Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

1994. szerda 17., szerda Nők világa 9 NŐTLEN FÉRFIAK VÁLASZOLNAK Milyen legyen az ideális feleség? HIÁBA A TILTÁS, ÚGYIS FELFEDEZIK Kisfiam, már megint hol a kezed? 0 Az ideális feleség csinos, házias, nőies és okos. Házasság előtt álló fiatal fér­fiakat kérdeztünk arról, szerin­tük milyennek kellene lennie az ideális feleségnek? íme, néhány válasz: Zsolt, 30 éves középiskolai tanár: - Az ideális feleség csi­nos, értelmes, nőies és alkal­mazkodó. Odafigyel az alak­jára, rendszeresen jár fodrász­hoz, kozmetikushoz, nem felejti el egy pillanatra sem, hogy nő­nek született. Részt vesz a férje életében, a magánszférán túl az élet dolgaihoz is hozzá tud szólni. Úgy gondolom, hogy a nőkön múlik az, hogy egy csa­lád összetartó ereje mekkora. Régi tapasztalat, hogy a házas­ságok kis dolgokon buknak meg, mert a férj és a feleség gyakran még a minimális tole­ranciát sem ismeri. Az ideális feleség kerüli ezeket a csapdá­kat, viseli a terheket, összetartja a családot, s alkalmazkodik - de nem elvtelenül! - a férjéhez. István, 26 éves egyéni vállal­kozó: - Meglep a kérdés, mert ezen még soha nem gondolkod­tam. Együtt járok egy lánnyal már régóta, de nehezen tudom elképzelni a feleség szerepében. A kötöttségek megölik az ér­zelmeket, az állandó együttlét megrontja a kapcsolatokat. Ha megnősülök, csak nagyon „laza” kapcsolatot tudok elkép­zelni, inkább ne főzzön-mos- son, ha ennek az az ára, hogy minden lépésemmel el kell neki számolnom. Attila, 21 éves főiskolai hall­gató: - Régóta álmodozom egy olyan lányról, aki megértő, kedves, jóságos és figyelmes. Ilyennek képzelem az ideális feleséget. Úgy látom, hogy a nők ma nem nagyon törődnek azzal, mire van szükségük a fér­fiaknak. Szülnek egy-két gye­reket, elmennek dolgozni, s azt gondolják, ha otthon kitakarítot­tak, elmosogattak, akkor már minden rendben van. A felesé­gemtől én azt várom majd el, hogy a házasságunk tizedik évében is ugyanúgy törődjön velem, mint a mézeshetekben. Cserébe én pedig a tenyeremen hordom. Mint a mesében.. Sándor, 29 éves mérnök: - Nincs ideális feleség, csak az álmainkban. Már több hosszabb kapcsolatom volt, de mind zá­tonyra futott, s csak annak örü­lök, hogy a házasság veszélyét elkerültem. A nők arra vágynak, hogy a férfiak csak velük fog­lalkozzanak, s erre én képtelen vagyok. Olyan nő még nem szü­letett, aki ezt megérdemelné. Ha mégis, akkor az a nő nagyon csinos, értelmes, vidám és hű­séges kell legyen. De hol talá­lok ilyet? Ábrahám Eszter ▼ •• 1 M 1 / fk / / // 1 M •• A A Különbség fern es no kozott Egy egész könyvet lehetne megtölteni a nemek közötti bio­lógiai különbségekkel, az alap­vető nemi jegyeket nem is te­kintve. Álljon itt most néhány olyan biológiai különbség, a- mely valamilywn módon nagy fontossággal bír a mindennapi életben. A férfiak és a nők testük minden sejtjében különböznek egymástól, s talán a kromoszó­makülönbség miatt a nők szervi életképessége, vitalitása na­gyobb. A nők 3-4 évvel élik túl a férfiakat. A nemek különböz­nek az alapanyagcseréjükben is, a nőké általában alacsonyabb. Eltérő a csontozat is, a nők feje rövidebb, az arcuk szélesebb, álluk kevésbé előreugró, rövi­debb a lábuk és hosszabb a tör­zsük. A nők gyomra, veséje, mája és vakbele nagyobb, a tü­deje kisebb. A női vér több vizet tartalmaz, 20 százalékkal keve­sebb vörös vérsejtet, mint a fér­fiak vére. Mivel a vörös vérsej­tek szállítják az oxigént a test sejtjeihez, a nők könnyebben el­fáradnak és hajlamosabbak az ájulásra. Fizikai erő tekinteté­ben a férfiak 50 százalékkal a nők felett állnak. A nők szíve viszont gyorsabban ver, (a nőké 80-at, a férfiaké 72-őt), a vér­nyomásuk - mely tíz ponttal alacsonyabb, mint a férfiaké - percről percre változik, de sok­kal kisebb a hajlamuk a magas vérnyomásra, legalábbis a kli­max ideje előtt. A receptek is hizlalnak A nő soha nem lehet elég gazdag és elég karcsú - tartja egy újkeletű amerikai szólás­mondás. Egy felmérés szerint az amerikaiak négyötöde elis­meri az ésszerű táplálkozás fon­tosságát, ám a megkérdezettek­nek csak 39 százaléka érzi úgy, hogy mindent megtesz ezért. A jelek szerint a táplálkozásra is áll a régi igazság: „a lélek óhajtja, de a test erőtlen”. Ami­kor a megkérdezetteknél azt tu­dakolták, miért nem javítanak étrendjükön, a nők azt válaszol­ták: fogynának ők, de nem megy, mert nem tudnak eliga­zodni a fogyókúrareceptek dzsungelében. ÖREGEDŐ KISMAMÁK Hány évesen szülnek az európai nők? Manapság a nők jelentős ré­sze egyre később vállalja az első gyereket. Az első anyaság időpontjának kitolódása kivétel nélkül valamennyi nyugat-eu­rópai országban tapasztalható - állapítja meg az INED, a francia országos demográfiai intézet legutóbbi kiadványa. A tenden­cia a negyvenes években az észak- és közép-európai nőknél kezdődött, majd átterjedt Eu­rópa déli részére is. Spanyolor­szágban és Olaszországban a változás csak később, az ötve­nes évek végén született nőknél jelenkezett, míg Portugáliában, ehhez képest is némi késéssel, a hatvanas évek elején született nőknél nyert polgárjogot. Ma egész Európában általános. Dániában például az 1945- ben született nőknél az első gyermek születésekor 23,3 év volt az átlagéletkor, az 1955- ben született nőknél ugyanez már 24,9 év, míg az 1960-ban születetteknél az első anyaság már átlagosan a 26. életévben következett be. Svédországban ugyanez az adat az 1945-ben születetteknél 23,9 év, az 1955-ös évjáratnál 25,3. Az 1960-ban született nőknél pedig már 26,4 éves korra tolódott ki az első anyaság. Franciaország­ban az 1945-ben született nő­nemzedék tagjai átlagosan 23,7 éves korukban szülték első gyermeküket, az 1955-ben szü­letettek 24,3, míg a 60-as szüle­tésűek 25 évesen. Az 1965-ben született lányoknak csak 37 százaléka érte el már anyaként a 25 éves kort, míg az 1955-ben születetteknél ez az arány még 55 százalék, az 1945-ben szüle­tetteknél pedig 61 százalék volt. Hollandiában az 1945-ben szü­letett évjáratnál az első anyaság időpontja átlagosan a 24,5 élet­év volt, az 1955-ös évjáratnál ez már 26,3 éves korra, míg az 1960-ban születetteknél már 27,3 éves korra tolódott ki. Ma öt holland nő közül csak keve­sebb, mint egy lesz anya 25 éves kora előtt. A volt NDK-ban az első anyaság átlagosan 22-23 éves korban következett be, ami jelentősen eltért az egykori NSZK-beli helyzettől, ahol az európai trendhez hasonlóan ki­tolódott az első szülés időpontja. 0 A nemzetközi felmérések szerint nem csak anyagi okok miatt vállalják 23-25 éven felül az első gyermeket az európai nők. Senki nem csodálkozik és berzenkedik akkor, ha a gyere­kek az ujjúkat szopják, az orru­kat piszkálják, mert mindez kisgyermekkorban természetes. Annál nagyobb a szülők ria­dalma, ha a gyerekük a pisilőjé- hez nyúl. Ä legtöbb szülő ilyenkor lefogja a gyerek kezét, de legalábbis rászól, pedig a ki­csi éppen felfedezett valamit a testén, amit éppen olyan érdek­lődéssel tesz, mint ahogy az uj­jait vagy az orrát nézegeti, ta­pogatja. Mind a kislányoknál, mind a kisfiúknál gyakran elő­fordul, hogy fürdés közben szí­vesen játszanak a nemiszervük­kel. Egyszerűen azért, mert ez jó érzést vált ki belőlük. Ha a felnőtt a gyereket ebben akadá­lyozza, rászól: ne csinálj ilyet, mert ezt nem szabad, akkor a testének ez a része különleges jelentőséget kap a gyerek szá­mára. A helyes az, ha a gyer­mek viselkedését teljesen ter­mészetesnek veszik a szülők, s 0 Miért baj, ha fürdés közben felfedezi azt, amije van? nem szólnak rá. Baj lenne, ha a gyerek úgy érzené, van a testén egy olyan hely, amiről nem ve­het tudomást. Ha a rosszallá­sunkat észreveszi, akkor testé­nek e részét valami rossznak, félelemkeltőnek gondolja, vagy éppen a tiltás miatt fokozott ér­deklődéssel fordul e testtájak felé. Ez oda vezethet, hogy a kedvtelés, az öröm és a félelem már kisgyermekkorban össze fog benne kapcsolódni és ko­moly veszélye van annak, hogy később mindent, ami kellemes és örömteli lehetne, félelemmel fog átélni - különösen éppen a szexuális élet örömeit. Mégis, ha a megértő szülői magatartás mellett úgy látjuk, hogy gyerekünk sokszor és hosszasan foglalkozik nemi szervével, felmerülhet a gondo­lat, hogy ez valamiféle hiányér­zetnek, vigaszt keresésnek a ki­fejeződése. Igyekezzünk ennek okára rá­jönni, mert az ok megszünteté­sével minden bizonnyal maga a jelenség is megszűnik. HA MEGUNTAD A FÉRJEDET, ELDOBOD? Nem biztos, hogy a válás a megoldás Az elvált asszonyok nem szí­vesen beszélnek nagy nyilvá­nosság előtt arról, hogy miért döntöttek a válás mellett. Kéré­sünkre most négy asszony meg­törte a hallgatás csendjét, s arról vall: miért végződött szakítással házassága. Ildikó két éve vált el, egy fiút és egy lányt nevel egyedül: - Az én történetem abszolút hét­köznapi. A lángoló szerelem után, amikor a gyerekek már is­kolába kerültek, fokozatosan elhidegültünk egymástól. A fér­jemnek már korábban is voltak futó kapcsolatai, de az egyik komolyra fordult. Közös meg­egyezéssel váltunk el, s én még nem találtam új társat. Igaz, nem is nagyon kerestem. Őrü­lök, hogy a munkám mellett jut egy kis időm a gyerekeimre. Végül is nem bántam meg, hogy elváltam, de időnként iszonyú az egyedüllét. Edit egy friss válás után van, gyermektelenül: - Nem tudom, mások hogy vészelik át az első időszakot, én sokat kínlódtam, s még nem vagyok teljesen túl rajta. Mindketten értelmiségi pályán dolgozunk, s a férjem módszeresen gátolt és zavart a munkámban. Ügy éreztem, még akkor kell kilépnem a kapcso­latból, amíg nincs gyerek. Nem bántam meg, de nagyon megvi­selt. Anikó már tíz éve éli az elvált asszonyok életét. Két felnőtt gyermeke van: - Még ma sem, ennyi év után sem vagyok biz­tos benne, hogy jól döntöttem. Apróságok miatt hidegültünk el egymástól, aztán a férjem inni kezdett, durva volt, s elviselhe­tetlen. A válás után viszont mintha kicserélték volna. Ma már új házasságban él, gyerekei vannak, s én bánom, hogy nem voltam türelmesebb vele. A gyerekeim is gyakran vádolnak, mert imádják az apjukat, s fájó szívvel nézik, milyen jó apa az új házasságában. Erzsiké három gyerekkel ma­radt egyedül néhány éve: - Nem akartam válni, tűzön-vizén át ragaszkodtam a gyerekeim ap­jához, akit ma is szeretek. Még­sem tudtam megtartani, elment egy másikkal. A gyerekeimet is nagyon megviselte a válás, s a mai napig felkavarja őket, ha ta­lálkozik velük. Lehet, hogy nem voltam elég ügyes, bár ő azt mondja: ha megkötöztem volna, akkor is elhagyott volna. • A nevetés ideig-óráig gyógyír a bajokra. MIÉRT JÓK AZ ÓVODAI VEGYES CSOPORTOK? A kicsik ügyesek, a nagyok figyelmesek Néhány éve gyakorlat a ma­gyar óvodákban, hogy a homo­gén, azonos életkorú gyerme­kekből alkotott csoportok mel­lett úgynevezett „vegyes” cso­portokat is indítanak. Ezekben a csoportokban együtt nevelőd­nek, játszanak a kicsik: a há­rom-négy évesek,a középsősök és a nagycsoportosok is, tehát a 6 éves gyerekek is. Vannak olyan óvodák, ahol a hagyomá­nyos és a vegyes csoportok egymás mellett élnek, s vannak olyan intézmények is, ahol minden óvodai csoport vegyes. De milyen haszna van annak, hogy a különböző életkorú gye­rekek egy csoportba járnak? - kérdezik a vegyes csoport ellen berzenkedők, s érveiket is felso­rakoztatják. Nevezetesen: a ve­gyes csoport nagyobb figyelmet követel az óvónőtől, mint a ho­mogén, s ráadásul a nagyok sem fejlődnek eléggé, hiszen a velük való foglalkozás közben folyton tekintettel kell lenni a kicsikre. Az érvelés jogos, ám a vegyes csoportban dolgozó óvónők ta­pasztalata mégis más. Bár ter­heik kétségtelenül nagyobbak, a vegyes csoport előnyei nem kétségesek. A nagyok ebben a közösségben hamarabb megta­nulják, hogy figyelemmel kell lenniük a kisebbekre, segíteniük kell nekik, s példájuk minta a kicsiknek. Hiszen a 3-4 éves gyerekek szeretik a nagyokat utánozni, szeretik kipróbálni azt, amit a nagyok csinálnak. Mindig van a csoportban érett, komoly mintát adó gyerek, aki­nek a viselkedése utánzásra ösz­tönzi a kicsiket. A képességfejlesztésre, az egyéni foglalkozásra bőven jut idő a vegyes csoportban is, annyi csak a különbség, hogy az egyes feladatokat több lépcső­ben, az életkorok és képességek szerint differenciálva oldják meg a gyerekek. Nem kerülnek hátrányba a nagyok sem, hiszen az óvoda alapvető feladata nem az iskola-előkészítés, hanem a személyiség, a képességek fej­lesztése - mégpedig a játékon keresztül. Ez a célkitűzés pedig az osztatlan csoportban ugyan­úgy megvalósítható, ha a peda­gógus érti a dolgát, mint a ho­mogén csoportban. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a vegyes cso­portba együtt járhatnak a testvé­rek, ami a kicsiknek és a na­gyoknak is biztonságot jelent. Egy vegyes csoport olyan mint a család, olyan mint a való élet. Erősebbek és gyengébbek, ki­sebbek és nagyobbak, okosab­bak és fáradékonyabbak együtt nevelődnek. Ahogyan a család­ban a gyermekek nevelésében befolyásoló tényező lehet az, hogy hányadik a testvérek sorá­ban, ugyanígy hat a gyermekre az életkori és fejlődésbeli sok­színűség, ami a vegyes csopor­tok sajátja. Az igazsághoz per­sze hozzátartozik az is, hogy az óvónők véleménye szerint nem az az igazán lényeges, hogy a gyerek osztott vagy osztatlan csoportba jár-e, hanem az, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott le­gyen a csoport légköre, hogy a gyerek szeresse az óvodát, szí­vesen járjon oda, s szinte észre­vétlenül, a játék közben váljék okos, képességes, figyelmes és boldog „iskolaérett” gyer­mekké. I-----------------------------------------------------------­A z oldalt szerkeszti: Ábrahám Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom