Békés Megyei Népújság, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

Gyermekkori fogadalma teljesült Az elmúlt évi közlekedési gyermekbalesetak statisztikája szomorú képet mutat: az ország­ban összesen . 1066 gyermek sé­rült vagy halt meg a közuta­kon. Egyetlen vigasztaló dolog ez ügyben, hogy a halálos és a súlyos gyermekbalesetek száma 1974-ban csökkent " 1973-hoz képest. (Megyénkben a gyer­mekbalesetek száma szerencsé­re nem éri esi az országos át­lagot.) Ami viszont aggasztó: tavaly 230-oal több gyermeket ütöttek el a kijelölt gyalogátke­lőhelyeken, mint az azt megelő­ző évben. Az elmúlt esztendőben a 24 Békés megyei gyerme kbaieset - bői 19 belterületen, öt pedig külterületen történt. Ezekből egy halálos volt, nyolc súlyos é.s 15 könnyű sérüléssel végző­dött. A statisztika szerint a leg­több baleset — szám szerint 13 —' Békéscsabán, a nyári hóna­pokban következett be, s a sé­rültek minden esetben nyolc— tizenkét éves gyerekek voltak. A legfőbb okok: az úttesten va­ló szabálytalan áthaladás, ke­rékpárral való szabálytalan köz­lekedés, elsőbbség meg nem adá­sa, A megelőzés Hogyan lehet javítani a sta­tisztikát? A megyei KBT, vala­mint a közlekedésbiztonsággal foglalkozó aktívák és szakem­berek különös figyelmet • fordí­tanak a gyermekbalesetek meg­előzésére. Ezt a célt szolgálja az a vetélkedősorozat, amelyen az általános iskolai tanulók vet­Kézimunkdzó asszonyok Kalocsán j lek részt, számot adtak közle-1 ■ kedési Ismeretükről, s közülük a legjobbak a megye „válogatott­jaként” . képviselik Békés me­gyét a területi versenyen. A szakemberek szerint a gép­kocsivezetők magatartásán, fi­gyelmén is sok múlik. Egy dol­got viszont figyelembe kell vem. niük: a gyerekek nehezen tud­nak alkalmazkodni a rohamo­san fejlődő és növekvő gépjár­műforgalomhoz, a veszélyt fel­ismerő és megítélő képességük pedig nincsen kifejlődve. Mind­ezek mellett tény, hogy a leg- hathatósabb eszköz a gyerme­kek rendszeres, szakszerű el­méleti és gyakorlati KRESZ-ok- tatásában rejlik. Ehhez pedig mind több közlekedési parikra van szükség, ahol az apróságok játszva sajátíthatják el a közle­kedés szabályainak alapjait. Pillanatnyilag mindössze néhány ilyen jellegű park van megyénk­ben. Egy részük korszerűtlen, más részüket pedig nem a célnak megfelelően használják. A megyei KBT és az Autó­klub nagyszabású akciót hirde­tett meg a békéscsabai KRESZ- park építésére. Ennek eredmé­nyeként már elkészült a megye- székhely parkjának a terve. Sajnos az üzemek, vállalatok, szövetkezetek a felhívást nem veszik komolyan, s az aikcióhoz mindössze néhány szocialista brigád csatlakozott. Mint a valóságban A Békés megyei KBT és a Szarvasi Óvónőképző Intézet kezdeményezésére az intézet ud­„Éneklő ifjúság" Szarvason ! varan társadalmi összefogással elkészült a megye legújabb, egv- ban legkorszerűbb KRESZ-park- ja, amelyet április 30-án adnak át. A mintegy 80?) ezer forintos költséggel épült KRBSZ-paik le­hetőséget nyújt a jövő óvónői­nek arra, hogy a tantervben szereplő közlekedési ismereteket elsajátítsák és játékos formában adják azokat tovább a holnapok közforgalmában részt vevő apró­ságoknak. Az új parkban az osztott-pá- lyás utak éppúgy megtalálható­ak, mint a körforga­lom, a forgalmas útke­reszteződések vagy az egy- és kétirányú utcák. Minden olyan, mint a valóságban, csupán a járművek nem az „igaziak”. A mini-csúcsforgalom főszereplői a rollerek, a kerékpárok, a kisau­tók (rendszámmal ellátva) és legnagyobb számban a gyalogo­sok. Az utóbbi természetes is, mert nekik, a gyerekeknek először gyalogosként kell megtanulniuk a közlekedés szabályait. A for­galmat egyenruhás „kisreald- őrök” ellenőrzik majd. Követendő kezdeményezés Nagyon helyes kezdeményezés valósult meg Szarvason, Most már csak rajtuk múlik, ho­gyan használják ki a lehetősé­geket. Egy azonban biztos: en­nek a kezdeményezésnek csak haszonélvezői, nyertesei vannak és lesznek. Jó lenne a megye más terü­letéről is hasonló nyertesekről hírt adni, hogy mind keveseb­bet kelljen a vesztesekről, a közlekedési balesetek kis áldo­zatairól írni. •* (Szekeres) Együtt voltam vele azon az ün­nepségen, ahol az élenjáró társa­dalmi munkáért a megyei tanács vb által alapí­tott „A telepü­lésfejlesztést se­gítő kiemelkedő társadalmi mun­káért Békés me­gye” elnevezésű emlékérmet és a vele járó díszes oklevelet adta át részérd Szeg­halom nagyköz­ség tanácselnö­ke. Kíváncsi vol­tam erre a min­dig mosolygó, a körzetéért na­gyon sokat har­coló asszony életére, munkájá­ra. Czebe Lajosnét a legutóbbi tanácsválasztáskor a 29. szá­mú választókörzetben válasz­tották meg tanácstagnak. Be­szélgettünk a munkájáról és a múltat is felidéztük. A gyermekkorát, amikor mos­toha körülmények között élt, nyolc testvérével, igazi szülői szeretetben. de nagyon szegé­nyen. Visszaemlékezett arra az esetre, amikor édesapja a nyolc gyermeknek olyan karácsonyi ünnepet rendezett, hogy kará­csonyfa helyett egy egész ke­nyeret tett az asztalra azzal, hogy ezen a szép ünnepen min­denki annyit ehet a kenyérből, amennyi jólesik. Czebe Lajos- nénak nehéz sors jutott: 14 éves korától kezdve rendszere­sen dolgozott, de a keresetét mindig haza adta a szülőknek azzal, hogy segítse a többi kis testvérének szükséges ruhák, cipők és egyéb holmik megvá­sárlását. — Annak idején sokszor el­gondolkoztam azon, hogy ha valamikor módom és lehető­ségem lesz rá, hogy az embere­kért. a közösségért tehetek va­lamit, nagyon nagy örömmel fogom vállalni — mondotta. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy a legutóbbi tanács­választáskor ta­nácstag lett. Amikor megkö­szönte a bizal­mat. csak ezeket tudta mondani: „Örülök, hogy részt vehetek ebben a nagy közösségi mun­kában, s min­dent elkövetek azért, hogy a körzet lakóinak a bizalmát kiér­demeljem.” Ez sikerült. A József Attila ut­cában új járdát építettek, amely­hez 10 ezer fo­rint értékű tár­sadalmi munká­val segítettek a lakók, ö szervezte a munkát. Rendszeresen látogatja vá­lasztóit, házról házra járva. So­kan említették, hogy ebben a körzetben nagyon sok a gyer­mek és jó volna egy játszóteret építeni. Nem tudta, mi ipinden szük­séges egy ilyen játszótér léte­sítéséhez és ezért esténként, munkaidő után elment egy már kész játszótérre és gondolatában lerajzolta. Majd mozgósította a körzet lakóit, de ellátogatott a Péter András Gimnázium KISZ- fiataljaihoz is, akik szintén se­gítettek a játszótér megépíté­sében. Így 35 ezer forint értékű társadalmi munkával és ki­sebb tanácsi segítséggel egy tel­jesen új játszóteret építettek meg a kisgyermekek örömére. legutóbb, hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulójának tisz­teletére jelentős mennyiségű facsemetét ültettek el az utcák­ban, és vállalták azoknak to­vábbi gondozását, kezelését. Gyermekkori fogadalma telje­sült, tehát az, hogy ha valami­kor tehet az emberekért vala­mit. nagyon sokat fog tenni. Az emlékérem, amit most kapott, mindennél többet mond. Nátor Janó» Csúcsforgalom — miniben Április 30-án adják át a szarvasi KRESZ-játszóparkot iiiiiniiiiiii: ősz Ferenc: RÓZSI (KISREGÉNY) A battonyai művelődési ház, a Május 1. Tsz, valamint, a Ha­zafias Népfront nőbizottságának szervezésében a helyi díszítő- művészeti szakkör tagjai a Má­jus 1. Termelőszövetkezet köz- renjűködésével kalocsai kirán­duláson vettek részt április 20- án. A csoport vezetője dr. Le- hóczki Pálné volt, aki egyben a szakkör munkáját is segíti. A ter­melőszövetkezet vezetősége gon­doskodott arról is, hogy a részvevőket megvendégelje. A i lányok és asszonyok ellátogat­tak a kalocsai népművészeti I múzeumba, ismerkedtek az ot­tani szakkörök munkájával és a környék nevezetességeivel. Holnap, szombaton este 5 * órakor a szarvasi művelődési * központban rendezik meg az f Éneklő ifjúság című jubileumi • díszhangversenyt. A műsorban : a járás általános iskoláinak, • középiskolámak énekkarai, va- i lamint a szarvasi zeneiskola ta- • nárai és a szarvasi óvónőkép- s ző-intézet hallgatói lépnek a • közönség elé. A díszhangver- i senyen Vaskor Pál, a Hazafias : Népfront’ szarvasi járási bízott- ■ ságának titkára mond megnyi- : tó beszédet. XV. Rózsi tudta, hogy mindezeket soha nem tudná hangosan el­mondani Simónak. A férfi ha­tározottsága beléfojtotta volna a szót. Az utcán újra kelepelni kezd­tek a fegyverek. Hosszú soroza­tok ugattak, aknák robaja ráz­ta meg a házat. — Kezdődik! — csillant fel Melanie szeme... — Tudtam, hogy visszajönnek. — Jönnek a nyavalyát! Há­rom házzal odébb már az oro­szok vannak. A németek a csa­tornáikon át akarnak kitömi a budai hegyek felé ... — Ezt szeretné maga! — sziszegte gyűlölettel a nő. — Én is azt hiszem, hogy az oroszok jönnek — mondta Roz- gonyi. — Fel kellene készülni rá ... Arra gondoltam, hagy... A mondatot nem tudta befe­jezni. A folyosón nehéz léptek döngtek és a kanyarban megje­lent néhány katona. Porosaik, kormosak voltaic, egyiküknek vérzett az arca. Hamarosan fel­tűnt mögöttük Simó. Épp olyan sapkát viselt, mint a katonák: szőrmés volt és egy vörös csil­lag fénylett rajta ... Simó Eötvösék pincéjének az ajtajához lépett. Kinyitotta az ajtót: — Tovaris .. Itt... Nyemci... A németek, a nyilasok riad­tan lestek kifelé. Csak Tóeze- ghy ült Krisztina ágyán és fel sem nézett. Az oroszok kihaj­tották őket a pincéből. Tósze- ghy utolsónak lépett ki az aj­tón. — Nem hiszem, hogy valaha is találkozunk... — szólt Ró­zsihoz — Mindent köszönök magának Rózsika ... Rózsi szeme könnyes lett. Fur­csa látvány: egy síró nő, amint még mindig határozottan mar­kolja a géppisztolyt. — Ez az a lány, akiről me­séltem — fordult Simó az egyik katonához. A katona szovjet egyenruhát viselt, de magyarul beszélt: — Derék ... Azért most már leteheti azt a fegyvert — mond­ta mosolyogva. Két fiatal szov­jet katona összeszedte a néme­tek fegyvereit és felvitték az udvarra. — Mi ki mehetünk? — kérdez­te Weivoda. — Nyugodtan — felelte a szovjet egyenruhás magyar. — Kérem szépen — lépett hoz­zá Weivoda. — Nem kaphat­nánk valami írást arról, hogy ez a ház milyen hősiesen vi­selkedett. Mi német és nyilas foglyokat ejtettünk... A többiek is előbújtak a pin­céből, Itozganyi odalépett a ka­tonához: — Doktor Rozgonyi — nyúj­totta a kezét. — Bálint János — mondta a szovjet katona. — Hol csatlakozott hozzájuk az elv társ? — kérdezte Weivo­da. — Sztálingrádnál... Mivel én a Szovjetunióiban élek 25 éve. — És így tud még magyarul? — álmélkodott Rozgonyi. — Ugye elintézi nekünk azt az írást? — kérdezte Weivoda. — Nem lesz szükségük semmi­féle írásra — mosolygott Bá­lint János. — A maguk számá­ra véget ért a háború. A szov­jet katonák nem osztogatnak ér­demeket, mint ahogy a vétke­ket sem ők fogják számon kér­ni ... — Gondolja tiszt úr, ne ha­ragudjon, nem ismerem a rang­jelzéseiket — mondta Rozgonyi —, lehetőség nyílik ezután a demokratikus pártok megalakí­tására. — Elkéstek vele — mondta Bálint János. — Debrecenben már megalakultak a pártok és dolgozik az új magyar kor­mány ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom