Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

1994. április 6., szerda PETŐFI NÉPE 7 IZSÁKON A HELYZET VÁLTOZATLAN Borsos telefonszámlák Tanácsok érettségizőknek • Akárhogy is sikerül a vizsga, az érettségit senki nem tudja elfelejteni. Egy esztendeje kerestem meg Gyenes Gézát, a Matáv Rt. me­gyei üzemvezetőjét a sok izsáki telefonszámla-panasz kapcsán. Gyenes úr akkori válaszának summázata az volt, hogy az emberek nem tudnak telefo­nálni, nem ismerik a tarifákat, nem érzékelik beszélgetés köz­ben az idő múlását, és így bi­zony gyorsan összejön pár ezer forint. A szextelefon a ludas? Talán említeni sem kell, hogy mekkora felháborodást keltett ez a nyilatkozat az érintettek körében. Mivel egyetlen tele­fontulajdonos sem tudja bizo­nyítani igazát, teljesen ki van szolgáltatva: ha nem fizet, elve­szik az évekig, sőt, évtizedekig várt, majd drága pénzen bekö­tött telefon. A jelek szerint az izsákiak az elmúlt egy esztendő alatt sem tanultak meg telefonálni, hiszen nemhogy csökkent volna, in­kább nőtt a panaszok száma, mint azt az egyik meglehetősen felpaprikázott polgártól, R. Horváth Gyulánétól megtud­tam. Elmondta, a Matáv-ügyin- tézés sem változott, továbbra is náluk van az igazság. Ők pél­dául 11 ezer forintos számlát fi­zettek ki. R. Horváthék a Matáv illeté­keseinek válaszán felháborodva - melyben szextelefonok hall­gatásával vádolták meg őket, valamint azt állították, hogy Izsákon alig van panasz - kicsit körbenéztek a községben, szám­laügyben. Elutasított reklamációk íme, néhány eset a teljesség igénye nélkül: Kovács Imre tavaly július­ban, augusztusban 15 ezer 800, illetve 8200 forintos számlát kapott, az átlagos egy-két ezer forintossal szemben, noha semmivel sem beszéltek többet a szokottnál. Reklamációjukat mindhárom fokon elutasították, a szextelefonvádat ők is meg­kapták. Dr. Zajzon Gábor tavaly ok­tóberre 31 ezer forintos számlát kapott az átlagos 2-3 ezerrel szemben. Trungelné Román Irmától a szokásos 6-700 forint helyett 4400 forintot kértek. Bérces La­jos református lelkész telefon- számlájának összege tavaly jú­nius óta egyszerűen megduplá­zódott, átlagban havi 4 ezer 500 forintra nőtt, okát nem tudja. Kamasz András tavaly június­ban 6 ezer 200 forintos számlát kapott a megszokott 1800 forint körüli összeg helyett. Prikidá- novics Lukácstól 5 ezer 500 fo­rintot kértek az átlag 1500 he­lyett. Mindegyikük állítja, egyáltalán nem változott telefo­nálási szokásuk, nem beszéltek többet a jelzett időszakokban sem a szokottnál, reklamációju­kat elutasították. Teljes anyagi összeomlás Özv. Kollár Jánosné januári számlája 83 ezer (!) forintról szólt, majd a februári 8 ezer 500 forintról. A két gyermekét egyedül nevelő fiatalasszony számára ez az összeg egyenlő a teljes anyagi összeomlással. Reklamált, vizsgálatot kért - hi­szen alig használja a telefont - ő is megkapta a szabvány választ - közben fel nem kereste senki -, hiba nincs, lehet fizetni. Az egészbe beiebetegedett, orvos­tól orvoshoz jár, és egyszerűen nem érti, hogyan lehet ilyen lel­ketlenül intézni ekkora problé­mát okozó ügyet. Persze, a többi panaszos sem érti, hogy nekik miért nem lehet soha igazuk. Még akkor sem, ha a reklamált időszakban mind­egyikük gyanús zajokat, idegen beszélgetéseket hallott a készü­lékében, ha hívták őket, gyak­ran foglaltat jelzett az állomás, noha ők nem beszéltek. Vagy az egyik helyen például a szerelők megállapították, hogy az elosz­tódoboz szabálytalanul volt fel­szerelve, bárki hozzáférhetett - gyorsan át is helyezték azt -, ennek ellenére a tulajdonossal kifizettették a 15 ezer forintnyi reklamált összeget. Sőt, miután befizette - és ezt a tényt beje­lentette -, három nap múlva ki­kötötték a telefonját és még neki kellett „alázatos” kére­lemmel fordulnia az üzemveze­tőhöz a visszakötésért. Termé­szetesen ennek a díját is kifizet­tették vele! Senkinek sincs bizonyítéka Ha végképp nem tudunk be­lenyugodni a dologba, fordulha­tunk a bírósághoz - mondja R. Horváthné -, ám ott nekünk kell igazunkat bizonyítani. Ha nem tudjuk, fizethetjük a perköltsé­get is. Bizonyítéka pedig a meggyőződésén és beszélgeté­seinek - sajátkezű, tehát senkit sem érdeklő - jegyzékén kívül senkinek sincs. Ez pedig nyil­ván kevés. Előfordult a Matáv ügyinté­zésében a következő eset is - mesélik a panaszosok: A szin­tén izsáki Gazsi Lajosékat há­rom hónapon át bombázták a te­lefonszámlákkal, felszólítások­kal, végül nyugdíjletiltással fe­nyegették meg őket, ha nem fi­zetnek. Gazsiék nem is az ösz- szeg nagyságát vitatták. Aggá­lyuk - melynek több levélben adtak hangot - csupán annyi volt, hogy nincs is telefonjuk, így aztán az az értesítés már meg sem rázta őket, melyben arról szereztek tudomást, hogy a fizetés elmulasztása miatt le­szerelik nem létező telefonju­kat... Tetézi Lajos Kérlelhetetlenül múlik az idő: néhány hét és az írásbeli érettségivel megkezdődik a végzős középiskolások nagy megmérettetése. Kettős a tét: eredményesen zárni a négy esztendős közép­fokú tanulmányokat, s minél jobb starthelyzetet teremteni az egyetemi, főiskolai helyekért folyó versenyben. Nehéz, iz­galmaktól sem mentes időszak előtt állnak tehát az érettségi­zők. Nagy kérdés, hogy hogyan szervezzék meg a felkészülés hátralevő heteit. Személyre szóló, testre szabott forgató- könyvvel persze senki nem szolgálhat, de néhány gyakor­lati tapasztalattal, mérlegelésre érdemes tanáccsal igen. Az egyik az, hogy a minél sikere­sebb érettségi a következő pár hétben mindennél fontosabb. Ezt egyértelművé kell tenni a családban, a barátok és ismerő­sök körében, s kedves maturán­sok: meg kell értetnetek szíve­tek választottjával és - önmaga­tokkal is. Ez a néhány hét pó­tolhatatlan többletet adhat fel­készülésben, tudásban, az isme­retek felfrissítésében - vétek lenne nem kihasználni. Feltét­lenül célszerű egy tantárgyi és időrendi felkészülési tervet ké­szíteni. Az ötletszerű, ösz- sze-vissza tanulásnak mindig az a hátulütője, hogy rosszul gaz­dálkodunk az idővel és a szel­lemi energiával. A felkészülési terv segítségével viszont köny- nyen megoldható az ésszerű időbeosztás, az egyes tárgyak­kal való arányos foglalkozás és a folyamatos önellenőrzés. Az iskola, illetve a szaktanárok ál­tal biztosított korrepetálási, konzultációs lehetőségeket ér­demes maximálisan kihasz­nálni! Itt ugyanis viszonylag könnyen, gyorsan meg lehet be­szélni egy-egy tárgy problema­tikusabb, bonyolultabb részeit, a nehezebb tételeket. A felké­szülési idő sok-sok órája meg­takarítható vele! Az érettségi­nek - és általában a vizsgáknak - soha ne minimális program­mal vágjunk neki. A „csak va­lahogy átcsússzak” vagy az „elég nekem a talpas kettes is” szellemű nekikészülés semmi jóra nem vezet. Enyhítheti talán a vizsgák előtti napok izgalmát, de egy­ben alibi, önfelmentés is a ke­mény munka alól. Az efféle „kudarc-orientáció” magában hordja ugyanakkor a képessé­gek, a tényleges tudás alatti sze­replés veszélyét is. Nem sok jót ígér persze a másik véglet sem. Az a felfo­gás, hogy „vagy jeles vagy semmi...”, más szóval a siker túlhajszolása - rendszerint visz- szaüt. Ha másban nem, abban, hogy a tényleges próbatételen, az érettségi vizsgán esetleg ép­pen a tompult fáradtság, a szel­lemi-idegi kimerültség válik a jó teljesítmény gátjává. UH . HlH m#' NARANCSOT SZERETEM! (Fizetett piolitikai hirdetés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom