Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-27 / 149. szám
1994. június 27., hétfő A határőrség napján 5 Szent László napja a határőrök ünnepe Zsúfoltság a tompái határon • A törökök inváziója tovább növeli a határok zsúfoltságát. A gyökereket balgaság elvagdosni. A história sem csak arra jó, hogy szüntelenül értéket kovácsoljunk belőle mások vagy valami ellen. Bizony akadnak fontos, valóban érvényes tanulságai. Például az, hogy országunkban, a Kárpát-medencében, Kelet és Nyugat határán mindig is fontos volt a határőrizet. Tanulság rá, hogy a majd negyven évnyi hatalmi viszálykodás után, a nehéz „kül- és belpolitikai helyzetben” trónra lépő, rendkívüli tehetségű lovagkirály, I. László egyik első dolga volt törvénybe foglalni a határispánok és határőrök kötelességeit. Úzok- kal, besenyőkkel, kunokkal, a német-római császárral szemben sikeresen hadakozva, városokat alapítva a nagy király azután országát sikeresen megerősítette, európai hatalommá tette. Az 1077-es törvényre, s alkotójára, a honvédő, országszilárdító lovagkirályra, Szent Lászlóra emlékezve ünnepük neve- napján, június 27-én a Határőrség Napját. Különös büszkeséggel, hiszen már e kilencszáz esztendősnél idősebb latin szövegben magyar szóval jelölik a végek vitézeit, írván: ők, akiket A Hercegszántói Határőr Ki- rendeltség 1992. november l-ével kezdte meg a hivatásos határőrizetbe történő átállást, melyet a mai szervezeti forma kialakításával tavaly április l-ével befejezett. Az átállást nehezítette a délszláv válság elmélyülése, s az ezzel kapcsolatos ENSZ-embargó betartásának ellenőrzése. Az elmúlt másfél év tapasztalatairól Szabó Róbert őrnagyot, a kirendeltség vezetőjét kérdeztük.- Hivatalos állományunkat a környékbeli településekből toboroztuk. Az ifjú őrmesterek zöme elfogadta a határőrpálya nehézségeit, nemcsak munkalehetőségnek tekintik a szolgálati faladatok teljesítését. Az átszervezés óta a kirendeltség hivatásos járőrei 108, zömével külföldi jogsértő személlyel jártak el. A migrációs folyamat hatásai befolyásolják tevékenységünket, egyre több munkát adnak az állománynak. Működési területünkön jamaikai, libériái, Szomáliái, nigériai, dél-afrikai, valamint román határsértők kerültek elfogásra. A tél folyamán például András Róbert őrmester a kora hajnali órákban portyázás közben a hóesésben friss lábnyomokat észlelt. A nyomokat több 100 méteren követve, egy nádasba érve három férfit talált derékig beszakadva a jégbe. A libériái állampolgárok annyira áthúltek, hogy rögtön kórházba kellett szállítani őket. De azt is el kell mondanom, hogy a lakosság és a kirendeltség járőreinek kapcsolata nagymértékben hozzájárul az eredményes határőrizethez. Kiss József például több alkalommal tett bejelentést, amely a nép nyelvén „ewröknek” neveznek... A szilárd határőrizet fontosságát ma is elismerjük. Országunk maradt, ahol volt: a Keletet a Nyugattal összekötő történelmi országutak csomópontjában. Ennek minden előnyét élvezve, és némely kétségtelen hátrányát elszenvedve. Tavaly 114 millió utas, 36 millió jármű kelt át az államhatáron, s haladt jelentős része keresztül az országon. Hoz ez hasznot szépen, szerez nekünk barátokat, de a forgalom árnyaként megjelenik a határokon átnyúló nemzetközi bűnözés, a mindenféle kártékony csempészet. Tavaly 476 nagyértékű lopott gépkocsit tartóztattak fel a határátkelőhelyeken, az idén nyolc esetben 200 kilónyi kábítószert fogtak meg, szedtek ki „békés turisták” kocsijából robbanóanyagot, kézigránátot, fegy- vereket. S akkor még nem szóltunk az újkori népvándorlásról, gazdasági migrációról: évente vagy harmincezren kívánnak illegálisan belépni az országba, vagy innen Nyugatra továbbhaladni. A magunk biztonságát, de nemzetközi tekintélyünket is szolgálja a Határőrség, amikor rendkívül jó eredígy eredményes akcióval zárult. Beszélgetésünk alatti szolgálatváltáskor lehetőség nyílt két járőrrel szót váltanom. Mészáros Máté törzsőrmester elmondta, hogy 12 évig dolgozott a helyi szövetkezetben. Nem bánta meg, hogy jelentkezett hivatásos határőrnek. A szolgálat ellátása nagy fegyelmet követel, de több szabad ideje marad - hiszen az éjszakai járőrözés után nappal többet tud együtt lenni gyermekeivel. Mészáros Ferenc főtörzsőrmester hitvallása: - Én itt nőttem fel Hercegszántón. Már gyermekkoromban nagyon vonzódtam a határőrséghez. Ha tehettem, a szolgálatot tejesítő kiskatonák- kal beszélgettem. Az iskolában tagja voltam a határőrszakkörményekkel akadályozza az illegális népvándorlást, sikerrel fellép az embercsempészek ellen. Közvéleménykutatások adatai szerint a lakosság nagy része szigorúbb határellenőrzést, határőrzést kívánna. Némelyek enyhébbet, mondván, hogy a beutazáshoz szükséges feltételek hiányában talán nem kellene hétszázvalahány ezer embert visszafordítani a határról, s hogy Nagylaknál, Biharkeresz- tesnél a török inváziók idején lehetne gyorsabb az átléptetés. A tavalyi év végén módosított alkotmány, a honvédelmi, a május elsején életbe lépett „idegenrendészeti” s némiképp a rendőrségről szóló törvény is pontosan megjelöli a határőrség szerepét, kötelezettségeit és jogosítványait. Mondják, nem könnyű ezeknek is megfelelve hatékonynak és eredményesnek lenni. De mindenütt (Nyugat) Európában így szokás, s mi arrafelé törekszünk. Elfogulatlan nyugati szakértők szerint legalább határőrizetünk már megfelel a szigorú EK-normáknak. Egyébként pedig 1077 óta ugyan mikor volt könnyű vagy könnyed feladat Magyarországon a határőröké? Sz.J.J. nek. Nagyon sok versenyen, rendezvényen vettünk részt. Édesapám önkéntes határőr volt. Gondolom, így nem meglepő, hogy a sorkatonai szolgálatot is a határőrségnél töltöttem le. Szerencsém van, hogy itt a községben teljesíthetek hivatásos szolgálatot. Én ezt hivatásnak érzem, és hivatástudatból vállaltam a határőrizeti feladatok ellátását. - fejezte be gondolatát a mosolygós fiatalember. A látogatás végén jó volt hallani Szabó Róbert véleményét, miszerint az átállási nehézségek után biztatónak látja a határrendészeti hivatás jövőjét, az állomány hozzáállása, szelleme garanciája lehet a hosszú távú eredményes tevékenységnek. Tölgyesi Gábor A benzinnel való üzletelés igen megnövelte a tompái határátkelő forgalmát, mely a jugoszláv és a török vendégmunkások szabadságolása következtében még nagyobb lesz. Az átkelőhöz vezető 53-as főút utolsó kilométerei mellett kialakult és még fokozódó nehéz helyzet miatt Tompa önkormányzata fórumot hívott össze. Ebben az ügyben érintett lakosság és vállalkozók, a község vezetői, a rendőrség, a pénzügyőrség, a határőrség és a közúti igazgatóság képviselői vettek részt. Megnyitójában a polgármesterasszony, Lengyelné László Veronika elmondta, hogy a probléma közös orvoslását kérik és várják a meghívottaktól. Ismertette, mit tett és mit bír még vállani az önkormányzat az átkelő ügyében. Arról is szólt többek között, hogy a főút és annak keleti oldalán húzódó házsor közötti földutat hamarosan megjavíttatják, és a rendőrség javaslatára a nélkülözhető feljárókat megszüntetik, hogy ne bírjanak a benzinnel üzletelők a kilépésre várakozó járművek közé felhajtani. Felhívta a lakosság és a vállalkozók figyelmét, hogy tartsanak rendet, tisztaságot épületeik körül. Többen felszólaltak a lakosság és a vállalkozók köréből. Elpanaszolták, hogy a sokszor több kilométer hosszan várakozó járművektől nehezen bírnak közlekedni. Az ott lakók gyakran szinte el vannak zárva a világtól. Az útszakaszon sok a közlekedési szabálytalanság, a beleset, kevés a rendőr. Nincs kerékpárút, pedig nagyon kellene. A gyermekeket, időseket nem lehet felügyelet nélkül az útra engedni. Kevés a kuka, sok az utasok által eldobált szemét. Nincs nyilvános WC, a házak előtt végzik a dolgukat a várakozók, s ivóvízért is a házakhoz járnak be. Javasolták, hogy fel- Érzékeltük, hogy az idei igen bonyult esztendő lesz - nyilatkozta Kátai József ezredes, a kiskunhalasi határőr-igazgatóság vezetője -, de sokkal nehezebb lett, mint gondoltuk, s ez már az első félévhez közeledvén egyértelműen kijelenthető. Feszített tempót diktál az élet. A volt Jugoszlávia történéseivel összefüggésben most sem zárható ki, hogy még komolyabb erőfeszítések előtt állunk. Találgatásoknak nincs értelme, de tény, hogy az idei közel 1500 határsértő felbukkanása nem sok jóval kecsegtet. Németh Károly alezredes, az igazgatóság határőrizeti- és vé- delmiosztály-vezetője részletesen is szolgált adatokkal.- A mozgás elsősorban országunk felé irányul, s az elkövetők többsége a volt Jugoszláviából érkezik. Érdekes, hogy nem a zöldhatár a kedvelt célpont. A határátkelőkön viszont a legrafináltabb módszerektől, a sőbb intézkedéssel szüntessék meg a benzinkihordást. A határőrség is segítsen a rendfenntartásban. Növeljék a határátkelő áteresztő képességét, kérték, legyen mindig elég rendőr az útszakaszon, és szigorúbban intézkedjenek, segítsék a területen lakók és az ott dolgozók közlekedését. A feljárók megszüntetésével többen nem értettek egyet. Varga Józsefné azt kérdezte, mikorra várható az községet elkerülő útszakasznak a határátkelőig való meghosz- szabbítása, mert az igazi megoldást annak kiépítése jelentené. A határátkelő parancsnoka, Varga Lajos alezredes elmondta, hogy folynak tárgyalások a benzinkivitel megszüntetése végett, de döntés még nem született az ügyben. Egyelőre itt is az van érvényben, hogy a magyar állampolgár annyiszor mehet külföldre, ha rendben leggyengébb útiokmány-hami- sításokig szinte minden fajta trükkel próbálkoznak. Mindezt, s a több mint egymilliós forgalmat figyelembe véve úgy vélem, hogy a 90 százalékos határőrizeti eredményesség elfogadható úgy a közvélemény, mint a határőrök számára. Ugyancsak tőle hallottuk, hogy továbbra is a menő, nagy üzemanyagtartályú gépkocsik téblábolnak - nem véletlenül - az átkelőkön. Igaz, a várakozási idő sem mindig egyforma.- Hétvégeken lényegesen eltérhet az átlagtól a forgalom - állítja -, de „normális” hétköznapokon legfeljebb 1-2 órai várakozásról lehet szó. S talán a becsületes utast nem is érdekli bizonyos ellenőrzésekkor, hogy azért már az idén 50 fölött volt a határállomásainkon felfedett lopott gépkocsik száma. Szinte lehetetlen a forgalmat prognosztizálni. Furcsán hangzik, de az elvárások, szokások, vannak az okmányai, ahányszor akar, és tele tankkal. A határát kelést nem bírják gyorsítani, mert a jugoszláv oldal nem bír el nagyobb ütemet. A halasi rendőrkapitányság képviselője, Fazekas Sándor alezredes ígérte, hogy a nap 24 órájában lesz rendőri felügyelet a kritikus szakaszon, és szigorúan fognak intézkedni. A hatő- rőrök is segítenek a rendfenntartásban az előzetes tanácskozáson tett ígéreteik szerint. A polgármesterasszony ko zölte, hogy az önkormányzatnak kevés a pénze a határátkelő fejlesztésére. Örülnének, ha vállalkozási alapon épülne az lit mellett vizesblokk. A szemeteskukák sajnos időnként eltűnnek, ezek pótlása is sokba kerül. Az elkerülő űt meghosszabbítása ügyében az új kormányhoz újabb folyamodványt fognak beadni, biztosat nem tud mondani. K.B. tapasztalatok összegzése meglehetősen nehéz. Ráadásul csak a kétségtelenül meglévő hiányosságok szúrnak szemet a közvéleményben. Azt néhányan kevésbé tartják illőnek, hogy manapság a nemzetbiztonsági érdekek is előtérbe kerültek. Érthetően bizonyos dolgokról alig, vagy egyáltalán nem esik szó. Elég azonban a már ismert kábítószer- és fegyvercsempészet néhány, a 172 kilométeres kiskunhalasi határszakaszon felfedett esetére gondolnunk. Nem szóltunk a migrációs problémákról, az embercsempészetről, vagy éppen a határőröket ért fegyveres támadásokról. Kátai ezredes summázata: „Az élet rendkívüli módon felgyorsult, összefolynak a napok, előfordul, hogy még igazából nem is tudtuk élvezni egy-egy siker ízét, már új esemény robban be a határőrök életébe. S ez egyszer jó, másszor sajnos kellemetlen. M.T. Eredményes határőrizet Hercegszántón 9 Kanizsai Mihály őrmester és Zana Ferenc határőr. Továbbra sem lesz könnyebb a dolguk A végek igen gyakran végtelennek tűnő szakaszain 9 Az úttalan utakon szolgálatot teljesítő határőrök aligha képzelhetők el hü társaik nélkül. (Kovács Gy. László felvétele) A járőrök négylábú társai A határőrségnél már kezdettől alkalmaztak lovakat a végek vigyázói. Ám a technikai forradalom, a motorizáció már a határon is kezdte háttérbe szorítani az „egylóerős” négylábúa- kat. Azután a legközelebbi múlt, napjainkban is folyamatban lévő változásai a lótartás végleges megszűnését jelezték; a derék hátasokat, a vonathá- mosokat megbecsülök bánatára. Lehet, hogy az utolsó pillanatban, de szemléletváltás jött, sőt! Országot nem, de egzisztenciát - mint kiderült - lehetett szerezni akár egy lóért. Persze nemcsak az idegenforgalom, a szórakozás, sport és pihenés került számításba, s főleg pedig nem a Határőrségnél. Ott menni kell, amúgy határvadászosan. Meg-megállva, közben figyelni a neszeket, hogy a járőr rejtve, fedve maradjon, de a határőr előtt semmi titokká ne váljon. Tegye meg valaki ugyanezt autóval, esetleg másként kis robogóval (!?) Az egyik erre, a másik meg arra hivatkozott. A ló, ha szakít is a gyepből, vagy a patája felvágja a talajt, beheged az gyorsan. Sűrű járhatatlan erdőben vagy a hóban aligha képzelhető el „társ” nélkül a határőr. Volt és még lesz is „paripa” a Határőrségnél, no nem nosztalgiából, hanem a célszerűség kedvéért. Ezért a testület halasi lovasiskolájában Dózsa Károly alezredes, parancsnok és munkatársai tevékenyen dolgoznak ló és gazdája sikeres felkészítéséért. M.T. Az összeállítás az Országhatár, a Határőrség képes hetilapja szerkesztőségének közreműködésével készült.
