Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

PETŐFI 1993. április 19., 5. oldal Izsákon is tanított Táncsics 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság szabadította ki börtönéből Táncsicsot. Sokan nem is igazán tudják, hogy tanitó, író, lapszerkesz­tő is volt Táncsics Mihály, sőt a me­gyénkben is tanított. A Veszprém Vármegyei Ácsteszé­­ren született 1799. április 21-én. Ap­ja horvát, anyja tót származású, el­szegényedő telkes gazdálkodók. Sok testvére volt, így hamar megismerte a szegénységet, a nélkülözést. A gyermek jól tanult, megkedvelte a tananyagot, szeretett olvasni. Kitűnt osztály- és iskolatársai közül. Több iparosszakma elsajátításával is pró­bálkozott, végül a takácsmesterséget tanulta ki. Ennek ellenére inkább tanítóskodott. így eljutott Gannára, Devecserbe, Kolontárra. Seregélyesen járt amikor meghal­lotta, hogy Izsákon tanítót keresnek. 1821-ben, egy késő tavaszi este érke­zett Izsákra, ahol Zemán János kán­tortanító kitörő örömmel, tárt ka­rokkal fogadta. Nyomban öcsém­nek nevezte, és arra kérte az ifjút, mellőzzön mindenféle titulust, az öcsém viszonzásul szólítsa egyszerű­en bácsinak. Táncsicsot meglepte ez a nyílt, őszinte, baráti fogadtatás. Jól esett neki ez a szívesség. Rögtön vacsorával kínálták. A fizetségről kérdezte Mihályt, aki hosszú töpren­gés után húsz forintot kért. Az kevés — szólt Zemán — s megduplázta a fizetést. Vacsora után bevezette a le­tt Táncsics Mihály endő szobájába a vendéget. A szoba polcain rengeteg könyv sorakozott. Mihálynak tátva maradt a szája. Évekig tudott ebből a könyvtárnyi anyagból olvasgatni, tanulni. Szinte falta magába a tudományt. Táncsics Mihály előtt a könyveken keresztül megnyílt a világ. Elolvasott minden útleírást, mindent, ami távoli vilá­gokról, ismeretlen népekről szólt. Műveltsége gyarapodott, látóköre kezdett kiszélesedni. Az izsáki iskolában igyekezett egységesíteni, korszerűsíteni a tan­könyveket. Azon volt, hogy a falusi tanítást megreformálja. Eljárt a ta­nítványai szüleihez, hogy minél job­ban megismerje őket s a családot. Érdekelte a táj, a természet, a falusi életforma. Hiszen ő is hasonló kö­rülmények között nőtt fel. Izsákon is, csakúgy mint a megelőző iskolák­ban, napok alatt szivükbe fogadták a kisdiákok. Nem lehetett őket ott­hon tartani, annyira megszerették az ifjú tanítót. A gyermekek észrevet­ték. hogy milyen szívesen, közvetle­nül foglalkozik velük. Egyik beszélgetés során — két év elteltével — Zemán őszintén meg­vallotta, szerencséjének tartja, hogy Izsákra vetődött a jó képességű taní­tó. Nagy segítség számára a segédta­nító, nehezen nélkülözhetné, mégis azt ajánlja, hogy Mihály menjen fel Budára, s végezze el a tanítóképzőt. Ha elvégzi az iskolát, évi 80 forintot tudna fizetni, s rendes tanítóként al­kalmazná. Ki is olvasta már a sok könyvet, a kántortanitó szavai ráéb­resztették arra, hogy még sok új is­meret megszerzésére van szüksége az életben. Hogy milyen mély nyomo­kat hagyott a lelkében az Izsákon töltött évek, erről az időszakról ké­sőbb így írt: „Életem legboldogabb két esztendejét töltöttem én Izsá­kon ...” Később elvégezte a tanítóképzőt, s hallgatott egyetemi előadásokat is. Népkönyveket is írt, volt iró, lap­­szerkesztő. Forradalmi eszméiért a börtönöket is megjárta. 1848-ban és 1869-ben képviselővé is megválasz­tották. Táncsics Mihály a haladó eszmék fáradhatatlan harcosa volt. Alakja összeforrt a demokratikus eszmékért, a függetlenségért. NEMZETKÖZI EMBERCSEMPÉSZ „SZINDIKÁTUS” MOSZKVÁBAN Gengszterháború készül — valahol Európában? Dánia hivatalosan is tiltakozott Moszkvánál, mert bizonyított tény, hogy mind többen érkeznek illegá­lisan, az orosz föld érintésével, az észak-európai országba. Nemrég a dán partoknál őrizetbe vettek több mint száz kurd nemzetiségű jöve­vényt, akik egy felségjel nélküli ha­jón érkeztek. Az „emberrako­mány” szerencsésen elérte úti célját, a vízi jármű pedig a sötétség leple alatt távozott. A dán rendőrség és az Interpol rekonstruálta a menekültek útvo­nalát. Eszerint a kurdok Irakból először Jordániába mentek, majd Törökországon át Moszkvába, in­nen Tallinnba. Az észt fővárosban hajó várt rájuk, amely a modern Odisszea utolsó állomására, a dá­niai Bornholmba navigálta őket. Időközben sikerült fényt deríteni aira a moszkvai nemzetközi „szindi­kátusra”, amely azzal foglalkozik, hogy főként ázsiaiakat és arabokat Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba csempésszen. Az ügynö­kök Karacsiban, Madrászban, Kal­kuttában, Katmanduban és Colom­­bóban gyűjtik be az elvágyódókat. Az orosz bűnüldözési szervek felté­telezése szerint Damaszkusz szintén a Moszkvával kapcsolatban álló embercsempészet központja. A Nyugat-Európába, illetve Amerikába szállítandó ügyfelek hamisított vagy valódi beutazási papírokat kapnak Oroszország­ban, 500—1000 dollár fizetség elle­nében. Az orosz határőrség 1991- ben csupán hét személyt vett őri­zetbe illegális határátlépés miatt. Tavaly, az év második felében, ez a szám meghaladta a 240 ezret. A KGB számításai szerint körül­belül 250 ezer főt csempésztek Ázsiából és az arab országokból Oroszországon át Nyugatra. Jelen­leg mintegy 150 ezren várnak Moszkvában vagy a környékén ar­ra, hogy tovább vigyék őket Né­metországba, a skandináv orszá­gokba, az Egyesült Államokba és Kanadába. Ez azonban újabb sok-sok zöld­hasúba kerül. Általában a balti ál­lamokból folytatódik tovább az út hajóval, s ennek ára 2500—3000 dollár. A hajó gyomrában össze­zsúfolva várják a Keleti-tengeren bolyongó hajó kikötését, s ha meg­érkeztek, sokszor azt sem tudják, hol vannak. Legtöbbször semmi­lyen okmány sincs náluk. Ki lehet persze várni valamilyen papirost, ám ez akár tízezer dollárba is bele­kerülhet. A hamis útleveleket Hongkongból és Damaszkuszból hozza az embercsempész maffia munkatársa Moszkvába, ám ha balszerencséje van, úgy jár, mint a seremetyevói repülőtéren letartóz­tatott Ragyin nevű bűnöző, akinél harminc különféle útlevelet, renge­teg vízumot és egy bőröndnyi bé­lyegzőt találtak, amelyekkel nyil­ván további beutazási vízumokat hamisítottak volna. A rendőrség 2000—5000 főre be­csüli azoknak az oroszoknak a szá­mát, akik az embercsempészetben részt vesznek. Kiterjedt kapcsolatok­kal rendelkeznek a határőrség, az Aeroflot, valamint különféle—köz­tük nyugat-európai—konzulátusok munkatársai között. A bandafőnö­kök éves tiszta jövedelme fejenként akár félmillió dollárra is rúghat, és a virágzó üzletágat most a jelek szerint bővíteni kívánják. A KGB tudni véli, hogy mind nagyobb számban pró­bálnak elrabolt ázsiai és arab nőket összegyűjteni Nyugaton működő pi­ros lámpás házak számára, és kialakí­tott láncaikat a kábítószer-kereske­delemben is kamatoztatni akarják. Ez azonban oda vezethet, hogy meg­gyűlik a bajuk azokkal a maffiákkal, amelyek ezeket az ágazatokat saját monopóliumuknak tekintik. S akkor jönnek a gengszterháborúk — akár­hol Európában. A BIOLÓGIAI ALAPOKAT NEM SZABAD RONTANI Zugkanoktól gyenge jószág Hazánkban egyetlen intézmény — a Mezőgazdasági Minősítő In­tézet — foglalkozik a biológiai ala­pok nemzetközi jogszabályok sze­rinti minősítésével, a vetőmagvak és a szaporítóanyagok ellenőrzésé­vel, a takarmányimportok bevizs­gálásával és a hazai takarmányke­verő üzemek ellenőrzésével. Nesz­­mélyi Károly főigazgató szerint, a hazai árviszonyokat figyelembe vé­ve, alapvetően nem költünk keve­sebbet a növényfajta-kísérletekre, mint más nyugat-európai orszá­gok. — Az utóbbi években a kutatók nagy figyelmet szentelnek annak, hogy az egyes növényfajták meny­nyire ellenállók a különféle beteg­ségekkel szemben — mondja a fő­igazgató. — Az volna a kívánatos, ha a lehető legkevesebb növényvé­dő szert kellene felhasználni, hi­szen ezek az anyagok világszerte egyre drágábbak, gazdaságossági szempontból sem lényegtelen, mekkora költségek terhelik a ho­zamot. — Az utóbbi időben csökkentek a terméshozamok, romlott az állatállomány minősége. Minek a számlájára írható mindez? , Azt gondolom, a mezőgazda­ság gondjai tükröződnek ebben is. Voltak olyan évek, amikor a ko­rábbinál jóval kevesebb minősített vetőmagot, tenyészállatot igényel­tek a gazdaságok, de szerencsére 1992-ben megállt ez a tendencia. Ebben talán az is közrejátszott, hogy az őszi vetésekhez jelentős állami támogatást adtak és fel­gyorsult végre a tulajdonváltás fo­lyamata is. De amíg véglegesen nem zárul le a tulajdonrendezés, addig a bizonytalansági tényezőt sem lehet teljesen kiküszöbölni, a gazdák óvatosságból visszafogják a költségeiket. — Igaz ez az állattartókra is? — Természetesen. Széles kör­ben alkalmaznak „zugapákat” a tenyészállomány szaporítására, s ebből gyakran gyenge utódok születnek. — Lehet, hogy ezért olyan nehe­zen eladható a magyar hús? — Valóban így van. De ez nem­csak fajta, hanem ár kérdése is. A fel­dolgozóiparnak jobb árat kellene fi­zetnie a jobb minőségű húst adó faj­tákért. Amíg ez nincs így, addig a ter­melő nem érdekelt a minőségi vál­tásban sem. Persze, vannak olyan gazdálkodók is, akik a minőségre mégmindig nagyon ügyelnek, ezek a beruházási, fenntartási költségeken próbálnak spórolni, egyensúlyban tartani a „kasszájukat”. Akik mégis inkább a biológiai alapokon ronta­nak — veszélyes útra tévednek. Csak lassan és költségesen lehet majd korrigálni a mai tévedést. Ferenczy Europress Igényes kalocsaiak Igényes porszívók kerülnek ki Kalocsáról, a Vas-Fémipari Válla­lattól, állapította meg a közelmúlt­ban a Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet, amikor az új hazai háztartási gépeket vették nagyító alá. Az említett áru bizonyítványá­ba bekerült az is, annak műszaki színvonala, szolgáltatási értéke igényesebb az alaptípusoknál, s magán viseli a piacképesség növe­lésére való törekvést. Az iparcikkek mellett a hazai új termékek közül az édesipari árukat is vizsgálta a KERMI, megállapítva, hogy, a kalocsai Karamell Sütő- és Édesipari Rt. olcsóbb, kakaós bevonómasszá­ból készült, jó minőségű árukkal bővítette választékát. Emellett — állapították meg — a buda­pesti gyárak alig mutattak be új terméket, valószínűleg a privati­záció miatt. EMBERSÉGES GONDOSKODÁS AZ IDŐSEKRŐL A szociális otthonban is a házáról álmodott Sosem felejtem azt az idős nénit, akivel a kecskeméti Margaréta Ott­honban találkoztam. Évei igencsak 100. felé közeledtek, s mivel hozzátar­tozói nem voltak, a gondozója vagy orvosa úgy látta jónak, hogy a szociá­lis otthonban, mert vigyáznak rá, na­gyobb biztonságban élhet, mint saját házában, magára hagyatottan. A szellemileg teljesen friss néni el­mondta, hogy nagyon sokat álmodik a házáról. A kertben álló diófáról, a nagy kertről. Sokszor sír, ha régi ott­honára gondol. S hiába jók hozzá a nővérek, hiába rendesek a szobatár­sai, legszivesebben megszökne a szo­ciális otthonból. Egyedül várni a halált S hány öregember érezhet ugyan­így! Talán éppen ez a végtelen kötő­dés az oka annak is, hogy Szentkirá­lyon az idősek háza, amely ugyan minden lakójának külön lakrészt nyújt, ennek ellenére nem akar meg­telni. A tanyai ember még erősebben ragaszkodik megszokott környezeté­hez, s aki élete nagy részét elszigetel­ten, távol emberi közösségektől élte le, az még kevésbé tud megválni ott­honától. S míg tudatánál van, el nem hagyná semmi pénzért. Inkább vál­lalja a nehézségeket, ezzel azt is, hogy esetleg egyedül, vigasztaló szó nélkül fogadja a halált. Mindezek után azt gondolom, hogy a szociális gondoskodás formái közt egyik legemberségesebb megol­dás a házi szociális gondozói rend­szer. Számtalan településen működik jól, s ha valóban megfelelően finan­szíroznák, növelni lehetne az ápolók számát, s talán kevesebb szociális ott­honi férőhelyre lenne szükség. Egy alkalommal volt szerencsém Nagypál Antalt, a kécskei öregek napközi otthonának egyik ebédki­­osztóját útján elkísérni. Délben már a kapuban várták azok az idős asszo­nyok, akikhez nap mint nap viszi a meleg ételt. Többnyire magányos öregek, akiknek nincs, vagy távol él a hozzátartozójuk. A 80 éves Csernus Karolinát néha meglátogatja a Pes­ten élő húga, de sok időt nem tud a nővére mellett tölteni. Karolina néni pedig segítségre szorul: beteges, nehe­zenjár, nagyot hall. Megfőzni is kép­telen egyedül. Nagy Erzsébet 81 éves, és hat testvére közül már egy sem él. Húgát, aki fiatalon dőlt ágynak, 20 évig ápolta lelkiismeretesen, őróla tt Sokat fáj a lábam, nem nagyon tudok járkálni, panaszkodik Juhász Sándorné. azonban már nincs aki gondoskod­jon. Házát tisztán, rendben tartja, de a főzés és a bevásárlás gondot jelent. Ugyanígy van Juhász Sándorné, aki tanyáról költözött be nagyon régen a városba, de a mai napig nem tudott megszokni. Félje több mint 30 éve meghalt, azóta egyedül él. Fájós lábá­val nem jut messzire, egész nap a kis­konyhában üldögél, rádiót hallgat, kötöget. A 76 éves Könnendi Sán­­domé szintén több évtizede özvegy. Fél oldala béna, de azért oda-odaül a varrógép mellé. Kocsis Erzsébetnek pedig a szép emlékek adnak erőt az életben maradáshoz. Erzsébet asz­­szony ugyanis kora ellenére egészsé­ges, de egyre rosszabbul lát. Már az utcára is alig mer kimenni. Eleven maradt a tekintetük Vannak aztán olyan idős emberek, akikhez nemcsak az ebédet hordják, hanem a házi gondozó is rendszere­sen ellátogat. Tiszakécskén három ilyen gondozó dolgozik: a külterüle­tekre Cseri Gyuláné, Ókécskére Fo­dor Istvánná, Újkécskére Zsadányi Józsefné jár, naponta 4-5 helyre is. Legkevesebb idő a beszélgetésre ma­rad, pedig sok öreg elsősorban ezt igényelné. A gondozó azonban siet. Be kell vásárolnia, behordani a tüze­lőt, kitakarítani, az ágyban fekvő be­teget megfürdetni. S mindezt havi 10- 12 ezer forintért. A tiszakécskei szociális otthon igazgatónője, Uhrin Katalin szerint jó megoldás még az idősek klubja is. A kécskeibe mintegy harminc koros ember jár, olyanok, akik részben el tudják látni magukat, elsősorban te­hát a társaság kedvéért mennek a napközi otthonba. Reggel megy ér­tük a betegszállító busz, este azon­ban visszatérhetnek megszokott környezetükbe. Amikor Svédor­szágból néhány, e szakmában dolgo­zó meglátogatta a kécskei klubot, csodálkozva mondták: náluk, a szo­ciális otthonban, olyan kiégett sze­műek az öregek. Itt eleven maradt a tekintetük. Vajon miért? Benke Márta tt Nagypál Antal minden délben pontosan érkezik. Erzsébet néni már a kapuban \árja. Börtönben a bajai hobbikertek fosztogatója Április 8-án tárgyalták a lopással vá­dolt Cs. István szeremlei lakos ügyét, aki november 17-e óta előzetes letartóztatás­ban volt Baján. Korábban már járműlopás, magánlak­sértés, többek által elkövetett erőszakos közösülés és lopás bűn tette miatt 5év 7 hó­nap fegyházbüntetésre ítélték 1984-ben. Büntetését 1989. december 26-án letöltöt­te, de úgy látszik, azóta sem tért jó útra. Az 1992. augusztusa és októbere közötti idő­ben mintegy 15 lopást hajtott végre a bajai és a Baja külterületén lévő hobbikertek hí­vatlan látogatójaként. Cs. István, miután a kertekbe különböző módon behatolt összesen 14 darab villanymotoros vízszi vattyút lopott el. Ezenkívül egy esetben talán mert nem talált szivattyút, szépen ki készített őzbőrt lopott, de volt olyan sér­tett is, akit kétszer látogatott meg. A bíróság a visszaeső Cs. Istvánt a lopá­sok miatt egyévi börtönbüntetésre Ítélte, míg a II. rendű vádlott, B. Nándor bajai lakost, aki a szivattyúk egy részét megvá­sárolta —pedig tud ta, hogy lopott áru, or­gazdaság vétsége miatt, próbára bocsá­totta. G. 7.s.

Next

/
Oldalképek
Tartalom