Békés Megyei Népújság, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Mint a bagoly Mint a bagoly, akkora szemeket meresztettünk, mi­kor megláttuk a rádióújságban a műsor címét. Hal­ló... vagy amit akartok. Jó szö­veg ; mondhatnák a magyar nyelv fi­nomságaira fogé­kony olvasók. A televízió Halló fi- uk! Halló lányok! műsora már jó néhány hónappal ezelőtt, természe­tes halállal kimúlt. Miért hallóz­nak ismét? Nos, az új Halló (vagy amit akar­tok) meglehetősen jól sikerült. Az izig-vérig ifjúságinak szánt műsor- sorozat első dobása figyelemre mél­tó volt. Nem hiányzott belőle az ötletesség (gondoljunk az 1970-es év rekvizitumait őrző és elásandó lá­dára) nem volt híján fenének (Scampoló, Omega) és az ifjú kől- tönemzedék bemutatásának. (A „Id- lencek” mindegyike megszólalt). Es volt, illetve lesz szövegírói és ze­neszerzői pályázat ia. Szóval, mindent összevetve a Halló... vagy amit akartok, valóban olyan volt, amilyet akarunk. , Csabai várospénst Valahogy így hívták. Az első világháború után, 1918—19-ben a legtöbb város saját papírpénzt adott ki — az ország réz- és vaskészlete ágyútemetőkben rozsdásodott. Békéscsabán töb­bek között a helyi lap dobott be a forgalomba váltópénzt. Pincérek, kereskedők és egyéb magánzók aláírásukkal, ellátott Bon-okkal fizettek, s ezeket is elfogadták fizetőeszköznek. Milyen jó lenne, ha csak rá­írnánk egy papírszeletre: 1000 forint. Aki igényesebb; 1 millió.. De akkor ezt komolyan vették. Legalábbis, ha kézjegye mögött valóban volt „valami": gyár, jól menő ügyvédi iroda, kisiparos­műhely — vagy legalábbis egy állás. VONAT Ma délelőtt 9 órakor nem mindennapi szerelvényt fogad a békéscsabai állomás. A február 12-e óta Békés megyét járó pán­célvonat a megyeszékhelyre lá­togat. Szombaton és vasárnap fogadja a látogatókat a 8 kocsi­ból álló múzeum, amely a ta­nácsköztársasági legendás 12-es páncélvonat pontos mása. A vonatról lapunkban már korábban beszámoltunk. Emlé­keztetőül csak annyit, hogy a kiállítási kocsikban a tanács- köztársasági harcok fegyverein, felszerelési tárgyain kívül meg­tekinthető a Magyar Néphadse­reg néhány korszerű haditechni. kai eszközének makettje is. „írhatnál*’ című felhívásunkra Ny. Éva gyulai diáklány je | lentkezett levelével. Segítséget kér tőlünk, és várja a választ. Lelki szemeinkkel látjuk, ami nt tanácstalanul széttárva kezét * azt kérdi; most mit tegyek? Mert Éva — leveléből ezt éreztük < — unatkozik. Variációk egy témára Tisztelt M. M! Gyulán lakóin. Tizenhét éves diáklány vagyok. Sokat járok egy cukrászdába, ahová általában a fiatalok jár­nak. Mivel már nemegyszer for­dultam meg ott, volt alkalmam megfigyelni, milyen fiúk és lá­nyok járnák oda. Például két lány így beszélgetett: Te, ezt az X. Y-t már a harmadik srác­cal látom a héten. Igen, már... — és itt egy véget nem érő elem­zés következik arról a harmadik lányról, aki éppen nem volt a társaságukban. Más: Egy meglehetősen bor­gőzös társaság csaknem másfél óráig tárgyalt a szomszéd sa­rokban ülő lány bozontos ha­járól. S majdnem minden asz­talnál ez ismétlődött. Variációk egy témára. Mibe különböznek ezek a fiatalok azoktól a felnőtt emberektől, akik azért járnak a cukrászdába, hogy, megvitassák a heti pletykát?! Esetleg csak ruházatukban, de ugyanolyanok, Pedig a fiatalok mennyire meg­vetik a kispolgári gondolkodású embereket. S mit akarnák végeredmény- ben, átok hétről hétre ugyanezt | csinálják? Kielégíti őket ez az j értelmetlen, üres fecsegés és a duhaj kodás? Másképp képzeltem a társa­ságomat. Valahogy úgy, ahogy Pesten láttam az egyik barát­nőmnél. Ott náluk szinte min­denki testvérének érezheti a másikat. Mindig volt miről be­szélgetni; politizáltak, irodalmi, művészeti kérdéseket vitattak meg vagy egymás problémáit beszélték meg. őket összetartot­ta valami közös szellem, vagy közös cél. Hiába próbáltam ezt itt meg­valósítani, sajnos nem ment. Kevés olyan ember van a kör­nyezetemben, akivel el lehet vi­tatkozni, beszélgetni valamilyen témáról. Ott vannak például az osztály­társaim, még egy közös porg- ramot se lehet velük csinálni. Ezért kérném az Önök segít­ségét. Nehéz és majdnem megoldhatatlan feladatra vállalkoznánk, ha most itt minden bajra enyhülést adó receptet próbálnánk kreálni. Nem ismerjük Évát, nem ismerjük környezetét. A le­vél nyomán azonban néhány észrevétellel szívesen szolgálunk. Variációk egy levélre Nem elsősorban az a döntő, hogy ki hol lakik. A fővárosi fiatal is unatkozhat. A körül­mények természetesen nagy be­folyásoló erővel bírnak, de az .„unatkozni — nem unatkozni” kérdésre a választ az egyénben és az egyén szőkébb közösségé­ben kell keresni. Nemcsak és nem elsősorban a cukrászdában kell kutatni a tartalmas társal­gást folytató barátok titán. És mellesleg, egy kis pletyka, tere- fere — bármennyire haszontalan is — ugyanúgy nem idegen az emberi természettől, mint a pallérozott elmék finoman ci­zellált, magasröptű beszéde. Példáért nem kell messzire menni, hiszen Gyulán a haris­nyagyár kultúrtermében műkö­dik az országos hírű ifjúsági klub, amelynek vezetői és tag­jai jó érzékkel vegyítik a kelle­meset a hasznossal, s akik oda­járnak, biztosan nem unatkoz­nak. Az ember életének értelmét a munka adja. Szabad időben — ha már a társaság nem kell “ jó társ lehet egy könyv, egy hanglemez. Van, aki a gyűjtő­szenvedélynek hódol, más meg táncolni, moziba jár. Vélemé­nyünk szerint, ha a fiatalok nagy többsége megtalálja helyét és szerepét a közösségben, ak­kor a hibát — a körön kívül rekedteknek — nem a közösség, ben kell keresniük, hanem sok­kal inkább magukban. Tudjuk, az emberek nem egyformák, és a rohanó korban egyre inkább szaporodik a modern Robinso­nok száma. A társtalanság érzé­se — bármennyire is szubjektív — valahol mégis közös ügy, mindnyájunknak gondot okozó lelkiismeretfurdalás. Ezért csu­pán csak egyet felelhetünk le­vélírónk kérdésére: próbáljon beleilleszkedni a közösségbe; fo­gadja el társadalmilag szentesí­tett törvényeit, szokásait; de csiszolja is tovább, hogy „az ér­telmetlen, üres fecsegés, duhaj­kodás” (mint írja), helyébe a valóban a ma emberére jellem­ző sok irányú érdeklődés kerül­jön. B. I. Fél tenyérben elférnek ezek az özönvíz előtti autócsodák. Ak nem hiszi, próbálja meg. így aztán, néhány forintért bárk autótulajdonos lehet. És még garázsgondjai sem lesznek. Felvételünk a békéscsabai játékboltban készült, s ennek nyo­mán az? üzletet joggal illethetjük az „autószalon” titulussal. Az itt kapható járműveknek a felsorolt és fel nem sorolt elő­nyein túl még egy vitathatatlan jó tulajdonságuk van: abszo­lút balesetmentesek. Tízéves a Népek Barátsága Egyetem Nyelvoktatás a legkorszerűbb eszközökkel. képzése aspirantűra segítségével történik: 225 aspiráns tökélete­síti tudását szakterületén, azok­nak a feladatoknak a figyelem­bevételével, amelyek a fejlődő országok előtt állnak. Tíz év alatt 2335 hallgatónk végzett, akik önállóéul dolgoznak hazá­jukban. A hallgatók felkészítése a szovjet oktatási rendszer alap­ján történik, amely szervesen egyesitd az elméleti képzést és a gyakorlatot. E célból az egye­temen több mint 150 laborató­riumot és műhelyt, valamint 20 kabinetet létesítettünk, amelye­ket a legkorszerűbb felszerelés­sel láttunk el. A hallgatók 200 ipari üzemben, saovhozokban, gozik. Közülük 94 professzor és a tudományok doktora rím tu­lajdonosa, 388-an kandidátusok és docensek. A tanszékek tudo­mányos munkájában mintegy 1000 hallgató aktívan vesz részt. Az egyetem oktatóinak és hall­gatóinak tudományos tevékeny­ségéről számtalan publikáció, gyakorlatban megvalósított sza­badalom és újítás tanúskodik. Tíz év alatt a Népek Barátsága Egyetem a tudomány és techni­ka számtalan ágában vált az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok jól képzett szakembe­reinek előkészítő központjává. Sz. Rumjancev professzor, az egyetem rektora A Patrice Lumumbáról eine- j vezett moszkvai Népek Barát- j sága Egyetem célja, hogy segít- j séget nyújtson az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok szak­emberképzéséhez. Mit ért él a Népek Barátsága_ Egyetem az elmúlt tíz év alatt? Említsünk meg néhány adatot! Jelenleg nyolcvanöt ország több mint 4000 hallgatója tanul itt.! A tudományos* szakemberek | kolhozokban, tudományos kuta­tóintézetekben és kutatóexpedí­ciók tagjaiként végzik szakmai gyakorlatukat. Az oktatási fo­lyamat során messzemenően fi­gyelembe vesszük az illető hall­gató országának különleges igé­nyeit (éghajlati, földrajza, szoci­ális körülmények stb.). A Népek Barátsága Egyetem 82 tanszékén 149 tudományág képviselőjeként 864 tanár dől­■•■lUii^HimaaniouiiMiiiMHammiiiiniiiiMHiiiiiiiiHiulMmnMiHin»«' A beatcsinálta próféta f 1969. októberében a Beatles együttes vi­lághírű vezetője, John Lennon és fele­sége, Yöko Ono egy montreáli szálloda- szobában ágyban fék- ve sajtóértekezletet tartottak. Itt tette közzé felhívását Lennon: „Feküdjön le az emberiség és nem lesz többé a Földön erőszak!’’ A sajtóértekezlet végén mindenki ro­hant, ‘hogy elsőként adja a „szenzációt”. A szálloda huszon­hatodik emeletéről érkező lift ajtajában lökdösődés, tolongás támadt — könyök­harc a liftbe jutásért. És ekkor, az UPI tu­dósítója — aki egyéb­ként elég jó pozíció­ban volt — elmoso­lyodott és óvatosan, nehogy valakit meg­üssön, a többiek lába mellett lefeküdt a földre. Először azt hitték, rosszul lett, de amikor látták, hogy mosolyogva szorítja magához magneto­fonját, lassan megér­tették, miről van szó. Volt, aki nevetett rajta, volt aki még erőszakosabban tört előre. És ekkor egy másik ember is lefe­küdt. Mire megérke­zett a lift, a lefekvés ragályossá vált: öt ember kivételével valamennyi újságíró a földön feküdt. A liftesfiú szívrohamot kapott, amikor meg­látta a festői pózban szanaszét heverő em­bereket: „Borzalmas tömegmészárlás a hu­szonhatodik emele­ten!" Rohanva érke­zett a szállodaigazga­tó. Csak hosszas, többnyelvű magyará­zat után tudta felfog­ni, hogy mi történt. Az újságírók készsé­gesen magyaráztak. Az igazgató kijelen­tette: — „De uraim, ez egy előkelő szálloda!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom