Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-11 / 110. szám

1994. május 11., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Több levelet kaptunk arra az írásra, amelyet május 4-én közöl­tünk, s amelynek írója azt kérdezi, miért dolgozott harminc évig? Egyik reagálást mostani összeállításunkban közöljük, a többieknek a jövő héten adunk helyet. Felhívjuk a figyelmet arra a levélre, amelyben egy asszony panaszolja: kórházban hunyt el a férje és szerinte az orvosok nem tettek meg mindent gyógyítása érdekében. A panaszos levelével egyidőben közöljük az időközben beszerzett orvosi választ is, s abból kiderül — megértve a feleség kétkedését — sajnos, az illető menthetetlen volt. Ismét jelentkezett egy olva­sónk, aki televíziót szeretne imádott nagymamájának, de erre saját erejéből nem képes. Az ilyen kérésnek természetesen helyet adunk, bízva olvasóink jóindulatában. Várjuk továbbra is leveleiket, lehetőleg teljes névvel és címmel ellátva. A Szerk. Szívműtéthez kérek segítséget Megértésüket kérem, hogy ilyen megalázó kéréssel zava­rom munkájukat, de a helyze­tem már nagyon rossz, úgy is mondhatnám, hogy kilátástalan. Azért mertem venni a bátorsá­got, mert 20 éve olvasom a Pe­tőfi Népét és nagyon sok segítő szándékú cikket olvastam már az újságban. Most én is az Önök segítségét kérem, mert másban már nem reménykedhetek. Én egy olyan fiatalember va­gyok, akit egy másik férfi ked­véért elhagyott a felesége. Van egy 6 éves kislányom, akit egyedül nevelek. Emellett gon­doskodnom kell édesapámékról is, mert betegek. Én dolgozok egy állami cégnél, de a fizeté­sem nagyon kevés, a napi meg­élhetésre is alig elegendő. De nem is ez a legnagyobb problé­mám, hanem az, hogy édesa­pám súlyos szívbeteg, akit mű­teni kellene, s ez olyan sok költ­séget róna a családra, hogy akárhogy is számolom, nem tu­dom elvállalni. Ezért kérem Önöket, közöl­jék a lapban, ha van az olvasók között olyan, aki hozzá tudna járulni apám gyógykezeléséhez néhány forinttal, az fizesse be az OTP kalocsai fiókjánál nyi­tott számlára. A számlaszám: 32502517-9. Számomra nagyon megalázó, hogy így kell segítséget kér­nem, de egyszerűen nincs más választásom. Vagy apámat ve­szítem el, vagy a volt feleségem veszi el tőlem a lányomat, amit nem élnék túl. Előre is nagyon köszönöm az Önök és az olva­sók segítségét. Imádkozom, hogy kérésem találjon meghall­gató szívekre. A nevem és a cí­mem megadom, de kérem, hogy az újságban ne közöljék, mert a szomszédok felismernének és nem tudom, hogy apám hogy viselné el ezt a szégyent. Tiszte­lettel: V. Z. Harta (Név és cím a szerk.-ben.) Alagút a szabadidőparkba? Kecskeméten a Nyíri utat és a Hetényegyházi utat összekötő új útszakasz alatt, az utat ke­resztező vasúti pálya előtt min­tegy harminc pedálhajtásnyira, van egy körülbelül 120 centimé­ter átmérőjű áteresz, melynek mindkét vége nyitott. Jó kis alagút ez a játszadozó gyere­keknek, akik nyáridőben ezen a csatornán keresztül bejuthatnak - és be is jutnak - az ősgyepről a szabadidőparkba. Az átereszen való átbújkálás veszélyekkel járhat. Ugyanis száraz időben a csatomafenéken 30-40 centiméteres iszapréteg van, most pedig víz található az említett helyen. A viszonylagos sötétben guggolva haladó gye­reket érheti vágásos vagy ijedt­ség miatti ütődéses sérülés, melynek hatására eszméletét veszítheti és az iszapba vagy a vízbe zuhanhat. Tudomásul kell venni, hogy a szabadidőpark ily módon való megközelítése csábítóan hat a gyerekek egy részére. Ezért mi­előbb lehetetlenné kellene tenni az ottani bújkálást, például egy vasrács beépítésével. Két évvel ezelőtt a Kecske­méti Televízióban már felhívták erre az illetékesek figyelmét, de azóta sem intézkedett senki. Lédeczi József, Kecskemét, Nyíri út 21. II. 79. Anyák napja Kígyóson A mintegy négyszáz lelket számláló kis tanyai település, Kígyós meghívta a szanki Nép­dalkört a május 1 -jei anyák napi rendezvényükre. Szentmisével kezdődött az egésznapos ren­dezvény, melyen a szanki ének­kar egyházi énekekkel mutatko­zott be. Mise után a régi iskolaépü­letben rendezett, a környék ha­gyományait bemutató kiállítást tekinthették meg a vendégek és vendéglátók. Fotókkal szemlél­tették e vidék múltbeli, küzdel­mekkel teli életét. Ezt követően közös ebéden vettek részt az ünneplők és ünnepeltek. Időközben gépkocsival el­hozták a már nehezen mozgó nagymamákat is. Lassacskán teljesen megtelt a kultúrterem és megkezdődött a műsor. Isko­lás gyerekek versikékkel és mondókákkal köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat. A szomszédos Zsana község gyermekei a Hófehérke és a hét törpe című mesejátékot adták elő, tündérszép kosztümökben. Aztán a kissé elérzékenyült szü­lők felvidítására valóságos ma­jálishangulatot teremtett a szanki Népdalkor. A késő dél­utáni órákig együtt daloltak az ünnepség résztvevői. Édesanyák napján az idő sem volt mostoha, a gyönyörű nap­sütés kitartott a meleg búcsuz- kodás pillanatáig. Bálint István, Szánk, Béke u. 70. Nagyon sokat dolgoztam Szeretnék hozzászólni a má­jus 4-én megjelent, Miért dol­goztam 30 évig? című cikkhez. Nem kívánok vitatkozni azon, hogy a 300 ezer dolgozó nyugdíjas szám helyes-e, de, hogy mindenkit egy kalap alá vesz, azzal igen. Én is, mint kisnyugdíjas, nagyon sokat dol­gozom, mert a nyugdíjamból nem tudok megélni. Ha így né­zem, én sem tudom, hogy miért dolgoztam 35 évig, miközben sok munkanélkülinek magasabb a segélye, mint a nyugdíjam. Ha tíz kezem lenne, arra is jutna munka, mert az eddigi munkám után megkeresnek. Higyje el, már én is szeretnék igazi nyugdíjas lenni, hogy át­adhassam a helyem a fiatalab­baknak, de sok fiatalt meg sem lehet tanítani úgy dolgozni, mint ahogyan engem megtaní­tottak az iskolában és fiatalko­romban a munkahelyemen. Nem tudom, Önnek mi a szakmája és miért nem kap munkát, de igen sok munkanél­küli nagyon válogat és kijelenti: bolond lenne dolgozni, amikor több a segély, mintha dolgozna. H. Sz. K., Kecskemét Miért halt meg egy beteg a belgyógyászaton? Számomra fájdalmas tragé­dia történt a kecskeméti Hollós József Kórház II. számú bel­gyógyászatán. Férjem, Rácz Pál 66. életévében meghalt az osz­tályon. Február 24-én reggel azt mondta nekem, fekete a széklete és a közérzete sem jó. El kell menni az orvoshoz, mondtam, mert a szurokszéklet nem jót jelent. Mivel aznap dél­után fontos tárgyaláson kellett résztvennie, másnap ment or­voshoz, de látszott rajta, hogy nehezére esik. Amikor hazajött, megkér­deztem tőle, kihívjam-e az or­vost? Azt válaszolta, hogy majd holnap, ha nem javul. Megivott egy pohár tejet és elaludt, majd este tíz órakor felébredt, nagyon szédült. Azonnal hívtam a men­tőket, akik perceken belül jöttek és bevitték a kórházba. Nem tudtam vele menni, mert én is beteg voltam. Pénteken a kiseb­bik fiam bement hozzá. A fér­jem gyomortükrözésen volt, de nem tudták megvizsgálni, mert megreggelizett. Kérdezem én, ha este tíz óra­kor bevisz a mentő egy beteget gyomorpanasszal, szurokszék­lettel, szédüléssel, hogyan ad­hattak neki reggelit? Miért nem szóltak, hogy ne egyen, mert vizsgálat lesz? Délután bement a másik fiam, s az ügyeletes doktornő közölte, a beteg csak tejet és teát ihat, mert hétfőn vizsgálat lesz. A fiam megkér­dezte, nem lehetne-e hamarább elvégezni a vizsgálatot? A vá­lasz: nem, mert hétvégén nem szoktak nagyvizsgálatokat vé­gezni, addig kapja a vért. Szombaton reggel a kisebbik fia látogatta meg, de a férjem aludt, így nem tudott vele be­szélni. Az ott lévő fiatal doktor azt mondta, hogy aznap délelőtt elvégzik a vizsgálatokat. Meg­nyugodtam. Délután két órakor jött a távirat, a férjem meghalt. Derült égből villámcsapás. Azt a napot, míg élek, nem felejtem el. A doktornő azt mondta a fi­amnak, hogy hirtelen elöntötte a vér, menthetetlen volt. Kérdezem én, ha már nem végeztek rajta időben vizsgála­tot, nincs ott intenzív osztály vagy műtőasztal? Hol van ilyenkor az osztályos főorvos? Hétfőn reggel bement a két fi­unk, hogy adjanak valami ma­gyarázatot, hogyan történhetett ez meg? A kezelőorvos meg­kérdezte, hogy akarunk-e pert indítani? Mondták a fiaim, hogy nem. (Ezzel a férjemet már úgy­sem hozzuk vissza.) Van-e lelkiismeretfurdalásuk azoknak az orvosoknak, akik hagyták meghalni a férjemet? Eszükbe jut-e a hivatásukra tett eskü? Egy kórházban meghalni gyomorvérzésben...? A halott­vizsgálati bizonyítványon az áll, hogy a halál oka: Gyomor­fekély heveny elvérzéssel. Kérem a Tisztelt Szerkesztő­séget, hogy a saját felelőssé­gemre közöljék levelemet. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy férjemnek, aki még élhe­tett volna, meg kellett halnia. Rácz Pálné, Kecskemét, Akadémia krt. 44.1. 42. (Mivel a kívülálló nem láthat az orvosi munka mögé, úgy tar­tottuk tisztességesnek, ha Rácz Pálné mély fájdalomtól áthatott levelének közlése előtt kikérjük a kórház véleményét is. Kéré­sünkre a II. számú belgyógyá­szati osztály vezető főorvosa vá­laszolt. Levelét az alábbiakban olvashatják. A szerk.) A halál oka: nagy ércsonkból hirtelen elvérzés A 66 éves Rácz Pál 1994. február 24-én, csütörtökön éjfél előtt került ambulanciánkra. Osztályunkra történt felvétele­kor kórelőzményében el­mondta, hogy öt napja tartó szu- rokszékürítése volt. Felvétele napján gyengének érezte magát. A gyomorbélrendszer felső ré­széből történt vérzést feltételez­tünk, ezért vettük fel. Az osztály ügyeletes orvosa a betegnek vérzéscsillapító gyógyszerek mellett 800 ml csoportazonos vért és ugyan­annyi plazmát adott. Pénteken reggel gyomortükrözést tervez­tünk és ezt a beteggel ismételten közölték azzal, hogy a vizsgálat elvégzéséig nem ehet. A beteg pénteken a késő dél­előtti órákban került volna vizs­gálatra, de azt nem tudták elvé­gezni a gyomorban talált étel miatt. A gyomormosás utáni vizsgálatot veszélyesnek tartot­tuk. A pénteki napon a beteg panaszmentes volt, újabb vér­zésre utaló jel nem volt, további 800 ml plazmát kapott. A gyomortükrözéses vizsgá­latot állapotától függően szom­batra terveztük, a beteget fo­lyamatosan figyeltük. A szom­bat reggeli ellenőrző laboratóri­umi vizsgálat a vérmennyiség csökkenését mutatta, ezért azt az ügyeletes 800 ml vérrel és ugyanennyi plazmával sürgősen pótolta. A beteg panaszmentes volt, manifest vérzésre utaló jel nem volt. Az ügyeletes kocsi a gyomor­tükrözés elvégzéséhez behozta az endoszkópos orvost, s mi­közben őt várták, 11 órakor a beteg hirtelen elsápadt és per­ceken belül elvérzett. Három orvos próbálta a sú­lyos állapotot kivédeni, túl­nyomással transfusiót adtak, ennek ellenére perceken belül beállt a halál. A beteg a sectio által igazolt, gyomorszáj mel­letti óriásfekély alapján talált nagy ércsonktól vérzett el hirte­len. Dr. Biliczki Ferenc, osztályvezető főorvos Kecskemét Bátyaiak elismerése Kis falunkban, Bátyán na­gyon szép és színvonalas mű­sort rendeztek a közelmúltban. A magam és az egész falu ne­vében köszönöm a szervezők­nek. Külön szeretném kiemelni a Bátyai Általános Iskola tanu­lóinak tomabemutatóját, s nem utolsó sorban a Jakab Ferenc karnagy úr vezette fúvószene­kar kitűnő szereplését. Maros Miklós, Bátya, Széchenyi u. 8. Segítő rendőr Kérem, tegyék közzé néhány soros levelemet, ha közlésre al­kalmasnak tartják. A napokban munkám végzésében megaka­dályozott egy magáról megfe­ledkezett polgár. Szerencsére Kovács Antal ladánybenei rendőr - annak ellenére, hogy szabadnapos volt - segítsé­gemre sietett. A nyilvánosság előtt is szeretném megköszönni példamutató segítségét. Hol a pénz? Évekkel ezelőtt lakóhelye­men, Mélykúton is volt világ- háborús emlékműállítási kez­deményezés. Az illetékes helyi vezetők a létesítmény kivitele­zőjének kifizették a szükséges 300 ezer forintot. Az emlékmű máig sem készült el. Érdeklőd­vén, keserűen tapasztaltam, hogy senki nem tud, illetve nem akar tudni arról, hogy mely szinten hiúsult meg a szép kez­deményezés. Arra sem kaptam választ, hogy hová lett a pénz, amibe az emlékmű került volna. Szeretném, ha valaki vála­szolna, elkészül-e egyáltalán Mélykút emlékműve? Földes Péter, Mélykút, Rózsa u. 32. Szemétdomb a városszélen Panaszommal, mely végül is levelem megírására késztet, re­mélem nem vagyok egyedül. Hasonlóképp vélekedhet min­den olyan polgár, akinek szív­ügye közvetlen környezetének, városának tisztasága. Már több újság - köztük a Pe­tőfi Népe is - megírta, hogy még március hónapban meg­kezdik a félegyházi Kálvária felújítását. A munkálatokat a mai napig nem kezdték el, vi­szont a tavaszi nagytakarítások során a háztartásokból kikerült szemét, mind a Kálvária kör­nyékére vándorolt. Fóliazsá­kokban, vagy csak úgy cso­mókban papír, törmelék, galy- lyak, hasznavehetetlen háztar­tási gépek, ócskavas... és még sorolhatnám. Nemrég panaszoltuk, hogy az Akácfa utca, Lugas utca sarkán állandóan folyt a víz. A Petőfi Népében megjelent cikket kö­vető napon már meg is javítot­ták a szivárgó csapot. Talán en­nek a levélnek is meglesz az eredménye és eltűnnek a Kálvá­ria környékét éktelenítő sze­métkupacok. H. I., Kiskunfélegyháza • íme az alkalmi szemétdomb a Kálvári mellett. Nem égnek a lámpák! Kecskeméten, a Horváth Döme utcában napok, illetve éj­szakák óta nem működnek a közvilágítási lámpák. Ez első­sorban azért veszélyes, mert ott található egy éjjel-nappali élel­miszer bolt, igen nagy forga­lommal, s különösen az esti órákban sok gyalogos, autós ke­resi fel a boltot. Az ott lakók és a vásárlók nevében kérjük az illetékeseket a lámpák megjávítására, mielőtt még — éppen a sötétség miatt — baleset történne. T. Z., Kecskemét Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Pénzjutalom a megtalálónak Cserényi István kecskeméti olvasónk április 30-án gépko­csijával a temetőbe indult Aka­démia körúti lakása elől. Indu­lás előtt járművének tetejére tette táskáját, benne kulcscso­mókkal, a Sofi Betéti Társaság címére kitöltött négy számla­tömbbel, valamint öngyújtóval és más egyéb értéktelen aprósá­gokkal. Induláskor megfeledkezett a táskáról, s csak a temető előtti parkolóban vette észre, hogy hűlt helye van a cuccnak. Cse­rényi úr kéri a becsületes megta­lálót, hogy a táskát vagy leg­alább az abban lévő, mindenki más számára értéktelen tárgya­kat juttassa vissza neki. Bármelyik napon 16 óra után tartózkodik otthon, Akadémia körút 39. V. 30. szám alatti la­kásában. Cserényi úr nem lesz hálátlan, a fáradozásért tisztes­séges pénzjutalmat ígér a meg­találónak. Nem tudja fizetni a kábeltévé-díjat A 71 éves Sz. A. kecskeméti nyugdíjas olvasónknak annyira kevés a nyugdíja, hogy nem tudja fizetni a kábeltelevízió 155 forint havi díját. A kábel­tévé kft.-től felkeresték és kö­zölték: vagy fizet, vagy lekap­csolják lakásáról az antennát úgy, hogy a Magyar Televízió műsorát sem nézheti. Csináltas­son vagy vegyen magának saját antennát, ha a magyar tévét nézni akarja. Lehetséges-e ez, s ha igen, akkor miért nem ad kedvezményt a kábeltévé is a 70 éven felülieknek? - kérdezi idős olvasónk. Az első hallásra jogtalannak tűnő intézkedést a Telemozi Kábeltelevízió Kft. ügyvezető igazgatója, Ökrös Gergely a következőkkel magyarázza. Jelenleg technikailag meg­oldhatatlan a két tévé vételi le­hetőségének a kettéválasztása. Ugyanakkor a kábeltévé kft.-nek annyifelé kell fizetni a 155 forintokból, hogy jó, ha öt­ven százalék megmarad karban­tartásra. Még a Szerzői Jogvédő Hivatal is elvon tőlük tiz száza­lékot. Ezért, bármennyire sze­retnének is, egyelőre nem tud­nak kedvezményt adni senki­nek, a 70 éven felülieknek sem. A Magyar Televíziónak ilyen szempontból könnyű a helyzete, mert az állami költségvetés megtéríti neki az időseknek nyújtott kedvezmény összegét, a kábeltévé kft. viszont, mint társaság, nem kap semmiféle támogatást. Épp ezért megállapodást kö­töttek a város önkormányzatá­val, mely szerint segélyben ré­szesítik az anyagilag rászoruló 70 éven felülieket, hogy néz­hessék a kábeltelevíziót is. Jó tehát tudni: ezért a segélyért a kecskeméti önkormányzat szo­ciális irodájához lehet fordulni kérelemmel.- rapi ­Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom