Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-11 / 15. szám

2 BALATONVIDEK 915. április gvarság véréből fog kisarjadni. A „Pesti Napló"-bari dr. Wekerle Sándor „A mérfölelj el zönél" cimü vezércikkében Deák Ferenc híres húsvéti cikkének ha­tásairól és értékéről elmélkedik. Deák F. elevihez ragaszkodva minden nagyra képesek vagyunk. A monarchiát a ve­szélyben a magyarság menti meg. A „Pesti Hírlap" vezércikkében a kárpáti harcok jelentőségét tárgyalja, de a vallási vonatkozás ebben a lap­ban is feltalálható Zsolt-nak egy sze­rencsétlen hangú esti levelében, melv­r> ­ben arról szól, hogy a ker. felekeze­tek harangjaikat adják át az államnak, hogy ágyukat önthessen belőlük. Persze a ker. egyházak, no meg a »magas klérus«, amelyen Zsolt üt­ném átall egvet rúgni azok után az óriási áldozatok után. amelyeket ez a »magas klérus a haza oltárára tett—, o mondom, ez a magas klérus, ha a haza veszélyben van, Zsolt ur gyen­géd figyelmeztetése nélkül is tudni <> O­fogja kötelességét, hiszen ha jól tud­juk, a magyar kath. Egyház püspöki kara is három püspük kivételével Zsolt ur buzdítása nélkül vérzett el a mohácsi csatatéren. Utoljára hagyjuk a Népszavát, amelvnek sovány (18 öl­dalos) húsvéti száma mintha azt bizo­nvitaná, hogy a sociáldemokrata lap­vállalat nem állana a legrózsásabban. Ez a lap „ Vágyódás a békére" c. vezércikkét kezdi Krisztus feltámadásá­nak »legendájávalTehát mint midig, most is sérti a ker. hitet. Azután ar­ról elmélkedik, hogy mindenki kívánja a békét, mert a győztes is vesztesnek fogja magát érezni. A magyar meg­mutatta, hogv ellen tud állani az orosz kolosszusnak. Temérdek a dolgunk és nagyon ránk illik az evangeliumi sző : >Az aratás ugyan bő, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogv küldjön munkásokat aratásába•••. (Máté IX. '37—38.) Ugyanebben a lap­ban valami Szomolányi Imre verset ir Húsvét cím alatt, melynek két sora igy hangzik : ajtaján . . . Te, ha én mégegyszer édesanyá­mat és kis nővéremet megcsókolhatom! Jaj Istenem I (Csernus) De boldogok leszünk. Aztán megint ők beszélnek. Bárdi, a küldöncöm olvasztott már havat, hogy ivóviz legyen. Meg is kinál: Őrmester ur, itt a viz, ugy igya, mintha kőbányai volna. Akkor jön a beszéd ivásról, evésről, miket otthon cselekedtünk. Közben jönnek a a rajparancsnokok jelenteni. Jól van és meg­kínálom őket cigarettával, (édes apánk küld­te) finom aranyvégű cigarettával. Elmennek és én is kinézek még egyszer, hogy jól van-e minden. Igen ! Csendes a táj, csak az Opor felől zug egy hang. A hó is pelyhedzik, de nem any­nyira, hogy ne láthatnám a szép tábortüzekét. Nesz üti meg fülemet. Tudom, mi. Oroszok szállítják sebesültjeiket, azok jajgatnak. Egy­két pik-pak. Ez csak ijesztés. Aztán bele­zakatol egy géppuska a néma éjbe, hosszan, aztán csend van itt. Az a távoli ágvudörgés nem számit. Hálát adok a jó Istennek az elmúlt napért, s kérem a jövőért. Rátok gondolok és pihenni térek egy sóhajjal. Isten veled ! Csókol Lajos. »Krisztus nekünk igérte az eget S a poklot itt feledte.« Nagyon helyén való volna, ha az o; J ügvész nem lenne feledékeny s az efféle blaszfémiákat megillető elbánás­ban részesítené. November volt, mikor egyszer hirtelen itthon termettél, épen, egészségesen sok ke­ménv csata után. Találkoztunk és a te régi barátod mert ugye, valamikor együtt jár­tunk iskolába, egy terembe, talán egy padban is ültünk örült, hogy újra láthatott, bá­mult, mert hős voltál és irigyelt, mert épen kerültél haza onnét, hol a halál kaszája minden percben százat suhint . . . Aztán újra visszamentél, december volt már akkor, hidegebb, kegyetlenebb lett a tél, és mindig elkeseredettebb harcok dúltak odafönn. És jöttek rólad hirek: hogy állód a kemény csatákat továbbra is vitézül, becsülettel, hogy élsz, egészséges vagy, katona vagy, hős vagy! Csak ma egy hete olvastam, hogy melledre tűzték a dicsőség jelvényét! Ma egy hete Es azóta megint itthon vagy. Istenem, mért küldted őt ilyen hamar haza ? Ha nyolc hónapig verekedett vitézül, ha fázott, ha éhezett, ha ezer halállal szembe nézett — mért tetszett neked, hogy egyszer csak hirtelen, váratlanul vege legyen ennek a szépen kezdett, mindig szebben induló életnek ? . . . Te tudod, Uram, hogy mért tetted! Nem zúgolódunk ! A sebet, melyet egyik kezeddel ütöttél az édesanya és a testvér szivén, kik folyton csak érte imádkoztak, mindig csak ő érte, éjjel-nappal csak őt várták. — gyógyítsd be ezt a sebet a másik kezeddel. I\i megadtad, hogv itthon alhassa csendes álmát, küldjél vigasztalást, megnyugvást mindannviunknak, kik őt szívvel sajnáljuk, küldj tavaszt, mely virágot fakasszon, esőt, melv öntözze azt a frissen hantolt siron, melv alatt egv ifjú hős pihen . Beér Gyula. Még egy pár szó a kabaréról. Kávéház a sarkon, benne fiatalok, majd minden este ugyanazok, egyenruhásak és civilek, de azoknak fs ott van már a kokárda a gomblyukukban.. . Ott volt köztük valaki, aki ott volt már hónapokkal azelőtt is, köztük volt, velük volt, ott volt akkor is, mikor megszületett annak a bizonyos kabarénak a gondolata. Mikor még csak, mint alaktalan köd úszott ez ott a sárga villanyfénnyel, a kék cigaretta füsttel együtt az oszlopok között. Alikor még csak akarták, hogy legyen, rendezzünk vala­mit ! — de maguk sem tudták még, hogy tulaidonképen mit, csak igy mondták , vala­mit.' Mikor még nem is tudták, hogy hogy lesz, mint lesz, kik is szerepeljenek, mit ad­janak elő ? Hol rendezzék : a Hungáriában, vagy az Urániában ? És hogy mikor ? Valaki ott volt köztüiv és ott volt más­nap is, harmadnap is. látta kialakulni az eszmét, látta az eszmét testet ölteni, látta a fiukat örömmel vállalkozni, látta őket széjjel­menni másnap a városba, - ekkor is köztük volt, velük volt — megkérni a lányokat: jöjjenek, segítsenek nekik, fogjanak össze, csináljanak valami szépet : K« mit tud, azzal állj on elő I Biztatták, bátorították őket : ne féljenek, hiszen nem művészi előadást vár a közönség, tekintsék a szent célt. . . És egy­kettőre készen voltak a programmal, tudták már, kik szerepelnek, ki mit ad elő, megin­dultak a próbák, . . . jött a főpróba ... és elérkezett a nagynap. Ének, zene, szavalat... Minden, mi kitellett tőlük, volt ott. És amire vállalkoztak, amit adtak, szívvel adták, sze­retettel hogy ők is segítsenek segíteni azokon, akik talán legszerencsétlenebb áldozatai let­tek ennek a szerencsétlen háborúnak. És in­gven adták, köszönetet se vártak érte. . . És még egyet nem vártak érte : kritikát. Pedig az a valaki, aki az előadást is végig nézte, aki szinten ott ült a közönség körében, aki ép ugy nevetett, ép ugy gyö­nyörködött, ép ugy tapsolt, és ép ugy Hidta, hogv hol van, micsoda mulatságon, kik ren­dezik azt és micsoda célra rendezik — égy teljes héttel a mulatság után meg merte írni az ő véleményét. Csak az ő szerény vélemé­nyét. Nézett, figyelt, gyönyörködött és mert érdemesnek tartotta másnap is, harmadnap is visszaemlékezni rá : hogy is volt, mint volt. — hát ugy, ahogy a hosszú műsor 14 pontiának 14 külön képe lerakódott az ő lel­kében, rövid pár sorban beszámolt róla. És mikor ezt tette, nem számított arra, hogv ennek az egész városnak ő alkossa meg a véleményét a kabaréról, hogy csak az ő szemüvegén keresztül merjenek arra visz­szanézni. egy teljes héttel a történtek után. Ennyire még nem tartotta magát.- És mikor ezt tette, távol állt tőle. hogv magára hant­üitson áldozatkész embereket, kik örömmel ­siettek egy szent cél megvalósítására. Es mikor ezt tette, épen nem akart vele meg­bántani szép lányokat, ennél sokkal fiatalabb. A szereplőket megkérték, hogy szere­peljenek, őt megkerte ennek az újságnak a szerkesztője, hogv számoljon be ez ő szerep­lésükről. Azok szerepeltek ugy. ahogy leg­jobban tudtak, ő megírta azt ugy, amilyen­nek azt találta - sine ira et studio. Ugyanaz a Beér Gyula. A fémrekviráló rendeletek. Ismeretesek azok a rendeletek, amelye­ket a kormány az egyes mehatározoU fémek­bői- és ötvözetekből készült fél- és kész­gyártmányok kötelező bejelentésről és egyes fémek lefoglalásáról a hivatalos lap március harmincadiki számában kiadott. A bejelentés természetesen egyetemesen kötelező, ellenben a lefoglalási rendeletek merev-égét bizonyos mértékben megenvhi­tette a kereskedelmi miniszter külön rende­lete, amely a lefoglalásra kötelezett fémek egv részét a saját üzem fentartása céljából a tulajdonos saját rendelkezésére bocsátja. E rendeletek végrehajtására vonatkozó intézke­déseket a kereskedelmi miniszter már meg­tette s az elsőfokú iparhatósághoz irányított körrendeletéhez a 'szükséges bejelentő lapo­kat is mellékelte. Az érdekelt ipari- és keres­kedői szakmáknak mindenesetre érdekükben van e rendeletek alapos áttanulmányozása. Nevezetesen a bejelentés az összes a keres­kedőknél és gyárosoknál található 'él- és készgyártmányokra kiterjed, holott a lefogla­lás csak azokra az anyagokra vonatkozik, amelyeket már február 6-áii lefoglalt a kor­mány, s amelyeknek most az azóta keletke­zett és a jövőben termelendő készletei fog­laltatnak le. A kereskedelmi miniszter rendeletében külön figyelemre érdemes az a rendelkezés, kogy a saját üzemhez, ilietve eladásra okvet­lenül szükséges és a rendeletben megállapi­tot részmennyiségek felszabadításán kiviil fel van szabadítva minden ezentúl külföldről behozandó készlet, bármily mennyiségű is legyen az, s azért itt a kereskedelemnek igen gyümölcsöző vállalkozásul kínálkozik az eset­leg kipuhatolható fémbehozatali alkalmak minél bőségesebb kihasználása. Mindenesetre fontos, hogy az ilyen külföldről behozott fé­mek a küldemény beérkezése után azonnal bejelentessenek a kereskedelmi minisztérium­nak, amelv a'fémeket csak a benutatott be­szállítási bizonyítványok arányában szaba­dítja fel. — Vásár. A csütörtöki országosvásár a hagyományos rossz időben folyt le. D. e. 10 órakor megeredt a zápor és sürü csep­pekben hullott, hogy elmossa az árus embe­rek reményeit. Mindamellett a vevő kedv nagy volt. Felhajtottak összesen 1147 mar­hát és 226 lovat. Eladtak 798 marhát és 177 lovat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom