Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

1904. Július 29.

5

Szerda

Műhelyavatáson a felvonógyári hisxeseknél

Jókai, Mikszáth regényei a műhelyben Találkozás

a gimnazistákkal Két házasság

A pedagógus írjas

Ahol a közösség egybekovácsolódása kezdődik

A gyárudvar sarkában hegesztők dolgoznak, nem messze tőlük kőművesek. Első pillantásra úgy tűnt, mintha az egész Békéscsabai Hajtómű- és Felvonógyár telepe költözködne, vagy éppen furcsamód kooperált volna az építőiparral.

— Nagy átalakulásokat élünk, éppen most költözködnek új műhelyekbe az elektroműszerészek. Nagyobbá, tágasabba, amiket maguk hoztak rendbe és ma avatnak fel... — mondta Lázár László, a gyári KISZ-titkár. Munkaértekezletről jött ki éppen, amikor a gyári kiszesek után érdeklődtem, s szívesen vállalta a kalauzolást a gyártelepen.

— Hadd újságoljam el mindjárt az elektroműszerészekről, hogy szocialista címért küzd a brigádjuk — folytatta, miközben az új műhelybe költözőkhöz szegődtünk. A fiúk — csupa húszon túliak, de harmincon aluliak — olajos ruhában, de ezúttal szerszámok és műszerek helyett seprűvel és bútorok rendezgetésével foglalatoskodtak.

— Társadalmi munkában hozzuk rendbe és rendezzük be új otthonunkat. De ne lepődjön meg, hogy mindezt munkaidőben... Gyorsan kell elvégezni a „honfoglalást”, az elmaradt munkákat a következő napokban pótoljuk majd... — magyarázta, ö is a brigádhoz tartozik. A kiszesek közt a legidősebbnek számít, 29 éves, azonban mikor „túlkorosságáról” esett szó, erősen tiltakozott az öregbítés ellen, még ha ez csak tréfásan hangott is el.

— Hirtelenében annyi mindent el szeretnék mondani... Talán ott kezdem, hogy csaknem 90 fiatal munkatársam közül hatvanhétén kiszesek... És nincs az a feladat,

vándorló és költözködő is, mint most a többiek — tette hozzá nevetve a lány, s magyarázatként elmondta, hogy a megyei könyvtár lerakatát kezeli a gyárban. — A legkülönbözőbb irodalmi könyveket hozza Ki a munkások számára: Jókai, Mikszáth és a legnépszerűbb más irodalmi műveket. A gyárban állandóan helyhiánnyal küszködnek a munkások is, így neki sem jutott állandó hely a könyveinek, de ahogy ő- mondja, ez nem baj, vándorlása közben sokkal több könyvet tud kölcsönözni.

— A szocialista összeköttetésünkről beszélt a KISZ-titkár? — nevetett Balázs László, akivel az ismerkedés folytatódott a műhelyben. Elmondta, hogy a gimnázium egyik osztályával megegyeztek, hogy fenntartják a kapcsolatot és segítik egymást a kiszes munkában.

— Csakhogy be kell ismernünk, hogy ez nem a legjobban sikerült legutóbb. Azelőtt igen... Első találkozásaink után a gimnazista lányokkal még két házasság is született a közös rendezvényeink nyomán, utóbb azonban nem a legjobban sikerült az egyik rendezvényünk.

— Laci beszélt a sportolókról? — kérdezte sokat sejtetően mosolyogva Rotyis György, aki mikor felegyenesedett kézfogásra,

egy hatalmas gépelem cipelését abbahagyva, termetes alakjával egy pillantás alatt bemutatkozott. Nagyon csendesen beszélt és szinte óvatosan szorított kezet, mintha önmaga is félne a telt karjaiban rejtőző erőtől és... megnyerőén nevetett, ahogy csak a mindenkinek barátjaként élő emberek tudnak. — Focistáink az élen vannak a városi bajnokságban... — folytatta anélkül, hogy csendes hangján változtatott volna. Majd figyelmesen kollégáiról kezdett beszélni, ö a szervező titkára a gyári kiszeseknek. A titkárral együtt többször is elismételték, hogy milyen nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a brigádjuk a szocialista címért versenyezni kezdett. Sarolták vállalásaikat, s mintha mi sem lenne természetesebb, egy-egy számot is említettek a várható teljesítményeik közül.

Nem időzhettek sokáig, beszélgetéssel töltve az időt. — Később, egy fél év, vagy egy év múlva talán többet is irhát rólunk — mondta búcsúzóul a szervező titkár, és többet nem is fűzött hozzá. Róla csak annyit sikerült még megtudni, hogy egy év múlva technikusi bizonyítványt szerez, de mindez számukra és számára épp oly természetes, mint a kicsit sok munkával történő műhelyavatásuk vidám légköre.

Wegroszta Sándor

Cjabb társadalmi munkavállalásokkal készülnek a KlSZ-kongresszusra a békési járás kiszistái

amit rájuk ne lehetne bízni. Tavaly 700 óra társadalmi munkát teljesítettünk, az idén is már majdnem 300-at. Az összetartás miatt nem érheti megszölás a fiatalokat.

— Kiszeseinknek több mint fele vidékről bejáró, de azért nincs baj sem a munkával, sem a barátsággal köztünk. Erről legtöbbet Tóth Erzsiké, a könyvtárosunk tudna beszélni, aki szinte mindenkit ismer és őt is mindenki szereti... — mutatott az elektroműszerészek félig berendezett műhelyén áthaladva az egyik sarokban szorgoskodó lányra a KISZ-titkár.

— ... Nemcsak gyári könyvtáros vagyok, de olykor a legtöbbet

Egymás után jelentik társadalmi munkavállalásaikat a közelgő KlSZ-kongresszus tiszteletére a békési járás fiataljai.

A Mezőberényd Pamutszövő üzem 57 fiatalja azt vállalta, hogy a második negyedévben 6500 négyzetméter textilt készít Vállalásukat jelentősen túlteljesítették. Mintegy ezer négyzetméterrel több textilt készítettek, Ö6Z- szesen 101 ezer forint értékkel többet. Munkájukkal szerzett közös keresetükből hamarosan szegedi autóbuszkiránduláson vesznek részt. Eddigi teljesítményeiket újabb vállalások bejelentésével akarják túlszárnyalni. A harmadik negyedévben vállalták, hogy javítják az üzem készítméÚj teleíonelőíizetók korlátozása

Angliában, Tunbridge Wellsben három telefonközpont működik, de egyelőre egyik sem automata. Űj telefonelőfizetőket csak azzal a feltétellel fogadnak el, ha írásban kötelezik magukat, hogy csúcsidőben — délelőtt 9-től déli 12-ig — csak egészen rendkívüli

esetekben használják készüléküket. A három telefonközpont alkalmazottai ugyanis máris súlyosan túlterheltek. A telefonkorlátozás januárig marad érvényben, akkor automatizálják Tunbridge Wells telefonközpontját.

nyeinek minőségét és növelik a termelékenységet. Ugyancsak a termelést fokozó felajánlást tettek a békési szőnyegszövő üzem fiataljai is. Az exportra kerülő árukból a teljesítmény egy százalékkal való emelését tűzték ki célul.

Nem maradnak él vállalásaikkal a mezőgazdaságban dolgozó kiszisták sem. A békési Kossuth Tsz-ben dolgozó kertészbrigád például vállalta, hogy éves tervét 10 százalékkal teljesíti túl. A murányi Lenin Termelőszövetkezet I-es számú üzemegységében dolgozó tizenöt fiatal társadalmi munkával két hold gabonát aratott le kézi kaszával ott, ahol a kombájnnal nem boldogultak. Ugyanebben a tsz-ben a II-es számú üzemegységben 70 holdon végeztek szalmalehúzást és 200 csemetefát ültettek él társadalmi munkában.

Az egész megyében kibontakozó munkaversenyhez kapcsolódtak a békési járás ktsz-einek fiataljai is. A Mezőberényi Faipari Ktsz-ben dolgozó kiszesek 100 köbméter faanyag összerakását vállalták társadalmi munkában, ezzel mintegy 25 ezer forintot takarítva meg a ktsz számára.

— We —

Talán azok a gyermekek érzik igazán a kisdobosélet sokoldalú varázsát, akik félnövekedve visz- szaemlékeznek rá. Olyan az, mint egy kis család, ahol rapszodikusan repkednék az érzések. Köny- nyen eltörhet a mécses, de számtalan apróság sugározza az örömöt.

Dévaványán, a leányotthonban, sok kislány él együtt. Sorsuk Ugyanaz, mint a többi intézet gyermekeié. Olyanok, akik az élet derűs sorait nevelőik és egymás szarkalábosan mosolygó szemeiből olvassák ki. Bár ezeknek a szemeknek a zugában még ott ül egy kis bánat, parányi félelem abból, amit mostoha sorsuk kegyetlenül rájuk mért. A kisdobosélet, a gyermekközösség eleven melegsége és persze a jó pedagógus őrködése, gondoskodása azonban véglegesen kitörölheti-e a bújkáló szomorúságot.

Dévaványán a kisdobosvezető több mint vezető, több mint pedagógus. Nézzük csak, hogy ír Marika néninek a kis Kati az otthonból való távozás néhány éve után is. ’’Szeretettel meghívom Marika nénit a ballagásra, hiszen egy évig az anyám volt, s az az év felejthetetlen számomra. Visszaemlékezve az ön gondoskodására, csak hálát, szeretet et érzek. Az az egy év, amit ott, abban a kedves otthonban töltöttem, megtanított szeretni a közösséget.”

Megtanította szeretni a közösséget, azt a sok hasonló gyermeket, akiknek sorsa ugyanaz volt, mint az övé. Ez a közösség, mely itt, a dévaványai otthonban ösz- szekovácsolódik, felejthetetlen nyomokat hagy tagjainak életében. Mi lehet ennek a titka?

Azt már sejtjük, hogy a kulcs Marika néninek, vagyis a pedagógus szívében rejtőzik és úgy hívják, hogy szeretet. Ha ez nem is magyaráz meg mindent, de sok kérdésre ad választ. Ebből a nevelői odaadásból fakad a kdsdo- bosélet színessége, a foglalkozások újszerűsége, változatossága, ez sugározódik át a gyermeksereg szívébe, ez tartja a meleget a kisdobosközösségben és ez a sűrűn felcsendülő kacagás forrása.

Milyen e közösség élete? Színes, romantikus, vonzó, tele örömmel, tele újjal, tele izgalommal. Egyik beszélgetés alkalmával, amikor éppen a babonáról volt szó, kiderült, hogy nagyon sokféle babonát ismernek. Tudtak a kéményseprő, a szürke ló „szerencsét hozó” hatásáról és más babonákról. Megértették, hogy a babona tudatlanságból ered, hiszen a babonás ember egyes dolgokat olyan tulajdonságokkal ruház fel, amellyel azok nem rendelkezhetnek. Ennek a beszélgetésnek nagyon érdekes következtetését fogalmazta meg az egyik leányka, amikor azt mondotta: — Ha a babona igaz lenne, akkor Lusták Országa lehetne az egész világból, hiszen az emberek becsalánoznák az erdőben a bal tenyerüket, az viszketne és ez jelentené a pénzt. Ezen a pénzen minden házban vennének egy szürke lovat és az hozná a szerencsét.

Megértve a babona lényegét, nagyot kacagtak valamennyien.

A beszélgetésék, különösen a felnőttekkel, a felnőttek vüágá- ról nagyon érdekli őket. Mindig élményt jelent számukra, hiszen új világ kapuján tekinthetnek be. A gyermek pedig mindig kíváncsi az újra. Történt egyszer, hogy egyik kisdobos raj meghívta a község párttitkárát egy összejövetelre. Az elvtárs nagyon értett a gyermekek nyelvén és életéről, munkájáról, a pártról, a szocializmusról beszélt nekik. Meghitt csendben hallgatták, majd megindult a beszélgetés felnőtt és gyermek között. Olyan kedves baráti légkör alakult ki, hogy mindannyiunk sajnálta, hogy vége szakadt.

A közösség közös célok megvalósításával, közös élményekkel kovácsolodik és válik egyenlő rangúakból álló családdá.

Az udvariasságról beszélgetve elmondották, hogy a kisdobos akkor udvarias, ha kopog, mielőtt benyit egy ajtón. Előre köszön a felnőtteknek. Átadja ülőhelyét a néniknek és bácsiknak. Egymással vitatkozva sorolták fel az udvariasság, a felnőttek iránti tász- télettudás különböző területeit, de például egyik sem említette az egymás iránti "tiszteletet, az egymás megbecsülését Persze ez érthető. A gyermek az udvariasság kérdését elsősorban a felnőttekre vonatkoztatja. Az egymás iránti tisztelet kifejlesztése ezért is fontos ebben a korban, ez is segíti a közösség kikovácsolódását.

Álljon itt befejezésül egy megható példa. Történt egyszer, hogy egyik kisdobos raj szokatlanul leverten tért az iskolából az otthonba. Valamennyien hallgattak, tekintetük egyik társuk felé sugárzott szemrehányólag, de biztatókig és bátorítólag is. A kislány egy ideig állta a tekintetüket, majd megindult nevelője felé. Lassan ment, szemét lesütve, kőzben óvatosan a nyakához nyúlt, leoldotta kisdobos-nyakkendőjét és az asztalra tette, nevelője elé. Arcán két kövér könnycsepp gördült végig. Egy ideig hallgatott, majd szégyenkezve megszólalt:

— Egyest kaptam és visszabe- széltem. Megszomoritottam a tanító nénit. Míg a tanitó néni meg nem bocsájt, nem viselhetem a nyakkendőt.

Ez a kislány önként tette le a nyakkendőt, mert úgy érezte, nem méltó a viselésére, amíg ki nem javítja hibáját.

Nem angyalok, nem úgynevezett „jó gyermekek” ők sem. Az ő kis közösségükben zajos az élet. Apró-cseprő ügyeik, megnyilvánulásaik igazán gyermekiek. Jelentkezhet itt is az önzés, az irigység, az árulkodás, de ami mindezeken egyre inkább uralkodó, az a k isdobosközösség erkölcsformáló erejének hatása, a tudatos pedagógiai nevelőmunka gyümölcseként.

Csoszor Zoltán