Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

MEGYEI KORKÉP 1993. április 14., 5. oldal Húsvéti vendégek Kiskunhalas húsvétkor a német testvérváros fóvúszenekarát és né­zőtáborát látta vendégül. A fiata­lokból álló amatőr Jugendarches­­ter-csoport Kronachból meghívásra érkezett Halasra, hogy emelje az ün­nep hangulatát. A vidám kis csapat szombaton este a helyi Studio TSK, vasárnap pedig a Halas Néptánc­együttes tagjaival ismerkedett. Bí­zom benne, hogy a két város között elmélyülő kapcsolatok nyomán hosszan tartó, sokoldalú együttmű­ködés alakul ki—mondta Tóth Zol­tán polgármester a vasárnap esti hangversenyen, a közösségek házá­ban, ahol a német fúvósok—sikeres térzene után — vidám indulókkal derítették jókedvre a halasiakat. • A német testvérváros fúvószenekara. Csökkent a terhesség­­megszakítások száma A halasi családvédelmi szolgálat tapasztalatai A parlament tavaly év végén fo­gadta el a magzati élet védelméről szóló törvényt. Ez az első olyan ma­gyar törvény, amely humánus mó­don az anyát és a magzatot is védi egyszerre. Január elsejétől az ország­ban mindenütt bevezették a család­­védelmi szolgálatokat, melynek kö­vetkezményeként immár tíz száza­lékkal csökkent a terhességmegsza­kítások száma. A kiskunhalasi tisztiorvosi szolgá­lat épületében működő irodában az első negyedévben összesen 171 nő jelent meg. Közel húszán fogamzás­gátlási, családalapítási tanácsért jöt­tek. Kilencen voltak, akik a három­napos gondolkodási idő után mégis megtartották gyermeküket. Míghné Mikus Andrea, a szolgálat felelőse elmondta, hogy örömükre, a csak tanácsadásra jelentkezők száma fo­lyamatosan növekszik. Talán nem meglepő az a tény, hogy abortuszt legnagyobb számban 18 év alatti és 35 év feletti nők kémek. Elgondol­kodtató viszont, hogy a megjelentek több mint fele semmilyen módon sem védekezett. A védőnő vélemé­nye szerint felelőtlenség az abortuszt a védekezés egyik módszerének te-A szélső sírok feltárásával meg­kezdték a kunszállási régi temető fel­számolását. A tisztiorvosi szolgálat el­lenőrzésével végzett munkák idejére a területet lezártak. Az exhumálás so­rán az elhunytak maradványait dobo-A napokban Kalocsán járt a Matáv megyei vezetője, Gyenes Géza. A polgármesterrel folytatott megbeszélésén a kalocsai 1993. évi fejlesztéseket tekintették át. Mint megtudtuk, az úgynevezett kétez­res konténer telepítésével az elmúlt két évben megkétszereződött az élő telefonvonalak száma, s várha­kinteni s használni. A környékbeli települések lakói közül kiugróan magas számban szerepeltek a halasi­ak. A többi helységből egyenletesen érkeztek az irodába. Néhány külföl­di állampolgár is megjelent már, de ők csak abban az esetben kaphatják meg az engedélyt, ha érvényes letele­pedési engedéllyel rendelkeznek. El­szomorító az a számadat is, hogy a problémákkal küzdő anyákkal na­gyon ritkán jöttek el az apák. Közel kétszáz nőt körülbelül tíz férfi kísért el, megosztva ezzel a döntés felelős­ségét. A kiskunhalasi családvédelmi szolgálat forgalmi eloszlása — ha­bár a hét minden munkanapján nyit­va tartanak — aránytalan. A hét közepén (kedd, szerda, csütörtök) sokkal többen vannak, mint hétfőn és pénteken. A védőnő kérdésünkre — mit tart munkájában a legfonto­sabbnak — elmondta, hogy a jövő­ben szeretnének a fogamzásgátlási és családalapítási tanácsadással, a fel­világosítással minél többet foglal­kozni, s ezzel a családvédelmi szol­gálat másik funkcióját, a megelőzést is érvényre juttatni. Sz. Huber Helga zokba helyezik és az új temetőben egy közös sírban temetik el. Az előzetes felmérések szerint mintegy háromszáz kihantolást kell végrehajtani. A teme­tő megszüntetése, a terület végleges rendezése őszre várható. — g— tóan még az idén újabb 100 tele­font szerelnek fel a városban. Az elosztás során Bátya és Foktő 160 telefonvonallal lesz gazdagabb. A további igények teljesítésének azonban egy időre álljt parancsol a jelenlegi műszaki helyzet, a to­vábbi igényeket csak a fejlesztés után, 1994-ben tudják kielégíteni. Állásajánlat a győztesnek Megyei siker az országos szakmai versenyen • Molnár Antal, országos harmadik helyezett, a szakma kiváló tanulója ver­senyen. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet által hagyományként meg­rendezett szakma kiváló tanulója országos versenyen a kiskunhalasi Garbai Sándor Ipari Szakmunkás­­képző Intézet végzős növendéke, Molnár Antal kőműves, harmadik helyezést ért el. A 17 éves kiskun­­majsai fiatal körülbelül tíz társával együtt indult az iskolai versenyen. A területire ketten jutottak tovább, s az országos döntőben, Debrecen­ben, már egyedül képviselte iskolá­ját, s nem is akárhogyan! — Eredeti elképzelésem szerint burkoló szerettem volna lenni, de a nyolcadik év végi eredményem alapján — amely nem volt túl jó — csak kőművesnek vettek fel — kezdi a beszélgetést az ifjú „mes­ter”. — Most már azonban nem bánom, mert ez egy jó szakma. Fantasztikus sikerélménnyel tölt el, ha kész egy ház, amit én is épí­tettem. — Honnan jött az ötlet, hogy induljon egy országos megmérette­tésen ? — Az osztályfőnököm tanácsá­ra neveztem be a versenyre. Lehe­tőséget láttam a dologban. Első­sorban a szakmai, szakrajz, anyag­ismereti és a gyakorlati rész volt a fontos. Bevallom őszintén, az isko­lai elődöntőre nem készültem. A területi előtt viszont Kákonyi Ferenc, Ágoston Imre, Pap Gyula, Rostás Imre, Mácskovics László, az iskola kitűnő szakmai oktatói külön is foglalkoztak velem. Ren­geteget tanultam. Az országosra, sajnos, megint csak nem volt időm készülni, mert a verseny előtti hé­ten küldték a meghívót. — Egy országos, magas színvo­nalú küzdelemben való siker után bizonyára özönlenek az állásajánla­tok. — Hát ha nem is kimondottan özönlenek, de a halasi Kunstart Kft.-tői még verseny előtt — ter­mészetesen győzelem esetére —■ megkaptam az ajánlatot, hogy oda mehetek dolgozni. Konkrét tár­gyalásra azonban csak a jövő hé­ten kerül sor. Sajnos, szülőváro­somban, Kiskunmajsán, semmifé­le lehetőségem nincs, így folytat­nom kell a három év alatt már rutinná vált ingázást. Terveim sze­rint május elsejétől szeretnék mun­kába állni. — Elégedett? — Számomra a legnagyobb díj a szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzése volt. Maximálisan meg vagyok elégedve. Nincsenek gond­jaim a vizsgákkal, pihenhetek. Ha­marabb állok munkába, mint a társaim. Esélyt kaptam arra, hogy mai munkanélküli világunkban ne maradjak utcán, mint a nyaranta iskolából kikerülő, hozzám hason­ló fiatalok. Tudom, hogy ez olyan előny, amit vétek lenne nem ki­használni — búcsúzik Molnár An­tal. Sz. H. H. Felszámolják a temetőt • Volt olyan sírhely, ahol három koporsót találtak egymás fölött. Újabb 260 telefonvonal EGYEDÜLÁLLÓ MISSZIÓ BAJÁN Szenvedélybetegek a gondviselés házában • Németh László nagyszerűen fest és rajzol. — Az Isten által adott hit segítségével vezetjük visza gondozottjainkat a helyes útra — így foglalja össze Hetényi Lajos tisz­­teletes úr az immár or­szágosan elismert ered­ményekkel bíró bajai baptista iszákosmentő misszió tevékenységét. — De nem kényszerítünk senkit, hogy — bár jóma­gam naponta kijövök ide a parkerdőbe és tartok velük együtt áhítatot, akarata ellenére részt ve­gyen ezeken az alkalma­kon vagy a bajai templo­munkban való istentisz­teleteken. — Mi azonban, akik itt vagyunk tizennégyen, szeretnénk megszabadul­ni átkos szenvedélyünk­től, melytől nemcsak mi, hanem környezetünk, családunk is velünk együtt szenvedett — mondja Németh László, aki készséggel beleegye­zik, hogy lefényképez­zem, amint pihenő idejé­ben éppen egy Krisztus­portrét rajzol. — A hit­ből, a tiszteletes úr szava­iból erőt merítünk, a munkában — mely hoz­zátartozik a gyógyítás­hoz — értelmes elfoglalt­ságot találunk. Németh László Bor­­sodszirákról, Aggtelek közeléből származik. In­telligens, művelt ember, aki nagyszerűen fest és rajzol. Á falakat díszitő képei — nekem különö­sen a Golgota című fest­ménye jelentett élményt — igazi tehetségről ta­núskodnak. Családi éle­tének megromlásáért, vá­lásáért önmagát hibáz­tatja, de bízik — így mondja —, a Jóisten se-— gítségével való végleges gyógyulásban. Talán még családi él^te is rend­be jöhet, 13 éves kislánya nagyon hiányzik. Minden ötödik kórházi ágyon Hetényi tiszteletes úr egy tudós szociológus alaposságával ismeri az alkoholbetegség magyar­­országi, sőt nemzetközi vonatkozásait is. Meg­döbbentő adat: minden ötödik kórházi ágyon olyan beteg fekszik, aki végső soron az alkohol áldozata. Az egy főre eső fogyasztás pedig, tiszta alkoholból számítva — iszonyú mennyiség —, 11 és fél liter átlagosan és évente, tehát a csecsemő­ket is beleértve. A bajai gondviselés házában és ez hazánk­ban egyedülálló módszer — a gyógyító beszélgetés és a munka a terápia két fő összetevője. Vannak szép eredmények — gyó­gyult beteg, aki ismét gépkocsivezetőként dol­gozik, sőt a lelkész „jobbkeze” is egyik gon­dozottjuk volt —, mégis a legfontosabb a megelő­zés, illetve a társadalom szemléletváltozása lenne. Sok minden—Hetényi tiszteletes úr példaként a Dallas című tévé-filmet említette — szinte sugall­ja az alkoholizáló életfor­mát: ha valaki be- vagy kimegy, illetve a kettő kö­zött minduntalan szeszes itallal kínálják. Korlátoz­ni kellene, a cigarettáéhoz hasonlóan, az alkohol reklámozását is. Ne maradjanak magukra Bevallom, végtelen tisz­teletet és megbecsülést ér­zek az iszákosmentő misszi­óban folyó/ildozatos mun­ka iránt. Éppen ezért azt mondom — remélem, a tiszteletes úr nem haragszik meg érte, ha megírom ezt is —, hogy ez a munka nem le­het egy család magánügye. A gondozottak két évet töl­tenek a közösségben, majd még ötévnyi utógondozás következik. Hatalmas költ­ségek merülnek fel: gondol­junk csak 14 ember étkezte­tésére, ruhával való ellátá­sára. Vagy akár a nagy tá­volságok miatti utazási költségekre, hiszen hivata­los ügyeik intézésére vagy családjuk meglátogatására —ez a napokban Debrecen környékét jelentette—nem bocsáthatók egyedül, a lel­kész vagy fia viszi el őket személygépkocsin. (He­tényi Zsolt és felesége lát­ja el a gondviselés háza felügyeletét, a tiszteletes úr felesége, Katalin, asz­­szony pedig a telep pénz­ügyminisztere. Gyakor­latilag a 20 ezer forint alatti ielkészi fizetésből.) Segítsen tehát, aki te­heti! Mindenre szükség lenne: takaróra, húsra, kenyérre, ruhára ... Ta­lán van még olyan válla­lat, mely hozzájárulna a gondozottak étkeztetésé­hez némi alapanyaggal, vagy ruházkodásukhoz, akár olyan termékekkel, melyek már nem kelen­dők. Talán vannak még olyan anyagi helyzetben lévő kisvállalkozók vagy magánemberek, akik tudnak és akarnak is se­gíteni! Gál Zoltán Vizesgondok, vizesbajok Kevés olyan stratégiai jelentősé­gű vállalat van a megyében, mint a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű, amelynek e hónap elsejétől történő átalakulása nem kis fejtörést okoz a településeken. A gazdasági társa­sággá „előlépett” szervezet tagjai­nak leginkább az okoz gondot, hogy az eddig egy és oszthatatlan cég a közművagyonok kiválásával miként tudja kielégíteni több száz­ezer ember alapvető szükségletét. Mint megtudtuk, az ivóvízhálózat, szennyvízhálózat, ezek műtárgyai a vagyonátadó bizottság döntése alapján a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek, ugyanakkor az oszthatatlan működtetői és vál­lalkozói vagyon az érintett 81 tele­pülés közös tulajdonát képezi. A gazdasági társaságba a közös vagyonrészeket alaptőkeként vi­szik be. Például Kalocsa részesedé­se 4,8, míg a kalocsai üzemmér­nökséghez tartozó községek együt­tes részesedése 16,6 százalék. Annyi bizonyos, hogy az ivóvi­zükért aggódó önkormányzatokat a gazdasági társaságba bekénysze­­ríteni nem lehet. Mégis több alter­natíva marad, amelyek közül végül mindenkinek választania kell. A lehetőségek között az is szerepel, hogy a tulajdonosi pozícióban lé­vők a megyei önkormányzat javá­ra mondanak le, vagy a többi tulaj­donostárs „kivásárolja” a belépni nem kívánó önkormányzat része­sedését. Amennyiben e kettő közül valamelyik nem történik meg, ak­kor nincs átalakulás, s a jelenlegi keretek közötti gazdaságos mű­ködtetés lehetetlen. Még a vállalat végelszámolással történő meg­szüntetése is lehetséges. Lényeges változás akkor tör­tént, amikor Baja és a környékbeli települések úgy döntöttek, hogy a tulajdonukat képező közműva­gyon üzemeltetését a közös válla­latra nem bízzák, helyette korlátolt felelősségű társaságot hoznak lét­re. Ez egyben azzal jár, hogy ne­gyedéves viszonylatban közel 20 milliós eredmény marad el, mely­nek pótlására intézkedéseket kell bevezetni, ami vízdíjemeléseket is jelenthet. A jelenlegi szervezeti ke­retek között a térségek eltérő érde­keltsége miatt a vállalat korábbi felügyeleti irányítása lehetetlen, így üzemmérnökségi szinteken — várhatóan július 1-jétől önálló szervezetek létrehozása lesz szük­séges, hogy a kötelező szolgáltatás biztosítható legyen. A tények ismeretében, azok sür­gető hatására minden bizonnyal újabb, a jövőt felvázoló, társasá­gok alapítását tervező tárgyalások kezdődnek. Két malomba őrölt szuperkoncert A hazai zenei élet rendhagyó, egyedi eseménye volt a hónap elején a bajai Posta Sándor sportcsarnokban megtartott koncert, amelyen először léptek fel egy helyen, egy időben a ha­zai könnyűzene sztárjai. Egy kö­zös ismerősük, Ambrus Tibor kérésének tettek eleget, aki egy alapítvány létrehozásába fogott. A szervezők, abban bíztak, hogy ? koncertből befolyt összegből a bajai munkanélküli, pályakezdő fiatalok megsegitésére létreho­zandó alapítvány törzstőkéjét te­remthetik elő. Négyszázötven fizetőnéző volt kíváncsi az eseményre, mely 60 ezer forintot hozott az alapít­vány javára. Sajnos, ez az összeg a kezdeti lépésekhez nagyon ke­vés, hiszen, egyetlen ember át­képzése 140-160 ezer forintba kerül. Kérdés, hogy ezek után miképpen gondolkodnak az ala­pítók, hiszen tény, hogy a h; jai munkaügyi központban összesen mintegy 10 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, és ebből 6440 főt látnak el különböző segé­lyekkel. Egyébként a koncerten a közön­ség mintha elfelejtette volna a napi gondokat, rendkívül jól szórako­zott. Megkérdeztük Brachinger Tamást, a Fidesz egyik helyi veze­tőjét, hogyan látja az alapítvány jövőjét. Mint elmondta, azt szeret­nék elérni, hogy a fiataloknak le­gyen kedvük Baján maradni, és biztosítva legyen a hosszú távú megélhetéshez-szükséges munkale­hetőség. Mindenféleképpen át kell gondolni a szakképzés rendszerét, mert a vállalkozások jelenleg nem tudnak felvenni annyi tanulót gya­korlatra, mint amennyi igény van, és hát az is nagy baj, hogy a vállal­kozások nagy része tiszavirág­­életű. A leendő kuratóriumnak a leg­nagyobb segítséget az önkormány­zat adhatja, hiszen a városnak nem mindegy, hogy milyen hangulat uralkodik a fiatalok között Baja­­szerte. Természetesen a támogatók között kell lenniük a nagyvállalko­zásoknak is. Bár még sokféle nyi­latkozat elhangzott a leendő ala­pítvány funkciójáról, egy azonban biztos: nehéz csatát kell megvívni a munkanélküliség felszámolás ira, s kérdés, hogy így kell-e? Gaál György Zs. F. Piac madártávlatból • Országosan és településenként is egyre nagyobb nyomás nehezedik a hatósá­gokra a hivatalosan is bejegyzett — tehát adót is fizető — kereskedők részéről, hogy számolják fel a megtűrt, valójában azonban illegális forgalmat lebonyolító piacokat. Felvételünk a mélykúti KGST-piacot mutatja, ahol szinte minden lé­tező közép- és kelet-európai náció kínál ezerféle portékát. Az itt vásárló állam­polgár olcsóbban jut áruhoz, de nem veszi számításba, hogy innen a költségve­tés nem jut bevételhez, tehát kevesebb út, iskola stb. épül... (Fotó: Bálái F. István)

Next

/
Oldalképek
Tartalom