Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-06 / 80. szám
1994. április 6., szerda PETŐFI NÉPE 7 IZSÁKON A HELYZET VÁLTOZATLAN Borsos telefonszámlák Tanácsok érettségizőknek • Akárhogy is sikerül a vizsga, az érettségit senki nem tudja elfelejteni. Egy esztendeje kerestem meg Gyenes Gézát, a Matáv Rt. megyei üzemvezetőjét a sok izsáki telefonszámla-panasz kapcsán. Gyenes úr akkori válaszának summázata az volt, hogy az emberek nem tudnak telefonálni, nem ismerik a tarifákat, nem érzékelik beszélgetés közben az idő múlását, és így bizony gyorsan összejön pár ezer forint. A szextelefon a ludas? Talán említeni sem kell, hogy mekkora felháborodást keltett ez a nyilatkozat az érintettek körében. Mivel egyetlen telefontulajdonos sem tudja bizonyítani igazát, teljesen ki van szolgáltatva: ha nem fizet, elveszik az évekig, sőt, évtizedekig várt, majd drága pénzen bekötött telefon. A jelek szerint az izsákiak az elmúlt egy esztendő alatt sem tanultak meg telefonálni, hiszen nemhogy csökkent volna, inkább nőtt a panaszok száma, mint azt az egyik meglehetősen felpaprikázott polgártól, R. Horváth Gyulánétól megtudtam. Elmondta, a Matáv-ügyin- tézés sem változott, továbbra is náluk van az igazság. Ők például 11 ezer forintos számlát fizettek ki. R. Horváthék a Matáv illetékeseinek válaszán felháborodva - melyben szextelefonok hallgatásával vádolták meg őket, valamint azt állították, hogy Izsákon alig van panasz - kicsit körbenéztek a községben, számlaügyben. Elutasított reklamációk íme, néhány eset a teljesség igénye nélkül: Kovács Imre tavaly júliusban, augusztusban 15 ezer 800, illetve 8200 forintos számlát kapott, az átlagos egy-két ezer forintossal szemben, noha semmivel sem beszéltek többet a szokottnál. Reklamációjukat mindhárom fokon elutasították, a szextelefonvádat ők is megkapták. Dr. Zajzon Gábor tavaly októberre 31 ezer forintos számlát kapott az átlagos 2-3 ezerrel szemben. Trungelné Román Irmától a szokásos 6-700 forint helyett 4400 forintot kértek. Bérces Lajos református lelkész telefon- számlájának összege tavaly június óta egyszerűen megduplázódott, átlagban havi 4 ezer 500 forintra nőtt, okát nem tudja. Kamasz András tavaly júniusban 6 ezer 200 forintos számlát kapott a megszokott 1800 forint körüli összeg helyett. Prikidá- novics Lukácstól 5 ezer 500 forintot kértek az átlag 1500 helyett. Mindegyikük állítja, egyáltalán nem változott telefonálási szokásuk, nem beszéltek többet a jelzett időszakokban sem a szokottnál, reklamációjukat elutasították. Teljes anyagi összeomlás Özv. Kollár Jánosné januári számlája 83 ezer (!) forintról szólt, majd a februári 8 ezer 500 forintról. A két gyermekét egyedül nevelő fiatalasszony számára ez az összeg egyenlő a teljes anyagi összeomlással. Reklamált, vizsgálatot kért - hiszen alig használja a telefont - ő is megkapta a szabvány választ - közben fel nem kereste senki -, hiba nincs, lehet fizetni. Az egészbe beiebetegedett, orvostól orvoshoz jár, és egyszerűen nem érti, hogyan lehet ilyen lelketlenül intézni ekkora problémát okozó ügyet. Persze, a többi panaszos sem érti, hogy nekik miért nem lehet soha igazuk. Még akkor sem, ha a reklamált időszakban mindegyikük gyanús zajokat, idegen beszélgetéseket hallott a készülékében, ha hívták őket, gyakran foglaltat jelzett az állomás, noha ők nem beszéltek. Vagy az egyik helyen például a szerelők megállapították, hogy az elosztódoboz szabálytalanul volt felszerelve, bárki hozzáférhetett - gyorsan át is helyezték azt -, ennek ellenére a tulajdonossal kifizettették a 15 ezer forintnyi reklamált összeget. Sőt, miután befizette - és ezt a tényt bejelentette -, három nap múlva kikötötték a telefonját és még neki kellett „alázatos” kérelemmel fordulnia az üzemvezetőhöz a visszakötésért. Természetesen ennek a díját is kifizettették vele! Senkinek sincs bizonyítéka Ha végképp nem tudunk belenyugodni a dologba, fordulhatunk a bírósághoz - mondja R. Horváthné -, ám ott nekünk kell igazunkat bizonyítani. Ha nem tudjuk, fizethetjük a perköltséget is. Bizonyítéka pedig a meggyőződésén és beszélgetéseinek - sajátkezű, tehát senkit sem érdeklő - jegyzékén kívül senkinek sincs. Ez pedig nyilván kevés. Előfordult a Matáv ügyintézésében a következő eset is - mesélik a panaszosok: A szintén izsáki Gazsi Lajosékat három hónapon át bombázták a telefonszámlákkal, felszólításokkal, végül nyugdíjletiltással fenyegették meg őket, ha nem fizetnek. Gazsiék nem is az ösz- szeg nagyságát vitatták. Aggályuk - melynek több levélben adtak hangot - csupán annyi volt, hogy nincs is telefonjuk, így aztán az az értesítés már meg sem rázta őket, melyben arról szereztek tudomást, hogy a fizetés elmulasztása miatt leszerelik nem létező telefonjukat... Tetézi Lajos Kérlelhetetlenül múlik az idő: néhány hét és az írásbeli érettségivel megkezdődik a végzős középiskolások nagy megmérettetése. Kettős a tét: eredményesen zárni a négy esztendős középfokú tanulmányokat, s minél jobb starthelyzetet teremteni az egyetemi, főiskolai helyekért folyó versenyben. Nehéz, izgalmaktól sem mentes időszak előtt állnak tehát az érettségizők. Nagy kérdés, hogy hogyan szervezzék meg a felkészülés hátralevő heteit. Személyre szóló, testre szabott forgató- könyvvel persze senki nem szolgálhat, de néhány gyakorlati tapasztalattal, mérlegelésre érdemes tanáccsal igen. Az egyik az, hogy a minél sikeresebb érettségi a következő pár hétben mindennél fontosabb. Ezt egyértelművé kell tenni a családban, a barátok és ismerősök körében, s kedves maturánsok: meg kell értetnetek szívetek választottjával és - önmagatokkal is. Ez a néhány hét pótolhatatlan többletet adhat felkészülésben, tudásban, az ismeretek felfrissítésében - vétek lenne nem kihasználni. Feltétlenül célszerű egy tantárgyi és időrendi felkészülési tervet készíteni. Az ötletszerű, ösz- sze-vissza tanulásnak mindig az a hátulütője, hogy rosszul gazdálkodunk az idővel és a szellemi energiával. A felkészülési terv segítségével viszont köny- nyen megoldható az ésszerű időbeosztás, az egyes tárgyakkal való arányos foglalkozás és a folyamatos önellenőrzés. Az iskola, illetve a szaktanárok által biztosított korrepetálási, konzultációs lehetőségeket érdemes maximálisan kihasználni! Itt ugyanis viszonylag könnyen, gyorsan meg lehet beszélni egy-egy tárgy problematikusabb, bonyolultabb részeit, a nehezebb tételeket. A felkészülési idő sok-sok órája megtakarítható vele! Az érettséginek - és általában a vizsgáknak - soha ne minimális programmal vágjunk neki. A „csak valahogy átcsússzak” vagy az „elég nekem a talpas kettes is” szellemű nekikészülés semmi jóra nem vezet. Enyhítheti talán a vizsgák előtti napok izgalmát, de egyben alibi, önfelmentés is a kemény munka alól. Az efféle „kudarc-orientáció” magában hordja ugyanakkor a képességek, a tényleges tudás alatti szereplés veszélyét is. Nem sok jót ígér persze a másik véglet sem. Az a felfogás, hogy „vagy jeles vagy semmi...”, más szóval a siker túlhajszolása - rendszerint visz- szaüt. Ha másban nem, abban, hogy a tényleges próbatételen, az érettségi vizsgán esetleg éppen a tompult fáradtság, a szellemi-idegi kimerültség válik a jó teljesítmény gátjává. UH . HlH m#' NARANCSOT SZERETEM! (Fizetett piolitikai hirdetés.)
