Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Egyre több és egyre felháborodottabb hangú levelet kapunk Kecskemét köztisztaságával kapcsolatban. A „lavinát” az a levél indította el, amelyet néhány hete közöltünk és'-amelynek feladója a többi között a Népi Iparművészeti Múzeum és környéke áldatlan ál­lapotával foglalkozott. Noha magunk is tisztában vagyunk azzal, miszerint a legtöbbet maguk a város lakói tehetnének környezetük tisztasága érdekében, vannak azonban olyan ügyek, amelyeket csakis az önkormányzat oldhatna meg. Ugyancsak nagy visszhan­got váltott ki az az izsáki kezdeményezés, amelynek megszövege­zői a halálbüntetés visszaállítását szeretnék elérni, éppen egy ottani tragédia kapcsán, országos aláírásgyűjtő kampányt kezdemé­nyezve. Természetesen - anélkül, hogy állást foglalnánk az ügyben - az ezzel kapcsolatos leveleket is közreadjuk. Várjuk további írásaikat. A szerk. Forgalomlassítást másképpen Kecskeméten a széchenyivá- rosi orvosi rendelő mögötti út­szakaszt több mint egy évtizede teljesen lezárták az átmenő for­galom elől. Már nem is emlék­szem, hogy akkor mivel indo­kolták az útlezárás szükségesé­gét, de arra igen, hogy a lakók nem teljes egyetértéssel fogad­ták azt. Ezt bizonyította a köz­hangulat, meg a betonelemek­ből összeállított barikád időn­kénti illegális megbontása. Az itt élő embereknek (tízez­reknek) otthonuk ez a városne­gyed, ezért tekintenek még ma is j^ragos szemmel a műszaki­tól „kissé” eltérő megoldásra. Továbbra is értetlenül állnak a ténnyel szemben. Ha azért zár­ták volna le az útszakaszt, mert később mellette épült meg a ját­szótér, ezt több helyen is meg­tehették volna. Itt van mindjárt az Akadémia körút és az emlí­tett út találkozásánál lévő másik játszótér, amely még veszélye­sebb, mivel egész területe az út felé lejt, s ebből adódóan köny- nyen kigurulhat a labda az út­testre. Az említett „mű” stílustalan, esztétikai szempontból ízlés­romboló, s az itt lakók ezt kény­telenek nézni nap mint nap, ha kilépnek az utcára. Talán nincs is hasonló megoldás az ország­ban, de ez nem szolgálhat viga­szul. Tisztelt önkormányzati ille­tékesek! Kérem, szíveskedjenek felülbírálni az akkori döntést, melyet több tény is indokol, il­letve alátámaszt. Ezek az aláb­biak. A játszótér nem annyira láto­gatott, mint gondolták azt a megépülésekor. De az is lehet­séges, hogy a játszótéri felszere­lések magas elhasználódási foka vonzza kevésbé a gyereke­ket. A pártház sincs már a kö­zelben, mely különös csendet igényelt. Azóta feltalálták és si­kerrel alkalmazzák az úgyneve­zett fekvőrendőrt, mellyel aka­dályoztatás nélkül is lassítani lehet a forgalmat. Tehát lényegesen megváltoz­tak az akkori viszonyok, ezért időszerűvé válna a felülvizsgá­lat. Lédeczi József, Kecskemét Vadfüvek a Annyit írnak mostanában a vadkender és egyéb gaznövé­nyek ártalmairól, hogy óhatat­lanul is arra figyel az ember, hol található ilyen a városban - kezdte mondanivalóját K. Sándor kecskeméti olvasónk, aki telefonon hívott fel ben­nünket. Elmondta, hogy senki nem figyelt fel még arra, hogy pél­dául a Batthyány utca bal olda­lán, a megyei rendőrkapitány­ság épülete után, a gyógyszer- tár mögött milyen zavartalanul tenyészik a vadfűország. Itt ugyanis régebben az építőknek Zűrzavaros Felháborodva vettem tudo­másul, hogy a lakásomat hívtam és egy automata megszólalt: a hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. Először arra gon­doltam, központilag szerelnek valamit. Később is ugyanazt a szöveget hallottam. Felhívtam a 03-at, amely közölte, díjtartozás végett kikapcsolták a készülé­kemet. Még aznap délután bemen­tem a Matáv kecskeméti ügyfél- szolgálati irodájába, bemutat­tam csekkjeimet, hogy nincs díjtartozásom. Miután a gépbe beütötték a telefonszámomat, közölték, hogy a januári és a februári számláimmal elmarad­tam 2 263 forinttal és 1215 fo­rinttal. Váltig mutogattam a csekkjeimet, hogy a januári nem is 2 263 forintról szól, ha­nem 1129 forintról, amit a feb­ruárival együtt befizettem. Az ügyintéző felhívott vala­kit, hogy ő sem érti, hiszen a számla be van fizetve. Vártam türelemmel. Vége volt a tele­fonbeszélgetésnek, s arról tájé­koztatott az ügyintéző, hogy ta­valy nekem volt egy számlarek­lamációm, amit a szegedi igaz­gatóság elutasított és a fennma­radó hátralékot a januári szám­lához rakták. Ezt idáig meg is értettem, a reklamációmra a vá­laszt már régóta vártam. Igen ám, de semmiféle tájé­koztatást, értesítést vagy eluta­sító levelet (határozatot) nem központban volt egy felvonulási épülete, de miután befejezték a munkát, természetesen eltávoztak, majd nem sokkal ezt követően elvit­ték az épületet is. A faház he­lyét azonban felverte a gaz, senki nem törődik vele, szaba­don tenyészik mindenféle fű, virágzik, szórja a magját, ami „biztató” arra nézve, hogy jö­vőre szintén megtalálhatjuk majd ezeket a növényeket. Nincs városi kertész Kecs­keméten? Mert ennek az eltün­tetése véleményünk szerint már nem igényelne nagy ösz- szeget. ügyintézés kaptam. A csekk januárban 1129 forintról szólt, nem 2 263, tehát még csekket sem kaptam a különbözetről. Az ügyintéző tá­jékoztatott, hogy „nem kereste” felirattal a levél visszajött. Per­sze, hogy nem kerestem, ha nem kaptam értesítőt, hogy ki­váltsam a postán. Ezt a választ várom már ezer éve, de nem gondoltam, hogy ilyen draszti­kus módon fogják elintézni a reklamált, fennmaradó össze­get, amit be fogok fizetni, de nem értek vele egyet. Ugyanis a részletes számláimmal, amit rendszeresen kérek (és ezért természetesen még külön fize­tek is), be tudtam bizonyítani (pontosabban nem tudtam), hogy a 24-szer hívott svédor­szági hívásunk sikertelen volt, hiszen aki hívta, félretárcsázott, 24-szer rossz számot hívott. El tudják képzelni, hogy Svédor­szágot percenként hívnánk? A szegedi igazgatóság eluta­sító határozatát nem ismerem, de amit a Gyenes úrtól kaptam, abban az szerepelt, hogy a félre­tárcsázott szám vagy számító­gépre vagy telefaxra volt kap­csolva. Vagy...lényeg, hogy fi­zetnem kell. Tarjányi Lászlóné, Kecskemét, Kodolányi J. u. 1. (Olvasónk levelét elküldtük a Matáv Bács-Kiskun megyei üzemvezetőjének, Gyenes Gé­zának. Válaszlevelét a jövő szerdán közöljük. A szerk.) INNEN INDULTAK UTOLSÓ ÚTJUKRA Legalább egy táblát megérdemelnének Hosszú ideje folyik a vita Kecskeméten arról, hogy em­léktáblát kellene állítani a má­sodik világháborúban értelmet­lenül elpusztult kecskeméti 7. gyalogezred I. zászlóalja kato­náinak. A vita talán nem is arról folyik, hogy kell-e emléktábla, hanem arról, hogy ki állítsa és honnan vegyék hozzá a pénzt. Én mint az oly kevés túlélők egyike, aki magam is az említett zászlóalj katonája voltam, úgy érzem, volt társaim legalább egy táblát megérdemelnének. Sokszor elmegyek a most üresen álló Ferenc József lakta­nya mellett Kecskeméten. I- lyenkor előjönnek az emlékek, hiszen ebbe az épületbe léptem be 1941. október 13-án reggel nyolc órakor, kopasz fejjel, ka­tonaládával. Elbúcsúztam a ci­vil ruhától és a civil élettől és csak 1953. augusztus 20-án, szintén kopaszon vettem fel a kapott civil ruhát, ami kissé bőre volt szabva. Természete­sen eszembe jut az is, hogy az értelmetlen háború áldozatai közül nagyon sokan innen in­dultak el utolsó útjukra. Nem írom le a Don menti Mindig átolvassuk A lapnak régi előfizetői va­gyunk. Igen kedvelt a család­ban és nagyon jó érzés, hogy korán reggel már a postaládá­ban van. Szeretném megkö­szönni ezt a kézbesítőnek, aki­nek a nevét sajnos nem tudom, hiszen mindössze csak egyszer találkoztam vele, a júniusi elő­fizetéskor. Igaz, ő sokáig hiába keresett, mert nem voltunk ott­hon. Ugyanis a napi munka után kertészkedünk és este 8-9 között érünk haza. Egyszer szólt a férjem, hogy nem fogunk újságot kapni, mert már 27-e van és még nincs kifi­zetve. Ekkor én megpróbáltam kilesni az újságost, de nem bíz­tam benne, hogy még ki lehet fizetni. De a fiatalember min­den gondolkodás nélkül átvette a pénzt, a csekket pedig másnap - ahogyan ígérte - a postaládá­ban találtam. Nagyon örültünk, hogy a lapról nem kell lemon­dani, mert a sok munka után mindig átolvassuk és sok tanul­ságos dolgot találunk benne. És most pedig szeretnék egy esernyőt kérni, ha még van le­hetőség rá. Olvastam az újság­ban, hogy az előfizetőknek ol­csóbban tudnak küldeni. Ha megengedi a lehetőségük, egy darab női ernyőt szíveskedje­nek küldeni, amit előre is kö­szönök. A kézbesítőnek még egyszer megköszönöm a lelkiismeretes munkát, a lap minden munka­társának, szerkesztőjének to­vábbi sok sikert és jó egészsé­get kíván: Tóth János és családja, Kiskunfélegyháza, Szentesi út 53. (A kért esernyőt napokon be­lül megkapja a kézbesítőtől és természetesen női ernyőt fog kapni az ön által kiválasztott színben. - A szerk.) harcokat, azt már sokan megtet­ték. Csak azt, hogy 1944. októ­ber 30-án már orosz, illetve szovjet fogságban voltunk Munkács mellett, amikor egy tiszt elengedett bennünket, mondván: vojna kaput, pasli doma! Az I. zászlóalj szétszór­tan, vasúti töltések mentén in­dult hazafelé. A szabadság azonban nem sokáig tartott, mert Nyírbátor térségében megkezdődött a begyűjtés, majd onnan gyalog Debrecenbe mentünk. Közben a tömeg nem csökkent, hanem nőtt, mert mindenki elhitte, hogy Debre­cenben megkapja az igazolást és ezzel számára befejeződik a háború. Csakhogy nem ez történt. Debrecenben transzportokat ál­lítottak össze és Foksányon ke­resztül irány a Dnyeszter part­ján lévő Benderi nevű település. A transzport létszáma kb. 3 ezer ember volt, közöttük a kecske­méti 7. gyalogezred I. zászlóal­jának mintegy 300-400 tagja is. December 6-án érkeztünk Ben- deribe. Útközben vizet nem kaptunk és itt kanállal szedtük fel a havat, majd az egy kilomé­A meggyilkolt izsáki fiatal- asszony szüleinek a Petőfi Népe június 10-ei számában megjelent felhívásához szeret­nék csatlakozni. Vissza kell állí­tani a halálbüntetést, legalább addig, míg a mintának tekintett nyugat rendőrségének a létszá­mát, technikai és egyéb feltéte­déit Magyarország nem éri el. Jó volna, ha Kecskeméten valaki, például egy nyugdíjas házaspár elvállalná a gyűjtőívek beszer­zését és valahol azokat alá le­hetne írni azoknak, akik akar­ják. Fel vagyok háborodva a dr. Györgyi Kálmán legfőbb ü- gyész június 17-ei nyilatkoza­tában elhangzottakon. Az igaz­ságszolgáltatás területén dol­goznak, igazán ismerik a bűnö­zőtípusokat, s tudhatnák, hogy az egyetlen visszatartó erő a ha­lálbüntetés. Mégis politikai síkra tereli az ügyet, amikor ki­jelenti, hogy a halálbüntetés po­litikailag sem fogadható el. De hiszen a büntetés nem politikai ügy. Több nemzetközi megálla­podásra is hivatkozik. A politi­kusoknak a megállapodások megkötésekor eszükbe kellett volna jutni, illetve fel kellett volna hívni a másik fél figyel­mét arra, hogy a feltételek ná­A Bajai Áruház lakberende­zési osztályán (Béke tér) körül­belül 500 ezer forint értékű bú­tort vásároltunk. A lakásban a sok esőzés miatt a szobák ned­vességet kaptak, mivel még nem ott lakunk, s a körülbelül 110 ezer forint értékű étkező­garnitúra asztala a nedvességgel megszívta magát, felhólyago- sodott, peremszélei leváltak. Bementünk az áruházba rekla­málni, s kiderült, hogy tölgyfa­asztal helyett mást kaptunk. Az térré lévő Dnyeszterből lajttal horták a vizet. Hamarosan fel­ütötte fejét a vérhas, a tífusz, a tüdőbaj és 1945 tavaszára kb. 700-an maradtunk a négyezer­ből. Ott pusztult el a kecskeméti zászlóalj szinte teljes állománya is. A fogság tragédiáját nem le­het leírni. A hazatértek szűkebb családi körben bizonyára el­mondták, min mentek keresztül, de akik kint nyugszanak névte­lenül, tömegsírban, azokról a hozzátartozók nem tudják, mi­lyen körülmények között haltak meg. Emlékükre legalább egy táb­lát kellene állítani a Ferenc Jó­zsef laktanya falára. Ez ügyben legutóbb 1994 májusában for­dultam a kecskeméti polgármes­terhez, aki levelében arról tájé­koztatott, hogy a laktanya mű­emlékké nyilvánítása nem ön- kormányzati feladat, azt az Or­szágos Műemlékvédelmi Hiva­tal kezdeményezheti, s az em­léktábla elhelyezéséről is ez a hivatal gondoskodik. Hogy mi­kor? Erre nincs válasz. Id. Antalfalvi János, Kecskemét, Klapka utca 11. lünk még nincsenek meg a ha­lálbüntetés eltörlésére. A közvélemény nem bízik a bíróságokban. A nálunk kiszab­ható legsúlyosabb büntetés az életfogytiglan szóló börtön, me­lyet nem minden emberölés ese­tén szabnak ki, de amely tény­legesen csak 20 év, sőt annál is kevesebb, ha „jól viselkedik” az elítélt. Jogállamban sem a tény­legesen kiszabott büntetést kell letölteni? Lassan ott tartunk, hogy egy rablógyilkosság elkö­vetőjét az elfogás után virággal üdvözlik. Az Alkotmánybíróságról a közvéleménynek rossz a véle­ménye. Ha demokrácia van, ak­kor hogy lehet az, hogy pár száz ember kérelmére (Halálbünte­tést Ellenzők Ligája) azonnal összeül az Alkotmánybíróság és megállapítja, hogy a halálbünte­tés alkotmányellenes. Itt nem kell 50 ezer aláírás, elég néhány száz? Ahhoz viszont, hogy a törvényhozás napirendjére tűzze, az újságcikk szerint 50 ezer aláírás kell. Szeretném, ha levelem nyil­vánosságra hoznák. Lehet, hogy erősen fogalmaztam meg a vé­leményemet, de ez az igazság. Nagy Istvánné, Kecskemét, Március 15. u. áruház igazgatónője nem haj­landó kicserélni. Most ott ál­lunk, hogy van egy tönkrement asztalunk, aminek az értéke 30 800 forint volt, de használni nem lehet. Ebben a boltban, úgy látszik, az eladók nem képesí­tettek, különben nem vezetnék félre a vásárlót. Azt hisszük, hogy egy jó bútort veszünk, és mire használatba kerülne, tönk­remegy. Kővári László, Baja, Remete u. 51. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Egy hajléktalan köszöneté B. J. a hajléktalanok kecske­méti otthonából kereste fel teg­nap szerkesztőségünket; azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt megköszönhesse egy ó- rásmester jótékonyságát. Tör­tént, hogy az úr karóracsatja le­szakadt. Mit tehetett, bement az éppen útjába eső, a Centrum Áruház épületében dolgozó órásmester hölgyhöz, aki azon­nal megjavította a csatot. B. J. megkérdezte, mennyibe kerül a javítás? Semmibe sem kerül, volt a válasz. B. J.-nek nagyon jólesett ez a gesztus. Hiszen hajléktalan és pénztelen. Színművész kérése Juhász Pál, a kecskeméti Ka­tona József Színház színművé­sze telefonált szerkesztősé­günkbe és segítségünket kérte: tegnap reggel a kecskeméti 7-es számú autóbuszon utazott. Amikor céljához megérke­zett, felkapta az ülésre helye­zett szatyrot és leszállt. Később jutott eszébe, hogy a szatyor alatt lévő kézitáskáját a jármű­vön felejtette. A táskában más­nak értéktelen, ám a tulajdo­nosnak pótolhatatlan okmá­nyok, tárgyak voltak: vezetői engedély, tb.-kártya, kulcsok st. A művész úr elmondta, hogy mellette egy idősebb hölgy uta­zott, aki bizonyára észrevette az ottfelejtett táskát. Sajnos azonban a végállomáson nem adta le - mint ahogyan erről a feledékeny utas tájékoztatást kapott. Az a kérése, hogy vagy a színházban vagy a szerkesztő­ségben adja le a megtaláló a táskát. Visszakéri az iskolapénzt N. M. kecskeméti lakos teg­napi lapszámunk első oldalán olvasta a Botrány a vizsgaelő­adáson című cikket, amely rö­viden arról szól, hogy a Nem­zetközi Balettiskola vasárnapi vizsgaelőadása színvonalon aluli volt, egy tomabemutató- hoz hasonlított, s többen visz- szakövetelték a befizetett tandí­jat és a meg nem kapott dressz árát. Olvasónk véleménye e- gyezik az említett cikkben leír­takkal. Eddig azt hitte, egyedül van ezzel a véleményével, s lám, most kiderült, hogy más szülők is átverve érzik magukat. Ő is azért íratta be kislányát ebbe a balettiskolába, hogy ba­lettra tanítsák, de ebből nem lett semmi. Amikor rájött, hogy ez a munka nem egészen tisztessé­ges, nem is vitte kislányát a fog­lalkozásokra. Ő is azon méltat­lankodó szülők közé tartozik, akik visszakérik - visszakövete­lik - az iskolapénzt.-rapi­Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor A büntetés nem politikai ügy Tönkrement a drága asztal

Next

/
Oldalképek
Tartalom