Békés Megyei Népújság, 1971. november (26. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-13 / 268. szám
„ Múzeumsarok C 9 Ötszáz alkalommal keresték fel Fényképészek találkozna: Kiss Ima s*',yl*,»lmi szövetkezeti fényképész az elhunyt Szeghalmi Gyula fény’ \ szeti munkásságával ismerkedik (Fotó: Márton) Édes és keserű... Kovács János. Negyven éve ■ géplakatos, most is overállban 5 áll a malom udvarán. Ruhája, ; arca és egy kicsit a haja is lisz- 3 tes. De kezébe, arcába, belemar- 5 ta magát a vaspor. Az udvarban ■ két szekér, néhány paraszt őgye- 3 leg, az asszonyok a teli zsákon 3 szundikálnak. Benn megcsap a 3 löszt illata, a régi falak hűvös ■ lehellete. „Egy kis baleset, de ■ már ki is javítottuk” — mondja E a molnár. „Nem jók a szitasely■ mek” — teszi még hozzá. Hang- 5 jából érzem ebben a percben ez ■ a legnagyobb problémája. Az ■ emberek lassan megindulnak 3 tömött zsákokkal vállukon. A • csendet felváltja a munka E megnyugtató muzsikája. Nevet- 3 ve, kiabálva meséli a malom • életét. Én az övére gondolok. 2 Ez az ember alakította néhány 3 társával negyvenötben, ott ná- 3 lünk, a kisvárosban a pártot. 3 Három év múlva megbízták, ; szervezze meg a megyében a ■ gépállomásokat. „A munkásha- 3 talom, a szocializmus előretolt 3 bástyáit”. Akkor is jóindulatú• an nevetett Otthagyta feleségét, J öt gyermekét és ment a falura, • a bástyákra. Később a megyéhez ; került, a Malomipari Központba. Nem szerette az irodai munkát, fanyalogva mutatta tintás kezét, nézzétek mennyit dolgoztam ma. Pedig 1300 embert és több mint száz szétszórt malmot irányított, ötvenhatban letette a tollat, fegyvert fogott. Leikéből a derűt, a vihar sem tudta elpusztítani. Csak a tintát utálta meg végképp. Ismét lakatos lett, főgépész. Járta a malmokat, javította a gépeket, a lelkeket. A parasztasszonyoknak tette a szépet, dicsérte a férfiak munkáját. Valami különlegesen szép színt vitt a falvak életébe. „Gépész úr, gépész úr!” — mondogatták, s amerre járt, csendben, észrevétlenül megalakultak a pártszervezetek. Most is derűs. Megtörli kezét, int, menjünk beszélgetni, hátra a kertbe. Aztán megkért, vigyem át kocsival a szomszéd faluba. Este pártnapot tart. Éjszaka majd a tanácselnök fuvarozza haza, vagyis a fia. A másik orvos. Pesten, annak is van kocsija. „Te meg autóstoppal közlekedsz öregem?” — kérdezem. „Nálam nagyobb emberek is jártak gyalok. Így van íze az életnek. És ez nem is téma.” Jönnek-mennek az emberek. Köszöntgetnek, de jő ez a meleg derű. Ha baj ért mi is mindig hozzászaladtunk. Még szerelmi bánatunkkal is őt nyaggatuk. Történelem az élete, történelem az életük. Élő ereklye mindahány. « Csizmadia Ferenc egy hatalmas' téesz elnöke. Hajdan szegényparaszt fiú volt, most egy világfi könnyedségével irányít, az agrármérnök és a főkönyvelő szakértelmével tervez. Az örmény kereskedő ravaszságával köti az üzleteket, az angolok sima modorával tárgyal, és a magyar paraszt szívósságával húzza fölfelé a szövetkezetei. Repülővel járt Moszkvában és Londonban. Szófiában is így szólítják kollégái: Feri. Csak egy kissé furán ejtik nevének magánhangzóit, ötvenhatban járási tanácselnök volt. Hogy pislákolni kezdett az élet, hazament a falujába, kö- nyörgött, agitált, szervezte a szövetkezetét. „Ha hazajössz, ha te leszel nálunk az elnök, Feri. Csak akkor” — mondták a föl- dik. Tizenöt év! Talán a földeken mérhető a legjobban. Multimilliomos téesz, szőlő, állat, gép és sok ezer ember, mind a legjobb. Nagy pénzt keres a falu, az elnököt most már Ferikének hívják az asszonyok, pedig a haja deresedik, ötvenéves Szeghalmon A napokban ünnepségsorozat keretében emlékezett meg Szeghalom lakossága a község újjá- telepítésének 260. évfordulójáról. Ekkor nyitották meg a helyi könyvtárban azt a három kis helyiségből álló „múzeumsarkot”, amely alapja lehet a későbbi szeghalmi múzeum létesítésének. A helyi népfront-bizottság, a tanács körültekintő gazdag programmal készült a jubiláns ünnepségekre, s abban a helytörténeti anyaggyűjtés nem kis arány ban szerepelt. Az eltelt kor politikai áramlatait, egész közfelfogást jellemző dokumentumok (újságok, iratok, stb.) kerültek nyilvánosság elé. Ezekbe való betekintés magában is érdekes volt. Jelenlegi felvételeink is erről tanúskodnak, ám egyben a helytörténeti munka további lehetőségeit is kínálják. Minden bizonnyal még fényképek, dokumentumok tízei hányódnak szekrények alján, régi íróasztalok fiókjaiban padlásokon, olyan dokumentumok és egyéb érdekességek, melyek gazdagíthatnák Szeghalom történetéről eddig kialakult képet. Képünkön bálról jobbra: Szíj Rezső és Würtz Adám. (Fotó: Ilovszki Béla) a kutatók 1971-ben a megyei levéltárat A levéltár vasúttörténet! vonatkozású dokumentumainak több kiemelkedő értékű darabja szerepel a békéscsabai vasúti csomópont centenáriuma alkalmából a békéscsabai állomáson rendezett kiállításon. Érdeklődéssel tanulmányozzák a látogatók a több mint 100 esztendős, német nyelvű vasúti fuvarleveleket is. Közel ötszáz esetben folytattak ébben az esztendőben töffltéA debreceni, a szegedi és a gyulai levéltárák igazgatói és tudományos munkatársai tanácskoztak néhány nappal ezelőtt Gyulán, hogy egy országos megvitatásra kerülő tervezetet készítsenek azokról a szervekről, amelyek történeti értékű iratanyagát minden levéltárnak egységesen kell be- gyűjtanie. Az utóbbi években történt átszervezések és az alárendeltségben bekövetkezett különféle változások ismeretében is nagy föladatat jelent a megfelelő jegyzék teljességre törekvő összeállítása. Békés megye területén több minit 600- ra terjed előreláthatólag a történeti szempontból értékesnek minősíthető iratanyagot létrehozó tanácsok, vállalatok, intézmények, szövetkezetek szama. Ezzel összefüggésben ismét, felvetődött, hogy a levéltárak rak. tárhelyzefte igen súlyos, különösen Gyulán s szinte megoldhatatlan feladatot jelent az egyre gyarapodó történelmi dokumentáció elhelyezése. A napokban ünnepelte Szeghalom nagyközség a török hódoltság utáni újj átelepí tóséneik 260., alapításának 925. évfordulóját. Ebből az alkalomból állandó helytörténeti kiállítás nyüt Szeghalmon >rA Sárrét a feudalizmus korában” címmel. E kiállítás egyúttal a szeghalmi múzeum létrehozását is jelenti. A bemutatott anyag legnagyobb része a Békés megyei Levéltárban őrzött, 1848 előtti értékes iratok korszerű eljárással készített és az eredetivel azonosnak látszó másolataiból áll. neö feltáró munkát a levéltárban megforduló kutatók. Változatlanul jelentős arányokat ölt az intézményközi kölcsönzés keretében Békés megyei anyag használata. Az Áchim L. András és mozgalma történetére vonatkozó kutatások a tavasszal lefolyt jubileum óta váratlanul megélénkültek, a vitatott kérdések eldöntésére fővárosi és debreceni kutatók keresnek adatokat a Gyulán őrzött iratokban. Eddig nem vizsgált kérdés kutatásába kezdett az Eötvös Loránd Tudományegyetem egvik oktatója, amikor az 1848 előtt Békés megvébem működött kaszinók, könyvtárak, magángyűjtemények könyvanyagára vonatkozóan hosszabb fedltá- ré munkát vállalt. (Ormost) • BaaaagiKaR8saasaRaaKaaRaeRaBBBaaaRSRaaaiaaE9S«iaaaBBS3iR«S¥aas'tBB«aB*aaBRRaaaaaasaaaew Würtz Ádám kiállítása a Tízek Klubjában Csütörtökön este az 1971-es év talán legjobb békéscsabai kiállítása nyüt meg az Ifjúsági és Űttörőház Tízek Klubjában. A kortárs magyar grafika egyik legjelentősebb képviselője, Würtz Ádám mutatta be Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiájához készített illusztrációit. A tizennégy — önálló műalkotásként is helytálló — grafikai lap pontosan követi Shakespeare humanista gondolatainak tartalmát és gazdag fantáziával, fölényes mesterségbeli tudással teremti meg a rézkarc műfajában is a veronai szerelmesek sorsának maradandó emlékművét. A kiállított alkotások mellett Szíj Rezső művészettörténész nagyszerű előadása s a feltett kérdésékre adott meggyőző válaszai tették emlékezetessé az estét a résztvevő csaknem félszáz fiatal klubtag számára. Ecsedi István régész bemutatja Varga Istvámiénak. a helyi népfront titkárának a dióéri és kovácsdombi őskori települé- V eek főző- és tárolóedényeit, i. U;
