Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

PETŐFI NÉPE 1992. március 4., 6. oldal Küldjön egy sztorit! • A jó sztorihoz valamiképpen úgy kell nézni a világra, ahogy a képünkön látható hölgy teszi. A tapasztalatok szerint olvasóink sokasága fogékony a humorra. Az alábbiakban a legjobb beküldött történetek között válogat­tunk, de továbbra is várjuk leveleiket. (A szerk.) Aki a pokolban is a bort keresi Zeng a nád a tó fölött Két fiútestvérnek nagyon részeges apjuk volt. Egyszer belerakták az öre­get egy nagy ládába és levitték a szom­széd pincéjébe és a tartóoszlop háta mögé bújva figyelték, hogy mit csinál. Kis idő múlva megmozdult a láda tete­je és az öreg olyan félig részeg állapot­ban kiszállt a ládából és megszólalt: — Hol vagyok? Az egyik fiú elváltozott hangon vála­szolt: — a pokolban. Az öreg törölgette a szemét és ismét megszólalt: — Ki vagy te? A fiú ismét elváltozott hangon szólt: — Én vagyok Lucifer, az ördög. Kis idő elmúltával ismét megszólalt az öreg. — Ismerős vagy te erre? A fiú válaszolt; igen. Később az öreg ismét megszólalt; — Nem tudsz valahol jó bort, eladót? Erre kitört belőlük a nevetés, hogy az öreg még ki sem józanodott és még a pokolban is bort keres. T. G. Kalocsa Napjaink népies jellegű építésze­tében egyre nagyobb szerepet kap a nád. Ez a több méter magasra megnövő, szívós növényfaj azon­ban sok kellemetlenség okozója is lehet abban az esetben, ha művelé­sét elhanyagolják. Mint gyomnö­vény, a nád is agresszíven szaporo­dik, gyors korhadásával pedig szennyezi az élővizeinket. A hala­siak mindezt a közvetlen környeze­tükben tapasztalhatják, mivel a város közkedvelt kiránduló- és pi­henő parkjában, a Sóstón jelentős mennyiségű nád található. Hosszú éveken keresztül senki sem törő­dött a náddal, amihez feltehetőleg bizonyos kezelői és, tulajdonjogi tisztázatlanságok is hozzájárultak. Joggal feltételezhetnénk — hiszen főként vízben élő növényről van szó —, hogy azé a nád, akié a víz. Nos, ez nem így van. A víz kezelői joga a MÁV Locomotív Sporthor­gász Egyesületé, a nád viszont az önkormányzaté. Tavaly január­ban, amikor kemény jégpáncél borította a tavat, a horgászok — megunva a huzavonát — társadal­mi munkában levágták a már tizenéves nádat. Többségét eléget­ték, úgy ezer kévét pedig felaján­lottak a tájház felújításához. Az idei kiváló minőségű, friss nád — noha már a rügyfakadást várjuk — még mindig lábon áll. Faddi István, a horgászegyesület titkára elmondta, hogy az idei ná­dat hat forintos tőáron egy bajai vállalkozó vette meg az önkor­mányzattól. A tó befagyását köve­tően mintegy tíz ezer kévét már levágott a vállalkozó a belső terü­letekről. A többi, kb. 30 ezer kéve aratása még hátra van. Hogy miért nem a jég beálltával vágták le az egészet? Erre csak a vállalkozó ad­hatna választ. Az egyesületi titkár bízik a vállalkozóban és reméli, hogy rövid időn belül eltűnik a nádtenger. Számukra ez azért is fontos, mivel nyáron ők lesznek a rendezői az országos vasutas hor­gászversenynek és addig szeretnék rendezni a teljes környezetet. A horgászok nem a levegőbe be­szélnek. Valóban megkezdték a tó környékének rendbetételét. No­vemberben elültettek négyszáz fa­csemetét és eltakarították a min­denfelé burjánzó gazt. Kép és szöveg: Ferincz János ÉLETTÁRSAK IS IGÉNYELHETIK • • Özvegyi nyugdíj — megkülönböztetés nélkül Mint rokkantnyugdíjas gyakran va­gyok egyedül, így eszembe jutnak a regi, főleg a kollégiummal kapcsolatos történetek. Egyik nap szólt az otthonvezetőm, hogy hozzam be a takarítónőtől a klubszobának a kulcsát, mert délután egy osztály érkezik és próbáljam őket szórakoztatni. Nem szeretném húzni a szót, megérkeztek, mintegy 29 lány és két fiú! Az arány ugyan aggasztónak tűnt, azonban ennek ellenére jól elszó­rakoztunk. A két fiúval a betegszobát foglaltuk el, a lányok a hálószobába helyezték magukat kényelembe. Éste beszélgetés közben eszünkbe ju­tott, hogy meg kellene ijeszteni a lányo­kat. Tanakodtunk, végül azt találtuk ki, hogy a magasabb fiú nyakába ülve épp az ablak magasságába jutok, így az — Az elmúlt napokban vendégünk, beszélgetés közben földobva sorolja, hogy bent volt a „diszkóban” és na­gyon mérges lett, mert amit vásárolni akart, olyan drága volt, hogy lemon­dott róla. Erre én — Asszonyom, nem is gondoltam, hogy a diszkóba jár. Ő — Jár a fene. Nékem teljesen mindegy Még az ősszel történt. Egy autó állt meg a házunk előtt. A kutyaugatásra kinéztem, A nagybátyám lépett ki a ko­csiból. Gyorsan elébe siettem, és melegen üdvözöltük egymást. Közben kijött a fér­jem, vele is kezet szorítottak. Bekísértük. 0 közben mondja, hogy szolgálati úton járt Kecskeméten, gondolta, beugrik, meglátogat bennünket. A konyhában hellyel kínáltam és rög­tön szedtem elő a hideg ételt, mivel mar ebéd után voltunk. Jóízűen falatozott, miközben a családjáról beszélt. A lánya egyetemre jár, négy nyelven beszél, a na gimnazista. (Pesten laknak négyszobás, saját lakásban.) Mikor jóllakott megkér­dezte, mi hogy vagyunk és körülnézett egy kicsit, aztán gügyögött valamit a kis­lányunknak, közben egy túrórudit nyo­mott a kezébe. Aztán fogta a táskáját, mondván, sietni kell, mert még ma be kell menni a munkahelyére. Apropó, mondja, egy kis csomagot hoztam nektek, gyertek szedjük ki a ko­csiból, nehogy véletlen visszavigyem. A férjemmel összenéztünk, és egy kis öröm csillogott a szemünkben. A cso­magtartóból egy papírzsákot, és egy nej­lonzsákot emelt ki a féljem, ami jó szoro­san be volt kötve. Egy kis jószágnak való hulladék, sajnáltuk kiönteni a kukába, gondoltuk nektek jól jön a háziállatok­nak. Nincs véletlen egy néhány házi to­ablakon befütyülök, ahogy a bagoly huhog. Az akció sikerrel járt, a lányok szaporán suttogták az ablak mögül, hogy hess, hess innen! Persze mi a neve­téstől fuldokolva szót fogadtunk. Reggel panaszkodva kérdezték a lá­nyok, hogy gyakran szokott a bagoly huhogni nálatok? Mondtam nekik, csak akkor, ha én akarom. Persze rög­tön tudták, hogy mi voltunk, s lett nagy méltatlankodás. Miért nem szól­tam inkább, besegítettek volna mászni az ablakon! Hát igen! Akkor még nem tudtam csak sejtettem, amit ma már tudok. Akkor ott az ablak alatt nem huhogni, hanem kukorékolni kellett volna! Süveges Pál Kiskunfélegyháza, Lugas utca 1/B — diszkó vagy bisztró. Mind a kettő­ben csak hüjítik az embert és egyfor­mán fel van rúgva a rend és mind a két helyen drága az „áru”. Minket, nyugdí­jasokat, ritkán táncoltatnak, inkább csak ugratnak, de pénzünk egyik helyre se jut. M. L. jástok? Megfizetek érte, mondja. Én be­mentem és kihoztam tíz darab tojást. Fel tudjátok váltani az ezrest, mert aprópén­zem nincsen, mondja. Ötszáz forintom van, fizetésig, mondom neki és még hátra van három nap. Akkor majd legközelebb, ha erre járok elhozom a tojás árát, meg a hulladékot is. Puszi, puszi, üdvözöljük egymás csa­ládját, a bácsikám beül a kocsiba és elro­bog. A papírzsákban kenyérhulladék volt. A féljem kibontotta a nejlonzsákot, óriási bűz ütötte meg az orrunkat. Úristen, ez a te nagybátyád egy hullát akar ránk sózni, mondja a féljem. Azzal elhúzza a zsákot jó messzire a kaputól, és kiönti a tartalmát. Rohadt krumplihéj, rohadt káposzta, sárgarépa, csontdara­bok, büdös húsdarabok voltak benne. A féljem futott az ásóért, hogy eltemes­sük a csomagot. Mielőtt hozzáfogtunk volna a munkához, hol a bűzrakásra néz­tünk, hol egymásra és nevettünk, alig bírtuk abbahagyni. Ez aztán a nagybácsi, mondja féljem. Ez egy magyar nagybácsi, helyesbítettem ki a féijemet. Nekiláttunk a munkának. Remélem nem hozza el egyhamar a tojás árát, mondja féljem. Miért is ne hozná el, meg sem tudnám mondani, hogy mikor nevettem ilyen jót utoljára. Szabó Zsoltné Kecskemét, Máriahegy 353. Alig egy éve szűnt meg a férfiak­ra hátrányos megkülönböztetés: az Alkotmánybíróság 1990. decem­ber 31-ével semmisítette meg azo­kat az özvegyi nyugdijjal kapcsola­tos jogszabályokat, amelyek alap­ján a férjek csak erősen korlátozott feltételekkel kaphatták meg ezt a járandóságot. (Például csak akkor, ha munkaképtelenné váltak, vagy akkor, ha a feleség — halálát meg­előzően — egy even át eltartója volt férjének.) A jelenleg érvényes előírások szerint ebből a nyugdíjtípusból kétféle van: ideiglenes és állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a há­zastárs halálától számított egy éven át illeti meg az özvegyen ma­radt házastársat, ha a hátramara­dott még nem töltötte be a nyug­díjkorhatárt, s ha az elhunyt ha- zastárs megszerezte a nyugdíjjogo­sultsághoz szükséges szolgálati időt vagy halálakor már nyugdíjas volt. Élettárs is igényelhet ideiglenes özvegyi nyugdijat, de igazolnia kell az együttélés tényét. Ha gyermekük született, akkor azt kell igazolnia, hogy a halált megelőzően egy éven át együtt éltek. Ha nincs gyerek, ak­kor tízévj együttélés szükséges az ideiglenes özvegyi nyugdíjhoz. Állandó özvegyi nyugdíj annak az 55 éven felüli nőnek vagy 60 éven felüli férfinak jár, akinek el­halt házastársa haláláig megsze­rezte a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt vagy nyugdíjasként hunyt el. Az özvegy nyugdíjkorhatár alatt is kaphat ál­landó járandóságot, ha rokkant (munkaképességének csökkenése eléri a 67 százalékot) vagy ha az elhunyt házastárs, élettárs jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondosko­dik. Akkor is kérhető özvegyi nyugdíj, ha a házastárs nem most, hanem korábban hunyt el és a ha­lálától számított 15 even belül a feltételek (nyugdíjkorhatár elérése, megrokkanás) valamelyike bekö­vetkezett. Házasságkötés esetén egyébként megszűnik a jogosultság, de a házas­ságkötést követő egy éven belül igé­nyelhető végkielégítés, amelynek összege azonos az özvegyi nyugdíj egyévi összegével. Az elvált, különélő házastárs az egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor kaphat állandó özvegyi nyugdíjat, ha házastársától — an­nak haláláig — tartásdíjat kapott, vagy a bíróság nem állapította meg érdemtelenségét a tartásdíjra: Az özvegyi nyugdíj összege — akár ideiglenes, akár állandó — az elhunytat halálakor megillető öreg­ségi vagy III rokkantsági csoport­nak megfelelő (a nem teljesen mun­kaképtelen rokkantaknak járó) nyugdíj 50 százaléka. Ha valaki ak­tív dolgozóként már kapott özvegyi nyugdijat, és saját jogon megy öreg­ségi vagy rokkantsági nyugdíjba, to­vábbra is jogosult ugyan az özvegyi nyugdíjra, de—mivel mindenkinek csak egy nyugdíj jár — választania kell a saját vagy az özvegyi nyugdíj között. Az ilyen kettős joggal ren­delkező nyugdíjasok törzsszáma ál­talában 545,555,556,557, 562,655, 656 és 777 kezdetű. Ha sem a saját, sem az özvegyi nyugdíj összege nem éri el a minden­kori egyesítési értékhatárt — amely jelenleg 7610 forint —, akkor a saját jogú járandóságot kiegészítik az öz­vegyi nyugdíjból erre az összegre. Az év közi nyugdíjemelések során a ket­tős joggal rendelkezők esetében kü- lön-külön nézik meg, hogy a sajátjo­gú vagy az özvegyi nyugdíj emelése a kedvezőbb az illető számára és auto­matikusan a kedvezőbbet folyósít­ják. Fontos tudnivaló: mind az ideig­lenes, mind az állandó özvegyi nyug­díjat csak igénylés alapján állapítják meg és az igény legfeljebb a bejelen­tést megelőző 6 hónapra visszame­nőleg érvényesíthető. (sz. g.) Ferenczy Europress „Diszkó-bisztró” ? A magyar nagybácsi NEHÉZ UTAZÁS Miközben keleti szomszédaink közül mind többen szeretnének Magyarorszá­gon letelepedni, rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a múlt évben több mint 1400 magyar hagyta el végleg az országot. Közöttük az a fiatal kalocsai fiú és lány, akikkel elutazásuk előtt egy nappal beszélgettünk. Én már egyszer disszidálni akartam, azért is tanultam a főiskolán nyelveket. Aztán jött a rendszerváltás. Beléptem a Fideszbe, mert meggyőződésem az volt, nem kell messzire menni hiszen előbb vagy utóbb itthon is klassz lesz, — kezdi a fiatalember. Aztán végeztem a kecske­méti GAMF-on. Ma már alábbhagyott a lelkesedésem. Nem kaptam munkát, a mai napig sincs állandó munkahelyem. Először fuvaros mellett dolgoztam, az első keresetem napi 10-12 óra munka után sem volt több mint kilencezer fo­rint. Igaz, ez után legalább nem adóz­tam. A legnagyobb pofon az volt, ami­kor a nyugdíjas anyám segítségével vet­tem egy nyolcéves Trabantot. Ettől a pillanattól a jövedelmem, mert Edithez a menyasszonyomhoz vidékre jártam zettcl igen nehezen megbarátkozó szülé­ink, hogy ország-világ előtt szégyenkez­zenek miattunk. Mert ők szégyennek tartják azt, hogy mi itthagyjuk az orszá­got, és őket. De hát nem élhetünk örö­kösen a nyakukon! Igaz, nem lesz vala­mi fényes a rokonnál végzett munka aki maga sem menő odakint. Mindketten számítógépet kezelünk, s ha itthon nem is, odakint megmutatjuk, a magyar is ért hozzá. Az egész család integetett a Ferihegyi repülőtéren ... Zsiga Ferenc • Indulni? Maradni? (Fotó: PN- archív) udvarolni, az oda-vissza 24 kilométeres útra ment. Most 24 éves vagyok, itthon semmi kilátásom. Ezért indulok a bizonytalan­ba, a nagybátyám után Ausztráliába. Itthagyom az anyámat, öcsémet, ebben az utazótáskában van minden vagyo­nunk. Ahogy közeledik a holnap egyre nagyobb a lelkiismeretfurdalásom. Égy kicsit árulónak érzem magam. De hat, mit csináljak? Azzal nyugtatgattam ma­gam: engem árultak el saját hazámban, hiszen itt nem tudok megélni, itt nem tu­dok családot alapítani. Amióta eszemet tudom, apám, amíg velünk volt, de az anyám is agyongürizte magát. Talán ezert nem is vitték semmire. Nem milliomos akarok én lenni! De tizenöt évi tanulással készültem a vá­lasztott hivatásra. Ha itt nem megy, meg akarom mutatni magamnak és a felesé­gemnek: megállók a magam lábán, még ha Ausztráliáig is kelljen mennem érte. — Csak azt kérjük magától, ígérje meg, ha már kivándoroltunk sem írja meganevünket—kapcsolódik abeszel- getesbe a szintén üzemmérnök meny­asszony. Nem érdemelnék meg a hely­ANYAKÖNYVI HÍREK BAJA Születtek (február 17. és 24. között anyakönyvvezettek): Pécs Alexandra (anyja neve: Balázs Annamária) Ne­mesnádudvar, Szűcs Mihály (Szabó Ju­dit) Bácsalmás, Gardi Zsolt (Nánai Erika) Dusnok, Báranovics Róbert (Bábity Zsuzsanna Eszter) Madaras, Kazi Zoltán (Zórity Hajnalka) Katy- már, Blum Barbara (Erdős Helga) Vas­kút, Brindza Balázs (Marojko Valérija) Backa Topola, Kisföldi Viktor (Musza Erika) Csávoly, Osztrogonácz Nikolet­ta (Jakab Beáta) Bácsalmás, Kovács Szilvia (Bolvári Márta) Sükösd, Czim- ber Aliz (Mándity Erzsébet) Baja, Pan- kovics Szimonetta (Késmárki Szilvia) Sükösd, Szőke Erika Apollónia (Schádt Erzsébet) Csávoly, Nászai Ág­nes (Fazekas Franciska) Csátalja, Szu- jer Adrienn (Vajda Zsuzsanna) Bátya, Páncsics Beáta (Söröli Mária) Csávoly, Pintér Zsanett (Szőke Mária) Csátalja. Szabadi Dóra (Piukovics Mária) Baja, Nagy Richárd (Galambos Andrea) Szeremle, Knoll Gábor Erik (Berta Klára) Csátalja, Gyalus Gergő (Sárkö­zi Katalin) Madaras, Szatmári Martin (Gelencsér Gabriella) Baja, Hier Al­bert (Mészáros Viola) Baja, Kaszás Bi­anka (Seifried Gilda Christa) Rém, Bölcskei Réka (Kühner Anikó) Sze­remle, Kaiser József (Vollár Hajnalka) Katymár, Dudás Veronika (Nagyidai Hajnalka) Szeremle, Dorn Eszter (Rácz Magdolna) Baja, Horváth Zsolt (Zsivanov Erzsébet) Bácsalmás, László Gabriella (Kazinczi Mária) Baja, Joszt Diána (Hruza Annamária) Vaskút, Horváth Mónika (Konkoly Mária) Bá­csalmás, Karászi Ádám (Kárpáti Má­ria) Érsekcsanád, Keller Norbert (Bu- rány Erika) Baja, Tallér Tibor (Licskó Rózsa) Bácsalmás, Molnár Ágnes (Barna Margit) Kunbaja, Kiss Gabriel­la (Stadler Éva) Baja. Házasságot kötöttek 1992. február 22-én. Gunity Attila és Horváth Andrea, Gál János és Balázsics Tünde. Meghaltak (február 17. és 24. között anyakönyvvezettek). Huber Kálmánné Vörös Katalin (Baja), Nothof Istvánné Göttinger Mária (Madaras), Varga Ist­vánné Mikóczy Terézia (Csátalja), Ein- viller Jánosné Mintái Verona (Dávod), Bóka Ambrusné Martina Julianna (Csávoly), Furu János (Bátmonostor), Jakity Márton (Mélykút), Komjáti Mátyás (Nagybaracska), Pásztor Fe­renc (Baja), Jöger Pál (Baja), Rácz La- josné Mojzes Júlia (Dávod), Nagy La- josné Kiss Anna (Mélykút), Merkler Ferencné Putterer Teréz (Vaskút), Szo- kolovics Lajos (Baja), Ács Sándor (Csi- kéria), Vuics János Antal (Baja), Ru­dies József (Bácsalmás), Hodvina Ist­ván (Baja), Müller Tamásné Fleish- mann Mária (Baja), Agócs Imréné Be­nedek Katalin (Bácsbokod) Csányi Menyhértné Berger Mária (Császártöl­tés), Kovács Istvánné Koch Erzsébet (Baja), Pataki Ede (Baja), Takács Zol­tánná Gergity Etel (Nagybaracska), Gabler Ferenc (Baja), Kellner Ferenc (Érsekcsanád), Jászfi János (Sükösd), Werner Sándorné Csatai Mária (Baja), Vetró István (Baja), Kubinszky Áladár Pál (Baja), Juhász (Sükösd), Pestalits Antal (Vaskút), Vlasies Antal (Boro- ta), Sándor Jánosné Vékony Irén (Vas­kút), Siklósi Julianna (Bácsalmás), Harnos Ferencné Petrity Rozália (Bá­csalmás), Vígh József (Mélykút), Ko­vács Istvánné Bergmann Katalin (Bácsborsód), Nuszpl József (Baja), Schilli Antal (Baja), Kozó József (Ba­ja), Szalai Istvánné Ropayka Erzsébet (Baja), Horváth József (Bácsborsód), Faragó István (Madaras). KISKUNHALAS Születtek (február 2L. és- február 28. között): Cebei István (Sallai Erzsébet), Tóth Gábor (Susztek Etelka), Hegedűs Ad­rienn (Lajkó Ildikó), Lentner Arnold (Tompa Mária), Kiss László (Suba Il­dikó), Czakó Erzsébet (Kiss Erzsébet), Bozsányi Bálint (Rébék Ágnes), Nagy Georgina (Óvári Aranka), Németh Zoltán (Bécs Angéla), Tóth Tamás (Deli Gyöngyi), Kollár Erik Sándor (Kéri Veronika), Schweibert Tamás (Pékár Erika Mária), Pintér Nikolett (Huszár Ildikó Erzsébet), Szőke Fanni (Árvái Erzsébet), Martinev Kitti (Sem- feleán Éva Magdolna), Bátyai Dániel (Manhalter Katalin Zsuzsanna), Bene­dek Enikő (Hering Éva), Malustyik András (Dr. Király Ibolya Mária), Csontos Zsuzsanna (Terecskei And­rea). Házasságot kötöttek (február 29-én): Gyenizse Károly Antal és Vasáros Éva, Lintner László és Kalasnyikov Irina, Gavlik Tibor és Kis Anita, Molnár Je­nő Péter és Király Andrea Gizella. Meghaltak (február 25. és március 2. között anyakönyvvezettek): Csincsák Istvánné Herczeg Mária (Jánoshalma), Unoka Gyula (Soltvadkert) Óvári Mi­hály (Kiskunhalas, Horváth Istvánné Vincze Rozália (Kiskunhalas), Dr. Vi- rincsik Jenő Kálmán (Kiskunhalas), Szűcs Rudolf János (Kiskunmajsa), Lengyel János (Kiskunhalas), Zeleszkó Ferenc (Akasztó), Szeles Antalné Frá- nyó Ilona (Szeged), Kopunovics József (Kiskunhalas), Szakái Imre Józsefné Farkas Vilma (Kiskunhalas), Csorna Mihály Sándorné Sztakó Etelka (Kis­kunhalas), Lengvári Jánosné Hrutka Ilona (Kiskőrös), Vágó Ferencné Gedó Eszter (Kiskunhalas), Tüske Lajos (Mélykút), Hegyi Mária (Kiskunha­las), Nyerges László (Kiskunhalas), Tomity Mátyás (Gara), Köteles Berta­lan (Kiskunhalas), Kiss István (Csen­gőd), Simon-Jójárt Imréné Korda Ilo­na (Kiskunhalas), Tóth Béláné Császár Erzsébet (Kiskunhalas). ******************************************** PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Bács-Zöldért Rt. pályázatot hirdet zöldség-gyümölcs külkereskedelemben jártas szakemberek részére. A külkereskedelmi ügyintéző feladata: — export-import engedélyeztetés, bonyolítás, üzletkötés, levelezés, — a vállalat önálló külkapcsolatainak kiszélesítése. FELTÉTELEK: — szakirányú felsőfokú végzettség, — külkereskedelmi gyakorlat, piaci ismeretek, — német és/vagy angol nyelv ismerete tárgyalási szinten. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: 1992. március 15-éig. Gombai Miklós munkaügyi osztályvezetőnél 6000 Kecskemét, László K. u. 16., személyesen, levélben vagy a 20-233-as telefonon. 18/92 ******************************************** • Tavaly le­vágták a ná­dat. • Nádtenger a tóban. Még 30 ezer kéve lábon áll. Kukorékolni kellett volna!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom