Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
Focit Jenő hazaérkezett Finnországból megtárgyaltuk, s egymást biztattuk — úgy érzem nem eredménytelenül —, hogy még nagyobb aktivitást fejtsünk ki. A két ország kapcsolataiban a hangsúlyt arra a területre helyeztük, ahol gyengébb az együttműködésünk. Politikai kapcsolataink általában jók, kulturális kapcsolataink — mondhatnám — kiválóak, gazdasági kapcsolatainkkal — bár az utóbbi két-három évben jelentősen növekedtek — nem voltunk elégedettek, s igen sok javaslatot tettünk, hogy azokat hogyan lehet tartósan, jobban fokozni. Ügy érzem, hogy ezt a feladatot is sikerült végrehajtanunk. Egészében: várakozáson felül kellemes és hasznos volt az utazásunk. Fook Jenő miniszterelnök és a finnországi baráti látogatáson részt vett többi magyar személyiség pénteken hazaérkezett j Budapestre. Fock Jenő megérkezése után nyilatkozott újságíróknak útja tapasztalatairól: — Az utazás előtt bíztunk j benne, hogy nagyon meleg baráti fogadtatásban részesülünk.! A fogadtatás felülmúlta várako- I zásunkat. Tárgyalásainkról a' magyar közvéleményt a televízió, a rádió, a sajtó útján — úgy tudom — elég részletesen érte-! sült. Általános benyomásom az, hogy mindkét célunkat, amely- j lyei elindultunk, valóra tudtuk váltani. A nemzetközi kérdéseket, ezeken belül az európai biztonság kérdését alaposan 1 Pánikhangulat Phnom Penhhen Közős közlemény a magyar-finn tárgyalásokról Phnom Penh j A UP! amerikai hírügynökség péntek délelőtt Phnom Penh-i i jelentése szerint a kambodzsai fővárosban pánikhangulat uralBudapsstre érkezett a csehszlovák külkereskedelmi miniszter Pénteken Budapestre érkezett Andrej Barcák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külkereskedelmi minisztere, hogy aláírja az 1971—1975 évekre szóló magyar—csehszlovák hosszúlejáratú . árucsereforgalmi és fizetési megállapodást. A csehszlovák miniszter magyar partnerével, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel tárgyal a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. kodik. A középületek őrségiét megháromszorozták, a város különböző részeiben kisebb-na- gyobb megriadt csoportok fut- károznak, a környékről egyre újabb menekülők érkeznek és sokan a főváros elleni közvetlen partizántámadással számolnak. A kambodzsai főparancsnokság szóvivője a főváros és környéke ellen végrehajtott partizánakciót követően Phnom Penh helyzetét „súlyosnak” mondta. A Saigonból visszatért Ion Nol miniszterelnök rendkívüli tanácskozásra ült össze vezető tábornokaival. Az amerikai nagykövetség épületének kapuit bezárták. A még mindig lángoló, füstölgő repülőtérhez vezető utat j teljesen lezárták. Diplomáciai körökben is szá- mólnak a partizánok küszöbön . álló általános támadásaival, I Helsinki Ahfci Karjalainennek, Finnország miniszterelnökének meghívására Focik Jenő. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és felesége, valamint Péter János külügymi- niszer 1971. január 18—22 között hivatalos látogatást tett Finnországban. A baráti és nyílt légkörű megbeszéléseken eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, valamint a magyar—finn kapcsolatokról. A felek megelégedéssel nyugtázták, hogy Magyarország és Finnország kapcsolatai az élet minden területén folyamatosan és fokozatosan fejlődnek, új szálakkal erősítve a két nép hagyományos barátságát. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ezt a folyamatot a jövőben tovább lehet erősíteni a két ország javát szolgáló kapcsolatok kiszélesítésével. Karjalainen miniszterelnök a finn kormány nevében elismeréssel szólt a magyar kormány azon törekvéseiről, amelyek a szomszédos országokkal, valamint Európa más országaival való együttműködés fejlesztését szolgálják. Ez értékes hozzájárulás a nemzetközi békéhez és biztonsághoz. Sokoldalú eszmecserét folytattak az európai biztonság kérdéseiről, különös tekintettel az európai biztonsági konferenciára. A felek egyetértettek abban, hogy az eddigi két-, valamint többoldalú tárgyalások és érintkezések hasznosnak bizonyultak, és kifejezték reményüket, hogy az érdekelt kormányok folytatják erőfeszítéseiket egy ilyen konferencia előkészítésére. A magyar fél megelégedéssel nyilatkozott Finnország kormányának törekvéseiről és hivatalosan közölte a finn féllel, hogy a magyar kormány elfogadja az 1970. november 24-i finn memorandumban foglaltakat A felek megállapították, hogy bár fennáll az alapvető szándék az európai biztonság ügyének előre- vitelére, további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy olyan érdemi egyetértésre jussanak, amely lehetővé tenné az érdekelt kormányok közös akcióját az európai biztonság megerősítésére. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt szerződések jelentősen hozzájárultak ehhez a fejlődéshez. A miniszterelnökök hangsúlyozták, hogy a délkelet-ázsiai helyzet csak az 1954. és 1962. évi genfi egyezmények rendelkezéseinek megfelelően, békés tárgyalások útján rendezhető és e térség népei azon jogának tiszteletben tartásával, hogy minden külső beavatkozástól szabadon dönthessenek saját jövőjükről. Mindkét fél kifejezte aggodalmát a Közel-Keleten kialakult helyzet miatt és hangsúlyozta a Biztonsági Tanács 1967. november 22-j határozatán alapuló rendezés szükségességét. A nemzetközi helyzetről folytatott tárgyalások során mindkét fél hangsúlyozta az ENSZ fontosságát a nemzetközi biztonság és együttműködés területén. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Karjalainen miniszterelnököt és feleségét; Péter János külügyminiszter pedig Va Inö Leskinen külügyminisztert és feleségét. A meghívásokat örömmel elfogadták. A látogatások időpontját a későbbiekben, diplomáciai úton határozzák meg. Hurokra került a zsoldosvezer Az A1 Anvar című bejrúti lap közölte ezt a képet, amely ft * A KÁRPÁTOK LÁBAINÁL 5. hírhedt zsoldosvezért, a Biafrá- : ban is leszerepelt Rolf Steinert . ábrázolja őrzőivel. Steinert ’ ugyanis Dél-Szudánban — ahol szintén felkelést szervezett — a . központi kormány csapatai el- j fogták. Postássztrájk j Angliában London < Harmadik napja tart Angiié- i ban az első országos postás- j sztrájk. A bérkövetelő sztrájkot ■ folytató szakszervezet vezetői : csütörtökön lépéseket tettek a j postai dolgozók nemzetközi ! szakszervezeténél a külföldi hí- S vások megakadályozására és a • brüsszeli központ támogatást | ígért. Belgiummal, Norvégiával s és Svédországgal már megsza-j kadt a telefonösszeköttetés és a; hét végére újabb országok tele-! fonkezelői kapcsolódhatnak be: a szolidaritási akcióba. Csütörtökön folytatódott a; fiatal telefonkezelő lányok • sztrájktörő akciója. A sztrájk-; őrök meg akarták akadályozni ■ két nemzetközi telefonközpont-1 nál a lányok bejutását az épü- j letbe, mire a résen álló rend-; őrök nyomban letartóztattak öt! sztrájkőrt. Tiltakozásul száz !• sztrájkoló vonult a központ elé. | Ungvárról indulunk Kusnyi- cára, hogy találkozzunk a Kárpátok rengetegével, az erdészeti kombinát dolgozóival. A Vol- ga-autó tíz és tíz kilométereket hagy maga mögött, majd takaros kis község állomásunk: Kusmyica. Családi otthonok, nagy művelődési ház, mozi, — az egész település a kombinát dolgozóié. Fogad az igazgató, Dujcsák Mihály és a pártbizottság titkára, Nagy András. Adatokat sorolnak a tájról. Ahol most a település áll, nem is olyan ré gengen még szinte az erdő vadonja volt. A takaros kis községet a szovjethatalom teremtette. A párttitkár és az igazgató tényeket sorakoztat fel az erdészeti kombinát munkájáról, az emberek gyarapodásáról. — Nagy és nyomasztó szegénység járta egykor erre, a szelíden szép Erdős Kárpátokban — mondják. Érdekes egyéniség az igazgató. Kitűnően ért a fához, az erdőhöz, jó ismerője az erdei embereknek, hiszen közülük szál mazik. Sok mindent tud Szegedről, mert gyerekként apjával a Kárpátok fáját a Tisza hátán úsztatták Szegedre. — A Lippai fűrésztelepre vittük a fát a Tiszán — emlékezik. — Szeged nagyon szép város, de régen volt, amikor láttam. Meg Békéscsabát is, mert ott is megfordultam. Érdeklődik Szeged, Békéscsabä jelenéről, jövőjéről s örül gyarapodásának. Megyünk aztán fel a hegyekbe, hogy lássuk a favágók mostani életét. A Volga visz bennünket kilométereken át. Aztán már csak kisvasúti sín vezet fel, kezdődik a rengeteg. A Kárpátok vonulatánál vagyunk. Az ősz illata, sokféle színe keveredik. A Kárpátok rabul ejtő hegység, csúcsai is erdősek és egyáltalán nem zord, hanem kedvesen barátságos. A kis tisztásról, ahol erdészház áll, indulunk a kisvasút „autóján” a favágókhoz. A kitermelés tervszerű és a lehető legjobban gépesített. A hegyoldalon drótkötélpályák, ezeken érkezik a szállításhoz a fa, s kisvasúién viszik tovább. A drótkötélpályás faosúsztatás házi találmányuk, módszerüket Ukrajna valamennyi erdőgazdaságában elterjesztik. Tiszta szívű, nyílt emberek a favágók. Többjük kicsit magyarul is tud. Közük, hogy igazán jól megvannak. Igaz, hetente öt napon át távol vannak a családtól, mert naponként, mivel a hegyekben dolgoznak, nem is járhatnak haza. De tréfásan megjegyzik: „Ez a favágóélettel jár”. Az erdészeti kombinát gépkocsijai hétfőn reggel mennek a favágókért, pénteken este aztán otthonukba viszik őket. Láttam a favágók hétközi szállását, egy igen takaros, villának is beillő házban. A rengeteg körülményei között valóban jó második otthon. A szállást természetesen külön takarító tartja rendben és külön konyha biztosít meleg ételt napról napra a favágóknak. Az erdész, Mellény János, kitűnően látja el feladatát. Érdemei elismeréséül az USZSZK kiváló erdésze címet kapta., Nem sokan vallhatják ezt a kitüntetést magukénak. Az erdő hozzánőtt Mellény Jánoshoz, ahogy mondják róla, „beleszületett”. Apja is erdész volt, meglehet, hogy fia is apja nyomdokaiba lép. Az igazgató a favágók körében megint munkájukról szól. Közli, hogy nemcsak kitermelik a fát, hanem fél is dolgozzák. Például saját parkettakészítő üzemük van. Természetesen a fakitermeléssel egyenrangú a fatelepítés. Az erre vonatkozó terv végrehajtása soha, egy pillanatra sem maradhat el. A Kárpátok fáiból hozzánk is érkeznek a szállítmányok. Késő délután érkezünk vissza a tisztásra, az erdészházhoz. Itt pohárka vodkával, frissen sütött szalonnával kínálnak. Élet, munka, család, a magyar—szovjet barátság a beszél setés témája. Meg az erdő, a Kárpátok, hiszen ez mindennapjaikhoz tartozik. Később Dujcsák Mihály meséli, hogy húsevő medve kószál a környéken, már a kitett húst is megdézsmálta. A nagy medve dolga később újra és újra előjön. Mivel Dujcsák Mihály szereti és érti a tréfát, azt mondjuk neki: — Igazán jöhetne már a nagy medve, ha itt vagyunk. — Majd, majd... — mondja tréfásan fenyegetve. Később megint rákezdjük: — De igazán, hol a nagy medve? Milyen igazgató az, aki még azt sem tudja elintézni, hogy megjelenjen a medve? Mihály bátyánk — sokan csak egyszerűen így szólítják az igazgatót — szeme villan, aztán igazán huszárosán kivágja magát: — Hát ide hallgassatok, a medve itt van... A nagy medve én vagyok... Csak meséltem!... Végül azért hozzáteszi, csakugyan kószál erre egy vérszomjas medve, amit puskavégre kell kapniuk. Morvay Sándor A rengeteg és a nagy medve
