Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

PETŐFI HERE 6. oldal, 1992. február 20. EDGAR WALLACE: A Bűn utcai banda Egy autó összeütközik egy különvonattal 13. Akármilyen gond keserítet­te is az emberek lelkét azon a végze­tes vasárnap délután és este, két ember mégis akadt, akinek lármás boldogsága tökéletesen zavartalan volt. Pedig Alphonso Blaxton autó­ja régi ócska bárka volt, csúnyán rázott. Boldogok voltak, bár egyetlen szerelmes szó sem hangzott el, mió­ta Moya kibontakozott a fiatalem­ber karjából. Aranyló ködön át ti­tokzatos völgyekbe szállt a pillan­tásuk. Hallgatták a madarak éne­két, és megízlelték azokat az örö­möket, amelyeket csak a fiatalok ismernek. — Nem lenne nagyon jó itt feste- getni? — szól a lány. — Ne szóljon most egy szót se művészetről — könyörgött a fiatal­ember. — Most csak szép dolgok­ról beszéljünk ... Teszem, teáról meg rákról. — Kíváncsi vagyok, ugyan mi lesz most — mondta aztán hirtelen elkomolyodva. — Mi lesz? Kivel, mivel? — kér­dezte a festő elképedve. — Hát velünk! — Azt hiszem, már mondtam, hogy nekem évi háromszáz font a jövedelmem — folytatta Blaxter. — Ha ma ott tartunk, hogy meg­gyónjuk a tehertételeinket, én is előállhatok a magaméval. — Azt mondta, hogy egy árva garasa sincs —jegyezte meg Moya szigorú arccal. — Évi háromszáz font már kis vagyon. — Háromszáz font csak a na­gyon gazdagok szemében vagyon, a szegénynek rosszabb, mint az igazi szegénység. Az autó egy erős rándulással el­indult, simán, baj nélkül lefutott a domboldalon. — Szerencse, hogy a sorompó nyitva van — mondta a fiatalem­ber, amint a kocsi vígan püfögött előre — mulatságos lenne, ha nem tudnánk megállítani. E pillanatban éles vonatfütty si- vított: arra fordította a fejét. — Másik vonalon lehet — mondta Blaxton kényelmetlenül és a fékre tette a kezét. — A sorompó mindenesetre nyitva van — folytat­ta megkönnyebbülve. A vonat újra eszeveszetten fü­tyült, már hallották is a dübörgését. Jó ötven lépésre lehettek a pálya­testtől, amikor a sorompó megmoz­dult. Blaxton megnyomta a féket, a sebesség azonban nem csökkent, aztán elkapta a kéziféket, vissza­rántotta, de érezte, hogy a fogantyú enged: eltört. Mit tehetett egyebet, 3 minthogy szerencsét próbált más- | képpen, a kocsi nekiiramodott. ! ' Autó, sorompó, vonat, minden : egybekavarodott. Moya mint a labda repült ki, j egyenesen az árokba, ahol szeren­csésen csak puha iszapra esett. Alp­honso egy élő sövényre vágódott, amely rongyokra szaggatta a ruhá­ját, összevissza karcolta arcát, ke­zét. Gyorsan kikecmergett az ágak közül és a lány keresésére indult, Moya egy kicsit kótyagos fejjel már kapaszkodott kifelé az árokból a 1 töltésre. | Blaxton arca csupa karmolás, ru­hája egy rongy, de bár még ő járt : rosszabbul, mégis a lánynak volt siralmasabb formája. Tetőtől talpig csupa merő sár, arcán is vastagon az iszap, kalapja elrepült, hosszú haja százfelé lobogott a szélben. A különvonat utasai talán még jobban szömyülködtek, mint az ál­dozatok. — Szerencsétlenség történt —je­lentette a vonatvezető. — Belesza­ladtunk egy autóba. — Halott van? — kérdezte Sir 1 Ralph riadtan. — Nem sir, egy fiatalember és egy nő ült az autóban, de nagyobb j az ijedelmük, mint a baj. — Gyerünk, nézzük meg őket | — mondta Lord Flanborough ki­ll lépve a töltésre. Első pillanatra a torkán akadt a || szó. Moya! kapkodott levegő után. — Moya! Szent isten! Hogy || kerülsz te ide? — Moya szólt Lord Flanboro- | ugh kínosan — szabad tudnom, mit I jelent ez? | — Már be akartam mutatni Blaxton urat — felelte Moya és hol Ij fülig vörösödött, hol meg elsápadt. | — Fonso, ez az apám. — Örülnék, ha láthatnám — I mondta Fonso, vadul tapogatózva |j a vak oldalán. — Fonso? — ismételte Flanboro­ugh dühösen és ha szabad tudnom, ki ez a Fonso? Moya, mielőtt felelt, előbb még feltűzte kibomlott haját és zsebken- I dőjével letörölte arcáról az iszapot. — Gondolom, hogy meglepetés lesz számodra és még nagyobb meglepetés lesz Sir Ralph számára az újság, hogy Fonso meg én házas­ságra lépünk. Kínos útjuk volt hazáig. Sir Ralph bevette magát egy sarokba, konokul elhárította Lord Flanbo­rough minden kísérletét, hogy tisz­tázzák a dolgot. Sértette a büszke­ségét, de valljuk csak be az igazat: a zsebét is, mert ez a házasság szá­mottevő gyarapodást jelentett vol­na vagyonában. Az illedelmesség példaképe volt, amit a kocsiban látott: Moya és Blaxton a kocsi más-más végén ül­tek merev tartásban és a legközöm- bösebben kinéztek az ablakon. En­nek a viselkedésnek talán az lehe­tett a magyarázata, hogy a fülke ajtaja nagyot zördült, mikor a ki­lincs megmozdult.- Négyszemközt szeretnék veled beszélni, Moya. — Hát, Moya — mondta a lord ügyetlenül erőltetett hangon — most talán megmagyaráznád ezt a dolgot. — Miért megyek Fonsóhoz? Mert szeretem. Mit gondol, miért mennék hozzá másért? — Az az ember közönséges sze­rencsevadász — tört ki a lord va­dul. — Tudja, hogy neked magad­nak is van pénzed és én nem ment­hetlek meg boldogságod következ­ményeitől. — Hát Ralph mi? — kérdezte Moya élesen. — Sir Ralph nagyon gazdag em­ber ■ felelte az apja nagy hévvel. — Mit kap velem? Erre a kérdésre már kényes volt a felelet. Lord Flanborough tudta, hogy ez a házasság sokkal tekinté­lyesebb vagyont vinne Sir Ralph- nak, mint amennyi Moyának volt. — Kérdezd meg önzetlen baráto­dat, elvesz-e engem, ha te nem adod azt a hozományt, amelyet nekem szántál, én meg odaajándékoznám a magam vagyonát egy női szeretet- házra. — Biztos vagyok benne, hogy Sir Ralph igennel felelne. — Kérdezd csak meg. A lord kilépett a kocsiból és ha­ragos képpel nézett a megbotrán­koztató Fonso úrra. Visszament Sir Ralph mellé. — Elvenné Moyát, ha megmásí­tanánk a megegyezésünket, Ralph. — Mi jut az eszébe? — kérdezte Sir Ralph ámulattal és egyszerre kizökkent morcos kedvéből. A pénz volt az egyetlen tárgy, amely mindenkor legmélyebb letar­giájából is egy csapásra kiugrasz­totta. — Csak az — felelte a jövendő­beli após —, hogy mit felelne, ha igy szólnék: Maga szereti Moyát stb. Gazdag ember, el tudja a felesé­gét tartani szépen, vegye hát el a megegyezésünk nélkül. — Hát nem venném el! — kiáltot­ta Sir Ralph dühösen —, hogy ven­ném el! Mi már megegyeztünk, úgy látszik, ki akar bújni az egyezség alól. Mi kifogása van most ellene? — Nekem semmi kifogásom sincs — jelentette ki a lord kényel­metlenül —, de Moya azt hiszi, hogy az ön választásában a legfon­tosabb pont az ő pénze volt. Hát természetes, hogy az volt — mondta Sir Ralph kíméletlen őszinteséggel. — Én nagyon von­zódtam Moyához, de a megegyezés nagy súllyal esett a latba. Michael az állomáson várt rájuk, azonnal észrevette, hogy a társaság igen kínos helyzetben van. Egyszer­re megtalálta a titok nyitját, mikor meglátta a csupa sár Moyát és a fiatalembert, akinek arcát sok kar­colás tarkította, a ruhája meg fosz­lányokban lógott le róla. Összeverekedtek? — kérdezte. — Édesapám rettentően harag­szik — felelte Moya —, mert férjhez megyek Fonsóhoz. Michael csak bámult elképedésé­ben. Azt akarja mondani, hogy nem megy férjhez Ralphoz? Azt - felelte határozottan. — És ez az úr Fonso? Moya bólintott. Michael hátravetette a fejét és az egész állomás csak úgy visszhang­zott a nevetésétől. — Maga nem ismeri Fonsót, aki szegény ember. Ugye az? — Nagyon szegény — vállalta a fiatalember, de azért egy cseppet se látszott boldogtalannak. — És feleségül megy hozzá? — Természetes, hogy hozzáme­gyek — felelte Moya méltatlankod­va a kérdésen —, igazán nem vár­tam, hogy megró miatta. — Megrovom? — nevetett Mi­chael. Erős karjába kapta a lányt és megcsókolta. (Pénteken folytatjuk!) VÁLASZOL A HELYETTES ÁLLAMTITKÁR Kérdések az átalakulás kapcsán • A jelenlegi földreform a földtulajdonnak mintegy hetven százalékát érinti. Az átalakulással, a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatos kérdéseket dolgozta fel dr. Pesta János és dr. Jójárt László Föld, szövetkezet, átalakulás című kiadványban. A Lakitelek Alapítvány Antológia Kiadó gondozásában a napokban megjelent munkát holnaptól lapunkban folyamatosan közöljük Kérdések és válaszok a szövet­kezeti átalakulási törvényről címmel a harmadik oldalon. A jelenlegi földreform a földtulajdon mintegy 70 százalékát érinti. Volume­nében sokkal nagyobb bármely előző­nél. Ezért vált szükségessé az éj jogi szabályozás. A nemrég elfogadott szö­vetkezeti és átalakulási törvény — amely a korábbitól eltérően valameny- nyi szövetkezet működését szabályozza —, lehetőséget és mozgásteret ad az érintettek szabad döntésének. Az átme­neti időszak, az átállás, az új rendszer gazdálkodása ugyanakkor sok gondot is felvet. Ezekről beszélgettünk dr. Lo- vászy Csabával, a Földművelésügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkárával. — A mintegy 6700 különféle szövet­kezetei és 1260 mezőgazdasági termelő­szövetkezetet érintő törvény tulajdon­képpen egy egységcsomag része: négy jogszabály hivatott megoldani a tulaj­donnal és a használati viszonyokkal kapcsolatos kérdéseket. A földtörvény ügyében például megoszlanak a vélemé­nyek : egyesek szerint szükség volna egy új földtörvényre is. Mi erről a tárca véle­ménye ? — Az említett egységcsomag, a négy törvény, kiegészül majd egy ötödikkel: az agrárpiaci rendtartással. Ami az ön­álló földtörvény szükségességét illeti, azon lehet vitatkozni, de a föld tulajdo­ni viszonyait haladéktalanul szabá­lyozni kell, hogy a módosított földtör­vény harmonizáljon a másik három­mal. Később, menet közben, el lehet majd dönteni, hogy szükség van-e egy újabb törvényre vagy sem. — Izgalmas kérdés a tulajdonjog és a földhaszonbérlet ügye. A tulajdon és a használat a termelőszövetkezetek több­ségét tekintve általában egybeesik, de a termőföld esetében a világ számos or­szágában elválik. Most igazodni próbá­lunk Európához? Az új jogszabály ezt tükrözné? — Igen. Magyarországon a szövet­kezetek átalakulásakor elválik majd a tulajdon és a használat, ezért korszerű­en és egyértelműen szabályozni kell mindkét fél érdekeit. Mindazoknak, akik most földtulajdonhoz jutnak — ha nem is akarják, vagy nem tudják földjüket termelésbe fogni — gondos­kodniuk kell annak termőképes álla­potban tartásáról. — Mit tehet az a gazdálkodó, aki megkapja ugyan a földjét, de a szövetke­zet nem veszi tőle bérbe? — Ez a kérdés gazdaságilag nem in­dokolt. Elvileg ugyan a szövetkezeteket senki sem kötelezi, hogy tagjaik földjét vegyék bérbe, de az ésszerű gazdálko­dás szükségletei erre rá fogják kénysze­ríteni őket, ha meg akarnak élni a föld­művelésből. — Az átalakulási törvényben igen szoros határidőket írnak elő. Tarthatók lesznek ezek? — A törvény valóban rendelkezik arról, hogy a jelenlegi szövetkezeti mo­dell milyen ütemezéssel és módon ala­kuljon át olyan új szövetkezetté vagy gazdasági társasággá, amelyet a szövet­kezeti törvény meghatároz. A határ­idők láncot alkotnak, bizonyos érte­lemben érvényesül a dominóelv: ha el­csúszik az egyik határidő, törvénysze­rűen csúszik a többi is. Az átalakulás zavartalanságának biztosításában óri­ási felelőssége van a jogalkalmazók­nak, a földhivataloknak, s mindazok­nak az agrárszakembereknek, akik eh­hez a munkához értenek és óriási ta­pasztalattal rendelkeznek. De a legna­gyobb felelősség a gazdálkodóké, ők viselik döntéseik minden ódiumát. Ép­pen ezért fontos, hogy idejében eljussa­nak hozzájuk a szükséges információk, kapjanak korrekt tájékoztatást, s tud­ják milyen választási lehetőségeik van­nak. A törvény szándékoltan kerettör­vény, a tagság döntésébe nem szól bele senki. — Sokan úgy érezhetik: magukra maradtak, tálon túl felelősségteljes a döntés. — Nyilvánvaló, hogy a végrehajtás­nak vannak feszültségpontjai, de máris számos jó ötlettel találkoztunk, biztos vagyok benne, hogy ki-ki megtalálja a számára legokosabb megoldást. tJjvári Gizella Ferenczy Europress Az alapítványról A SUZUKI ELÉGEDETT A SZORGALMUKKAL Megkapják a képzési pótlékot a magyar gyakornokok Megoldódott a Suzuki koszai gyár­egységében dolgozó magyar gyakorno­kokkal kapcsolatos konfliktus. Lepsé­nyi István, a magyar Suzuki Rt. vezér- igazgatója hétfőn elmondta az MTI tu­dósítójának, hogy a Japánban tanulók „képzési pótlékot” kapnak az új megál­lapodás szerint és a túlságosan hosszú­nak tartott képzési idejüket is lerövidí­tik a mostani hétről hat hónapra. Emlékezetes, hogy a Koszaiban dol­gozó fiatalok csoportja nehezményez­te, hogy nem kapnak túlórapénzt, ho­lott rendszeresen többet teljesítenek napi nyolc óránál és kérésüknek nyilat­kozattal, rövid ideig tartó leállással is nyomatékot adtak. Lepsényi István úgy értékelte, hogy a vállalatvezetésnek le kell vonnia az eset tanulságait, nagyobb gondot kell fordítania a gyakornokok felkészítésé­re, a jobb információáramlásra. Azt is megfontolják, hogy a jövőben ne csak huszonéves fiatalokat, hanem tapasz­taltabb dolgozókat is verbuváljanak az esztergomi Suzuki-gyárba. A vállalat egyik képviselője, aki már a gyakorno­kokkal van, a jövőben is folyamatosan tartja fenn a kapcsolatot a magyar fia­talok és a japán cég képviselői között. A vállalatvezető azt tapasztalta, hogy a nagy többség megfelelően végzi munkáját — ezt a japánok is elismerik — és a fiatalok szorgalmasan dolgoz­nak, elégedettek az itteni feltételekkel is. Esztergomban megkezdődik az első ötajtós Swiftek sorozatgyártása három változatban. A mostani tárgyalásokon elhatározták, hogy a négyajtós típuso­kat a tervezettnél hamarabb, már 1994- ben kezdik el gyártani. Egy-két hóna­pon belül pedig japán cégek részvételé­vel akarnak kapcsolódni a Suzuki programhoz — közölte a vállalatveze­tő. « Az alapítványokról a korábbi évtizedekben úgyszólván nem is kaptunk híreket. A rendszerválto­zás és annak pénzügyi, gazdasági következményei azonban hamar ráirányították a figyelmet erre, a bizonyos célok finanszírozását vonzóvá tevő és meg is könnyítő formára. Ezúttal — a Házi Jogta­nácsadó segítségével — az alapít­ványok és megszüntetésével, mű­ködtetésével kapcsolatos főbb tud­nivalókat foglaljuk össze. Mikor szűnik meg az alapítvány? Az alapitvány az alábbi három esetben szűnik meg: — ha az alapítványban megha­tározott cél megvalósult, — ha az ott meghatározott idő eltelt, — ha a megszűnés feltétele be­következett. Ezeken kívül megszűnik még az alapítvány abban az esetben is, ha azt a bíróság megszünteti. Az ala­pítvány megszűnése elsősorban az alapító elhatározásán alapul. Ezt a szándékát úgy juttathatja kifeje­zésre, hogy az alapító okiratban meghatározza azt a tényt vagy kö­rülményt, amelynek bekövetkezése esetén az alapítvány megszűnik. Ez történhet a megszűnés pontos időpontjának meghatározásával vagy olyan feltétel megállapításá­val, melynek bekövetkezése esetén az alapítványt megszűntnek kell tekinteni. Ha ilyen rendelkezéseket az alapító okirat nem tartalmaz, akkor is megszűnik az alapítvány, ha az alapító szándéka szerinti cél megvalósult. Mikor szüntetheti meg a bíróság? Az alapítón kívül az alapítvány megszűnéséről csak a bíróság jo­gosult dönteni. A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünte­ti, ha: — céljának megvalósítása lehe­tetlenné vált (ennek egyik esete le­het, amikor az alapítvány céljának megvalósítására szükséges vagyon elfogyott, illetve az a cél megvaló­sítására már nem elegendő), — ha jogszabályváltozás folytán a bejegyzést meg kell tagadni. Megszüntetheti a bíróság az ala­pítványt abban az esetben, ha a kezelőszerv, szervezet a tevékeny­ségével az alapítvány célját veszé­lyezteti, és az alapító a bíróság fel­hívása ellenére a kijelölést nem vonja vissza, kezelőkent más szer­vet, szervezetet pedig nem jelöl ki. Megszűnt alapítvány vagyonát — az alapító okirat eltérő rendel­kezése hiányában — a bíróság ha­sonló célú alapítvány támogatásá­ra köteles fordítani. Az ügyészség jogosítványai Az alapítvány működése felett az ügyészség a reá irányuló szabá­lyok szerint törvényességi felügye­letet gyakorol. Ha az alapítvány működésének törvényessége más­ként nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő kitűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, hogy az ala­pítvány jogszabálynak megfelelő működését állítsa helyre. A határ­idő eredménytelen eltelte után a bíróság az alapítványt megszünte­ti. A bíróság a törvényesség helyre- állítása érdekében és az ügyész ke­resete alapján peres eljárásban hoz határozatot az alapitvány meg­szüntetéséről. Bevételek és kiadások Az alapítvány az alapító okirat­ban meghatározott cél megvalósí­tása érdekében önállóan gazdálko­dik. Az alapítvány-vállalkozási te-s vékenységet is folyathat, amepy-^ nyiben e tevékenység az álápítvány célját nem veszélyezteti. Az alapítvány bevételei: a) az alapító által az alapítvány céljára rendelt vagyonból, b) az alapító rendelkezése sze­rint az alapítványhoz csatlakozó jogi és magánszemélyek felajánlá­saiból (befizetéseiből), c) vállalkozási tevékenységéből, d) egyéb forrásból származhat­nak. Az alapítványi célú és a vállal­kozási bevételeket elkülönítetten kell nyilvántartani. Az alapítvány kiadásai: a) az alapítványi cél megvalósí­tása érdekében felmerült közvetlen kiadások (költségek), b) a vállalkozási tevékenység közvetlen költségei, c) a kezelőszerv költségei, vala­mint egyéb közvetett költségek. Az alapítványi célú és a vállal­kozási tevékenység érdekében fel­merült közvetlen költségeket (kia­dásokat) elkülönítetten kell nyil­vántartani. Az alapítványi cél, va­lamint a vállalkozási tevékenység megvalósítása érdekében felmerült közvetett költségeket (kiadáso­kat), illetőleg a kezelőszerv, szerve­zet üzemeltetésének és fenntartásá­nak költségeit az alapítvány cél szerinti feladata, és az alapítvány vállalkozási tevékenysége között a bevételek vagy a közvetlen költsé­gek arányában kell megosztani. (MTI-Press) A KISKUNSÁGI MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA Tulajdonosi jogokkal, új típusú szövetkezet! Az érdekképviselet kezdeményezője és mind­végig sürgetője volt a szövetkezeti tagság magán- tulajdonosi rendelkezési szabadságát helyreállító és garantáló törvénynek. Az érdekképviselet ja­vaslatainak többségét a parlament a törvényben érvényesítette. Ez tükröződik abban, hogy a ma­gántulajdonhoz jutó tagok maguk dönthetik el. hogy részjegyükkel, üzletrészükkel újraszövet­keznek, társasággá alakulnak vagy a szövetkezet­ből kiválva egyénileg gazdálkodnak tovább. A tör­vény széleskörű önkormányzati szabadságot ad ahhoz is, hogy a tagok eldönthessók milyen tevé­kenységeket szerveznek szövetkezeti keretek kö­zött, milyen tartalommal szerveznek új szövetke­zetei. Ugyanakkor — koalíciós megállapodás alapján — egyes törvényi rendelkezések kárpótlási ele­meket is tartalmaznak. A jelenlegi szövetkezeti tagság rovására sokezer külső, nem falun élő igényjogosult javára csökkentik a szövetkezeti ta­gok tulajdonába adható vagyont. Ezek a rendelke­zések, amelyek az érdekképviselettel történt egyeztetés után kerültek be a törvénybe, akadá­lyozzák annak békés végrehajtását, feszültsége­ket okozhatnak. További feszültségek forrása le­het, ha a parlament elfogadja azt a módosító indít­ványát, amely szerint százalékos arányt kívánnak megállapítani arra nézve, hogy a vagyonból mennyit lehet felosztani a bevitt vagyon, illetve a vagyongyarapításhoz munkával való hozzájárulás figyelembevételével. Ezzel a vagyonfelosztás sza­bályainak meghatározását kiveszik a tagság kezé­ből, az önkormányzat hatásköréből, amely he­lyenként igazságérzetet, végsösoron pedig alkot­mányos jogokat sért. Ha a parlament ezt az indít­ványt elfogadja, az érdekképviselet alkotmánybí­rósági felülvizsgálatot fog kérni. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség terüle­tén az átmeneti törvény végrehajtására hatással lesznek a gazdasági, pénzügyi nehézségek, túl azon, hogy veszélyeztetik az idei kormányprog­ramnak megfelelő termelést is. A szövetkezetek érzik ebbéli felelősségüket, de mivel Önerőből nem tudnak úrrá lenni a helyzeten, Szövetségünk jelezte a problémákat a Földművelésügyi Minisz­tériumnak és a Pénzügyminisztériumnak. Szövet­ségünk 70 tagszövetkezetének több mint fele zárta veszteséggel az 1991-es évet. Noha követeléseik megközelítik tartozásaikat, partnereik fizetéskép­telensége miatt nem jutnak hozzá a pénzükhöz. A bankok a jól működő szövetkezeteknek is nehe­zen adnak hitelt, mert bizonytalanok a visszafize­tését illetően, a veszteséges szövetkezetekkel pe­dig szóba sem állnak. A tavaszi munkák elvégzé­sére a szövetkezetek többségében nincs meg a fedezet, igy az átalakulás több szövetkezetben a csődeljárással párhuzamosan zajlik majd, felte­hetően lesz olyan is, ahol a felszámolást sem tudják elkerülni. E problémák rendezését meg­akadályozza az ún. „moratórium-törvény- amely lehetetlenné tette, hogy vagyonuk egy részének értékesítésével teremtsenek pénzügyi fedezetet az átmenet időszakára. Van ahol a tagság úgy látja, nincs miért és mire átalakulni. A tisztségviselők többsége vállalja az idei esz­tendő rendkívüli feladatait annak ellenére is, hogy az átmeneti törvény olyan polgárjogi felelősséget érvényesít velük szemben, amiről nem volt szó, amikor tisztségüket elvállalták. Nem tudnak azonban felelősséget vállalni azo­kért a gazdasági és szociális megrázkódtatáso­kért, amelyek az átalakulás időszakában bekövet­keznek. Ezeknek kormányzati szintű kezelése azért szükséges, mert a mezőgazdaságban vég­bemenő privatizáció nemcsak a szövetkezeti tag­ság, és nemcsak a falvak ügye, hanem az egész társadalomra és nemzetgazdaságra kiható folya­mat. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség Elnök­sége alkotmányossági fenntartásai ellenére is a törvények mielőbbi végrehajtása mellett foglal ál­lást. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a tör­vény egyes, a tagság érdekeit és az alkotmányos elveket sértő, valamint a gyakorlatban végrehajt­hatatlan rendelkezéseit a parlament vizsgálja fe­lül és módosítsa. \ Félreérthetetlenné kell tenni, hogy az új szövet­kezeti formák, társaságok, egyéni vállalkozások kibontakozásával csak részben biztosítható a je­lenlegi tagság munkalehetőségének és megszo­kott szociális biztonságának megtartása. Az ér­dekképviseletnek az a véleménye, hogy a kor­mányzati prognózisok alábecsülik az agrárnépes­ségből munkanélkülivé válók várható létszámát, illetve e réteg növekedését. Nem számolnak kellő­en a jelenleg viszonylag védett helyzetben lévő nyugdíjas tagság ellátásának romlásával járó fe­szültségekkel sem. Az államtól átvállalt szociálpo­litikai feladatok az új törvény erre vonatkozó sza­bályainak ellenére nem teljesíthetők, a gazdasági feltételek romlása miatt. A tulajdonossá-válás és a föld-tulajdon, az üz­letrész nem kárpótolja a tagokat elvesztett munká­jukért. Számos jel arra mutat, hogy az állami szo­ciálpolitika e tulajdonukra hivatkozva tervezi a szociális juttatások csökkentését, a munkanélküli segély megvonását. Ezért az érdekképviselet fel­hívja a figyelmet arra, hogy az átmeneti törvény végrehajtása további állami intézkedéseket igé­nyel. Az agrárpiaci rendtartás, a földtörvény mel­lett szükségesek a falun élő népesség sajátos szociális helyzetét figyelembevevő további intéz­kedések is. Kecskemét, 1992. február 19. Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség ELNÖKSÉGE MIT MOND A JOG? Kecskeméten, a Hosszú utcai óvoda nevelői és szülői munkakö­zössége levélben kérdezte meg a szülőket: mi a véleményük arról, hogy alapítványt hoznak létre az intézmény hatékonyabb munkál­kodásának érdekében. A kedvező fogadtatás után immár a hivata­los útjára indították az ötletet: az óvodapedagógusok tették le 500- 1000 forintjaikat, bízva abban, hogy gyarapodik a tőke. Ám le­het, hogy ebben a pillanatban is valahol születőiéiben van egy ala­pítvány, hisz a működési költsé­gek növekedése, a támogatások csökkenése megoldandó kény­szerhelyzeteket teremt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom