Békés Megyei Népújság, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
1977. augusztus 24., szerda Békési események Kétmillió forint képekben „A rajzolás tolvajként kísért az életem minden napjában’ — vallja a galgamácsai Vankóné Dudás Juli (jobb szélen), akinek kiállítását a hét végén a Jantyik Mátyás Múzeumban dr. Csende Béla, a megyei tanács osztályvezető-helyettese nyitotta meg A városi tanács dísztermében vasárnap délelőtt rendezett ünnepi hangversenyen Sebestyénné Farkas Ilona, volt tar- hosi énekiskolai növendék vezényelte a budapesti általános iskolai tanulókból alakult kórust Fotó: Fábián István oktatásra, továbbképzésre A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozói közül az 1976—77-es tanévben 164-en vettek részt állami oktatásban. A szakmunkás szakközépiskola kihelyezett osztályában 40-en érettségiztek, 51-en tanultak gépészeti, villamossági, köz- gazdasági szakközépiskolában és gimnáziumban. Egyetemen és főiskolán a vállalatnak hét ösztöndíjasa volt," akik közül két mérnök, egy üzemmérnök és egy óvónő az idén kezdett dolgozni. Egy szakmunkás a közgazdasági egyetemre került. Negyvenketten tanultak közép- és felsőfokú szakképesítést nyújtó (mérlegképes könyvelői, gépkönyvelői és munkaügyi) tanfolyamon. Más szakmai tanfolyamokon 250-en vettek részt, közülük a közeljövőben mintegy 30- an szakmunkásvizsgát tesznek. Az idén szeptemberben kezdődő tanévben a vállalat főként víz- és gázvezeték-, valamint készülékszerelő szakmunkásképzést, a segédmunkásoknak pedig az üzemi akadémia keretében műszáritó és vezérlőpult-kezelői tanfolyamot szervez. Szakmunkásoknak brigádvezetői tanfolyamot tartanak majd. A legrátermettebbek később művezetők lehetnek. Az állami oktatásban részt vevők folytatják tanulmányaikat. Tizenöten kerülnek a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság által szervezett középvezetői tanfolyamra, mégpedig művezetők, műszaki vezetők és gyártásvezetők. Központi vezetőképzésben a nagyobb gyárak és az osztályvezetők közül négyen vesznek részt. Szorgalmazza a vállalat továbbra is, hogy a marxista—leninista esti egyetemre és szakközépiskolába minél többen jelentkezzenek. A párt-, szakszervezeti és KISZ politikai oktatásba — mint eddig — várhatóan ismét 900-nál többen kapcsolódnak be. Az 1977—78. tanévben az oktatási költségekre kétmillió forintot irányzott elő a vállalat. Szakérettségisek találkozója Gyulán Az alkotmány ünnepén Gyulán bensőséges hangulatú találkozás zajlott le. A kora délelőtti órákban egymás után érkeztek az egykori gépészmérnöki szakérettségis tanfolyamon végzők. Pontosan 25 éve végeztek, indultak el az élet útján, az egyetemre azok az ifjúmunkások, akiket az üzemek, mint az ifjú munkásgeneráció legjobbjait küldtek el tanulni, hogy felnövekedjék társadalmunk új műszaki értelmisége. A kollégiumba érkezőket Ibos Gyula, volt igazgató köszöntötte az egykori osztály- titkárokkal együtt. A két és fél évtized távlatából sokan akadtak olyanok, akik nem ismerték meg egykori osztálytársaikat. Azonban rövid idő alatt eltűnt a feszélye- zettség, melynek feloldásában segítettek azok a tablók, amelyek épségben megmaradtak az utókor számára. A beszélgetések során újra meg újra felelevenedtek a régi emlékek. Az az éjszaka, amely alkalmával sokan úgy indultak §1 Gyulára, hogy jóformán még a térképen sem tudták: merre található ez a Körös-parti város, amelyhez később any- nyi kedves emlékük fűződik, sikerélmények, kudarcok kötődnek. Megelevenedtek azok az első órák, amelyek akkor egy teljesen új világot, környezetet jelentettek az érkezőknek, az új jövevényeknek. Azon a reggelen, amikor Gyulára érkeztek, a reggeli nap sugarai pásztázták végig a 160 fiatal útját. Bár az első benyomások nem voltak a legkedvezőbbek, de vállalták az áldozatot, hiszen a tudásért meg kell szenvedni. Negyed század múltán volt miről beszámolni. Sokan közülük a népgazdaság számos területén felelős beosztásokban érvényesítik tudásukat, hasznosítják az egyetemen tanultakat. Több mint 130-an töltöttek vidám, felejthetetlen napot 25 év után együtt, s elhatározták, hogy öt év múlva újra Gyulán találkoznak majd. Demény László r Újabb festészeti alkotásokkal gazdagodott a szarvasi múzeum Mint erről néhány évvel ezelőtt, 1974 áprilisában hírt adtunk, szép számú képző- művészeti alkotást adományozott Markócs Józsefné (korábban Erdélyi Imréné) a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumnak. A művek fia, a Francia- országban élt festő-szobrász Erdélyi Attila alkotásai. Néhány hónapja a hagyaték újabb, közel 600 olajfestménnyel, monotípiával, vázlattal, akvarellel gazdagodott. A nagyméretű 100x230 cm-es olajfestmények restaurálását Blaskai Márta fiatal festő-restaurátor végzi, és az alkotások művészettörténeti értékelése is folyik . A tragikus sorsú festő drámai erejű, rendkívül expresszív hatású festményeit, rajzait gondos előkészítés után a jövő évben láthatják a szarvasi múzeum látogatói. fl HÉT FILMJEI Jelenet a Joszif Hejfic rendezte Egyetlenem című új szovjet filmből „Semmiféle melodrámáról, moralizálásról, tanítómeséről szó sincs! A film valóságos történetet mesél el, azt, ami valóban megtörtént az életben.” — írja a Szovjetszkij Ekran Joszif Hejfic új filmjéről, az Egyetlenem-TŐl. A katonaságtól hazatért gépkocsivezető csődbe jutott házasságáról szól a történet. Hűtlenségen kapott feleségétől elválik ugyan, de soha egyetlen nő sem tudja feledtetni vele az egyetlent. A színes szovjet filmet a Szabadság mozi vetíti agusztus 23—24-én. A Megálló három órára című új szovjet film a rossz társaságba került fiatalok normális életbe való illeszkedését mutatja be. A generációk közötti gondok, ellentmondások megoldásához kölcsönös türelem kell, példázza a történet a Brigád moziban augusztus 30—31- én. Mai magyar társadalmunk jellemző visszásságait, gondjait látjuk viszont a moziban a Veri az ördög a jeleségét című új magyar filmben. Elsőfilmes rendező az alkotó, András Ferenc, a főbb szerepekben Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, a forgatókönyvet Kertész Ákos írta. Bársony Éva írja az új magyar filmről: „Hogyan kell rétestésztát nyújtani? A félkész- és előregyártott ételektől elárasztott korunkban ki tudja ezt már? A falusi házakban is csak néhányan. De az asszonyoknak van egy bizonyos típusa, aki semmi áron nem csinálná másként, mint az öreganyjától egykor ellesett fifikával. András Ferenc filmjének egyik nagy jelenete a rétes- nyújtás, a hosszú nemzedékeken át őrzött hagyomány TÓTH LAJOS: REKVIEM EGY KUTYÁÉRT í. Pista, a fiatal állatorvos már harmadszor készülődik a — magában hosszú vajúdás után eldöntött és nevén is nevezett — tisztességes merényletre, hogy egy teljesen feleslegessé vált állatvegetációt megszabadítson a mindennapok szenvedéseitől. Az injekciós tű mégis remegett a kezében, miközben felszippantotta a fiolából az örök megváltás nedvét. A küszöbre kilépve nyugtalan lelkiismerettel húzta be a rendelő ajtaját, majd suta óvatoskodással elindult a kutyaól felé. Halkan lépkedett, nehogy úgy járjon, mint tegnap, amikor sietős lépéseinek zajára áldozata felriadt, mert azt hitte, hogy a reggelit kapja. A kutya vaksi szemeivel nem látta, csak érezte, hogy a kisebbik gazda közeledik, s esetlenül ugrándozni kezdett, majd kopott, szuvas fogait csattogtatva nyalni kezdte az üres cseréptálat. A szívbe markoló látvány hatására Pista megtorpant, majd hirtelen visszafordult, s a konyhában a hűtőszekrényben levő friss májból lekanyarított egy jókora darabot. „Egyél, te nyüves!” — vetette Bodri elé a tálba, s elindult a szövetkezetbe. A napi munka után hazatérve vacsorát akart adni a kutyának, s ekkor vette észre, hogy az elaggott házőrző reggel csupán belekapott a májba, és egy falatot se szakított ki belőle. Beleöntöt- te a tálba a vacsoramaradékot, de hiába szólogatta Bodrit, az csak feküdt elnyúlva. Vékonyának mozgásából látta, hogy van még benne élet. Ekkor elhatározta, megteszi, amitől eddig viszoly- gott. Reggel megvárta, míg a felesége, Eszter tanítani megy az iskolába. Nem akarta, hogy tanúja legyen bárki is, hiszen nemcsak egy kutyát vált meg az élet mind nehezebben elviselhető terheitől. Ha Bodri csak egy lett volna a kutyák milliói közül, már régen túl lenne az egészen. Nem! Ez a kutya az egyetlen élőlény, ami — ha már csak néhány percig is — odaköti ahhoz a tenyérnyi világhoz, ahonnan eredzik az ő felfelé szárnyaló élete. A felhőtlen októberi reggelen Bodri a végelgyengülést érlelő langymelegben szunyókált a szalmán. Mikor még valamire való ebnek számított, ilyenkor már régen négylábon volt, s a villa vasrácsos kapuja mögött ácsorogva nézett szembe a nappal, ugatta meg a neki nem tetsző arra jár ókat. Mindaddig így tartott ez, míg az öreg gazda, Pista apja nem füttyentett a verandán. Ekkor gyorsan megfordult, s szaladt a garázs melletti ólhoz, ahol a cseréptálban megkapta a reggelit. Nehezen szokta meg ezt a vénségére menhelyet adó környezetet. Tanyai kutya volt. Ki tudja, hányadik el- lés utolsó kölykeként jött a világra. Nyiszlett kis élet le- ledzett benne. Talán ennek köszönheti, hogy az öreg gazda már a szopóskor első napjaiban megsajnálta, hiszen a három pulikölyök között nehezen kapott csöcsöt, mert az élelmes testvérek legtöbbször elmarták. így ő pótadagon növekedett Az öreg gazda kis cuclisüvegből szoptatgatta, mintha már ekkor érezte volna, hogy a ku- tyapulya sorsa végképp ösz- szekapcsolódik az övével. Mégis, hogy a természettől rámért éveket mindeddig megélte, elsősorban annak köszönheti, hogy az egyik reggel, addigi maflaságát meghazudtoló szemtelenséggel rákapott az első csöcsre, s oly vadul farolt, rúgkapált, amikor a testvérek szopni akartak, hogy alig fértek oda az anyjuk hasa alá. Ettől kezdve annyira megszilárdította helyzetét a kutyafamíliában, hogy miután elhagyták a szopást a „nyüvesek” — ahogy az öreg gazda nevezte őket —, testvéreit elajándékozta a rokonoknak, ismerősöknek, de tőle nem vált meg. „Amelyikben így buzog az élet, jó házőrző lesz!” — gondolt az öreg gazda a jövőre, de maga se hitte volna még ekkor, hogy alig egy év múlva Bodri a maga ura lesz a tanya környékén a többi állat közt. Pista nyolcadikos volt, amikor a váratlanul megár- vult kutya egyedüli házőrzőnek maradt. Anyját egy reggel hiába keresték. Csak másnap, amikor őröltetni mentek a malomba, látták, hogy összeroncsolt teteme ott < > van elnyúlva a kövesút mel- < > letti árokban. < > Bodri ekkor már olyan bá- ' ' tor volt, hogy Pistát mindig ' * elkísérte a kövesútig iskólá- *1 ba menet, majd, amikor Pis- '' ta intett neki, hogy most <' már vissza, futott hazafelé. <1 Délután azonban mindig el- < > szökött a tanyáról, s várta a < * kisebbik gazdát. i > így ment ez mindaddig, < * míg Pista gimnáziumba nem < > került. Kollégista lett, s csak < > havonta járt haza. A kutya < * még hetekig szűkölt réggé- < > lenként, s nyugtalan ide-oda < > szaladgálással kereste Pis- < > tát. Meg kellett kötözni, mert i > délutánonként elszökött. Az < > öreg gazda mindig ott talált < > rá az árokparton, ahol a dű- < > lőút beletorkollik a kövesút- , > ba. „Ügy akarsz járni, mint , > az anyád, te nyüves!” — só- , , zott rá jó nagyot az ostorral. (, — „Mars haza, te szégyente- . ien!” { > Bodri hősiesen viselte ezt a <, fegyelmezési módszert, mi- , > közben egyre hamisabb lett. . „Az nem baj!” — mondta ' f mindannyiszor az öreg gaz- '1 da feleségének, mikor az <' amiatt aggódott, hogy olyan < > vad már ez a kutya, hogy < * egyszer még kárt tesz vala- < > kiben. — „Azért kutya!” < > (Folytatjuk) Már az ól előtt volt. szertartása szerint. — Nagyanyámtól láttam ezt a műveletet — mondja a rendező. A színészeknek, Pásztor Erzsinek, Pécsi Ildikónak és Spányik Évának eleinte sehogyan sem sikerült. Meg kellett tanulniuk. Ebben a házban ez a háziasszony csak így készítheti el a rétest, ezt bizonyosan tudtam. Naponta átjárt a szomszédból két öreg néni, ők még tudták a forszát, és a szereplők nap mint nap gyakorolták a rétesnyújtást forgatás után... András Ferenc filmjében a történés: maga az élet. A Veri az ördög a feleségét nem sztorira épült. A cselekmény egyetlen nap, egy rekkenően meleg augusztus 20 -a menete, valahol a Balaton mentén, egy domboldalba épült családi házban. Ide érkezik vendégségbe a pesti rokon, főnökével és annak családjával. Felbolydul a ház, Margit, a háziasszony, a nagy lehetőség pillanatát érzi elérkezettnek: a magas beosztású vendég kezei bizonyára elég hosszúak ahhoz, hogy két gyerekének jövőjét biztos révbe irányítsa, egy kis protekcióval, és megkezdődik a groteszkbe hajló hajsza a nagy ember jóindulatáért.” A filmet augusztus 29-től 31-ig játssza a Szabadság mozi.
