Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. július 6., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Minden olvasónk egyformán fontos „Már a második szombaton nem kaptam meg a Petőfi Né­pét. Kérem, nézzenek utána, mi az oka?” - telefonált egy előfi­zetőnk Kecskemétről. Szíves elnézését kérjük a hi­báért. A körzetben a kézbesítő szabadsága miatt helyettes ter­jeszti az újságot, így fordulha­tott elő a tévedés. „Rendszeres olvasójuk va­gyok, attól függetlenül, hogy nem előfizetőként jutok a lap­hoz. Néha úgy érzem, mintha önök csak az előfizetőkkel fog­lalkoznának - írja egyik olva­sónk. Minden olvasónk egyformán fontos számunkra. Ezúton is tá­jékoztatjuk olvasóinkat, hogy a megye üdülőkörzeteiben is hoz­zájuthatnak a Petőfi Népéhez. Hírlapárushelyek: Lakite­lek-Tőserdő, tiszakécskei Ti- sza-part, Szelidi-tó, Vad­kerti-tó, Kunfehér-tó, Tass-Du- napart, kerekdombi strand. Nyaraljanak velünk együtt! „A hónap első napjaiban mindig hiányosan kapom meg az újságot. Most sem érkezett meg pénteken és szombaton. Miért?” - kérdezi egyik félegy­házi előfizetőnk. Az előfizetői díjaknak min­dig be kell érkezni az előző hó­nap végéig. Ha ez nem történik meg, a számítógépes program „nem tudja”, hogy a következő hónapban kell-e újságot vinni. Szerencsére nagyon ritka, hogy nem folyik be időben az előfize­tési díj, de ez zavart okozhat. Kérjük tehát, hogy a jelentkező kézbesítőnél szíveskedjenek a díjat befizetni, lehetőség szerint 25-26-áig, hogy biztosan meg­érkezzen, s az újság is. A jól ismert telefonon (76/481-391) és címen várjuk észrevételeiket, s megrendelé­seket is felveszünk. Hibás heverő Kérem önöket alábbi pana­szom elolvasására, válasz adá­sára, esetleg problémám elinté­zésére. Június 14-én vettem két he- verőt 24 ezer forintért Kiskun­halason, Antal József előszál- lási bútorkészítőtől. Ők szét­szedve felrakták a heverőket az utánfutómra, és én hazavittem. Másnap össze akartam rakni és akkor vettem észre a sok hibát. Négy rugócsavar egyből kisza­kadt, az egyik heverőnek a fej­támlája 10 centivel magasabb, az egyik 3 centivel hosszabb mint a másik, s az egyik 2-3 centivel magasabb a másiknál. Röviden: szinte két különböző heverőről van szó. Nem tudom összerakni, mivel a csavarok ki­szakadtak. Azt csak mondták, de papír nincs róla, hogy egy­éves garanciát adnak. Ezt mind megírtam neki másnap, de választ azóta sem kaptam. Nem tudom, mitévő le­gyek. Hatvanöt éves, nyugdíjas vagyok, másfél havi nyugdíja­mat adtam oda ezért a pocsék munkáért. Egyébként a heverők kellenének, mert amúgy tetsze­nek. Tisztelettel: Kaproncai Ferenc, Szakmár, Tömöri u. 13. A POLGÁRMESTER TÖBBSZÖR KIJELENTETTE: Engem nem érdekelnek a törvények! Félénk asszony kopogtatott be szerkesztőségünkbe az el­múlt napokban. Amint helyet foglal, kezét tördeli és látszik rajta, még mindig bizonytalan abban: elmondja e panaszát az újságírónak. Végül is csak ak­kor hajlandó beszélni, amikor megígérem, hogy nevét, címét nem írom le. Az ügy - mondja - annyiban közérdekű is, hogy sajnos rajta kívül sokan vannak a közigazgatásban hasonló helyzetben.- Harmincnégy éve dolgo­zom a községházán, korábban a tanácsnál, az utóbbi négy évben pedig az önkormányzatnál. Mindig arra törekedtem, hogy betartsam a törvényeket, a jog­szabályokat, és erre figyelmez­tettem az hozzánk forduló ál­lampolgárokat is. Nem válogat­tam a munkában, mert ha úgy adódott - márpedig erre gyak­ran került sor -, helyettesítettem a vb-titkárt, az elnököt, de eze­kért a munkákért soha egyetlen fillér jutalmat nem kaptam.- A mostani polgármester, aki korábban tanácselnök volt, nem egyszer próbált rávenni arra, hogy olyasmit tegyek, ami ellentétes a jogszabályokkal. Erre egyetlen esetben sem vol­tam hajlandó, s emiatt a fe­gyelmik, eljárások zömét zúdí­totta a nyakamba. Én fellebbez­tem és minden pert megnyer­tem, a bíróság mindig nekem adott igazat. „Természetesen” ezáltal még inkább fekete bá­rány lettem. Nem kaptam meg a törvény szerint járó fizetéseme­léseket, s most harmincnégy év után ott tartok, hogy kevesebb a pénzem, mint annak, aki egy­két éve van a pályán, s akit én tanítok be.- Közben tönkrement az egészségem. Ebben az évben már hónapokat voltam táppén­zen, kórházban, mert ez az álla­pot felőrli az idegeimet. Olya­nok történnek például, hogy az esküvő előtt - én vagyok az anyakönyvvezető is - elvágják a vezetéket, hogy a lemezjátszó ne szólalhasson meg, és én „le­égjek”. Nyugdíj előtt állok, de ilyen körülmények között nem merek elmenni, mert ennyi pénzből nem tudok megélni. Munkahelyet egy ilyen kis köz­ségben nem lehet változtatni, főleg annak, aki 34 évet egy he­lyen már ledolgozott. Pedig a polgármesternek az a célja, hogy engem elüldözzön. És az a tragédia, hogy meg is teheti.- Olyan ember, aki már több­ször kijelentette: Engem a tör­vény nem érdekel. Ezt o- lyankor mondja, amikor va­lami szabálytalanságra akar rá­venni és én hivatkozom a tör­vényre. Tudom viszont, hogy ha egyszer törvényellenesen csele­kednék, azonnal megragadná az alkalmat arra, hogy kirúgjon. A helyzetről tud a köztársasági megbízott, de nem tesz semmit. A közigazgatásban dolgozó „gyalogmunkások” érdekvé­delme egyenlő a nullával. Igaz, mehetünk a bíróságra, de mi nem pereskedni, hanem dol­gozni akarunk. Nyugodtan, fé­lelem nélkül. Olyan nagy kí­vánság ez? Egyetlen homályos pont volt az asszony elbeszélésében. Nem értettem, miért haragszik ennyire a polgármester az igaz­gatási főelőadóra. A rejtély megoldódott: az asszony férje is indult a választáson, mint pol­gármesterjelölt. (Név és cím a szerk.-ben.) A panaszt kivizsgáltam Köszönöm, hogy Tarjányi Lászlóné, Kecskemét, Kodolá- nyi J. u. 1. szám alatti ügyfelünk panasza kapcsán a másik felet is meghallgatják. Ügyfelünk pa­naszát kivizsgáltam, s a követ­kezőket állapítottam meg. Tar­jányi Lászlóné 1993. április 28-án felszólalt az általunk ki­számlázott márciusi beszélge­tési díj ellen, amelynek összege 2 263 forint volt. Ebből 1070 forintot jogtalannak ítélt, ezért ezt az összeget nem kellett kifi­zetnie a vizsgálat miatt. A távközlési fenntartási ü- zemegység az előírásoknak megfelelően a berendezéseket és az előfizető vonalát leellenő­rizte, s miután rendellenességet nem tapasztalt, szeptember 21-én elutasította a felszólalást. Ez ellen 1993. október 1-jén ügyfelünk fellebbezett, így a belső ellenőrzési csoportunk újra elvégezte a vizsgálatokat, felkereste a panaszost is, és az elutasítást jogosnak ítélte, ami­ről október 22-én értesítést kül­dött. Ekkor Tarjányi Lászlóné ismét élt fellebbezési jogával és panaszával felettes szervünk­höz, a Szegedi Távközlési Igaz­gatósághoz fordult, ahol rekla­mációját 1994. január 25-én harmadszorra is elutasították. Erről küldött levelünket és a hozzá mellékelt csekket tértive- vényesen elpostáztuk az előfi­zető címére 1994. február 21-én, amely nem kereste fel­irattal visszaérkezett hozzánk. Időközben pénzügyi osztá­lyunk jelzése szerint az 1994. februári beszélgetések díját, 1219 forintot sem fizette ki, ezért április 27-én erre is küld­tünk egy felszólító levelet, amelyben kértük, hogy 30 na­pon belül rendezze díjhátralé­kát. Ez is visszaérkezett hoz­zánk a nem kereste jelzéssel. Februári számláját időközben ügyfelünk befizette, de az 1993. márciusi beszélgetési díjjal még mindig tartozott. így 1994. má­jus 3-án ismét küldtünk egy le­velet, melyben kértük, hogy fennálló díjtartozását 15 napon belül rendezze, s jeleztük benne, hogy május 11 -étől ál­lomását kizárjuk a forgalomból, illetve 15 nap elteltével jogvi­szonyát felmondjuk. Ez az érte­sítés is visszajött a szokásos nem kereste felirattal. Május 11 -én a kizárás megtörtént, ezért 12-én Tarjányi Lászlóné felkereste ügyfélszolgálati iro­dánkat, ahol befizette tartozását és állomását 1994. május 13-án visszakapcsoltuk. Számunkra érthetetlen, hogy miután minden levelünket u- gyanarra a névre és címre küldtük, miért csak az első két értesítést vette át, és a másik hármat miért nem kereste. Őszintén sajnálom, hogy előfi­zetőnk problémájával az újság­hoz fordult, s nem hozzánk. Mellékelten csatolom borítéka­ink fénymásolatait, melyekben az értesítéseket postáztuk. A fent leírtakkal kapcsolatos ira­tokat Tarjányi Lászlóné ügyfél- szolgálati irodánkban bármikor megtekintheti. Gyenes Géza, üzemvezető OTP-válasz EGIS-ügyben Özvegy Szabó Istvánná kecskeméti lakos a Petőfi Népe június 29-ei számában Micsoda dolog az ilyen? című levelében elégedetlenségének adott han­got az OTP Bank Rt. kecske­méti, Arany János utcai fiókja előtti, az EGIS-részvények jegyzésekor történt események­kel kapcsolatban. Özvegy Szabó Istvánná és a többi - általában idős - eredeti kárpótolt gondjait megértve és azzal azonosulva, sajnálattal ar­ról kell tájékoztatnunk ügyfele­inket, hogy az OTP Bank Rt.- nek, illetve a bank tisztviselői­nek az EGIS-részvények jegy­zése során nem volt lehetősége lakhely szerint különbséget tenni a jegyezni szándékozók között. Özvegy Szabó Istvánná tudomásával ellentétben - hosz- szú sorban állás után - termé­szetesen kecskemétiek is je­gyezhettek részvényt 1994. jú­nius 20-án. Tisztelettel: Dr. Gömöri Tibor, osztályvezető Zálogházról A Petőfi Népében június 29-én megjelent, Hová lett az aranylánc? című levélhez sze­retnék hozzászólni. Én indulása óta szinte állandó ügyfele va­gyok a kecskeméti zálogháznak és csak jót tudok mondani ró­luk. Udvarias a kiszolgálás, gyors és pontos az ügyintézés, kellemes, barátságos a légkör náluk. Az ott dolgozók kedves­ségükkel próbálják enyhíteni az ember zavarát, ami azért na­gyon fontos, mert aki oda be­megy, szerintem egy kicsit za­varban van. Kérem, feltétlenül közöljék levelemet a nevem és a címem mellőzésével, mert na­gyon kellemetlen nekem is, hogy a zacira szorulok. Tiszte­lettel: F. I.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Kerülő úton Ezúton szeretném megkér­dezni a kecskeméti szabadidő- központ vezetőjét, hogy a tó strandjához miért csak a Szé- chenyiváros felőli kapun lehet bejutni? így dupla utat kell megtenni azoknak, akik az Izsáki úti kórház felől menné­nek a strandra. Én három kis­gyermekes anyuka vagyok, s az idősebb gyerekeim és elfárad­nak a hosszú úton. Nagyon ké­rem - gondolom, százak nevé­ben - mindkét kapu kinyitását. Kálmán Ferencné, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Aztán bírja ki, amíg elmennek a turisták, nehogy megint farmerban tereljen, mint a múltkor. Étolaj és gyémántkő A történet még a múlt év ka­rácsonyi forgatagában kezdő­dött, amikoris egy kalocsai üz­letben étolajat vásároltam. Ezen a flakonon is - mint mindegyi­ken - egy címke volt található, amelyet beküldve egy megadott címre és határidőre, lehetőséget kapott az ember, hogy részt ve­gyen a sorsoláson. Én a címkét elküldtem, majd ez év január első napján kaptam egy értesí­tést a posta útján. Az értesítésre - ugyancsak postán - válaszol­tam, ajánlott küldeményként, s ebben igényeltem a nyere­ményt. Egy hónapig vártam, de mivel nem jött válasz, írtam még egy levelet, ezt is ajánlott küldeményként továbbítva. Sajnos, válasz egyikre sem érkezett. így tudakozványt nyújtottam be. Erre válaszolva, a hivatal tudomásomra hozta, hogy a küldemény nem érkezett meg, amiért a posta - nem tu­dom, milyen alapon - hétszáz forint körüli összeget fizetett. A második ajánlott levél sorsa után érdeklődve, a kalocsai posta küldött egy értesítést, mi­szerint a küldemény célhoz ért. De mivel az első levelem, amelyben visszaigazoltam a részvételi szándékomat, elve­szett, nem vehettem részt ezen a sorsoláson. Megkértem egy ügyvédet, ír­jon a címzettnek. Érdekes mó­don az ügyvéd levelére küldtek egy gyűrűt, mondván, hogy gyémántkő van benne. A gyű­rűt megnézettük szakértővel és persze, nem volt benne gyé­mántkő. Visszaküldtem a cso­magot utánvétellel (ajánlási ragszám: 966110), de sem a csomag, sem a pénz nem érke­zett vissza. Azóta eltelt két hónap és itt állok tanácstalanul: hogyan lé­tezhet ilyen mulasztás egy pos­tahivatalnál, ki fizeti meg a ká­romat? Köteles Ilona, Kalocsa, Kunszt József u. 2/3 A helyzet valóban siralmas Az önök lapjában, a június 29-ei számban - de már koráb­ban is - olvastam a Homokhát­ság siralmas vízügyi helyzeté­ről. A helyzet valóban siralmas. Azonban legyen szabad megír­nom, hogy én önökhöz kb. tíz éve küldtem egy levelet. Abban felsoroltam azokat az okokat, amelyek előidézték a talajvíz csökkenését. Itt most nem sorolom fel az ismert okokat, amelyek egy ré­szét már a szakemberek is fel­tárták. Csak annyit írok, hogy ha felkeresne egy olyan szak­ember (geológus), aki ismeri a homokhátság kialakulásának történetét, annak hajlandó va­f yok átadni tapasztalataimat, n ugyanis 12 évig laktam a Vadkerti-tó partján, ahol agyagbányászás közben késő bronzkori település nyomaira bukkantam, amelyet a Nemzeti Muzeum régészei tártak fel 1955-ben. Az 1880-as évek vé­gén nagyapám valószínűleg a település temetőjét találta meg. A Homokhátság csatornázása az 1970-es években indult meg, s ezt rohamosan követte a talaj­víz csökkenére. Ez év elején a Homokhátságon olyan sok eső esett, hogy ha a csatornák nem vitték volna el, a talajvíz miatt lett volna baj a földekkel. Meg­győződésem, hogy a talajvíz­csökkenést a vízügyi szakembe­rek felületessége miatt elrendelt csatornázás okozta elsősorban. Ha valakit érdekelne a ta­pasztalatom, csak az otthonom­ban tudnám fogadni a betegsé­gem miatt. Végül annyit: föl­dem nincs, de ez a környék a szülőföldem és sajnálnám, ha elsivatagosodna. Molnár Pál, Kaskantyú, Bercsényi utca 3. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Kevesebb a támogatás Együttérzéssel olvastam Far­kas Józsefné panaszát az elfo­gyott üdülési támogatás miatt. Csalódottságán sajnos, nem áll módomban segíteni, de magya­rázatként kérem az alábbiak közlését. A volt SZOT-üdülők alapít­ványi tulajdonba adásáról a par­lament 1992 nyarán döntött. A költségvetés három esztendőre évi 760 millió forint támogatást biztosít, amely negyedévre ará­nyosan - a főszezonra a legtöbb - kerül elosztásra, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványon keresztül. A részvételi jeggyel a támogatás nem „előrendelhető vagy foglalható”, hiszen mér­téke a keresetigazolástól függ. Az alapítvány támogatásához kétféle módon juthatnak hozzá az üdülni szándékozók. Mun­káltatójuk (érdekvédelmi szer­vezetük) közreműködésével ü- dülési utalványok formájában, illetve nettó keresetük (nyugdí­juk, jövedelmük stb.) igazolá­sával úgynevezett sávos rend­szerben közvetlenül az irodák­ban. A támogatás nem az árak­hoz kötött (csak a maximuma), hanem a személyek szociális helyzetétől függően különböző mértékű, a differenciálás a ke­resetsáv szerint vagy a munkál­tató által történik. Mivel ez füg­getlen az üdülési lehetőségek­től, a keret hamarabb elfogyhat, mint a férőhelyek. A kedvezményes üdültetés új támogatási rendszere a beveze­tés évében - 1993-ban - még kevésbé volt ismert, s a keres­let többé-kevésbé összhangban volt a támogatás mértékével. Ez évben az igény szinte kétszere­sére nőtt. A munkáltatók is jó­val nagyobb számban éltek az alapítvány adta lehetőségei, s ők nemcsak a kereset, hanem egyéb szociális szempontok szerint is differenciálni tudnak, azaz, többlettámogatást tudnak odaítélni. Ma magasabbak a megélhetési árak és több a tá­mogatásra szoruló, mint koráb­ban. A támogatás összességé­ben kevesebb, mint ami a férő­helyekhez szükséges lenne, és jóval kevesebb, mint amennyi a jelenlegi igény alapján kellene. A háromnegyed órás várako­zásért Farkas Józsefné elnézését kérem, remélve, hogy a jövőben elégedett vendégként is talál­kozhatunk vele. Agárdi János irodavezető, Kecskemét, Kossuth tér 3. VÁLASZOL A VOLÁN Miért drágább a buszon? A Petőfi Népe június 29-ei számában Drága és még drá­gább című cikk a menetjegyvál­tási lehetőséget kifogásolja, majd felveti, hogy a buszon vá­sárolt jegy miért drágább? Tájékoztatom az olvasókat arról, hogy Kecskeméten 134 bizományosnál lehet menetje­gyet vásárolni, és ezeknek a számát bővíteni kívánjuk. Az elővételben váltott menet­jegy alacsonyabb árát indo­kolja, hogy aki elővételben több jegyet vásárol egy későbbi le- utazás reményében, illetve szándékával, az ezt olcsóbban tehesse meg. Ugyanakkor a for­galom lassulásának elkerülése érdekében a jövőben sem sze­retnénk ösztönözni az autóbu­szon történő menetjegyváltást, ezt csak mint többletlehetőséget kívánjuk biztosítani, a korábbi igényeknek megfelelően. Hunyadi Szabolcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom