Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. április 21.. 7. oldal Kedves Olvasóink! Emberi sorsokról, az élet fonákjairól, napi bosszúságokról szóló levelek kaptak helyet zömmel az alábbiakban. A kecskeméti Szent-Györgvi Albert Egészségügyi Szakközépiskola diákjai nem tudnak belenyugodni abba, hogy az intézmény közelébe benzinkutat akarnak telepíteni, a Bolyai János Gimná­zium nevelői pedig amiatt tiltakoznak, hogy a város képviselő-testülete nem szavazta me| igazgatójuk újabb öt évre szóló kinevezését. Ezekről is olvashat­nak összeállításunkban. Figyelmükbe ajánljuk Levélváltás rovatunkat, mely­ben illetékesek válaszolnak korábban megjelent panaszos levelekre. Várjuk további, közérdekű írásaikat (A szerk.) Nyílt levél Kecskemét képviselő-testületéhez Igazgatónk, Kiinger Adám újabb öt évre szóló kinevezése ügyében ho­zott képviselő-testületi döntést meg­döbbenéssel olvastuk a Petőfi Népe április 20-ai számában. Ezúton szeretnénk megköszönni a 18 képviselő támogató voksait. Meg­győződésünk, hogy igazgatónk ügye ezzel a döntéssel nem zárható le. Kér­jük, hogy az újabb ötéves kinevezésé­nek kérdését a képviselő-testület tűz­ze ismét napirendre. Tesszük ezt abban a hitben, hogy azok, akiknek döntésén az újabb öt évre szóló megbízatás múlott, mérle­gelik döntésük következményeit az iskola sorsára, folyamatos működé­sére, és elősegítik, hogy szeptember­től a ma felháborodott és nyugtalan nevelőtestület zökkenőmentesen folytathassa—talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk — eddig sem ered­ménytelen nevelőmunkáját. Bolyai János Gimnázium nevelőtestülete Kecskemét Tettlegességre vetemedett buszsofőr A Kecskemét Halasi úti kiskertek művelőinek évekig probléma volt, hogy hétköznap a Rávágy (volt Le­nin) térről 7.19 órakor lafelé induló autóbusz helyett vasár- és ünnepna­pon nincs járat, amivel kiutazzanak. A polgármesteri hivatal, a benyújtott kérelmek miatt, megállapodott a Kunság Volánnal, hogy a 6.44 óra­kor közlekedő pécsi járat kiviszi ezt a néhány embert, vagyis megáll a kis­kertek két megállójánál. Ezt bele is vették a menetrendkönyvbe. Minden buszvezető tudomásul vette a rendelkezést, csak Diós László buszvezető nem. Állandó vi­ták voltak és vannak közte és a hob­bisok között. Vagy nem akarja fel­venni, vagy nem is veszi fel őket, hogy ne kelljen megállnia. Diós az állomásvezetői utasítást is semmibe vatte, a panaszok ellenére. Sértő ki­jelentései nemcsak hogy nem szűn­tek, de április 11-én, húsvét vasár­nap 6.44-kor az AWC 876 számú buszon tettlegességre vetemedett és lelökött a járműről, pedig üres ülő­helyek is voltak, s az ülések közötti sorban senki sem állt. A 4-5 percig tartó úton szívesen álltam volna, de amikor kértem, elkezdett lökdösni, s amikor a lépcsőhöz értem, lelö­kött. Lent Papp János nyugdíjas és egy nő is fel akart szállni, de ezek után már nem mertek próbálkozni. Még jó, hogy nem estem el és 76 éves létemre nem törtem ki kezem, lábam. Mivel hasonló esetek miatt már több ízben tettünk panaszt az állomásfőnöknél, illetve helyettesénél, minden ered­mény nélkül, ezért panaszomat most megírtam a kecskeméti polgármesteri hivatalnak és a Petőfi Népének. Kérem — a hobbisok nevében is —Diós buszvezető leváltását, főként vasár- és ünnepnapokon, erre a vo­nalra való vezénylésének mellőzését. A hobbisok fel vannak háborodva, hogy az új demokráciában még min­dig lehetséges ilyen önkényesség. Szólni nem mernek, mert félnek a megtorlástól. Egyébként az említett Papp János, aki közvetlenül látta az esetet, hajlandó tanúskodni. B. I. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (A tanúskodni hajlandó Papp Já­nos címe szerkesztőségünkben ugyancsak megtalálható. A szerk.) Megdöbbenten értesültünk az újságokból, hogy a kecskeméti képviselő-testület megszavazta egy benzinkút és autómosó telepítését iskolánk és kollégiumunk mellé. Mi szeretjük ezt az iskolát, hiszen itt készülünk nagyon komoly munkával arra, hogy majdan a be­­teg^emberek szolgálatába álljunk. Úgy gondoljuk, hogy a mi kis iskolánk, az ország más hasonló intézményeivel együtt, a város és az egész társadalom számára na­gyon fontos, hasznos feladatra ké­szíti fel tanulóit. Mivel intézmé­nyünk az egészségre való nevelés egyik fellegvára is, joggal kíván­hatjuk, hogy az itt felnövekvő ge­neráció ne benzin- és kipufogógáz bódulatában sajátítsa el ismereteit. A fentiek figyelembevételével kérjük a tisztelt Polgármester Urat, a képviselőket, gondolják át újra és változtassák meg döntésü­ket, hogy az egészségügyi centrum ne változzon át egészségtelen cent­rummá. Bízunk az Önök megfontolt, mindenki számára kedvező elhatá­rozásában. Az iskola diákjai nevé­ben tisztelettel: S. A. IV/A osztályos tanuló Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Már ezerszer megmondtam Géza, hogy ne barkácsolj, amikor a Friderikusz megy a tévében. Merre A személyi igazolványában Edit­ként szerepel, de mindenki Tündé­nek ismeri Csóka Károlynét Kerek­dombon. Huszonhat éves, két kislá­nyát egyedül neveli, mostoha körül­mények között. — Hat éve kerültem Kerekdomb­ra — meséh —■, akkor, amikor pá­rommal végleg megromlott a kap­csolatom. Anyám már korábban itt lakott élettársával, Agócs Bélával. Ők vendégmunkásként jöttek az Új Élet Téeszbe dolgozni. Itt volt a mun­kásszálló, de ma már csak egy nyo­mortanya. Négy éve nincs se víz, se villany. Most az ablak is kitört, szól­tam, csinálják meg. Jelenleg munka­­nélküli vagyok, a segélyem 7018 fo­rint. Ezen felül kapom a családi pót­lékot és az önkormányzattól havi 3400 forintot. Gyerektartást még nem, mert az első férjemtől most vá­lók el törvényesen. Ő az édesapja Tündikének, aki 6 éves. Iza apukájá­val nem esküdtünk meg, így amikor megszületett, az első férjem nevére anyakönyvezték. Amíg a gyerek más nevén van, az igazi apjától hivatalo­san nem kérhetek gyerektartást. Meg vagyok én áldva. Nekem semmiben, soha nem volt szerencsém. Hat test­vérem volt. Kilencéves koromtól ti­zenhat éves koromig nevelőintézet­ben nevelkedtem. Apu, anyu mindig nagyon ivott. Ha nem lennének a gyerekeim, már én sem lennék. Csak ők tartják bennem a lelket. Tündiké hamarosan iskolás lesz. Jó lenne ak­korára elkerülni innen. Szeretnék OTP-részletre venni egy kis lakást vagy lakrészt, ahol nyugodtan felne­velhetném a lányokat. A jelenlegi pénzünkből tudnám is a részleteket fizetni. Szerényen élünk. Fát elme­gyünk gyűjteni, azzal fűtünk. A vizet mosni és főzni a közkútról hordom, így az sem kerül pénzbe. Inni a szom­szédból hozom, nekik fizetek érte. Csirkéket is tartok. Tudom, milyen menhelyen élni. Mindent elkövetek, hogy az én lányaim ne tudják meg. visz Csókáék útja? • Csókáék nyomorúságos körülmények között élnek. (Fotó: Szentirmai) Mező Ferencné kerekdombi veze­tőhelyettes óvónő ismeri a Csóka gyerekek helyzetét. — Valóban ők élnek Kerekdom­bon a legrosszabb körülmények kö­zött az összes gyerek közül—mond­ja. — Ennek ellenére az anyjuk szé­pen, tisztán járatja őket az óvodába. Sajnos, mintkét gyerek asztmás egy kicsit, de ezen nem is csodálkozom, abban a lakásban a legegészségesebb ember is megbetegedne. Erős József, a Solohov Szövetke­zet elnöke ugyancsak ismeri a prob­lémát. — Sajnos, Csóka Károlyné jog­talanul tartózkodik ebben a lakás­nak már egyáltalán nem nevezhető épületben. A szövetkezet Agócs Bélának adta valamikor ezt a szál­lást, aki egyébként már nyugdíjas. Komoly gondok lesznek hamaro­san az ügyben, mert el akarjuk ad­ni az épületet, már van is rá vevő. A lakóknak tehát ki kell költözni. Hová mennek akkor Csókáék? Ki fogadja be őket? G. Nagy Margit Mire fizetjük az egészségbiztosítást? Történt velem április 15-én, csü­törtökön, hogy Kecskeméten, az SZTK fogászatán telefonon érdek­lődtem Kosa doktor rendelési ideje felől, miután körzetileg hozzá tarto­zom. Bemutatkoztam, elmondtam a panaszom, hogy ínysorvadásom van, ráharaptam egy csontra és egy fogam meglazult, sürgősen ki kell húzatnom. A telefont felvevő hölgy elmondta, hogy csütörtökön délután is van ren­delés, de fogadni már nem tudnak, mert sok a beteg. Sebaj, gondoltam, egy éjszakát valahogy kibírok! Mondtam a hölgynek, nekem a hol­nap (péntek) délelőtt is megfelel. Mi­re ó közölte, hogy félreértés ne essék, holnapra sem tud besorolni, majd csak a jövő hétre. Nyögdécseltem, hogy ez nekem sürgős, faj is, mire a hölgy kijelentette, hogy ha van időm és kedvem egy-két órát a rendelőben ücsörögni, akkor felőle holnap is me­hetek. Erre a stílusra már nem tudtam mást válaszolni, csak azt, hogy nincs időm, kedvem meg pláne nincs. Azt akartam még kérdezni, hogy esetem­ben mit javasol? Ám ő kérdésem köz­ben letette a telefont. Ez már igen! Betegfelvilágosítás felsőfokon! Újra felhívtam a fogászatot, ismét bemutatkoztam és kértem a hölgyet, akivel az előbb beszéltem, mert sze­rettem volna megtudni a nevét, hogy ne az egészségügyet kelljen elmarasz­talnom, úgy altatóban. A válasz: „Nem énvelem beszélt, különben is itt a beteg a székben az izével a szájá­ban.” Kész. Ő is letette a telefont. Az eset kapcsán meditációm a kö­vetkező. A törvény értelmében a munkáltató 44% társadalombiztosí­tási-járulékot fizet a dolgozó után, a dolgozó pedig további 6% nyugdíjjá­rulekot és 4% egészségbiztosítási­­járulékot. Mindezekért igénybe ve­heti a fenti szolgáltatást is. Vagy van még egy választás. A zsebébe nyúl és magánpraxist folytató orvoshoz megy. De hányán tehetjük meg ezt a mai munkanélküli, pénzszűke világ­ban? Mire fizetjük a 4% egészségbiz­tosítást (a többi elvonás magyaráza­tát laikusként elfogadom), ha mégis privát orvoshoz kell menni bajaink gyógyítására? Azt hiszem, nemcsak engem ért sé­relem. Sokakat érintő probléma ez. Dollák Mária Kecskemét, Nyíri út 61. Pászka és társai Kórháziak hivatásuk magaslatán E rovatban hétről hétre sok panasz, sérelem, bánat olvasható. Nagyon jó ez a rovat, mert megkönnyebbül az, aki valahol elmondhatja sérelmét, panaszát, elsírhatja bánatát. Néha szó esik háláról, köszönetről, dicséretről is. Az ilyen írások is szolgálhatnak közérdeket. Én most ilyen tartalmú, rövid írás közlésére kérem a Tisztelt Szerkesztő­séget. Feleségemet (rövid megszakí­tással) december 1-jétől március 6-án bekövetkezett haláláig a kiskunfél­egyházi kórház női belgyógyászatá­nak 206-os szobájában ápolták. Szak­mai vonatkozásban a laikus nem nyi­latkozhat egy gyógyintézmény mun­kájáról, akár beteg, akár annak hoz­zátartozója. Azonban az emberiességi vonatkozású tapasztalatait annál in­kább elmondhatja, mivel ez az, amit mind a beteg, mind annak hozzátar­tozója jól érzékel, észrevesz. Dr. Tóth Sándor vezető főorvos úr (és vezetőtársai) jóindulatú segítő­készsége áthatja az egész légkört. Az orvosi kar egésze (külön megemlítve dr. Parczen Dénes doktor urat, felesé­gem volt orvosát), továbbá az egész ápolószemélyzetet és az egész egészségügyi személyzetet — ahogy mondani szokás — hivatásának ma­gaslatán végzi nemes feladatát. Mit tehet az, aki háláját szeretné kifejezni a kórházban embertársaik érdekében lelkiismeretesen fáradozó személyeknek? A jó Isten áldását kí­vánom minden ott dolgozóra, hogy továbbra is sok beteg és hozzátartozó gondolhasson hálával rájuk. Meg­győződésem, hogy a fentieket sokak nevében mondhattam el, tehettem közzé. Tisztelettel: Agárdi József nyugdíjas Kiskőrös, Kossuth u. 70. Olvasom a Pászka ünnepére cí­mű cikket lapjukban. Olvasom, és tudom, hogy volt egykoron pász­ka. A vásárok nagyobb boltjaiban legalább húsvét előtt, a XIII. kerü­leti sütőüzem jóvoltából, lehetett kapni pászkát. De most ugyan hol van? Teljesen eltűnt. Nem értem. Talán munkaigényes? Hát nincsen elegendő munkaerő az országban, amely előállítaná, vagy a vállalko­zások korában nincsen pék, aki megsütné, s várni kell, hogy a Nyugat ellát majd bennünket ezzel az extra áruval? Nos, a helyzet most az, hogy olvasnivaló van a pászkáról, de ilyen áru ténylegesen még a na­gyobb boltokban sincsen. Azon­ban van piros papirosba csoma­golt holland zsír, negyedkiló 30 fo­rintért. Ezt sem értem. A magyar paraszt, a magyar mezőgazdaság nem tud előállítani zsírt? Hiszen a disznók ott röfögnek túléretten az ólakban. Netán annyira jól sike­rült a húshibrid előállítása, hogy ezért nincs magyar zsír? Derék szatócsaink levehetnék már a szemellenzőt, hogy lássák, mit kellene eladni mezőgazdasági Ismét Önökhöz fordulok, illetve for­dulunk éppúgy, mint tavaly nyáron, amikor Veszélyes fák címmel jelent meg levelem. Továbbra is azokról a fákról van szó itt, a Sörház utcában. Akkor a villanyvezetékek közül kida­rabolták az ágakat, ám azóta igencsak újra nőttek. Nem beszélve arról, hogy időközben vezették itt a telefont, s a vezetékek, melyek több mázsásak le­hetnek, ott lógnak az ágak alatt, s vihar esetén —r melyre bármikor számítani lehet — azétszaggatnak minden kábelt. Egyébként azok a dolgozók, akik termékeinkből, hogy az államadós­ság is csökkenjen, meg a termelő is jól járjon. Van Akasztón egy végál­lomás-bolt, a 62-es számú, ahon­nan már nem vezet tovább a szállí­tók útja. Ez a bolt főleg a környék­beli nyugdíjasoké. Péksüteménnyel a kiskőrösi Multipék cég tótja el. A nagyszombat bizonyára különle­ges világnap volt a Multipéknél, mert nemhogy a 20 százalékkal megemelten kért mennyiséget nem szállította, hanem a hétköznapi mennyiséggel sem látta el ekkor az említett boltot. A cég vagy betartja az áfésszel kötött szerződést, vagy ha annak nem tud eledet tenni, mondja meg, hogy erre mar nincsen munkaereje, sütőkapacitása. És ha már itt tar­tunk, fel kell hívni a tisztelt Keres­kedelmi Felügyelőség figyelmét: időnként és váratlanul megállapít­hatná a tényleges súlyhiányokat, a 3,5-4 dekás zsemlék tényleges súly­hiányait, mert ezzel éppen a legsze­gényebb népréteget, a nyugdíjaso­kat sújtják. Doró Ernő Akasztó, Szent István u. 61. annak idején levagdosták az ágakat, azt mondták, ha lehullik a lomb, jön­nek és csonkolnak újra. Érthetetlen, hogy városszerte ezt a munkát végzik, csak a mi utcánkban nem. Egyébként a múlt hónapban írtam a Kecskeméti Városgazdasági Vállalatnak, de válasz­ra sem méltattak. Pedig ebben az utcá­ban több hatalmas fa van, melyek nem­csak a vezetékekre, hanem a házakra is veszélyesek. F. M. Kecskemét, Sörház utca Ha vihar lesz, baj történhet Címünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A. LEVÉLVÁLTÁSOK Alaptalan vádaskodás Az április 7-én Hol a becsület? cím­mel V. L.-né tollából megjelent olvasói levélre az alábbiakban válaszolok. Van becsület, de van alaptalan vá­daskodás is. V. L.-né reklamációjának semmilyen jogosultsága nincs. Levele szerint a kérdéses 700 forintot vissza­kapta és „ott felejtette”. A fiók dolgo­zóinak senki sem adta át a fenti össze­get azzal, hogy azt találta. Pénztárosunk, aki több év óta be­csülettel végzi munkáját, jogosulatla­nul adta át a 200 forintot, mivel ez más elszámolásból adódott, tehát csak ennyi a vétke. Kölcsönös bizalom, valamint be­csület nélkül bank és ügyfele között nem alakulhat ki korrekt, kiegyensú­lyozott kapcsolat. Fekete Attiláné OTP-fiókvezető Kecskemét Nem trükk, tévedés volt Értesitem a Tisztelt Szerkesztősé­get, hogy a Petőfi Népe 1993. március 10-ei számában megjelent, A Matáv legújabb trükkje? című olvasói levél­ben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy Vörös Jó­­zsefné Kecskemét, Lóverseny utca 23. , szám alatti lakos jogos panaszát egy sajnálatos kezelési hiba okozta. Ugyanis, számkérés miatti tévedésből egy, már üzemelő telefonszámot osz­tottak ki részére. Vörös Józsefire Bács-Kiskun Me­gyei Távközlési Üzemhez is elküldött felszólalása alapján a probléma rende­zése megtörtént. Az okozott kellemet­lenségért az üzem Vörösné elnézését kérte. További panasza nincs. Engedi Antal üzemviteli igazgatóhelyettes Matáv Rt., Szeged A köztisztaság közös ügy A lap március 31-ei számában meg­jelent, Szemétszállítás után Kecskemé­ten című képpel kapcsolatban az aláb­bi tájékoztatást adom. A szemétszállítást végző dolgozók minden esetben kötelesek az általuk, illetve a rakodásuk következtében ki­szóródott szemetet feltakarítani a köz­területeken. A kihelyezett szemétgyűj­tő edények környéke azonban a figyel­metlen beletöltés, a gyakori guberálá­sok és egyéb okok miatt sokszor már eleve telített. Ennek szükség szerinti —szállítás előtti és utáni — eltakarítá­sa a házmesterek, illetve a közös kép­viselők felelősségi körébe tartozik. A sokunk által igényelt és minden városlakó által közvetve vagy közvet­lenül finanszírozott közterületi tiszta­ság folyamatos megteremtésének több feltétele van. így például a szemetelés lehető legminimálisabbra való csök­kentése, másrészt a szeméttermeléssel és a köztisztasági igényszinttel ará­nyos költségviselési hajlandóság. Mindezek után és mellett természete­sen még több más — szervezési, elle­nőrzési, tudatformálási stb. — feltétel együttes megteremtése szükséges. Cégünknek a közti sztaságjaviíására irányuló eltökélt szándékáról a lap 1993. évi 20. számában részletesen tájé­koztattam az olvasókat. Ezúttal meg­erősítem az ott leírtakat. A konkrét fo­tóinformációt is köszönettel vettem, az ügyben végzett vizsgálat azonban nem tudta bizonyítani a konkrét személyre szóló vétkességet, illetve azt a kérdést, hogy a cég alkalmazottjai vagy mások szórták szét a képen dokumentált he­lyen és időben a szemetet. Az alkalma­zottak figyelmét természetesen, mind­ezek ellenére, ismételten felhívtam a gondosabb munkavégzésre. A tisztelt olvasókat, városlakó pol­gártársakat pedig ezúttal is arra ké­rem, ne tűrjék szó nélkül, ha szemete­lést tapasztalnak. Közös érdekünk ez. Igényességünk cselekvésben is mutat­kozzon meg. Hiszen a szemetet elszór­ni, a kukák mellé önteni sokaknak egy könnyű mozdulat, de eltakarítani már igen költséges! Dr. Mayer Antal ügyvezető igazgató Városgazdasági Kft. Kecskemet Szerkeszti: Rapi Miklós Fontolják meg újra döntésüket

Next

/
Oldalképek
Tartalom