Békés Megyei Népújság, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

HARMINC 1 ^ESZTENDEJE ! 43. — Felejts j vagy Nefelejcs! ■ A Vörös Hadsereg 1945 jsno- j ár közepén indított nagy offen- ■ zivája után RooseoeU, az USA : elnöke táviratot küldött Sztálin- : nak: „Az Önök vitéz katonái ál- • tál eddig véghezvitt hőstettek és ■ a jelenlegi támadás során máris : bebizonyosodott ütőképességük : teljesen indokolttá teszik azt a 5 reményt, hogy csapataink mind- ■ két fronton gyors sikereket fog- ■ nak elérni. Az ahhoz szükséges ■ idő, hogy barbár ellenségeinket : terdre kétnyszerítsük, közös erő- ■ feszitóseinjc ügyes összéhango- • lása nyomán nagy mért ékben ■ megrövidül.” 5 ■ Ugyanezekben • napokban a ; nyilasok Nemzetvédelmi Tudó- : sitoja a „nemzetvezető” tetteit : méltatja: „Mátyás király óba : Szálasi Ferenc az élsó magyar : államfő, aki tervszerű, rendsze- : résén ismétlődő országjárást vé- : géz. Évről évre bejárja az or- t szagot, néhány év alatt szinte : minden községben megfordul, : eljut a szegényes, tiszta kuny- • hólcba, fényes fejedelmi palo- ! tákha, kezet fog egyszerű sze- ■ gényekked és jómódú gazdáikkal, ■ mindenkivel, aki testvér és ma- ■ gyár.” A soproni moziműsor két be- : mutatót kínált a nézőknek ja- ; nuár 20-án: „Egy sofőr gróf sze- : relmi kalandjai” és „Felejts, ha 5 tudsz !** Az ország felszabadult felén ; másfajta kulturális eseménytje- ; gyez fel a krónika. Karsaá Elek ■ és M. Samlyai Magda A felsza- j badulás krónikája című össze- : állítass szerint Kellér Dezső és j Nádasí László január 25-én kór- ; vénnyel fordultak az Ideiglenes • Kormány illetékes miniszteré- • hez, hogy engedélyt kapjanak a ; „Nefelejcs Színpad” megnyitó- ; sara, A kérelem néhány monda- • ta: „A kisszünház azért kapná : ezt a nevet, mert ez lenne a vi- \ lág első olyan szórakoztató in- S tézménye, ahová a közönség ; nem azért járna, hogy felejtsen, : hanem azért, hogy ne felejt- ■ sen . . . A volt budapesti Béke- ; fíy-féle Pódium Kabaré és Jus- • nij Kék madár című produkció- : jának vegyülélke lenne ez az új ■ műfaj, melynek színes, zenés, ki- ; fejező képeiben a Vörös Hadse- : reg magyarul nem értő tagjai is ■ szórakozást találnának.” Szépen rímel erre a két do- ■ kumentumra egy harmadik, a ; tótkomlóst Nemzeti Bizottságin- ■ nuár 27-i ülésének kérése az ; Ideiglenes Kormányhoz: „A tót- : komlási munkásság jogos föld- ; reform-igényének kielégítésévé- | gett a bizottság szükségesnek : látja a községgel határos és ! más községektől távol fekvő S Haász Antal-féle Mélinda-ma- • jor, valamint a gróf Zichy Alá- • dámé-féle szöllőspusztai kis- és • nagy-majornak a földreform vég- ! rehajtásáig a művelésre való : kiigénylését. Ebből a célból a ■ Nemzeti Bizottság a tótkomlós! ; Földmunkások és Törpebirtoko- • sok Szabad Szakszervezete út- ! ján benyújtandó memoraedu- ! mot a földművelésügyi minisz­terhez, Debrecenbe juttatja el, azzal indokolva művelésre való jogosultságát, hogy évtizedek óta tótkomlósi munkások dolgoztak mindig ezen a földön, fasiszta tulajdonosaik elmenekültek és jelenleg ezek a földek művelet­lenül állnak.” (danlss) 1915. JANUÁft 26. Penza klub a konzervgyárban Öt község: pénzintézete Ma tartia küldöttgyűlését a szarvasi takarékszövetkezet A Penza klub legutóbb az óvodásoknak, most a nyugdíja­soknak rendezett összejövetelt. Ezúttal a Békéscsabai Konzerv­gyár MSZBT tagcsoportja látta [ vendégül a többi tagcsoport nyugdíjasait. Többségükben régi pártmunkások jöttek el és néz­ték végig nagy tetszéssel a kon­zervgyár KISZ-eseinek műso­rát. Jót derültek a vidám jele­neteken, melyekben kifiguráz­ták az ifjúság és az öregség sok problémáját. Közben jó­ízűen elfogyasztották a gyár ter­mékeiből összeállított kóstolót Később komolyabbra fordult a szó. Pásztor Béla nyugdíjas újságíró háborús élményeiről meselt Elmondta, hogyan szö­kött meg a hírhedt Margit kör­úti börtönből, miként lett a szovjet hadsereg tagja és el­mondta emlékeit Budapest fel­szabadításáról. Érthető érdek­lődéssel hallgatták a beszámolót a vendégek, akik többségükben maguk is átélték a második vi­lágháború viharait. Változott a műsor, változott a hangulat Szebbnél szebb orosz népdalok vezették be a talál­kozó záró műsorszámát, « Pén­zéről készült színes film be­mutatását. A megyeszékhely testvérváros bővelkedik mű­emlékekben, művészi értékek­ben és a filmet nézve, mindanv- nyiunk szívéhez közelebb került ez a kedves város. A Penza klub legközelebbi estjének házigazdája a békés­csabai Magyar—Szovjet Barát­ság Terme1 őszövetkezet MSZBT tagcsoportja lesz. A 115 000 lakosú Győrnek mindössze 5400 telefon üzemeltetésére alkalmas köz­pontja van. Ezen az áldatlan helyzeten változtat a 412 millió forintos költséggel kiépítendő új telefonközpont, amelynek in­duló kapacitása 11 000, végleges pedig 25 000 állomás üzemelte­tése lesz. A telefonközpont ala­pozásán már dolgoznak, s az 1979-re készül éL Megépítéséi­vel lehetővé válik, hogy a Győr körzetében levő községeket is bekapcsolják a távfhívásos rend­szerbe. Fontos eseményre kerül sor az elkövetkező hetekben me­gyénk 34 fogyasztási és 18 ta­karékszövetkezetében. Az emlí­tett időszakban küldöttgyűlé­seken teszik mérlegre e szövet­kezetek igazgatóságai az 1974. évi eredményeket és gondokat. Az 53 szövetkezet közül első­ként a Szarvas és Vidéke Kör­zeti Takarékszövetkezet tartja meg ma, vasárnap délelőtt kül­döttgyűlését. A tanácskozásnak a szarvasi Városi Tanács ad otthont, ahol Fedorják Pál, a pénzintézet elnöke összegezi az utóbbi évek, de különösen a tavalyi esztendő eredményeit. Többek között arról hallanak ma délelőtt a küldöttek és a meghívott vendégek, hogy az öt településen — Szarvason, Bé- késszentandráson, Csabacsű- dön, Kardoson, örménykúton — hogyan szolgálta 7212 főt szám­láló tagságát, vagyis az emlí­tett helységek 30 ezeres lakos­ságát a takarékszövetkezet. A hozzánk is eljuttatott írá­sos tájékoztató, s az abban ismertetett megállapítások egy­értelműen bizonyítják, hogy az utóbbi öt évben különösen nagy utat tett meg e pénzintézet. Ugyanis miközben korszerűsí­tette kirendeltségeit és Szarvas város központjában impozáns központi üzletházat létesített, országosan is figyelmet érdemlő betét- és kölcsönállomány-növe- kedésről, illetve sokirányú egyéb szolgáltatási tevékeny­ségéről adhatnak számot. Kö­vetkezésképpen 1974-ben csak­nem kilencmillió forinttal nőtt a takarékszövetkezet kamatozó betétállománya. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a múlt év végén a pénzintézet összes betétállo­mánya már meghaladta a 43 millió forintot. Ebből a gép­kocsi-nyereményre elhelyezett összeg megközelítette a négy­millió forintot Az említett több mint 43 millió forintos állo­mány 3662 betétes tulajdonát képezte. E milliók arról tanúskodnak, hogy Szarvas, Békésszentand- rás, Csabacsűd, Kardos, ör­ménykút lakossága bízik a ta­karékszövetkezetben. Mint aho­gyan a taglétszám múlt évi 366 fős növekedése is erre utal. így jutott el e pénzintézet oda, hogy december 31-én 7212 tagot számlálhatott, ami az öt tele­pülés összlakosságának a 24 szá­zaléka. Másik jelentős tevékenysége a Szarvas és Vidéke Körzeti Ta­karékszövetkezetnek a kölcsön­folyósítás, 1974-ben 2096 eset­ben mintegy 12 millió forint összegben adott kölcsönt tagjai­nak e pénzintézet igazgatósága. Az említett két fő tevékeny­ségen túl. több olyan szolgálta­tást is végzett a takarékszövet­kezet 1974-ben is, melyek jog­gal érdemelték ki a tagság és a működési területen élő lakos­ság elismerését. Nevezetesen ta­valy az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat megbízásából csaknem 32,5 millió forintot fi­zettek ki Ég miközben 1864 új biztosítási ügyletet kötöttek, el­adtak csaknem 28 ezer totó­lottószelvényt. Csak a legjellemzőbbeket em­lítettük itt abból, amit ma, va­sárnap délelőtt Fedorják Pál, a takarékszövetkezet elnöke a küldöttek elé tár. Ez a tanács­kozás lesz hívatva továbbá a múlt évi mérleg- és eredmény­kimutatást elemezni és elfogad­ni. A küldöttgyűlés hagyja majd jóvá az idei tervet és vi­tatja meg az országos tanács irányelveit, ajánlásait is. Balkus Imre Cserei Pál: ■ ■ ■■■■ ® Szürkületkor !k. r «ransvin (Kisregény) W Erzsi ezen az estén elmond­ta a férjének, hogy már kita­karították az iskolát, de a pa­dokat még mindig nejtn hozták rendbe, pedig, ha az elöljárók betartják a szavukat, akkor egy szeméttel minden elment volna, így még egyszer takarí­tani kell. De sokszor olyan dolgok miatt kell lejárnia a lábát, kiköpni a tüdejét, hogy szégyenli magát A napközi­ben kellett még egy üst, és három nap telt el, amíg meg­lett. Őrjítő, hogy milyen ér­tetlenség van sokszor, pedig nagy szükség volt az üstre, mert szaporodtak a gyerekek. Ezért a férje is siettesse, mi­nél előbb javíttassa meg az elöljáróság a padokat, mert, ha így megy tovább, most ősszel sem kezdődhet meg a tanítás az iskolában. Annyit mondott Varga Ist­ván, hogy másnap nem lesz arra ideje, fogják magukat az asszonyok és menjenek a fő­jegyzőhöz. S másnap délelőtt, mire a községházára értek, nyolcán verődtek össze. Egy­mást biztatták, most már nem engednek, addig nem mennek el a főjegyzőtől, amíg az időt nem mondja meg, mi­kor csinálják a padokat. Miután betódultak Szent­kúti Ernő előszobájába, egy­más tekintetét keresték és szemükkel jelezték, nézzétek, már meg itt van az elszelelt katonatisztek csinoskája. Az­előtt a kiegészítő parancsnok­ságon volt, most meg kisze­melte magának a főjegyzőt. Galgóczi Piri az írógép bil­lentyűit ütögette ekkor, s az asszonyok láttán ajka össze­zárult, úgy lépik él már a községházát az á gr ólszakad­tak, mint a sáskák. Legszí­vesebben rájuk kiáltott vol­na, hogy. ne zavarják, menje­nek haza. De hát, amíg ilyen felfordult a világ, el kell tűrni őket. Na, de megszaba­dul ő mindjárt tőlük. S fel sem nézett a billyentyűkről, csak odavetette a szavakat. i— Mit tetszik? •— A főjegyző úrral aka­runk beszélni. — Nem leihet, kérem, fog­lalt. Egymásra néztek, még ez a mindenki lánya mondja ne­kik, hogy nem lehet, s enyhe moraj csapott feL Varga Ist­vánná intette csendre a töb­bieket, majd odaszólt Piri­nek. — Tessék neki szólni. — Értsék meg, hogy nem leheit — nézett rájuk ridegen. — Jöjjenek máskor. A utolsó szavaknál felvisí­tott, mert az egyik asszony a kosarát vágta hozzá, de le­kapta a fejét és a kosár az írógéphez csapódott. — Adok én neked, hogy nem lehet! — eresztette el a hangját a kosaras asszony. Piri felugrott az írógéptől és rohant volna a főjegyző­höz, de a többiek útját áll­ták. — Most már ne fárad­jon, kedves. A nagy visításra kinyílt a főjegyző ajtaja és megjelent Szentkúti Ernő. — Az iskolapadok miatt jöttünk — szólt a kosaras, miközben a szétszóródott krumplit szedegette össze. — Hogy mikorra lesznek készen — egészítette ki Var­ga Istvánná. Szentkúti Ernő hol Gal­góczi Pirire, hol a krumplit szedegető asszonyra nézett, szemében iszonyattal kevere­dett undor bujkált, gyülevész banda, mint a megvadult csorda ráront mindenre, ké­pes lenne őket széttaposni. Tehetetlenségében homlokát kezdte dörzsölgetni, mintha egyedüli gondja lenne, ho­gyan tudna eleget tenni az asszonyok kérésének. S gyor­san ellökte a szavakat, hogy másnap már mennek a mes­terek az iskolapadokat javí­tani. Ezután vér tódult az arcába a szégyentől, mert a torba hirtelen kiszáradt, s a hangja rikácsolóvá vált, mint a kacsáé, amikor a tömés után nyelni kezdi a kukori­cát. Á kosaras asszony ekkorá­ra felvette a padlóról az utol­só elgurult krumplit és rá­nézett Galgóczi Pirire. — Csak ezt akartuk, ked­ves. • • • Az esküvői készülődés mi­att sokat kellett ide-oda szaladnia Baráth Károlynak, akinek a húga férjhez ment, de mindent odavitt, amikor­ra kellett. Ott volt időben a ponyva, a sátorkarók; össze­hordott asztalokat, padokat, szerzett üstházat, üsttel együtt. De mindig morgott. Mégpedig a vőlegény miatt. Nem talált benne semmi ki­vetni valót, jóravaló dolgos embernek tartotta, hiszen arattak együtt és kivágta az is a rendet, ahogy illik; vol­tak együtt cséplőgépnél és nem nyöszörgött, amikor a rudast vitték, sem a búzás- zsák alatt. Csak azt nem bír­ta sehogyan sem megérteni, miért akar a templomban esküdni. De hát a húga sincs ellene, annak is tetszik a nagy fényesség, a Szűz Mária kép, a festett angyalok; ki is van ott pingálva minden úgy, hogy nem győzi az em­ber végignézni. Ez nem bánt­ja őt, csak az a sok hókusz­pókusz ne lenne, amit a plé­bános, Meszlényi Kálmán csinál, s az emberek meg hallgatják és bámulnak, mint a birkák, amikor új ajtót vesznek észre a hodályon. — Ezt sehogy’ sem veszi be a begyem — ismételgette egyik este Varga Istvánnak. (Folytatjuk) x i

Next

/
Oldalképek
Tartalom