Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-11 / 215. szám

A neurózisról A kárhogy nézzük és vitat­juk is, az letagadhatatlan, hogy a mai kor embere idegesebb a kelleténél. Főleg az idősebbek. Ez látszólag azt bi­zonyítaná, hogy korunk akcel- lerációja, a fejlődés felgyorsu­lása idegesíti az embert. Pedig nem ez az igazság! Az egészséges szervezet töb- bé-kevésbé alkalmazkodik a fel­gyorsult élettempóhoz. Ez nem­csak a fejlődés, a munka, a si­ker, az öröm, a szenvedés, a gon­dolat, az események, vagy az idő meggyorsulását jelenti, ha­nem az egész életét. A rohanás­ba a fiatal beleszületett, neki nem okoz különösebb terhet a vágta. Az idősebb alkalmazkodása mar korlátozott. Belerázódik a gyorsulásba, de nehezebben. Könnyebben kifullad, lemarad, és ha ezt észreveszi, megriad, pánikba menekül. Az idegfeszültség, az izgalom, az embert ért ingerekre való felfokozott vagy helytelen vá­laszadás alapja minden esetben a szorongás, a félelem. Erre épül az a bármely irányban erő­sebben észlelhető magatartásbe­li szokatlanság, ami annyira még nem kóros, hogy feltétlen orvosi kezelésre szorulna — hi­szen az ok megszűnése után az egyensúly önmagától helyreáll. De annyira rendellenes, hogy felismerni, szembenézni és fog­lalkozni kell vele, mert súlyos­bodhat. Ez az idegrendszeri rendelle­nesség: a neurózis. A neurotikus, akármivel is magyarázza a köznapi nyelv ide­gességnek nevezett feszültségét, tulajdonképpen fél. Fél valami­től. Például: nagyon kimerült, és attól tart, hogy még újabb terhet raknak a nyakába, még jobban megterhelik vagy meg­hajszolják. Ilyenkor „kifáradá- sos neurózis” a neve. Máskor az életkörülményei ijesztgetik. Ret­teg, hogy mit hoz a holnap, mi­lyen lesz a jövő, hogy mi vár még reá. Ez a „helyzet neuró­zis”, a kuszáit lehetőség körké­pe. Néha olyan feladatot, olyan parancsot kap valaki, amihez gyengék a képességei. Kétségbe ejti a tehetetlensége. Elveszíti az önmagába vetett bizalmát. A neurózisnak ez a formája a fel­adat okozta „tehetetlenségi neu­rózis”. Sőt, van még egy igen érdekes — sokáig nem is tisz­tázott — neurózis; a „célneuró­zis”. Ez olyankor jelentkezik, amikor attól fél valaki, hogy amit akar, amit szeretne, azt nem tudná egészségesen, ép szervezettel elérni és ezért gondjai elől valamilyen beteg­ségbe menekül. Ezek közé az idegfeszültek közé tartoznak azok az éveket átbetegeskedők, akik egészségesek, és hangozta­tott betegségük egyetlen oka va­lami olyan, amit akarnának, amit szeretnének. Például, hogy valamelyik családtag, a házas­társ iszákossága elmúljék, a rokkantsági nyugdíjat megkap­ja, vagy valami olyan egyéb, ami nehezen keresztülvihető, sőt, kivihetetlen. Gyógyítható a neurózis? Igen. de nehezen! Gyógyszerrel alig A helyzet, a környezet megja- vulása a feladat elvégzése, a lehetőség előnyös megváltozta­tása az igazi gyógyszere. Még pontosabban: az előbbiek által okozott félelem, a belső szoron­gás tökéletes felszámolása. Hogy hogyan? Ezt nem lehet körül­írni, mert százféle oka, formája, és ugyanannyi gyógyszere lehet. Csak egy példát: — Repülőgépen mégy? —kér. dezik a mai kor emberét. — Nem! Félek. — Ostobaság. A légi közleke­dés ma már biztonságos. Az au­tón is érhet baleset. — Nem a balesettől félek, ha­nem attól, hogy eltérítenek. E zért a felelet egyszerű: fel kell szabadítani az em- I bért a szorongás, a ret­tegés, a félelem, a nyomás alól. Úgy kell nevelni, formálni, esz- tergályozni az idegrendszert, hogy senkitől ne féljen. Se az ördögtől, se az istentől, se ál­lattól, se embertől, se ellenség­től, se jóbaráttól, se mosolygás­tól, se vicsorgástól, se bírálat­tól, 6e dicsérettől. Még önma­gától se! A félelem nélküli élet! Ez a neurózis igazi orvossága. Dr. Buga László Filatéliai hírek A bélyeggyűjtő körök ügyrend­jének részbeni módosítása és a bé­lyegújdonság-igénylés új rendjéről adott ki a MAJBEOSZ körlevelet. A bélyegújdonság új rendje már ko­rábban szükségessé tesz néhány változtatást és közük azokat a ten­nivalókat, amelyekkel a köröknek már most foglalkozniuk kell. ‘A bé­lyegúj donsagJgénylés és elosztás új rendje azt a célt kívánja megvaló­sítani — éppen a gyűjtök évek óta felvetett igénye és kívánsága alap­ján —, hogy a bélyegújdonságok peldányezáma szorosan igazodjék a valóságos és indokolt gyűjtői és ex­port igényekhez. Ezért a példány- szám igényt pontosan fel kell mér­ni es a kibocsátási példányszámot ennek alapján a lehető legalacso­nyabban megállapítani. Az ala­csony példányszám mellett is bizto­sban kéll, hogy a gyújtók a ha­táridőn belül igényelt és befizetett bélyegeket feltétlen megkapják. A fenti célok megvalósítása végett új igény be jelentési és igénylési szabá­lyozás lép érvénybe. Ez év decem­ber 31-ével a jelenleg érvényben levő ügyrendi előírások érvényüket vesztik és új szabályozás lép ér­vénybe, többek között az 5+2 meg_ szűnik. Az a tag, aki szeptember l-én a kör tagja, köteles szeptem­ber 30-ig jelezni a városi kör veze_ tőségének, hogy 1977. január 1-e után megjelenő újdonságokból mit kíván igényelni. Ez a körülmény természetesen vonatkozik az összes üzemi körökre is. A városi kör ép­pen ezért széptemberben 12-én, 19- én és 26-án is elfogadja a bejelen­téseket. Erre vonatkozp részletes tá­jékoztatás a kör helyiségében a hir­detőtáblán elolvasható. Vas Tibor... új KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó ú.i-( donságai közt szerepel Kari Marx és Friedrich Engels mű­veinek 26. kötete, amely kivé­telesen három könyvben látott napvilágot; a marxizmus—le- ninizmus klasszikusainak szer­kesztősége által sajtó alá ren­dezett A töke 4. kötete sorra veszi Marx Értéktöbblet-elmé­letek című munkáját. Felszaba­dult hazánk 30 éve a címe an­nak a kötetnek, amely az 1975 januárjában Salgótarjánban rendezett országos tanácskozás anyagát tartalmazza. A népsze­rű útikönyvek sorozat legújabb kötete a Nem vadásztam Tanzá­niában, palla Kovács Agnes tol­lából. Az Akadérniai Kiadó könyvei közül említsük meg Ágoston György munkáját, címe A peda­gógia alapfogalmai és a neve­lési célrendszer. A Kortársaink sorozatban jelent meg a Takáts Gyula életét, egész életpályáját felvázoló kis kötet, Laczkó And­rás tollából. A nagyüzemi gaz­dálkodás kérdései sorozat új kötete Csáki Csaba és Varga Gyula közös munkája, a Válla- latfejlesztési tervek lineáris di­namikus modellje. Szebenyi Pé- terné könyve A morális tuda­tosság és értékrendszer problé­mai. Két szótárt is megjelente­tett a kiadó; az egyik az Orosz —magyar katonai szótár, a má­sik pedig Országh László: Magyar—angol kéziszótái'ának újabb kiadása. , I Az Európa Könyvkiadónál látott napvilágot Ivan Bratko Egy lány naplója című regénye. A Modern Könyvtár új kötetei: Fusimunka, ez Jan Himilsbach válogatott elbeszéléseit tartal­mazza, Gimes Rozána szerkesz­tésében és Pályi András utósza­vával, valamint a mai moldo- ván költők legjobb verseiből készített gondos válogatás — Kahána Mózes szerkesztésében — A kék hó balladája cíjnmel. A Janus Könyvek sorozatban jelent meg Ivan Turgenyev Az énekesek című, kétnyelvű elbe­széléskötete. HÁROM leánya van P.-nénak. A két nagyobbat tanítottam 2—2 évig. Édesanyjukat példaképül állítható, nagyon jó édesanyá­nak tartottam. Leányait jól ne­velte, megtanította őket illedel­mesen viselkedni, szépen be­szélni, testvérszeretők voltak a leánykáit, akiket maga varrta ruhácskáikban mindig tisztán járatott. Igaz, az édesanya, csak bedolgozó volt, mégis cso­dáltam, hogyan jut annyi min­denre ideje, hiszen a leckéket, táskákat is mindig ellenőrizte, ott volt minden szülői értekez­letemen, figyelemmel hallgatta apró pedagógiai tanácsaimat. Évekig anyapéldaképül állt előttem, s azután .szép lassan megváltozott a véleményem. Hogy miért? Azt is elmon­dom. AHOGYAN a leánykák felcse­peredtek és elérték a 12—13. évet, szép sorban, de mind a három teljesen kicsúszott az édesanya kezéből. Akkor kezdett kibontakozni egyéniségük, volt már egyszer-egyszer vélemé­nyük, lett volna egyéni ízlésük, s ezt a jó édesanya minden­áron el akarta fojtani. Szidta azt, ami divatos, rá akarta eről­tetni a serdülőre a mäga fiatal­ságának divatját, eszményképei A világ legnagyobb teleszkópja A Kaukázus fő vonulatának egyik 2070 méter magas nyúlvá­nyán, Zelencsukszkaja kozák falu közelében található a vi­lág legnagyobb csillagászati te. leszkópja, amelyet nemrégen he­lyeztek üzembe. A felállítás he­lyét gondos tanulmányozás után jelölték ki egy csillagász-expe. díció ajánlása alapján. A teleszkópot 48 méter átmé­rőjű és 45 méter magas torony­ban helyezték el, amelynek for­gatható kupolája 1000 tonna sú­lyú. Az elképesztő számadatok­ban a továbbiakban sincs hiány. A teleszkóp mozgatható részei­nek súlya ugyanis eléri az 650 tonnát, az egész teleszkóp pedig 650 tonnát nyom. A 6 méter át­mérőjű, 650 milliméter vastag teleszkóptükör súlya keret nél­kül 42, kerettel együtt 80 ton­na. A teleszkóp a tanulmányo­zandó csillagot — tizedszögmá- sodpercnyi pontossággal — elektromotoros mozgatással kö­veti, számítógépes irányítással. A teleszkóp csövének optikai tengelyével párhuzamosan fel­állítottak egy 0,7 méter átmérőjű segédtávcsövet a csillagos ég­bolt vizsgálandó területére való beállás céljából. A segedtelesz­kóp által adott képet tv-rend- szer segítségével az operátor ve­zérlőasztalára továbbítják. A te­leszkópot sokféle különleges műszerrel szerelték fel, ezek le­hetővé teszik a fénysugarak fel­erősítését és az égitestek fizikai tulajdonságaira vonatkozó in­formációk elemzését. Az új „világfekorder” pontos elnevezése: Nagy Azimutális Teleszkóp. Ebhez magyarázat^ képpen csak annyit, hogy az azimut a csillagászati koordoná- ta-rendszerben az egyik koordi­náta: a horizontnak a csillag magassági köre és a horizont déli pontján átmenő magassági kör közé eső ív. Bezzeg az én időmben... it. Szidta a farmernadrágtól kezdve a beatzenén keresztül a „szia” köszönésig mindazt, ami mai. A legnagyobb leánykával be­szélgettem erről, tőle tudom mindezeket. Panaszkodott, hogy a mama mindig csak azt haj­togatja nekik, hogy: „Bezzeg az én időmben!” Fodros, hímzett ruhát akart rájuk adni, amibe társaik kinevették. Ha „mini” a divat, akkor azt tiltja, ha „maxi”, akkor azt szidja, s most a legkisebb serdül éppen, neki a „midi”-t ócsárolja és minden­képpen rá akarja erőltetni az ötvenes évek divatja szerint ké­szült ruhát. ZSUZSI — a legidősebb — eleinte megpróbált őszinte len­ni úgy, mint kiskorában. Elme­sélte, hogy melyik fiú tetszik neki. A mama erre felháboro­dással, megbotránkozással rea­gált, mindennek lehordta a lá­nyét. És mit ért el vele? Leg­közelebb már meg sem kísérelte elmondani apró kis titkait. A barátnőkhöz menekült, mert tudjuk jól, az örömöt és a bá­natot el kell mondani valaki­nek, mert különben megfulla­dunk tőle. P.-né szép sorban elvesztette mind a három gyermekét. Jó kislányok ők, csak modernek, öntudatosak, akiknek van önálló véleményük, korszerű ízlésük. Sajnos, nagyon sok édesanya van, mint P.-né, aki leánygyer­mekének csak 12—13 éves ko­ráig kitűnő édesanyja. Pedig milyen jó lenne, ha sokan len­nének olyanok, mint F.-né, Vera mamája. Neki mindent el lehet mondani, ő a leánya legjobb ba­rátnője. Vera még a fiúktól ka­pott levelet is megmutatja ne­ki, pedig most már egyetemista. Zsuzsi irigyli is Verát, néha- néha elmegy az ő édesanyjához és elmond neki mindent. Ne­kem erről így beszélt: „De jó is lenne, ha nekem olyan édes­anyám lenne, mint Verának!” Milyen szomorú kis vallomás ez! P.-né, ez a kitűnő, szorgal­mas, jó szándékú asszony meny­nyire elhibázta remek nevelését valahol a pubertás kor küszö­bén. NE AKARJUK a mi fiatalsá­gunk szokásait, divatját, gon­dolkozását, modorát ráerőlleni fiataljainkra, leányainkra. Pró­báljunk meg velük haladni és a legkényesebb korban — 12—13 év körül — ne ellenkezzünk, mert fcsak dacot vált ki. Or. Gergely lvárolyné

Next

/
Oldalképek
Tartalom