Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

M64. december 1. 2 Kedd A belga ejtőernyősek eltakarodtak Kongóból Megtalálta vezérlő csillagát a Mariner—4 Megint bebizonyosodott, hogy a közvélemény roppant erő. Pedig ezt az erőt nem látja senki, sem­miféle technikai mértékeszközzel nem mérhető. Csaknem titokzatos léte, mert átrepül az országhatá­rokon, behatol az államvezetők féltve őrzött dolgozószobájába, semmiféle hatalom nem tarthat­ja vissza onnét, ahová benyomul­ni szándékozik. Spaak belga mi­niszterelnök tanúvallomást tehet­ne most a közvélemény erejéről, ha nem akarna a diplomaták köd­függönye mögé húzódni. Akár be­ismeri azonban a nyers igazságot, akár nem, tény a tény: egyelőre vissza kellett Kongóból vonulnia. A földkerekség tisztességes em­bereinek körében, dühös haraggal figyelték a belga—amerikai—angol „katonai” akciót a kongói szabad szabadságharcosok ellen. Spaak szemen szedett politikai mesékkel igyekezett megindokolni ejtőer­nyőseinek hallatlan kongói van­dalizmusát. Ezek az egyenruhába bújtatott gengszterek szabadjára engedték szadizmusukat mindazo­kon a kongói területeken, amelye­ket fegyveres túlerejük jóvoltából elfoglaltak. Különösen Stanleyvil­le városában mutatták be, hogy mennyit tanultak a hitlerista SS „hagyományaiból”. A végletekig kompromittálták a nagyszerű bel­ga nép egyszerű fiait és leányait. A belga monopolisták és neokolo- nialisták szolgálatában a becste­lenségek sorozatára ragadtatták magukat. Ezeket az ejtőernyősö­ket nem lehet katonáknak nevez­ni sőt még vérebeknek sem igen. Sokkal rosszabbnak bizonyultak. A belga—amerikai—angol mo­nopolista klikk azonban alaposan elszámította magát. Amikor a bel­ga ejtőernyősöket az angol As­cension szigetéről amerikai repü­lőgépek Kongóba szállították, Csőmbe már ivott a medve bőrére. És amikor a belga ejtőernyősök vérrel leöntözték Stanleyville kül­városai utcáinak porát, sietősen megjelent új „diadalának” szín­helyén. Azt hitte, megnyerte a játszmát Dehogy nyerte. Az öt világrész minden békeszerető és humanista gondolkodású embere elemi erővel tiltakozott! Maguk a szabadságharcosok sem adták fel a küzdelmet. Elvonultak a túlerő ellen, és berendezkedtek a dzsungelháborúra. Igazságuk tu­data és a megsértett erkölcsi rend határtalan erőt kölcsönzött nekik. Spaak ejtőernyősei még arra sem bizonyultak képesnek, hogy az egész várost elfoglalják A Kongó folyó bal partján lévő városrész szilárdan a hazafiak kezén ma­radt. CSombe fehér zsoldosainak angol főparancsnoka, Michael Hoare őrnagy kijelentette: „a fel­kelők 200 OOO négyzetkilométernyi terület urai, fegyveres erővel nem lehet leteríteni őket.” És amikor az ejtőernyősök Paulist kiürítet­ték, a város igazi urai azonnal visszatértek közeli támaszpontja­ikról. Belátják végre Csőmbe „nagy fehér főnökei”, hogy minden tech­nikai erejük ellenére gyengék a kongói nép szabadságvágya elle­nében? Leszámítolják vereségük új és beszédes tanulságát? Elis­merik hát, hogy a gyarmati rend­szernek örökre vége? Gondolkod­janak és következtessenek bár­miképp — a harc folyik és kizá­rólag Kongó népének akarata sze­rint fejeződhetik be. Pasadena A Mariner—4 amerikai űrhajó, amelynek feladata az, hogy a Mars bolygó mellett mintegy 14 ezer kilométer távolságban elha­ladva televíziós felvételeket to­vábbítson a távoli bolygó felszíné­ről a földre, hétfőn „megtalálta vezérlő csillagát”. Az űrhajó irányát a kozmikus térségben ugyanis úgy adták meg, hogy a fényérzékeny „szemét” rá­állítják egy nagy fényességű csil­lagra. Az elmúlt órákban két si­kertelen kísérletet tettek a Mari­ner—4 csillagának megkeresésére; a „szem” ugyanis kétszer más csil­lagot választott ki és csupán a harmadik parancsra találta meg a Canopust, amely helyes irányba vezérli az űrhajót. A sikeres manőverre a földtől 643 000 kilométerre került sor a földről kapott parancsnak megfe­lelően. A Mariner—4 sebessége ekkor 11 910 kilométer volt órán* ként. Ha minden a terveknek meg­felelően alakul, az űrhajó hét és fél hónap múlva halad el több mint félmilliárd kilométeres út megtétele után a Mars mellett. (MTI) Ahol Hitler szelleme élő valósiig ••• Magyar építésügyi küldöttségek érkeztek vissza a KGSI-tanácskozásokrél Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter vezetésével visszaérke­zett Budapestre az a magyar építésügyi küldöttség, amely egy hetet töltött Berlinben és részt vett a KGST építésügyi állandó bizottságának ülésszakén. Visszatért Budapestre a dr. Beré­nyi Imre építésügyi miniszterhe­lyettes által vezetett küldöttség is, amely részt vett a KGST város- rendezési szekciójának varsói megbeszélésein, majd pedig az építésügyi állandó bizottság ber­lini ülésén. (MTI) Hóesés, szélviharok, kánikula Éezak-Perzsiában, a Kaspi-tem- aer partvidékén heves szélviharok dúlnak, amelyek következtében 60 ház romba dőlt és 300 megron­gálódott. A viharos szél következ­tében különösen nagy erdőtűz is pusztított ezen a vidéken. Az er­dőtűznek és a szélviharoknak ed­dig öt halálos áldozata van. Európában előrenyomulóban van a hideghullám. Svájcban vas­tag hó borítja a zürichi, berni és genfi háztetőket. Az olasz Alpok­ban a vasárnapra virradó éjszaka óta sűrűn esik a hó. Több hegyi völgyet elzárt a külvilágtól a vas­tag hótakaró. Sondrio környékén a hó vastagsága meghaladja a másfél métert. Prágában is leesett az első hó. Ugyanakkor az óránként 160 kilo­méteres sebességgel száguldó szél­viharok nagy károkat okoztak a tátrai erdőkben. Nyugat-Németországban a bét végén állandóan esett a hó. Az utak síkossá válása következté­ben sok közlekedési baleset volt, így egyedül Münchenben 43 sze­mély szenvedett kisébb-nagyobb sérüléseket. Az AFP jelentése szerint Fran­ciaország nagy részét hótakaró bo­rítja. Különösen nagy hóesés volt a magasabb hegyeken. Az Egyesült Államok északi síkságain és közép-nyugati terü­leteinek nagy részén hideghullám vonult végig. A hideghullámot hóvihar előzte meg, amely csak­nem félméteres hótakaróval borí­totta be az utakat és földeket. Bismarckban, Észak-Bakota fővá­rosában vasárnap reggel mínusz 33 fokot mértek. Novemberben ilyen hidegről még soha sem tet­tek említést a város krónikái. Va­sárnap Észak-Dakota, Florida, Minnesota, Nebraska és Iowa ál­lamokban szintén rekordhidege­ket mértek. Ugyanakkor az Egyesült Álla­mok nyugati partvidékét váratla­nul hőhullám öntötte el. Dél-Ka- lifomiában vasárnap Palm Springsben 27,8 fokot és Los- Angelesben 30,6 Celsius fokot mértek. (MTI) Minden értelmes ember azt hinné, hogy a második világhábo­rú emberirtó borzalmait felelős államvezetők és hadseregparancs­nokok nem engedhetik többé meg­ismétlődni. Hitler és hadseregé­nek SS-alakulatai, Sondemgrup- pe-jai és egyéb „kivégző osztagai” teljesen lemeztelenedtek a nürn­bergi perekben. E törvényszéki tárgyalásokon az elaljasodásnak olyan iszonyatai tárultak fel, amelyekhez képest a dantei Pokol víziói csaknem jelentéktelen sem­miségek. És most mégis, hiteles képek érkeznek a Távol-Keletről, a dél­vietnami dzsungelháborúról, amelyek felháborítják az aktív humanizmust. Ezek a hiteles do­kumentumok azt bizonyítják, hogy az a vandál barbarizmus, amellyel a német fasiszták elbor- zasztották a világot — tovább él Dél-Vietnamban. A minap a Ma­gyar Tv képernyőjén láthattunk filmet egy jobb sorsra érdemes, szorgalmas, derék nép kolosszális megpróbáltatásairól. Foglyokat mutatott be a film, embereket, akiket csupán gyanúsítottak a jenki zsoldban álló „kormánycsa­patok”. De ezekfct az embereket minden bizonyíték nélkül vascsö­vekhez láncolták, állati szadiz- mussai bántalmazták. A film, ter­mészetesen, magát a kivégzést már nem ábrázolta. Az egész ak­tus bemutatása — kezdetétől a végéig — túlságosan megviselte volna a nézők idegeit. A teljes valóságról azonban né­mi ízelítőt ad a nyugatnémet Quick és az amerikai Newsweek című képes magazin. E felvételek egyikén (első képünk), az ameri­kai MP (Military Police) mintájá­ra készült egyenruhát és rohamsi­sakot viselő khanhista pribékek kivégeznek egy dél-vietnami ha­zafit. Tizenketten lőnek egyetlen fiatalra, s ezt „emberséges eljá­rásnak” nevezik. Mit mondjunk azonban a második képünkön lát­ható vallatásról? A foglyoknak ál­lati kegyetlenséggel felvágják a hasát. Maga a hideg kegyetlenség olyan iszonyatos, hogy elítélésére talán nincs is megfelelő szó a szótárban. Még az angolban sem, pedig az angol szótár igen gazdag. A kép beszél önmagáért. Mi történik itt? Miért mindez? E gaztettekért a Nyugatnak szé­gyellnie kell magát. Felmerül a felelősség kérdése. Vajon kiket kellene e gyalázatos­ságok miatt egy űj nemzetközi törvényszék elé állítani? A Quick azt állítja, hogy a khanhista ter­Miből fakad ez az őrülteket jel­lemző gaztett? Az amerikai sajtó­ban mind gyakoribb a méltatlan­kodó felkiáltás: „A dél-vietnami kérdést háborúskodással nem le­het megoldani.” Az USA ennek ellenére napi kétmillió dollárra emelte a katonai segély összegét a dél-vietnami gyilkosok támogató­sára. Mert itt gyilkosokról van szó, ez tény. Csoda-e, ha még a Quick is felháborodottan kiáltja: roristók az amerikaiak szeme lát­tára gyalázzák meg ilyen mérték­ben az emberiességet. Ámde sok­szor bebizonyosodott már az a történelmi igazság: minden gya­lázatért gyalázat jár. Azok, akik az emberiesség lábbal tiprásával akarnak győzni — nem győzhet­nek végső fokon soha! De az örök megvetés könyvébe beírhatják a nevüket... V. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom