Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-26 / 276. szám
5 1993. november 26., péntek ____________________MEGYEI KÖRKÉP A SZENTKIRÁLYI TANYAVILÁGBAN Kilencven ember víz nélkül Szentkirály külterületén, a Katica vendéglő mögötti lakótelepen élők bizonyára megemlegetik az idei telet. Nem elég, hogy korán jött, még bajt is hozott magával. Egy hétig ugyanis az itt lakó családoknak nem volt vizük. S alig javították meg a víztorony melletti aknában a búvárszivattyút, az pár nap működés után ismét leégett s a lakótelepen élő kilencven ember vezetékes víz nélkül maradt. — Nagyon el vagyunk keseredve — mondja Danka Lászlóné, a Katica vendéglő tulajdonosa. — Öregek és gyerekek élnek itt, s mindannyian a fúrott kutak vizét használjuk. — Nekem tíz éve béna az édesanyám, a férjem is nagyon rosszul van. Érszűkület miatt levágták az egyik lábát, ráadásul cukorbeteg és nem lát. Most is egész éjszaka fenn voltam, még szerencse, hogy a szomszédok adnak vizet a fúrott kútból. Azt használjuk mindenre, pedig nem is vizsgálta meg a Köjál. Az is lehet, attól beteg az uram. — Kénytelenek vagyunk ebből inni és főzni — magyarázza Fülöp Jánosné —. hiszen sehol a közelben nincs vezetékes víz. Fehér ruhát, persze, nem merünk mosni benne, mert nagyon sárga. Megfizettek a kútért Pásztor Ferenc megerősíti ezeket a panaszokat. — Elmondtuk már ezt nemrégen a gyűlésen, amit itt tartottak a víz miatt a lakótelepen. Eljött a polgármester és a szövetkezet elnöke is, Bálint Miklós. Ő ugyancsak itt él a telepen, de neki megoldott a vize, s ezért nem nagyon izgatja magát. Pedig a téesznek kellene a szivattyút megcsináltatni, mert ő a tulajdonos. Pásztor Ferenc szavaiból lassan feltárul a múlt. Ezek szerint a víztorony még a régi téesz, Dugár Sándor elnök ideje alatt készült. A víz nem csak az állattenyésztés ittléte miatt kellett. Az volt az elképzelés, hogy az állattenyésztés központja, azaz a szövetkezeti major közelébe kell azokat az embereket telepíteni, akik téesztagok és az állattartásban dolgoznak. Ilyen volt többek között Pásztor Ferenc, aki annak idején 2 ezer forintot keresett a borjúneveidében, s ő is a major közelében kapott — állítása szerint — a hetvenes évek elején közművesített telket. — Megfizettünk mi ezért a kútért — ismételgeti. — Nemcsak a telek árával, hanem azzal is, hogy 21 hónapig 20 százalékot levontak a fizetésünkből. Akkor azt mondták, hogy év végén visszakapjuk, de nem lett • Fülöp Jánosné és Danka Lászlóné elkeseredett. belőle semmi. Év végén azt mondták, hogy kellett a pénz a víztoronyra. Mi ezt elfogadtuk, hiszen örültünk, hogy van vizünk. Most meg azt mondják, hogy fúrasson mindenki kutat. Nincs nekünk arra pénzünk! Alig van olyan ember a telepen, akinek munkahelye lenne. Mindannyian a szövetkezetben dolgoztunk, de az is tönkrement. Az a vagyon, amit negyven év alatt a két kezünk munkájával teremtettünk meg, semmivé vált. Lassan mindent eladnak, a vagyonjegyünkért meg semmit nem kaptunk. Öregek és munkanélküliek élnek itt. Miből fúratnánk kutat? A Köjál-vizsgálatról már nem is beszélve, ami majdnem tízezer forintba kerül. Persze, nem ingyen használjuk a vizet, fizetünk díjat, köbméterenként 39 forint 50 fillért. S mivel a téeszé a glóbusz, neki kellene megjavíttatni a kutat. Ki az illetékes? De vajon miért nem működik? S miért nem tesz a szövetkezet semmit? Az emberek szerint az aíbaj?*» hogy boldog-boldogtalan hozzáfér a szivattyúhoz. S ez így is van. A helyszínen, a téeszmajor melletti víztoronynál szinte minden a pusztulás, az elhanyagoltság nyomait őrzi. A drótkerítés, amely valamikor a kútakna védelmét szolgálta, elszakadozott, letaposták, szétmarta a rozsda. Bárki megközelítheti, sőt, belemászhat az aknába. Ezt teszi Pásztor Ferenc és Fülöp János, mutatva az öreg, elhasználódott vezetékeket. Az a csoda, hogy ez a kút eddig is működött. Benn, a szövetkezet irodájában, nem találni a kérdésben illetékest. Bálint Miklós elnök továbbképzésre ment — tudom meg a munkatársaitól —, Zana Antal pedig, aki eddig is közreműködött a szivattyú kicserélésében, éppen áramdíjat szed. Amikor kiderül, hogy a lakótelepi víztorony ügyében járok, Kara Lajos tréfásan ennyit mond: — Tudja, mi a baja annak a kútnak? Ami az én bajom is. Az, hogy megöregedtem. Kara Lajos szerint nem elegendő a szivattyút kicserélni. Igaz, nemrégen vett kettőt, egyenként 41 ezer forintba került, s az egyik már le is égett. Hiába teszik be az újat, ha rossz az egész rendszer. Vagy új kutat kellene fúrni, ami nagyon sok pénz, vagy ki kellene a régit tisztítani — vélekedik —, hiszen nagyon homokos a víz. Ez viszont 3-400 ezer forintba kerülne, s bizony a szövetkezet nem. .éppen úgy áll, hogy most ilyesmire költsön. A befizetett víz..díjból pedig. nem. lehet fenntartani a kutat, az szinte semmire nem elég. Hogyan lesz akkor a lakótelepen víz? Ezt kérdezem a község polgármesterétől, Szabó Gellérttől, aki maga is részt vett a lakótelepen tartott gyűlésen, ismeri tehát a gondot. — A szövetkezetnek mint tulajdonosnak fennáll a vízszolgáltatási kötelezettsége — magyarázza. — Mi szeretnénk segíteni, de a téesz tulajdonosi érdekeit semmiképp nem szeretnénk megsérteni. Az első lépést tehát neki kell megtennie. A gyűlésen én felajánlottam, hogy az önkormányzat megvenné a kutat és azt bevinné apportként a Bácsvíz Rt.-be. Hangsúlyozom, mi nem akarjuk megvenni a kutat. Mi segíteni szeretnénk, s a segítségnek ezt az egy útját látom. A szentkirályi önkormányzat tehát lép, s a napokban dönt ebben a kérdésben, remélhetőleg a lakótelepiekre nézve kedvezően. Már csak az a kérdés: az ott élőknek addig honnan lesz vizük? Ki az illetékes, hogy intézkedjen? Benke Márta • — Ide akárki bemászhat — mutatja Fülöp János és Pásztor Ferenc. • Eljárt az idő a víztorony felett. Keresztény értelmiségiek A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) november 26-28. között tartja második kongresszusát - jelentették be a szervezők csütörtökön. A kongresszus témája: Kereszténység és közélet - Egyház és politika. Mint Csanád Béla, a KÉSZ elnöke hangsúlyozta - a hívő embereknek kötelességük részt venni a politikában. E részvétel mikéntjét próbálják megfogalmazni a mostani kongresszuson. Neumark Tamás, a szervezőbizottság titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy alapvető céljuknak tartják a társadalom közgondolkodásának keresztény szellemiségű alakítását, befolyásolását. Kiemelte: a kongresszus előadói - például Andrásfalvy Bertalan, Latorcai János, Kálmán Attila, Balsai István - mindanynyian a tagjai a KÉSZ-nek. A kongresszust Antall József kormányfő nevében Boross Péter nyitja meg, díszvendég pedig Tőkés László lesz. A sajtótájékoztatón az is elhangzott: a KÉSZ-nek, amely politikai pártoktól független szervezetnek tartja magát, több mint 2000 aktív, és több ezer pártoló tagja van. Kabaré Szegeden Régi hagyományt éleszt fel Szegeden a két neves humorista, Boncz Géza és Nádas György azzal, hogy megalakítják a Tisza-parti városban a Belvárosi Kabarét. A Szegedi Bábszínház a hét utolsó napjain kihasználatlan, így otthont tud adni a humornak. A nyitóelőadás december 3-án lesz, majd a továbbiakban minden pénteken és szombaton a kabaréműfaj hazai képviselői kínálnak könnyed szórakozást a közönségnek. Állandó, önfenntartó intézményként működik a Belvárosi Kabaré, de támogatókra is szükség lesz. Számítanak helyi tehetséges humoristákra is. ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZET SZÜKSÉGES November 27. a véradók napja Öt esztendeje immár, hogy november 27. hagyományosan a véradók napja hazánkban. A több alkalommal is bekövetkezett vérhiány miatt a véradás jelentősége különös hangsúlyt kapott az idén, ezért az ünnep kapcsán a véradás szervezésével foglalkozó legnagyobb szervezet, a Magyar Vöröskereszt főtitkárát kérdeztük a problémákról és a lehetséges megoldásokról. Szilárd István rámutatott: a Vöröskereszt legnagyobb gondja, hogy évente közel félmillió embert kell megnyerni a véradásnak, miközben már nem működik a korábban megszokott véradás-szervezési gyakorlat: valójában megszűnt a munkahelyi véradás lehetősége, az új formák pedig még nem alakultak ki. Jelenleg ugyan évente még mindig a lakosság 4,8 százaléka választja a segítségnyújtás ezen formáját, s ezzel végül is biztosítható a szükséges vérmenynyiség. A véradók száma azonban fokozatosan és folyamatosan csökken, ezért a nagyobb problémák elkerülése érdekében a vöröskeresztnek is lépnie kell - mondta a főtitkár. Szilárd István hangsúlyozta: a véradásszervezés alapjainak átalakításához is pénz kell, Ezért a szervezet legelőször is azt szeretné elérni, hogy közvetlenül, és ne a kórházak vértranszfúziós állomásain keresztül kapja meg a szervezésért járó pénzt. Ez az összeg - a fejlett országok gyakorlatához hasonlóan - a vérkészítmények előállításának 10 százaléka lenne, szemben a jelenlegi, ennél jóval alacsonyabb százalékot kitévő fix árnál. Ezt az összeget a vöröskereszt közvetlenül, teljesítménye alapján szeretné megkapni a társadalombiztosítástól, hogy ne más feladatok rovására kelljen átcsoportosítania pénzeszközeit a jövőben. (A vérellátók, illetve a tb. 1992-ben 35 millió forinttal maradt adósa a vöröskeresztnek.) A szervezetnek a vérellátással foglalkozókkal már sikerült megegyeznie a főbb elvekben, s a közeljövőben az Egészségbiztosítási Pénztárral szeretnének olyan megállapodásra jutni, hogy a tb. külön finanszírozza a vérellátást és a véradásszervezést. Az újfajta, egyértelműbb finanszírozás biztos hátteret adhatna a véradásszervezéshez, s ebben a mostaninál profibb szervezőgárda munkálkodhatna - mondta Szilárd István. A vöröskereszt vezetősége arra törekszik, hogy a véradásszervezés is önálló szakmává váljék. Már készülőben van egy olyan tananyag, amelynek segítségével a mostani véradásszervezőket, illetve az egészségügyi dolgozókat tovább-, a munkanélkülieket pedig átképezhetnék. A hivatásos véradásszervezők képzése ugyanakkor nem old meg minden problémát - jelezte a főtitkár. A megfelelő mennyiségű vértartalékot ugyanis nem lehet akciókkal biztosítani, ahhoz viszonylag sok, rendszeres véradóra van szükség. Az embereket pedig elsősorban azzal lehet megnyerni, ha a társadalom megfelelően elismeri segítőkészségüket. Ez az elismerés azonban továbbra sem lehet anyagi jellegű, mert ez nemcsak a véradás szellemiségének mond ellent, hanem a vérkészítmények biztonságát is veszélyeztetné. Megoldást jelenthetne ellenben a rendszeres véradók érdekvédelmi szervezetének létrehozása, valamint, ha például az egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételénél valamiféle kedvezményben részesülnének azok, akik ezzel a semmivel sem pótolható adománnyal járulnak hozzá mások életének megóvásához. • Hiányoznak a sikeres munkahelyi akciók. (Fotó: PN-archív) VIRÁGOT NE HOZZANAK! Sárgarépa és retek a bajai piacról Aggodalommal vegyes érdeklődéssel szemléli a család szerda reggeli ténykedésemet. Nyilván nem tudják mire vélni, vajh, miért tekerek hosszú kötelet a hasamra, miért a viharkabát és a gumicsizma. Amikor pedig a baltát is magamhoz veszem, igen célszerű alkalmatosság, fűrész is, de lehet vele szöget is húzni, nem állhatják tovább, hogy szándékaim felől ne érdeklődjenek. — Hát hová mennék? — válaszolok kérdésre a kérdéssel. — Jól tudni, hogy minden szerdán a piacra megyek. (Itt közbevetem: illetékes helyen komolyan szóba került, hogy kitüntetnek az „érdemes”, sőt esetleg a „kiváló piaclátogató” címmel. Ala. pos a gyanú, hogy ha ez a kis jegyzet megjelenik, a kitüntetés elmarad. Amire viszont, szerencsés esetben, bizton számíthatok, az „Aki élve megjárta a bajai piacot” cím, vagy a saját piaclátogatónak járó elismerés. A másik lehetőségre, született optimista lévén, gondolni sem akarok.) Szívesen kölcsönkérnék a városi kapitányságtól tűzoltólétrát is, de hátha nem adják. így csak a kis alumíniumlajtorjával eredek útnak, amivel a dunsztos üvegeket szoktam a polcra felrakni. Igaz, hogy a felszerelés nem tökéletes, de kiegészítem még néhány aprósággal, csáklya, miegymás, nyilván jól jöhet vészhelyzetben. Ehhez járul még két jól szabott pallódeszka — az eljárás vele saját szabadalmam -, és egy távcső. A utóbbival szemrevételezem a horizontot, melyik asztalról mosolyog rám az áhított retek vagy sárgarépa. A többi már csak stratégiai és taktika jó összhangjának, na meg a testi-lelki erőnlétnek a kérdése. A legjobban a két deszkában bízom, hogy legyőzi a sártengert. Ha mégsem sikerül a piaci túra: a kedves olvasók kifejezhetik együttérzésüket a bajai városi kórház baleseti osztályán. (Virágot hozni azonban nem szabad.) Gál Zoltán Tánccal az alapítványért Expopályázatok Komárom-Esztergom megyében eddig 21 pályázat felelt meg az 1996-os világkiállítás pályázati előrásainak. Tatabánya Magyarok térben és időben címmel nemzetközi konferenciának kíván helyet adni. A városi expopályázaton fődíjat nyert a múzeum Tatabányai ipari skanzen mint élő múzeum című ötlete. Esztergom Az ezeréves magyar államiság bölcsője, az államalapító Szent István szülőhelye, a második honalapító IV. Béla király nyughelye címmel tervez rendezvényeket. ' Már ismerősként jön e hét végén Kecskemétre a kereszténynemzeti szellemű országos nőfórum számos küldötte, nem először hirdetnek a Tudomány és Technika Házába a Haza és Haladás Alapítvány, a TIT megyei egyesülete közreműködésével országos eszmecserét. A családok kapcsolatáról, a hazai és nemzetközi kommunikáció lehetőségeiről tanácskoznak ezúttal szombaton délelőttől a meghívott előadók, a résztvevők. Több ismert közéleti személyiség is vállalt előadást. Bizonyára ezúttal is élénk érdeklődést vált ki Jeszenszky Géza külügyminiszter és Pusztai Erzsébet államtitkár előadása. A konferencia vasárnap zárul. A rendezvény nyilvános, várják a helybelieket is. A Zrínyi Ilona — Kecskeméten bejegyzett — alapítvány e fórumhoz kapcsolja ez évi jótékonysági, tánccal egybekötött vacsoráját. A Tudomány és Technika Házában több helyi együttes is fellép ez alkalommal. Kecskeméti Területi Igazgatóság 6000 Kecskemét, Batthyány u. 10-12. Pf. 309 SZOLGÁLTA TÁSAINK:- bankszámlavezetés- betétgyűjtés- kamatozójegy-forgalmazás- devizaszámla-vezetés- valutaváltás- hitel- és váltóügyletek- pénzügyi tanácsadás Számlavezetés és értékpapír-forgalmazás Tel.: 76/322-961 Hitelügyintézés: Tel.: 76/481-770 Fax: 76/321-032 Telex: 26-829 „«w,
