Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
196$. március 3, Vasárnap Három ember munkáját takarítja meg Gondok a Mezőberényi Pamutszövőben Mező Gyulának cs Berta Imrének, az Orosházi Vas- és Fémipari Ktsz két dolgozójának az együttesen koncentrált kesztyű- nyomógomb gyártó gépe, amelyet Mező Gyula mutatott be. A Mezőberényi Pamutszövőben tavaly jól sikerült a munkaverseny. Példájukat mi is megírtuk. Ugyancsak a tavalyi gépi rekonstrukció után megemelkedett a termelésük, 38 200 a napi vetésterv, ami azt jelenti, hogy 3000 méterrel többet, 18 ezer méter anyagot gyártanak egy nap alatt, a tavalyelőttihez képest. Két hónap átlagában az idén is 100 százalék fölött van a tervteljesítésük. Mégis, az eredmények mellett bőségesen terem a gond a Mező- berén.vi Pamutszövőben. Hogy tavaly is, az idén jól dolgoztak, azt Aranyi Gyulának, a gyár egyik vezetőjének szavai illessék: Ha csak rajtunk múlna, nem lenne itt baj semmi, de hát olyan vállalat vagyunk, amely sok másiktól függ még. A múlt évben a IV. negyedévben kezdődtek a gondok. Eltoló- -----------------V argabetű Párbeszédünk színhelye a csor- vási Ady Tsz irodája. Délelőtt van, az ablakon beragyog a még erőtlen februári napfény. A falakon térképek, kimutatások, a sarokban rádió, az asztalokon glédá- ba stócolt, könyveléshez használt kartonok. Csak ketten bolygatjuk a csendet, halkan peregnek kérdéseim, válaszai. A fiatalember, aki velem átellen- ben ül: Huszár György, a tsz újdonsült állattenyésztési brigádve- zetője, s KISZ -szervezetének propaganda-titkára. Nem azért kerestem fel őt, hogy hétköznapjairól faggassam, titkári terveiről írjak. Az ifjúság, eddigi élete vargabetűje érdekel. A barátai szóltak: érdemes vele elbeszélgetni. „Miért?” — kérdeztem akkor tőlük. Nem válaszoltak, csak mosolyogtak: majd ő felel. Hát eljöttem. Szavai nyomán kibontakozik élete, útja a teológiától a KISZ ig. — Itt született Csorváson? — Igen. Szüleim is itt laktak. Egy húgom van. Már férjhez ment. Apám cipész volt. Meghalt. Anyám a tsz nyugdíjasa. — Hol érettségizett? — Orosházán, ötvenhétben, közepessel. — Mi akart lenni? — Zeneművészeti Főiskolára szerettem volna menni. De zongorázni nem tudtam, csak hegedülni. Nem is jelentkeztem. Egy évig itthon dolgoztam a tanácsnál, állami gazdaságban, nyáron kőművesek mellett. Minden nyáron dolgoztam. Nyolc nyáron át cséplőgép mellett. — Mikor határozta el, hogy pap lesz? — Eredetileg nem papnak akartam menni, hanem Fótra az egyházi kántorképzőbe. De anyám féltett, hogy katolikus szerzetest nevelnek belőlem, sokat koplalok. Hogy miért teológiára iratkoztam be? Elég vallásos voltam, s úgy gondoltam, nekem ez a főiskola megfelel. — Tehát Budapestre került— — Igen. A Magyar Evangélikus Egyház- Teológiai Akadémiájára. Két évig voUam ott. Ha más nem is, az általános műveltségem gyarapodott. Tanultam héberül, görögül, németül, angolul, tanultam bibiiamagyarázatot, enciklopédiát, vallástörténetet, egyháztörténetet, s filozófiát. Ha végeztem volna, segédlelkész lettem volna. Aztán parókiás pap. — Miért hagyta abba a tanulást? — A húgom férjhez ment. Anyám egyedül maradt. Nem sokat gondolkoztam, jöttem az első szóra, ősszel beiratkoztam a Szarvasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. A második évben az Ady Tsz ösztöndíjasa lettem. — Könnyen megvált a lelkészt tervektől... — A második évben már nem sok kedvem volt hozzá. Nem nagy jövője van a papi pályának. Itt több jót lehet produkálni. — Hogyan fogadták a tsz-ben? — Örömmel. Ez jóleső érzés volt. Február 1-től kezdve állat- tenyésztési brigádvezető vagyak. Ezerkétszáz forint havi fizetésem van és 25 munkaegységem. Húsz embert irányítok. Hatvanhét tehénért, 101 növendékért, 93 anyakocáért, 445 hízóért, 491 süldőért, 204 anyajuhért, 113 bárányért felelek. Szép az állatállományunk. De lesz még szebb is. — Mikor kapcsolódott be a KISZ-munkába? — Még augusztusban. A páirtíit- kár, Szilágyi János bácsi pendítette meg, hogy nem ártana egy kis kultúréletet teremteni. Jó helyen kopogtatott. Mindig bolondja voltam a színjátszásnak. Persze mondtam, hogy szívesen segítek, ha úgy látják, hogy tudok valamit tenni. — Belépett a szervezetbe is? — Igen. Egyhangúlag felvettek. — Egyetért a KISZ célkitűzéseivel? — Nem ismerem még a célkitűzések egy részét. Bizonyára lesz, amiben eltér a véleményem. De szerintem az a lényeg, hogy dolgozom, elindultam a KISZ útján. Politikai kört vezetek. Talán nem is rosszul. Igyekszem érdekessé tenni a foglalkozásokat. Színjátszó csoportot szervezek. Nehéz do- ’og. Kevés itt a fiatal. De megcsináljuk. Hárman már jelentkez- 'ak... — Mivel tölti a szabad idejét? — Tanulok, mezőgazdasági szakkönyveket forgatok. Szükségem van rá. A rádiót szeretem. — Életpályájának tekinti most már a mezőgazdaságot? — Igen. Itt van jövője az emernek. — Remélem ezt őszintén mondja... — Szeretem az igazságot. — A barátai ne"' szokták emlegetni a teológiát? — Tréfásan még most is úgy hívnak: a tiszteletes úr. De csak nevetek rajtuk... Huszár Györgyből már sohasem lesz tiszteletes úr. Pallag Róbert dás volt a gyártásban és a tavalyi örökséget átvette az új év is. A legnagyobb baj az, hogy a gyártáshoz kapcsolódó üzemek rendetlenül, nem terv szerint szállítják a nyersanyagot. — Legtöbbet a Pamut-Kolorral kell bajlódnunk, — mondta Balaton Zoltán elvtárs, a mezőberényi gyár igazgatója. — Nem kapjuk időben meg a pamutot, s emiatt zavarok keletkeznek a termelésben. De nemcsak az említett vállalat, hanem mások is hasonló „jó kapcsolatban” vannak a herényiekkel. Persze a dolgok alakulásához a testvér-vállalatok nehézségei is hozzájárulnak. Az egész népgazdaságot próbára tevő tél a fonal- gyártásban is nehézségeket okozott, ehhez azután hozzájárult egykét szervezési baklövés (hogy a fonal megjárja Budapestet, Sopront és úgy kerül Mezőberénybe) és a mezőberényiek rághatják a kezüket, gondolkodjanak azon, miképpen tudják majd a tervet teljesíteni, A pendellen anyagszállítás kihat a kereskedelemre is, mert nem tudják a terv szerinti anyagokat gyártani, hanem amilyennel éppen a raktárak telve vannak, azokból szőnek. Most például a festöde kapacitása merült ki, mert annyi színes anyagot zúdítottak rájuk, amennyi nem szerepelt a tervekben. A megoldás? Ha megoldásnak lehet nevezni, akkor a vasárnapi túlórával pótolják. Mindezekhez hozzájárul, hogy 14—15 fajta áruféleséget gyártanak. ezeken belül 70—80 fajta szín van, sok az átállás. Egyszóval nem irigylésre méltó a gyár műszaki gárdájának dolga. Mindenesetre a gondok között a legbiztatóbb az, hogy nemcsak a vezetők, hanem a gyár munkásainak is gondja ez. Mindannyian ismerik, tudják mi a kötelességük, s a termelésben fennálló zavarokat a gépek mellett dolgozók is igyekeznek csökkenteni. Nemrégiben párttaggyűlésen, de termelési értekezleteken is szóba kerültek ezek a dolgok és a hangulat alakulásában ez közrejátszott. A munkások „kihasználják” azt a versenyszellemet ami már hagyományos Mezőberényben. Megszervezték az idei versenymozgalmukat. Három periódusra osztották az évet, április 4-e, augusztus 20 a és november 7-e tiszteletére tette k felajánlásokat. És ezekben a felajánlásokban szerepel — méghozzá az elsők között — a bajok kisebbítése. Ami pedig a társvállalatok munkáját illeti, Balaton elvtárs, az igazgató így fogalmazott: — Azoknak sem könnyű, tudjuk, hogy mindent megtennének, ami az erejükből télik. Ez igaz, md azonban mégis úgy véljük, hogy a segítségadásnak sok formája közül legjobb azt választani, amelyik a legegyszerűbb és a leghasznosabb. Belátás, gyors, pontos intézkedés, sokat segíthet és biztosan segít is majd. Az üzemek közötti kooperáció javulásától várhatják a herényiek a gondok megszűnését is. K. ML 25. Az öreg Kincses egy vékony húr pendülését vélte kihallani a csendből. Megütközve gondolta, hogy ez a pirospozsgás, motoros legény milyen ártatlan könnyelműséggel lép túl emberi sorsokat; ólomsúlyú tekintete az instruktorra nehezedett, úgy mondta: — Végeztünk a vetéssel. — Akikor megnézem — bólintott könnyedén a legény és a finom sapkát a fejére húzta. — Ha nem esik nehezükre, jöjjenek utánam. — Gyakorlottan, az ülésen maradva rúgta be a motort. Fürgén tovaszökkent a kukoricavetés irányaiba. Anti sértődötten sandított utána. — Nem elég neki a szavunk? ... — kérdezte megbotránkozva az öregtől, — Fordulj vissza — legyintett Kincses bosszúsan. Csuka Péter már komoly lelkiismeretességgel szemlél gette a vetést, mire vissza cammogtak a muraköziek. Csizmái szabályos nyomokat hagytak a simára hengerelt talajon. Leguggolt, megbolygat a a földet: kíváncsi volt, hogy előírás szerinti mélységre ágyazták-e a magot. Kincses József meg Pásztor Anti szótlanul összenéztek. Kedvetlenül szálltak le a kocsiról. Az öreg előrebicegett a szántóföld széléig. Haragos arcán mozdulatlanok vol'ak a ráncok, karját mereven lógatta. Türelmes természetét sűrűsödő, higgadt indulat borította el. Az instruktor elégedet'en, dicséretet sugárzó mosollyal lépdelt kifelé. Messziről kiabálta: — Gyönyörű! Csak így tovább, elvtársak. Anti rosszat sejtve figyelte az öreget. Súgni akarta, hogy ne tegyen bolondságot, méesem szólt, mert az érzései másik felével meg azt kívánta, hogy bár húzná el Kincses a fontoskodó instruktor nótáját. Az öreg megvárta, amíg hozzáér Csuka Péter. Halk, de szórósra hegyezett szavakkal fogadta: — Kicsoda maga? Ispán? Vagy bérlő? Aztán mi kik vagyunk? Csaló kapcabetyárok? Vagy lusta zsellérek? Ha azt mondjuk, hogy a vetés kész, akkor arra mérget vehet, hogy kész. Mert ez a vetés sokkal fontosabb nekünk, mint magának. Csuka azt hitte hirtelen, hogy egy ismeretlen ember mered eléje. Zavart álmélkodással hőkölt vissza, szeme kikerekült, mintha pillái sárga szemöldökéhez ragadtak volna. — Ez pártszerűtlen, Kincses elvtárs — mondta végül akadozva, megszeppenten, de egy kis feddés is volt a hangjában. — Ügy tesz, mintha semmit se tudna a termelés pártellenőrzéséről. Meg a demokratikus centralizmusról Kincses hevesen szuszogott, hogy a friss levegővel lohassza haragja tüzet. — Az én pártellenőrzésem itt van — és öklével akkorát ütött a mellére, hogy Csuka önkéntelenül hátrakapta a fejét. — Ha meg ennek nem hisznek, akkor a pártszerűségről se tudja, hogy •ni fán terem. Csuka Péter igen óvatosan, szinte lábujjhegyen lépkedett a mo'orkerékpár felé. Megmarkolta a kormányt, visszanézett az
