Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

2 BALATONVIDEK 915. április gvarság véréből fog kisarjadni. A „Pesti Napló"-bari dr. Wekerle Sándor „A mérfölelj el zönél" cimü vezércikkében Deák Ferenc híres húsvéti cikkének hatásairól és értékéről elmélkedik. Deák F. elevihez ragaszkodva minden nagyra képesek vagyunk. A monarchiát a veszélyben a magyarság menti meg. A „Pesti Hírlap" vezércikkében a kárpáti harcok jelentőségét tárgyalja, de a vallási vonatkozás ebben a lapban is feltalálható Zsolt-nak egy szerencsétlen hangú esti levelében, melvr> ben arról szól, hogy a ker. felekezetek harangjaikat adják át az államnak, hogy ágyukat önthessen belőlük. Persze a ker. egyházak, no meg a »magas klérus«, amelyen Zsolt ütném átall egvet rúgni azok után az óriási áldozatok után. amelyeket ez a »magas klérus a haza oltárára tett—, o mondom, ez a magas klérus, ha a haza veszélyben van, Zsolt ur gyengéd figyelmeztetése nélkül is tudni <> Ofogja kötelességét, hiszen ha jól tudjuk, a magyar kath. Egyház püspöki kara is három püspük kivételével Zsolt ur buzdítása nélkül vérzett el a mohácsi csatatéren. Utoljára hagyjuk a Népszavát, amelvnek sovány (18 öldalos) húsvéti száma mintha azt bizonvitaná, hogy a sociáldemokrata lapvállalat nem állana a legrózsásabban. Ez a lap „ Vágyódás a békére" c. vezércikkét kezdi Krisztus feltámadásának »legendájávalTehát mint midig, most is sérti a ker. hitet. Azután arról elmélkedik, hogy mindenki kívánja a békét, mert a győztes is vesztesnek fogja magát érezni. A magyar megmutatta, hogv ellen tud állani az orosz kolosszusnak. Temérdek a dolgunk és nagyon ránk illik az evangeliumi sző : >Az aratás ugyan bő, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogv küldjön munkásokat aratásába•••. (Máté IX. '37—38.) Ugyanebben a lapban valami Szomolányi Imre verset ir Húsvét cím alatt, melynek két sora igy hangzik : ajtaján . . . Te, ha én mégegyszer édesanyámat és kis nővéremet megcsókolhatom! Jaj Istenem I (Csernus) De boldogok leszünk. Aztán megint ők beszélnek. Bárdi, a küldöncöm olvasztott már havat, hogy ivóviz legyen. Meg is kinál: Őrmester ur, itt a viz, ugy igya, mintha kőbányai volna. Akkor jön a beszéd ivásról, evésről, miket otthon cselekedtünk. Közben jönnek a a rajparancsnokok jelenteni. Jól van és megkínálom őket cigarettával, (édes apánk küldte) finom aranyvégű cigarettával. Elmennek és én is kinézek még egyszer, hogy jól van-e minden. Igen ! Csendes a táj, csak az Opor felől zug egy hang. A hó is pelyhedzik, de nem anynyira, hogy ne láthatnám a szép tábortüzekét. Nesz üti meg fülemet. Tudom, mi. Oroszok szállítják sebesültjeiket, azok jajgatnak. Egykét pik-pak. Ez csak ijesztés. Aztán belezakatol egy géppuska a néma éjbe, hosszan, aztán csend van itt. Az a távoli ágvudörgés nem számit. Hálát adok a jó Istennek az elmúlt napért, s kérem a jövőért. Rátok gondolok és pihenni térek egy sóhajjal. Isten veled ! Csókol Lajos. »Krisztus nekünk igérte az eget S a poklot itt feledte.« Nagyon helyén való volna, ha az o; J ügvész nem lenne feledékeny s az efféle blaszfémiákat megillető elbánásban részesítené. November volt, mikor egyszer hirtelen itthon termettél, épen, egészségesen sok keménv csata után. Találkoztunk és a te régi barátod mert ugye, valamikor együtt jártunk iskolába, egy terembe, talán egy padban is ültünk örült, hogy újra láthatott, bámult, mert hős voltál és irigyelt, mert épen kerültél haza onnét, hol a halál kaszája minden percben százat suhint . . . Aztán újra visszamentél, december volt már akkor, hidegebb, kegyetlenebb lett a tél, és mindig elkeseredettebb harcok dúltak odafönn. És jöttek rólad hirek: hogy állód a kemény csatákat továbbra is vitézül, becsülettel, hogy élsz, egészséges vagy, katona vagy, hős vagy! Csak ma egy hete olvastam, hogy melledre tűzték a dicsőség jelvényét! Ma egy hete Es azóta megint itthon vagy. Istenem, mért küldted őt ilyen hamar haza ? Ha nyolc hónapig verekedett vitézül, ha fázott, ha éhezett, ha ezer halállal szembe nézett — mért tetszett neked, hogy egyszer csak hirtelen, váratlanul vege legyen ennek a szépen kezdett, mindig szebben induló életnek ? . . . Te tudod, Uram, hogy mért tetted! Nem zúgolódunk ! A sebet, melyet egyik kezeddel ütöttél az édesanya és a testvér szivén, kik folyton csak érte imádkoztak, mindig csak ő érte, éjjel-nappal csak őt várták. — gyógyítsd be ezt a sebet a másik kezeddel. I\i megadtad, hogv itthon alhassa csendes álmát, küldjél vigasztalást, megnyugvást mindannviunknak, kik őt szívvel sajnáljuk, küldj tavaszt, mely virágot fakasszon, esőt, melv öntözze azt a frissen hantolt siron, melv alatt egv ifjú hős pihen . Beér Gyula. Még egy pár szó a kabaréról. Kávéház a sarkon, benne fiatalok, majd minden este ugyanazok, egyenruhásak és civilek, de azoknak fs ott van már a kokárda a gomblyukukban.. . Ott volt köztük valaki, aki ott volt már hónapokkal azelőtt is, köztük volt, velük volt, ott volt akkor is, mikor megszületett annak a bizonyos kabarénak a gondolata. Mikor még csak, mint alaktalan köd úszott ez ott a sárga villanyfénnyel, a kék cigaretta füsttel együtt az oszlopok között. Alikor még csak akarták, hogy legyen, rendezzünk valamit ! — de maguk sem tudták még, hogy tulaidonképen mit, csak igy mondták , valamit.' Mikor még nem is tudták, hogy hogy lesz, mint lesz, kik is szerepeljenek, mit adjanak elő ? Hol rendezzék : a Hungáriában, vagy az Urániában ? És hogy mikor ? Valaki ott volt köztüiv és ott volt másnap is, harmadnap is. látta kialakulni az eszmét, látta az eszmét testet ölteni, látta a fiukat örömmel vállalkozni, látta őket széjjelmenni másnap a városba, - ekkor is köztük volt, velük volt — megkérni a lányokat: jöjjenek, segítsenek nekik, fogjanak össze, csináljanak valami szépet : K« mit tud, azzal állj on elő I Biztatták, bátorították őket : ne féljenek, hiszen nem művészi előadást vár a közönség, tekintsék a szent célt. . . És egykettőre készen voltak a programmal, tudták már, kik szerepelnek, ki mit ad elő, megindultak a próbák, . . . jött a főpróba ... és elérkezett a nagynap. Ének, zene, szavalat... Minden, mi kitellett tőlük, volt ott. És amire vállalkoztak, amit adtak, szívvel adták, szeretettel hogy ők is segítsenek segíteni azokon, akik talán legszerencsétlenebb áldozatai lettek ennek a szerencsétlen háborúnak. És ingven adták, köszönetet se vártak érte. . . És még egyet nem vártak érte : kritikát. Pedig az a valaki, aki az előadást is végig nézte, aki szinten ott ült a közönség körében, aki ép ugy nevetett, ép ugy gyönyörködött, ép ugy tapsolt, és ép ugy Hidta, hogv hol van, micsoda mulatságon, kik rendezik azt és micsoda célra rendezik — égy teljes héttel a mulatság után meg merte írni az ő véleményét. Csak az ő szerény véleményét. Nézett, figyelt, gyönyörködött és mert érdemesnek tartotta másnap is, harmadnap is visszaemlékezni rá : hogy is volt, mint volt. — hát ugy, ahogy a hosszú műsor 14 pontiának 14 külön képe lerakódott az ő lelkében, rövid pár sorban beszámolt róla. És mikor ezt tette, nem számított arra, hogv ennek az egész városnak ő alkossa meg a véleményét a kabaréról, hogy csak az ő szemüvegén keresztül merjenek arra viszszanézni. egy teljes héttel a történtek után. Ennyire még nem tartotta magát.- És mikor ezt tette, távol állt tőle. hogv magára hantüitson áldozatkész embereket, kik örömmel siettek egy szent cél megvalósítására. Es mikor ezt tette, épen nem akart vele megbántani szép lányokat, ennél sokkal fiatalabb. A szereplőket megkérték, hogy szerepeljenek, őt megkerte ennek az újságnak a szerkesztője, hogv számoljon be ez ő szereplésükről. Azok szerepeltek ugy. ahogy legjobban tudtak, ő megírta azt ugy, amilyennek azt találta - sine ira et studio. Ugyanaz a Beér Gyula. A fémrekviráló rendeletek. Ismeretesek azok a rendeletek, amelyeket a kormány az egyes mehatározoU fémekbői- és ötvözetekből készült fél- és készgyártmányok kötelező bejelentésről és egyes fémek lefoglalásáról a hivatalos lap március harmincadiki számában kiadott. A bejelentés természetesen egyetemesen kötelező, ellenben a lefoglalási rendeletek merev-égét bizonyos mértékben megenvhitette a kereskedelmi miniszter külön rendelete, amely a lefoglalásra kötelezett fémek egv részét a saját üzem fentartása céljából a tulajdonos saját rendelkezésére bocsátja. E rendeletek végrehajtására vonatkozó intézkedéseket a kereskedelmi miniszter már megtette s az elsőfokú iparhatósághoz irányított körrendeletéhez a 'szükséges bejelentő lapokat is mellékelte. Az érdekelt ipari- és kereskedői szakmáknak mindenesetre érdekükben van e rendeletek alapos áttanulmányozása. Nevezetesen a bejelentés az összes a kereskedőknél és gyárosoknál található 'él- és készgyártmányokra kiterjed, holott a lefoglalás csak azokra az anyagokra vonatkozik, amelyeket már február 6-áii lefoglalt a kormány, s amelyeknek most az azóta keletkezett és a jövőben termelendő készletei foglaltatnak le. A kereskedelmi miniszter rendeletében külön figyelemre érdemes az a rendelkezés, kogy a saját üzemhez, ilietve eladásra okvetlenül szükséges és a rendeletben megállapitot részmennyiségek felszabadításán kiviil fel van szabadítva minden ezentúl külföldről behozandó készlet, bármily mennyiségű is legyen az, s azért itt a kereskedelemnek igen gyümölcsöző vállalkozásul kínálkozik az esetleg kipuhatolható fémbehozatali alkalmak minél bőségesebb kihasználása. Mindenesetre fontos, hogy az ilyen külföldről behozott fémek a küldemény beérkezése után azonnal bejelentessenek a kereskedelmi minisztériumnak, amelv a'fémeket csak a benutatott beszállítási bizonyítványok arányában szabadítja fel. — Vásár. A csütörtöki országosvásár a hagyományos rossz időben folyt le. D. e. 10 órakor megeredt a zápor és sürü cseppekben hullott, hogy elmossa az árus emberek reményeit. Mindamellett a vevő kedv nagy volt. Felhajtottak összesen 1147 marhát és 226 lovat. Eladtak 798 marhát és 177 lovat.