Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

1993. augusztus 11., szerda

MEGYEI KORKÉP

ANESZTEZIOLÓGUS ASSZISZTENSEK

Megszállott az, aki a pályán marad

Az egészségügyi dolgozók belső struktúrájában szakmai elismerés, ha valaki három műszakos ápolónőből asszisztensé válik. Hiszen ez önálló felelősséget, állandó döntési készséget és alkotómunkát jelent. Mégis, egyre több asszisztens hagyja el az egészségügyet, nem ritkán olyan képzett szakemberek, akik 5-8 évig tanultak azért, hogy aneszteziológus, műtős vagy intenzív terápiás képzettséget szerezzenek.

Szekeresné Haán Angéla anesztes asszisztens, azaz ő az, aki a műtétekre előkészíti a beteget, gyógyszerei, lélegeztet, figyeli a műtét folyamatát és a beteg állapotát, majd a műtét után ébreszt és csak akkor hagyja el a beteget, ha az már a kórterembe kerül. Összesen 17 anesztes asszisztens dolgozik ma a kecskeméti megyei kórházban, de a szabadságok, a gyes, a gyed miatt a létszám valójában mindössze 11 fő. Ök azok, akik minden műtétnél és altatással járó vizsgáltánál ott kell hogy legyenek, együttműködve az operáló és az altatóorvossal, a műtősnővel.

— Miért hagyják el a pályát az anesztes asszisztensek?

— Azért, amiért a többiek. Az elvégzendő feladatok olyan fizikai, lelki megterhelést jelentenek és ezt annyira nem ellensúlyozza a kereset, hogy csak azok maradnak a pályán, akik megszállottak. Zömmel 35-40 év közötti, a gyereknevelést már a hátuk mögött hagyó asszonyokról van szó, ez a munka ugyanis szinte lehetetlenné teszi az anyai feladatok ellátását, gyakran szétzilálja a házasságokat is. Egy olyan hatalmas intézményben dolgozunk, ahol éjjel-nappal foglaltak a műtők. A Nyíri úti kórházban mi altatunk az általános sebészeten, a balesetin, az ideg- sebészeten, az urológián. Az Izsáki úton a nőgyógyászaton, az orr— fül-gégészeten és így tovább, nem 'is szólva az altatással járó vizsgálatokról. Összesen 26 szakterületen dolgozunk, szinte megállás nélkül.

— Hány műtétet jelent ez egy esztendőben?

— Tavaly 10 ezer 600 műtét, vagy altatással járó orvosi vizsgálat történt a megyei kórházban, míg 1980-ban, amikor indultunk az új

• A műtét előtt, alatt és után az altatóasszisztens a beteg mellett van.

épülettel, összesen 5330. Ez persze nemcsak mennyiségi, hanem minőségi növekedés is: klinikai szintű profilszélesedés zajlott le a kórházban az elmúlt években, ez egyrészt a betegek számának növekedését jelenti, másrészt a műtétek egyre bonyolultabbak, nem ritka a négy-öt órás, vagy még hosszabb műtét sem. Nem lehet összehasonlítani egy 10 perces vakbélműtétet és egy kézvisz- szavarrást, amely hajnali háromtól este hatig tart.

— A napi feladatok mellett van ügyeleti kötelezettségük?

— Természetesen, és nem csak nekünk, hanem az altatóorvosoknak, a műtősnőknek, a műtőssegédeknek és így tovább... Reggel fél nyolckor kezdünk, megcsináljuk a napi programot, aztán mehetnénk haza, de nem lehet, mert jön a 16 órás ügyelet. Egy hónapban hatszor kell 16 órás ügyeletet adnunk, amikor nemhogy pihenésre, de evésre, ivásra sincs idő.

— Mindezt kompenzálja-e az ügyeleti díj?

—- Egy órára 50 forintot kapunk. Ez arra az ennivalóra sem elég, amit az ügyelet alatt megeszünk. A fizetések is méltánytalanul alacsonyak, mind az orvosoké, mind az asszisztenseké. Nem ritka, hogy a húszezer forintot sem éri el a nettó kereset. Emberpróbáló munka ez, és gyakran csattan rajtunk az ostor: az orvosok ugyanis a saját osztályuk érdekeit nézik, ami természetes, de kevesen vagyunk, így mindennaposak a viták, melyik műtétet vegyék előre. Elmarasztalnak bennünket azért, mert a műtét csúszik, pedig mi nem tehetünk róla, hiszen amíg a beteg a kórterembe nem került, nekünk kötelességünk mellette maradni. Arról nem is beszélve, hogy az altatóorvos dönt arról: a beteg állapota megengedi-e a műtétet. Előfordulhat, hogy nem, ez aztán éles vitákra ad okot az altatósok és az operáló orvos között.

— A magyar egészségügy nehéz helyzetben van. Önök ezt naponta tapasztalják. Kínálkozik-e megoldás ?

— A mi gondjaink csak a többivel együtt oldhatók meg, de addig is tehetnének valamit, legalább az ügyeleti díj méltányosabb megemelésével és azzal, hogy valamelyest kompenzálják azt a mindennapos stresszt, amivel a munkánk jár. Nem hisszük, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, de ha szükség van ránk, akkor ezt ismerjék el.

Ábrahám Eszter

Nagy család a mi közösségünk

Nyolc éve működik Kiskunhalason a szakmaközi bizottság székházában az Alkoholellenes Klub. Tevékenységéről kérdeztem dr. Palásti Magdolna ideggyógyász szakorvost, a klub vezetőjét.

— Az idegosztályon korábban kezelt alkoholbetegek utókezelését végezzük, és átlagosan körülbelül huszonötén járnak rendszeresen a foglalkozásokra. Az életkor és a nemek megoszlása igen változó. Jelenleg a férfiak vannak túlsúlyban, de sajnos egyre több nő és fiatal keres fel bennünket.

— Hogyan segítenek?

— A havonta tartott csoportfoglalkozásainkra mindenki írásos meghívót kap, és jönnek Kelebiáról, Tompáról, Mélykútról, Kiskunmaj- sáról is tagjaink. Személyesen foglalkozunk velük, megbeszéljük a családi, munkahelyi, megélhetési gondjaikat. Több esetben segítettük az elhelyezkedésüket, orvosi gyógykezelésüket. Rendszeresen szervezünk közös kirándulásokat, névnapokat, egészségügyi előadásokat. Együtt ünnepeljük a karácsonyt is, mert egy nagy család a mi közösségünk.

— Mi történik a visszaesőkkel?

— Sajnos előfordul — szerencsére ritkán —, hogy valaki ismét pohár után nyúl. Ilyen esetben azonnali kórházba utalással élünk. Klubunk kórházi háttérrel működik, és dr. Katona József ideggyógyász főorvos

• Dr. Palásti Magdolna

mindenben a segítségünkre van. A klubtagok is nagyon odafigyelnek egymásra, ha valaki nem jön el az összejövetelre, meglátogatjuk, érdeklődünk utána, fontos, hogy érezze, tartozik valahová.

— Terveik?

— A hét végén itt, Halason rendezzük meg Bács-Békés-Csongrád megyék alkoholellenes klubjainak regionális találkozóját. Szeptemberben Egervárra készülünk, ahol megválasztásra kerül a klubhálózat országos vezetősége. Ezenkívül felvilágosítással, propagandával még több erőt és figyelmet kívánunk fordítani az alkoholbetegség megelőzésére. Bárki bizalommal fordulhat hozzánk, klubunkban szívesen fogadjuk. Fáber Erzsébet

KISKUNHALAS SZÜLÖTTE VOLT

Emlékezés Korda Imrére

Száznegyven évvel ezelőtt, 1853- ban Kiskunhalason született Korda Imre tanar, író, hírlapíró. Budapesten szerzett tanári oklevelet, de már bölcsészhallgatóként újságíróként dolgozott: Jókai lapjának, az Üstökösnek, majd a Honnak lett a munkatársa. 1878-ban az erősen polgári, liberális szellemű Egyetértés című naplilap szerkesztőségi tagja, majd főmunkatársa lett.

1881-ben az iskolafenntartó református egyház a halasi gimnáziumhoz hívta meg a magyar nyelv és irodalom, továbbá a bölcselet tanárának. Hírlapírói munkásságát a tanári munkája mellett is folytatta. 1882-ben a Halasi Újság címen mintaszerű helyi lapot szerkesztett, illetve az általa 1882. szeptember 17-én kiadott mutatványszámmal az első kiskunhalasi újságot teremtette meg.

A Kiskunhalasi nyelvjárás című munkáját az Akadémia dicséretben részesítette és a Magyar Nyelvőr 1886-ban jelentette meg. Stilisztika és verstan címen középiskolai tankönyvet írt, a Szélcsendben című tárcájával első díjat nyert a Pesti Hírlap pályázatán. A kortársak és a város lakói szívből szerették, nagy tudása és szerénysége miatt. Harmincéves tanári munka után vonult nyugalomba, de a nyugalom éveit csak rövid ideig élvezhette. 1914 elején halt meg. Kiskunhalas méltán megbecsült polgáraként. K. I.

Japán

kapcsolat

Az év első felében a Japánba irányuló magyar kivitel 13 százalékkal, az innen származó behozatal pedig 20 százalékkal emelkedett a múlt év azonos időszakához képest. A kalkulációk szerint a teljes magyar export az év végére elérheti a 100 millió dollárt, míg az import várhatóan 230-250 millió dollár körül alakul — hangzott el tegnap a Magyar Gazdasági Kamarában a Magyar—japán Gazdasági Klub ülésén. A magyar kiszállításokban a Tungsram jár az élen, amely az első hat hónapban 25-30 százalékkal növelte exportját. Emelkedett az alumíniumtermékek és az élelmiszerek iránti kereslet, visszaeséssel kell szembenézni azonban a textiltermékek körében. A magyar termékek fele anyag és félkésztermék, harmada feldolgozott áru, 20 százaléka élelmiszer.

Mindig a fogyasztó károsodik

(Folytatás az 1. oldalról)

— Két font kenyeret kérek.

— Asszonyom, ma már kilónak hívják — figyelmezteti a boltos a változásra a vevőt.

— Jó. Akkor adjon két font kilót — egyezik bele az asszonyság.

Talán megbocsátják a kedves olvasók, ha ezzel a régi anekdotával hívom fel a figyelmet a fogalmak tisztázásának fontosságára. Csakúgy, mint az a jószemű bajai levelezőnk, aki nemrégiben feltette a kérdést: Mekkora is Baján és környékén a kenyér? Nos, ezt a kérdést igyekeztem körüljárni. Vizsgálódásom végeredménye, röviden összefoglalva, a következő: minden bizonnyal a vásárlók nem annyira helyi, hanem országos jellegű félrevezetéséről, sőt megkárosításáról van szó. Az elavult jogszabály okozta kiskapu felhasználásáról, illetve a fogyasztó — egyébként jogszabály szerint kötelező —1 tájékoztatásának elmulasztásáról. Amelynek következtében, szerény számítás szerint, mintegy évi 8 millió forint jogtalan haszon kerül illetéktelen zsebekbe. A bajai család, napi 1 kilogrammos kenyérfogyasztást számolva, évi 2300 forinttal többet fizet ki a kenyérért, amikor például 56 helyett 62 forintos kilónkénti áron vásárol, persze, tudtán kívül.

A trükk lényege a következő: a váBócrkrr S'.itö- és Édesip. V.

Bejei, S-íeqadi u. kenyérgyár Fehér kényéi' 1 kg-os MSz 08-1375 ETK 87005 0001 Mircs. megőrzi: 3 napig

SZOMBAT

• Szabályos kenyércímke.

sárló gyöngyörködve veszi le a polcról a gyönyörű kenyeret. — Még egy forinttal olcsóbb is, mint az állami kenyér — mondja elégedetten. (Az állami kenyéren a régi sütőipari vállalatot érti, a maszek kenyéren a bajai és Baja környéki számtalan településről behozott árut.);— És milyen szép nagyok ezek a példányok — dicséri tovább teljes joggal a kívánatos portékát.

A kenyéren lévő címke, a szigorú szabvány szerint, a következő adatokat kell hogy tartalmazza. A gyártó üzem nevét és címét, a kenyér fajtáját és súlyát, a szabvány számát, a minőség megtartásának időtartamát — ez általában 3 nap a kenyereknél —, és végül a gyártás napját. A gondolán levő kenyereken azonban nincsen címke, és hiába keresné a vevő sasszemmel a boltban elhelyezendő ártájékoztatót is. (Ha netán volna, akkor sem tudná, hogy mely cégnek, mely napon gyártott termékéről van

szó.) A vásárló természetesen nem tudja, hogy címkét csak az 1 kilós, vagy az annál nagyobb kenyérre kell tenni, így tehát azt sem tudhatja — honnan is ismerhetné az 1976. évi IV. törvény, illetve a hozzá tartozó 10/1988. MEM-SZEM együttes rendeletét a végrehajtásról —, hogy az általa vásárolt kenyéren azért nincs címke, mert a kenyér súlya kisebb, mint egy kilogramm, általában 80-90 dekagramm között van, de lehet ennél kisebb is. A súly addig a határig csökkenthető, ameddig a fogyasztó — a rengeteg térfogatnövelő adalékanyag hatására —, még elhiszi a kenyérről, hogy az 1 kilós. (A házi kenyér például, a szabvány szerint 3,4 köbcentiméter lehet grammonként, de fel lehet fújni akár 4 köbcentiméteresre is.) Az adalékanyag használata nem tilos, feltéve, hogy a recepturát a Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás jóváhagyta. Mielőtt azonban erről tájékozódnánk, először azt kell tisztázni, hogy a szervezet egyáltalán érte- sült-e a gyártó pékség létezéséről.

Addig azonban maradjunk a következtetésnél: a vásárlók a címke nélküli kenyerek kilogrammjáért 62 forintot, vagy még ennél is többet fizetnek. Kérdés az is, hogy ki teszi el a többletet. A közeljövőben erre is választ adunk. Gál Zoltán

AUSZTRIA MAR JELENTKEZETT

Ütemterv szerint halad az Expo-program

Jelentős állomáshoz érkezett az Expo-program. Az eddig kevésbé látványos előkészítő és szervező- munkák után megkezdődhet gyakorlatban is az építkezés a világkiállítási terülefen.

— A világkiállítási terület köz- művesítési munkáira kiírt pályázaton — mint már közismert — két cég kapott első helyen azonos értékelést. Nemcsak azért volt eredményes a tender, mert sok jó ajánlat közül a legjobbak kaptak megbízást, hanem azért is, mert hozzájuk két további alvállalkozó, s legalább 10 másik bedolgozó vállalkozás is csatlakozik — mondja Barsiné Pataky Etelka, a világkiállítás főbiztosa.

— Mi lesz a következő lépés?

— Ütemterv szerint dolgozunk. A jövő év elejére elkészülnek a köz- művesítési munkálatok, az épületekre kiírt pályázat eredményét júliusban hirdettük ki. Ennek alapján kötöttük meg a tervezési szerződést az első díjasokkal. A közműépítőkhöz hasonlóan ezek a vállalatok is konzorciumot hoztak létre. Gyakorlatilag úgy néz ki, hogy építési engedélyezésre alkalmas tervet kapunk az ősszel, s azután megindulhat az építkezés. A föld feletti munkálatokra csak tavasszal kerülhet sor.

— Vannak-e már eredmények az expodiplomácia terén?

— A világkiállítási gyakorlat szerint másfél, két évvel a nyitás előtt szoktak jelentkezni az első kiállítói szándékok. Természetesen addig a rendezőknek sok diplomáciai munkát kell elvégezniük. Mi eddig több mint 90 ország részére küldtük ki meghívó leveleinket, sok országban mi magunk, másutt az állami diplomácia vette fel az illetékesekkel a kapcsolatot.

— Milyen hírei vannak a várható külföldi cégekről, az érdeklődésről.

• A magyar pavilon a sevillai Expón.

— Elsőként Ausztria jelentette részvételi szándékát. A Vatikán is jelezte, hogy önálló pavilonnal kíván részt venni az Expo ’96-on. Ezenkívül valamennyi skandináv országban állami szervek foglalkoznak a részvétel szervezésével, illetve előkészítésével. Ugyanez a helyzet a nagy európai országokkal, de tudomásom szerint Kanadában, Japánban és az

USA-ban is keresik a részvétel lehetőségeit.

— Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan érzi magát a programiroda vezetői székében?

— Amikor süt a nap és olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik barátai a budapesti világkiállításnak — akkor jól érzem magam.

(Koós)

Jogszabályt várnak a termelők: aki vet - az arat

Az elmúlt 5 esztendőben felére csökkent a hazai búzatermelés. 1990-ben még hektáronként 6,1 millió tonnát takarítottak be az ország búzaföldjeiről, 1991-ben már csak 5,1 millió tonnát, 1992-ben 3,4 milliót, az idén pedig várhatóan alig 3 millió kerül a tárolókba. Tóth István, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) főtanácsosa szerint az idei alacsony terméshozam, az aszály, a vetésterület csökkenése, s a nem elégséges ráfordítások (a kevesebb műtrágya és növényvédő szer, a rovarkártevők, gombabetegségek elleni hiányos védelem, a jó minőségű, de drágább vetőmagok felhasználásának visszaesése, a nem elégséges talajművelés együttes következménye. A terméseredményekről szólva elmondta:

— A legtragikusabb terméskiesés Szolnok megyében volt. Hagyományosan itt terem az országban a legjobb minőségűnek számító közép Ti- sza-vidéki búza, s egyben ez a térség adja a magyar búzatermés 10 százalékát. Ezen a jó adottságú vidéken most hektáronként csupán 2,4 tonnát takarítottak be. Hasonlóan alacsony — 3 tonna alatti — volt a termés Heves megyében. Békés, Pest,

Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében hektáronként 3 és 4 tonna közötti mennyiséget takarítottak be. Kiemelkedő termés volt Baranyában, ahol hektáronként 5 tonnát és Tolnában, ahol hektáronként 4 tonnát regisztráltak.

— Az idén learatott 3,1 millió tonna búzából a belföldi közvetlen fogyasztás 1,6-1,7 millió tonna, további egymillió a takarmányszükséglet. Mennyi búza kerülhet végül is exportra?

— Ősszel a termeltetők — a bankok, a kereskedők — hitelnyújtás ellenében exportígérvényt kaptak, hogy az általuk termeltetett búzát külpiacon értékesíthetik. Ezzel az üzleti céllal finanszírozták meg a vetést. Mintegy 250 ezer tonna búzára adtak ki előzetes exportígérvényeket. Az agrárpiaci rendtartás bizottsága most úgy döntött, hogy azok számára, akik valóban termeltettek és hitelt nyújtottak, megadják az exportsegélyeket, de a tervezettnél kisebb mennyiségben. Egyébként nincsenek irigylésre méltó helyzetben az exportőrök, mivel a belföldi piacon nagyon magasra szökött a búza ára és nem biztos, hogy ezt az árat külpiacon is érvényesíteni tudják.

— Elegendő lesz-e a télen a takarmány az állatállomány számára?

— Bizonytalan ma a takarmányfelhasználás. Mivel nagymértékben csökkent az állatállomány, elképzelhető, hogy a megtermett mennyiség elegendő lesz. A búzából tervezett exportbevételek tavaly az állatállomány értékesítésével „bejöttek”, az idén azonban a búzaexport nagymértékű visszafogása bevételkiesést okoz, s már előre látható, hogy hasonló cipőben járunk majd 1994-ben is.

— Milyen intézkedéseket sürget a MOSZ a búzatermesztők érdekeinek védelmében?

— Szeretnénk kieszközölni, hogy a kormányzat jogszabályban mondja ki: „aki vet - az arat”, pontosabban, hogy aki vetett, az biztosan megkapja a befektetett pénzét. A szövetkezeteknek alig maradt földjük, területeik bizonyos hányadát részaránytulajdonba adták, a többi pedig kárpótlásra van kijelölve. Amennyiben ősszel még a szövetkezet vet, az új tulajdonosnak természetesen meg kell térítenie a ráfordítást. Azonban a legtöbb gazdaság úgy gondolkodik, hogy ebben a bizonytalan, pénzhiányos helyzetben nem kockáztat feleslegesen. Nem lehet ugyanis előre tudni, hogy a föld új tulajdonosa

megfizeti a költségeit, vagy sokallja.

— De mi történik, ha történetesen kifagy a vetőmag?

— A természeti csapások nincsenek belekalkulálva a gazdaságok költségszámításaiba. Az is kevés a talpon maradásukhoz, ha csupán a ráfordított költségeiket kapják visz- sza, s a nyereség más zsebébe vándorol. Szeretnénk elérni az étkezési búza 1994. évi 8500 forintos garantált árának rögzítését. Keveselljük a hektáronkénti 2000 forintos támogatást. Az általunk javasolt 5000 forint ténylegesen biztosítaná, hogy a jövő évi gabonánk földbe kerüljön. Végső soron úgy tűnik, hogy az idén már nem a termelő fog vetni, hanem a bankok és az állam. A termelő még ha akarna, akkor sem tehetné. Nincs rá pénze. Javasoltuk a vagyonadóként működő földadó végleges eltörlését, mert teljesen idegen az adórendszertől. Alapvető hibája, hogy a földminőség függvényében azokat fogja vissza a termeléstől, akik jobb minőségű földön gazdálkodnak - ők többet fizetnek -, és azoknak kedvez, akik a gyengébb minőségű földön termelnek. Ha közvetlenül is, az ország jövő évi kenyere ilyen „apróságokon” is múlik.

Újvári Gizella