Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-24 / 300. szám

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! O' v (Lukacs evangéliumából) 1993. december 24., péntek_____________KARÁCSONYI MAGAZIN Adventtól a Háromkirályok napjáig Félegyházán A félegyháziak régen azt tartották, az ember úgy töltheti a legüdvöseb­­ben az Advent időszakát, ha nem ká­romkodik, nem zsörtölődik, csöndes, és imádkozgat is - amikor ideje van rá. A befogadott Szent Család Napjainkban is szokásban van a betlehemezés, melyet az adventi es­téken főleg idős emberek játszanak el. Hajdan korommal bekent arcú, fe­jükön hosszú, cifrázott papírsüveget, műbajuszt és műszakállt viselő, do­­rongos, subás alakok járták be a kör­nyék tanyavilágát. A tájat kürtölések zaja töltötte be. A gyerekek, bojtárok bodzafából készült kürtökkel felel­­gettek egymásnak, Advent kezdeté­től Háromkirályok napjáig. Több­nyire szegény gyerekek jártak betle­­hemezni. akik így próbálták, a kapott néhány krajcárral kiegészíteni csa­ládjuk szűkös jövedelmét. Ugyancsak adventi szokás volt Félegyházán a szálláskeresés vagy Szent család-járás, amely a kará­csony előtti böjt előtt kilenc nappal kezdődött. Idősek és fiatalok csopor­tosan vitték házról házra a Szent csa­lád képét, melyet minden este más-más család fogadott be. Amikor a képvivők megérkeztek egy házhoz, bekopogtak és ezt énekelték: Nyissá­tok ki házatok ajtaját, eresszétek be a kis Jézuskát. Miután befejezték az éneklést, beengedték őket a házba, ahol ismét énekeltek, majd almával, szőlővel, süteménnyel és borral ju­talmazták éneküket. A képet másnap továbbvitték egy másik házhoz. A szálláskeresés a karácsonyi böjt napján ért véget. A képet ilyenkor visszavitték a plébániára, vagy pedig egy „szent asszony” gondjaira bíz­ták, aki egész évben őrizte. Testben, lélekben Karácsony böjtjén rendbetették a házat. Sütöttek, főztek, feldíszítették a karácsonyfát, és elrendezték az ajándékokat. A karácsony böjti asz­talterítésnek külön hagyománya volt. A terményeket: almát, diót, mézet, fokhagymát a gazdaasszony helyezte el az asztalon. Ahol marha és birka is volt a háznál, ott szalma is került az asztalra. Ez rendszerint az asztalfőre, a férfi elé volt téve. Az asszony,elé papírból készült, „kiföstött” tyúk ke­rült. Az asztal lábához mángorlót tá­masztottak, amellyel később a beteg állatokat gyógyították meg. Az asztal A karácsony: boldog, derűs, ben­sőséges és emberarcú ünnep. Talán ezért van, hogy nagyon sok alkotót megihletett majd' minden művészeti ágban. A képzőművészetben a ko­moly festményektől korunk egyszerű képeslapjáig előtérbe kerül a jászol­ban fekvő Kisded édesanyjával. Szűz Máriával, és nevelőatyjával, Szent Józseffel. A színek puhák, világosak, fényesek, a három arc együtt, egy térben, ami teljes ellentéte a nagyheti szertartások emberi terheit egyedül viselő Krisztusának. A szobrászatban a faanyagú betle­hemek és lakóik megmunkálását ér­demes megemlíteni. Az irodalom és a költészet nagyjai is hódolnak a Gyermeknek: Dickens, Maupassant. Móricz Zsigmond, Kosztolányi De­zső, József Attila stb., akiket megra­gadott karácsony hangulata. S ahol a beszéd és látás művészete véget ér, ott elkezdődik a zene, az al­kotó és az előadó személyes lelkivi­lágával. Természetszerűleg a kará­csonyi muzsika jelentős részét teszi ki a szöveges zene, amely minden­képpen ad egy programjelleget, egy támpontot a hallgatóságnak. Kará­csony misztériumát megkomponálta - többek között - Bach, Händel, alá szalmát vagy egy szakajtó kuko­ricát tettek. A karácsonyi böjt napján min­denki otthon maradt. Étéiig-nem es tek, szeszes italt nem ittak. Vacso­rára hagyományosan először mézbe mártott fokhagymát ettek, utána diót és szőlőt. Ezután bableves követke­zett, majd mákos tészta, melyet szin­tén mézzel ettek. Napjainkban a vá­rosi szokások kiszorították a régi ha­gyományokat, és a sülthal, valamint a halászlé a legkedveltebb karácsony böjti eledel. Az almának a karácsony böjti ét­kezésben elfoglalt szerepén túl egyéb jelentősége is volt. A karácsonyi böjt napján néhány almát egy vödör vízbe tettek, és leeresztették a ház kútjába, ahonnan csak Vízkeresztkor húzták fel. Akkor az almákat szétosztották a család tagjai között, ezzel védve meg egész évben egészségüket. Szentestén, éjfélig Régen is, akárcsak napjainkban, a Szenteste legkedveltebb tevékeny­sége a karácsonyfa díszítése volt. A díszeket maguk a családtagok készí­tették, dióból, almából, papírból és vattából. A feldíszített karácsonyfát az asztalra vagy a sublótra tették. Alája diót és almát tettek, talpához Liszt Ferenc, s mellettük zeneszer­zők tömkelegé alkotott kisebb-na­­gyobb terjedelmű kórusművet, zene­kari darabot, avagy szólószámot erre a témára. Bach egy teljes kantátaso­rozatot komponált karácsony históri­ájára, amely Karácsonyi oratórium címen ismert az egész világon. A tör­ténet csodálatos zenét kap, a hang­szereknek gyakran van illusztratív szerepük: a fuvolák és oboák paszto­­rális hangulati hátterétől a trombitá­kig, amelyek az Üdvözítő megszüle­tését teszik még ünnepélyesebbé. Händel Messiás című oratóriumában tiszteleg a megszületett Gyermek­nek, egy diadalittas, gazdagon ellen­pontozott kórustétellel, amely után zenekari közjáték következik a pász­torok kedves dallamával, majd újra egy kórus: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóa­­karatú embernek...” A szövegszerű zenei szerkesztésben a két félmondat teljes ellentéte egymásnak: az első magas regiszterű, csillogó hangszínű sok trombitával, a második szerény vonásokat és csak férfikart alkalmaz a nagyobb kifejezés érdekében. Liszt a Krisztus című oratóriumban, az első részben állít emléket a Kisded­nek. Bárdos Lajos sok kis kórusmű­pedig egy Szentcsalád-képet támasz­tottak. Karácsonyra rétest, mákos és diós kalácsot sütöttek. Ezeknek még jóval az éjféli mise előtt él kellett készül­niük. Miután megsült a kalács, az éj­féli miséig dióra kártyáztak. A katolikus egyház karácsonyi ünnepe a december 24-ei éjféli misé­vel kezdődött, melyet másnap haj­nalban a „pásztorok miséje” követett. Délután különböző ünnepi rendez­vényeket tartottak. A karácsony este ünnepi misével zárult. Karácsony másnapján Szent István vértanú em­lékére tartottak ünnepi misét. Ne feledjük el! Más településekhez hasonlóan Félegyházán is ismeretes volt az a hiedelem, hogy az éjféli misére elvitt Luca-székre állva fel lehet ismemi a boszorkányokat. Arra azonban már senki sem emlékezik, hogy valaha készített volna Luca-széket. A karácsonyi és egyéb népszoká­sok őrzése, ápolása a most felnövő új generáció feladata. Reménykedjünk, hogy sikerül megőrizniük és tovább­adniuk ezeket, megmentve ilymó­­don legértékesebb örökségünket. Bereznai Zsuzsa tanulmánya alapján vében, Kodály Zoltán a Karácsonyi pásztortánc című egyneműkarában, a feszes ritmusával, a közbeiktatott piccolóival talán a magyar népi kará­csonyozás hangulatát is idézi. Szólni kell még a karácsonyi, szö­veg nélküli hangszeres muzsikáról, amelyeknek közös jellemzője szintén a pasztorális hangulat. A pásztorok megelégedett örömét és csendes szemlélődését idéző emberi - tehát általában páros lüktetésű, ellentétben a páratlan lüktetésű istenivel-, s amely egyaránt megtalálható Bach Karácsonyi oratóriumában, Händel Messiásában, Liszt Krisztusában. Csakúgy, mint Corelli: Karácsonyi concertójának címadó zárótételében vagy az orgonisták Franck, Reger, Dupres és Bach műveiben. S utoljára meg kell említeni a hívő ember lelkivilágát, ráhangolódását az ünnep misztériumára, amely lehe­tővé teszi, hogy olyan talajba jussa­nak ezek a remekművek, amilyenbe az alkotók megálmodták, s amely legméltóbb a betlehemi Jézusnak. Az éjféli misék impressziói és közismert népénekei napjainkban is éppoly népszerűek és áhítatot tükrözőek, mint évszázadokkal ezelőtt. Murányi Zsuzsanna Egyetemes ünnep lélekben, művészetekben 5 A karácsonyi szentmisével megkezdődik a családok éve-Az anyaszentegyház örök, de az időben él, van múltja, jelene és jövője is. Milyen üzenetet hirdet a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházme­gye lelkipásztora a karácsony ün­nepén? - kérdeztük dr. Dankó László érsektől.-Az említett szentírási sor, az angyalok kórusának szava a legfon­tosabb: Dicsőség a magasságban, békesség itt a földön! - mondja dr. Dankó érsek úr. - Az ünnepünkön azonban néhány fontos üzenet is elhangzik majd a szentmisében. Felolvassuk a Család Nemzetközi Éve megnyitására írt püspöki kari állásfoglalást...- Mire gondol konkrétan?- A Szentatya június 6-án, a csa­ládok nemzetközi összejövetelén jelentette be, hogy egyházunkban a Szent Család ünnepével kezdődik a családok éve...- Volt már gyermekek, mozgás­­korlátozottak, nők, éhezők és bete­gek éve is. Látványos felajánlások, nagy fogadalmak - aztán elmossa az idő az egészet. Ön hisz ezekben a világméretű akciókban?...- Én hiszek az emberek jóakara­tában, nagyvonalúságában. És meggyőződésem, hogy - legyen akárhány viszály, népirtás, pártütés - a világ nem romlott. Sőt, valami­lyen folyamatos lelki fejlődést él meg. Éppen ennek a folytonos spi­rituális gazdagodásnak a legfonto­sabb műhelye a keresztény család. Tanúságtétel Istenről, aki maga a szeretet. Állásfoglalás ez arról, hogy Isten a Szentháromság szemé­lyeinek egységében az emberi csa­lád ősmintája. Ebből a különlege­sen titokzatos közösségből vezet­jük le a családjainkat. Amelyek, ha valóban keresztény szellemisé­­gűek, a szeretet, az önfeláldozás, az önátadás fórumait kínálják. És hor­dozzák Krisztust, aki így tanít: ha ketten vagy hárman együtt vagytok az én nevemben, én is veletek va­gyok...- Ezek a gondolatok azt sugall­ják: a keresztény-családoktól töb­bet várhat el a társadalom...- Én úgy gondolom: ez termé­szetes, és ez így van jól. A püspöki kar azt kéri, hogy forduljunk külö­nös figyelemmel és nyitottsággal azon családok felé, akik szegény­ségben vagy háborús országban él­nek. Szeretettel segítsük azokat, akik arra kényszerülnek, hogy el­hagyják hazájukat, vagy akikre fáj­dalmak és szenvedések nehezed­nek. Együttérzéssel álljunk a vál­ságba került családok mellé. Segít­sünk és éljük meg a közösséget, megvalósítva azt az életprogramot, amit az evangéliumunk ajánl, ami­kor bemutatja a Szent Család min­dennapjait...-Sokan azzal vádolják az egy­házat: kemény terheket ró a csalá­dokra, amikor következetesen tiltja a fogamzásgátlást és nem ad felál­dozást, lelki békét az elváltaknak. Mindkét probléma bénítja az in­tézmény és az élő közösségek kap­csolatát.- Vannak olyan elvek, ami mel­lett kötelessége kiállni a Krisztus misszióját hordozó egyháznak. Bármennyire nehéz és népszerűtlen is sok esetben, nem köthetünk elv­telen kompromisszumokat az em­beri méltóságról, a magzat jogairól vagy a házasság szentségéről. Azért nem tehetjük könnyebbé ezeket a terheket, mert mi nem a teológusok, a filozófusok vagy a • Dr. Dankó László politikusok igazságát kifogásoljuk, hanem azt a máig meg nem cáfolt és el nem évült üzenetet, amit maga Jézus Krisztus hagyott ránk. Ennek ellenére téved az, aki azt gondolja, hogy az egyház érzéketlen az elvál­tak vagy a fogamzásgátlás problé­máival küzdő családok nehézsége­ivel szemben. A családpasztoráció ma már szervez olyan kiscsoporto­kat, ahol a válságproblémákkal küzdők is megkönnyebbülést, be­fogadást találhatnak.-Az is elhangzik gyakran: a ró­mai katolikus egyház papjai nem élnek házasságban. Hogy érthetik meg a familiáris közösségek tagja­inak problémáit? Egyáltalában: tudnak-e érvényeset mondani a kérdezőknek...-Természetesen tudunk. Hiszen a pap is családban nő fel, és élete végéig, szolgálata mindennapjait egy nagy család, a plébániaközös­ség tagjaként éli meg. Az élet ne­héz pillanatait és az öröm napjait is megosztják vele a testvérek. Ko­moly szolgálata van: mert ahol gyengeség van, oda erősítést visz, ahol éhség, oda ételt, ahol szomjú­ság, oda italt. Ha hivatásának él: is­teni megbízatással a lélek doktora. Bőven akad olyan, aki hozzá for­dul, aki tanácsot kér válságok ide­jén, az megnyugvást talál.-A sok-sok tapasztalat, a lelki .műhelyek hozadéka hogyan sum­­mázódik? Miként termékenyítheti meg a századvég egyházát?- Nekünk most nagy szükségünk van a summákra és az útmutatá­sokra. Az ösvények, az utak helyes kijelölésére. A szeretet ünnepén hirdetem meg a főegyházmegyei szinódusunkat, a zsinatunkat, ame­lyet 1995. június 25-én rendezünk meg; a következő 18 hónapot pedig a felkészülésre szenteljük. Alap­vető cél, a jövő századra is érvé­nyes lelkipásztori terv elkészítése. Olyan program megszületését ké­szítjük elő, amely Európa evangeli­­zációja jegyében meghatározza a katolikus keresztény ember eszmé­­lődésének irányait. Választ kínál az új kérdésekre, felméri, honnan jö­vünk, és megmutatja, merre tar­tunk. Azt remélem, hogy a zsina­tunk programja jól szolgálja majd nemzetünk fejlődését, erkölcsi új­jászületését, a családok erősítését, az elhagyottak, a betegek, a szegé­nyek gyámolítását is. Ehhez kérem ezen a nagy ünnepen papjaink, hí­veink segítő támogatását, aktivitá­sát, imáit, felajánlásait. A Petőfi Népe olvasóinak és a megye min­den lakójának pedig szeretetteljes karácsonyi üdvözletemet küldöm. Kívánok az új évre sok kegyelmet, sikert, örömet és boldogságot. Farkas P. József pSlSI • A Szent Család. Rembrandt festménye.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom