Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
1968. március 24. 4 Vasárnap ÖNÁLLÓSÁG? ÖNKÉNYESSÉG! Puszi vagy pofon? Március 25-én 0 órától száznál több telefonszám megváltozik Békéscsabán A posta már megkezdte az új megyei telefonkönyvek kézbesítését Furcsa históriáról értesítettek bennünket Mezőberényből. Az építőipari ktsz-ből elbocsátottak egy asszonyt, éppen a nemzetközi nőnap „következményeként”. Nemcsak bennünket, a KISZÖV illetékeseit, és a pártszerveket is meglepte az eset. Bevallom, nem nagyon hittem el, hogy Salamon Mátyásnénak azért mondtak fel, azért kellett átadnia a pénztárosi munkakörét, azért kellett élete első munkahelyétől megválnia, mert..., de ne vágjunk a dolgok elé. Március 8-án a ktsz két nődolgozóját megajándékozták. A csokoládét Plavecz János, a ktsz elnöke adta át. Az egyik hölgy — ahogy ez már lenni szokott — puszival honorálta a férfiak figyelmességét. Az asszony, Salamon Mátyásné ekkor követte el a megbocsáthatatlan bűnt. Ö ugyanis nem adott puszit, sőt, amikor az elnök kiment a helyiségből, rosszalló megjegyzést is tett: — Te adftái neki puszít?! En inkább pofonütöttem volna... (Bár még ma is tart a vita, hogy pofonról vagy szembeköpés- ről volt-e szó.) Ez esetben azonban ez nem nagyon lényeges. Az annál inkább, hogy két nap múlva az elnök elbocsátotta Salamonnét! Mesébe illő gyerektörténet! Pedig valóság és felnőtték között lezajlott incidens. Mert nem akartuk hinni a történetet, ezért kerestük fel a fiatal asszonyt és a ktsz-t. Lehetséges, hogy ilyen oikak miatt egy ember Úttörők akadályversenye Békéscsabán A Kállai Éva Üttörőház és a városi úttörőelnökség a közelmúltban a „250 éves Békéscsaba” akció keretében akadályversenyt rendezett Békéscsabán. A versenyen 11 iskolából mintegy száz úttörő vett részt. Az őrsök induló állomása az úttörőház volt, majd megfelelő irányítással a Munkácsy Mihály emléktáblát, a Kulich Gyula szobrot, a városi tanácsháza udvarát keresték fel a pajtások és onnan érkeztek vissza az úttörőházba. Az egyes állomásokon különböző kérdésekre kellett választ adniuk, bizonyítva ismereteiket a város múltjáról. Az akadályversenyt az V-ös számú általános iskola úttörőcsapatának Mókus őrse nyerte, második a IX. sz. általános iskola Béke őrse, harmadik pedig a II. sz. általános iskola Lenin őrse lett. kezéből kiveszik a kereseti lehetőséget és búcsút intenek neki? Meg különben is: mi oka volt Salamonnénak arra, hogy ilyen megjegyzést tegyen? Az asszony sírva panaszkodik: j — Fegyelmim vagy figyelmeztetésem soha nem volt. Most meg ezért elbocsátott... — Csak ezért? — Egy éve dolgozom itt, de mindig éreztem, hogy nem jó szemmel néz rám az elnök. — Miért tette a megjegyzést? — Nem volt helyes.. De örökké érzem a gyűlöletét... — Miért? — Nem tudom. Férje is jelen van a beszélgetésen, aki már tíz év óta dolgozik a szövetkezetben. Erősíti felesége szavait: — Nem állhatunk meg előtte... Egy esetben például, amikor tovább akartam tanulni, kijelentette Plavecz elvtárs, hogy amíg ő lesz az elnök, addig nem tanulhatok... Üjra az asszonyt kérdezem. — Az elbocsátás után behívatta az elnök? — Nem. Sőt, amikor bementem hozzá, aizt mondta: „Tűnjön innen, magával nem tárgyalok...” Az asszony újra sír: — Még a gyilkost is meghallgatják a bú-óság előtt, akkor az elnök miért nem áll velem szóba? — Egy Jetben — törölgeti szemét az asszony — nagytakarítás miatt két nap szabadságot kértem. Azt válaszolta az elnök, hogy „minek az”. Aztán ezzel summázzák: sok kicsi igazságtalanság érte őket az elnök részéről. — Nem kellett volna ilyen megjegyzést tenni — mondom az asszonynak. O bólint: — Igen, nem volt helyes... Folytassuk az elnökkel a beszélgetést: — Mégsem kellett volna ezért az utcára tenni az asszonyt. — Hát mit csináljak? — válaszolja. — Kinevettetem magam... Hogy a Plavecz mindent megenged... Megkérdeztem másokat is, mások is ezt tanácsolták. — Mertek volna fnást is mondani? — kérdezem. Választ nem kapok, viszont megmondom az elnöknek, hogy úgy hallottam, a KISZÖV is javasolta az asszony visszavételét. — Mások ne szóljanak bele a ktsz dolgába... Személyt nevez meg, vezető pártmunkást, és ezzel a kijelentéssel illeti: „Ö is törődjön a saját beosztottjaival, hozzánk nincs semmi köze...” Ami azt illeti, elég nagy meggondolatlanság ilyet kijelenteni! Visszaadom az elnöknek a kérdést: Cukorrépatermesztők tanácskozása Orosházán A cukorrépatermesztés időszerű tavaszi munkálatainak elkezdése előtt néhány nappal egy nagyobb szabású megbeszélést tartottak március 22-én Orosházán. A Magyar Cukoripar sarkadi és mezőhegyesi cukorgyárának specialistái találkoztak a termelőszövetkezetek képviselőivel és megbeszélték a korszerű termesztési eljárások alkalmazásának lehetőségét. TÖBB ÉVES SZAKMAI GYAKORLATTAL — Azért bocsátotta el az asz- szonyt, mert elhangzott a kijelentés? — Lényegében azért. Ha én kalácsot kínálok, akkor ne ígérjen senki pofont.... — Egy vezető meghatározhatja azt, hogy háta mögött milyen megjegyzést tesz vagy gondol a beosztott? — Nem, de a fülembe jutott... — Haragszik Salamonékra? — Nem, Hagyjuk a párbeszédet. Tudjuk, hogy Plavecz elvtársnak igen nagy érdemei vannak a ktsz eredményes munkájában. Jelenleg is az ő irányítása mellett gazdálkodik a szövetkezet megfelelően. De most mégsem az érdemekről van szó. Azt kérdezzük: bárki, bármilyen érdemekkel feljogosítva érezheti-e magát arra, hogy szimpátia alapján döntsön beosztottja munkaviszonyáról? Nem lenne-e helyesebb, ha munkája után ítélne a vezető?! Varga Tibor A békéscsabai I. számú posta- I hivatal telefonközpontjának bővítése, smi újabb ötszáz állomás bekapcsolását teszi lehetővé, a múlt év végére elkészült — tájékoztatta lapunk munkatársát Békefi István, a békéscsabai I. számú postahivatal távközlési osztályának vezetője. — Ezzel — mint mondotta — e fontos munkálat műszaki része befejeződött. A telítettség csökkentésére azonban más intézkedések is szükségessé váltak, vagyis Békéscsabán több mint száz telefonállomás számát kellett megváltoztatni. A változás időpontját igyekeztünk összekapcsolni az új megyei telefonkönyv megjelenésével. Ezzel kapcsolatban Békefi elvtárs arról is tájékoztatott bennünket, hogy a békéscsabai posta már megkezdte az új megyei telefonkönyvek kézbesítését. Az új telefonszámok március 25-én 0 órától János bácsi és a betegek U j oldaláról ismerik meg most az endrődiek János bácsit. Sok funkciót betöltött már a községben az elmúlt két évtized alatt. Legutóbb bosszú ideig volt párttikár. Ismerik hát jól, most mégis kissé szokatlan, amikor mint régi ismerős bekopogtat egy-egy családhoz. Valljuk be őszintén, van úgy, hogy „rosszkor” érkezik. Beteglátogató. Németh Jánost a község négy termelőszövetkezete bízta meg e tisztséggel. Furcsa ez még a tsz-tagoknak. Nehéz megszokniuk, hogy sokszor a legváratlanabb időben betoppan a betegekhez valami hivatalos ember, és megrója őket, ha nem tartják be az orvos utasításait. Bizony, előfordul még, hogy olyankor jön a látogató, amikor „eszük ágában sincs” az ágyat nyomni. Nem tud a parasztember még ilyenkor sem pihenni. János bácsi megérti ezt, hogyne értené, hiszen maga is örökké mozgó, dolgos ember, aki a betegséget csak akkor veszi komolyan, ha már leverte a lábáról. Éppen ezért a jóindulat, a segítőszándék vezérli mindig, amikor egy- egy embert meglátogat és figyelmeztet. De ha kell, tud szigorú is lenni. S zerencsére még eddig — bár nem régen ellenőrzi a tsz-ek betegeit — nem volt szükség büntetésre. Viszont azért akadt már néhány furcsa esete. Ha valakit megműtötték, úgy gondolná az ember, hogy az örül a pihenésnek még hetek után is. Nem így történt az egyik tsz- tagnál. János bácsi 21 kilométert kerékpározott azért, hogy meglátogassa, mégis hiába fáradozott. Amint beért a tanyára, csak az asszonyt találta otthon. — Hát a Jóska hol van? —kérdezte. Irulás-pirulás következett ezután, majd hosszú hallgatás. Végül megszólalt az asszony: — Bement Mezőtúrra. Mert tudja János bácsi, építkezünk és azt kellett intézni. — Nem tudja, hogy a betegnek itthon a helye? Miért mászkál operál tan? Hogy még valami baja essék? Jó lesz, ha ezután itt tartózkodik, mert eljövök még máskor is, — azzal kerékpárra ült, és tovább hajtott egy másik családhoz. I tt sem várták. Benézett az udvarra, ahol a beteg éppen vágta a tűzrevalót. — Ejnye, Imre bátyám, mi a csudának jelentette, hogy beteg, ha ilyen jó erőben van. Szóljak talán az orvosnak? Ügy tudom, magának pihennie kell! — Megértettem, János... — ennyi volt csak a válasz, és Imre bácsi letéve a baltát, szépen, komótosan besétált a szobába. Ott aztán sok mindenről elbeszélgettek, és a betegségről is szó esett. Németh János egészségügyi ellenőr azóta sem látta munkában Imre bácsit, pedig jó néhányszor meglátogatta. Vannak azért makacsabb emberek is. Az egyik például súlyos szívbeteg, ezért a tsz-ben felmentették a munka alól. Ám otthon nagy a háztáji, és akad tennivaló bőven. János bácsi hol a disznó etetésénél, hol a kuko- ricamorzsolónál találja. De pihenni még sohasem látta. Most aztán már lejárt a türelmi idő. Megy a jelentés a felsőbb szervekhez, ők majd döntenek arról, miként lehet jobb belátásra bírni ezt az embert. N em régen dolgozik e poszton Németh János, de annál becsületesebben, lelkiismeretesebben, és tegyük hozzá: emberségesen. A tapasztalat pedig az, hogy nagyon időszerű volt már ilyen munkakört is létrehozni a szövetkezetekben, hiszen az ilyenfajta ellenőrzés a betegek és a közösség érdeke! Kasnyik Judit ÁLTALÁNOS LAKATOS, VASESZTERGÄNagy konzervvásár lesznek érvényesek. Ezért tárcsázás előtt tanácsos megnézni az új telefonkönyvben, mivel hétfőtől sok intézmény, közület, vállalat új számon hívható. így többek között megváltozik a megyei tanács, a kórház, az AKÖV, az építőipari vállalat, az OTP, a GELKA, a sütőipari vállalat, a forgácsoló szerszámgyár, a tégla- és cserépipari vállalat és a konzervgyár telefonszáma. Végül azt is megtudtuk, hogy az új megyei telefonkönyveket néhány napon belül minden vidéki előfizető kézhez kapja. (p. p.) Tízéves a Munkásőr Tíz esztendővel ezelőtt, 1958 márciusában jelent meg a Munkásőr című képeslap első példánya. Az évforduló alkalmából a Munkásőrség Országos Parancs-' noksága szombaton ünnepi megemlékezést rendezett az Építők zászlóaljának Gorkij fasori helyiségében. Karsai Ferenc, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese köszöntötte a részvevőket az országos parancsnokság és a lap olvasói nevében. Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka a jubileumi évforduló alkalmából az ünnepségen kitüntetéseket, jutalmakat, munkásőr emlékjelvényeket nyújtott át, s többeket országos parancsnoki dicséretben részesített. (MTI) 4 porfás kiSép.., A vállalat igazgatója, a párt, a szakszervezet titkára és a kollégák, akik tanúi voltunk becsületes munkájának, nagy akarásának, poharat üríteni jöttünk össze az ünnepelt egészségére. 1945-ben, a nyomda hőskorában talált otthonra az üzemben segédmunkásként. Akkor egy női segédmunkás munkaköréhez tartozott többi között a vízhordás, konyhai munka, ha kellett, dobozragasztás, kifejtés, nyomtatványberakás. Később portás lett, igazi jó portás, megbízható munkása a vállalatnak, aki beosztásánál fogva „sok vihart látott és sok vihart kavart”, de mindig az igaz ügy és a vállalat érdekében. Mindent látott, mindent tudott. Munkaköre sok bosszúsággal járt együtt. Volt, amikor egy- egy dolgozó durvasággal fizetett, de a vállalat vezetősége mindig mellette állt, szeretettel és megbecsüléssel vette körül. Ettől a meleg érzéstől áthatva emeltük poharunkat az izga lomtól kipirult arcú, nyugdíjba menő Keszthelyi Ferencné egészségére, s szemünk sarkában ott csillogott a búcsúzás ki nem buggyant könnye. * LYOS, MOTORTEKERCSELÖ, GÉPLAKATOS, 1 FÖ VILLANYSZERELŐ (üzemi gyakorlattal) SZAKMUNKASOKAT FELVESZÜNK. Lakatos és Gépipari Javító Ktsz, Orosháza, Táncsics n. 40. 114447 OROSHÁZÁN, a főtéri kisv^sút-állomáson. Dupla kedvezmény! Leszállított árak! 30 forint vásárlás után külön ajándék. A VASÁR IDEJE: 1968. március 21—április 3-ig. OROSHÁZI SZÖVETKEZET 114496 „őrhelyén”, kis asztalkán sárga abrosz, ital és sütemény, jönnek a kollégák, jó pihenést kívánnak. Az ünnepelt fogadkozik, „csak pihenni fog”. Amikor kifogy a gratulálok sora, összehajtja a sárga asztalterítőt és a portás „kilép” a Kner Nyomda kapuján. Cs, P,-né
