Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
\ KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra A FIATAL OROSHÁZI FESTŐK BUDAPESTEN A régi orosházi művelődési ház egyik padlásszobájában találkoztunk először A hatvanas évek elején. Ott kaptak helyet és rendeztek be műtermet a tiatal orosházi festők, öten voltak: Feldmann Tibor, Horváth János, Fekete János, Szlot- ta András és Dénes Sándor. Aztán a sorsuk másfelé is elvitte őket, az egyik katona lett, a másik tanulni indult más városba, de az összefogás ereje sohasem szűnt meg. Évente rendeztek egy-egy kiállítást, ahol fejlődésük íve szépen megmutatkozott. Mecénásra találtak a művelődési ház vezetőiben, és a város is jó szemmel nézte őket. Két évvel ezelőtti kiállításuk reprodukciógyűjteménye elé V. Kiss Margit, békéscsabai muzeológus írt előszót. Lelkeset és lelkesítőt. Biztatót és bizakodót. „A város patrióta magatartásának és a fiatalok kitartó önművelésének egybehangzó irányulása eredményezi az újabb és újabb nyilvánosság elé lépést, örvendetes ez a patrióta magatartás, mert bizonyítéka a támogató érdeklődés szellemi többrétűségének, és felelősségteljes, mert érdeklődése megszabja a fiatalok egész további irányát: kapcsolódásukat élethez és művészethez.” összefogásuk tehát már kiállta az idő próbáját, és a művek azok, amelyek a legjobban bizonyítják nemcsak külön-külön a tehetségüket, hanem az összefogás, a közösség erejét is, a műhely erejét, mely — magányos alkotók a megmondhatói — hosszú távon nem nélkülözhető. Hozzájuk hasonló közösség csak egy van még ezen a vidéken, a békési művelődési ház alkotók klubja. Ebben is lelkes és tehetséges amatőr-művészek dolgoznak. és vállalnak sűrű közművelődési feladatot: képeikkel, művészi ízlést formáló zártkörű és nyilvános kiállításaikkal számításon kívül nem hagyható erőként sorakoznak fel hivatásos művészeink mellé. Az orosháziak pedig március 7-én, a nemzetközi nőnap alkalmából tematikus kiállítást nyitottak Budapesten, a Fővárosi Sütőipari Vállalat művelődési házában. A megnyitón Varga Zoltán, az orosházi járási könyvtár vezetője mutatta be íestőbarátait. Hogyan kerültek Budapestre az orosháziak? — kérdezem dr. Ladányi Sán- dornétól, a Fővárosi Sütőipari Vállalat művelődési házának igazgatójától. „Érdekes történet, meséli. Itt, a mi művelődési házunkban is működik egy klub. Figyeljük a képzőművészeti életet, irodalmat, zenét. Vitatkozunk, vendégeket hívunk. Egyik tagunk, Trencsény János Orosházán járt. és ott kapott egy katalógust, melyben a fiatal orcsházi festők tárlatát ismertették. Felhozta, mutatta. Ismeretlenül is szimpatikusnak találtuk az orosházi fiatalokat, és elhatároztuk, hogy meghívjuk őket Ebben az évben alakítottuk át a művelődési házat, és elhatároztuk, hogy kiállítótermünkben sorozatot kezdünk. Legyenek elsők az orosháziak! Így szólt a döntés. Megkerestük őket, összeválogattuk az anyagot, és nőnapi ünneppé tettük érkezésüket. Azt hiszem, nem szakad meg a kapcsolatunk. Már beszéltünk róla, hogy egy év múlva új képekkel újra vendégeink lesznek.” A kiállítás vendégkönyvében sok a bejegyzés. „Nagyon szép a kiállítás, minden képe — különösen Horváth János Anyám című képe.. Felszabadulás brigád.” „Javaslom hasonló kiállítások rendezését többször is, hogy közelebb kerüljön hozzánk a képzőművészet. Ab- lanek Sándor 107. sz, bolt üzletvezető helyettese.” „Megtekintettük a kiállítást, nagyon tetszett. Üzem- fenntartási Főosztály Radnóti brigád, Kandó brigád.” „A kiállítás képei nagyon megnyerőek, egyben gratulálunk a kultűrház művészeti klubjának, akik megrendezték. I-es gyáregység KÍSZ-tagjai nevében Sárközi Éva.” Nem érdemtelenek a bejegyzett sorok. Az orosháziak nőnapi kiállítása sokarcú, érdekes összeállítás. A képek sora Horváth János nagyalakú olajképeivel kezdődik. közöttük a dicsért „Anyám” a kiállítás egyik legszebb darabja. Kemény munkásasszony néz ránk. tekintetében féltés, ezernyi gond, aggódás. Feldmann Tibor most bemutatott képeiből is kitűnik, hogy egyre jobban kedveli a tüzes, ragyogó színeket, a színek egymásra hatását, harmonizálását és ellentéteit. Biztonságosan kezeli ezt a technikát, portréi, csendéletei igényes, tehetséges alkotások. Dénes Sándor kisalakú olajképei közül a gyermekarcok a legnemesebbek, Fekete János is portrékat hozott Budapestre. „Kislány” című képe gyengéd. szeretettel teli. A grafikus Szlotta András mintegy féltucat rajzzal mutatkozik be a vendéglátóknak, különösen „Akt” című tusrajza, és a „Diáklány” című ceruzarajza míves alkotás. Huszonöt kép, öt festő és elismerés, siker — ez a mérlege az orosháziak fővárosi bemutatkozásának. Jó mérleg, ígéretes, folytatására feltétlen számíthatunk. Sass Ervin A Szovjet Irodalom márciusi száma Vvfatonann Tibor Angéla Márciusban két. hazánkban is jól ismert világira, dalmi rangú író kisregényét közli a Szovjet Irodalom. Csingiz Ajtmatov legújabb müvét, a Korai darvakat a múlt év szeptemberében közölte a Novij Mir, s az új folyóiratnak hála máris olvasható magyarul. A kisregény egy kirgiz aulban játszódik 1943-ban, s a háborús hátország küzdelmét mutatja be. Nagy költői erővel érzékelteti azt a népi magatartást, amely hőseit, az Akszaisztyepp felszántására induló kamaszfiúkat áthatja. Valentyin Raszpu- tyin kisregénye, az Élj és emlékezz!, amelynek első része jelenik meg e számban, egy tragikus konfliktust dolgoz fel. A háború utolsó hónapjaiban egy harcos, miután súlyos sebesülésből felgyógyult, a kórházból nem a front felé veszi útját, hanem hazafelé. Az író rendkívül finom lélektani elemzéssel érzékelteti és hitelesíti azt a folyamatot, amely a háborút bátran végigharcolt katonát ehhez a végzetes lépéshez vezeti. Igazából persze nem térhet haza, nem mutatkozhat az ismerősök előtt, szüleinek sem fedi fel magát, egyedül feleségének. S ekkor történik az a „csoda”, ami tulajdonképpen a mű magja és mondanivalója: ebben a rendkívüli helyzetben lesz tulajdonképpen igazán mély, teljes értelemben vett szerelemmé a feleségével való kapcsolata, amely korábban csak olyan volt, mint minden házasság a faluban. Ennek a kapcsolatnak, e kapcsolat fejlődésének rajza viszi fel Rasz- putyint helyenként az orosz próza legnagyobbjaira emlékeztető magasságokha. A folyóirat versrovata a nemzetközi nőnap alkalmá. bői szovjet költőnők verseit közli, az alkalomhoz illően magjar költőnők fordításában. Magas szinten szól a lap a múlt évi Szovjet Kultúra Napjairól. Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes, Szabó B. István, a Filmfőigazgatóság vezetője, Pogány ö. Gábor a Nemzeti Galéria főigazgatója és Kovács Dénes a Zeneművészeti Főiskola rektora szép és tartalmas írásokban mutatják be az eseményekben. gazdag művészeti „fesztivált”. Külön említést érdemel Jaan Krossnak, a világszerte ismert észt írónak. (akinek Menny-kő című kisregényét a lap múlt évi 6. száma közölte) Julij Szmelkov kritikussal folytatott beszélgetése. Folyóiratainkban szokatlanok az ilyen természetű műhelybeszélgetések, ahol az alkotás belső titkaiba ennyire mélyen és világosan, közérthetően vezetik be az olvasót. A Művészetről rovatban a szovjet—amerikai koopro- dukcióban készült Kék madár című filmről olvashatunk Szemjon Csertik tollából, valamint az alkotók, George Cukor, Jane Fonda és Elizabeth Taylor nyilatkozatait közli a lap. A Szemle rovatban Tvar- dovszkii prózakötetével foglalkozik V. Akatkin A nagy „kis világ” című cikke. Biró Mihály Emléklap, 1919 RIADÓ! Gulyás Józs*f vers« Most itt teremtő förgeteg zúg, Világépítő zűrzavar Es e fönséges zivatarban Nem áll magában a magyar: Keleten már hajnal vörösük Es bátorítva ránk nevet... Vörösnek látják nemsokára Egész világon az eget, Proletár-katonák! Vergődtünk eddig rabbilincsben, Paskolt a gőgös hatalom, Nem engedett remélni, sírni És átkozódni szabadon! A nagy Mammon szolgái voltunk, Csapzott, meggyötrött páriák, Menyországos, szép álom volt csak Az eljövendő új világ, Proletár-katonák! S ím előrobbant csodamódra Egy márciusi éjszakán. Széttárultak a börtönajtók, Megszűnt a gyilkos, bús magány «••■■•■■■■■■■■■■■■■•■■■■•■MsaaaaasaaMaasi A Fény elöl fut a Setét.., Klio sem tudja tán leírni E pár nap szent történetét, Proletár-katonák! De hollóraj károg fölöttünk, Szabad húsunkra éhesen. Kút, idegen rabszolgatartók Bilincset ráznak rémesen ... Ha a miénket félrelöktük, Ezt ránk engednünk nem szabad! Ne lakmározzanak belőlünk Véres agyarú duvadak, Proletár-katonák! Van erő még a mi karunkban. Ha kell, halált is osztogat! Nem akarunk szenvedni többié. Mert szenvedtünk már, jaj, sokat! Nem hajiunk többé szolgaságba, Ha újra ömlik is a vér, Mert tudjuk, a testvériség lesz Küzdelmünkért a pályabér, Proletár-katonák! Ébredjetek hát, talpra, talpra! Ne legyen egy sem csüggedő! Szabadságunkat, jobb jövőnket Hordja méhében az idő! Verjünk le minden naz hatalmat, Amely az életünkre tör, A mi erőnk, ha síkra szállvnk. Minden merénnlőt elsöpör, Proletár-katonák! * Megjelent a Békés megyei Népszava, 1913. március S»-i sz»* mában. Gulyás Józsefnek ezt a versét a Békés megyei Népszava 1919. április 15-i száma szerint megzenésítették a fővárosban, és a vörös katonák egyik dala lett. Gulyás József a Tanácsköztársaság idején sajtóügyi megbízottként működötj Békéscsabán. A kipontozott sor a fennmaradt újságnéldány rongáltsága miatt olvashatatlan.
