Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-10 / 262. szám
1993. november 10., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Eddig is tapasztalhattuk, hogy az embereket igen érzékenyen érintik azok az ügyek, amelyek közvetlen hatással vannak rájuk. így alakulhatott ki az a helyzet, hogy mostani összeállításunkban két olvasói levél is foglalkozik a rendőrség, illetve a kommandósok ténykedésével, továbbá a temetőkkel. Az előző írások negatív és pozitív véleményt tükröznek, míg az utóbbi levelek közül az egyik amellett tör lándzsát, hogy igenis a temetőkbe lehessen autóval behajtani. A másik, a hivatalos változat pedig arról szól: rendezni kell és fogják is rendezni a temetői autózást. Most sem maradnak el az olyan kérések, amelyek nyugdíjjal, illetve más, a pénztelenség által nehéz helyzetbe került család helyzetével kapcsolatosak. Változatlanul érkeznek azok a levelek is1, amelyek az orvosok, egészségügyi dolgozók munkáját teszik mérlegre, nem mindig az elismerés hangján. A gyakorta személyeskedő írásokat azonban nem tesszük közzé. A szerk. Fejlesztés Matáviában Mielőtt bárkit is személyesen megsértenék a tisztességes kétkezi munkások közül, szeretném előrebocsájtani. hogy nem ők ihlettek e sorok írására, hanem vállalatuk, a MATÁV módszere, ahogyan viszszaél monopolhelyzetével. Kiskunhalason az elmúlt két hónapban végrehajtott „telefonfejlesztéssel” kapcsolatban szeretném néhány észrevételem közzétenni. Forrongó Európánkban ugyanis egy új ország vívta ki függetlenségét: Matávia. Gazdasági függetlensége, növekedése szinte egyedülálló, amelyet az alábbi elvnek köszönhet: mi is kell ahhoz, ha telefonálni akarok? Ki kell fizetnem a telefonközpont fejlesztését és a vonal építését. Olyan ez, mintha a benzinkutasnak ki kellene fizetni a fúrótornyot és az olajfinomítót, hogy különböző üzemanyagot, benzint vásárolhasson. Kiskunhalason, a XXl. század küszöbén, minden esztétikai jóérzésnek ellentmondva, városunk megcsúfolására a vezetékek jó részét a föld felett, ronda faoszlopokon vezetik abból a pénzből, amit azok a halasi vállalkozók adtak nekik, akik elvárnák, hogy pénzükből a város szépüljön. E vállalkozók azt sem értik, hogy a MATÁV fejlesztésére miért a már adózott pénzből kell adakozni. Sokan csak a számla kézhezvételekor döbbennek rá, hogy a 120 ezer forint az adóalapból nem írható le egészen. Ez a kis példa, és az elmúlt negyven év mutatja, hogy ha nincs egészséges verseny a gazdaságban, az egyértelműen helybenjáráshoz és némely csoportok kiszolgáltatottságához vezet. S. J., Kiskunhalas Csak az újságban tudunk válaszolni Tisztelt Tagtársunk! November 3-án megjelent Megszüntették a járadék kifizetését című levelére csak az újságon keresztül tudunk válaszolni, mivel nem kívánta megnevezni magát. Felvetett kérdéseire az alábbiakban adjuk meg a választ: 1993. évre még a teljes aranykoronára fizetjük a földhasználatért járó díjat, amelyet a közgyűlés állapított meg, az alapszabály előírása szerint ez év márciusában. A részarány-földtulajdon mellé a vagyonnevesítés során bizonyosan Ön is kapott földtulajdont, amely több mint a 12,40 aranykorona legelő. Mivel állattenyésztéssel nem foglalkozunk, a szántóterületen kívüli művelési ágú területeket bérelni nem tudjuk, hasznosítása csak a kistermelésen keresztül oldható meg. A szövetkezetnek földterülete nem maradhatott, természetesen ezért osztotta fel a földkiadó bizottság a legelőterületet is. Ha valaki kiveszi a földjét, a tagsági viszonya nem szűnik meg. A vagyonrész nem vész oda, a kifizetés a mindenkori törvények és az adott lehetőségek szerint oldható meg, kivéve a részjegyértéket, amelyet a tagsági viszony megszűnése után azonnal kifizetünk. Remélem, kérdéseire válaszoltam, természetesen Önnek kell eldönteni, hogy elfogadja-e? Még talán annyit, hogy a jelenlegi körülmények mellett is meg tudjuk tartani a közös működtetésre benthagyott vagyon értékét, kötelezettségeinket eddig még fennakadás nélkül teljesítettük. Rideg jános, az újteleki Alkotmány MG. Sz. elnöke Kocsival a temetőbe? Nem először jelenik meg támadás az újságban azok ellen, akik kocsival járnak be a temetőbe. Most legutóbb Heltai Nándor tollából csöpögött „jóindulatú” cikk. Úgy gondolom, hogy itt is érvényes, miszerint haligattassék meg a másik fél is. Én magam is kocsival járok be, mert sajnos, szeretteim ( férjem, fiam, unokám, szüleim) a temető négy sarkában nyugszanak. A kocsiban kapa, gereblye, seprű, locsoló stb. A nyári hőségben naponta, egyébként egy héten kétszer járok ki a temetőbe, persze a korai órákban, hogy temetési szertartást ne zavarjak. Soha nem tapasztaltam, hogy száguldoznának a temetőben, hogy hangszórókat bömböltetnének. Merem állítani, hogy mindenki a legnagyobb kegyelettel közelíti meg a sírokat. A legtöbb esetben idős hozzátartozójukat is hozzák a kocsiban. A kocsival közlekedők ellen csak a rosszindulat, esetleg irigység emelhet kifogást. Látszik ez abból a megjegyzésből is, hogy „milliós” kocsikkal közlekednek. Igen, akad olyan is ritkán, de többet látni ütött-kopott Skodákat, Trabantokat. De legalább kijönnek a sírokat gondozni, amit sajnos a sírok nagy részénél nem tesznek meg. A halottak nyugalmát nem a kocsival közlekedőktől kell félteni, hanem a tolvajoktól, sírgyalázóktól és nem utolsó sorban a repülőtér közelségétől, mert az esetek többségében a temetési szertartásból egy szót sem lehet érteni a repülőgépek zaja miatt. Heltai úr inkább ezért ragadna tollat. Egyébként az ország összes temetőjébe be lehet kocsival hajtani, ezt a halottak napja előtt lehetett is hallani a rádióban. Ezért feleslegesnek tartom, hogy még a temetőbejárókat is egymás ellen uszítsák, elég az az élet más területén. Sárosiné Albert Hona Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL Módszerük a válogatott brutalitás! A hírek, információk hallatán, a sajtót tallózgatva az a kérdés merül fel az emberben, hogy a mai kommandósok jogi elődei, netán példaképei a hajdani ÁVH-sok, pufajkások? Legutóbb a Petőfi Népe november 5-én megjelent számában olvastam a Kommandósok tévedései című cikket, amelynek alcíme: A rendőrség elnézést kér. Szegedi, tataházi, géderlaki eseteket taglal a cikk, amelynek olvasása közben kiderül, hogy összefüggés van az esetek között. Mindháromban van azonosság, ugyanis a rendőrségi felderítés az akciócsoport bevetése előtt igen gyenge, aminek következtében ártatlan emberek, családok esnek áldozatul. Módszerük a válogatott brutalitás, az azonnali teljes lerohanás, az áldozatok korra, nemre való tekintet nélküli bántalmazása, megfélemlítése. Ez eddig rendben is van egy terrorista csoport elfogásánál vagy ellenálást tanúsító fegyveres betörőnél, esetleg nagyobb csoportnál, de nem védtelen asszonnyal vagy egyedül jószágot etető emberrel szemben. Az utca rendőre kötelezve van arra, hogy ha betörővel, ámokfutó autóssal szemben intézkedik, köteles felfedni kilétét, kérésre még adatait is átadni. Kérdésem a következő: A gepárdok arc nélküli emberek, fej nélküli, gépesített lovagok, más bolygóról érkezett űrlények, vagy a BM állományába tartozó, veszélyességi pótlékkal kiegészített fizetést élvező emberek? A rendőrség illetékesei viszont rúgják a labdát, hogy a választ máshol keresse az állampolgár, ha kiváncsi az egyszázalékos tévedhetőségi lehetőségre, amire a szegedi család esetében hivatkoznak. Az ügyészség tíz napot szab a legkorábbi sajtótájékoztatóra. Pedig az arc nélküli különítménynek lenne munkája, ahol pontosabb a felderítés. Szükség lenne rájuk a bankrablásoknál, az olajmaffinánál, útonállásnál. Ezzel jobb célt szolgálnának. Most az áldozatoktól nem is kértek elnézést minden esetben, de van bátorságuk, hogy az okozott kárt megtérítsék, ha a bíróság megítéli (jó, hogy nem kárpótlási jegyben, negyven év múlva), de az erkölcsi kárt ki fizeti meg? Az állampolgárok zaklatására a közvélemény nem azt mondja, hogy az arcnélküli kommandósok a tettesek, hanem, hogy a magyar rendőrség követte el. Harminc évet töltöttem egyenruhában, volt dolgom beosztottaim ballépései miatt a katonai ügyészséggel, ahol a kérdésre adandó válaszra nem hogy tíz napot, de még tíz percet sem kaptam. A kérdés legtöbbször úgy hangzott, hogy mit tett ön annak érdekében, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő? En is ezt kérdezem a három érintett rendőrkapitányság illetékesétől. A nevem csak annyi, hogy TATA. így ismernek sokan, a valódi nevem nem írom ki, mert nem akarom, hogy egy reggel ajtóberúgás ébresszen, és az ajtót kárpótlási jegyben fizessék meg az illetékesek az unokámnak. • Uraim, ha gondjaik vannak, tudok kölcsönözni néhány idézetet. Annak kezet csókolok Azzal a bizonyos 18 százalékos nyugdíjemeléssel kapcsolatban emelek szót, mert valahogy nem értem. Ha megnézzük, az én nyugdíjam alig több, mint a duplájára emelkedett, a lakbér viszont az ötszörösére, a tej, kenyér, a benzin közel hússzorosára. A vízdíj valaha a lakbérnek három százaléka volt, most hetven. A forintot 1993-ban háromszor értékelték le, összesen 15 százalékkal, az infláció 20 százalék körül mozog, ez együtt már 35 százalék. Nem tudom, hogy akkor mihez képest 18 százalékos a nyugdíjemelés? 1993 márciusában a lakbért felemelték kb. kilencven százalékkal, de visszamenőleg, január 1-től. A nyugdíjemelés viszont csak március 1-től járt, és akkor is a 18-ból csak tízet, nem beszélve arról, hogy ezt kifogásoltuk. Ezek után még nem is Szóltam az élelmiszerek árának emeléséről, ami 1993 januártól folyamatos. Tíz éve, hogy nyugdíjba mentem, és nem értem, hogy ez alatt az idő alatt csak az említett szerint nőtt a nyugdíjam, holott a kereskedelmi árak 18-20 szorosára emelkedtek. Ha van olyan közgazdász, aki ezt a 18 százalékos emelést meg tudja magyarázni, annak kezet csókolok. Borsodi István, Kecskemét Ingyenvitamin A reklámszatyorban egy kilogramm narancsot Szorongatva lépek be a bajai Bácska Áruházba. Leteszem csomagom a megőrzőbe, és az élelmiszerosztályon folytatom bevásárló körutamat. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy egy fiatalasszony araszolgat a narancsok felé, és szépen elsétál a csomagommal. Nagyon könnyen le tudnám buktatni, de inkább csendben követem. Kilépve az áruházból megható jelenet tárul elém: két kisgyerek földöntúli boldogsággal majszolja a narancsokat. Látva szárnyaló örömüket, úgy érzem, hogy jó helyre került az általam megvásárolt gyümölcs. Még akkor is, ha anyjuk nem éppen tisztességes módon sajátította el. Elvégre Halottak napja van, és ezen a szomorú ünnepen nemcsak elhunyt családtagjainkra, rokonainkra vagy ismerőseinkre kell emlékeznünk, hanem gondoskodni illik az eljövendő nemzedékről is. Talán még akkor is, ha a szülők néha elítélendő módon szereznek örömet a lurkóknak. L.Cs. Milyen a temetők rendje? A Petőfi Népe október 30-ikt számában „Ihaj-csuhaj a temetőben?” című írásra, illetve a lap olvasói részére az alábbi szíves tájékoztatást adom: A temetők rendjét szabályozó, országos és helyi jogszabályok alapján a korábbi években a városgazdasági vállalat részéről néhány gépjármű behajtási engedélyt kapott a temető területére. Ezen engedélyeket - éppen az általunk is tapasztalt kegyeletsértő visszaélések miatt — 1993. december 31 -iki hatállyal visszavontam, és a jövőben nem a gépjármű rendszámára vonatkozik az engedély, hanem a valóban idős, beteg, esetleg mozgáskorlátozott emberek kaphatnak szigorú elbírálás alapján korlátozott behajtást lehetővé tevő engedélyt. A jövő év elejétől kiadásra kerülő új engedélyek alapján behajtani csak a temetésmentes időszakban lehetséges, hétköznap délelőtt 10 óráig és délután 15.30-at követően, vasárnap 14 óráig. Természetesen a gépkocsival lehet a kegyele'ti érzést tiszteletben tartva lassan, kulturáltan is közlekedni. Az esetenként szükséges tudatformálást a magunk szerény eszközeivel is felvállaljuk. A temető kegyeleti rendjét megsértőkkel szemben megfelelő konkrétumok ismeretében lehetőség van szabálysértési eljárás kezdeményezésére is. Dr. Mayer Antal, a Kecskeméti Városgazdasági Kft. ügyv.ig. Segítettek a rendőrök Szeretném, ha néhány soromat közzé tennék, annak példázatára, hogy van ilyen is. Néhány nappal ezelőtt jöttünk hazafelé az 52-es úton, amikor egyszercsak leállt az autónk. Kiderült, hogy elfogyott az üzemanyagunk. Késő este volt és nekifogott esni az eső is. Természetesen senki nem állt meg, és így fogtam egy kis kannát, és elindítani üzemanyagért. Körülbelül három kilométerre volt a benzinkút, és azt sem tudtam, hogyan és mikor érek vissza a kocsihoz a szakadó esőben. így töprengve bandukoltam, amikor megszólalt mellettem a rendőrautó jellegzetes dudája. Megálltak, és udvariasan mondták, üljek be, el visznek üzemanyagért és vissza is hoznak. Hát én csak néztem, hogy miről is van szó, de kiderült, hogy odamentek a kocsiban maradt feleségemhez, hogy tudnak-e segíteni valamiben. O mondta nekik, hogy már elindultam gyalog üzemanyagért. így jöttek utánam segíteni. Úgy gondolom, ezt közzé kell tenni, hogy ha bajban vagyunk, akkor is lehet számítani a rend őreire. Sajnos, a nevüket elfelejtettem elkérni, csak annyit tudok, hogy kerekegyházi rendőrök voltak. Tisztelettel: Hegedűs János Kecskemét, Garai u. 15. Mi lesz, ha nincs pénzed? Soha nem írtam sehová, de most már nem bírom tovább. Az egyik észrevételem a Hálapénzt nem adtam című levél feladójának, a másik pedig Aradi Ferenc úrnak szól. Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget, ami ennyi: ha nincs pénzed, hideg sír a helyed. Én már öt kórházban feküdtem, ötször műtötték. Nekem nem volt olyan szerencsém, mint Aradi úrnak, mert nekem pénz nélkül nem ment. Ugyanis pénz nélkül szültem a fiamat, meg is ittam a levét, mert Kiskunmajsán a T. doktor úr elfelejtett összevarrni. Talán jobban járok, ha itthon szülök. Pusztai Erzsébet államtitkár aszszonynak azt üzenem, hogy nem a kórházi ágy sok és drága, hanem az kerül sokba, hogy mi, magyar állampolgárok, akik itthon dolgozunk, mi fizetjük a külföldiek gyógyítását is, akiket itt kezelnek, és a rengeteg gyógyszert is kiviszik. A kártya helyett azt kellett volna tenni, amit a biztosító csinál: adok egy csekktömböt, amiből minden kezelésnél leszakít egyet az orvos, és ezek után kapja a fizetését. Ha megspórolom, akkor a tb. engem jutalmazna visszatérítéssel. Ugyanakkor az orvos is érdekelve van. Egyetlen kérdés: lesz e még olyan világ, hogy megszűnik a borravaló? Nem írom ide a nevem, mert akkor végem. Ha ieközlik az újságban, köszönöm, ha nem, akkor dobják a szemétbe, úgyis annyit ér az élet. Halogatják az ügyek elintézését A múlt év szeptember 3-án vízórát szereltettem fel lakásomban. Ezt azért tettem, mert egyik lakótársam, R. J. jóval több vizet fogyaszt, mint én, és az ő vízfogyasztásának egy részét is nekünk, lakótársaknak kell megfizetnünk. A vízmű vállalat a mai napig nem volt hajlandó vízórámat leplombálni. Kezdetben azt kérte, hogy a lakótársak hozzájárulását is szerezzem meg. Ez megtörtént, de R. J. azzal hárította el az aláírást, hogy a vízmű kirendeltségvezetőjével megbeszéli. Úgy tűnik, erre a több mint egy év nem volt elegendő. Viszont most október 2-án az épület másik felében ugyanígy vízórát szereltek fel, és a kirendeltség-vezető személyesen kijött, a vízórát hitelesítette, az enyémet a mai napig nem. Kérdésem az, vajon mire megy ki ez a halogatás, mert én már magam is látva tényleges fogyasztásomat, esetenként 300-400 forinttal fizetek többet — a vízmű halogatása miatt. De nemcsak a vízmű halogat, hanbem a DÉGÁZ is. 1992. november 25-én a lakásom előtti folyosó korlátjára — megkérdezésem nélkül — R. J. gázvezetéket szereltetett fel. Ez a vezeték korábban a teraszom oldalánál feküdt, de R. úr építkezett, és ez neki útban volt, és a saját tulajdonú korlátomra szereltette. Ezt én K. József kirendeltségvezetőnél kifogásoltam, aki akkor mitsem tudott az egészről, mondván, hogy ehhez tervrajz, engedély, sőt az én hozzájárulásom is szükséges. Még azt is kérdezte, hogy merte ezt R. megcsinálni. Majd ő intézkedik. ígéretet tett, hogy a múlt év december 2-re helyre teszi a dolgokat. December 16-án jött a meglepetés, amikoris Bajáról, a DÉGÁZ-tól az igazgató úr személyes levélben igazolta, hogy R. szerelési vázlatot készített, amelyet ők jóváhagytak. Én tovább kifogásoltam, mondván, hogy az én engedélyem nélkül történt a szerelés. Azt a választ kaptam, hogy őket csak a nyomvonal érdekli. Lényeg az, hogy a mai napig az én ügyemet nem intézték el, csak egymásra hivatkoznak. Ha én a folyosómat zárttá akarnám tenni, akkor tervrajzot, engedélyt kellene kémem, és mindezt fizetni. De ebben az esetben R. J. hozzájárulása nélkül nem cselekedhetnék, mert az ő gázvezetéke ott megy a korláton. Pékár József, Jánoshalma Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A *'v ’ FOGADÓÓRA Van becsület! Megszoktuk, hogy olvasóink általában panasszal keresnek fel bennünket. Annál nagyobb az örömünk, ha valaki arról tud beszámolni, hogy bár sok a baj, a gond, az emberek alapjában véve tisztességesek, becsületesek. — November 5-én a megyei kórház előtt haladtam kerékpárommal — kezdi beszámolóját a bamakabátos férfi — de sajnos nem vettem észre, hogy autóstáskám leesett. Igaz, utánam jött valaki, aki figyelmeztetett, én nyomban vissza is fordultam, de a táskának már hűlt helye volt. — A táskában valamennyi okmányomat, bérletemet, családi fényképeket tartottam és ezerhatszáz forintot. Ezután már csak abban reménykedtem, hogy a megtaláló a számára felesleges iratokat visszajuttatja hozzám. Elképedtünk viszont a feleségemmel, hogy mennyi utánajárásba kerül majd, ha a megtaláló a kukába dobja azokat. — November nyolcadikán azonban csoda történt. Becsöngetett egy férfi, röviden tájékozódott, hogy jó helyen jár-e, majd hiánytalanúl átadta a táskát. Hiába kérleltem, hogy fogadja el a becsületes megtalálónak járó jutalmat. A nevét remélem, jól értettem: Z. Szabó Zoltánnalk hívják. Kocsija pedig CFZ 482-es rendszámú. Hálásan megköszönöm cselekedetét, igazi örömet hozott számunkra ez a nap. Mert vannak még becsületes emberek. Elmondta: Ulincsik József, Kecskemét Pásztor utca 17 Miért nem kapok újságot? A fenti kérdéssel kopogtatott szerkesztőségünkbe olvasónk, Hulej László, aki Kecskeméten, a Márton Áron utca 6. szám alatt lakik. Mint mondta ő azért fizette elő a Petőfi Népét, hogy reggel, még munkába indulása előtt, megkapja. Csalódott, mert például múlt szombaton egyáltalán nem kapott újságot, amit joggal kifogásol. (Tisztelt olvasónk sajnos nem áll egyedül panaszával, éppen ezért, elő-, fizetőink érdekében indítottuk telefonos olvasószolgálatunkat, ahová a 76/481-391-es telefonszámon jelezhetik gondjaikat.) Mi történt a nyugdíjammal? Nagyon szépen megkérdezem, j hogy kihez forduljak a nyugdíjügyemmel kapcsolatban. Nem értem, ami velem, illetve a nyugdíjammal történt, de az is lehet, hogy valaki hibásan számolt. Az biztos, hogy valami nem stimmel az én nyugdíjam összege körül. Mert én nem kaptam meg azt a bizonyos négy százalékot, amelyet a Parlament és a kormány megszavazott, illetve jóváhagyott. Augusztus hónapra ugyanis mindössze 6 950 forintot kaptam kézhez, és most pedig 7 150 forintot. Ha jól számolom, akkor én csak 200 forintos emelést kaptam, és nem négy százalékot. A nyugdíjszelvényem száma 692-06168-2. En úgy érzem, nekem járt volna 7 228 forint. Szabó Bertalanné, Kiskörös Klapka György utca 68. Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor
