Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-14 / 87. szám
Gyerekkor • GUTÁI MAGDA Tűt kea szerezni, hogy kiszedjem Hfjambál a vadrózsatüskét. Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás; az egyedüllét. Wleztélen, talpam kikezdi a tarló. Vörösödé égen szállnak a libák. Holnap szél lesz, és kifakulnak valahol a kék hortenziák. Moszkvai főiskolások és egyetemisták kiállítása Budapesten F" \* Értékes képekkel gyarapodott a szarvasi múzeum Markócs Józsefné (korábban Erdélyi Imrénél szarvasi lakos 129 képző- művészeti alkotást adományozott a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumnak. Amű- vek az adományozó elhunyt fiának. Erdélyi Attilának. kompozíciói. Az adományozott 5 olajkép, 2 tempera, 33 monotipia és 73 tanulmány csupán ízelítőt nyújt a fiatalon elhunyt művész nagyszerű alkotásaiból. Művészeti hagyatékának teljes összegyűjtése, számbavétele és értékelése a közeljövő feladata. Erdélyi Attila (Budapest, 1934. május 1. — Párizs, 1971. május 6.) festő és szobrász volt. Gyermekéveit Szarvason töltötte, itt járt elemi iskolába és gimnáziumba. Érettségi bizonyítványát a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban szerezte meg 1953-ban. 1954-ben felvették a budapesti Képző- művészeti Főiskolára, ahol Somogyi József Munkácsy- és Kossuth-díjas, valamint Pátzay Pál Kossuth-díjas művész tanítványaként szobrásza tot tanult. Tanulmányait ezután a párizsi képzőművészeti főiskolán (École des Beaux—Arts), majd Stuttgartban folytatta. Innen tért vissza Párizsba alkotni és a hazatérésen gondolkodni. A végzet azonban közbeszólt— Párizsban nyugszik a Ci- metiére de Thiais—Párisién temetőben. Műveinek egy részét 1972-ben (január 8 —február 12-ig) Párizsban mutatták be barátai posztumusz kiállításon. Megrázó erejű piktú rajának sikerét a francia sajtó kritikái érzékeltetik: VAurore (1972. január 12.): Attila — a magyar festő — 37 éves korában halt meg Páriában; zárkózott, magányos, a mai napig ismeretlen volt, akit a barátai által rendezett kiállítás mutat be a Transposition galériában. A szobrász Attila csupán életének utolsó tíz évében adta át magát teljesen a festészetnek. Az emberi végzettel gyötrődve alkotott: kompozíciói — amelyeken a testek plasztikája csak vázlatos — nagyon megrázó, tragikus tartalmúak. Nouveaux Jours (1972. január 15.): A festő és szobrász Erdélyi Attila (1934—1971) végre megkapja megérdemelt elismerését Közép-európai stílusból táplálkozva, gazdag és szabad expresszion izmust alkalmazva rendkívüli erőt, a klasszicizmusból származó tudást, a színkeresés olyan bőségét bontakoztatja ki, amely mértéktartó, megfontolt és sokban Delacroix-ra emlékeztet. Erdélyi Attila kiállításán a közönség nagy festőt fedezhet fel, s ez a festő nemrégen halt meg, harminchét éves korában! L’Amateur d’Art (1972. január 20.): Íme a legszebb kiállítás, amely jelenleg Párizsban látható. Ennek az 1971 májusában, 37 éves korában Párizsban elhunyt, mostanáig ismeretlen magyar festőnek művei előtt igazi zsenivel (mérlegeltem, amit mondok) találjuk szembe magunkat. Hogyan lehetséges, hagy az utolsó tizenöt év folyamán — melyet köztünk dolgozva töltött — egyetlen műkritikus vagy képlaereskedő sem érdeklődött iránta? Micsoda botrány! (Quell scan dale!). Valamennyi képén, rajzán boldogtalan, nagy emberi csoportokat látunk, amelyek kínok között — mintegy űzötten — mozognak szenvedélyes, kérlelhetetlen vándorlásuk közben: minden kompozíciója múzeumi remekmű. • • • Erdélyi Attila olyan drámai műveket hagyott ránk, amelyek nem lehetnek közömbösek számunkra. Franciaországban maradt nagyszámú művészeti hagyatékának hazaszállításáról is gondoskodni kellene. Életműve megérdemelné az országos bemutatást és méltatást. Dr. Palov József (Fotó: Nagy B.) | Tanúim ányfej Önarckép A levegő kaszái CSOÓRI SÁNDOR Van egy megsüllyedt rét: fűzfákkal s fűvel kötött szövetségeim helye, egy kertalj, egy sóstó a földi kazlakon túl. Vadméhek szaglásznak olt [körül, mint a kutyák s evez fölöttem fekete toll, veréb-sírásó koromból zsákos sötétség evez. Ha nem találtok kulcsra zárt kövekben, ott keressetek, örökzöld laposon fekszem hanyatt s a levegő kaszái aratnak nekem annyi fényt, annyi időt, annyi nyarat, hogy életveszélyes ragyogást gyűjtsék körmöm alá, szemem mögé. Vázlat R itka érdekességű kiállítást láthat a Budapestre utazó ember, ha felkeresi a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát. A kiállítást — melynek ^A moszkvai egyetemisták a tudományért, a termelésért és a kultúráért” címet adták — a körgalérián és az üvegfalú kiállitóteremben helyezték el. Sok a látogató, és van aki a különleges műszerek sorozatával kezdi, mások a képzőművészeti anyagot nézik meg elsőként. Akár ezt, akár azt részesítjük előnyben, a kiállítás összképe megragadó és megindít bennünk egy gondolatsort arról, hogy miért ne lehetne hasonlókat egyetemi, főiskolai városainkban és a fővárosban is rendezni? Feltehető persze, hogy voltak már ilyen kiállításaink, ennek a berendezése azonban példa lehet valameny- nyi következő számára és a hatalmas anyagból való válogatás következetes elve is, hogy a bemutatott anyag arról adjon megfelelő képet, amivel a moszkvai egyetemisták és főiskolások a legintenzívebben es legeredmenye- sebben foglalkoznak. 9 A műszaki részt körbejárva a gyönyörű kiképzésű galérián, egy sereg praktikus, a mindennapi életben bizonyára elsőrangúan használható műszert szemlélhetünk meg. Van itt olyan például a Moszkvai Gépipari, Elektronikai Főiskoláról, mely a kosárlabda-mérkőzéseken jelzi a személyi hibákat és a szüneteket is rögzíti. A másik — szintén sportmüszer — „elektronikus belépésre, gisztrátor távólugrásokhoz alkalmazva”. Ügyes szerkezet lehet az is, mellyel > az utak eljegesedést fokát mérhetik, a fő attrakció pedig Nyikolaj Melikovnak, a mérnöki-fizikai főiskola hallgatójának munkája: hordozható készülék a légzési paraméterek gyors analízisére. Ez a berendezés — melyet már használnák a Visnyevszkij Sebészeti Klinikán — a beteg légzéséről az eddigi két óra helyett egy—két perc alatt ad teljes információt. Az sem véletlen tehát, hogy fiatal alkotója elnyerte az állandó népgazdasági kiál. lítás aranyérmét. • Az üvegfalú kiállitóteremben hatalmas plakettek üvegvitrinekben. A Moszkvai Felsőfokú Iparművészeti Technikum diákjainak művei: henin-portrék, munkások, a munkásélet mindennapjai a körülbelül 25 centiméter átmérőjű bronzplakettek egy-egy oldalán. Tiszta kompozíciók, tiszta, szép forrnák. Az azonnali közérthetőség ra. gadja meg először a szemlélőt, hogy pillanatok alatt megteremtse az alkotásokkal azt az emocionális kontaktust, mely minden műalkotás megértéséhez és az alkotók mondanivalójának felfogásához feltétlenül szükséges. Nagyon szépek — körben a falon — a könyvülusztráciők is. A. Antonov, N. Fjodorova és L,. Rolina meseillusztrációi iz alkotók magas fokú szakmai képzettségét és sugárzó humanizmusát nyújtják ajándékul a szemlélőknek. Egy másik szögletben két és fél méter magas, vasból hegesztett vitorláshajó áll vagy inkább siklik a tengeren: íme a kompozíció által így válik a vas könnyeddé, tengerek hullámain repülő hajóvá... Óriás faliszőnyegek máshol és olajfestmények, melyek távoli, keleti városokat idéznek, egy újabb vitrinben hatalmas ólomból öntött plakett a berlini VIT-ről, festett selyemkendők és újabb metszetek. i í"' • Kellemes és tanulságos élmény ez a kiállítás, mely útmutatója által arról is hírt ad, hogy azt a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza közösen rendezte a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal, abból az alkalomból, hogy az idén lesz ötven - esztendeje annak, hogy a Komszomol felvette Vlagyimir Iljics Ijenin nevét. Arról is tudósít, hogy Moszkva az ország legnagyobb egyetemi városa, hogy minden hetedik szovjet főiskolai, egyetemi hallgató Moszkvában tanul, hogy a szovjet főváros 78 felsőfokú oktatási intézményében összesen 620 ezer diák tanul, 139 szakközép- iskolában pedig közel 230 ezer. \ Munkájuk, tudásuk eredményeiből hozták el Buda. pestre ezt a kiállítást, mely minden látogatójának esemény és kitűnő tájékozódás. S, E.
