Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-22 / 18. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. január 22., 7. oldal Kedves Olvasóink! Az alábbiakban olyan leveleket olvashatnak, melyekből valamics­két mások is okulhatnak. Egyebek között közöljük egy tiszaalpárí olvasónk kálváriáját az adófelügyelőséggel, egy kecskeméti lakos már-már nevetséges esetét az OTP-vel, s az ámokfutó motoros fiatalokra panaszkodó mélykúti írásnak is helyet adtunk. Az utóbbi napokban ismét számos névtelen levél érkezett szerkesz­tőségünkbe. Kérjük, ne töltsék idejüket ilyen írásokkal, lapunkban nem kerülhetnek nyilvánosság elé. (A szcrk.) Óh...TP Több mint tíz éve lakom csalá­dommal a kecskeméti Széchenyi- városban. Közben csemetéink fel­cseperedtek és kinőtték az egy gye­rekszobát. Ezen indíttatásból meg­néztük az OTP lakáskínálatat 1991. év végén és találtunk egy — úgy árfekvésben, mint elrende­zésben is nekünk megfelelő — la­kást, szintén a Széchenyivárosban. Második nekifutásra meg is kap­tuk (az első pályázó visszamond­ta), így a régit leadván, megkaptuk a másik lakást, ami most négyéves. Megtekintéskor természetesen már méricskéltünk, terveztünk, hogy mit kell felújítani, mivel a lakás erősen lelakott állapotban volt. Ezért elkezdtünk beruházni (par­ketta, tapéta, padlószőnyeg), mert ezek cserére szorultak. Ezután kö­vetkezett a szerződéskötés az OTP-vel, amikor is a szerződésben közölték velünk, hogy ez a lakás penészes volt, de ki volt javítva. Nem ám a szerződés megkötése előtt, hogy ügyfél, figyelj, ez a la­kás peneszes volt, ezt adjuk 1 484 000 kemény forintért, ha így kell, vigyed, ha nem, nem. Ezután természetesen szakértőket hív­tunk, akik úgy ítélték meg, hogy nincs nagyobb baj, költözzünk. Az OTP volt annyira „segítőkész”; ha akarjuk, akkor felbonthatjuk a már megkötött szerződést, miután ugye, mi már beruháztunk. Végül maradt a szerződés, beköltöztünk. Ezután következett az újabb meglepetés. Amikor a külső hőmér­séklet erősebben lecsökken, illetve, ha nedves az időjárás, a lakás abla­kain olyan erős páralecsapódás képződik, hogy a víz patakokban folyik az ablaküvegről, le a falra és onnan az alattunk lévő lakásba. Levél az OTP-hez, ahonnan is­mét kijött a szakértő és a kivitele­ző, a volt Dutép képviselője, hogy szemrevételezzék panaszunk va­lósságát. Megállapították, hogy a panasz jogos, aminek állítólagos oka az, hogy a lakásban lévő abla­kok annyira jól zárnak, hogy nincs megfelelő levegőjárás. Hozzá kell tennem, hogy az ablakokat Purfix- szal kénytelen voltam szigetelni, mivel erősen húztak és a parkettá­zó panaszkodott, hogy az erkély ajtajánál majdnem kivitte a cúg. Miután ezt elmondtuk, jött a kö­vetkező kiváló szaktanács: sokat kell szellőztetni. Erre elmondtuk, hogy sokat szellőztetünk, sőt a konyhában az ablak állandóan résnyire nyitva van és nejem csiz­mában mosogat és főz (ami gon­dolom, igen jót tesz amúgy is be­teggé zsugorodott veséinek). No, mivel ez sem jött be, csípőből jött a következő „szakmai” tanács: hogy aszongya, éjszaka is résnyire nyitott ablaknál aludjunk, mivel a pára éjszaka keletkezik. De—így mi —, mínusz húszban éjszaka a gyerekekre ablakot nyit­ni, hát nem is tudjuk. Erre a szak­értő úr reakciója: ha nem vagyunk hajlandóak megfogadni tanácsait, akkor egyebet nem tud tenni, és egyébként sem volt még a télen mínusz húsz, (ezt szó szerint idéz­tem). Ezek után megkérdeztük: akkor végül is mi a teendő? Most tessék megkapaszkodni, mert: mivel a lakás még garanciá­lis, én a lakásban semmit sem tehe­tek saját szakállamra, sem az OTP, sem pedig a kivitelező nem tesz semmit, így mivel a párásodástól, a lakás egy fél éven belül úgyis ismét lepenészedik, majd akkor is­mét írjunk az OTP-hez, amely majd a penészről értesíti a kivitele­zőt, és majd ezután a kivitelező elvégzi a penészedés elleni megfele­lő külső szigetelési munkálatokat. Tetszik érteni? Majd ha már itt lesz a penész, akkor majd lépnek. Előt­te, hogy ezt megelőzzék?! Szó sem lehet róla. És ez a lakás még garan­ciális! A lakás a víztől penészedik, mi az idegtől. S. L. Kecskemét. (Név és cím a szerkesztőségben) Kritika és elismerés Örömmel vettük észre, hogy újabb játékot — Zabhegyező — közölnek lapjukban. Ez olyan já­ték, amin minden előfizetőjük részt vehet, ha akar, a lehetőség adva van. Nem úgy, mint karácsony előtt. No és persze „World- Contact”, amiből ötven darabot kell beküldeni. Ez nagyon bosz- szant, s gondolom, nem csak en­gem. Hiszen az idős emberek, kis­nyugdíjasok, betegek, lábfájósok (akikre nagyon ráférne egy kis nyeremény) nem tudnak, nem bír­nak utazni, nem tudták az üzlete­ket sorra járni, eleve ki voltak zár­va a nyerési lehetőségből. No és persze nem mindenkinek adatik meg az sem, hogy januárban két­szer vegyen naponta újságot, ami nem olcsó. A napi kenyér árát kell A Fogadóórákon rovatunkban január 15-én foglalkoztak Földi Tibor és Tóth József, Mária u. 12. szám alatti lakosok tartozás miatti villanyóra-kikapcsolásával. Kö­szönjük írásuk mintaszerűen kor­rekt stílusát. Tisztelt fogyasztóink azonban pontatlanul tájékoztatták a szerkesztőséget. Ugyanis, jelenleg is két árammé­rő van az épületben. Semmi akadálya nincs annak, hogy minden önálló lakrésznek külön mérője legyen. Ha a tulajdo­nos vagy a tulajdonos engedélyével a bérlők a költségek vállalásával erről gondoskodnak megszűnik az, hogy egymástól függjenek. A jelenlegi bérlők egyike sem Vette a nevére a közösen használt mérőberendezést. Az még mindig kiadni annak, aki külön újságot vesz, hogy meglegyen az ötven da­rab „World-Contact”. Most is a postások járnak jól, mint a gyer­mekszépségversenynél. Hiszen a kimaradt újságokból kivághatták a rokonok, ismerősök gyerekeinek a fényképét. Úgy könnyű volt nyerni, 500-600 darabbal. Nem tartottam igazságosnak. Máskülönben az újság színvo­nala sokkal jobb, mint volt. Csak sok a hirdetés benne. Ezzel zárom soraimat, sikerekben gazdag, bé­kés, boldog esztendőt kívánok a Petőfi Népe szerkesztőinek és vala­mennyi dolgozójának. Tisztelettel: Petróczi László, Kiskunfélegyháza, Jósika u. 27/A a régi bérlő, Tantó Mária nevén van. Ha fogyasztóink fizetnek, nem kerül sor kikapcsolásra. A bérlő­társak közül bárkitől átvesszük az áramdíjat, tehát Földi Tibor is kifi­zethette volna. Az igaz, hogy kö­zös mérés esetén vagy mindkét fo­gyasztónál van villany vagy egyik­nél sincs. Végül tájékoztatjuk Önöket, hogy a számlát január 11-én, szombaton, kiegyenlítették, s még aznap megtörtént a visszakapcso­lás. Meleg László kirendeltségvezető, főmérnök Démász, Kecskemét Az oldalt összeállította: Rapi Miklós LEVÉLVÁLTÁS A kábeltévé és a díjfizetés A Petőfi Népe 1991. január 13-ai számában megjelent „Kérdések a Kecskeméti IKTV-hoz” című cikkben a kábeltévé díjfizetésével kapcsolatban felvetett kérdésekre szeretnénk az alábbiakban vála­szolni. Gyenes Sándor olvasójuk kifo­gásolja, hogy az IKTV nem fogad el OTP-s egyéni átutalást kábelté­vé-díjfizetés címen és kéri, hogy 1992-ben erre adjunk lehetőséget. A tényleges helyzet az, hogy je­lenleg is mintegy 4 ezer család fizeti átutalási betétszámláról a kábelté­vé csatornahasználati díját, általá­ban olyan ügyfeleink, akik más dí­jat is fizetnek vállalatunknak. Aki­nek csak csatornahasználati díjat kell fizetnie, azokat általában díj­beszedőink keresik fel, illetve csek­ken fizethetik be szolgáltatási díját. Tény, hogy a csak ezt az egy díjat fizető ügyfeleknek ezt a fizetési módot javasoljuk, az összeg ala­csony volta miatt (80 Ft/hó), en­nek ellenére is van lehetőség az át­utalásos fizetésre, ha Gőzhajó ut­cai, illetve más ügyfeleink ezt ké­rik. Igényükkel keressék meg ügy­félszolgálatunkat a vállalat köz­pontjában. A levél második kérdése a kése­delmesen vagy egyáltalán nem fize­tőkre vonatkozik. Sajnálatos, hogy az utóbbi időben egyre töb­ben nem fizetik a jelenlegi 14 csa­tornán műsort biztosító kábeltévé díját. Hátralékos ügyfeleinket álta­lában 2-3 alkalommal felszólítjuk tartozásuk rendezésére, és csak ezt követően indítunk peres eljárást a hátralék behajtására. Ezúton is azt javaslom a hátralékosoknak, hogy a szolgáltatás díját fizessék ki, a már említett fizetési módok közül választva. Nyugdíjas olvasójuk felveti a 70 év felettiek kábeltévédíjának elen­gedését, szociális helyzetükre te­kintettel. Sajnos, vállalatunknak — sok szolgáltató vállalathoz ha­sonlóan — nincs lehetősége szociá­lis indokok alapján a szolgáltatási díj elengedésére, még ha megértjük is ügyfeleink nehezedő helyzetét. A kérdésre általánosságban el­mondható — és azt gondolom, ez a helyi sajtóból és egyéb hírforrá­sokból is sokak előtt ismeretes —, hogy a szociálisan rászorulók a he­lyi önkormányzat támogatását kérhetik. Romhányi László, a Kecskeméti IKTV igazgatóhelyettese .. ez a demokrácia az adófelügyelőségnél?” Úgy érzem, teljesen kiszolgálta­tott vagyok a Bács-Kiskun Megyei Adófelügyelőségnek. Ugyanis 1990 októberében kaptam egy ér­tesítést, miszerint 20 800 forint túl­fizetésem van, szerződéses üzleti tevékenységemből adódóan. Az értesítés befizetésként 1988. V. 16-át jelöli meg. Ezek után felkerestem az adóha­tóságot és itt ért az első meglepetés. Az előadónő értésemre adta, hogy % hiába vagyok én saját magam azo-' nos a feltüntetett adózó Kiss László­val (szem. szám), a túlfizetést csak abban az esetben tudja részemre kifi­zetni, ha bemutatom az 1988. V. 16-án kelt, 20 800 forintról szóló fel­adóvevényt. Hazatérve nekiláttam a keresésének. Már útközben próbál­tam gondolatban rendezgetni, ho­gyan is volt 1988-ban. Akkor én már nyugdíjban voltam (1987. okt. 30-ától). így nem lehetett akkor a be­fizetés, amire hivatkozik az értesítés. Fogtam a két feladóvevényt (1987. III. 13., 10 115 Ft-ról, 1987. IX. 7., 10 700 Ft-ról), és irány Kecs­kemét. A hölgynek elmondtam a fent már leírtakat, s ő minden teke­tória nélkül közölte, hogy akkor azt más fizette be az én nevemre, így az nem engem illet. Nagy megdöbbe­nés. Hiába tiltakoztam, hogy olyan haragosom nincs, aki így akar bosz- szút állni rajtam, ez az összeg az 1987. évi elszámolás eredménye, le­het adótörlés, kedvezmény és csak 1988-ban tűnt ki az elszámolásnál, a számla megszüntetésével. Határozatot a mai napig sem kaptam. Azt ígérte, megpróbál se­gíteni, írjak alá egy lapot, amin ő feltüntette, hogy 1987. november 1-jén megszüntettem üzleti tevé­kenységemet és 1988-ban nem fi­zettem adót. A segítsége abban állt, hogy gya­lázatos módon becsapott. Ugyanis időközben sokáig beteg voltam, nem tudtam foglalkozni a problé­mával, majd a helyi adóhatóság se­gítségét kertem. Sok levelezgetés, telefonálgatás után jött egy átirat (másolatát mellékelem), melyben közük, én elismertem, hogy az ösz- szeget nem én fizettem be. Ez az a nagy segítség! Amikor én aláírtam az egyeztetőlapot, úgy tájékoztat­tak, erre azért van szükség, mert így lehet utánanézni, hogy mikor tör­tént valóban a befizetés. Kértem, szíveskedjenek a befize­tésről szóló értesítést megmutatni, hadd lássam, valóban 1988-ban történt-e és ki fizette be. Erre azon­ban nem voltak hajlandóak. Az összegről én soha nem mondtam le, csalárd módon félrevezettek, amikor a segítséget ígérték. Milyen eljárás az, hogy arra hi­vatkozva, hogy én már nem adóz­tam 1988-ban, előírják az összeget és nincs túlfizetés? Mivel bizonyí­tották, hogy a befizetés 1988. V. 16-án történt, miért nem lehetséges az, hogy az 1987. évi elszámolás eredménye ez a túlfizetés? Miért nem mutatja meg az adóhatóság a csekk értesítőszelvényének máso­latával az 1988. évi befizetés való­ságát? Ez lenne a jogállamiság, hogy nem tudhatom meg az igaz­ságot? Ha más fizette volna is be ezt az összeget (ami nem igaz) a nevemre, akkor milyen jogon tart­ja meg az adóhatóság, ha ez nem jár neki? Vagy talán ez a rendszer- váltás, ez a demokrácia az adófel­ügyelőségnél? Tisztelettel: Kiss László Tiszaalpár Mátyás kir. u. 19. Válaszol dr. Borka István főorvos Engedjék meg, hogy válaszoljak a Petőfi Népe 1992. január 8-án megje­lent, Minek a pénztár a vértransz- fúziónál? című cikkére. (A rövid írást a Fogadóórákon címszó alatt közöl­tük. Ä szerk.) Azért van a pénztár a vértranszfúzi­ós állomáson, hogy a véradók (dono­rok) útiköltségét megtérítsük, akik hí­vásunkra távoli vidékekről utaznak be, hogy vérük adásával önzetlenül segít­senek beteg embertársaikon. A véradás Kecskeméten is térítésmentes, mint az egész országban, csak a felmerülő úti­költséget térítjük meg. A véradóállomáson hematológiai betegek vizsgálata, kezelése, gondozá­sa is folyik. így jár hozzánk panaszo­sunk, Kiss Illés Istvánná, hosszú évek óta gondozott betegünk is. De a bete­gek utazási költségtérítését nem a vér­adóállomás, hanem a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság pénztára végzi. Az emlitett cikk tévedését csupán azért teszem szóvá és kérem annak kor­rigálását, mert egyre nagyobb erőfeszí­tésbe kerül, hogy senkinek se kelljen meghalnia amiatt, hogy nincs elegendő vér. A cikk olvastán pedig azt hiheti a véradó, hogy már az útiköltséget sem térítik meg, hogy a mélységes humani­tásból származó önzetlen segítséget a véradóállomás dolgozói felháborítóan közönyös vagy lélektelen bánásmóddal köszönik meg ... Évtizedek óta a segítség volt jellemző a Petőfi Népe munkatársai részéről a véradást szervező munkában. Ezt a se­gítséget mindig nagyra értékeltük és támogatásukra a jövőben is egyre in­kább szükségünk lesz. Ennek szellemé­ben és reményében sajnálom a szeren­csétlen, félreértést okozó cikk megjele­nését. A fentiek értelmében kérem az olvasók és a véradók helyes tájékozta­tását. Dr. Borka István állomásvezető főorvos (Tisztelt Főorvos Űr! Köszönjük he­lyesbítő sorait azzal a megjegyzéssel, hogy a pénztár téves megnevezése pana­szosunk előadásának félreértésén ala­pult. Kérjük, ezért őrá ne nehezteljenek, hiszen az orvosi munkát csak dicsérte szerkesztőségünkben. Afelől pedig biz­tosíthatjuk Önt és munkatársait, hogy a Petőfi Népe, mint eddig, a jövőben is a legmesszebbmenőkig segíti a véradás ügyét. A szerk.) Ámokfutó módjára Mint idős nyugdíjas, lakóhe­lyem, Mélykút utcáin sétálgatva gyakran tapasztalom, hogy egyik­másik fiatalember gépjárművével ámokfutó módjára közlekedik. Volt már olyan eset, hogy gyalog- átkelőhelyen félre kellett ugranom a szeszes ital hatása alatt száguldo­zó motoros elől. Máskülönben magával sodort volna. Egyre több az efféle, lakóhelyen belüli gyalogosokat veszélyeztető száguldozás. Ilyenkor eszembe jut­nak a közlekedési szabályok betar­tását felügyelő rendőrök. Sajnos, ilyenkor többnyire hiányoznak, így a felelősségre vonások elmaradnak. Meg aztán úgy vélem, nincs annyi rendőr, hogy mindegyik utcasarkon felügyeljen a magukról megfeledke­ző gépjárművezetőkre. Ettől függetlenül nem szabad szó nélkül hagyni az ilyen eseteket, mert a gyorshajtók nemcsak ön­maguk, hanem sok szabályosan közlekedő gyalogos testi épségét, életét is veszélyeztetik. Olvasói tisztelettel: Földes Péter Mélykút, Rózsa u. 32. Lopják a vonalamat Január 13-án, este fél nyolckor telefonálni szerettem volna a laká­somról. A telefonom „süket” volt. Átmentem a szomszédomhoz, s onnan hívtam a hibabejelentőt. Ott azt a felvilágosítást adták, hogy beszélnek a telefonomon. Te­hát lopják a vonalamat. Ezt köve­tően felhívtam a távközléstől Béréi urat (a lakásán), és tájékoztattam őt, kérve a tanácsát. Ó felvilágosí­tott, hogy menjek le a kerékpártá­rolóba és nézzem meg, ki telefonál­hat onnan ... Kérdezem én, hogyan lehetnek nekem négyezer forintos számláim (október, november, december), amelyek jelenleg is reklamálás alatt vannak. A munkahelyemről ugyan­is — ha lenne telefonon intézniva­lóm — telefonálhatnék, mivel előt­tem van két közvetlen vonal. A fér­jem esetében ugyanez a helyzet. A szomszédaim egyébként tanúsít­hatják a hibabejelentővel folytatott beszélgetésemet. Fentiekről tájé­koztattam a távközlési üzem veze­tőjét, Gyenes Géza urat is. Nyúl Józsefné Kecskemét, Petőfi S. u. 2. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szöveg nélkül. Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Oda a mundér becsülete Z. úr csak azért mondta el a majdhogynem humoros törté­netet, hogy elmondja valaki­nek. Történt a minap, hogy Laki­telekről Kecskemétre jövet fel­vett kocsijábá egy gyalogló kis- katonát. Gyakran jár ezen az útvonalon, mindig fel szokta venni őket. Észrevette, hogy kissé szeszes a gyerek, de azért jól elbeszélgettek. Kecskeméten elköszöntek, s Z. úr hazament. A hátsó ülésről venné ki a négy üveg sört, amit Lakiteleken be­pakolt. Venné, mert hűlt helye volt. Nála ezzel odalett a mundér becsülete, az ő kocsijába be nem ül ezután kiskatona. Zsörtölődés a televízióra — Igazságtalan, hogy meg­szüntették a TV 2-n a reggeli adást, a Napkeltét, mert ezzel kevesebb műsorszolgáltatást kap a vidék ugyanannyi előfize­tési dijért — zsörtölődik Hege­dűs Imre, Kecskemét, Kossuth krt. 17. szám alatti olvasónk. Ezzel megint a főváros és kör­nyéke került előnyös helyzetbe. Ugyanakkor az 1-es csator­nán igencsak kurtára szabott a Falutévé műsora. Ezt meg kel­lene hosszabbítani, hiszen ren­geteg embert érdekel. Legalább fél órácskát megérdemelnének a falusiak is, akiket nagyon ér­dekel ez a műsor. r. m. Van, aki mindig kever Fülöpházán Az újság január 13-án közölt, Különleges perpatvar Fülöpházán című cikkében, úgy érzem, hogy bár névtelenül, engem is megcéloz­tak azzal, hogy én azt mondtam: jó volt régen is az általános iskolai összevont osztály. Hát ezt én mondtam. De lássuk már, hogy hányadán is állunk a dolgokkal. A tantestület közel félmillió forin­tot kért prémiumnak 1991. év vé­gére. Ezt a képviselő-testület több­sége elutasitotta. Hatvannyolc gyermek jár a fülöpházi iskolába, 11 tanár van, aki dolgozik, hár­man gyesen vannak. Tehát 6 gyer­mek jut egy tanárra. Az elmúlt év­ben 12 százalékos volt a bukás, sok gyereket átírattak más iskolákba, és most is több gyerek áll bukásra. Az elmúlt esztendőben a kötele­ző 10 százalékhoz még a 20 száza­lékot is megkapták. Az 1990-es év végén az intézmények dolgozói még személyenként kaptak 3 ezer forintot, ajándékba. Akkor az volt a panasz a tanárok részéről, hogy a takarítók is annyit kaptak, mint ők. Úgy gondolom, hogy az aján­dékozásnál nem kell mindig a ranglistát nézni. Van olyan tanár, aki 40 ezer forintot is hazavisz egy hónapban, tisztán. Természetesen nem minden tanár kap ennyit. A környező községekhez viszo­nyítva Fülöpházán legmagasabb a tanárok fizetése. Nem lenne olyan nagy baj, ha Fülöpházán nem lenne egy-két olyan személy, aki mindig kever: például egy volt MSZMP-tag, aki kabátot cserélt, de az inge piros maradt. A 270 aláírás részemről nem tiszta. Maradok tisztelettel: B. Kiss Gyula, Fülöpháza, II. k. 17. Fizettek — van áram

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom