Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-18 / 41. szám
6. oldal, 1992. február 18. mMRHrí PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC PENZ-TARCA Értékek és értékpapírok II. A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg ... ?! Ahhoz, hogy sikeresen tőzsdézzünk, ismernünk kell az értékpapírok és a tőzsde „legújabbkori” történelmét és a jelenlegi helyzetét. Jaksity György, a Lupis Brókerház igazgatója, a tőzsde egyik legjobb hazai szakembere segít eligazodni e bonyolult világban. — 1982-ben született a rendelet, miszerint a vállalatok, intézmények kötvényeket bocsáthatnak ki. A kormány döntése az éppen kezdődő restrikciós időszakkal esett egybe, ekkor derült ki, hogy felborult a gazdaság egyensúlya. A különféle lobbik két kézzel szórták a beruházási pénzeket, amikor elfogytak, kiderült, hogy a gazdaságban óriási pénzéhség van, ugyanakkor a beruházások nem termelnek érdemi hasznot. Ráadásul addigra nem lehetett nem tudomást venni az egyre erősödő inflációról sem. Megérte kötvényt venni — Ez az az időpont, amikor az első társas magánvállalkozások is megjelenhettek. Vajon véletlen egybeesésről van szó? — Nem feltétlenül. De kétségtelen, hogy abban az időben megérte kötvényt venni, mert összehasonlíthatatlanul jobb kamatot ígért, mint a monopolhelyzetű OTP vagy a takarékszövetkezetek. Sőt! Mind gazdaságilag, mind politikailag kevésbé kockázatos befektetés volt, mint a társas magánvállalkozások indítása. — Milyen eredményt hoztak a kötvénykibocsátások a gazdaság, és milyent a befektetők számára ? — 1983-ban mintegy 2 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt. Ezzel gyakorlatilag pénzt vontak el az állampolgároktól: ahogyan nőttek a kötvénykibocsátások, úgy apasztották a vásárlóerőt. De erre a módszerre akkor több okból is szükség volt: a vállalatoknak, az intézményeknek, a tanácsoknak kellett a pénz, sok esetben nem adódott volna más beruházási forrásuk. Számos közintézményt is ilyen pénzekből építettek fel. Emlékszünk még, hogy a telefonkötvények segítségével jutottak sokan telefonhoz, jóllehet ezek voltak a legalacsonyabb hozamú kötvények. A másodlagos piacon azonban, amikor még a telefon bekötési lehetősége is kapcsolódott hozzájuk, a névérték többszörösét kínálták értük. Egyszóval: ha nem lettek volna kötvények, leállt volna nagyon sok beruházás. A központi források ugyanis a nagyberuházások — Tengiz, Jamburg, Bős—Nagymaros stb. — számára kellettek, a lakossági pénzek nélkül olyan beruházások álltak volna le, amelyek meglétére most nagyon nagy szükségünk van. Az OTP és a takarékszövetkezetek őrjöngtek: ügyfeleik elvitték a pénzüket tőlük, és az akkor különösen magas hozamot kínáló kötvényekbe fektették be. Az emberek nem voltak bolondok 4-5 százalékos kamatra bankban hagyni a megtakarításaikat, amikor 11-13 százalékot is kaphattak értük. Jött az áfa és a SZJA — 1987-ben már egyre érezhetőbbek voltak az inflációs hatások is. Nem azok jártak jól, akik az inflációra és az ennek nyomán előbb-utóbb roppant olcsóvá váló tőkeinjekciókra spekuláltak ? — Valószínűleg igen. Jóllehet, 1988 volt a fordulat éve, addig a dolog nem így működött. 1987- ben az infláció mértéke még éppen valamivel alatta maradt a kötvények kínálta kamatoknak, de amikor 1988-ban belépett az általános forgalmi adó (áfa) és a személyi jövedelemadó (SZJA) az infláció felgyorsult. Az adóreform „robbantotta be” tehát az inflációt: aki csak tehette, áthárította a terheket a fogyasztóra. Óriási inflációs hatása volt az importliberalizációnak is, mert ránk szabadította a nyugati árszínvonalat. Az utolsó lökést az infláció gerjesztésében a KGST- piacok összeomlása jelentette. — Ez azt jelenti, hogy 1988-tól összeomlott a kötvénypiac? Hiszen aki csak tudta, kimenekítette a tőkéjét a kötvények szorításából, és azt vagy ismét bankba vagy vállalkozásba vitte. Mi lett a kibocsátott kötvényekkel? Kölöncök a mérlegben — 1988-tól valóban összeomlott a korábbi kötvénypiac, abban az évben csak másfél milliárdnyi kötvényt bocsátottak ki. Mindezt tetézte, hogy a kötvények visszafizetésére megszűnt az állami garancia, ami meglehetősen kockázatossá tette ezeket a befektetéseket. Ráadásul életbe lépett a forrásadó, ami a befektetők minimális — az inflációval lépést tartani sehogyan sem képes—hozadékát is megcsapolta. Ugyanakkor a piacvezető bankok — főleg a nagyobbak — kénytelenek voltak továbbra is vásárolni a kötvényeket, ami még ma is kölöncként szerepel a mérlegükben. Hogy könnyítsenek ezen, bevezették a lakossággal kötött határidős megállapodások rendszerét, ahol viszonylag magas és fix hozamot biztosítottak a befektetőknek már akár három hónapra is. Az 1987-től bekövetkezett változások kívánták meg az értékpapír-kereskedelmi megállapodás létrejöttét, ami gyakorlatilag az első lépést jelentette az értéktőzsde kialakításához. Ez a megállapodás szabályozta, hogy milyen formában lehet kereskedni a kötvényekkel, a piac ugyanis akkor működik jól, ha szervezett, jól átlátható és az információk széles körben, mindenki számára egyenlően állnak rendelkezésre. A távlati cél az volt, hogy megteremtsük a tőzsde működéséhez szükséges körülményeket, az infrastruktúráját, a jogi szabályozását,és megkszdij&íi . kedest. Merth László A PÉNZSZŰKÉT A FODRÁSZ IS MEGÉRZI Az olló rr • női mestere , Éppen öt esztendeje, hogy Dányi Éva úgy döntött, maszek férfi- fodrászuzletet nyit. Korábban több mint tizenöt évig a Kecskeméti F od- rász Szövetkezetben dolgozott. Sok vendég járt hozzá szépítkezni az Arany Janos utcai, majd a szolgáltatóházban található műhelybe. Talán éppen ez adta a bátorságot Évának ahhoz, hogy megnyissa parányi műhelyét a fedett uszoda előterében. Igaz, jobban szeretett volna a város- központba kerülni, de annyi pénze nem volt, hogy ki tudja fizetni a jobb helyért a borsosabb bérleti díjat. Eleinte alig győzte a munkát, mert számos kuncsaftja elkísérte. Ám ahogy drágult az élet, úgy csökkent a vendégek száma. —Nem könnyű manapság a férfi- fodrászok élete — mondja Dányi Éva. — Nem véletlen, hogy manapság nem nyitnak új üzletet a kollégák. Napjainkban az emberek sajnálják a pénzt a szépítkezésre. Még a módosabb vendégeim közül is jóné- hány elmaradt. Sokan úgy vannak TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI BÖRZE Vagyont a tartozás fejében Az elképzelések szerint két héten belül megrendezi első börzéjét az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság, E közgazdasági eszközzel új jogszabályok megalkotása nélkül is lehetőség nyílik arra, hogy a társadalombiztosítás lefaragjon valamennyit több mint- 55 milliárdos kintlevőségéből. A tb-nek tartozó vállalatok elleni esetleg — hosszú és nem mindig a kívánt eredményt hozó — csődeljárás helyett a módszer meghonosítására maguk a cégek is hajlottak, hogy ily módon tartozásaik fejében vagyont adjanak. E megoldásnak azonban nem egy buktatója van, hiszen például a vagyontárgyak, ingatlanok valódi értéke csak az értékesítést követően dől el. Ezt a folyamatot rövidíti le és teszi kockázatmentessé az ingatlanok, vagyontárgyak börzén való értékesítése — mondta a főigazgató. A börzére az adósok — előre meghirdetett feltételek szerint — a helyileg illetékes tb-igazga- tóságoknál jelentkezhetnek félajánlásaikkal. A vagyontárgyak, ingatlanok, üzemegységek stb. listáját (amely most készül) az OTF folyamatosan teszi majd közzé a Napi Világgazdaság, illetve — ha a lappal folyó tárgyalások eredményesek lesznek — Tőzsde Kurír hasábjain. A társadalombiztosítás természetesen elővételi jogot gyakorol majd a felajánlott vagyontárgyak felett. Ä vásárlók között ugyanakkor nem kíván licitálást indítani: az első jelentkező megvásárolhatja például a felajánlott irodaépületet. A befolyt. összegből ,m ,táí*uWom- biztosítás megkapja a cég tb- -tártozását, iltet ve annak1' lehetőség szerinti legnagyobb részét. A fennmaradó összegből részesül az adásvételt lebonyolító bank, és — ha még mindig marad pénz — a volt tulajdonos. Azt a vagyontárgyat, azonban, amelyre a harmadik közzététel után sem jelentkezik vásárló, leveszik a listáról. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság reményei szerint az akció jelentős lépést jelenthet a tb működőképességét is fenyegető hiány csökkentésében. • „Az messziről meglátszik valakin, hogy szakszerűen nyírták-e meg.” vele: elég, ha az asszony megkurtítja valahogy a hajukat otthon, „barkácsolódon”. Fő, hogy ne lógjon a szemébe. Mindenki siet, rohan, a fodrászra sajnálja az időt, a pénzt. Pedig higgye el: az messziről meglátszik valakin, hogy szakszerűen nyírták-e meg a haját! Szóval, akad gondja Dányi Évának. Nemrégiben alaposan megemelték a picinyke műhely bérleti díját. Mindezt akkor, amikor a gépek, eszközök, szeszek, samponok ára rendkívül magasra szökött. Emelkedett persze a hajvágás ára is, de a megnövekedett költségekkel nem tudott lépést tartani. Ráadásul a magasabb ár elriasztja a vendéget. Ördögi kör ez, amelyből nehéz kitömi. Dányi Éva—szakmájukat szerető kollegáival együtt—mindenesetre bízik benne, hogy az ország sora hamarosan jobbra fordul, s ismét megtelnek vendégekkel a fodrász- szalonok. g b ,JÖN AZ ÚJ RÉMÁLOM’ Templomtetőket bádogoz Javították a tetőt a bajai Szent Miklós- templomon a Táncsics utcában. Az egyik legértékesebb műemlékünkön folyó munka felkeltette figyelmemet. Itt ismerkedtem meg Pálinkás István vállalkozóval, aki négy alkalmazottjával a bádogot cserélte. A 37 éves férfi eredeti géplakatos szakmáját a bajai hajógyárban szerezte. Ezt váltotta fel éppen tíz évvel ezelőtt a bádogosszakmára, és lett önálló kisiparos. — Már akkor az ötödik vagy hatodik bádogos voltam Baján, de nekem a váltás nem jelentett semmi rizikót. Legényember voltam. Most már a két kislánnyal, a négytagú családdal biztosan nem mernék olyan hirtelen váltani — vélekedik Pálinkás István. — Az első nagy munkát másodmagammal végeztem: a bácsszentgyörgyi templom 400 négyzetméternyi tetőzetének borítását. Azután következett a garai templom, ezt már rézlemezzel fedtük. Sajnos, a toronyra nem maradt pénz... Az anyagköltség és a munkadíj aránya az ilyen munkánál kilenc az egyhez. — Hogyan látja a jelenlegi körülményeket, vállalkozásbarát-e vagy nem a mai szabályozás? — Szerintem vállalkozásbarát körülményekről jelenleg szó sincs. Éppen az ellenkezőjét tapasztalom. — Kifejtené részletesebben a sommás véleményt ? — Ha pontokba szedem, négy fő nehézséget látok. Az első az SZTK.-járulék mértéke. Amikor 81-ben kezdtem, akkor havi 80 forintot, most 10 ezret fizetek. Az embereimmel együtt ez a kiadás havi 30 ezer forint körül van, amit egyre nehezebb megtermelni. Ehhez csapódik a 6 százalékos munkanélküli-járulék, amiből ugyan 2 százalékot a dolgozó fizet, de ennek különösebb jelentősége nincs, hiszen ezt a pénzt oda kell adnom, hogy levonhassam utána. — Azt jelenti ez, hogy nem tudja kitermelni a munkabérre rakodó sok járulékos költséget ? — Pontosan azt. Az alkalmazottak bérét még csak tudnám emelni, de a magas SZTK- járulék növekedésével együtt már nem megy. Ehhez jön aztán a jövedelemadó-előleg, mely apróságnak tűnik az előbb említettekhez képest. De jön az új rémálom, amit az idén kitaláltak: ha bizonyos megrendelőknek dolPálinkás István fíkf rr ar FOSZERKESZTOJENEK ROVATA Ágrármaífía Minden jó Keletről, minden rossz Nyugatról jön... ugye, Kedves Olvasó, sokszor hallottad a fentieket? Egyik része sem volt igaz a vélekedésnek. Ámde: mostanra is áll, hogy nem minden jó, ami Nyugatról érkezik. Délnyugatról jött a maffia is. Oly gyorsan talajra lelt idehaza, hogy fel sem fogtuk, máris eluralkodott a zöldségpiacokon. Zöldségmaffia — mondogattuk —, tán minden hiába, győzött. Kiütötte a vásárlókat a Bosnyákról országszerte. Most fneglett a budapesti Nagy Piac, a kis Bosnyák, mely valóban kisebb a „nagynál”, de a maffia — az odajárók szerint — föl-föltűnik az új helyen is. Nagyobb baj, hogy terjeszkedik a maffia másutt is. Ahogyan közeledünk a piacgazdaság felé, úgy bonyolódik a helyzet, a nagy-nagy piaci demokráciában. Újabban arról szólnak a hírek, hogy minden előzetes várakozás ellenére mértéktelen mennyiségben eladható volna a magyar búza. Igen ám, de állítólag nincs ára. Vagy nincs elég búza. Egész pontosan van búza, még sincs. Mielőtt azonban a Kedves Olvasó kihajítaná az újságot, mondok még egy újságot, fiatal honatyánktól valót: egymilli- árd dollár értékű élelmiszer exportálható lenne, ha volna áru. Szerinte ugyanis van, csak nem tudni, merre lelhető föl az a bizonyos élelmiszer- és búzamaffia. Bizonyíték persze nincs. Még szép, azért maffia, hogy ne legyen dokumentum. Úgy tűnik azonban, ha van bizonyíték, ha nincs, van értelme utánanézni annak a bizonyos egymilli- árd dollárnyi értéknek. Erre utal: parlamenti bizottságot állítanak fel élelmiszer-kereskedésre. Tízet teszek egy ellen, lesz mit exportálni. Hogy aztán a maffiózó meglesz-e? Nos, erre nem tudok választ adni. Bár jobb volna, ha az élelmiszerünk lenne meg. Enni idehaza is kell... NEM KELL PESTRE UTAZNI Vidékieket képviselnek A vidéki vállalkozók gyakran érzik úgy: gondjaikkal, kérdéseikkel, pénzügyi igényeikkel magukra maradottabbak, mint a fővárosban kezdeményező társaik. Az Art-Business Center klub viszont éppen a vidéki vállalkozók támogatását tűzte célul — derült ki a Falutévé riportjából. — A cégképviseleti rendszerünkben három csomag szerepel, s ezek nagyon hasznosak lehetnek a vidéki vállalkozók számára — állítja Prém Péter ügyvezető igazgató. — Azt hiszen, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, lisp |M W? SS&E&SSB* kus. Hozza kell tennem: sajnos. Jüa már, ezen .nem tudunk változtatni, akkor azon kell a fejünket törnünk, hogy ennek a negatív adottságnak a hátrányait miképpen lehetne a vidék szempontjából csökkenteni. Mi elsősorban abban kívánunk segítséget nyújtani a vidéki polgároknak: ne legyen szükségük arra, hogy minden csip-csup ügyük elintézése végett Budapestre utazzanak. — Ami a kezdő vállalkozókat illeti — veszi át a szót Merkel Viktor igazgató —, részükre biztosítjuk a postafiók, az üzleti cím, a székhely lehetőségét, telefont, telefaxot, számítógépes adatkezelést, a bejövő levelek fogadását. Egyik — úgynevezett — csomagunk pedig kifejezetten a vidéki vállalkozók igényeihez igazodik. Ez a vidéki képviseleti csomag, amelynek tartalma részben megegyezik az előbb ismertetett — úgynevezett — postafiókcégcsomaggal, de kiegészül más szolgáltatásokkal is. — Például? — Azokkal, amelyek Budapest- centrikus országunkban szükségesek. Tehát mindazokkal a fővárosban elvégzendő ügyeknek a vállalásával, amelyekhez különben feltétlenül kellene a vidéki partner személyes részvétele. Képviseletüszolgáltatásokat^ is kínálunk kije-«* lölt kapcsolatmenedzserünk közvetítésével. Sőt, vidéki, vállalkozó partnereinknek az egyéb szolgáltatások árából kedvezményt is adunk, ha a szolgáltatásra igényt tartanak. — Egyszerűen kiszámolható a gépkocsiköltségből, amortizációból, hozzávéve az utazással eltöltött időt is, hogy mennyit takaríthat meg ezzel a vidéki vállalkozó — összegzi a kezdeményezés jelentőségét Prém Péter. — Mi ugyan üzleti alapon képzeljük el a kapcsolatot, s ezt külön is szeretném hangsúlyozni, mégis olyan segítséget tudunk adni, amely mindkét élnek csak hasznot hajthat. Cégbírósági hírek Az idei kérelmezők közül a megyei cégbíróság február 13-áig az alábbi társas vállalkozásokat jegyezte be: — KBH Sütőipari és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság (székhely: ^Kecskemét) — Könyv- vizsgáló, Értékelő, Felszámoló és Tanácsadó Kft. (Kecskemét) — LAGUNA-TOURS Idegenforgalmi és Szolgáltató Kft. (Kecskemét) — MOT-ÁUTÓ Alkatrészkereskedelmi Kft. (Kecskemét). (Emlékeztetőül: mint korábban jeleztük, a bejegyzett megyei társas vállalkozások listáját folyamatosan közölni fogjuk. A cégbíróság a múlt évi „dömping” miatt még épphogy csak megkezdhette az idei kérelmek feldolgozását.) A MAGYAR NEMZETI BANK Érvé devizanem Angol font Ausztrál dollár Belga frank (100) Dán korona Finn márka Francia frank Holland forint ír font Japán yen (100) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Német márka Norvég korona Olasz Ura (1000) Osztrák schilling (100) Portugál escudo (100) Spanyol peseta (100) Svájci frank Svéd korona Tr. és cl. rubel USA-dollár ECU (Közös Piac) HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMA! rvényben: 1992. február 17. vételi közép eladási árfolyam 1 egységre, forintban 138,25 58,53 233,54 12,41 17,62 14,11 42.72 127,30 61,18 65.33 264,94 48,04 12,28 63,99 683,13 55,92 76,58 53.33 13,25 27,43 77,47 98,28 138,60 58,68 234,12 12,44 17.67 14.15 42,83 127.62 61.33 65.50 265.63 48.16 12,31 64,15 684,83 56.06 76,77 53,47 13,28 27.50 77.67 98,53 A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS VALUTA (BANKJEGY P.S CSEKK »-ÁRFOLYAM AI Érvényben: 1992. február 17. Pénznem vételi eladási gozunk, kötelesek a nekünk kifizetett bérnek a 3 százalékát levonni jövedelemadó-előleg címén. Ezt nem tudom biztosan, de lehet, hogy ez a bruttó számlaértékre vonatkozik. — Miért jelent ez különösebb gondot ? — Tulajdonképpen azért, amit már említettem: ebben a szakmában minden ezer forintból 900 forint az anyagköltség. Így tehát a munkadíjból gyakorlatilag már nem 3, hanem 30 százalékot vonnak le. Ez olyan nagy összeg, amit aligha lehet elviselni. — Van-e elegendő megrendelés? — Egyre kevesebb. A lakossági építkezések visszaestek, a vállalatok sem képesek beruházni. Ami az egyházakat illeti, kevesebb a külföldi segítség. A bádogosmunka iránt is csökkent a fizetőképes kereslet. A vállalkozók száma pedi^ nőtt, ami azzal jár, hogy az árakat leszorítják. Tavaly például veszteséges voltam. — Az idén jobb vagy rosszabb mérleget vár ? — Optimista vagyok. Fél évre már sikerült munkát szerezni, később pedig javulhat a megrendelők helyzete is. Gál Zoltán Angol font Ausztrál dollár Belga frank (100) Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma (100) Holland forint Ír font Japán yen (100) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Német márka Norvég korona Olasz líra (1000) Osztrák schilling (100) Portugál escudo (100) Spanyol peseta (100) Svájci frank Svéd korona USA-dollár ECU (Közös Piac) árfolyam 1 egységre, forintban 137,20 58,06 231.79 12,31 17,47 14.01 41,23 42,40 126,32 60,73 64,80 262.88 47,68 12,19 63.51 678,03 55.51 76.01 52,93 13,15 76,89 97,55 138,95 58,83 234,70 12.47 17.72 14.19 42,94 127,94 61.48 65,67 266,32 48,28 12,34 64.31 686,53 56.20 76,96 53,61 13.31 27,57 77,87 98,78 140,00 59,30 236.45 12,57 17,87 14,29 42,07 43,26 128,92 61,93 66,20 268,38 48,64 12,43 64,79 691,63 56,61 77,53 54,01 13,41 78,45 99,51 VALUTÁK A FEKETEPIACON USA-dollár német márka svájci frank osztrák schilling 79—80 forint, 50—52 forint, 54—56 forint. 7,10—7.30 forint.
