Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-19 / 297. szám

PETŐFIMÉRE 8. oldal, 1991. december 19. FORDÍTVA ÜLÜNK A LOVON? Lyukas tető és komputer • A falusi diáknak ma sokkal hátrányosabb a helyzete, mint akármelyik városinak. Az államnak kötelessége olyan in­tézményhálózat fenntartása, amely biztosítja a gyermekek jogait az in­gyenes közoktatáshoz, az esély- egyenlőség alapján — állapítja meg az a nyilatkozat, amelyet 22 pedagó­gus-szakszervezet írt alá. Az elmúlt héten Budapesten tartottak három­napos nemzetközi tanácskozást, ahol a piacgazdaság felé haladó kö- zép-kelet-európai országok oktatás­sal kapcsolatos gondjait vizsgálták. A téma fontosságára való tekintettel a Nemzetközi Valuta Alap, a Világ­bank és az UNESCO szakértőkkel képviseltette magát. A tanácskozás a CMOPE, a Füg­getlen T anár-Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége szervezésében folyt. A megbeszélések után az MTI- Press kérdéseire a 14 millió pedagó­gust képviselő szervezet főtitkár- helyettese, Marc Alain Berberat vá­laszát. — Itt szerzett tapasztalatai alap­ján súlyosnak ítéli-e a magyar közok­tatásgondjait? Van példaértékű magyar kezdeményezés — Úgy látom, a közép-kelet- európai térség kormányai fordítva ülnek a lóra, amikor mindenáron az eddigi gyakorlat ellenkezőjét erőlte­tik — véli Berberat út. — Az erős központosítás után most hirtelen az oktatás összes terhét és felelősségét az önkormányzatokra testáljak. Azonnal látható eredményekre tö­rekszenek, bizonyára ezért hiányzik az átgondolt oktatáspolitikai elkép­zelés. Magyarországon egyébként sosem tekintettük elmaradottnak az oktatást, sőt némelyik pedagógiai újításuk elismerést keltett a szakmá­ban. Elég a Kodály-módszert emlí­tenem. A térségre jellemző gondok azonban önöknél is érezhetők. Úgy tapasztaltam, a szakképzés van a legsúlyosabb helyzetben, mivel na­gyon szűk körű ismereteket ad. Pe­dig a holnap munkavállalóit képessé kell tenni arra, hogy váltani tudja­nak, ha szükséges. Ez a nyugati tár­sadalmakban régóta követelmény. — Az esélyegyenlőség fontosságát az elfogadott nyilatkozat is hangsú­lyozza. Nálunk azonban a vidéken élők helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint a budapesti vagy akár a városi lakosoké. Az ön hazájában a pici települések diákjai milyen kilátá­sokkal indulnak nagyvárosi társaik mellett? Gazdag város — szegény vidék — Amit most szóba hozott, ez az qgyik legnagyobb aggodalmunk. Az első intézkedések, amelyeket a ma­gyar kormány tett az iskolarendszer megváltoztatására, a meglevő egyenlőtlenségek megszüntetése he­lyett csak fokozta azokat! Ahogy hallottam, itt minden tanuló azonos oktatási támogatást kap. Mindegy hol él, kis faluban vagy Budapesten. Higgyék el, ez nem jó megoldás. Én jártam olyan helyen, ahol ezt az alapelvet alkalmazzák már sok éve. Peru fővárosáról, Limáról van szó. Ott is a városi hatóság feladata a he­lyi oktatás feltételeinek a biztosítá­sa. És megfordultam olyan iskolá­ban, ahol az épületnek nem volt tete­je és nem volt szék, amire leülhettek volna a gyerekek. Mindez azért volt így, mert szegény volt a helyi ható­ság. Ugyanakkor a gazdagok lakta városrészekben mindent megkap­tak a diákok. Az ott befizetett sok adóból a legkorszerűbb eszközök­kel szerelték fel az iskolát; természe­tes volt, hogy számítógépekkel dol­goztak a tanulók! A példáknál maradva, E^erberat úr felidézte pályája indulását. Svájc­ban, egy csodálatos pici faluban kez­dett tanítani, amelynek mindössze 140 lakója volt. Ám a 2 tanteremből álló iskola olyan jól ellátott volt, akár a nagyobb, városi. A gyerekek semmiben sem szenvedtek hiányt, s ő is ugyanannyi fizetést kapott, mint a nagyvárosban dolgozó kollégái. Mégpedig azért, mert a falu hatósá­gának csupán az oktatás összköltsé­gének 5 százalékát kellett fizetnie. A további 95 százalékot a központi kormány biztosította. Ez ma is így van, ezért nincs különbség a falusi és a városi diákok lehetőségei között. A térségben azonosak a gondok — Ha a helyi hatóságok rendsze­rével együtt nem vezetik be az okta­tás ilyen megkülönböztetett támo­gatását, akkor Magyarország ha­marosan Latin-Amerikához hason­ló helyzetbe kerül — állítja a CMO­PE főtitkár-helyettese.—Az önkor­mányzatoknak ugyanis sem emberi erőforrásuk, sem anyagi lehetősé­gük nincsen a rájuk zúdult rengeteg feladat elvégzéséhez! És ez az őrült helyzet—úgy tudom—nem csak az oktatásra jellemző. — Három napon át az oktatás gondjairól volt szó- Budapesten, a nemzetközi tanácskozást mégsem tisztelte meg jelenlétével a magyar művelődési miniszter. Ezek után mit gondol, lesz foganatja nálunk a 22 szervezet által elfogadott nyilatko­zatnak ? —- Itt most nem kizárólag a ma­gyar helyzettel foglalkoztunk, érdek­lődésünk az egész térségre kiterjed. A gondok és a tennivalók megtárgya­lása volt a feladatunk, hogy kellő in­formációval segítsük a pedagógus­szakszervezeteket. Mert ahhoz, hogy harcolni tudjanak, kormányuk part­nerévé kell válniuk. Tudjuk, milyen fájdalmas út áll még a térség országai előtt. A Bibliából vett hasonlattal él­ve úgy is mondhatnám, az utat hulló könnyek jelzik. Hogy végig tudjanak rajta menni, ahhoz erős szakszerve­zetekre van szükség, mert ez az egyet­len biztosíték arra, hogy demokrati­kus lesz az átmenet. Sajnálom, hogy nem volt részünk abban a megtisztel­tetésben, hogy az oktatásért felelős miniszterrel véleményt cserélhettünk volna. Talán ő nem is tudja, a tájéko­zódás milyen kiváló lehetőségét mu­lasztotta el. Közvetlenül értesülhetett volna arról, hogyan éreznek a taná­rai, s mi történik oktatási téren a tér­ség más országaiban. Az önök mi­niszterei bizonyára nagyon elfoglal­tak, ezért csak azt remélem, állásfog­lalásunk eljut az oktatási tárca veze­tőjéhez. Talán majd legközelebb, ha Budapesten járok, módom lesz sze­mélyesen is szót váltani vele a gon­dokról. (MTI-Press) FALUTELEFONOK EURÓPAI HITELBŐL Mikor lesz korszerű telefonhálózatunk? Magyarországon változatlanul és makacsul tartja magát a telefon- vonalak — kivált a korszerű igé­nyeknek megfelelő szolgáltatása — hiánya. Különösen aggasztó a helyzet vidéken, ahol a rendszer- váltással a társadalom elé tűzött fejlődés talán első számú akadálya az infrastruktúra európainak nem is nevezhető volta, kivált az út- és távközlési hálózat kiépítetlensége, elavultsága. Csak telefonhelyzet van... Év eleji adatok szerint az ország 19 megyéje közül 4 (a telefonháló­zat automatizálása alapján) a kö­zepes szintet sem éri el. Nógrád áll a negatív lista élén, ahol 121 hely­ségből mindössze 2 rendelkezik au­tomatizált központtal, s ez csupán 1,7 százaléka a megye települései­nek. Jász—Nagykun—Szolnok, Szabolcs és Borsod-Abauj-Zemp- lén is a gyengén ellátott megyék közé tartozik. Ha hozzájuk számít­juk a 7, közepesen automatizált megyét, ahol a települések leg­alább 30 és legfeljebb 48,6 százalé­kában van ilyen telefonközpont, akkor kitűnik, hogy megyéink többsége, összesen 11 ugyancsak rászorul a telefonhálózat korszerű­sítésére. Ilyen alaphelyzetben akár nemzetmentőnek is nevezhetnénk a Magyar Távközlési Vállalat (MATAV) úgynevezett faluprog­ramját, amely nem kevesebbet ígér, mint — az elkövetkező három év alatt — az országos távhívóhá­lózat korszerű technikai eszközök­kel megvalósuló dinamikus fejlesz­tésével egyidejűleg megteremteni az alapját a falvak távközlési elma­radottsága felszámolásának. Az első szakaszban ezer helységgel számolnak — Az elmúlt évtizedek fejleszté­sei a városokat és az iparvidékeket célozták meg, emiatt az ország 3069 helységének mindössze 38 százaléka, 1284 település kapcso­lódik az országos távhívóhálózat­ba. A települések többségében — 1785 helyen — még kézikapcsolás­sal működik a hálózat, sőt: 1200 helységben ezt a szolgáltatást is csak a postahivatal nyitvatartási ideje alatt veheti igénybe a lakos­ság. Záróra után csak a segélykérő telefon áll rendelkezésre ezeken a helyeken — összegzi az éppen de­rűs mai helyzetképet Szabó Gyula főosztályvezető. — Kérem, e bevezető után ismer­tesse: milyen változás remélhető a faluprogramtól? — A program egyik alapvető célja, hogy az ország valamennyi településén nonstop, az az 24 órás folyamatos szolgáltatást nyújtsa­nak a telefonközpontok. Ezzel párhuzamosan azt kívánjuk elérni, hogy a három év alatt legalább 1000 helységet bekapcsolhassunk a távhívóhálózatba. Hogy ez milyen előnnyel jár mind a helyi előfize­tők, mind pedig az őket hívók szempontjából, azt — gondolom — nem kell ecsetelnem. — Ezek szerint a programnak ez a része kétirányú: korszerűsítést és fejlesztést egyaránt tervez. — Igen. A jelenleg kézi kapcso­lással működő 23 és fél ezer tele­fonállomásunk korszerűsítését és 21 és fél ezer új vidéki előfizető bekapcsolását egyaránt lehetővé teszi. — Milyen műszaki megoldások és berendezések révén? — Terveinket a mai fejlett tech­nikai eszközökre számítva készí­tettük, zömmel külföldi techniká­ra. Olyan alaphálózatot szeret­nénk végre létrehozni, amire a ké­sőbbi fejlesztések is ráépíthetők. Optikai rendszerek, előfizetői mik­rohullámú rendszerek létesítése szerepel terveinkben. — Ez nem kevés pénzt igényel, s hacsak nem emelnek nagyot az elő­fizetői díjakon, akkor néhány éven belüli, gyorsnak nevezhető megté­rüléssel aligha számolhatnak . . . — Márpedig a lakosság mai helyzetét és teherbíró képességét ismerve jelentős díjemelést most nem tervezhetünk. A sor végén kezdik a fejlesztést — Akkor miből valósulhat meg a program ? — A MATÁV előrehaladott tárgyalásokat folytat az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal egy 50 millió dolláros kölcsönről. Reményeink szerint ezt a hitelt meg az idén jóváhagyták, s ha pont kerül a szerződésre, az összeget sa­ját erőnkből ugyanennyivel meg­toldva megkezdődhet az érdemi munka. — Hol kívánják kezdeni? — Az országnak azokon a terü­letein, ahol a.legrosszabb a helyzet. Vagyis Észak- és Kelet-Magyaror- szágon. Jó trükk — de rá is lehet fizetni A pénztárgéptrükk nem új, de jó. Ha bejön, a haszon legkevesebb hatvanezer adóforint (ennyibe ke­rül áfástól a legolcsóbb gép). És eddig bejött... A vállalkozók — kereskedők stb. — kötelesek olyan pénztárgé­pet beszerezni, amely pontosan számon tartja tevékenységüket. Vannak olyan gépek, amelyek megfelelnek az APEH által szabott követelményeknek is. Ha ilyet vesznek, annak az árát mindenes­től megkapják. — Elvileg nagyon jól van kitalál­va a rendszer — mondja az egyik legnagyobb pénztárgép-forgalma­zó cég, a Microsystem kecskeméti, Arany János utcai szalonjában Va- rasdyné Forró Anna. — Az ügyfél bejön hozzánk, kitölti a megrende­lőlapot, mi ezt lepecsételve elfo­gadjuk. — Ez a gyakorlatban is egysze­rűnek látszik. — Az is. Egészen addig, amíg a gép meg nem érkezik. — Miért? Hiszen csak el kellene vinni. —Éppen ez az. Hogy nem viszik el. — No, ezt már nem értem. — Pedig egyszerű — kezdi a ma­gyarázatot az üzletasszony. Vannak, akiknek nincs szükségük a gépre, ám jól tudják, hogy az APEH-nál elég bemutatni a meg­rendelést, mert arra már megkap­ják a vételár összegét. Bemutatják tehát a papírt, fölveszik a pénzt — a gép pedig ittmarad a nyakun­kon, és vagy kifizetjük, vagy mint készlet után, fizethetjük a 44 száza­lékos kamatot. — A trükkhöz tehát kell az APEH is. — Mi olyan gépek árát térítjük vissza a vállalkozóknak — 48 ezer­től 100 ezer forintig darabonként — amelyek egy általunk megsza­bott minőségnek megfelelnek. Me­móriájuk kitörölhetetlen, ponto­san regisztrálják az árbevételt — ezek alapján nem lehet eltitkolni a jövedelmet, tehát az adó pontosan megállapítható és befizethető tájékoztat az alaptudnivalókról Martonosi József, az APEH keres­kedelmi osztályának vezetője. A Bács-Kiskun megyei adószakér­tő természetesen hallott már a pénztárgéptrükkről. ■ — Úgy vélem, hogy a trükközők vásárra viszik a bőrüket — kom­mentálja a vásárlás nélküli vissza- igényléses módszert Martonosi Jó­zsef. — Meglehetős rendszeresség­gel mindenkit ellenőrzünk. Ha azt találjuk, hogy a gép nincs sehol, akkor a bírság az árának az 50 százaléka lehet, ráadásul 44 száza­lékos késedelmi kamatot is meg kell fizetni. Ez pedig összesen majdnem kétszer annyi pénz, mint amennyit be lehet kasszírozni . . . — Újabban azt is hallani, hogy a visszatérítéses rendszer megszű­nik. Igaz lehet ez? Nem tudok róla, hogy ki­mondták volna rá a nemet. Külön­ben is, 1995-ig még létezhetnek szoros elszámolású üzletek, ame­lyekben tehát csak 1996-ban kell speciális gépeket beállítani. Az azonban ettől függetlenül is tény, hogy aki akarta, eddig is beszerez­hette a gépet. Egy — ki tudja milyen okból — név nélkül nyilatkozó vállalko­zó ekképpen foglalta össze a pénz­tárgépügyet. • A szóban forgó bűnös tárgy. Én magam, a megrendelés után kitöltöttem az APEH megfe­lelő áfa-visszaigénylő nyomtatvá­nyát, ráírtam az aljára, hogy pénz­tárgépről van szó. Pár hét múlva a számlakezelő bankom értesített, hogy megjött kilencven-valahány ezer forint: a gép ára. Becsületes ember vagyok, két hónap múlva a vásárlást elintéztem, de közben természetesen ingyen használtam ezt az összeget. Ha mondjuk tiz gépről van szó, majdnem egymilli­ót kaptam volna, és fölteszem, azt is ugyanígy forgathattam volna. Van megoldás? Pofonegyszerű! A vállalkozó előbb fizet, bemutatja a csekket — és nem a megrendelést — és utána visszakapja a pénzt. B. J. Ingakísérlet a szombathelyi székesegyházban Hitelgarancia­egyesületek, kisbankok, kisbiztosítók — A vállalkozások működésé­nek hazánkban jelenleg az a leg­főbb akadálya, hogy rendkívül kedvezőtlenek a hitelfelvételi lehe­tőségek — állítja Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsé­gének elnöke. Ezért az IPOSZ több olyan kezdeményezéssel lép a nyilvánosság elé, amely érzékelhe­tően jobbítja a pénzügyi feltétele­ket és hozzájárul a hazai és külföl­di vállalkozások számának növelé­séhez. — A fejlett piacgazdasággal ren­delkező országokban bevált mód­szerekkel kívánunk élni —: nyilat­kozta Szűcs György a Ferenczy Europress munkatársának. — Bő­víthetjük a hitelek igénybevételé­nek lehetőségeit például az úgyne­vezett garanciabiztosítással. En­nek lényege az, hogy 40-80 iparos egyesületet hoz létre, s a tagok ke­zességet vállalnak egymásért, sőt a kockázat 50 százalékát is átvállal­ják a kölcsönt nyújtó banktól. Je­lenleg szervezés alatt álló egyesüle­teinket már erre figyelemmel ala­kítjuk ki, s a szervező munkában szem előtt tartjuk á nemzetközileg bevált eljárási szabályokat. Kis­bankok, kisbiztosítók hálózatának kiépítésével is igyekszünk olyan közgazdasági struktúrát teremte­ni, amely kedvezőbbé teszi a mű­ködés körülményeit. — A hitelgarancia-egyesületek, elgondolásaink szerint, a gazdaság egészét behálózzák majd. Úgy vél­jük, hogy a versenysemlegesség el­ve alapján mindehhez az állam is csatlakozhat. Ha például a kor­mány segíteni akarja a kisvállalko­zókat, tokét helyezhet el ezeknél a biztosítóknál. A hitelkérelmek el­bírálásában ugyan nem vehet részt, de azt megteheti, hogy csak azokban az intézményekben kép­viselteti magát, amelyeknek fejlő­dését nemzetgazdasági szempont­ból fontosnak tartja. Ha tehát, mondjuk, a mezőgazdaságot te­kinti húzóágazatnak, akkor a far­mergazdaságok garanciabiztosító egyesületéhez csatlakozik. — A hitelhez jutást egyébként segíteni fogja az IPOSZ-bank is, amelyet már korábban szerettünk volna létrehozni. A késedelmet a banktörvény hiánya okozta — most viszont ez az akadály elhá­rult. Szakértőink elkészítették a megvalósíthatósági tervet és ha­marosan megkezdjük a részvény- jegyzést — mondta befejezésül az IPOSZ elnöke. Ferenczy Europress A Szombathelyi Egyházmegye, a megyei közgyűlés és a városi közgyűlés, valamint a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Kunc Adolf születésének 150. évfordulóján emlékülést szerve­zett Szombathelyen, amelynek keretében bemutatták az egykori tudós főpap ingakísérletét, mivel a Föld forgását bizonyította. Az 1880. augusztus 26-án elvégzett ingakísérlet alapján 30 méter magasba rögzítették az ingát a székesegyházban, ahol az 30 kg- os súlyával — amelyet Gotthárd Jenő asztrofizikus készíttetett a Ganz-Művekben —, II. fokon­ként döntött el egy bábut. (MTI fotók) # Pauer István, a volt premontrei iskola tanára indította útjára az ingát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom