Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

1993. július 20., kedd PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 7 Kowalski úr otthon nyaral Pan Kowalski, az átlagos lengyel, idén otthon tölti szabadságát. A len­gyelek csaknem háromnegyede nem utazik sehová a nyáron, túlnyomó többségüknek ugyanis nincs pénze üdülésre. Különböző formákban mindössze 7 százalékuk készül kül­földre. Magyarország már régóta túl drága a lengyel turistáknak, de az ár­emelkedések miatt sokat vesztett népszerűségéből Bulgária és Romá­nia is. Változatlanul népszerűek az árban a hazai nyaralást alig megha­ladó spanyol utak, és új lehetőségek tárulnak fel a volt Szovjetunió terüle­tén. Litvánia például olyan 3 hetes üdüléseket kínál, amelyek a hazainak csupán harmadába kerülnek. Az egykor népes üdülők Lengyelor­szágban lassan kihalnak. A kezelé­sükkel megbízott alapítvány a beuta­lókat személyenként napi 600-1400 forintnak megfelelő összegért áru­sítja. Ez ma már a legtöbb lengyel számára nem megfizethető ár. A kempingek kis bungalóiban ezzel szemben már május végére lefoglal­ták az összes helyet. A nyaralás és az, hogy hova utazik a család, immár státuszszimbólum lett. A CBOS közvélemény-kutató felmérése szerint sokakban kelt kel­lemetlen érzést, hogy nem engedhe­tik meg maguknak a nyaralást, mert • A lengyel turisták többségének ma már megfizethetetlen üdülőhely a Balaton. (Fotó: Gaál Béla) ezt a társadalmi ranglétrán való le­süllyedésük bizonyítékának érzik. Pedig nemcsak a szegények marad­nak otthon idén nyáron — a leggaz­dagabbak több mint fele sem utazik sehová. Otthon marad azon családok több mint fele is, ahol az egy főre eső jövedelem meghaladja a havi 15-20 ezer forintot. Ezek vagy üzleti okok­ból, vagy szakmai indokból nem en­gedhetik meg maguknak, hogy meg­szakítsák munkájukat. Hogy meny­nyire státuszszimbólummá vált ez a kérdés, bizonyítja az is, hogy az igen rosszul kereső értelmiségiek, közal­kalmazottak többsége még azon az áron is elmegy nyaralni, ha ehhez kölcsönöket kell felvegyen. A TÁVOLSÁG NEM AKADÁLY Bővülő lehetőségeink Dél-Afrikában A kereskedelmi adatok szerint a földrajzi távolság nem akadálya a dél-afrikai—magyar kapcsolatok fej­lődésének, s minden remény megvan azok további bővülésre is — mondta Pákozdy György johannesburgi ke­reskedelmi tanácsos szerdán, a Ma­gyar Gazdasági Kamarában. Emlé­keztetett arra, hogy Magyarország 1990 augusztusa óta kereskedik hiva­talosan Dél-Afrikával. A tavalyi ada­tok szerint az ide irányuló magyar export 10 millió dollár, 63 százalék­kal magasabb 1991-hez képest. A magyar kivitelben meghatározó volt a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aránya, amely a teljes ex­port 37 százalékát adta. Az elmúlt év Slágere a zöldborsó volt, aiVietyből 1,5 millió dollárnyit szállítottak a magyar vállalatok. A gépipari kivitel aránya 27,4 százalék, — ez főként árammérőkből, geodéziai műszerek­ből, egészségügyi készülékekből te­vődött össze. A járműipari alkatré­szek aránya 6,3 százalékkal alatta maradt a várakozásoknak. Pákozdy György elmondta, hogy 1992-ben az exportban 89 vállalat vett részt, amelyek közül 53 cég újonnan kapcsolódott be a kereske­delembe. A lebonyolított üzletek át­lagos nagysága 100 ezer dollár körül mozgott, tehát az export sok kis szál­lításból tevődött össze. Pákozdy György szerint a cégek harmada kis- és középvállalkozás volt, amelyek alapját adhatják a ke­reskedelem későbbi bővülésének. A , magyar cégek 1992-ben 8 millió dol­lár értékű árut importáltak Dél-Afri­­! kából, '80 Százalékban gépipari terj mékeket, a vandálbiztos utcai tele­fonkészülékeket. Az idei prognózisok szerint a ma­gyar export 11-12 millió dollár kö-Kik költenek Kínában? A művészek, az idegenforgalom­ban és a vendéglátásban érdekeltek, valamint a magas hivatali beosztás­ban lévők és családtagjaik a legna­gyobb fogyasztók Kínában — ezzel a konklúzióval szolgált a Hong­kongi Kereskedelemfejlesztési Tanács (HKT) piackutatásának eredményeit összegző tanulmány. Kínában tizenhatmilliónál is több „gazdag” ember van — olyan, aki több mint 800 jüant keres havonta Guangzhou-ban, és 600 körüli a be­vétele^ Beijingben, vagy Shanghaj­­ban. Ők azok, akik csúcsminőségű, márkás termékeket akarnak vásá­rolni. A legtöbbet költők körülbelül négymillióan lehetnek, ők átlag 30 000 jüant keresnek. Zömük — an­nak ellenére, hogy csak alacsonyabb iskolázottsággal rendelkezik — gyorsan gazdagodott meg. Hongkongban a legtöbb kínai lá­togató arany és egyéb divatékszere­ket vásárol, hogy gazdagságát ezzel is kifejezze. Tapasztalatlanságuk miatt viszont eléggé nehezen tudnak különbséget tenni a minőségi ám és az értéktelen giccs között. Számukra elsődleges szempont a magas ár. A felmérés kimutatta a Kínán be­lüli földrajzi különbségeket is. Esze­rint a Beinjingben vásárlók az átla­gosnál konzervatívabbak, keveseb­bet költenek öltözködésre és test­ápolásra. A shanghajiak ékszerre és öltöz­ködésre költenek a legtöbbet, közöt­tük egyre nő az igény a csúcsminő­ségű termékekre. Guangzhoun a vá­sárlók leginkább ételt és italt vesz­nek, ugyanakkor sokat fordítanak lakásuk, szűkebb környezetük szebbé tételére is. zött várható, az importot pedig 10-11 millió dollárra becsülik. A közeljövőben Dél-Afrikában a Világbank támogatásával nagysza­bású beruházási program kezdődik, amely jelentős beszállítási lehetősé­get jelenthet a magyar szerszámgép­ipari cégeknek is. Dél-Afrika továbbra is jó piac le­het az élelmiszerek, a ruházati cik­kek, a járműalkatrészek számára. Mivel a lakosság 70 százaléka írás­­tudatlan, nagy esélye lehet az úgyne­vezett oktatási rendszereknek is. Végezetül Pákozdy György el­mondta, hogy október 18. és 23. kö­zött Johannesburgban Saitex néven nagyszabású kiállítást rendeznek, amelyre magyar vállalatok bemutat­kozását is várják. A johannesburgi magyar kirendeltség bármilyen in­formációval a jelentkezők segítsé­gére áll. Gépészeti vásár A Hongkongi Kereskedelemfej­lesztési Tanács idén októberben már másodízben rendezi meg a nemzet­közi gépészeti és szállítási vásárt. A HKT vezető menedzsere, Roger Chu nyilatkozata szerint a kínai gé­pészeti és alkatrészimport 1991-hez képest hatvan százalékkal, 137 milli­árd hongkongi dollárra nőtt. A tavalyi vásáron 243 jelentős ki­állító vett részt a világ 16 országából, Európa, Eszak-Amerika, Ázsia és Hongkong területéről. A rendezvény több nint 15 ezer látogatót vonzott. Idén október 21—25. között kerül sor a seregszemlére, amelyre már eddig száznál is több hongkongi cég jelezte részvételi szándékát. Közel 8000 négyzetméternyi kiál­lítási terület áll rendelkezére, s ennek több mint a felét tengerentúli kiállí­tók foglalták le — a legnagyobb részt a Japánból érkezők. A vásár az ipari gépesítés szinte teljes tárházát felvo­nultatja majd a textilgyártás, a mű­anyagipar, az elektronika, lábbeliké­szítés, konzervipar, csomagolástech­nika, járműipar és a mezőgazdaság területéről. Nehezebb lesz a pénzmosás A német parlament meg kívánja nehezíteni a kétes ügyletekből szer­zett pénzek „tisztára mosását”. A Bundestagon már túljutott törvény­­tervezet értelmében például a bankok a jövőben kötelezve lennének arra, hogy 25 ezer márkánál nagyobb ösz­­szeg befizetésekor elkérjék a kliens személyazonosságát igazoló ok­mányt, s az adatokat legalább hat évig megőrizzék. Az ügyészség vizsgálat esetén használhatná ezeket az adatokat. A törvénytervezettel a német parlament felsőháza, a Bun­desrat még a nyári parlamenti szünet előtt szintén foglalkozik, de mivel ott a törvénytervezetet jelenlegi formá­jában ellenző szociáldemokraták (SPD) vannak többségben, a javaslat elutasítása várható. • A dél-kínai Sencsenben különösen sok gazdag ember él. Van, aki pénzt kap a gyár mellé Németország keleti tartományai­ban a privatizálandó, mintegy 12 ezer vállalatból már csak nyolcszáz eladása várat magára. A nagyvállala­tokat felosztották kisebb egységekre, így kelendőbbnek bizonyultak. A „negatív ár” meglehetősen ta­lányosán hangzik az idegen számára. Németországban gyakran a befektető pénzt kap, csakhogy vigye a gyárat. Ekkor azonban garanciát kell vállal­nia meghatározott számú munkahely megtartására, illetve beruházási ígé­retet kell tennie, amit szoros határ­idővel jelölnek ki. A folyamat végére mintegy két­százötven milliárd márkás deficittel számolnak Berlinben — a költségve­tés ennyivel támogatja a privatizá­ciót. Közben a nyugatról keletre átpumpált összeg el fogja érni a 170 milliárd német márkát. Elképesztő mértékben csökkent a foglalkoztatottak száma. 1989-ben a volt NDK területén 8,8 millió ember dolgozott, ma a keleti tartományok­ban mindössze 5,4 millió fő van ál­lásban. Szakértők szerint nyugati viszo­nyok között a 65 százalékos foglalkoztatottság elfogadhatónak mondható. Tény ugyanakkor, hogy az átállás időszakában családok mil­lióinak helyzete rendült meg. A munkanélküli-segély összege kétezer márka körül van, ennek lejárta után 6-700 márka szociális segélyt folyó­sítanak. Az iparágak közül a modem elekt­ronikai gyárak adaptációja mellett fontos — munkahelyek szempontjá­ból is — a barnaszén-kitermelés. A mai mércével mérve a bányákban öt­ven évig „rablógazdálkodás” folyt, így rengeteg munka lesz a rekonst­rukcióvá1. Németországban a környezetvé­delmi előírásokat szigorúan betar­tatják. Ezért, aki vállalja, egy-egy elhanyagolt állami vállalat megvá­sárlását, számolnia kell a rekultivá­ciós költségekkel. A külföldi befek­tetőket is szívesen várják. Angol, francia, skandináv, svájci és Bene­­lux-országokbéli tőke is megjelent, sőt, a volt Szovjetunióból a baskírok is jelentkeztek. KÜLKAPCSOLATOK Videoton-együttmüködés nemzetközi vállalatokkal Digitális kompaktkazetták fejré­szének a gyártására alapít a Philips céggel vegyes vállalatot a Videoton. Az 1991. évi csőd után fokozatosan talpra álló, tavaly már 28 millió fo­rint nyereséget produkáló, s az idei év első felében is mérsékelt ered­ményt elérő vállalatcsoport igyek­szik bekapcsolódni a nagy nemzet­közi vállalatok munkájába. Széles Gábor elnök vezérigazgató az MTI tudósítójának elmondta, hogy az Emersonnal, az angliai központú Marssal, valamint több más nemzetközi céggel is együtt­működnek, illetve törekszenek az együttműködés kialakítására. Ezekre az új munkakapcsolatokra azért van szükség, mert a cég ver­senyképessége azon múlik, tudja-e optimálisan hasznosítani a rendelke­zésére álló erőforrásokat, illetve ké­pes-e újabb profilokat előállítani. Elsősorban ettől remélhető, hogy si­kerül feloldani azt az ellentmondást, ami e technikai fejlesztés és a nye­• A tervek szerint a jövőben a Vi­deoton termelésének 25-30 száza­lékát teszi ki a hadiipari gyártás. reséges gazdálkodás között feszül. A vállalatcsoport húsz tagja közül ugyanis az év első felében tizenhat nyereségesen gazdálkodott. Az a négy pedig, amelynél az elmúlt években a legnagyobb mértékű technológiai fejlesztéseket valósítot­ták meg, veszteséggel zárta a fél­évet. Széles Gábor arról is szólt, hogy a jövőben a cég termelésének mint­egy huszonöt-harminc százalékát teszi csak ki a hadiipari termelés, mégis sokat jelent, hogy a harmadik világ országaiból, elsősorban Indiá­ból húszmillió dolláros megrende­lést kaptak az idei esztendőre.' A közelmúltban együttműködési megállapodást írtak alá a Honvé­delmi Minisztériummal, így a Ma­gyar Honvédség „tanpályája” lehet a Videotonnak. A hazai vállalatcso­portnak ílymódon lehetősége nyílik arra, hogy a hadseregünknél a gya­korlatban is kipróbálja nemzetközi piacokra szánt legújabb fejlesztéseit. MATÁV-Ericsson megállapodás Több mint tízezer előfizetői vonal létesítését teszi lehetővé az a megál­lapodás, amely a MATÁV Rt. Buda­pesti Távbeszélő Igazgatósága és a távközlési vállalat egyik legnagyobb szállítója, az Ericsson Technika Kft. között jött létre. A Budapest Business Project kere­tében, csaknem 800 millió forint ér­tékben megkötött szerződés szinte az összes Budapesten létesített vagy te­lepítés alatt álló Ericsson AXE tí­pusú telefonközpontot érinti. (Ilyen a városmajori, a békásmegyeri, a lágymányosi, az újpesti és a kelen­földi központ.) Ezekbe olyan gyor­san telepíthető berendezést helyze­nek el, amely nemcsak az üzleti elő­fizetők számára nyújthat gyors tele­fonhoz jutást, de az alacsony telefo­­nellátottságú területek lakóinak gondjain is enyhíthet. Az RSM ugyanis egy olyan, 30-60 előfizetői fővonal kezelésére alkalmas beren­dezés, amely magában foglalja a működéshez szükséges összes kiegé­szítő készüléket. Nagy előnye még, hogy egyaránt alkalmas beltéri és kültéri elhelyezésre, így szinte bár­hová telepíthető. A program nagyobb részét az Ericsson Technika már az idén meg­valósítja. Értékes ruhatár IMF-hitel Oroszországnak A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1.5 milliárd dolláros hitelt nyújt Oroszországnak azzal, hogy ha a re­formprogram a kívánt ütemben foly­tatódik, Moszkva még idén további 1.5 milliárdot kap. Az IMF a közelmúltban jelentette be a döntést, egyúttal tájékoztatott az intézmény elvárásairól. A stabilizá­lási hitelek azt célozzák, hogy a je­lenleg havi 20-25 százalékos orosz infláció az év végére egy számje­gyűre csökkenjen. Az EK előszobájában Raymond Barre volt francia mi­niszterelnök továbbra is azt tartja szükségesnek, hogy Közép- és Ke­­let-Európa azon országai, amelyek felvételüket kérik az Európai Közös­ségbe, hozzanak létre egymás között egy gazdasági szervezetet, mert ez meggyorsíthatja fejlődésüket. A Christie’s londoni árverésén kedden 43.400 dollárért kelt el a hí­res amerikai színésznő, Olivia de Havilland ruhatára, amely több mint 70 ruhából, kosztümből és estélyi ruhából állt. Csaknem valamennyit a Christian Dior, a Saint-Laurent és a Marc Bohan üzletházak tervezték. Az Yves Saint-Laurent által ter­vezett rózsaszínű estélyi ruha, ame­lyet a színésznő 1971-ben az Ed­ward Heath akkori brit miniszterel­nök által adott ebéden viselt, 2 300 dollárért kelt el. Jóval többet, 7 400 dollárt fizetett az ismeretlen vevő azért a szürke bársony kosztümért, amelyet Olivia de Havilland 1995-ben viselt az esküvőjén, ami­kor feleségül ment Pierre Galants francia lapigazgatóhoz. De Havilland, aki 1946-ban és 1949-ben Oscar-díjat kapott, meg­elégedéssel nyilatkozott az árverés eredményéről. A narancskedvelők fővárosa Hongkongról nyugodtan állíthat­juk, hogy narancsevők lakják — ugyanis valamennyi helybelire évi huszonöt kilogrammos narancsfo­gyasztás esik. Tavaly a szigetország­beliek ötmillió láda, zömében Kali­forniából és Arizonából érkező na­rancsot vásároltak. A legnagyobb „narancsárusnak” a Sunkist bizo­nyult, amely egymaga hatezernél is több déligyümölcs-termelő portéká­ját forgalmazza világszerte. A narancs sikerének titka, nyilat­kozta Maria Kwik, a Sunkist tá­vol-keleti igazgatója, hogy ez a leg­jobban fogyasztható gyümölcs, mert sem hűtő-, sem fűtőfolyamatokat nem indít el a testben. A Sunkist sikere a honkongi pia­con annak ellenére töretlen, hogy Kína megpróbálta korlátozni az Egyesült Államokból származó na­rancsimportot, mert ez konku­renciát jelent számára. Mexikói autópályák magánvállalkozásban Az autópálya-rendszer erőteljes fejlesztését tűzte ki célul 1989-ben a mexikói kormány, s erre a magán­szektornak nyújtott lehetőséget. Koncessziós formában kétezerötszáz mérföldnyi, négysávos hálózat kié­pítését határozták el. Ebből alig négy esztendő alatt ezerötszáz mér­földnyi el is készült. Az egész háló­zat összköltsége a mai számítások szerint 8,5 milliárd dollárra rúg. Elsőként egy tizennégy mérföldes szakaszt adtak át 1990-ben, amely Mexiko City-t Tolucával köti össze. Ezt a szakaszt teljes egészében a magánszektor finanszírozta, s 1992-es kiegészítésével együtt há­romszáztizenhárom millió dolláros anyagi fedezetét a Lehman Brothers vállalat a nemzetközi kötvénypiacon szerezte be. A mexikói útrendszer legfonto­sabb eleme a fővárost Guadala­­jara-val összekötő 332 mérföldes autópálya, amelyet idén november­ben adnak át a forgalomnak.Ez a be­ruházás önmagában 1,7 milliárd dol­lárt tesz ki. A finanszírozásban ez esetben a mexikói magánbankok mellett külföldi pénzintézetek is részt vállaltak. A rekordidő, mind­össze tizenhárom hónap alatt meg­valósult kivitelezési munka három nagy hazai cég teljesítményét di­cséri. A koncessziós autópályák előnye­iről, az utazási-szállítási idő lerövi­düléséről nem kell meggyőzni az autósokat és a fuvarozókat. Annál inkább a borsos pálydíjakról. Egy mérföld díja ugyanis meglehetősen magas, mintegy huszonöt dollárcent. Az USA díjainak ez a négyszerese! Bizonyára ez az oka annak, hogy az eddig átadott utak kihasználtsága meglehetősen alacsony. Szakértők úgy vélik, hogy a mexikói kormány túlságosan rövid koncessziós időt ál­lapított meg, s így a koncesszót el­nyert vállalkozásoknak tíz év alatt kellene behozniuk befektetett tőké­jüket. Ám erre az alacsony kihasz­náltság miatt alig van remény. A kedvezőtlen tapasztalatok arra kényszerítették a kormányt, hogy vegye fontolóra a koncesszió meg­­hopsszabbítását harminc évre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom