Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-20 / 92. szám

1994. április 20., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11 Kedves Olvasóink! Ismét sok levél érkezett szerkesztőségünkbe az utóbbi na­pokban a megye minden részéből, s a megyehatáron túlról, Öcsödről is kaptunk levelet. A zömmel közérdeklődésre szá- mottartó írásokat kevés kivétellel mai összeállításunkban ol­vashatják, néhányat pedig jövő szerdán közlünk. Kaptunk túl­zottan terjedelmes írásokat-is. Egyik levélírónk például hét sű­rűn gépelt oldalon számol be lakásszövetkezeti gondokról. Az ilyen terjedelmű levelek közlése nem áll módunkban. Választ levélben várjanak. Ezúttal is felhívjuk olvasóink figyelmét fogadóóráinkra, me­lyeket naponta 10-től 12 óráig tartunk szerkesztőségünkben, hogy bárki szóban is elmondhassa gondját, baját, közérdekű észrevételeit. írjanak továbbra is, s jöjjenek szerkesztőségünkbe, szívesen látjuk önöket. A szerk. Megszépült a játszótér A földem lehet a gazé, de az enyém nem Az április 6-ai lapszámban megjelent levelemmel kapcso­latban keresem meg ismét önö­ket, ezúttal azonban nem pa­nasz, hanem köszönet közvetí­tésére kérem szerkesztőséget. A kecskeméti Széchenyivá- ros szemetességét, játszóterei­nek elhanyagoltságát panaszoló levelem megjelenésének napján felkeresett a Vállalkozók Párt­jának képviseletében Gonda Jó­zsef úr és elmondta, hogy Ko­vács János, a kerület ország- gyűlési képviselőjelöltje az ál­talam külön is megemlített ját­szótér rendbehozatalában sze­retne segítséget nyújtani, s eh­hez már meg is igényelték a polgármesteri hivataltól a szük­séges anyagokat. Még azon a héten, szombaton reggel megjelent Kovács úr munkatársaival a Lánchíd utcai játszótéren - néhány kömyék­A Petőfi Népében ez év janu­árjában közradott felhívásunk nyomán több hajdani vöröske­resztes jelentkezett. Ezt köve­tően hét alkalommal jelent meg lapjukban olyan írás, amely egykori önkéntes vöröskeresz­tes ápolónők, ápolók és orvosok második világháborús tevé­kenységét méltatta, s hívta fel rájuk a figyelmet. Ügyszerető támogatásukért kérjük, fogad­ják a Magyar Vöröskereszt Or­szágos Titkárságának őszinte, hálás köszönetét. Az írások szereplőivel - akiknek a címét sikerült meg­szereznünk - fölvettük a kap­csolatot. Néhányuk címe azon­ban ma is ismeretlen előttünk, ezért ismét önökhöz fordulunk. Közreadott írásaik nyomán keressük lapjuknak azt az olva­sóját, aki Szabó Margit néven 1941-1945 között a kecskeméti hadikórházban teljesített szol­Naponta utazom busszal a Kiskunmajsa-Kiskunhalas út­vonalon. Ilyenkor gyönyörkö­döm a tájban, illetve gyönyör­ködnék, mert ami a látványt il­leti, az cseppet sem vidító, in­kább elszomorító. A zöldelő ha­tár javarészét, az erdőszéleket és az útmenti árkokat a primitív emberek által eldobott vagy zsákszámra lerakott szemét csú­fítja. Akaratlanul is az ide tévedő külföldi szemével kezdtem szemlélni a mi környezetünket. Ausztria jutott eszembe patyo­lattiszta tájaival, útjaival és vá­rosaival. Ez a kulturált civilizá­ció, melytől mi. magyarok oly messze vagyunk. Ott élő ma­gyar ismerősöm mesélte, hogy nekünk a tisztaságot illetően odakint nincs éppen jó hírünk. Alapvetően szép, de szemetes országnak tartanak bennünket, s ez nem válik éppen országunk dicsőségére. Német ismerőseink két hetet töltöttek el nálunk, melynek so­rán fíákeres pusztanézésre vit­tük őket. Utunk erdőkön keresz­tül vezetett, s megdöbbenve lát­tuk az illegális erdei szemétle­rakóhelyeket. Német vendége­ink őszintén elmondták véle­ményüket, s azt is, hogy náluk az ilyen megengedhetetlen. beli apuka társaságában - és szinte pillanatok alatt rendbe­hozták a leszakadt hintákat, a túl magas mászókát, felállítot­tak két padot és egy szemetest, továbbá összetakarították a szemetet és homokkal feltöltöt- ték a homokozót. A játszótér azóta a frissen festett játékokkal a környék üde színfoltja, elsősorban a gyer­mekes anyukák nagy örömére. A gyors segítségért ezúton is szeretném köszönetemet kife­jezni Kovács úrnak és munka­társainak, a polgármesteri hiva­tal két - helyszínen is megjelent - dolgozójának és mindazok­nak, akik lehetővé tették, hogy környezetünk egy kis darabja kellemesebb, egészségesebb le­gyen, s a kisgyerekek jobban érezzék magukat. Nyergesné Török Mária, Kecskemét, Lóverseny u. 9. gálatot. Később a kecskeméti kórház bőrgyógyászatáról ment nyugdíjba, s jelenleg - a Petőfi Népe 1994. február 8-ai szá­mában róla megjelent, Margit néni ötven éve című írás sze­rint - fiával és unokájával egy­ütt Mária utcai lakásában él, valószínűsíthetően Ronyecz Jánosné (vagy özv. Ronyecz Jánosné) néven. Keresésünk a Mária utcában eredménytelen volt. Ezért kér­jük, aki ismeri őt, segítsen fel­deríteni hollétét, pontos címét. Vagy, ha ő magára ismerne, kérjük, szíveskedjék megadni pontos címét a Magyar Vörös- kereszt Bács-Kiskun Megyei Szervezeténél (Kecskemét, Kisfaludy u. 6-8. T.: 321-615), vagy a szerkesztőségben. Segí­tőkészségükben bizakodva, szívélyes üdvözlettel: Gyékiss Emil osztályvez., Magyar Vöröskereszt Maguk is nagyon sokat tesznek a rend és tisztaság érdekében, s szemétkupacokat nem tűrnek meg környezetükben. El sem tudják képzelni, hogy nálunk ilyet hogy mernek csinálni. Ak­kor nagyon szégyelltem ezt, s még ma is szégyellem, ha a su­hanó szemetes tájat figyelem az autóbuszból. Nyakunkon az újabb idegen- forgalmi idény, jönnek az igé­nyes turisták és bokáig gázol­nak majd a szemétben. Lassan mindent elborít az emberi hul­ladék és nincs illetékes, aki ko­molyan venné a környezetvé­delmet. Ebben az országban már mindenről volt szó, de ar­ról, hogy gyermekeinknek mi­lyen környezetben kell felnő­niük, senki nem beszél. A hol­nap országára is gondolni kel­lene és komolyan tenni érte. Olyan környezetvédelmi tör­vény kellene, amely szigorú büntetéssel sújtja azokat, akik bármilyen hulladékkal fertőzik, pusztítják környezetünket. Úgy érzem, amíg nincsenek olyanok, akik szívügyüknek érzik orszá­gunk környezetvédelmét, addig nincs remény a változtatásra. Pedig ez nemcsak pénz kérdése. Nagy Imréné, Kiskunmajsa, Madách u. 15. Nem lehet kárpótolni címmel olvastam Hajós Terézia tollá­ból, hogy Gusztonyi bácsi nem tud, de nem is akar belenyu­godni az őt ért földcserélgeté­sekbe. Ez így igaz. A téeszhez fordultam azzal a kéréssel, hogy ha lehet, a földet hozzák köze­lebb a lakásomhoz, mert tíz ki­lométerre van hozzám és már hatszor cserélték. Ha nincs rá mód, hogy közelebb hozzák, akkor adják vissza az enyémet, ami a saját tulajdonom volt. Ha nem lehet, akkor használják bérletbe, mint másokét. A földet, amely a saját tulaj­donom volt, 1993-ban senki sem használta. A gazé lehet, de az enyém nem. 1983-ban vették el tőlem, 30 évig használtam, s kis becézéssel aranybánya lett belőle. Az utolsó évben rok­kantságom miatt kukoricával vetettem be, de a vadak az utolsó szemig kipusztították. Őrizni nem engedték azzal az indokkal, hogy itt vannak a nyugatnémet vadászok, nem le­het riogatni a vadakat. így kap­Veszélyben a legkisebbek Kiskunfélegyházán a Pe- tőfi-lakótelepen lakom, 19 laká­sos társasházban. Erről a lakóte­lepről igazán nem mondható el, hogy óriásit fejlődött. Na, de amiért írok, az a következő. Itt kivétel nélkül minden csa­ládban van egy-két kisgyerek. Ezek a gyerekek csak a házunk előtti homokozóban, illetve a ház előtt és a mellette lévő fü- vön tudnak játszani. Csakhogy hamarosan lehetetlenség lesz leengedni őket. Ugyanis a ho­mokozó és a füves terület - egyébként ez vonatkozik az egész lakótelepre - tele van ku­tyaürülékkel és kutyaszőrrel. Hoztak már ezzel kapcsolatban rendeleteket, de azokat az égvi­lágon senki nem tartja be. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ettől a szennytől milyen betegségeket kaphat egy kis­gyerek, aki ha játszik, sokszor a szájába veszi a kezét vagy meg­dörzsöli a szemét, és ez már elegendő ahhoz, hogy elkapjon valamilyen fertőzést. Félreértés ne essék, nem a kutyák ellen van kifogásom, hiszen nekem is van két kutyám, de én nem a játszótérre viszem őket sétál­tatni. Felháborítónak tartom, hogy ennyire felelőtlenek le­gyenek az emberek, hogy nem gondolják végig, milyen bajt okozhatnak könnyelműségük­kel. Akik a rendeleteket ez ügy­ben meghozták, azoknak arról is gondoskodni kellene, hogy azt tisztességesen be is tartas­sák. Kérdezem én, miért kell azt megvárni, míg valaki komo­lyabb betegséget kap? A legna­gyobb veszély nyilvánvalóan a kicsikre leselkedik, mivel ők igencsak földközelben vannak. Szél Istvánná, Kiskunfélegyháza, Dr. Holló L. u. 85. Kezdhetném a napot mindjárt azzal, hogy bekapcsolom a rá­diót. De ma nem teszem. Le­gyen egy jó napom. Mindenki máshoz hasonlóan megfőzöm a reggeli kávét. A gyufaszál nem sercen, nem gyullad, eltörik. A második próbálkozás sem sike­rül. Még nem vagyok ideges, megszoktam már, hogy ez ilyen. Biztosan így gazdaságo­sabb: rövid, vékony és nem gyullad. így több fogy. A doboz is azért van félig. Felforralnám a tejet. Össze­ment. Biztosan én vagyok az oka, mert - hűtő ide, hűtő oda - azonnal fel kellett volna forral­nom, még tegnap este. Az üz­letben azt mondták, hogy csak én panaszkodom. Úgy kell ne­kem! Persze, nem őket hibázta­tom, biztosan a Kalocsatej a hi­bás, 45 forintért. A reggelihez itthon kenyeret vagy péksüte­ményt eszem. Nem panaszkod­hatunk, a zsemlék jó nagyra nőttek. Vajon mi a fenétől? tam a 40 ezer károm helyett 11 ezer forintot, a ráfordított ösz- szegnél is kevesebbet. A ré­szesművelők pedig egy cső ku­koricát és egy fillér munkadíjat sem kaptak. Mindez azért történhetett meg, mert a vadásztársaság el­nöke az akkori megyei pártbi­zottság fegyelmi bizottságának az elnöke volt. S hogy a jövő­ben még ennyit se kelljen fi­zetni, összehangolt a téesz veze­tőségével, hogy ezt a parasztot el kell távolítani. A múlt években szomszé­domnak is 100 százalékos kárt okoztak és egy fillér kártérítést sem fizettek. Tehát engem tíz kilométerrel odébb dobtak, mert úgy gondolták, hogy ezt a terü­letet kártérítés nélkül is használhatják. Érdeklődésemre, hogy ki használja, mi van bele­vetve, azt mondták, nem tudják, mert kiadták a vadásztársaság­nak használatra. Kíváncsi let­tem, megnéztem, s nagy megle­petésemre azt láttam, hogy az épület ajtaját leszedték, ajtóit Az ÁFEOSZ Kecskeméti Ke­reskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolája sikeres part­nerkapcsolatot alakított ki a klagenfurti Kereskedelmi Aka­démiával. Hatékonynak bizo­nyultak tanáraink klagenfurti továbbképzései, ereményesek voltak a tanulói kapcsolatok, ösztönzően hatottak a német- nyelv-tanulásra. Most az ÁFE- OSZ-iskola 0. évfolyamának ti­zenhat tanulója, egy hónapos in­tenzív nyelvtanfolyamon, anya­nyelvi környezetben készül a középfokú nyelvvizsgára. A két intézmény együttmű­ködésének keretében a jövő tanévtől (az osztrák Oktatási és Kulturális Minisztérium hozzá­járulásával) tizennyolc magyar érettségizett fiatal kezdheti meg tanulmányait a klagenfurti akadmémián. A kétéves keres­kedelmi akadémia a gazdasági szféra minden területére (ipar, Ezeknek már nincs is közük a péksüteményhez. Együnk in­kább kenyeret. Ha vágni le­hetne! De nem lehet egy tisztes­séges szeletet levágni, mert kie­sik a kenyér bélé. Pedig mennyi csodás ötlet született már ezen a piacon. Például 90 dekagram­mos kenyér 50 forintért, s van 30-40 dekagrammos is, 56-64 forintért. így hát elégedettsé­günk hatványozódik. Indul a nap. Csengetnek: itt a villanyszámla. Nem is olyan sok, hiszen most már havonta fizetjük! Nem akarom észre­venni, hogy körülbelül ugyan­annyi, mint korábban a kéthavi volt. Lehet, hogy pazarló va­gyok? Lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanom. A fagyasztó ki­kapcsolva, a rádió elzárva, a té­vét alig nézem, mert nem érde­mes (bár fizetjük). Egy villany­égő világít. Ismét csengetnek. Te jó ég! Vízszámla. Ez nagyon komoly tétel, hiszen csatornázva van. félfástól kiszedték, a terület a gazé lett. Amit én nagyon nehéz munkával és sok ráfordítással jövedelmezővé tettem, azt a té­kozló fiúk teljesen tönkretették. Nekem több százezer forint kárt okoztak. Tiszteletet érzek kormá­nyunk iránt, amiért a mezőgaz­daságot erejéhez mérten mesz- szemenően támogatja, de biztos vagyok benne, hogy az engem ért sérelem sehol nincs a kor­mány programjában. Mindezt a félreértés elkerülésére írtam le, hogy az olvasó is megértse, mi­ről is van szó tulajdonképpen. Ami a képzeletbeli vásárt és az egyszeri embert illeti, abba a vásárba Pista bácsi nem önként ment, hanem belekényszerítet- ték, az emberek százezreivel együtt. Ma már mindenki előtt világos, hogy zajlottak le ezek a földcserevásárok. A leírtakért a felelősséget vállalom, s bárkivel bármikor szívesen beszélgetek a témáról. Tisztelettel: Gusztonyi István, Kiskunhalas, Dobó I. u. 36. kereskedelem, pénzügy, biztosí­tás, jogi és gazdasági tanács­adás) elméletileg jól felkészült, gyakorlatias ismeretekkel ren­delkező szakembereket képez. A képzés nyelve német, de kö­telező az angol is, melyből a gazdasági szókincsre épülő nyelvvizsgát tesznek a diákok . A képzés - külön engedély alapján - díjmentes. Az ottani térítési díjtételek mellett lehető­ség van a teljes ellátásra. A szakképzésre azokat az érettsé­gizett vagy érettségi előtt álló fiatalokat várjuk, akik legalább jó rendű bizonyítvánnyal ren­delkeznek, s még nem töltötték be a 22. életévüket. Iskolánkban (Kecskemét, Bibó I. u. 1.) a klagenfurti aka­démia képviselői május 8-án 15 órakor bemutatják intézményü­ket az érdeklődőknek. Az ÁFEOSZ-iskola igazgatósága Közben főzöm az ebédet. Szé­kelykáposzta lesz. De mi ez? Szép piros színe elhalványul, sőt, színtelenné válik néhány óra alatt. Négyszáz forintért vet­tem a húst. Vajon mivel etették ezt a disznót? Már ideges va­gyok... Hogyan legyen végre egy jó napom? Délután egy órakor megszó­lalnak a szirénák. Mi történt? A szívverésem is megáll. Csend. Próba volt? Akkor meg miért nem fújják le? Másnap tévedés­ről értesítenek. Nem először... Jó lenne a tévében látni valamit este. Nos, ez végre sikerült: ugyanaz a reklám már harmad­szor ma este. Befogom a fülem, becsukom a szemem. Hogy lesz majd egy film? De mikor? Éj­szaka. Akkor meg már alszom. Elfáradtam. Azt mondják, kedvetlen nép lettünk. Ez nem igaz. Dühösek vagyunk. Rozmanith Jánosné, Kalocsa, Tóth Mike u. 73. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Elutasítás S. I.-né kecskeméti olvasónk előtt teljesen érthetetlen, hogy amiről dr. Izsépy Tamás állam­titkár levelében egyértelműen biztosítja őt, azt a Fővárosi Bí­róság elutasítja. A következők­ről van szó. S. I.-né édesapját 1944. november 17-én Kecs­kemétről málenkij robotra a Szovjetunióba hurcolták. No- rilszkba került és kilenc évig bányában dolgozott. Családját 1949-ben innen értesítették ha­láláról. Tévedés volt, mert 1953-ban idegroncsként haza­érkezett, s ettől kezdve S. I.-né ápolta, gondozta haláláig, s ezért kért nemzeti gondozási segélyt. Mások hasonló esetben megkapták ezt a kárpótlást, az ő kérelmét viszont a bíróság el­utasította. Miért...? Tűrési határ- Mennyi 2800 forint fele? - kérdezte Hornák Brigitta, a kecskeméti Petőfi Sándor utcai garzonház egyik lakója.- Nyilvánvalóan 1400 forint- feleltem.- Nem annyi - mondta -, hanem 2200 forint, legalább is a kecskeméti távfűtőműveknél. Brigitta elmondta, hogy al­bérlőként X forintot fizet a tu­lajdonosnak és ő fizeti a rezsi- költségeket. Nagyon várta ápri­lis 15-ét, a fűtési szezon végét, mert arra számított, hogy ettől kezdve a fűtési díjjal is takaré­koskodhat. Tévedett. A fűtés ugyan vé­get ért a hónap közepén, még­sem félhavi díjat kell fizetnie, hanem - különböző jogcímeken- csaknem ugyanannyit (2200 Ft-ot), mint azelőtt havonta, pe­dig a szolgáltatás csak 15 napig tartott. Teljesen kiszolgáltatott­nak érzi magát, s felteszi az újabb kérdést:- Mi lesz akkor, ha a távfű­tőművek további jogcímeket gondol ki...? Mindehhez még hozzáfűzi: eddig ő mindig pontosan fize­tett, de ezután nem így lesz, mert itt a tűrés határa, ha a táv­fűtők erre kíváncsiak. Sel­Bizonytalan lakáshelyzet A minap hallottam, hogy a kecskeméti egészségügyi dol­gozók lakáshelyzete is bizony­talan. (A kecskeméti kórház mel­letti orvos-nővérszállás lakóiról van szó. A szerk.) A bizonytalanság oka pedig az, hogy a lakhatási szerződé­seket már csak egy-egy évre hosszabbították meg. Az eddigi szolgálati lakások a megyei ön- kormányzat tulajdonába kerül­tek, s a kórháznak már csak ki­jelölésijoga van. Felvilágosítást nem adnak. Pedig kértünk és je­leztük vételi szándékunkat is. Az egészségügyiek miért nem vehetik meg a lakásokat? G. P.-né, Kecskemét Az oldalakat szerkeszti: Gál Sámdor Szabó Margit nénit keresik Szép ország, tele szeméttel Klagenfurtba mehetnek • A kecskeméti ÁFEOSZ-iskola tanárai továbbképzésen a klagenfurti Kereskedelmi Akadémián. Nem kedvetlenek, hanem dühösek vagyunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom