt igazgató kö­szöntötte az egykori osztály- titkárokkal együtt. A két és fél évtized távlatából sokan akadtak olyanok, akik nem ismerték meg egykori osz­tálytársaikat. Azonban rövid idő alatt eltűnt a feszélye- zettség, melynek feloldásá­ban segítettek azok a tab­lók, amelyek épségben meg­maradtak az utókor számá­ra. A beszélgetések során új­ra meg újra felelevenedtek a régi emlékek. Az az éjsza­ka, amely alkalmával sokan úgy indultak §1 Gyulára, hogy jóformán még a térké­pen sem tudták: merre ta­lálható ez a Körös-parti vá­ros, amelyhez később any- nyi kedves emlékük fűződik, sikerélmények, kudarcok kö­tődnek. Megelevenedtek azok az első órák, amelyek akkor egy teljesen új világot, kör­nyezetet jelentettek az érke­zőknek, az új jövevények­nek. Azon a reggelen, amikor Gyulára érkeztek, a reggeli nap sugarai pásztázták vé­gig a 160 fiatal útját. Bár az első benyomások nem vol­tak a legkedvezőbbek, de vállalták az áldozatot, hi­szen a tudásért meg kell szenvedni. Negyed század múltán volt miről beszámolni. Sokan kö­zülük a népgazdaság számos területén felelős beosztások­ban érvényesítik tudásukat, hasznosítják az egyetemen tanultakat. Több mint 130-an töltöttek vidám, felejthetetlen napot 25 év után együtt, s elhatá­rozták, hogy öt év múlva új­ra Gyulán találkoznak majd. Demény László r Újabb festészeti alkotásokkal gazdagodott a szarvasi múzeum Mint erről néhány évvel ezelőtt, 1974 áprilisában hírt adtunk, szép számú képző- művészeti alkotást adomá­nyozott Markócs Józsefné (korábban Erdélyi Imréné) a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumnak. A művek fia, a Francia- országban élt festő-szobrász Erdélyi Attila alkotásai. Né­hány hónapja a hagyaték újabb, közel 600 olajfest­ménnyel, monotípiával, váz­lattal, akvarellel gazdago­dott. A nagyméretű 100x230 cm-es olajfestmények res­taurálását Blaskai Márta fiatal festő-restaurátor vég­zi, és az alkotások művé­szettörténeti értékelése is fo­lyik . A tragikus sorsú festő drámai erejű, rendkívül expresszív hatású festmé­nyeit, rajzait gondos előké­szítés után a jövő évben lát­hatják a szarvasi múzeum látogatói. fl HÉT FILMJEI Jelenet a Joszif Hejfic rendezte Egyetlenem című új szov­jet filmből „Semmiféle melodrámáról, moralizálásról, tanítómeséről szó sincs! A film valóságos történetet mesél el, azt, ami valóban megtörtént az élet­ben.” — írja a Szovjetszkij Ekran Joszif Hejfic új film­jéről, az Egyetlenem-TŐl. A katonaságtól hazatért gépko­csivezető csődbe jutott há­zasságáról szól a történet. Hűtlenségen kapott feleségé­től elválik ugyan, de soha egyetlen nő sem tudja fe­ledtetni vele az egyetlent. A színes szovjet filmet a Sza­badság mozi vetíti agusztus 23—24-én. A Megálló három órára cí­mű új szovjet film a rossz társaságba került fiatalok normális életbe való illeszke­dését mutatja be. A generá­ciók közötti gondok, ellent­mondások megoldásához kölcsönös türelem kell, pél­dázza a történet a Brigád moziban augusztus 30—31- én. Mai magyar társadalmunk jellemző visszásságait, gond­jait látjuk viszont a mozi­ban a Veri az ördög a jele­ségét című új magyar film­ben. Elsőfilmes rendező az alkotó, András Ferenc, a főbb szerepekben Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, a forga­tókönyvet Kertész Ákos ír­ta. Bársony Éva írja az új magyar filmről: „Hogyan kell rétestésztát nyújtani? A félkész- és előregyártott éte­lektől elárasztott korunkban ki tudja ezt már? A falusi házakban is csak néhányan. De az asszonyoknak van egy bizonyos típusa, aki semmi áron nem csinálná másként, mint az öreganyjától egykor ellesett fifikával. András Ferenc filmjének egyik nagy jelenete a rétes- nyújtás, a hosszú nemzedé­keken át őrzött hagyomány TÓTH LAJOS: REKVIEM EGY KUTYÁÉRT í. Pista, a fiatal állatorvos már harmadszor készülődik a — magában hosszú vajúdás után eldöntött és nevén is nevezett — tisztességes me­rényletre, hogy egy teljesen feleslegessé vált állatvegetá­ciót megszabadítson a min­dennapok szenvedéseitől. Az injekciós tű mégis re­megett a kezében, miközben felszippantotta a fiolából az örök megváltás nedvét. A küszöbre kilépve nyugtalan lelkiismerettel húzta be a rendelő ajtaját, majd suta óvatoskodással elindult a kutyaól felé. Halkan lépke­dett, nehogy úgy járjon, mint tegnap, amikor sietős lépé­seinek zajára áldozata felri­adt, mert azt hitte, hogy a reggelit kapja. A kutya vak­si szemeivel nem látta, csak érezte, hogy a kisebbik gaz­da közeledik, s esetlenül ug­rándozni kezdett, majd ko­pott, szuvas fogait csattogtat­va nyalni kezdte az üres cse­réptálat. A szívbe markoló látvány hatására Pista meg­torpant, majd hirtelen vissza­fordult, s a konyhában a hű­tőszekrényben levő friss májból lekanyarított egy jó­kora darabot. „Egyél, te nyüves!” — vetette Bodri elé a tálba, s elindult a szövetke­zetbe. A napi munka után hazatérve vacsorát akart ad­ni a kutyának, s ekkor vet­te észre, hogy az elaggott ház­őrző reggel csupán belekapott a májba, és egy falatot se szakított ki belőle. Beleöntöt- te a tálba a vacsoramaradé­kot, de hiába szólogatta Bod­rit, az csak feküdt elnyúl­va. Vékonyának mozgásából látta, hogy van még benne élet. Ekkor elhatározta, meg­teszi, amitől eddig viszoly- gott. Reggel megvárta, míg a felesége, Eszter tanítani megy az iskolába. Nem akarta, hogy tanúja legyen bárki is, hiszen nem­csak egy kutyát vált meg az élet mind nehezebben elvi­selhető terheitől. Ha Bodri csak egy lett volna a kutyák milliói közül, már régen túl lenne az egészen. Nem! Ez a kutya az egyetlen élőlény, ami — ha már csak néhány percig is — odaköti ahhoz a tenyérnyi világhoz, ahonnan eredzik az ő felfelé szárnyaló élete. A felhőtlen októberi reg­gelen Bodri a végelgyengü­lést érlelő langymelegben szunyókált a szalmán. Mikor még valamire való ebnek számított, ilyenkor már ré­gen négylábon volt, s a vil­la vasrácsos kapuja mögött ácsorogva nézett szembe a nappal, ugatta meg a neki nem tetsző arra jár ókat. Mindaddig így tartott ez, míg az öreg gazda, Pista ap­ja nem füttyentett a veran­dán. Ekkor gyorsan megfor­dult, s szaladt a garázs mel­letti ólhoz, ahol a cseréptál­ban megkapta a reggelit. Nehezen szokta meg ezt a vénségére menhelyet adó környezetet. Tanyai kutya volt. Ki tudja, hányadik el- lés utolsó kölykeként jött a világra. Nyiszlett kis élet le- ledzett benne. Talán ennek köszönheti, hogy az öreg gazda már a szopóskor első napjaiban megsajnálta, hi­szen a három pulikölyök kö­zött nehezen kapott csöcsöt, mert az élelmes testvérek legtöbbször elmarták. így ő pótadagon növekedett Az öreg gazda kis cuclisüvegből szoptatgatta, mintha már ek­kor érezte volna, hogy a ku- tyapulya sorsa végképp ösz- szekapcsolódik az övével. Mégis, hogy a természettől rámért éveket mindeddig megélte, elsősorban annak köszönheti, hogy az egyik reggel, addigi maflaságát meghazudtoló szemtelenség­gel rákapott az első csöcsre, s oly vadul farolt, rúgkapált, amikor a testvérek szopni akartak, hogy alig fértek oda az anyjuk hasa alá. Ettől kezdve annyira megszilárdí­totta helyzetét a kutyafamí­liában, hogy miután elhagy­ták a szopást a „nyüvesek” — ahogy az öreg gazda ne­vezte őket —, testvéreit el­ajándékozta a rokonoknak, ismerősöknek, de tőle nem vált meg. „Amelyikben így buzog az élet, jó házőrző lesz!” — gondolt az öreg gazda a jövőre, de maga se hitte volna még ekkor, hogy alig egy év múlva Bodri a maga ura lesz a tanya kör­nyékén a többi állat közt. Pista nyolcadikos volt, amikor a váratlanul megár- vult kutya egyedüli házőrző­nek maradt. Anyját egy reg­gel hiába keresték. Csak másnap, amikor őröltetni mentek a malomba, látták, hogy összeroncsolt teteme ott < > van elnyúlva a kövesút mel- < > letti árokban. < > Bodri ekkor már olyan bá- ' ' tor volt, hogy Pistát mindig ' * elkísérte a kövesútig iskólá- *1 ba menet, majd, amikor Pis- '' ta intett neki, hogy most <' már vissza, futott hazafelé. <1 Délután azonban mindig el- < > szökött a tanyáról, s várta a < * kisebbik gazdát. i > így ment ez mindaddig, < * míg Pista gimnáziumba nem < > került. Kollégista lett, s csak < > havonta járt haza. A kutya < * még hetekig szűkölt réggé- < > lenként, s nyugtalan ide-oda < > szaladgálással kereste Pis- < > tát. Meg kellett kötözni, mert i > délutánonként elszökött. Az < > öreg gazda mindig ott talált < > rá az árokparton, ahol a dű- < > lőút beletorkollik a kövesút- , > ba. „Ügy akarsz járni, mint , > az anyád, te nyüves!” — só- , , zott rá jó nagyot az ostorral. (, — „Mars haza, te szégyente- . ien!” { > Bodri hősiesen viselte ezt a <, fegyelmezési módszert, mi- , > közben egyre hamisabb lett. . „Az nem baj!” — mondta ' f mindannyiszor az öreg gaz- '1 da feleségének, mikor az <' amiatt aggódott, hogy olyan < > vad már ez a kutya, hogy < * egyszer még kárt tesz vala- < > kiben. — „Azért kutya!” < > (Folytatjuk) Már az ól előtt volt. szertartása szerint. — Nagyanyámtól láttam ezt a műveletet — mondja a rendező. A színészeknek, Pásztor Erzsinek, Pécsi Ildi­kónak és Spányik Évának eleinte sehogyan sem sike­rült. Meg kellett tanulniuk. Ebben a házban ez a házi­asszony csak így készítheti el a rétest, ezt bizonyosan tud­tam. Naponta átjárt a szom­szédból két öreg néni, ők még tudták a forszát, és a szereplők nap mint nap gyakorolták a rétesnyújtást forgatás után... András Ferenc filmjében a történés: maga az élet. A Veri az ördög a feleségét nem sztorira épült. A cse­lekmény egyetlen nap, egy rekkenően meleg augusztus 20 -a menete, valahol a Ba­laton mentén, egy dombol­dalba épült családi házban. Ide érkezik vendégségbe a pesti rokon, főnökével és an­nak családjával. Felbolydul a ház, Margit, a háziasszony, a nagy lehetőség pillanatát ér­zi elérkezettnek: a magas beosztású vendég kezei bizo­nyára elég hosszúak ahhoz, hogy két gyerekének jövőjét biztos révbe irányítsa, egy kis protekcióval, és megkez­dődik a groteszkbe hajló hajsza a nagy ember jóindu­latáért.” A filmet augusztus 29-től 31-ig játssza a Szabadság mozi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom