Viharsarok népe, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-15 / 243. szám

1*3­A 1 MDP BÉKÉSMEGYEI PÁRTB IZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1955. OKTÓBER 15., SZOMBAT Ára 50 fillér XI. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM Gépállomási dolgozók versenye Az őszi terv teljesítésben az utóbbi 10 napban ismét a füzes­gyarmatiak értek el legjobb eredményt. A vetési tervét a gépállo­más 50, őszi mélyszántási tervét pedig 49,3 százalékra teljesítette. A gépállomások közötti versenyben legjobban a mezőkovácshá­ziak maradtak el. Őszi tervét a gépállomás alig 30, vetési tervét mindössze 25 százalékra teljesítette. A megye huszonhat gépállo­mása közül az őszi tervet még egyetlen gépállomás sem teljesí­tette. Mindössze 35 traktorvezető és két brigád teljesítette idény­tervét. Éves tervét pedig 78 traktorvezető, 7 brigád és a Füzes­gyarmati Gépállomás teljesítette. A megyei gépállomási osztály október 12-i értékelése szerint az alábbiakban számolunk be a legjobb eredményt elérő traktorveze­tők versenyéről. A legjobb traktorvezetők: Kiss Ernő (Füzesgyarmat) 111,28, Székely János (Battonya) 110,91, Petner József (Gyulavári) 10* műszaknormát teljesített; A legjobb brigádok: Gyaraki Ferenc (Füzesgyarmat) brigádja őszi tervét 123, Csi- rik Imre (Füzesgyarmat) brigádja 117, Csordás János (Füzesgyar­mat) 86 százalékra teljesítette. A legjobb gépállomások: A Füzesgyarmati Gépállomás 79,9, a Battonyai Gépállomás 67,2, a Gyulavári Gépállomás 57,1 százalékra teljesítette őszi ter­vét. A silózásban legjobb traktorvezetők: Kereki Sándor (Mezőgyán) 780, Bencze Lajos (Mezőgyán) 600, Kovács László (Mezőkovácsháza) 513 köbmétert silózott eddig: Tizenhat új tagot vettek fel a mezökovácsliázi Új Élet TSZ terv- és költségvetési közgyűlésén A mezőkovácsházi Űj Élet Termelőszövetkezet a járási me­zőgazdasági kiállításon a felve­zetett állataiért nagydíjat, az Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson pedig kukoricájával III. díjat nyert. A tsz 94 holdas — gondosan ápolt— kukoricatáblá­járól az eddigi eredmények alap­ján 32—33 mázsás átlagtermés várható. A jó eredmények lát­tán egyre több egyéni gazda választja a szövetkezeti gaz­dálkodás útját. A hétfő esti közgyűlésen 16 új tagot vettek fel az Új Életbe, közöttük a jó gazdálkodásáról Megéri a fáradságot A magyarbánhegyesi gazdák idén takarították be az első szer­ződéses takarmányrépamagot. Százötvenhat dolgozó paraszt 134 holdról összesen 1400 mázsa ma­got adott át a vállalatnak. A pré­miummal együtt csaknem 1200 000 forintot kagtak a ter­melők. S ezenfelül még 700 má­zsa cukrot 50 százalékos átvételi áron. Ahogy a magyarbánhegye- siek is kiszámították már — át­lagosan mintegy 9000 forintot jö­vedelmezett a takarmányrépamag- termelésre beállított terület egy- egy holdja. Csaknem 200 holddal több káposztarepcét vetettek ismert Sándorfalvi János és Medve Mihály 7—7 holdas gaz­dákat. Az új tagok felvétele után a tervteljesítést és a költ­ségvetést vitatta meg a tagság. Ügy határoztak, a jó kukorica- termés ellenére, a tervezett 5 kiló helyett munkaegységenkint egy kiló csöveskukoricát oszta­nak, s a többit benn hagyják a közös állattállomány részére, így a bő kukoricatermés lehe­tővé teszi, hogy a jelenleg hízó 117 sertés után tavasszal újabb 120-ra kössenek szerződést. A tagság havonta 8-—10 forint munkaegység-előleget kaphat. Az ifjúsági sajtó terjesztésének szeptemberi eredményei A DISZ Megyei Bizottság ván­dorserlegét a Szabad Ifjúság ki­váló terjesztéséért a gyomai járás nyerte el; A járások közötti versenyben kialakult sorrend: % 1. Gyomai járás 137,6 2; Békéscsaba város 128,0 3. Mezőkovácsházi j 125,9 4. Szarvasi járás 124,5 5. Szeghalmi járás 113,8 6. Gyulai járás 112,0 7; Békési járás 111,9 8. Sarkadi járás 100,5 9. Orosházi járás 99,6 Küzdelem az idővel így teljesíti exporttervét a Sarkadi Cukorgyár A gépek egyhangú zúgását hal­lani a nyitott ablakon át. Kipil­lantva látni, amint teherautókra, vontatókra rakják a friss répasze­letet. Távolabb vízzel mossák ki a vagonokból a cukorrépát. Az ember el sem hinné, hogy ilyen mozgalmas az élet a Sarkadi Cu­korgyárban. Nagy sürgés-forgás mindenütt. Hatalmas gépóriások között lehet felérni oda, ahol a cukrot csomagolják. Itt találjuk meg Strausz elvtársat, a gyár fő­vegyészét, aki hasznos utasításai­val hozzájárult, hogy szeptember­ben két százalékkal csökkent a cukorveszteség. Vele akarunk be­szélni. — Csak egy pillanatra, Strausz elvtárs — kiáltjuk túl a gépek za­ját. — Nem, nem... most nem lehet — kiáltja vissza —, minden perc drága, majd két óra után... Az órájára pillant, igazít egyet a gépen, magyaráz, útbaigazítá­sokat ad. — Dehát miért ez a sietség min­denfelé? — Az exportárunak két órára készen kell lenni, nem hagyha­tom itt most a munkát. Állandóan figyelnem kell, milyen a cukor mi­nősége — mondja. Izzadtság gyöngyözik homlokán, de ~másoknak is. Több vezető itt van, irányítják a munkát. Sike- riil-e? Készen lesz-e két órára? Hány zsák hiányzik? — kérdez­getik. Izgatottan' számolják mennyi kell még: — Harmincöt- harminckettő... harminc... — A szitán sem jön olyan gyor­san a cukor, mint máskor — tü­relmetlenkedik Gáspár elvtárs, az igazgató —, érthetetlen. Máskor annyi a tele zsák a szita körül, hogy nem győzzük hordani, most meg, amikor sietünk, várni kell... Holott egymás után, szinte pilla­natok alatt váltják egymást a te­le zsákok a mérlegen. A szita most sem "dolgozik rosszabbul, mint máskor, csak valamivel szorgal­masabbak az erős munkáskezek, mert a gyár becsületéről van szó. Minden szem a szitát figyeli... ....már csak egy félóra van hátra. Izgatott mindenki. Talán meglesz. Egy ember fut a hírrel: — Már elment a tehervonati Nem veszik fel a két vagon cuk­rot az állomáson! — Még csak ez hiányzott! Mit csi­náljunk? — tanácstalanul néznek sgymásra. — Nem baj — vet véget a ta­nácstalanságnak Gáspár elvtárs ■—, akkor majd a mi mozdonyunk­kal szállítjuk el. Ha törik, ha sza­kad, ennek a két vagon cukornak még ma (csütörtökön délután) be kell érni Békéscsabára. ■— Sok híja még? — Már csak négy zsák kell... kettő... — végre megtelik az utolsó is. Gyorsan be­rakják a vagonba, s már indul is a vonat, a gyár mozdonya húzza. Sikerült! Sikerült! Ezt zakatolják a vonat kerekei. Az emberek le­törlik az arcukról a verejtéket, egymásra nevetnek: időben odaér az exportcukor, nem vallottunk szégyent. TÓTHNÉ Megyeszerte befejeződött az őszi káposztarepce vetése. A kü­lönböző termelőszektorok együtte­sen csaknem 200 holddal vetettek többet a tavalyinál. Ez főként ab­ból adódott, hogy a megye közös gazdaságai mindjobban megked­velik e fontos, olajat adó növény termelését. A tótkomlósi Haladás TSZ tagjai az idén csak 20 hol­don termeltek. Jövőre viszont 30 holdról takarítják be a termést. Még kedveltebb a káposztarepce termelése a község egy másik termelőszövetkezetében, a Vihar­sarok TSZ-ben, amelynek tagjai 30 holddal toldották meg a múlt évi területet. Magyar műszer a gyermekbénulás gyógyítására Az 1951—52-es nagy dániai gyermekbénulás: járvány idején használták első ízben azt a gyó-. gyító berendezést, amely légzés­bénulás esetén a felmetszett lég- csövön keresztül levegőt juttat a tüdőbe. Az új műszernek, an ely könnyebb, egyszerűbb, mint a vastüdő, azóta számos változatát dolgozták ki külföldön. Ebben az esztendőben ha­zánkban is elkészült ez a ké­szülék: Ferencz Pál, a László Kór­ház igazgató-főorvosa és Boda Domonkos osztályvezető főorvos a külföldi készülék elve alapján, de módosított szerkezettel dolgoz­ta ki a műszert, amelynek első öt példánya beváltotta a használatá­hoz fűzött reményeket: több be­tegnél már sikerrel alkalmazták. A hazai anyagokból készített mű­szer ára lényegesen olcsóbb, mint a hasonló, külföldi berendezéseké. Tanácskozott a megyei tanács ipari állandó bizottsága Néhány szék üresen maradt, amikor a megyei tanács ipari állandó bizottságának tagjai he­lyet foglaltak pénteken délelőtt a tanács VB-termében. Néhá- uyan távol maradtak, a megje­lentek sem számolhattak be sok­ról, mert az előző értekezlet óta igen keveset csináltak. Pedig mindegyik tag járásának terü­letén bőven akad helyiipari vál­lalat és szövetkezet, ahol bizony elférne a segítség. Elöljáróban így foglalhatnánk össze véleményünket. Ágoston elviárs, a bizottság elnöke pél­dának említette: ha a tagok te­vékenykednek és észrevételeikről tájékoztatják a bizottságot, az intézkedés sem marad el. A nagy­kamarás! KSZ munkájáról nem nagy megelégedéssel beszéltek a helyi lakosok, mert rövid határ­időket vállalt és sokan később kapják meg a megrendelt bú­tort. Ágoston elvtárs figyelmez­tette őket erre a hiányosságra. A szeghalmi járásban pedig a szövetkezetek termelését olyan cikkekre állították át, amelyek keresettek és hiány van belőlek. Kocsor Lajos elvtárs, a me­gyei tanács ipari osztályának he­lyettes vezetője napirendi pont­ként a Békéscsabai Vasipari Vál­lalat munkájáról számolt be. A beszámolót megvitatták és — e vállalat vizsgálatának tapaszta­latait felhasználva — elhatároz­ták a bizottság tagjai, hogy ha­vonként megismerkednek egy- ogy vállalat és szövetkezet mun­kájával és arról most már rend­szeresen, minden hónap második szerdáján beszámolnak. így kap­csolódnak be lassan valameny- nyien az ellenőrzésbe és eleget tesznek választóik megbízatásá­nak. •j Ot mássa fűmag holdanként Idén csaknem 2000 holdon ter­meltek fűmagot megyénk állami gazdaságai és termelőszövetkeze­tei. E területről eddig 3500 mázsa mag került begyűjtésre. A Csorvási Állami Gazdaságban 40 holdról 147 mázsa angolper- jét adtak át a begyűjtő vállalat­nak. A békéscsabai Vörös Októ­ber TSZ 20 hold réticsenkcsze 3 mázsán felüli átlaggal fize­tett. A mezőberényi Előre TSZ réticsenkesze még ennél is jobb volt. Tíz hold 51 mázsát termett, s ezért több mint 63 000 forintot kaptak nemrégiben a tagok a termeltető vállalattól. Nyomban elszámoltatják a hátralékosokat Korábban Nagykamaráson is bajok voltak a begyűjtéssel. A tanács és a begyűjtésiek hanyag munkája folytán egyre nőtt a hátralékosok száma. Hibájukat a begyűjtési megbízottak most úgy teszik jóvá, hogy a kukoricatö- rési engedélyt kérők mindegyi­kével hosszasan elbeszélgetnek. S ha azoknak hátralékuk van, meg­mondják — most mód van rá, hogy letörlesszék az adósságot. Persze nem mindenkinek használ az okos szó. De Korpa András és megbízott társai a hanyagokat is belátásra bírják. A nyolc nap letelte után nyomban elszámol­tatják őket. Rádióaktív izotópok alkalmazása az olajbányászatban Az olajbányászok még nem ismerik eléggé az ezer, kétezer, sőt nem égy- szer háromezer méter mély olajkutak titkát. Nehezen tudják megállapítani például, hogy milyen vastag s merre húzódik az olajtartó réteg. Még a kü­lönböző elektromos és más mérőmű­szerek sem tudnak választ adni jó- néhány fontos problémára. Most azon­ban egy új tudomá lyág, az atomfizika siet segítségükre: a rádióaktív Izotó­pok olyan értesüléseket küldenek a föld mélyéből a felszínen’műszerekkel figyelő embernek, amelyek felhaszná­lásával könnyebb lesz a termelés. A napokban sor került az üzemi kí­sérletekre Is Bázakerettyén, a mosta­nában mélyített olajkútaknál. Az üze­mi kísérleteknél a Szovjetuniótól ka­pott izotópokat használtak a tudósok; A rádlőaktív jódlzotőpot ólomkazettá- ban szállították a helyszínre. Az üzemi kísérletek igazolták, hogy aj atom békés felhasználásának már nálunk is megvannak a lehetőségei az olajbányászatban is, és ezekkel a le­hetőségekkel — a Szovjetunió segít­sége és a magyar tudósok alkotókész­sége révén élünk is. Az üzemi kísér­lete' az első, de igen biztató lépések; Az ott részvevő tudósok a kísérlet so­rán szerzett tapasztalatok alapján ki­dolgozzák a rádióaktív Izotópok alkal­mazásának pontos technológiáját. A pontos technológia, a megfelelő mű­szerek nagyobb számú gyártása adja meg a lehetőséget a rádióaktív izotó­pok széleskörű alkalmazásának az olajbányászatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom