Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-29 / 151. szám
1994. június 29., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Egyre több és egyre felháborodottabb hangú levelet kapunk Kecskemét köztisztaságával kapcsolatban. A „lavinát” az a levél indította el, amelyet néhány hete közöltünk és'-amelynek feladója a többi között a Népi Iparművészeti Múzeum és környéke áldatlan állapotával foglalkozott. Noha magunk is tisztában vagyunk azzal, miszerint a legtöbbet maguk a város lakói tehetnének környezetük tisztasága érdekében, vannak azonban olyan ügyek, amelyeket csakis az önkormányzat oldhatna meg. Ugyancsak nagy visszhangot váltott ki az az izsáki kezdeményezés, amelynek megszövegezői a halálbüntetés visszaállítását szeretnék elérni, éppen egy ottani tragédia kapcsán, országos aláírásgyűjtő kampányt kezdeményezve. Természetesen - anélkül, hogy állást foglalnánk az ügyben - az ezzel kapcsolatos leveleket is közreadjuk. Várjuk további írásaikat. A szerk. Forgalomlassítást másképpen Kecskeméten a széchenyivá- rosi orvosi rendelő mögötti útszakaszt több mint egy évtizede teljesen lezárták az átmenő forgalom elől. Már nem is emlékszem, hogy akkor mivel indokolták az útlezárás szükségeségét, de arra igen, hogy a lakók nem teljes egyetértéssel fogadták azt. Ezt bizonyította a közhangulat, meg a betonelemekből összeállított barikád időnkénti illegális megbontása. Az itt élő embereknek (tízezreknek) otthonuk ez a városnegyed, ezért tekintenek még ma is j^ragos szemmel a műszakitól „kissé” eltérő megoldásra. Továbbra is értetlenül állnak a ténnyel szemben. Ha azért zárták volna le az útszakaszt, mert később mellette épült meg a játszótér, ezt több helyen is megtehették volna. Itt van mindjárt az Akadémia körút és az említett út találkozásánál lévő másik játszótér, amely még veszélyesebb, mivel egész területe az út felé lejt, s ebből adódóan köny- nyen kigurulhat a labda az úttestre. Az említett „mű” stílustalan, esztétikai szempontból ízlésromboló, s az itt lakók ezt kénytelenek nézni nap mint nap, ha kilépnek az utcára. Talán nincs is hasonló megoldás az országban, de ez nem szolgálhat vigaszul. Tisztelt önkormányzati illetékesek! Kérem, szíveskedjenek felülbírálni az akkori döntést, melyet több tény is indokol, illetve alátámaszt. Ezek az alábbiak. A játszótér nem annyira látogatott, mint gondolták azt a megépülésekor. De az is lehetséges, hogy a játszótéri felszerelések magas elhasználódási foka vonzza kevésbé a gyerekeket. A pártház sincs már a közelben, mely különös csendet igényelt. Azóta feltalálták és sikerrel alkalmazzák az úgynevezett fekvőrendőrt, mellyel akadályoztatás nélkül is lassítani lehet a forgalmat. Tehát lényegesen megváltoztak az akkori viszonyok, ezért időszerűvé válna a felülvizsgálat. Lédeczi József, Kecskemét Vadfüvek a Annyit írnak mostanában a vadkender és egyéb gaznövények ártalmairól, hogy óhatatlanul is arra figyel az ember, hol található ilyen a városban - kezdte mondanivalóját K. Sándor kecskeméti olvasónk, aki telefonon hívott fel bennünket. Elmondta, hogy senki nem figyelt fel még arra, hogy például a Batthyány utca bal oldalán, a megyei rendőrkapitányság épülete után, a gyógyszer- tár mögött milyen zavartalanul tenyészik a vadfűország. Itt ugyanis régebben az építőknek Zűrzavaros Felháborodva vettem tudomásul, hogy a lakásomat hívtam és egy automata megszólalt: a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Először arra gondoltam, központilag szerelnek valamit. Később is ugyanazt a szöveget hallottam. Felhívtam a 03-at, amely közölte, díjtartozás végett kikapcsolták a készülékemet. Még aznap délután bementem a Matáv kecskeméti ügyfél- szolgálati irodájába, bemutattam csekkjeimet, hogy nincs díjtartozásom. Miután a gépbe beütötték a telefonszámomat, közölték, hogy a januári és a februári számláimmal elmaradtam 2 263 forinttal és 1215 forinttal. Váltig mutogattam a csekkjeimet, hogy a januári nem is 2 263 forintról szól, hanem 1129 forintról, amit a februárival együtt befizettem. Az ügyintéző felhívott valakit, hogy ő sem érti, hiszen a számla be van fizetve. Vártam türelemmel. Vége volt a telefonbeszélgetésnek, s arról tájékoztatott az ügyintéző, hogy tavaly nekem volt egy számlareklamációm, amit a szegedi igazgatóság elutasított és a fennmaradó hátralékot a januári számlához rakták. Ezt idáig meg is értettem, a reklamációmra a választ már régóta vártam. Igen ám, de semmiféle tájékoztatást, értesítést vagy elutasító levelet (határozatot) nem központban volt egy felvonulási épülete, de miután befejezték a munkát, természetesen eltávoztak, majd nem sokkal ezt követően elvitték az épületet is. A faház helyét azonban felverte a gaz, senki nem törődik vele, szabadon tenyészik mindenféle fű, virágzik, szórja a magját, ami „biztató” arra nézve, hogy jövőre szintén megtalálhatjuk majd ezeket a növényeket. Nincs városi kertész Kecskeméten? Mert ennek az eltüntetése véleményünk szerint már nem igényelne nagy ösz- szeget. ügyintézés kaptam. A csekk januárban 1129 forintról szólt, nem 2 263, tehát még csekket sem kaptam a különbözetről. Az ügyintéző tájékoztatott, hogy „nem kereste” felirattal a levél visszajött. Persze, hogy nem kerestem, ha nem kaptam értesítőt, hogy kiváltsam a postán. Ezt a választ várom már ezer éve, de nem gondoltam, hogy ilyen drasztikus módon fogják elintézni a reklamált, fennmaradó összeget, amit be fogok fizetni, de nem értek vele egyet. Ugyanis a részletes számláimmal, amit rendszeresen kérek (és ezért természetesen még külön fizetek is), be tudtam bizonyítani (pontosabban nem tudtam), hogy a 24-szer hívott svédországi hívásunk sikertelen volt, hiszen aki hívta, félretárcsázott, 24-szer rossz számot hívott. El tudják képzelni, hogy Svédországot percenként hívnánk? A szegedi igazgatóság elutasító határozatát nem ismerem, de amit a Gyenes úrtól kaptam, abban az szerepelt, hogy a félretárcsázott szám vagy számítógépre vagy telefaxra volt kapcsolva. Vagy...lényeg, hogy fizetnem kell. Tarjányi Lászlóné, Kecskemét, Kodolányi J. u. 1. (Olvasónk levelét elküldtük a Matáv Bács-Kiskun megyei üzemvezetőjének, Gyenes Gézának. Válaszlevelét a jövő szerdán közöljük. A szerk.) INNEN INDULTAK UTOLSÓ ÚTJUKRA Legalább egy táblát megérdemelnének Hosszú ideje folyik a vita Kecskeméten arról, hogy emléktáblát kellene állítani a második világháborúban értelmetlenül elpusztult kecskeméti 7. gyalogezred I. zászlóalja katonáinak. A vita talán nem is arról folyik, hogy kell-e emléktábla, hanem arról, hogy ki állítsa és honnan vegyék hozzá a pénzt. Én mint az oly kevés túlélők egyike, aki magam is az említett zászlóalj katonája voltam, úgy érzem, volt társaim legalább egy táblát megérdemelnének. Sokszor elmegyek a most üresen álló Ferenc József laktanya mellett Kecskeméten. I- lyenkor előjönnek az emlékek, hiszen ebbe az épületbe léptem be 1941. október 13-án reggel nyolc órakor, kopasz fejjel, katonaládával. Elbúcsúztam a civil ruhától és a civil élettől és csak 1953. augusztus 20-án, szintén kopaszon vettem fel a kapott civil ruhát, ami kissé bőre volt szabva. Természetesen eszembe jut az is, hogy az értelmetlen háború áldozatai közül nagyon sokan innen indultak el utolsó útjukra. Nem írom le a Don menti Mindig átolvassuk A lapnak régi előfizetői vagyunk. Igen kedvelt a családban és nagyon jó érzés, hogy korán reggel már a postaládában van. Szeretném megköszönni ezt a kézbesítőnek, akinek a nevét sajnos nem tudom, hiszen mindössze csak egyszer találkoztam vele, a júniusi előfizetéskor. Igaz, ő sokáig hiába keresett, mert nem voltunk otthon. Ugyanis a napi munka után kertészkedünk és este 8-9 között érünk haza. Egyszer szólt a férjem, hogy nem fogunk újságot kapni, mert már 27-e van és még nincs kifizetve. Ekkor én megpróbáltam kilesni az újságost, de nem bíztam benne, hogy még ki lehet fizetni. De a fiatalember minden gondolkodás nélkül átvette a pénzt, a csekket pedig másnap - ahogyan ígérte - a postaládában találtam. Nagyon örültünk, hogy a lapról nem kell lemondani, mert a sok munka után mindig átolvassuk és sok tanulságos dolgot találunk benne. És most pedig szeretnék egy esernyőt kérni, ha még van lehetőség rá. Olvastam az újságban, hogy az előfizetőknek olcsóbban tudnak küldeni. Ha megengedi a lehetőségük, egy darab női ernyőt szíveskedjenek küldeni, amit előre is köszönök. A kézbesítőnek még egyszer megköszönöm a lelkiismeretes munkát, a lap minden munkatársának, szerkesztőjének további sok sikert és jó egészséget kíván: Tóth János és családja, Kiskunfélegyháza, Szentesi út 53. (A kért esernyőt napokon belül megkapja a kézbesítőtől és természetesen női ernyőt fog kapni az ön által kiválasztott színben. - A szerk.) harcokat, azt már sokan megtették. Csak azt, hogy 1944. október 30-án már orosz, illetve szovjet fogságban voltunk Munkács mellett, amikor egy tiszt elengedett bennünket, mondván: vojna kaput, pasli doma! Az I. zászlóalj szétszórtan, vasúti töltések mentén indult hazafelé. A szabadság azonban nem sokáig tartott, mert Nyírbátor térségében megkezdődött a begyűjtés, majd onnan gyalog Debrecenbe mentünk. Közben a tömeg nem csökkent, hanem nőtt, mert mindenki elhitte, hogy Debrecenben megkapja az igazolást és ezzel számára befejeződik a háború. Csakhogy nem ez történt. Debrecenben transzportokat állítottak össze és Foksányon keresztül irány a Dnyeszter partján lévő Benderi nevű település. A transzport létszáma kb. 3 ezer ember volt, közöttük a kecskeméti 7. gyalogezred I. zászlóaljának mintegy 300-400 tagja is. December 6-án érkeztünk Ben- deribe. Útközben vizet nem kaptunk és itt kanállal szedtük fel a havat, majd az egy kiloméA meggyilkolt izsáki fiatal- asszony szüleinek a Petőfi Népe június 10-ei számában megjelent felhívásához szeretnék csatlakozni. Vissza kell állítani a halálbüntetést, legalább addig, míg a mintának tekintett nyugat rendőrségének a létszámát, technikai és egyéb feltétedéit Magyarország nem éri el. Jó volna, ha Kecskeméten valaki, például egy nyugdíjas házaspár elvállalná a gyűjtőívek beszerzését és valahol azokat alá lehetne írni azoknak, akik akarják. Fel vagyok háborodva a dr. Györgyi Kálmán legfőbb ü- gyész június 17-ei nyilatkozatában elhangzottakon. Az igazságszolgáltatás területén dolgoznak, igazán ismerik a bűnözőtípusokat, s tudhatnák, hogy az egyetlen visszatartó erő a halálbüntetés. Mégis politikai síkra tereli az ügyet, amikor kijelenti, hogy a halálbüntetés politikailag sem fogadható el. De hiszen a büntetés nem politikai ügy. Több nemzetközi megállapodásra is hivatkozik. A politikusoknak a megállapodások megkötésekor eszükbe kellett volna jutni, illetve fel kellett volna hívni a másik fél figyelmét arra, hogy a feltételek náA Bajai Áruház lakberendezési osztályán (Béke tér) körülbelül 500 ezer forint értékű bútort vásároltunk. A lakásban a sok esőzés miatt a szobák nedvességet kaptak, mivel még nem ott lakunk, s a körülbelül 110 ezer forint értékű étkezőgarnitúra asztala a nedvességgel megszívta magát, felhólyago- sodott, peremszélei leváltak. Bementünk az áruházba reklamálni, s kiderült, hogy tölgyfaasztal helyett mást kaptunk. Az térré lévő Dnyeszterből lajttal horták a vizet. Hamarosan felütötte fejét a vérhas, a tífusz, a tüdőbaj és 1945 tavaszára kb. 700-an maradtunk a négyezerből. Ott pusztult el a kecskeméti zászlóalj szinte teljes állománya is. A fogság tragédiáját nem lehet leírni. A hazatértek szűkebb családi körben bizonyára elmondták, min mentek keresztül, de akik kint nyugszanak névtelenül, tömegsírban, azokról a hozzátartozók nem tudják, milyen körülmények között haltak meg. Emlékükre legalább egy táblát kellene állítani a Ferenc József laktanya falára. Ez ügyben legutóbb 1994 májusában fordultam a kecskeméti polgármesterhez, aki levelében arról tájékoztatott, hogy a laktanya műemlékké nyilvánítása nem ön- kormányzati feladat, azt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezheti, s az emléktábla elhelyezéséről is ez a hivatal gondoskodik. Hogy mikor? Erre nincs válasz. Id. Antalfalvi János, Kecskemét, Klapka utca 11. lünk még nincsenek meg a halálbüntetés eltörlésére. A közvélemény nem bízik a bíróságokban. A nálunk kiszabható legsúlyosabb büntetés az életfogytiglan szóló börtön, melyet nem minden emberölés esetén szabnak ki, de amely ténylegesen csak 20 év, sőt annál is kevesebb, ha „jól viselkedik” az elítélt. Jogállamban sem a ténylegesen kiszabott büntetést kell letölteni? Lassan ott tartunk, hogy egy rablógyilkosság elkövetőjét az elfogás után virággal üdvözlik. Az Alkotmánybíróságról a közvéleménynek rossz a véleménye. Ha demokrácia van, akkor hogy lehet az, hogy pár száz ember kérelmére (Halálbüntetést Ellenzők Ligája) azonnal összeül az Alkotmánybíróság és megállapítja, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Itt nem kell 50 ezer aláírás, elég néhány száz? Ahhoz viszont, hogy a törvényhozás napirendjére tűzze, az újságcikk szerint 50 ezer aláírás kell. Szeretném, ha levelem nyilvánosságra hoznák. Lehet, hogy erősen fogalmaztam meg a véleményemet, de ez az igazság. Nagy Istvánné, Kecskemét, Március 15. u. áruház igazgatónője nem hajlandó kicserélni. Most ott állunk, hogy van egy tönkrement asztalunk, aminek az értéke 30 800 forint volt, de használni nem lehet. Ebben a boltban, úgy látszik, az eladók nem képesítettek, különben nem vezetnék félre a vásárlót. Azt hisszük, hogy egy jó bútort veszünk, és mire használatba kerülne, tönkremegy. Kővári László, Baja, Remete u. 51. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Egy hajléktalan köszöneté B. J. a hajléktalanok kecskeméti otthonából kereste fel tegnap szerkesztőségünket; azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt megköszönhesse egy ó- rásmester jótékonyságát. Történt, hogy az úr karóracsatja leszakadt. Mit tehetett, bement az éppen útjába eső, a Centrum Áruház épületében dolgozó órásmester hölgyhöz, aki azonnal megjavította a csatot. B. J. megkérdezte, mennyibe kerül a javítás? Semmibe sem kerül, volt a válasz. B. J.-nek nagyon jólesett ez a gesztus. Hiszen hajléktalan és pénztelen. Színművész kérése Juhász Pál, a kecskeméti Katona József Színház színművésze telefonált szerkesztőségünkbe és segítségünket kérte: tegnap reggel a kecskeméti 7-es számú autóbuszon utazott. Amikor céljához megérkezett, felkapta az ülésre helyezett szatyrot és leszállt. Később jutott eszébe, hogy a szatyor alatt lévő kézitáskáját a járművön felejtette. A táskában másnak értéktelen, ám a tulajdonosnak pótolhatatlan okmányok, tárgyak voltak: vezetői engedély, tb.-kártya, kulcsok st. A művész úr elmondta, hogy mellette egy idősebb hölgy utazott, aki bizonyára észrevette az ottfelejtett táskát. Sajnos azonban a végállomáson nem adta le - mint ahogyan erről a feledékeny utas tájékoztatást kapott. Az a kérése, hogy vagy a színházban vagy a szerkesztőségben adja le a megtaláló a táskát. Visszakéri az iskolapénzt N. M. kecskeméti lakos tegnapi lapszámunk első oldalán olvasta a Botrány a vizsgaelőadáson című cikket, amely röviden arról szól, hogy a Nemzetközi Balettiskola vasárnapi vizsgaelőadása színvonalon aluli volt, egy tomabemutató- hoz hasonlított, s többen visz- szakövetelték a befizetett tandíjat és a meg nem kapott dressz árát. Olvasónk véleménye e- gyezik az említett cikkben leírtakkal. Eddig azt hitte, egyedül van ezzel a véleményével, s lám, most kiderült, hogy más szülők is átverve érzik magukat. Ő is azért íratta be kislányát ebbe a balettiskolába, hogy balettra tanítsák, de ebből nem lett semmi. Amikor rájött, hogy ez a munka nem egészen tisztességes, nem is vitte kislányát a foglalkozásokra. Ő is azon méltatlankodó szülők közé tartozik, akik visszakérik - visszakövetelik - az iskolapénzt.-rapiAz oldalakat szerkeszti: Gál Sándor A büntetés nem politikai ügy Tönkrement a drága asztal
