Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
1994. április 16., szombat 5 Megyei körkép SZEMÉLYESEN JÖTTEK A MINISZTÉRIUMBÓL Az elveszett évekért ki kárpótolhat? — 1947-ben ismerkedtem meg Dezsővel, aki a halasi lovasrendőr iskola hallgatója volt. Miután elvégezte az iskolát, összeházasodtunk. Ő huszonhárom éves volt, én huszonkettő... — meséli Ilonka néni, aki nemrégiben élt a politikai üldözöttek hozzátartozóinak járó kárpótlás igényével. Története legalább annyira egyedi, mint amennyire a kortársak körében szomorú általánosság. — A férjemet nem sokkal később a Csongrád megyei Kiski- rályság rendőrőrsére helyezték. Számomra ott nem volt munka- lehetőség, így a háztartást vezettem. Negyvenkilencben megszületett a kislányunk, Ilona. A boldogságunk azonban nem tarthatott sokáig... Nyomtalanul Dezsőt egy este behívták az őrsre, ahonnan aztán nem jött haza másnap, harmadnap sem. Többször is érdeklődtem felőle, de ott azt mondták, nem tudnak róla semmit. Pénzünk nem volt, jó darabig a szomszédok adtak tejet, kenyeret, hogy az egyéves kislányomnak enni adhassak... Azt nem lehet elmondani, milyen érzés volt, hogy napokig, hetekig semmit sem tudtam a férjemről... Látva a bizonytalan helyzetünket, az édesapám egy hónap múlva hazaköltöztetett bennünket Halasra. Dolgozni kezdtem a Mezőker vállalatnál — és vártam haza Dezsőt... Egy levelezőlap — Hat hónap múlva hallottam róla először: a budapesti Fő utcai börtönből küldött nekünk egy levelezőlapot, amelyen röviden annyi állt, hogy él, s havonta egyszer meglátogathatom. Hamarosan eljött az első látogatás napja... Nem ismertem volna meg a férjem, ha nem hallom a hangját. A szép fekete haját lenyírták kopaszra. Látszott rajta, hogy sokat szenved, nagyon meggyötörhették. Nem tudtunk megszólalni sem, csak sírtunk mind a ketten... Megkopott, láthatóan féltve őrzött fényképet mutat, amely hármójukról készült. A hátulján Ilonka néni írása: "Nagyon boldog vagyok. Nagyon szeretem a kislányom és a férjem." — Ügyét pár hónappal később tárgyalták Pesten — folytatja. — Ügyvédet fogadtam, akinek sok pénzt kifizettem, de bizony a per folyamán meg sem szólalt. Annyit elintézett, hogy részt vehettem az egyébként zárt tárgyaláson. Férjemet a hatalom elleni összeesküvéssel vádolták. Nyolc évet kapott Amikor elhangzott az ítélet — nyolc év börtön —, azonnal elájultam. Rögtön, szinte egy pillanat alatt éreztem, hogy kettétört az életem, a boldogságunk... Valaki aztán taxit hívott, hogy elvigyenek a bíróságról. A taxisofőr nagyon rendes ember volt, mert látva, hogy milyen állapotban vagyok, a saját lakásukra vitt. A feleségével ápoltak, teát főztek nekem, míg valamennyire magamhoz tértem. A mai napig hálás szívvel gondolok rájuk, pedig még a nevüket sem tudom. Harag nélkül — Délután vonattal hazautaztam. A szüleimnél laktam, ott neveltem a kislányomat. A férjem büntetése miatt eleinte csak nehéz fizikai munkát végezhettem: zsákokat, ládákat kellett rakodnom, télen fűtetlen helyen dolgoztattak. Sokszor hallhattam a hátam mögött, micsoda börtöntöltelék a férjem... Arra biztattak, hogy váljak el tőle, mert így könnyebb munkához juthatok. Erről azonban hallani sem akartam. Hazavártam őt. — Négy év múlva szabadult, de munkát sehol sem kapott. Láttuk, a közös megélhetésünk nincs biztosítva, ezért Dezső Budapestre költözött albérletbe, hogy valami munkát találjon. A Kontakta gyárba vették fel végül, de csak annyi fizetést kapott, amennyiből saját magát el tudta tartani. Oda, az albérletébe nem költözhettünk, lakást venni nem tudtunk. A szüleim féltettek a bizonytalantól, s rábeszéltek, hogy maradjak itthon. Dezső csak a hétvégeken tudott hazajönni, így egyre ritkábban találkozhattunk. Hét évi házasság után — amelyből két esztendőt tölthettünk együtt — elváltunk... Nem volt köztünk harag, mindketten tudtuk, hogy a körülmények kényszerítettek bennünket. A kislányomat is úgy neveltem, hogy szeresse az édesapját. — Néhány év múlva újból férjhez mentem, s Dezső is megnősült Pesten. Közben elvégeztem a kereskedelmi szakmunkásképzőt és a boltvezetői iskolát is. Éppen a napokban találtam meg a káderlapomat, amelyet 1956-ban kaptam kézhez — mondja. Káderlapok Megsárgult, szakadozott iratgyűjtőt tesz elém, rajta bélyegző, "Kiskunhalas és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat — Személyzeti Osztály", s egy szám: "90.". Belelapozok. Önéletrajz, adatlapok, bolti ellenőrzések jegyzőkönyvei, információk — némelyik "Szigorúan bizalmas!" megkülönböztetéssel — töltik meg a dossziét. Mindemellett természetesen Ilonka néninek "A Párthoz és a Szovjetunióhoz való viszonya" is fontos része a bejegyzéseknek. A jelentések meglehetősen szegényes helyesírási és fogalmazási készségről tanúskodnak, dehát a "magasabb szempont" akkoriban mindenek felett állt... — Harminckét évi munkaviszony után, 1983-ban nyugdíjaztak. Előtte két évvel özvegyen maradtam, ekkor hunyt el a második férjem. Azóta egyedül élek. A gyerekeim, a fiam és a lányom itt, Kiskunhalason élnek a családjukkal. Nagyon szeretjük egymást, mindennep találkozunk. Személyesen jöttek — Néhány héttel ezelőtt nyújtottam be a kárpótlási igényemet a Belügyminisztériumhoz. Nagy meglepetésemre nem sokkal később személyesen kerestek fel a minisztérium munkatársai. Felvették az adataimat, elbeszélgettünk, s én elmeséltem, hogy mi történt a családunkkal. Megígérték, hamarosan levélben értesítenek, hogy miként tudnak segíteni. Tudom, az elveszett éveket nem lehet kárpótolni. Abban bízom, hogy a mindennapjaimat talán köny- nyebbé tudják majd tenni valamelyest... Adám Miklós IDÉN TOMPÁN KEZDŐDIK A FEJLESZTÉS A telefonkoncesszió hatásai Halason A kábeltévés kiskunhalasi lakásokban bizonyára többen fellelkesültek a város polgármesterét hallgatva, aki a térségre kiírt koncessziós pályázat végeredményéről adott tájékoztatást. A MATÁV és az izraeli befektető cég, a BEZEQ társulásához az önkormányzat is csatlakozni kíván valami módon. Az így létrejövő részvénytársaság kötelezettségeiről szólva Tóth Zoltán polgármester ö- römmel tudatta a kiskunhalasiakkal, hogy még ebben az évben kilencszáz, jövőre tízezernél több, 1996-ban pedig további hatezerötszáz vonalat kell kiépíteniük. — Nyilvánvaló — nyilatkozta Tóth úr —, hogy a fejlesztések először a városban fognak történni. — Sejtetni engedte azt is, hogy a „játszmát” lényegében ő és Németh képviselő úr irányították: — Eljátszottuk, hogy van befektetőnk — mondta — aztán az utolsó napon beadta a pályázatát a MATAV. Majdnem az égig ugrottunk: sikerült a buli. A rendkívül kedvező árral további örömhír is érte a kiskunhalasiakat. A jelzett harmincezer forintos ár a tavalyi százhúszezer forintos fejlesztésekhez képest álomnak tűnik. Az örömhírt megerősítendő kérdeztük a várható fejlesztésekről a részvénytársaság helyi vezetőjét, Daday Zsolt urat. — Ébben az évben Halason nem várható bővítés — mondta. — Az idei fejlesztés döntő többsége tudomásom szerint Tompára korlátozódik, ahol már korábban befizettek a lakosok egy önerős akció keretében. Halas város telefonfejlesztéséről szólva úgy vélte, az mindenképpen a központ megépítéséhez kötődhet majd: — Annak pedig még a tervei sincsenek meg — mondta —, nemhogy idén már kilencszáz vonalat telepíthetnénk rá. Jánoshalmáról már nem is kérdeztünk, pedig tudomásunk szerint ott évekkel ezelőtt befizetett fejlesztésre a lakosság. A MATÁV Rt. szegedi igazgatóságához, Engedi Antal igazgató-helyetteshez fordultunk ezt követően. — Tudni kell, hogy ebben a félévben még mindenképpen a MATÁV-korszak tart — mondta Engedi úr. — A koncessziót megnyert BE- ZEQ-céggel létrejövő közös vállalat majd csak október elsejétől szolgáltat. A szerződésben kötelező évi 15,5 százalékos fejlesztés ezért nem kérhető számon 1994 végén. Ennek megfelelően az első mérőpont 1995. év vége lesz. Idén a fejlesztésük nagyobb része Tompán lesz, erősítette meg a hallottakat. Ide telepítik most június 30-áig a Kecskemétről elhozott konténerközpontot. Kiskunhalas fejlesztése a tranzitközpont telepítéséhez kötődik, és azt is itt tudtuk meg, hogy ez a feltétele a környékbeli települések bekapcsolásának. 1997 az az év, amelytől érvénybe lép az új szabály, miszerint az igénylőket csak fél évig várakoztathatják. Hajós Terézia EGESZ IZSÁK OSZTOZIK A CSALAD GYÁSZÁBAN Folytatódik a gyilkos utáni hajsza (Folytatás az 1. oldalról) A nemcsak Izsákot, hanem az egész megyét megdöbbentő, a brutalitását tekintve szinte példa nélküli gyilkosság tettese után megállás nélkül folytatják a hajszát a megye legkiválóbb specialistái. Tegnap késő este sikerült beszélnünk a nyomozás vezetőjével, Vasas László alezredessel, akit még a főkapitányságon találtunk. Arról érdeklődtünk, hogy a gyilkos szúrásokból megítélhető-e: férfi vagy esetleg nő végezte ki a szerencsétlen asszonyt?- A szúrások erejéből sajnos nem lehet következtetni erre, hiszen egy gyilkos a bűncselekmény alatt szinte sokkos állapotba kerülhet. Őrjöngő kamasz, gyenge nő, vagy erős férfi ugyanúgy képes lehet ilyen, illetve hasonló sebeket ejteni valakin. A rendőrök egyelőre nem nyilatkoznak arról, hogy az elhalton talált 56 sérülés elmebeteg tettesre, vagy inkább szadista gyilkosra vall. Elkészültek ugyanakkor csütörtök délután azok a rajzok, amelyek a Juhász család otthonából eltűnt ékszerek egy részét vázlatszerűen ábrázolják. Mint megírtuk: egy 18 centiméter hosszú, 1,4 centiméter szélességű karlánc háromszínű aranyból, egy brillköves női gyűrű, egy arany pecsétgyűrű (négyszögletes fejjel), egy férfi karikagyűrű (keresztcsíkozással), egy lila köves női aranygyűrű, egy karlánc és egy nyaklánc került a támadó(k) zsákmánya közé. Értesüléseink szerint elképzelhető, hogy más ékszerek eltűnését is felfedi még a lakásban készülő további leltár. Noszlopy • Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára tegnap Izsákon a gyilkosság áldozatává lett Juhásznét. • A rajzon A-val jelölt ékszer egy férfi pecsétgyűrű, mely az alsó háromszögben „mattosított”. Karikagyűrűt jelöl a B, és ezt a szélkeretben ferde bordázattal látta el az ötvös. Női kísérőgyűrű a C: a vékony koszorúba egy lila követ helyeztek. D-vel a keresztben háromszínű karkötőt jelölte a grafikus. Szigorú és költséges az új hajózási szabály 1 A Duna főmedrének 417 kilométeres szakaszát kell ellenőriznie a vízirendészetnek. Baján tanácskoztak a Duna menti rendőrkapitányságok vezetői, (Győrtől Mohácsig összesen 28-an) akiket Vízvári György, a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság hívott meg. A találkozás elsődleges fő célja az volt, hogy a kapitányságvezetők megismerjék a vízirendészet szervezeti felépítését és megbeszéljék azokat a tennivalókat, amelyekkel megelőzhetik a dunai vízbefulladásokat. Szóba került a közös szolgálat szervezése és a vízibalesetek elkerülésére tett intézkedések. Bemutatták a vízirendészet új technikai eszközeit is. Vízvári György lapunknak adott interjújában kihangsúlyozta, hogy továbbra is a legnagyobb gond a magas számú vízbefulladással van, tavaly ugyanis 91-en lelték halálukat a Duna magyarországi szakaszán. Ez borzasztóan nagy szám, bár a folyó menti országokban ez a szám sokkal nagyobb. Nagyon kevés a vízirendészet létszáma, összesen 180-an vannak, és ez a gárda 660 kilométerre van elosztva. Ebből 417 kilométer a Duna főmedre, a többi hajózható mellékág. Sajnos a vízirendészet pénzügyi helyzete csak öt új hajó vásárlását tette lehetővé, ezek Amerikában készültek, és már az idén sokat segíthetnek a járőrök munkájában. A kapitány arról is szólt, hogy ebben az évben nem sok jóra számíthatnak a Dunán hajózok, mert a tavaly október elsején életbe lépett új hajózási rendelet, mely a víziközlekedést igen aprólékosan szabályozza. Nagyon szigorúak ezek az előírások, sokasodott az egyes hajótípusra kiírt felszerelési kötelezettség. Súlyos pénzeket kell kifizetni a csónaktulajdonosoknak, ha ezeket az eszközöket beszerzik. E jogszabály készítésében nem vonták be a rendőrséget, de nem kérdezték meg őket arról sem, APOSTAGÉRT, DUNAEGYHÁZÁÉRT, DUNAVECSÉÉRT, FELSŐLAJOSÉRT, FÜLÖPHÁZÁÉRT, KEREKEGYHÁZÁÉRT, KUNADACSÉRT, KUNBARACSÉRT, KUNPESZÉRÉRT, KUNSZENTMIKLÓSÉRT, LADÁNYBENÉÉRT, LAJOSMIZSÉÉRT, SOLTÉRT, SZABADSZÁLLÁSÉRT, SZALKSZENTMÁRTONÉRT, TASSÉRT, ÚJSOLTÉRT MDF Mészáros László országgyűlési képviselőjelölt (Fizetett pqlitiKai hirdetés.I ^ ^ * * hogy miért kellett kitiltani a Dunáról a vízisielőket. Erre ésszerű magyarázatot a kapitány úr sem tudott mondani. Ugyanis ebből még baleset nem származott eddig, mert a vízisi- elők betartották a tiltó rendelkezéseket. Az emberi felelőtlenséget pedig semmilyen jogszabállyal nem lehet kiküszöbölni. A jövőben a vízügyi igazgatóságok feladata lesz (több szervezettel konzultálva) kijelölni azokat a szakaszokat, ahol nyílt vagy zárt pályán lehet majd vízisielni vagy a vízirobogókat használni. Ezeket a hatóságok táblákkal fogják majd jelezni. Vízvári úr a vízirendészet nevében arra kér mindenkit aki a Dunán közlekedik, hogy tartsák be az életbe lépett jogszabályokat, mert szigorúan ellenőrizni fognak. Figyelmeztetés után jön a helyszíni bírság (100-2000 forintig) vagy a szabálysértési feljelentés (10 ezer forint). Amennyiben az állampolgárok túl szigorúnak tartják a rendelkezéseket, és nem értenek vele egyet, akkor ne a vízirendőröknek tegyenek szemrehányást, hanem forduljanak az illetékes minisztériumokhoz, az országgyűlés panaszirodájához vagy a hajózási felügyelethez, mert a rendőr csupán végrehajtja a jogszabályokat. Papp Zoltán
