Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 26-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

IV. évfolyam. Keszthely, 1900. nov. II. 45. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenkint. egyszer: minüii A keszthely-tapolcai vasút. A keszthely-tapolcai vasút ügye végre-valahára a cselekvés stadiurnába érkezett. Erről beszélvén immár senki sem járhatja azt a bizonyos tojástáncot, mely a kapott tógáju becsületességnek, a régi divatú önzetlenségnek valósággal kifigurázása. Néha jó a dolgokat élükre állítani, mert igj r okvetlenül kitűnik, kiért vagy miért akarja erre vagy amarra az olda­lára dönteni a kérdést. Okoskodni és beszélni már okoskodtunk és beszéltünk is eleget, no meg hallottunk is már elég okos beszédet, de most már látni, tisz­tán, világosan látni akarunk. Végre is azzal egyszer már tisztába kell, tisztába akarunk jönni, hogy volta­képen komédia vagy tragédia-e az a já­ték, amit már évek óta feszült figyelem­mel nézünk és hallgatunk. Halljuk a szerzőt, nyilatkozzék a szerző. Vagy ma­gyarán : lássuk a medvét. SZERKESZTŐSÉG I.A PTUlilJDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG. Elűflzetesl arak : . KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. KliUSl.ÖS SZEItlíICSZTÖ Egem évre . . .11) korona Fél éne 5 „ Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzes­utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. BONTZ JÓZSEF. Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzes­utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. Kéziratokat a szerkesztőség címere, pénzes­utalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalhoz kérünk. IC 1 A 1) Ó SÜJÁNSZKY JÓZSEF. Nyilttér petitsora alku szerint. Kéziratokat nem adunk viasza __ \ \ Hogy kell-e nekünk ez a tapolcai vasút, árról kár beszélni is. Mert, hogy a modern világbau a vasút a baladás­nak. boldogulásnak nélkülözhetetlen fel­tétele s minél több van belőle, annál jobb, azt immáron Kamerunban is tud­ják. Sőt mi több, még nálunk is igen sokan elismerik, hogy Keszthely ma tíz­szer annyit érne. mint amennyit ér, ha a Déli Vasút mozdonyai a Balaton in­nenső partján száguldanának. Es hog} T épen ez a tapolcai vasút nagyon is szük­séges a mi városunknak, azt is tudja mindenki. Szüksége van rá először is, mint európai városnak, másodszor mint fürdőhelynek, harmadszor mint olyan városnak, melynek lakosai csekél} r kivé­tellel iparosok és kereskedők. Ezt az osztályozást persze még egy darabig le­hetne folytatni, de minek ? Hiszen van-e az egész városban három, nem, nem is három, van-e egyetlen egg ember, aki nem tudná, hogy ez a vasút kell s aki — per­sze a szt.-györgyi vasút részvényeseit ide nem értve —ne hangoztatná is ezen meg­győzőrlését? ! És ez a vasút még se kész. No de végre-valahára elérkezett eb­ben is a tizenkettedik óra. Most már nem lehet beszélni, hanem csak tenni. Azaz, hogy most már a beszéd is tett lesz. Alkotás, vagy rombolás, de tett. Mert a kérdés ime most már nem ez : lesz-e tapolcai vasút, vagy sem, ha­nem ez ; akarja-e Keszthely, hogy le­gyeu, vagy sem. Jól tessék tehát meg­érterii. ez az egész vidékünket nagvon O O K is érdeklő kérdésben Keszthely fog dön­teni. Az állam ugyanis azt mondta, hogy ha a keszthely-b.-szt.-györgyi vasút kezelé­sét is átengedik neki, akkor megcsinálja a kesztheh'-tapolcai vasutat, ellenkező esetben nem. Es hogy ez a felté­tele teljesen igazságos, helyes, cél­szerű, üdvös, igy el nem is ejthető, azt az általános tankötelezettség idejében tán csak kell bizonyítani, A kérdés te­hát azon fordul meg, hogy meglevő vi­cinálisunk részvényesei mit gondolnak magukban. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA, dí'gaszfaló. Eltem nehéz küzdelmiben Beh sokszor is tapasztalául : Mily' gyáva-gyenge vagy, szivem, Hogy szinte már talány. A bú dalolni késztet és, Mi másnak átok, kárhozat : A lassú, néma szenvedés Nyit uj virágokat. Tűröd a Judáscsókokat, A rágalomnak ostorát ; Szelíd érzésed nem lohad, Feledsz, szeretsz tovább. Reményed, álmod oda van f Oda az édes ifjúság, S te élsz vidáman, gondtalan', Mint a vándordiák. De, ha öröm dereng feléd, Szomorú lész. mint őszi táj : — Hozzám a dér s köd illenék, A lét derűje — fáj ! . . . Kara Jenő. A keszthelyi grófi levéltár Sallér­osztályában levő Rákóczy-okira­tok s ezekből egy bemutató. A Festetics gróf család okiratokban gaz­dag keszthelyi levéltárának van egy eddig ke­véssé ismeretes nagybecsű osztálya, mely a Sallér családra vonatkozó 5022 darab okiratot tartalmaz. E Saller-levéltára 1'804-beu a fenköit­lelkű Jakabbázi Saller Judit, az őrökemlékü Festetics G-yörgy gróf nejének megbízásából Molnáriban Pucher Mátyás bites lajstromozó rendezte ós gondosan készült lajstrommal ellátta. Az első kötet élére ő maga irta, hogy a gyűj­temény Jakabházi Sallér Juditra, Tolnai Feste­tics G3örgy gróf nejére vonatkozó okiratokat foglal magában. Valóságban azonban ezen ok­iratok kiterjeszkednek az egész Saller-családra annak kezdete óta és több század tartamát öle­lik fői. Van a gyűjteményben öt okirat a XIII. századból, ötvenhat, a XÍV-ikböl, száznyolcvan­nyolc a XV-ikböl, háromszázharmincnyolc a XVI ikból ós ezerhatszáz a XVII-ik századból 1707-ig. Sajnos, hogy e gyűjteményből annak teljességéhez hiáuyzik a Judit grófné haláláig terjedő rósz. Följegyezzük itt, mert valószínűleg számosan nem tudják, hogy a rába-hidvégi plé­bánia anyakönyvi kimutatása szerint Sallér Ju­dit, Festetics György gróf özvegye a végszent­sógekkel ellátva elhunyt Molnáriban 1829 már­cius 28-ikán délután hat. órakor. Elt 62 évig és hét hónapig. Örök nyugalomra helyeztetett a Molnári közelében levő szenttamási egyház sír­boltjában.*) 1766 szeptember hó 4-én a kereszt­ségben Judit-Rozidia neveket kapott. Szülei Saller István ós Motesczky Judit. Keresztszü­lők Sibrik László főbiró ós Fribert Viktória.**) A jelzett keszthelyi levéltárban levő Sallér­akták közt, 107-ik csomag 35 darabja Rákóczy­*) Főt. Soós János rába-hidvégi plébános ur szí­ves közlése. **) Szintén a rába-hidvégi anyakönyv szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom