Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Tűzesetek megelőzéséért S megyei tűzoltó-parancsnokság Jelhívása A betakarítás eredményessége va­lamennyiünk közös érdeke. Ezért a gazdaságok vezetőit, dolgozóit, a lakosságot a következő veszélyekre, illetve feladatok végrehajtására hív­juk fel: — A gazdaságok vezetői szervez­zék meg a vasút mentén levő vagy egyéb módon veszélyeztetett ter­mények őrzését. Az • őrök rendel­kezzenek a szükséges tűzvédelmi felszerelésekkel. Tájékoztatásul kö­zöljük, hogy a MÁV rendelkezésre bocsátja szolgálati telefonjait, amennyiben tüzet kelj jelezni. — A betakarításban rész* vevő dolgozók tűzvédelmi oktatását szervezzék meg. Az oktatás során megkülönböztetett módon foglalkoz­zanak a tüzesetek megelőzését szol- gáló előírások ismertetésével, a gyors és pontos tűzjelzéssel. — vizsgálják meg az önkéntes tűzoltóságok felszereléseinek üzem­képességét, a felszerelések vontat­ta tós ág át, az önkéntes tűzoltók és a dolgozók riasztásának módját és a tűzjelzés lehetőségeit. Tegyenek intézkedéseket, hogy adott esetben a tűz oltása és a veszély elhárítása szervezetten és gyorsan megtörtén­hessen. — A hideglevegős lucemakazlak melegedésének és öngyulladásának megelőzése érdekében kérjük a gaz­daságokat, hogy mellőzzék a meg­bízhatatlan vas pálcás hőmérséklet­ellenőrzést. Ehelyett csövezzék be A kazlakat, és higanyos vagy ter- misztoros hcfmérők segítségével vé­gezzék az ellenőrzést. — Nemcsak a gazdaságok, a la­kosság ia sokat tehet a tűzkármen­tes betakarítás elősegítése érdeké­ben. Kérjük, hogy utazáskor a jár­művek ablakain ne dobjanak ki égő cigarettát, gyufát. Figyelmez­tessék azt, aki a társadalom érde­kével ellentétes magatartást tanú­sít. Ha tüzet észlelnek, azonnal je­lezzék azt az önkéntes és állami tűzoltóságoknak. Kérjük a gazdaságok vezetőit, dolgozóit, hogy a felhívásban fog­laltak végrehajtását segítsek. Szá­mítunk a lakosság megértésére, se­gítőkészségére, mert csak együttes összefogással biztosíthatjuk a ter­mények tűzkármentes betakarítá­sát. ..... .................................................................................-----------------------------------TIT------tITinn—1TIBBMII — Nekem nines — válaszol beszélgetőpartnerem. Kandidált vegyészeiből, szak­értő a Budapesti Műszaki Egye­tem atomfizikai tanszékén, munkatársa az MTA Automa­tizálási Kutató Intézetének. Az egyetem elvégzése után koren­gedéllyel rövidesen doktorált. Most készült él az akadémiai doktori dolgozata. Hárman vagyunk a szobában. Társa szemével int: ne vegyem készpénznek, amit a kandidá­tus mond. Kínos helyzetben va­gyok. Partnerem is érzi. Azt ja­vasolja. hogy az otthonában beszélgessünk. S estleg még egy kutatóval is találkozhatom nála. Két nap múlva Uránváros­ban az egyik tízemeletes ház harmadik szintjén bekopogta­tok a megadott címre. A kandi­dátus fogad, egyedül, ingujj­ban. Én még zakóban is fázom. — Akiről beszéltem, nem jött eh Nem akar nyilatkozni — mentegetődzik. — Ami en­gem illet, azért nem látom a jövőmet. mert a programomat teljesítettem. És sok itt az ad­minisztráció. Csoportvezető va­gyok. az emberek gondjaival kell törődnöm. Én pedig alap­vetően kutatónak érzem ma­gam. . — Mi volt a programja, amit befejezett? — A bányaművelés, az urán­feldolgozás korszerű és gazda­ságos folytatásának megalapo­zása tematikai módszerekkel. Jelentősége gyakorlati, ezt az elmondott meghatározásból mindenki érezheti. A téma bo­nyolítása azonban elvont, ezt nem is akarom részletezni, j Minden, satre munkám alapján j a számítógépek egyre inkább ! beleszólnak a magyar urán ; feltárásába. — S aki ilyen fundamentá- • lis munkát végzett az uránipar- i ban, most búcsút mond neki? ■ A matematikus-vegyész nem ; válaszol. Kimegy a másik szó- ■ bába, behoz egy üveg konya- ! kot és egy doboz Winstont. Né- : mán tölt, int. és már le is bajt- • ja a töményszeszt Karikákat • fújunk a mennyezet felé. és ; ülünk. Bent motort túráztat s valaki. A vegyész becsukja az • ablakot. Beül, rámnéz, és hal­kan megszólal. — Feltétlenül. Ez olyan de. log, min* a labdarúgás. Ha va­laki mint játékos már megtet­te a magáét, lépjen le. Ha csak min* edző nem tehet még va- • lamj érdemeset, hagyja el a PA- : lyát. — De hát nagy ez az üzem. j más területen még tudna újat j produkálni. ' — Én? Tudom, hogy nem. ■ Sokan is vagyunk. A dúsító és S a kutatóüzem annyi szellemi erőt leköt, hogy három ilyen intézménynek is elég lenne. S mit szül az ilyen állapot? Min­denki bizonyítani akar. min­denki hajt valamilyen témát, amiről esetleg évek múltán ki­derül. hogy halva született. Az idő eljárt, a költségek elmen­tek a levegőbe, s talán legelső­nek kellett volna említenem: az emberek megöregszenek. Ered­mény nélkül. Ez a legszömyübb dolog a világon. Szellemi em­bernek. kutatónak ez a halála. — Meg az elégedettség. (Folytatjuk) A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár „AH” gyáregysége sáv- és keretgyártó üzemének szocialista brigádja az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére a Budapesti Helyközi Távhívó Köz­pont’ bővítéséhez szükséges elektromos egységeket határidő előtt legyártja. Így lehetővé válik, hogy 1975. június 30-a he­lyett jövő év április 4-én üzembe helyezhessék az új távhívó telefonközpontot. Képünkön: Az eleWroműszerészek a kész te­lefonközpont keretek elektromos vizsgálatát végzik (MTI-fotó—Barna István felv. — KS) A bronz fokozatot ezüstre szeretnék felcseréin! Tizen a Kun Béla ifjúsági brigádból Palástköszörülő gép! Még a neve is idegen az embernek, hát még a hangja! Ügy sistereg, zúg, zizeg, mintha az emberi fül fes idegzet maximális teherbírását akarná kipuhatolni. A gépen Szatmári István szakmunkás dolgozik, tolózár-orsókat köszö­rül. Orosházán, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban, a szer­számkészítő műhelyben va­gyunk. A t'echnika különös bo­szorkánykonyhája az egész üzemrész. Itt dolgozik a gépgyár Kun Béla Ifjúsági Szocialista Bri­gádja, 12 fiatalember. Érdekes kép jut az eszembe, ha figyelem értelmes, mosolygós arcukat. Mintha serdülő jegenyéket lát­nék a nyári napsütésben, még a szél zúgását is hallom, ahogy vív, játszik, évődik velük. Moj- sza József fiatal házas, újdonsült édesapa, a brigád vezetője. A brigád kongresszusi felajánlásá­nak teljesítéséről érdeklődöm nála. — Fiúk, gyertek egy pillanat­ra — szólítja magához a köze­lebb dolgozókat — Segítsetek nekem a brigád munkájáról be­szélni. — Teljesítettük amit vállal­tunk — mondja az egyik legény. — Komolyan veszik a munkáju­kat a mi fiataljaink — teszi hoz­zá a szót Bajnóczi János üzemi párttitkár! — Mondanának néhány konk­rét eredményt? — A szocialista ifjúsági bri­gádok megyei vetélkedőjén har­madik helyezést, bronz fokozatot értünk el, jelentős munkával se­gítjük a vállalati KISZ-klub ki­alakítását — mondják egyszer­re többen is. Kotasz József jelentős újítást tervezett, egy olyan készüléket, amely nagyban elősegíti a bri­gád selejtmentes munkáját. A másik újítás pedig a gázkazán­hoz való hócserélő újszerű meg­oldása. Ennek a munkadarab­nak az előállítási ára 50 száza­lékkal olcsóbb a réginél. A brigád vállalta társadalmi munkában a 100 fós csanádapá- cai óvodának központi fűtéssel való ellátását október 1-i határ­időre. A brigádtagok bármelyik pillanatban hajlandók megkez­deni a munkát, csak az apácaiak hívására várnak. Ez a vállalá­suk körülbelül 800—1000 munka­órát tesz majd ki, hiszen 23 he­lyiségről van szó, kb. 13—14 ezer forint kiadásától mentik meg a községet. Egyéni életükben Is érvénye­sítik a szocialista életforma el­veit, Búza Nándor megkapta a „Kiváló Dolgozó” címet. Kókai István pedig a Nehézipar Kivá­ló Do'-*ozója lett Minden brigádtag részt vesz valamilyen önképzési formában. ( Kókai István például éppen ta- nulmányi szabadságon van, most végzi a gépipari szakkö­zépiskolát, Kotasz József pedig most fejezte be a gépipari tech­nikumot Szegeden. Derűs esemény volt a brigád életében Bíró Kálmán esküvője. 200 forinttal járultak hozzá fe­jenként a fiatalok boldogulásá­hoz. a lakodalomban pedig reg­gelig mulattak mindannyian. A brigádból ketten KISZ-ve- zetőségi tagok. Egy társuk szak- szervezeti bizalmi — mondja Falud: elvtárs, KISZ-titkár. — Együtt tanulunk, szórako­zunk, július 13-án pedig közös nyúlvacsorát rendezünk — hang­súlyozza Búza Nándor, Jövőre a bronz fokozat helyett az ezüstöt akarjuk elérni, még jobban akarunk dolgozni — fe­jezi be a beszélgetést Mojsza Jó­zsef brigádvezető. A néhány percnyi csendet újra elnyeli a gépek zaja. Dolgozik a brigád, újabb és űjabb eredmé­nyeket produkál a közelgő párt- kongresszus tiszteletére. Létzkó András A kongresszus tiszteletére O harminc yjíESZTENDEíE 13. Fs hívás munkára, felhívás szabotázsra A háború végefelé a magyar nemzetgazdaság mindjobban a német érdekeket szolgálta, a ter­mékek egyre nagyobb hányadát sajátították ki a megszállók. S hogy ez így lehessen, az állam- apparátus minden lehető esz­közt felhasznált, amivel még rendelkezett. A hadügyminisz­ter munkkszállások szervezését rendelte el, amelyek működésé­hez a katonai vezetőknek az « alábbi utasítást adta: „A mun­kaszállásra beutaltak nemcsak munkájuk végzése alatt, hanem szabad idejükben is katonai fe­gyelmi szabályok alatt állnak. A katonai vezető -(hadiüzemi sze­mélyzeti parancsnok) utalja munkaszállásra mindazokat a munkavállalókat, akik a munka teljesítési helyét-önkényesen el­hagyták vagy onnan önkényesen távolmaradtak. Ettől függetlenül azonban a bűnvádi eljárás folya­matba tétele iránt is intézkedni kell”. Persze, dolgozni nem ’ volt könnyű abban az időben. Sar­kadon például a Magyar Föld Részvénytársaság béruradalmá­ban csak az juthatott aratáshoz, aki előtte 10 napig acatolt, s 20 napig kapált. Ráadásul a mun­kabéreket nem emelték az árak emelkedésének mértékében, a természetbeni járandóságot pe­dig csökkentették. A munkale­hetőség hiányát fokozta, hogy a kukoricát negyedében munkál­tatták az uradalomban, másfelől pedig, hogy más vidékekről ho­zott kényszermunkásokat alkal­maztak. , S miközben a hadügyminiszter munkára bíztatott — amiből sokhelyütt kevés volt —, a Bé­kepárt a dolgozókat egyes üze­mekben szabotázsra hívta. Ezt követelte a magyar nép igazi ér­deke. Az 1944. júliusi kiáltvány így fogalmazott: „Munkások! Ti gyártjátok a hadianyagot, bá­nyásszátok a szenet, vezetitek és fűtitek a mozdonyokat, s hajó­kat. Kezetekben tartjátok a fa­siszták, a hazaárulók sorsát! Ne termeljetek a németnek! Ne menjetek a hadiüzemekbe! Dol­gozzatok lassan, hiszen nem ma­gatoknak, hanem Hitler-bandi- táknak dolgoztok. Rongáljatok és szabotáljatok!... Gazdák és falusi szegények! Titeket is harc­ba hív a Magyar Front. Ne szol­gáltassátok be terményeiteket — juttassátok el közvetlenül a ma­gyar fogyasztókhoz. Ha nem le­het, rejtsétek el vagy semmisít­sétek meg!... Honvédek! For­dítsátok fegyvereiteket a német hódítók ellen! Menjetek át a Vö­rös Hadsereghez! Ne vérezzetek német érdekekért! Rövidítsétek meg rabságunkat!” Június végén a Partizán moz­galom Ukrán Törzse kis csoport­tal Kárpátaljára küldte A. V. Tkanko alezredest, a Szovjetunió hősét. A csoport a hozzá csatla­kozott más osztagokkal és a szin­tén a partizánharcot választó 792 helvi lakossal rövidesen 883 főre gyarapodott. Tkanko partizánjai tizenhárom ellenük intézett tá­madást vertek vissza és sokszor pánikszerű menekülésre kény­szerítették a büntetőkülönítmé­nyeket. Megsemmisítettek vagy foglyul ejtettek több, mint ezer fasiszta katonát és tisztet.... (daniss) 5 Bixts mm;sszi 1974. jONIllS 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom