Petőfi Népe, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. július 6., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Minden olvasónk egyformán fontos „Már a második szombaton nem kaptam meg a Petőfi Népét. Kérem, nézzenek utána, mi az oka?” - telefonált egy előfizetőnk Kecskemétről. Szíves elnézését kérjük a hibáért. A körzetben a kézbesítő szabadsága miatt helyettes terjeszti az újságot, így fordulhatott elő a tévedés. „Rendszeres olvasójuk vagyok, attól függetlenül, hogy nem előfizetőként jutok a laphoz. Néha úgy érzem, mintha önök csak az előfizetőkkel foglalkoznának - írja egyik olvasónk. Minden olvasónk egyformán fontos számunkra. Ezúton is tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a megye üdülőkörzeteiben is hozzájuthatnak a Petőfi Népéhez. Hírlapárushelyek: Lakitelek-Tőserdő, tiszakécskei Ti- sza-part, Szelidi-tó, Vadkerti-tó, Kunfehér-tó, Tass-Du- napart, kerekdombi strand. Nyaraljanak velünk együtt! „A hónap első napjaiban mindig hiányosan kapom meg az újságot. Most sem érkezett meg pénteken és szombaton. Miért?” - kérdezi egyik félegyházi előfizetőnk. Az előfizetői díjaknak mindig be kell érkezni az előző hónap végéig. Ha ez nem történik meg, a számítógépes program „nem tudja”, hogy a következő hónapban kell-e újságot vinni. Szerencsére nagyon ritka, hogy nem folyik be időben az előfizetési díj, de ez zavart okozhat. Kérjük tehát, hogy a jelentkező kézbesítőnél szíveskedjenek a díjat befizetni, lehetőség szerint 25-26-áig, hogy biztosan megérkezzen, s az újság is. A jól ismert telefonon (76/481-391) és címen várjuk észrevételeiket, s megrendeléseket is felveszünk. Hibás heverő Kérem önöket alábbi panaszom elolvasására, válasz adására, esetleg problémám elintézésére. Június 14-én vettem két he- verőt 24 ezer forintért Kiskunhalason, Antal József előszál- lási bútorkészítőtől. Ők szétszedve felrakták a heverőket az utánfutómra, és én hazavittem. Másnap össze akartam rakni és akkor vettem észre a sok hibát. Négy rugócsavar egyből kiszakadt, az egyik heverőnek a fejtámlája 10 centivel magasabb, az egyik 3 centivel hosszabb mint a másik, s az egyik 2-3 centivel magasabb a másiknál. Röviden: szinte két különböző heverőről van szó. Nem tudom összerakni, mivel a csavarok kiszakadtak. Azt csak mondták, de papír nincs róla, hogy egyéves garanciát adnak. Ezt mind megírtam neki másnap, de választ azóta sem kaptam. Nem tudom, mitévő legyek. Hatvanöt éves, nyugdíjas vagyok, másfél havi nyugdíjamat adtam oda ezért a pocsék munkáért. Egyébként a heverők kellenének, mert amúgy tetszenek. Tisztelettel: Kaproncai Ferenc, Szakmár, Tömöri u. 13. A POLGÁRMESTER TÖBBSZÖR KIJELENTETTE: Engem nem érdekelnek a törvények! Félénk asszony kopogtatott be szerkesztőségünkbe az elmúlt napokban. Amint helyet foglal, kezét tördeli és látszik rajta, még mindig bizonytalan abban: elmondja e panaszát az újságírónak. Végül is csak akkor hajlandó beszélni, amikor megígérem, hogy nevét, címét nem írom le. Az ügy - mondja - annyiban közérdekű is, hogy sajnos rajta kívül sokan vannak a közigazgatásban hasonló helyzetben.- Harmincnégy éve dolgozom a községházán, korábban a tanácsnál, az utóbbi négy évben pedig az önkormányzatnál. Mindig arra törekedtem, hogy betartsam a törvényeket, a jogszabályokat, és erre figyelmeztettem az hozzánk forduló állampolgárokat is. Nem válogattam a munkában, mert ha úgy adódott - márpedig erre gyakran került sor -, helyettesítettem a vb-titkárt, az elnököt, de ezekért a munkákért soha egyetlen fillér jutalmat nem kaptam.- A mostani polgármester, aki korábban tanácselnök volt, nem egyszer próbált rávenni arra, hogy olyasmit tegyek, ami ellentétes a jogszabályokkal. Erre egyetlen esetben sem voltam hajlandó, s emiatt a fegyelmik, eljárások zömét zúdította a nyakamba. Én fellebbeztem és minden pert megnyertem, a bíróság mindig nekem adott igazat. „Természetesen” ezáltal még inkább fekete bárány lettem. Nem kaptam meg a törvény szerint járó fizetésemeléseket, s most harmincnégy év után ott tartok, hogy kevesebb a pénzem, mint annak, aki egykét éve van a pályán, s akit én tanítok be.- Közben tönkrement az egészségem. Ebben az évben már hónapokat voltam táppénzen, kórházban, mert ez az állapot felőrli az idegeimet. Olyanok történnek például, hogy az esküvő előtt - én vagyok az anyakönyvvezető is - elvágják a vezetéket, hogy a lemezjátszó ne szólalhasson meg, és én „leégjek”. Nyugdíj előtt állok, de ilyen körülmények között nem merek elmenni, mert ennyi pénzből nem tudok megélni. Munkahelyet egy ilyen kis községben nem lehet változtatni, főleg annak, aki 34 évet egy helyen már ledolgozott. Pedig a polgármesternek az a célja, hogy engem elüldözzön. És az a tragédia, hogy meg is teheti.- Olyan ember, aki már többször kijelentette: Engem a törvény nem érdekel. Ezt o- lyankor mondja, amikor valami szabálytalanságra akar rávenni és én hivatkozom a törvényre. Tudom viszont, hogy ha egyszer törvényellenesen cselekednék, azonnal megragadná az alkalmat arra, hogy kirúgjon. A helyzetről tud a köztársasági megbízott, de nem tesz semmit. A közigazgatásban dolgozó „gyalogmunkások” érdekvédelme egyenlő a nullával. Igaz, mehetünk a bíróságra, de mi nem pereskedni, hanem dolgozni akarunk. Nyugodtan, félelem nélkül. Olyan nagy kívánság ez? Egyetlen homályos pont volt az asszony elbeszélésében. Nem értettem, miért haragszik ennyire a polgármester az igazgatási főelőadóra. A rejtély megoldódott: az asszony férje is indult a választáson, mint polgármesterjelölt. (Név és cím a szerk.-ben.) A panaszt kivizsgáltam Köszönöm, hogy Tarjányi Lászlóné, Kecskemét, Kodolá- nyi J. u. 1. szám alatti ügyfelünk panasza kapcsán a másik felet is meghallgatják. Ügyfelünk panaszát kivizsgáltam, s a következőket állapítottam meg. Tarjányi Lászlóné 1993. április 28-án felszólalt az általunk kiszámlázott márciusi beszélgetési díj ellen, amelynek összege 2 263 forint volt. Ebből 1070 forintot jogtalannak ítélt, ezért ezt az összeget nem kellett kifizetnie a vizsgálat miatt. A távközlési fenntartási ü- zemegység az előírásoknak megfelelően a berendezéseket és az előfizető vonalát leellenőrizte, s miután rendellenességet nem tapasztalt, szeptember 21-én elutasította a felszólalást. Ez ellen 1993. október 1-jén ügyfelünk fellebbezett, így a belső ellenőrzési csoportunk újra elvégezte a vizsgálatokat, felkereste a panaszost is, és az elutasítást jogosnak ítélte, amiről október 22-én értesítést küldött. Ekkor Tarjányi Lászlóné ismét élt fellebbezési jogával és panaszával felettes szervünkhöz, a Szegedi Távközlési Igazgatósághoz fordult, ahol reklamációját 1994. január 25-én harmadszorra is elutasították. Erről küldött levelünket és a hozzá mellékelt csekket tértive- vényesen elpostáztuk az előfizető címére 1994. február 21-én, amely nem kereste felirattal visszaérkezett hozzánk. Időközben pénzügyi osztályunk jelzése szerint az 1994. februári beszélgetések díját, 1219 forintot sem fizette ki, ezért április 27-én erre is küldtünk egy felszólító levelet, amelyben kértük, hogy 30 napon belül rendezze díjhátralékát. Ez is visszaérkezett hozzánk a nem kereste jelzéssel. Februári számláját időközben ügyfelünk befizette, de az 1993. márciusi beszélgetési díjjal még mindig tartozott. így 1994. május 3-án ismét küldtünk egy levelet, melyben kértük, hogy fennálló díjtartozását 15 napon belül rendezze, s jeleztük benne, hogy május 11 -étől állomását kizárjuk a forgalomból, illetve 15 nap elteltével jogviszonyát felmondjuk. Ez az értesítés is visszajött a szokásos nem kereste felirattal. Május 11 -én a kizárás megtörtént, ezért 12-én Tarjányi Lászlóné felkereste ügyfélszolgálati irodánkat, ahol befizette tartozását és állomását 1994. május 13-án visszakapcsoltuk. Számunkra érthetetlen, hogy miután minden levelünket u- gyanarra a névre és címre küldtük, miért csak az első két értesítést vette át, és a másik hármat miért nem kereste. Őszintén sajnálom, hogy előfizetőnk problémájával az újsághoz fordult, s nem hozzánk. Mellékelten csatolom borítékaink fénymásolatait, melyekben az értesítéseket postáztuk. A fent leírtakkal kapcsolatos iratokat Tarjányi Lászlóné ügyfél- szolgálati irodánkban bármikor megtekintheti. Gyenes Géza, üzemvezető OTP-válasz EGIS-ügyben Özvegy Szabó Istvánná kecskeméti lakos a Petőfi Népe június 29-ei számában Micsoda dolog az ilyen? című levelében elégedetlenségének adott hangot az OTP Bank Rt. kecskeméti, Arany János utcai fiókja előtti, az EGIS-részvények jegyzésekor történt eseményekkel kapcsolatban. Özvegy Szabó Istvánná és a többi - általában idős - eredeti kárpótolt gondjait megértve és azzal azonosulva, sajnálattal arról kell tájékoztatnunk ügyfeleinket, hogy az OTP Bank Rt.- nek, illetve a bank tisztviselőinek az EGIS-részvények jegyzése során nem volt lehetősége lakhely szerint különbséget tenni a jegyezni szándékozók között. Özvegy Szabó Istvánná tudomásával ellentétben - hosz- szú sorban állás után - természetesen kecskemétiek is jegyezhettek részvényt 1994. június 20-án. Tisztelettel: Dr. Gömöri Tibor, osztályvezető Zálogházról A Petőfi Népében június 29-én megjelent, Hová lett az aranylánc? című levélhez szeretnék hozzászólni. Én indulása óta szinte állandó ügyfele vagyok a kecskeméti zálogháznak és csak jót tudok mondani róluk. Udvarias a kiszolgálás, gyors és pontos az ügyintézés, kellemes, barátságos a légkör náluk. Az ott dolgozók kedvességükkel próbálják enyhíteni az ember zavarát, ami azért nagyon fontos, mert aki oda bemegy, szerintem egy kicsit zavarban van. Kérem, feltétlenül közöljék levelemet a nevem és a címem mellőzésével, mert nagyon kellemetlen nekem is, hogy a zacira szorulok. Tisztelettel: F. I.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben.) Kerülő úton Ezúton szeretném megkérdezni a kecskeméti szabadidő- központ vezetőjét, hogy a tó strandjához miért csak a Szé- chenyiváros felőli kapun lehet bejutni? így dupla utat kell megtenni azoknak, akik az Izsáki úti kórház felől mennének a strandra. Én három kisgyermekes anyuka vagyok, s az idősebb gyerekeim és elfáradnak a hosszú úton. Nagyon kérem - gondolom, százak nevében - mindkét kapu kinyitását. Kálmán Ferencné, Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Aztán bírja ki, amíg elmennek a turisták, nehogy megint farmerban tereljen, mint a múltkor. Étolaj és gyémántkő A történet még a múlt év karácsonyi forgatagában kezdődött, amikoris egy kalocsai üzletben étolajat vásároltam. Ezen a flakonon is - mint mindegyiken - egy címke volt található, amelyet beküldve egy megadott címre és határidőre, lehetőséget kapott az ember, hogy részt vegyen a sorsoláson. Én a címkét elküldtem, majd ez év január első napján kaptam egy értesítést a posta útján. Az értesítésre - ugyancsak postán - válaszoltam, ajánlott küldeményként, s ebben igényeltem a nyereményt. Egy hónapig vártam, de mivel nem jött válasz, írtam még egy levelet, ezt is ajánlott küldeményként továbbítva. Sajnos, válasz egyikre sem érkezett. így tudakozványt nyújtottam be. Erre válaszolva, a hivatal tudomásomra hozta, hogy a küldemény nem érkezett meg, amiért a posta - nem tudom, milyen alapon - hétszáz forint körüli összeget fizetett. A második ajánlott levél sorsa után érdeklődve, a kalocsai posta küldött egy értesítést, miszerint a küldemény célhoz ért. De mivel az első levelem, amelyben visszaigazoltam a részvételi szándékomat, elveszett, nem vehettem részt ezen a sorsoláson. Megkértem egy ügyvédet, írjon a címzettnek. Érdekes módon az ügyvéd levelére küldtek egy gyűrűt, mondván, hogy gyémántkő van benne. A gyűrűt megnézettük szakértővel és persze, nem volt benne gyémántkő. Visszaküldtem a csomagot utánvétellel (ajánlási ragszám: 966110), de sem a csomag, sem a pénz nem érkezett vissza. Azóta eltelt két hónap és itt állok tanácstalanul: hogyan létezhet ilyen mulasztás egy postahivatalnál, ki fizeti meg a káromat? Köteles Ilona, Kalocsa, Kunszt József u. 2/3 A helyzet valóban siralmas Az önök lapjában, a június 29-ei számban - de már korábban is - olvastam a Homokhátság siralmas vízügyi helyzetéről. A helyzet valóban siralmas. Azonban legyen szabad megírnom, hogy én önökhöz kb. tíz éve küldtem egy levelet. Abban felsoroltam azokat az okokat, amelyek előidézték a talajvíz csökkenését. Itt most nem sorolom fel az ismert okokat, amelyek egy részét már a szakemberek is feltárták. Csak annyit írok, hogy ha felkeresne egy olyan szakember (geológus), aki ismeri a homokhátság kialakulásának történetét, annak hajlandó vaf yok átadni tapasztalataimat, n ugyanis 12 évig laktam a Vadkerti-tó partján, ahol agyagbányászás közben késő bronzkori település nyomaira bukkantam, amelyet a Nemzeti Muzeum régészei tártak fel 1955-ben. Az 1880-as évek végén nagyapám valószínűleg a település temetőjét találta meg. A Homokhátság csatornázása az 1970-es években indult meg, s ezt rohamosan követte a talajvíz csökkenére. Ez év elején a Homokhátságon olyan sok eső esett, hogy ha a csatornák nem vitték volna el, a talajvíz miatt lett volna baj a földekkel. Meggyőződésem, hogy a talajvízcsökkenést a vízügyi szakemberek felületessége miatt elrendelt csatornázás okozta elsősorban. Ha valakit érdekelne a tapasztalatom, csak az otthonomban tudnám fogadni a betegségem miatt. Végül annyit: földem nincs, de ez a környék a szülőföldem és sajnálnám, ha elsivatagosodna. Molnár Pál, Kaskantyú, Bercsényi utca 3. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Kevesebb a támogatás Együttérzéssel olvastam Farkas Józsefné panaszát az elfogyott üdülési támogatás miatt. Csalódottságán sajnos, nem áll módomban segíteni, de magyarázatként kérem az alábbiak közlését. A volt SZOT-üdülők alapítványi tulajdonba adásáról a parlament 1992 nyarán döntött. A költségvetés három esztendőre évi 760 millió forint támogatást biztosít, amely negyedévre arányosan - a főszezonra a legtöbb - kerül elosztásra, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványon keresztül. A részvételi jeggyel a támogatás nem „előrendelhető vagy foglalható”, hiszen mértéke a keresetigazolástól függ. Az alapítvány támogatásához kétféle módon juthatnak hozzá az üdülni szándékozók. Munkáltatójuk (érdekvédelmi szervezetük) közreműködésével ü- dülési utalványok formájában, illetve nettó keresetük (nyugdíjuk, jövedelmük stb.) igazolásával úgynevezett sávos rendszerben közvetlenül az irodákban. A támogatás nem az árakhoz kötött (csak a maximuma), hanem a személyek szociális helyzetétől függően különböző mértékű, a differenciálás a keresetsáv szerint vagy a munkáltató által történik. Mivel ez független az üdülési lehetőségektől, a keret hamarabb elfogyhat, mint a férőhelyek. A kedvezményes üdültetés új támogatási rendszere a bevezetés évében - 1993-ban - még kevésbé volt ismert, s a kereslet többé-kevésbé összhangban volt a támogatás mértékével. Ez évben az igény szinte kétszeresére nőtt. A munkáltatók is jóval nagyobb számban éltek az alapítvány adta lehetőségei, s ők nemcsak a kereset, hanem egyéb szociális szempontok szerint is differenciálni tudnak, azaz, többlettámogatást tudnak odaítélni. Ma magasabbak a megélhetési árak és több a támogatásra szoruló, mint korábban. A támogatás összességében kevesebb, mint ami a férőhelyekhez szükséges lenne, és jóval kevesebb, mint amennyi a jelenlegi igény alapján kellene. A háromnegyed órás várakozásért Farkas Józsefné elnézését kérem, remélve, hogy a jövőben elégedett vendégként is találkozhatunk vele. Agárdi János irodavezető, Kecskemét, Kossuth tér 3. VÁLASZOL A VOLÁN Miért drágább a buszon? A Petőfi Népe június 29-ei számában Drága és még drágább című cikk a menetjegyváltási lehetőséget kifogásolja, majd felveti, hogy a buszon vásárolt jegy miért drágább? Tájékoztatom az olvasókat arról, hogy Kecskeméten 134 bizományosnál lehet menetjegyet vásárolni, és ezeknek a számát bővíteni kívánjuk. Az elővételben váltott menetjegy alacsonyabb árát indokolja, hogy aki elővételben több jegyet vásárol egy későbbi le- utazás reményében, illetve szándékával, az ezt olcsóbban tehesse meg. Ugyanakkor a forgalom lassulásának elkerülése érdekében a jövőben sem szeretnénk ösztönözni az autóbuszon történő menetjegyváltást, ezt csak mint többletlehetőséget kívánjuk biztosítani, a korábbi igényeknek megfelelően. Hunyadi Szabolcs
