Petőfi Népe, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

1992. augusztus 17., 5. oldal MEGRENDELÉS JAPÁNBÓL? Nincs elég porcelánfestő • A kifestés szinte művészi teljesítményt feltételez. (Fotó: PN-archív). A világ szinte minden pontján megtalálhatóak a kalocsai porce­lánfestő üzem termékei, amelyek a nép- és kerámiaművészet sajátos ötvözetét hordozzák magukon. Van is munkája bőven az elenged­hetetlenül manufakturális módsze­rekkel dolgozó üzemnek. Ehhez pedig, mint köztudomású porce­lánfestőre van szükség. Ráadásul olyanra, amelyik biztos kézzel raj­zolja, festi a Kalocsa környéki vi- rágmotivumokat. Ám úgy látszik, az utánpótlással baj van. Kevés az igazán hozzáértő „népművész”, az üzem hiába kéri az ilyen érdeklő­désű asszonyok hozzájuk irányítá­sát a munkaügyi központtól, csak nincs jelentkező. Pedig nagy szük­ség lenne a hozzáértő kezekre, mert ha az első nagyobb tétel bevá­lik, akár nagyobb megrendelésre is lehet számitani Japánból akkor, amikor a kisüzemnek még a hazai igények kielégítésével is meg kell birkóznia. KÖRKÉP A MEGYÉBŐL Átmeneti megoldás a közhasznú munka A munkanélküliség kezelésének egyik módja lehet a közhasznú munka szervezése. Az elmúlt na­pokban a megye néhány települé­sét kerestük fel, arra a kérdésre keresve a választ, mennyire élnek az adott települések ezzel a lehető­séggel. Mielőtt azonban erre rátér­nénk, érdemes röviden tisztázni, mit is takar a közhasznú munka fogalma. A foglalkoztatás megva­lósításában a munkaügyi központ első számú partnerei az önkor­mányzatok és a költségvetési intéz­mények. Ennek magyarázata az, a közhasznú foglalkoztatás kritériu­ma a nonprofit tevékenység, vala­mint az, tényleges többletfoglal­koztatást kell biztosítania. A mun­kaügyi központtal szerződésben álló munkáltatók a foglalkoztatás­ból eredő közvetlen költségeik het­ven százalékát igényelhetik a köz­ponttól. Jelenleg a megye több, mint száz települése közül 78 szer­vezi meg a közhasznú foglalkozta­tást, 1100 munkanélküli számára adva lehetőséget munkavégzésre. Jelentős eltérések találhatók az egyes önkormányzatok felfogása, pénzügyi lehetőségei között. Mi­lyen tehát a helyzet ma Bácsalmá­son, Kunszentmiklós és környé­kén, valamint Kerekegyházán? A megyei munkaügyi központ bácsalmási kirendeltségén Vargáné dr. Egyed Ilona adott rövid tájé­koztatást, kiemelve, igen jelentős helyet biztosít a polgármesteri hi­vatal ennek a tevékenységnek. Sokrétű tevékenységet végez az a 70 személy, akit kiközvetítettek közhasznú munkára. A kirendelt­ség udvarán ottjártunkkor Tri- polszky Ferenc brigádvezető veze­tésével épp tereprendezés folyt. Tripolszky úr szavai szerint van, akin látszik, nem is akar dolgozni, őket a Közszolgáltató Intézmény azonnal el is küldi. Szerinte munka lenne, így emelni is lehetne a létszá­mot. Tevékenységük nemcsak a parkrendezésre, felújításra terjed ki, foglalkoznak például járdaépí­téssel is. Azt már Vargáné dr. Egyed Ilona kirendeltségvezető te­szi hozzá, az alapvető problémát az okozza, sok az alkoholista, peri­férián élő ember, igy elég jelentős mozgás figyelhető meg a foglal­koztatottak között. Kunszentmiklós hosszú ideje a niegye azon települései közé tarto­zik, ahol a munkanélküliségi ráta jóval az országos átlag felett van. Hogy számukra jelenthet-e megol­dást a közhasznú munka, még nem tudni, ők ugyanis csak az idén ta­vasszal kezdték el, jelenleg mind­össze kilenc személyt alkalmaznak — tudtuk meg Francsics Györgyné főelőadótól, aki az önkormányzat részéről foglalkozik a kérdéssel. Vé­leménye szerint azok, akiket így al­kalmaznak, olyan helyzetben lévő emberek, hogy velük inkább a szo­ciális ágazatnak kellene foglalkoz­nia. Nehézséget jelent, hogy sokan a közhasznú munkát még mindig szégyellik, azonosítják a szemét- gyűjtéssel, az utcatakarítással, pe­dig nem erről van szó. Kunszentmiklós vonzáskörzeté­be tartozik Tass is, ahol a polgár- mesteri hivatal részéről Tábori Fe- rencné adott tájékoztatást. Ők is a kezdeti lépéseknél tartanak, tíz em­bert foglalkoztatnak, de terveik sze­rint ez emelkedni fog. Átlagosan 10 ezer forint bruttó bért tudnak fizet­ni, a brigádvezető kap ennél maga­sabbat, hiszen ő felelősséggel is tar­tozik az emberei munkájáért. Kerekegyháza azon települések közé tartozik, ahol már jó két éve elkezdték a foglalkoztatást, felis­merve azt, nem csak munkaalkal­mat teremtenek így sokak számára, de a község szempontjából is sok olyan feladatot el tudnak látni, amire egyébként nem lenne pénz. Palla Tibor jegyző hozzátette még, a munkaügyi központtal 50 főre van szerződésük, jelenleg 49-en dol­goznak. Köztük többen szakmával is rendelkeznek, így egészen sok faj­ta tevékenységet tudnak megolda­ni. Az óvoda festésétől a parkren­dezésen át a különböző felújításo­kig mindent megcsinálnak. Tavaly ősszel például rendbe rakták a te­metőt, a helybeliek véleménye sze­rint talán még soha nem volt olyan gondozott, mint akkor. De olyan szakmunkák is a kezük nyomát vi­selik, mint a most felújítás alatt álló autóbuszmegálló. A tapasztalatok tehát eltérőek, ám ahol megpróbálták, ott több­nyire kedvező a kép, gondok azon­ban természetesen mindenhol adódnak, ám ez mégis csak egyik részmegoldása lehet a munkanélkü­liség kezelésének. Nagy Ágnes SZERKESZTI: BARTA ZSOLT KAPASZKODÓ Illegális munkavállalók Az elmúlt időszakban egyre töb­bet találkozunk az illegálisan dolgo­zó külföldiek problémájával. A me­gyei munkaügyi központ ellenőrzési csoportja a közelmúltban több mint negyven esetben tartott ellenőrzést a munkáltatóknál, ebből 25 esetben a munkaadók engedély nélkül foglal­koztattak külföldieket. Az érintett létszám meghaladta a másfél száz főt. Ennek a problémának egyik gyökere abban keresendő, hogy pél­dául a román állampolgárok alacso­nyabb bérért is vállalkoznak mun­kára, sőt, nem egy esetben nemcsak munkaszerződésük sincs, hanem a fizetésüket is zsebből kapják. Nincs tehát nyoma a kifizetéseknek, s ők nem is nagyon ragaszkodnak ehhez. A központ munkatársai több eset­ben is találkoztak olyan céggel, amelynek telephelyéről az ellenőrök érkezése előtt pánikszerűen elszállí­tották a munkásokat. A munkát nehezíti: jelenleg nin­csenek meg azok a tárgyi feltételek, amelyek a hatékony és biztonságos ellenőrzést biztosítanák. Ezek nélkül pedig egyrészt lassabban is halad egy-egy munkáltató ellenőrzése, másfelől az ellenőrök kétségkívül nem hálás, ám annál fontosabb munkája sincs mindig biztonságban. N. Á. Csalipalik az utcán — Csak száztíz forint a borotva! Gilette, férfiasán tökéletes! — ha­jol be autóm ablakán egy csinos kislány, és kacsintva hozzáteszi: ha akarja, meg is borotválom! A jelenet a tanítási szünet első napján, egy fővárosi benzinkútnál zajlott le. Mint utóbb megtudtam, a gimnazista kislány és persze sze­rencsés társai egy kereskedelmi ak­ció során kaptak alkalmi munkát. Kárpáti György, a Fővárosi Pá­lyaválasztási Intézet megbízott igazgatója mondja: — A vállalkozók különféle rek­lámajándékokat adnak a gyere­keknek, s ezekkel kiállítják őket az üzleteik elé. A régi nagy diákmunkaadók, a MÁV, a BKV, a Kertészeti Vállalat sorra elzárkóztak a nyári elfoglaltságot kereső fiata­lok elől. Ä fővárosban azért né­mi hely mégis csak volt, mert például a Globus Konzervgyár, a Rozmaring Kertészeti Kft., valamint a Magyar Hírlap az olimpiai sportmellékletük ter­jesztésére kínált alkalmi munkát a gyerekeknek. Ám ez a lehető­ség csak a fővárosiaknak adatik meg, nekik is csak korlátozott számban. A vidéki gimnazisták­nak még ennyi munkaalkalmuk sincs. Es ez igen nagy baj! Hi­szen valaha a nyári munka bé­réből tudtak nyaralni, kerékpárt venni, takarékoskodni a fiata­lok, amellett, hogy saját bőrü­kön tanulták, mi is a munka valójában. Ferenczy Europress TALPON MARAD A MAHAJOSZ A sóder csak kis tételekben fogy A Magyar Hajófuvarozó Szövetke­zet elnökét. Szabó Istvánt kérdeztük a cég jelenlegi helyzetéről, jövőjéről, va­lamint egyik fő termékük, a folyami kavics értékesítéséről. — Országos hatáskörű szövetkezet vagyunk a hajózás szűk területén, s ezen belül fő tevékenységünk az alap­anyag-termelés (homok, kavics), de nem korlátozódunk csak erre, hanem hajójavítástól kezdve más egyéb szállít­mányozással is foglalkozunk. Jelenleg gyakorlatilag az ország minden vizére, így a Balatonra is szól az engedélyünk. Azt. hogy éppen hol dolgozunk, a min­denkori piac határozza meg. A fő tevé­kenység az alapanyag-kitermelés, és részben saját értékesítés, másrészt kü­lönböző vállalkozóknak, kisebb- nagyobb cégeknek továbbadás, első­sorban a Duna mentén. Nálunk is érezhető, hogy kevesebb a pénz, de azért most is a tavalyi szinten tudunk dolgozni: köszönhetően annak, hogy nem volt tél, és így korán január­ban kezdhettünk, erőltetve a lehetősé­gek kihasználását. A mennyiségi terme­lést illetően a tavalyi szinten vagyunk, így azt mondhatjuk, hogy ezzel együtt, a hatalmas piaci verseny ellenére élünk. Most úgy érezzük, hogy ez is eredmény, és napról napra kell megvívni a csatákat. Sajnos, nehezíti a dolgot a sok kintlevőségünk (több tízmillió), de ennek ellenére haladunk. Teherbíró ké­pességünk a határához érkezett, de azért ha tevékenykedünk, akkor várhatunk eredményt is. Remény van arra, hogy az évet be tudjuk fejezni, és most már kicsit a jövőre is gondolunk. A szövetkezet vezetősége, illetve közgyűlése idénre a túlélést figyelembe véve nulla eredményt, nyereséget prog­ramozott be, ez a mai féléves helyzetet tekintve úgy néz ki. hogy reális lesz. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjba vonuló­kon és egyéb munkahely-változtató­kon kívül nem kell az utcára tenni em­bereket, és egy viszonylag elfogadható fizetésemelést is kezdeményezhettünk, úgyhogy élünk. Nagy átalakulási fo­lyamatban vagyunk, a vagyonnevesítés megtörtént, s a tagságnak az a vélemé­nye, hogy az új szövetkezeti formában folytassuk, ennek a lebonyolódása az ősszel két közgyűlésen rendeződik va­lamilyen formában. A hajóállományunknál az elmúlt egy-két évben, sajnos, csak kisebb felú­jításokra és állagmegőrző festésekre, javításokra jutott pénz. most nem a nagy karbantartások, felújítások idő­szaka van. Olyan a piaci verseny, hogy az árban nem tükrözhetjük a hajópark megújítását, a hajóépítés pedig igen .költséges dolog, így továbbra is csak azt koptatjuk, ami van A sódernek mint alapanyagnak sok­féle felhasználási területe van, építkezé­si alapanyagként jelentős mennyiséget használnak fel. részben a közterületek felújítására, másrészt az építőanyag­ipari cégek lakossági nyersbetonként vagy kisebb házgyári elemekhez hasz­nálnak fel. Sajnos, a költségeinket je­lentősen megnöveli, hogy az alapanya­got Harta, Dunaföldvár térségéből szállítjuk ide vagy még tovább. Mo­hácsra. Az a piaci terület, ami még él és van, igen elaprózott, mindenki vala­micskét csinál csak, amire éppen pénz van. tehát nem a nagy tételek (több tíz vagy több száz köbméterek) jelentik a forgalmat, hanem a kevesek, a pár köbméterek. De azt tartjuk, hogy sok kiesi sokra mehet, legalábbis annyira, hogy meg tudjunk élni, és úgy néz ki, hogy ez igazolódik is valamilyen for­mában. Zalavári László Érdekképviselet a mezőgazdaságban Az Országgyűlés által az év elején elfogadott, szövetkezetekről szóló törvény értelmében a tagság és az alkalmazottak munkaviszonyára az új munka törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvénykönyv sajátossága, hogy keretjellegű, mely a jogosultságoknak, a kötelezettsé­geknek és a juttatásoknak csak a minimumát garantálja. Ebben a hely­zetben felértékelődik a munkaadó és -vállaló alkuja következtében kiala­kított kollektív szerződés. Ilyen megállapodást azonban csak szakszerve­zet köthet tagjai nevében. Ettől az évtől kezdve a szövetkezeti dolgozók is alakíthatnak érdekképviseletet, s igy nekik is lehetőségük nyílik kölcsö­nös kompromisszumokon nyugvó szerződés megkötésére. A szövetkezeti dolgozók helyzetéről, az agrárreform várható társadalmi következmé­nyeiről kérdeztem dr. Bereczky Andrást, a Medosz (Mezőgazdasági Szövetkezetek és Társaságok Dolgozóinak Szakszervezete) titkárát. A költségvetést is károsítják a gazdasági bűncselekmények # Az agrárszektor átalakítása a mezőgazdasághói élők százezreinek az életében jelent majd változást. (PN-archív) A kollektív szerződés szerepe az új munka törvénykönyve életbe lépése következtében felértékelődött. A törvény ugyanis keretjellegű ren­delkezéseket tartalmaz, melyeket a munkavégzéstől a helyi sajátossá­goktól függően konkrétumokkal kell kiegészíteni. Ilyen megállapo­dást azonban csak szakszervezet köthet, melyek megalakítására ez évtől a szövetkezeti dolgozóknak is lehetősége nyílik. Ezért is dolgozott ki a Medosz egy szerződésmintát, melyet bármely alakuló szervezet igényelhet Kecskemétről. — A mezőgazdaságban 7 ezer fo­rint a minimálbér. Várható-e ennek emelése? — Nem, erről nem tudok. Pedig a szövetkezetben dolgozók fele még ennyit sem keres. A növekvő agrár­olló következtében ennek a szektor­nak állandóan csökken a jövedelem- termelő képessége, mely jelenleg 5-7 százalék körül mozog. A hitelkama­tok pedig az említett számok több­szörösére rúgnak. — A munkavállalók, félve az elbo­csátásoktól, nemigen mernek arra vállalkozni, hogy érdekvédelmi szer­vezetet alakítsanak. így lehet ez a mezőgazdaságban is, ahol még ha­gyományai sincsenek az összefogás­nak. — Ez így van. Azonban az egyéni túlélési stratégiát el kellene felejteni, mert így csak idő kérdése az, hogy kire és mikor kerül rá a sor. Úgy vélem, hogy egy jól gazdálkodó cég tulajdonosa tisztában van azzal, hogy vállalkozásának legnagyobb értéke az ott dolgozó kollektíva szakismereteivel, tudásával. Gépe­ket máról holnapra be lehet szerezni, ám jó szakembereket nem lehet könnyen pótolni. A munkabéke, a folyamatos termelés biztosítása ér­dekében nem lehet figyelmen kívül hagyni érdekeiket. —A kárpótlási folyamat, a vagyon­nevesítés, a szervezeti átalakulás kö­vetkeztében gyökeresen megváltoznak a tulajdonviszonyok a mezőgazdaság­ban. Hogyan befolyásolja ez a terme­lést? — Ma úgy tűnik, hogy a szövetke­zeti vagyon harmada a nyugdíjasoké lesz, harmada az aktív dolgozóké, a maradék pedig olyan külső polgáro­ké, akik soha nem műveltek földet. Ebben a bonyolult helyzetben a külső tulajdonosok vagy maguk művelik meg a földet, vagy rábízzák a szövet­kezetek alkalmazottaira. Ez utóbbi esetben olyan kompromisszumot kell találni, mely érdekeltté teszi a munka- vállalót, máskülönben a vagyonrész működtetése nehézkes lesz. — Ma több mint 120 ezren vannak munka nélkül az agrárszektorban, pe­dig a nyári idénymunkák még tarta­nak. Növekedhet-e tovább az elbocsá­tottak létszáma a közeljövőben? Sajnos, igen. Ha vidéken az ag­rárszféra nem képes foglalkoztatni a lakosságot, úgy az ország egyes terü­letein a dolgozóknak minimális esé­lye sincs az elhelyezkedésre. Nyuga­ton a kormányok azért is áldoznak rengeteget az agrár-munkanélküliség megelőzésére. Ott nemcsak gazdasá­gi, hanem szociális és politikai kérdés is a mezőgazdaság támogatása. Barta Zsolt Az 1992-es év első felében 15 olyan bűncselekmény vált ismertté Bács-Kiskun megyében, amely a Btk. szerint a gazdasági bűncselek­mények kategóriájába tartozik. A statisztika, amely 66,7 százalé­kos növekedést mutat ebben a te­kintetben, korszerűtlensége miatt nem tudja reálisan reprezentálni a gazdasági bűnözés helyzetét, mert a gazdasági szervezetek sérelmére elkövetett bűncselekményeket a személyek javai ellen irányuló de- liktumok között tartja számon — olvashatjuk a megyei rendőr-főka­pitányság idei első fél évet taglaló jelentésében. — Ténylegesen mi a helyzet, mi tartozik a gazdaságvédelmi osztály feladatai közé? — ezzel a kérdéssel kerestük meg dr. Lovas József alez­redest, a megyei rendőr-főkapi­tányság gazdaságvédelmi osztályá­nak vezetőjét. Nemcsak gazdasági, hanem vagyoni ügyekkel is foglalkozunk, s a kettő a kívülállók számára alig választható külön. Talán furcsa, de azt kell mondanom, hogy az ügyek jellege dönti el, mivel foglal­kozik a gazdaságvédelmi szolgálat. Mi elsősorban úgynevezett kvalifi­kált ügyekkel foglalkozunk, ame­lyek felderítéséhez a rendőri isme­reteken túl egyéb ismeretekre is szükség van — mondja az alezre­des. — Melyek ezek az egyéb ismere­tek? — Sokfélék. Járatosnak kell len­ni a pénzügyi jogszabályok, a ke­reskedelmi, a vám-, az adóügyi stb. előírásokban. Természetesen nem szakértői szinten, de olyan mérték­ben mindenképpen, hogy el tud­junk igazodni az ügyekben. Csak példaként említem meg az olvasók előtt már ismert, úgynevezett „vodkaügyet”, vagy annak a pécsi vállalkozónak az esetét, akiről a közelmúltban írt a Petőfi Népe./ Ezek rendkívül szövevényes bűn- cselekmények. Külföldi partnerek­kel vagy itthoni vállalkozókkal fik­tív cégeket alapítanak, s egymás közötti számlázások során, illetve fiktív határforgalmi okmányok fel­használásával játsszák ki. a vámil­leték megfizetését. A másik esetben liktív gazdasági társaságot hoznak létre, amelyek fedezetlen váltókat • Hová tűnt a pénz? bocsátanak ki és ezeket használják fel jogosulatlan hitelfelvételhez. — Hány emberből áll a gazda­ságvédelmi osztály? •— Nem nagy a létszám. Össze­sen tizenegyen vagyunk. Vala­mennyien egyetemet, főiskolát végzettek, négy jogász is van kö­zöttünk. A szakértelemre óriási szükségünk van, hiszen jelentős pénzügyi kapcsolatokkal bíró, közvetlenül a költségvetést is káro­sító bűncselekményekkel foglalko­zunk. Ezek. persze, közvetett mó­don az állampolgárokat is károsít­ják Nem úgy, mint amikor valaki­nek a kerékpárját vagy az autóját lopják el, hanem azáltal, hogy pél­dául „elúszik” a bankbetétje, elér­téktelenedik a részvénye stb., vagy a költségvetésnek a bűncselekmé­nyek következtében is növekvő hi­ánya miatt, a kormány az állam­polgárokat anyagilag is érintő lé­pésekre kényszerül. — Elegendő ez a tizenegy ember? Hiszen — amint szó volt róla — nagyon megszaporodtak az úgyne­vezett kvalifikált bűncselekmények.- A létszám nem elég. Várjuk és hívjuk a jelentkezőket a gazdaságvé­delmi osztályra, ahol — hangsúlyo­zom —nem ki fejezetten csak rendőri munkát kell végezni. Nagy szüksé­günk van közgazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, jogi vagy aőószakis- meretekkel rendelkező személyekre — fejezte bedr. Lovas József rendőr alezredes. Gál Sándor • Kotróhajó a Dunán. (Fotó: PN-archív)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom