Békés Megyei Népújság, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-15 / 139. szám
4 MÉP ÚJ SÄG 1961. június 15., csütörtök Halló, tessék betartani a 3 percet Beszélgetés Békéscsaba telefon-iorgalmáról, a bővítésről s a nyilvános telefonállomásról Levél egyetemista fiamhoz í— Halió, központ... Igen, kapcsolom... Halló, nem jelentkezik... ...— hangzavar, türelmetlenség, sajnos sokszor veszekedések szaladnak a kábeleken az égtájak minden irányába. S mert egyre több a türelmetlenség Békéscsabán a telefonközponttal szemben, ezért kerestük fel Békefi Istvánt, a Posta távközlési osztály vezetőjét és Lakos Jánost, a főközpont üzemvezetőjét, mondják el a „bajok okát”. — Mint tudják, napközben Békéscsabán szinte lehetetlen vonalat kapni._ — Igen — válaszolja Békefi István —, és ilyenkor elveszítik az emberek a türelmüket, hogy úgy mondjam, törnek, zúznak. — Nos, arra vagyunk kíváncsiak, miért van ez, és mikor lehet ezen segíteni? A két kérdezett, akik a legilletékesebbek és a legjobban ismerik Békéscsaba távbeszélőforgalmát és a műszaki adottságokat, készségesen válaszolnak. Kevés a vonal — Kezdjük talán az elején — mondja Lakos János. — A jelenlegi telefonközpont 1948-ban mindössze 35 összekötő áramkörrel működött. 1952—53-ban plusz kaptunk 28 darab összekötő áramkört. Abban az időben körülbelül 700 előfizetőnk volt. A helyzet az összekötő áramkörben azóta nem változott, 63 működik, ugyanakkor az előfizetők száma ma már 1070. — Mit értsünk az összekötő áramkör alatt? — Azt, hogy ahány ilyen összekötő áramkörünk van. annyi pár beszélhet egy időben központunkon keresztül. — Tehát a megszokott köznyelven, ennyi vonal van. — Igen, így is lehet mondani. — Ezen a hatvanhárom városi vonalon bonyolódik le az összes helyi beszélgetés? — Igen, kivéve az interurbánt, amely külön 28 összekötő áramkörrel rendelkezik. „Vidéknek bontok” I kor bontani kell a két készülék I között az összeköttetést. — Abban az esetben, ha valaki egy vállalati alközponton keresztül beszél a vonalon, miért kapcsolják szét, hiszen az alközpont még másik 4—5, vagy ennél több összekötő áramkörrel, helyesebben vonallal rendelkezik? Miért nem hívja ilyen esetben a főközpont a másik számot? — A hölgyek, akik a főközpontban kapcsolóbeosztást végeznek, nem tudhatják, hogy az alközpontnak melyik vonala szabad, melyik nem. Ha mondjuk vidékről meghatározott számot kérnek, a központos kisasszony ezt a számot bontja, függetlenül attól, hogy az alközpont másik áramkörei szabadok. Plusz 35 vonal — Igen, ez rendkívül bonyolult. S most már érthetőbb is, hogy miért olyan túlzsúfolt napközben a központ, miért nem lehet vonalat kapni. De mivel vigasztaljuk magunkat mi, a különböző munkaterületeken dolgozók és előfizetők? — Igen, ez a legfontosabb — válaszolják az elvtársak. — Novemberben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak be kell fejezni a békéscsabai telefonközpontban a bővítést, azaz 35 összekötő áramkörrel bővíteni kell a telefonálási lehetőséget. — Ez a harmincöt vonal érezhető lesz majd a „vonalszerzésben”? Ugyanis így is csak 98 városi vonala lesz Békéscsabának, a készülékek, illetve az előfizetők száma pedig máris 1070, ehhez plusz hozzá kell számítani az alközpontokon lévő mellékállomásokat, melyeknek száma, mint tudjuk, több mint 1200 darab. — Teljesen nem oldja meg a zsúfoltságot, de — erről majd meggyőződhetnek az előfizetők — sokkal könnyebb és gyorsabb lesz egy-egy telefonbeszélgetés lebonyolítása. — Ha már itt vagyunk, szeretnénk megtudni azt is, hogy Békéscsabán miért nem szerelnek fel nyilvános telefonállomásokat? Lesz-e nyilvános állomás? — Ez nem éppen rajtunk múlik, de válaszolunk rá- Jogos a panasz, jogos a kérés. Jelenleg mindöszsze egy nyilvános távbeszélő-állomásunk van, az I. számú posta- hivatalban. Ekkora városban bizony ez semmit nem jelent. Intézkedni ebben elsősorban a Szegedi Postaigazgatóság és a Főigazgatóság tud. Mi már nagyon sokszor kértük, de egyelőre nem sikerült megvalósítani. Valószínűnek tartjuk, hogy a régi fajta „kétszer 20 filléres” rendszerűt nem akarják felszerelni, mert több baj van vele, mint amennyi haszon. A „tan- tuszos” készülékekből meg képtelen ellátni az egész országot a Posta. Reméljük, amint lehetséges, Békéscsaba is kap korszerű, nyilvános állomásokat. — Addig? — Azon gondolkozunk, s már javasoltuk, hogy néhány előfizetővel, elsősorban különböző szervekkel (vendéglátó, csemegeboltok, trafikok stb.) megegyezünk, hogy készülékén engedjen lebonyolítani a lakosságnak nyilvános telefonbeszélgetést. Ha sikerül megegyezni, akkor kissé enyhíti a jelenleg eléggé kényelmetlen helyzetet. „Húsz óra 59 perc 40 másodperc.. ” — Örömmel tapasztaltuk, hogy este 7-től reggel 7-ig előre felvett hang közli a pontos időt a hívónak. Nappal ezt miért nem lehet bevezetni? — Az a helyzet, hogy ezt a hangot Budapestről kapjuk, melynek éjjel fenntartunk egy külön vonalat. A jelenlegi kevés összekötő áramkör miatt nappal képtelenek vagyunk csupán erre a célra fenntartani egy áramkört. Ezért reggel 7-től este 7-ig a 08-on közvetlenül mondjuk meg a pontos időt. — Köszönjük a felvilágosítást. Tehát búcsúzhatunk azzal, hogy novemberben, ha felemeljük a kagylót, pontosan a hallgatót, rö- videbb idő alatt kapjuk meg a búgó hangot. — Igen, addig kérjük a lakosság türelmét. Mi azt szeretnénk, ha minél többen beszélnének telefonon, hiszen ez a postának anyagi érdeke is. De ahogy a szólás-mondás tartja: mindig csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér... Varga Tibor Már jó ideje nem Írtál, de hát tudom, hogy a tanév végén mindig sok a jeladat. Nem is zavarlak, csak a tavalyi ígéretedre akarlak figyelmeztetni. Tudod, tavaly nyáron, amikor itthon voltál egy barátoddal — aki Szabolcsba való —, azt ígérted, hogy ez évben is lehozod. Nemcsak azért, mert húgodnak tetszik ez a fiú, hiszen tudod, hogy leveleznek — hanem azért', mert... hát mi is megszerettük. Igaz, mérnök az apja, de én szeretném azt a parasztot látni, amelyik kihasználja. Mintha csak a búza- földön nőtt volna fel, úgy mint te. Emlékszel, tavaly — húgod szedte utána a markot — ő kaszált elöl, én meg utánatok. Egy hét alatt húsz holdat vágtunk le. Feketék voltatok, mint a négerek. Amikor lementünk a Balatonra, mindenki titeket nézett. Az egyik ember — ott a siófoki mólón — meg is kérdezte, arabok? — te meg tréfásan feleltél rá, „azok, azok... aratók’’. Az a félszárnyú fácánkakas, amelyet a barátod fogott tavaly, egész szelíddé vált, és a nagy nyárfán is ott van még a házikó, amelyet a tűzörség részére építettetek. A kötélhágcsót — amelyiken feljártatok, bizony meg kell csinálni, mert az leszakadt. Marika — a húgod — most is őrzi azt a képet, amelyiken éppen felfelé másztok. Még nevet is adott nektek, azt írta rá hátul, hogy a tsz Tarzánjai. Egyébként ő most ballagott és őt is felvették. Agrármérnök lesz. Hát fiam, nem is zavarlak tovább, csak azt szerettem volna tudni, hogy hazajöttök-e most is idejében, mert az árpát hamarosan lehet vágni és én még szeretnék utánatok kaszálni. Meg hát... sok az aratnivaló is. Anyád azt üzeni, hogy a pénzt felküldte sötétkék ruhára, meg valami olyasmit is mondott, hogy... Valami sátorról beszélt reggel, de nem tudom mit akart vele — szóval azt mondta, az is meglesz. A húgod szerezte valahol. Mire hazajössz — a Lacival — akkorára leadjuk a nyári hízókat is és aratás után — azt már ti sütöttétek ki, mert anyádnak éppen olyan bogara van, mint neked — a Bükkbe megyünk két hétre, ott megint Tarzanok lehettek, vagy arabok, ha lebarnultok az aratásban. Egy hét alatt megint levágunk húsz holdat. Ejnye, a vizsgád... hát tanulj fiam szorgalmasan, jobban megy az aratás, ha sikerülnek a vizsgáid. Kollárik János KönYvterjesztésből jelesre vizsgázlak Az ünnepi könyvhét keretében a mezökovácsházi íöWművee- szovetkezet is megszervezte a házról házra vaió könyvtérjesztést. E fontos és nagy jelentőségű munkából részt vállaltak az úttörők is. Már korán reggel 30 főnyi csoport fehér Inges, piros nyak- kendős pajtás állt a földművesszövetkezet irodája előtt, várva a „harci jelt” az indulásra. Valaczkai Mihály ügyvezető által tartott „eligazítás” után egyenruhás úttörőkkel népesedtek be a falu utcái. A több mint 2000 forint értékű könyvből a pajtások a délelőtt folyamán 991,50 forint értékű könyvet értékesítettek a községben lakó termelőszövetkezeti tagok körében. A forgalom nagy részét a mezőgazdasággal kapcsolatos szakirodalom tette ki, de emellett sok más szépirodalmi és egyéb szakirányú könyvet is eladtak. A mezőkovácsházi úttörők könyvterjesztésből ezen a vasárnap délelőttöt! jelesre vizsgáztak. Különösen szép eredményt ért el Gonda Ilona és Kapus Éva pajtás, akik 200 forintnál is több könyvet értékesítettek. Száz forintot meghaladta Varga István, Fodor Dezső, Ördög Antal és még,sok más pajtás könyvforgalma. Csóti János, Mezőkovácsháza. A két szakembertől megtudtuk, hogy rendkívül bonyolult oka van annak, ha valaki nem kap vona-! lat, vagy ha a tárcsázás után nem I kapcsolja az automata a hívott | készüléket. Megkérdeztük azt is, j hogy mi az oka a túlságosan gya- j kori közbeszólásnak: „Kérem, vi-! déknek bontok, tessék befejezni I a beszélgetést.” — Egyszerű oka van ennek. j Tudni kell, hogy az egész ország- j ban, sőt az egész világon a távol-! sági beszélgetéseknek elsőségük I van. Nos, ha két állomás egymás- | sál beszél, és valamelyiket keresik j vidékről, tehát interurbánon, ak- ? Gyermek játszótér társadalmi munkával Az ecse^falvi nötanács elhatározta, hogy egy gyermekjátszóteret létesít, melyet korszerű hintákkal, homokozóval és egyéb felszereléssel látnak el. A játszótér építéséhez a községi tanács és a termelőszövetkezetek is adnak anyagi támogatást. A nőtanács asszonyai a termelőszövetkezetben vállaltak munkát, hogy a játszótér felszereléséhez szükséges összeget beszerezhessék. A termelőszövetkezetben 43 asszony dolgozik egy csoportban és a közös jövedelmet adják a játszótér épí tésere, Lapunkban több alkalommal írtunk arról, hogy az elmúlt évékben kulturális téren milyen előrehaladást értünk el. Persze, a számok önmagukért is beszélnek, és az új művelődési otthonok nemcsak példák, hanem bizonyítékok is. Arról is lehetne esetleg beszélni és talán kellene is, hogy a bennük folyó munka azért nem elégíthet ki bennünket minden esetben. Sokszor előfordult, hogy engedve bizonyos rosszul felfogott közízlésnek, falusi művelődési otthonainkban a zenés hétvégék, a bálák jelentik a fő kulturális tevékenységet. Ezt a mínusz-jellel leírt gondolatot még az sem tudja teljes egészében megváltoztatni, hogy az elmúlt évben megrendezett kulturális szemle, de már az ez évi is, újabb tömegeket kapcsol be az öntevékeny művészeti csoportok munkájába. Az öntevékenység, mint olyan, nemcsak azért szükséges, mert a csoportban részt vevők kulturális színvonalát emeli, hanem segíti a nézőiket egy-egy irodalmi mű megismertetésében, segíti az általános közízlés fejlődését. Lapunkban beszámoltunk arról, hogy a Hazafias Népfront megyei elnökségi ülése napirendjére tűzte az olvasókörök helyzetét és átszervezésük néhány problémáját. A napirendretűzés mellett szólt az is, hogy lezártunk egy bizonyos népművelési időszakot, és előtte állunk az ősszel meginduló új népművelési időszaknak. Nem> érdektelen tehát bővebben foglalkozni az olvasókörök problémájával. Termelőszövetkezet és az olvasókör Nem adunk az olvasókörök megalakulásáról történeti áttekintést, de az ügy jobb megértéséhez feltétlenül szükséges elmondani azt: mikor megalakultak, népművelési feladatokat valósítottak meg, és sok esetben az agrár-szocialista mozgalom szilárd bázisai voltak. Ez a tiszteletre méltó és pozitív hagyomány pedig meglévő olvasóköreinket még ma is kötelezi. Persze, ha most valaki nem venne tudomást arról, hogy az olvasókörök ma már csak létesítmények, az nem ismeri a való helyzetet. E kijelentés illusztrálására elég talán csak annyit elmondani, hogy megyénk hetven olvasóköre közül csak mindössze húszban folyt tervszerű és szervezett nevelő- és kulturális munka. A többi olvasókörben alkalomszerűen rendeztek csak egy-egy előadást vagy esetleg bált, vagy éppen zárszámadási vacsorát. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével olvasóköreink többsége a termelőszövetkezetek területére került. Ebből adódik az is, hogy tagjai többnyire termelőszövetkezeti tagok is. Néhány helyen már biztató kísérletek történtek arra, hogy a termelőszövetkezet hasznosítsa az olvasókört saját céljaira. A saját célra történő hasznosítás persze csak akkor ér igazán valamit, ha ez nem azért történik, hogy itt raktár legyen, hanem azért, hogy kulturális munka folyjék a régi falak között. Az olvasókörök új elnevezése: tsz-klub. Sokan kifogásolják a klub elnevezést, sokan kardoskodnak mellette. Kár lenne ebből a vitából most akár így vagy akár úgy „tőkét” kovácsolni. Abban megegyezhetünk, hogy nem az elnevezés a lényeges, hanem az ott folyó munka. Az olvasókörökét pedig csak ott veszi ót a tsz, ahol erre igény és lehetőség is . van. Termelőszövetkezeteink többsége megértette, hogy a jó gazdasági munka nem választható el az emberek kulturális fejlődésétől sem. Többet termel ma az, s jobban dolgozik, aki tudja, hogy mit miért cselekszik. A termelőszövetkezeti klubokban megvan a lehetőség arra, hogy sok jó ismeretterjesztő előadást tartsanak, tanfoKlubok és olt as ókorok
