Petőfi Népe, 1994. november (49. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-09 / 264. szám
1994. november 9., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Köszönjük újabb leveleiket, s engedjék meg, hogy e néhány bevezető sort ezúttal a névteleneknek szenteljük. Ugyanis az ilyen írások mellőzéséért valaki megrótta a szerkesztőt. Csak a postai bélyegzőről tudjuk: az úr vagy hölgy kecskeméti, aki névtelen levélben máshová kívánja a szerkesztőt, mert két névtelen levelét nem volt hajlandó közölni. Sajnáljuk. Ugyanakkor kérjük, írjon ezután is, de ne szégyellje a nevét. A napokban Sz. Károlyné Pestlőrinc aláírással kaptunk háromoldalas választ az október 19-én megjelent, Majdnem krimi az autóbuszon című levélre. Szó szerinti közlést kér. Üzenjük: ha újabb - névvel és lakcímmel ellátott - levélben engedélyezi az írásában előforduló, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések törlését, közöljük sorait. Várjuk olvasóink további írásait. A szerk. Mit ígért a Bács-Volán? A halottak napja előtti hét végére sűrített temetői buszjáratot ígért a Bács-Volán a bajai- aknak. Ezt a helyi rádió is többször bemondta, s az emberek megelégedéssel vették tudomásul, mivel legtöbben a hét végén tudták kivinni a virágokat, koszorúkat a sírokra. Mi október 30-án, vasárnap indultunk fölpakolva, mivel több sírhoz is mentünk. Legnagyobb meglepetésünkre a 9-es busz háromnegyed 10-kor nem jött. Sok idős emberrel együtt elmentünk a 6-ossal egy darabig. S onnan bizony jó sokat kellett gyalogolni a köztemetőig. Ott már akkor elég sokan voltak, akik visszafelé szerettek volna jönni, de csak óránként közlekedett a 9-es busz. Sokan összejöttünk a következő busz indulásáig, s mire az emberek zöme fölpréselődött, jött még egy autóbusz. Nem lett volna célszerűbb félóránként indítani a járatokat? Az emberek nagyon csalódottak voltak, méltatlankodtak, s úgy érzem, jogosan. Kérem a Bács-Volán vezetőit, nehogy azt válaszolják erre, hogy csak én reklamálok, mert erre is volt már példa. Nem mindenki ragad tollat, hogy megírja. Ha a Volán egyik illetékese beállna az emberek közé és hallaná véleményüket, nagyon meglepődne. Volt még egy dolog, ami nagyon felháborította az utazóközönséget. Egy idős hölgy felszállt és mondta a buszvezetőnek, hogy elfelejtette magával hozni a személyi igazolványát, de nézzen rá, már 80-on is túl van. Erre a buszvezető eléggé durván rendreutasította az idős hölgyet, mondván, vegyen jegyet 40 forintért, mert ő nem rúgatja ki magát azért, hogy ingyen utazik. Pedig 70 éven felül már nem kell jegy. Nem először tapasztalom ezt a gorombaságot. Pénteken a 6-os buszra nagyon nehezen tudott felszállni bottal egy idős, beteg asszony a végállomáson. A buszvezető csípőre tett kézzel állt és nézte, sőt siettette. De nem azért, mert késésben volt, hiszen utána beszállt és beszélgetett valakivel. Ennyi erővel fölsegíthette volna az idős nőt. Újra és újra ismétlődő dolgok ezek. Reméljük, majd jövőre sűrítik a járatokat halottak napja alkalmából, hétvégén. Mert mi lenne, ha már nem is reménykednénk? Tóthné Kincses Julianna Baja, Bethlen G. u. 2. Mocskot takarító iskolások November 5-én, szombaton a kecskeméti Halasi út 1-3-5. számú házai közt lévő füves(?) térségről kedves kisiskolások az itt lakó népség (tisztelet a kivételnek) szétdobált piszkát, szemétjét szedegették össze, tisztították az épületek környékét! Felháborított, hogy míg a gyerekek a mocskok felszedésével foglalkoztak, addig a felnőtt népség a függőfolyosó korlátján könyökölve, illetve az ablakok mögül röhögött az iskolások szorgos munkálkodásán. Mi 1970-ben - tizenöt évi várakozás után - kaptuk meg lakásunkat, s elmondhatom, ragyogott lakóhelyünk és környéke a tisztaságtól, a rendtől. Ez bizonyítható. A lakóépületek közötti zöldterület bármelyik részén nyugodtan le lehetett ülni a tiszta, gondozott fűre. 1986-tól bizonyos polgártársak betelepítése átokcsapásként érte lakóhelyünk (Halasi út 1-3-5.) békés, tiszta rendjét. Nos, ha bárki is (iskola, testület) megpróbálná beugratni unokáimat ilyen szégyenletes és értelmetlen - mint fent - munkára, a legerélyesebben tiltakoznék az ellen, hogy ezeknek a „polgártársaknak” a szétdobált mocskát a mi gyerekeink, unokáink takarítsák össze! Végül (csak) egy jellemző esetet említenék még. Egy augusztusi éjjelen csípős füstszagot éreztem, melyet a ZIM leállása óta már ritkábban élvezünk. Harmadik emeleti lakásomból lenéztem, s a járdán lobogó „tábortüzet” láttam és a tűz körül hat-nyolc piromániás „polgártárs” nosztalgiázott. Ruzsonyi Gábor Kecskemét, Halasi üt 3. Lassan, mint a teknősök A teknősök magabiztosak, nem félnek senkitől és semmitől, mert hüllőtestüket páncél takarja. A teknősök vagy el- mozdíthatatlanok, vagy ők maguk határozzák meg, milyen „sebesen” cammognak. Úgy tűnik, nekünk, állampolgároknak is az ő sebességük, mentalitásuk diktálja az előre- menetet, amikor a legegyszerűbb (rutin) ügyintézés is többszöri utánjárást vagy sorban állást, többórás vagy -napos várakozást, más ügyintézés több hónapot, esetleg évet, egy akadályoztatott (gáncsoskodó) ügyintézés pedig éveket vesz igénybe, míg végre olyan pont kerül a végére, hogy vagy nem oldott meg semmit, vagy pedig kénytelen az ember újra elölről kezdeni az egészet. A lassúság sajnos, ma már társadalmi szokássá (modellé) vált, melyet mindenki szigorúan követ, példaértékűnek tart. Ezért lassan jutunk el egymáshoz, lassan élünk és dolgozunk, szórakozunk, sportolunk, lassan egészítjük ki egymást. Gyorsaság, sietség talán csak az ámokfutásban, bűnözésben tapasztalható, mert azt lassan nem lehet csinálni. Márpedig manipulált, stresszelt, rossz kedvű (kedélyű), lassú gondolkodású emberekkel nem lehet a társadalom és a gazdaság mechanizmusát jól működtetni, modernizálni. Ha ezt a lassú mozgást nem kényszerítenénk egymásra, ha nem lopnánk egymás idejét, akkor időt és energiát lehetne megtakarítani és mindenki milliomossá - legalább is időmilliomossá válhatna, ami viszont nem elhanyagolható tényező, mert a megtakarított időben hasznos, pénzt kereső munkát is végezhetnénk, fokozhatnánk a társadalom és a gazdaság mozgásképességét, derültté válhatnánk, s kellő testi, gondolati és lelki frisseséggel, jó közérzettel élhetnénk, dolgozhatnánk. Dr. Kiss János Kecskemét, Kapisztrán J. u. 2. Veszélyben van-e Tompán Rózsáék háza? Hosszú levelet kaptunk Rózsa Ferenc, Tompa, Attila utca 169. szám alatti lakostól. A többi között ezt írja: „Ügyemmel már minden létező illetékest megkerestem, de csak küldözgettek egyik helyről a másikra, eredmény nélkül. Pedig a történet egyszerű. A tompái elkerülő út építése során a Kecskeméti Közúti Igazgatóság elkövetett néhány hibát (jogsértést), melynek következtében a házam a családom fejére fog omlani rövid időn belül. Az idő telik, a repedések nőnek és senki nem tesz semmit az előre látható következmény megakadályozására. Kíváncsi leszek, akkor majd hogyan tologafják a felelősséget egymásra, ha négy embert kell kimenteni a romok alól.” Rózsa Ferenc ezután részletesen leírja a történetet. Ennek lényege, hogy a tompái elkerülő út tervezése során a Kecskeméti Közúti Igazgatóság őket is megkereste, hogy adják el azt a földterületet, amelyen majd az út áthalad. Az adásvételi szerződést 1992. november 26-án írták alá. Eltelt egy év és 1993 novemberében ért az útépítés az ő házukhoz. Tulajdonképpen Rózsa Ferenc ettől kezdve járja a hivatalokat. Szerinte ugyanis a Közúti Igazgatóság nem tartotta be a szerződést, mert az ígért nyolc méter helyett az út ennél közelebb halad a ház falához. Az ugyancsak megígért nyolcvan centiméteres szintkülönbég helyett 2,5 méteres „szakadékot” alakítottak ki a házfaltól hét méterre. A munkálatok következtében - írja Rózsa Ferenc - a falon repedések keletkeztek az alaptól a tető magasságáig, s a ház csúszni kezdett. Amikor ezt jelezte a kivitelezőnek, a „szakadékot” megpróbálták feltölteni, de a ház szerkezetében elkezdődött folyamatot már nem lehetett megállítani. Ezekkel a panaszokkal Rózsa úr már megkereste a helybeli polgármesteri hivatalt, a Kiskunhalasi Körzeti Földhivatalt, a Kecskeméti Közúti Igazgatóságot, a köztársasági megbízotti hivatalt, ahonnan azt a választ kapta, hogy lehetősége van polgári peres eljárást kezdeményezni. Rózsa úr viszont nem akar bíróságra menni. A környezetvédelmi felügyelőség szerint az út és a ház közé - hacsak a ház tulajdonosa erről írásban le nem mond - zajvédő falat kell építeni, mert az éjszakai zajszint a megengedett mértéket meghaladja. De ha Rózsa írásban úgy nyilatkozik, hogy erre nem tart igényt, akkor nem építik meg a falat. Rózsa úr nem hajlandó nyilatkozni. Szerkesztőségünknek küldött levelével megkerestük a Kecskeméti Közúti Igazgatóságot. Ambrus Attila igazgatótól az üggyel kapcsolatban a következő tartalmú levelet kaptuk: „Igazgatóságunk a panaszossal a teljes földterület útépítés céljára való megvásárlásáról állapodott meg. Kérésének megfelelően a lakóház mellett nyolcméteres sávot az útépítés során érintetlenül hagytuk. Az épület az útburkolat szélétől kb. 17 méterre van. Ezen belül találhatók még: egy vízelvezető árok, annak rézsűje, valamint szőlő és gyümölcsfák... Az útburkolat szintjétől az épület melletti terepszint kb. 1,5 méterre van. Igazgatóságunk, illetve a kivitelező az útépítés során az épület állagának megóvása érdekében teljes gondossággal járt el, állékonyságára az útépítmény semminemű veszélyt nem jelent... A zajvédő fallal kapcsolatos nyilatkozatot a panaszos megtagadta. így nincs más lehetőségünk, mint azt megterveztetni és megépíteni. A tervezés megrendelésekor intézkedtünk, hogy a zajvédő falat az épülettől legközelebb két méterre lehet elhelyezni.” Gál Sándor • Az elkerülő úttól Rózsáék háza tizenhét méterre van. Segítünk a fiatalasszonynak Ki gyűjti a pincsiket? Terjedelmes levelet kaptunk Bánná Bende Ágnestől, a Katonatelep, Platán u. 7. szám alól. Lényege a következő: Valaki gyűjti a katonatelepi pincsiket. Bánék Bobi nevű pincsikutyája ez év januárjában az egyik udvaron kívüli sétájáról nem tért haza. Nagyon sajnálták, mert nemcsak a család, hanem a hozzájuk látogató vendégek kedvence is volt. Hiába keresték a hirdetések sorozatával, az eredeti vételárnál nagyobb összeget felajánlva, csupán annyit sikerült megtudniuk, hogy rozoga zöld Ladába tették be, néhány méterre a kaputól. Egyik távolabbi szomszéd szemtanúja volt a gonosz tettnek, de a Lada utasainak erőfölényét látva nem mert szólni nekik. Magára maradt Bobi párja, Lüszike. Két hónap elteltével vásároltak egy újabb pulit, Ricsinek nevezték el és a szívükbe zárták. Október elején egy távolabbi szomszédjuk gyönyörű pincsije tűnt el. Akkor még nem tudták, hogy a következő áldozat Lüszike lesz. Október 31 -én rövid időre nyitva maradt a kapu, s ennyi elég volt a kiskutya eltűnéséhez. Vajon kinek árthatnak ezek a kedves jószágok? - teszi fel a kérdést levélírónk. Kinek az érdekeit sértik? Talán a gazdáknak van valami bűnük, s így kell vezekelniük, hogy ellopják kedvenceiket? Bánék még mindig visszavárják a kiskutyákat, s hajlandók a vételárnál magasabb összeget fizetni értük. A Petőfi Népe október 26-ai számában megjelent egy levél, Ránk szakad a tető címmel, H. I. aláírással, s hogy a név és cím a szerkesztőségben található. Mi szeretnénk segíteni a fiatalasszonynak, amennyiben a- jánlásunk megfelel neki. Ugyanis nekünk van itt egy szoba-konyhás épületünk, amit nélkülözni tudnánk és felajánlanánk neki. Természetesen víz és villany van az épületben. Igaz, ez tanya, de nem a világ végén, hanem csak az utca végén van. Én biztos vagyok benne, hogy ahol most lakik, az sincs közelebb semmihez, mint ez. Kérem Önöket, továbbítsák ezt a levelet a fiatalasszonynak; vagy szíveskedjenek megadni a címét, hogy írni tudjunk neki. Köszönettel: Lantos Boldizsárné Pálmonostora, Aranyhegy d. 128. (Kedves Lantosné! Szívesen közöltük levelét annak reményében, hogy a segítséget kérő H. I. is olvassa sorait és megkeresi önöket. Ettől függetlenül levélben küldjük a címet. A szerk.) MEGNYITOTTUNK NAGYKŐRÖSÖN IS! Koksz Lengyel lángborsó Cseh fekete dió Német brikett Cseh barna kocka Tatai tojásbrikett KONIX brikett Akác tűzifa 1.380-1.480,- Ft/q 945,- Ft/q 910,- Ft/q 1.550,-Ft/q 700.-Ft/q 860,- Ft/q 835,- Ft/q 450,- Ft/q Az árak tartalmazzák az ÁFA-t és a felrakás költségét. Házhozszállítás is rendelhető! Nagykörösön kívüli kereskedőknek készpénz fizetés esetén viszonteladói engedményt adunk! DUNA-RUMPOLD TÜZELŐANYAGTELEP NAGYKŐRÖS Szurdok dűlő 2. (Volt TÜZÉP-telep) Tel: 53-351845 -I Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA A 22-es csapdája Tokaji Istvánná Ballószögön a III. körzet 132. szám alatt lakik és a kecskeméti megyei kórházban dolgozik. Fölöttébb bosszantja - sok más utassal együtt - a 22-es autóbusz rend- szertelen közlekedése. A szé- chenyivárosi buszközpontból menetrend szerint 14.30-kor induló járat rendszeresen 20-30 perces késéssel érkezik a néhány száz méterre lévő kórházi megállóhoz. Ez neki(k) azt jelenti, hogy lekési(k) a balló- szögi járatot a Katona József Gimnáziumnál. Szóltak már emiatt a buszvezetőnek, de azt válaszolta: ha nem tetszik, szánjanak fel másik buszra. Telefonrejtély Huszonhatezer forintos telefonszámlát kapott augusztus 16-án Schachinger Béla kecskeméti lakos. Ezen igencsak megdöbbentek, hiszen a Rá- vágy tér 4. II. 42. szám alatti lakásban ketten élnek a feleségével, s rajtuk kívül oda senki sem bejáratos. A számla tele nemzetközi hívásokkal. A férj egyébként 59, a feleség 57 éves. Ok soha egyetlenegyszer sem hívtak semmilyen külföldi szá- mpt, erre semmi okuk. A MATÁV követel, ők tiltakoznak. Sötétbe borul a tanyavilág? Kollár László Kecskemét- Ballószög 328. szám alatti lakos körülbelül negyvenedmagával október 26-ai keltezésű levelet kapott. Idézzük: „Az AGRO-MIX Szövetkezet igazgatósága elhatározta, hogy a tulajdonában lévő, az al- fogyasztókat villamos energiával ellátó, kisfeszültségű hálózatait a Démász Rt. tulajdonába adja, mivel a villamosener- gia-ellátás nem szövetkezeti feladat. A fentiekre való tekintettel a rákapcsolási és üzemeltetési nyilatkozat alapján a vil- lamosenergia-szolgáltatást 6 hónapi határidővel, tehát 1995. április 30-ával a szövetkezet igazgatósága felmondja. Aláírás: Forcek András, az igazgatóság elnöke.” Kollárék meglepetésükben megpróbáltak utánajárni a dolognak. Az AGRO-MIX elnöke kijelentette, ha a Démász nem veszi át a hálózatot, elvágatja a vezetéket. A Démász közölte: csak felújított vezetéket vesz át, illetve, ha az érintett lakosság besegít, 75 százalékát állja a költségeknek. A lakosság pedig úgy gondolja, annak idején már hozzájárultak a hálózat kiépítéséhez, miért tennék ezt még egyszer? Mindenki nem is tehetné, hiszen az ott élők nagy része 70-80 éves, kicsi jövedelmű ember. Az emberek már most idegesek, mert nem tudják, mi lesz, ha nem jön létre egyezség? Sötétbe borul a ballószögi tanyavilág egy része? Erre talán mégsem kerül sor. Az oldalakat szerkesztette: Rapi Miklós
