Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-13 / 266. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1991. november 13., 7. oldal Kedves Olvasóink! Összeállításunkat olvasva, bizonyára többen méltatlankodnak — akik ugyancsak írtak szerkesztőségünknek erre az oldalra szánt levelet —> miért nem látják viszont írásukat? Elsősorban azért, mert sok levelet hozott a postás, ezért a terjedelmesebbek, illetve „időtál- lóbbak" közül kénytelenek voltunk néhányat egy héttel későbbre tartalékolni. Ugyanakkor előnyt adunk azoknak az olvasói leveleknek, melyeknek közérdekű vonatkozásai is vannak. Ezután is elsősorban az ilyeneket várjuk Tisztelt Olvasóinktól. (A szerk.) Ki ismerte Sörös Lajost? ÜRESSÉG A mai helyzetben nehéz a kiskorúaknak az életben. Semmi sem lelkesíti őket. hogy tanuljanak, hogy valamivel érdemes foglalkozni. Szomorúan veszem tudomásul, hogy már az általános iskolában elkezdődik a pangás és a nemtörődömség a gyermekekben. Mintha muszájból kellene tenniük, amit tesznek. Úgy érzem, nagyobb figyelemmel kellene lenni a gyermekek iránt. Mert így nem lesznek érdemes magyar polgárok az emberpalántákból. A munkanélküliekkel is ugyanez a helyzet. Nincs lehetőségük. Ha lenne, akkor elutasítják őket mások miatt. Elkeserítő ez a helyzet, hogy a magyar polgárt kirúgják a munkahelyéről, hogy egy menekültet beültessenek a helyére. Biztos, hogy a menekülteket is kell segíteni, ez emberi dolog. De ilyen módon a magyarokban gyűlöletet és utálatot ébresztenek a más országból jött emberek iránt. Ürességet veszek észre mindenhol a gyermekek és a felnőttek körében ... Maradok tisztelettel: Sárdi Miklósné Helvécia, Gazdaság dűlő 23. KÖNNYFAKASZTÁS A O któber 22-én este elmentem barátommal az Akadémia körúti Robinson Klubba. Százforintos belépődíjat fizettünk. Majd, hogy a táncolásban ne zavarjon bennünket, a kabátunkat leadtuk a ruhatárba 10-10 forintért. Ezután történt az a felháborító eset, hogy később, tánc közben valaki ötször könnyfakasztó gázsprayt fújt a parketten táncoló emberek közé. Pánikszerűen menekültek kifelé, a friss levegőre, mert mindenkinek marta a szemét, erős köhögést és tüsszentést okozott a könnygáz! Az est további részében is ért bennünket egy pár „meglepetés”. A büfépultnál egyszer 14, másodszor 100 forinttal kért többet a kiszolgáló. Bizonyára véletlenül tette, mert az általa mondott összeg és a visszakapott pénz megszámlálásakor ellenőrizve az összeget, helyrehozta tévedését, és pótolta a pénzt. (Ha később számoljuk meg és jövünk rá a tévedésre, akkor is visszakaptuk volna tőle?) Éjfél után, egy óra körül ért bennünket az igazi bosszúság! A ruhatári jegy felmutatásával kértük kabátjainkat a ruhatárostól. A ruhatáros és a tulajdonos úr felesége közölte velünk, hogy a kabátokat nem tudják átadni, mert eltűntek. Ott álltunk egy szál ingben és nadLevélváltás • Sörös Lajos 1943. szeptember 14-én bevonult katonai szolgálatra. Hadműveleti területre vitték. A Magyar Királyi, 55. sz. honvéd utász zászlóaljában teljesített szolgálatot. Felesége, családja azóta sem látták. Kedves, idős felesége még mindig haza várja. Mivel erre, ennyi idő után már aligha van hajszálnyi remény is, lánya, Túri La- josné (Kecskemét, Bíró Lajos u. 12.) eltűnési vagy halotti bizonyítványt szeretne kiállíttatni édesapjáról, hogy anyja megkaphassa a hadiözvegynek járó kiegészítést. A szükséges iratokkal nem rendelkeznek, ezért kérik, jelentkezzen tanúként, aki bizonyítani tudja, hogy Sörös Lajos hadifogoly volt. .. • ez gazság Lapjukban gyakran olvasok ilyen-olyan helyi adóról, meg mindenről, csak arról nem, hogy a teherfuvarozók mikor tűnnek már el az utcákról, közterekről. Könnyű nekik, keresik a milliókat és még a közterületeken is igénybe vehetnek 15-20 métert. Velem meg, ha kivi- szek a piacra egy kosár valamit, mindjárt 20-30 forintot fizettetnek azért a néhány centi helyért, amivel én semmit nem rongálok, nem úgy, mint ők, akik az utat tönkreteszik, zavarják az utca nyugalmát. Nekik mindent lehet, akkor nekünk miért kell parkolási díjat fizetni öt percre is, ha valahol leál- lunk? Igazság ez? Nem hiszem, mert ez csak gazság. Már két éve hallom, hogy nem parkolhatnak az utcákon teherkocsik, de azóta is változatlan a helyzet. Kecskemétnél kisebb városokban már régen megoldották ezt. Az önkormányzatnak csak itt nincs szüksége a nagy pénzű emberek pénzére, csak a szegény emberekére, mert azokra mindenféle adót meg helyfoglalási díjat ki lehet szabni? Nehogy azt higgyék, hogy a szegény ember nem éri fel ésszel az ilyeneket! Akinek sok pénze van, annak mindent lehet, még ha a másik ember rovására megy is,' mert ők mindent el tudnak intézni pénzzel. Azok az árusok nem foglalnak akkora helyet, mint ezek a pótkocsis teherautókkal. Úgy látszik, hiába vannak a területfelügyelők, azok is becsukott szemmel járnak. Nézzenek szét szombaton meg vasárnap, s meglátják, hogy mi van az utcákban: szerelőműhelyek, kocsimosók. A bérházakban lakókhoz viszik a kocsikat a haverok, ott mossák- szerelik az utcán járműveiket. Sokszor bokáig ér a víz a kocsimosástól. Disznóvágáskor meg a véres vizet mind az utcára öntik ki. Vagyis, úgy látszik, egyeseknek mindent lehet... Szappanos Elek Kecskemét, Pehely u. 7. A Petőfi Népe 1991. október 24-ei számban megjelent, Aggódás Angliából egy kecskeméti elesettért című cikkre reagálva tájékoztatom Önöket az alábbiakról. A cikkben szereplő, 72 éves, egyedülálló személy egy ízben kereste fel a kecskeméti polgár- mesteri hivatalt, amikor is kérésének eleget téve, egyszeri rendkívüli segélyben részesült, tüzelővásárlás címén. Személyes beszélgetés alkalmával a következőket tudtuk meg: Angliában élő barátnője (aki legutóbb 3 évvel ezelőtt volt Magyarországon látogatóban) rendszeres levelezésben áll újságokkal, S ő volt most a következő téma. Tőle segítséget, hogy esetét — nem is egészen valósághűen — megjelentesse, nem kért, sőt, barátnője viselkedését sértőnek és felháborítónak tartja. Egészségi állapota miatt időnként ágyhoz kötött. A felajánlott házi gondozást köszönettel visszautasította, miután jó szomszédai ilyen esetekben segítségére vannak. Az igénybe vehető támogatási lehetőségekről tájékoztattuk. Jelenleg sem anyagi, sem természetbeni segítséget nem igényel. Mészárosné Juhász Sarolta csoportvezető, polgármesteri hivatal Kecskemét * Az október 30-ai Fogadóórákon című jegyzet egyik szemelvénye arról szól, hogy egy mosóportért 80 helyett 88 forintot ütött be a pénztáros a gépbe, egyik este, a kecskeméti Alföld áruház élelmiszer-osztályán. A tévedést, a vevő figyelmeztetésére, időben korrigálta. A megjegyzésre levelet kaptunk az áruházból. Néhány héttel ezelőtt újságjuk foglalkozott a petőfivárosi utak lassítói- val. A mai napon a Tavaszmező utcában mentem autómmal, körülbelül 30 kilométer/óra sebességgel. Tudom, hogy ezen a városrészen 40 kilométer/ óra sebességgel lehet közlekedni. Megjegyezni kívánom, hogy a lassító előtt megálltam, de, sajnos, az első lökhárító alatti spoylerem még ilyen sebességnél is leért és megrepedt. Kérdezem, ki az az ember, aki vette a fáradságot, hogy ilyen kivitelezésben készítsen el — vagy készíttessen el — egy lassítót? Ki fizeti Még soha nem írtam lapjuknak, pedig emlékezetem szerint több mint 10 éve előfizetőik vagyunk férjemmel. Most mégis megkérném Önöket, írják meg köszönetemet a Kun- szentmiklósi Ktsz Alapítványnak. .Halottak napján, mint mindig, már 12 éve, drága édesapám sírjához utaztam. A síron egy kedves kis koszorút találtam, rajta kis szalagon a szöveg: „Megemlékezésül a Kun- szentmiklósi Ktsz Alapítvány”. Olyan megható és kedves volt ez számomra, amit leírni és elfelejteni nem tudok soha. Édes„ Tisztelt szerkesztőség! Amikor az esetről tudomást szereztünk, a pénztáros tévedését elismerte. Egyben azt is elmondta, hogy azonnal helyesbített, a vevőtől a valós 80 forintos árat vette át, és szíves elnézést kért tőle. Mivel az érintett dolgozó munkájára hasonló jellegű kifogás nem érkezett, munkáját mindig lelkiismeretesen végezte, az esetet csupán tévedésnek tudom minősíteni. Ezért a vásárlótól ezúton is elnézést kérek. Nem tudok egyetérteni a cikk ironikus hangvételével és az egyoldalú tájékoztatással. Csupán azt kérdezem: a cikk írója még soha nem tévedett munkája során? Kérem a fentiek szives megjelentetését. Üdvözlettel: Domokos Gábor áruház-igazgató” * Kedves Domokos úr! A cikkíró — mint bárki a maga munkaterületén — nyilván tévedhet. Egy vásárlóval is megeshet. Arról viszont nem tehetett a vevő, hogy a pénztárgépbe történt téves beütés (plusz 8 forint) éppen neki jutott. Másoknak is juthatott volna, .ilyen alapon. Nem csinált belőle nagy ügyet, csupán szólt, és ezzel elintézettnek vette. Viszont örömmel látta később, a lapunkban közölt észrevétele után, hogy a második vásárlásakor már minden stimmelt, nem volt hiba a számolásban. Ezzel megerősítette a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség tapasztalatát, hogy az idén az üzletek pénztárosai elenyésző számban tévedtek a vevők kárára. Kívánom, hogy így legyen az év végi vásárlásoknál is! Tisztelettel: Kohl Antal meg a káromat? Egy ilyen spoyler 42 ezer forintba kerül. Szeretnék választ kapni arra, kinek az ötlete volt az ilyen módon kreált lassító?! Vagy egyáltalán van rá engedély? Ha van engedély, tervező tervezte? Mozsárné Náczi Éva Kecskemét (Ugyanezeket kérdezzük mi is Kecskemét város polgármesteri hivatalának illetékesétől. A szerk.) apám, néhai Keresztes János 1968-ban ment nyugdíjba, és valaki mégis megtalálta az ő nevét és felkereste a sirját. Köszönet ezért a szívet melengető, fájó, de mégis jó érzésért, amit nekünk, három leányának és feleségének adtak ezzel a kis koszorúval. Köszönöm a Kunszentmiklósi Ktsz Alapítvány vezetőségének, akik még a halottaik- ról is megemlékeznek. Pintér Gyuláné Keresztes Irén Fülöpszállás, Bocskai u. 2. Ki fizeti meg a káromat? Köszönet a kunszentmiklósi alapítványnak PARKETTEN — KABÁTLOPÁS A RUHATÁRBAN! Egy este a Robinsonban rágban, kint fagypontra csökkent a hőmérséklet. Körülvettek bennünket a klubban dolgozó urak és hölgyek, kérdezgették, hogy mi történt. Elnézést kértek, hangoztatták felelősségüket, majd kaptunk egy elismervényt, hogy a kabátokat valóban átvették megőrzésre. Valaki gúnyosan szólt a tömegből: talán dollárban kérjük a kártérítést? így került az elismer- vényre 365 dollár érték. Kértük a tulajdonostól, írja alá ő is az elismervényt, és követeltük a kártérítést. A hangnemünkre hivatkozva, azt mondta, hagyjuk el a helyiséget, menjünk haza. (A kabátomban volt az összes iratom és az autóm indítókulcsa.) Szóbeli ígéretet kaptunk, hogy a Robinson Klub költségére hazamehetünk taxival. Október 23-án, délelőtt elmentem a klub társulajdonosához, Bodor Gyulához panaszt tenni. Elismerte a felelősségüket. Két ajánlattal állt elő. Vagy készíttet nekem egy szűcs ismerősével egy olyan bőrkabátot, amilyet én akarok, ha leteszek neki 9 ezer forintot (ezt feltételül szabta), vagy mehetek a bíróságra. Ezután feljelentést tettem a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki elvitte a bőrkabátjainkat. (Az irataim időközben előkerültek. A tettesben legalább volt any- nyi „becsület”, hogy azokat eldobta a Robinson Klubban.) Még azon a héten, pénteken 21 órára behívtak minket a klubba, hogy a másik társtulajdonossal is beszélhessünk a kárrendezésről. Azzal az úrral, aki kedden este eltanácsolt bennünket a szórakozóhelyről. Magunkkal vittünk egy tanút is. Követeltük a kabátjaink árát, vagy: vásároljanak nekünk egy-egy bőrkabátot. Elmondtuk azt is, hogy ha nem fizetik ki a kabátjaink árát, és elnézik, hogy míg a nyomozás nem zárul le, pulóverben ázunk és fázunk, nyilvánosságra hozzuk az október 22-én este történteket. Válaszként a társ- tulajdonos az ajtóra mutatott. Nem tudom, miért nem fizetnek a tulajdonosok, hiszen ha sikertelenül zárják le a rendőri nyomozást, a biztosító fizet. A klubnak van biztosítása — erről tájékoztattak bennünket. Kiss Csaba, Kecskemét, Hernád u. 7. A Hungáriánál csak fizetni kötelező? Alul is írott Lévai Ferenc, Izsák, Gödör utca 23. szám alatti lakos, a következőket szeretném kérdezni: 1991. október 15-én, 18 óra 15 perckor hazafelé tartottam 1200- as Lada személygépkocsimmal. Amikor a Kölcsey utca 15. számú ház előtt jártam, szembe jött egy személygépkocsi, és amikor elhaladt mellettem, egy tégladarab repült a szélvédő üvegem bal oldali alsó részéhez és betörte azt. Azonnal visszafordultam és a kocsi után mentem, mert a tükörből láttam, hogy a Kodály utcai garázsokhoz bekanyarodott. Elmondtam a tanárnőnek, hogy mi történt. Ő, bár nem vett észre semmit, készséggel állt rendelkezésemre és adott egy betétlapot. Október 21-én felkerestem a Hungária Biztosító Pető nevű kárrendezőjét, aki lekezelő módon a következőket mondta: azt a tégladarabot, ami az én szélvédőmet kitörte, egy kis Polski Fiat nem tudta feldobni, és hogy neki ne magyarázzak, mert ez visszaélés is lehet, őszerinte. Kérdezni szeretném, ha az adott időben és körülmények között törte ki a szélvédőmet a tégladarab (mert sötét volt, oldalt nem lehetett látni semmit), akkor az én károm nem térülhet meg? Vagy a Hungária Biztosítónál csak fizetni kötelező? Lévai Ferenc, Izsák, Gödör u. 23. Rafinált öntőmester Amennyiben az önök lapjában közölnek Olvasók írják vagy hasonló című rovatot — Vas megyei lévén, ezt nem tudhatom —, úgy szíveskedjenek nyilvánosságra hozni alábbi esetemet egy kiskőrösi iparossal. A Vas Népe című napilapban olvasta Fritsch Miklós kiskőrösi öntőiparos hirdetését. Megkerestem levélben a mestert, érdeklődve, hogy milyen áron és határidőre tudna részemre cukorkaöntő formát készíteni. Kedvező válasza után feladtam részére a rendelésem. A baj a teljesítéssel volt. A vállalt tíznapos határidő helyett 3 hét múlva küldte a mintákat. S hogy ne Hiánycikkek Kiskőrösön Kérem Önöket, közöljék a lapban bosszúságomat, haragomat, mely sok kiskőrösi ember bosszúsága és haragja. Hátha az illetékesek is olvasnak újságot, vagy mások elmondják nekik. Ebben a városban nagyon sok alkalommal nem lehet kapni sehol napilapokat, ünnepi köszöntőkártyákat, gyermekzoknit, hentesárut, friss kenyeret (holott itt sütik), áremelés előtt egy héttel tüzelőolajat, egyes gyógyszereket stb. A felsorolás több oldalon csak az idő legyen több, az öntőformákból is plusz hármat küldött. A csomagot, sajnos, átvettem, kifizetve a „többletteljesítményért” 1260 forintot. Ezt követően a meg nem rendelt mintákat vissza- küldtem neki, de ő ezeket nem vette át. Történetemet azért írtam meg Önöknek, hogy mindenkit óvjak attól, hogy az említett kisiparostól netán postán rendeljen valamit, mert hasonlóképpen járhat. Ez a magatartás nem növeli az iparosréteg jó hírnevét. Bízom abban, ha valamilyen szervezetben működik, s társai felelősségre vonják. Magyar Ferenc, Győrvar, Béke u. 6. sem férne el... Érdekes módon ezeket a „hiánycikkeket” bármelyik községben, Ke- celen, Soltvadkerten vagy Akasztón, minden különösebb fáradozás nélkül meg lehet vásárolni. V agy talán az is az elmúlt 40 év bűne, hogy Kiskőrös város lett? Az itteniek százai már megszokásból, zokszó nélkül utazgatnak a környező falvakba, városokba, alapvető dolgok beszerzése miatt. Hogy egy kirívó példát mondjak, iskolakezdéskor egyetlen helyen árultak iskolatáskát, ott is csak 8-10 darab volt a készlet. Czibulka Zoltán, Kiskőrös, Attila u. 1. # • NAPJAINK HUMORÁBÓL \ • Lakáskultúra k Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. F. I.-né a Szilágyi Erzsébet utcából Tolnát és Baranyát — majdnem szó szerint — bejárta, mégsem akadt olyan lát- szerészre, aki különleges szemüveget készített volna neki. Az egyik kisiparosnál kidobott tízezer forintot—hiába. Elképzelését nem váltotta valóra. Kecskeméten, az Arany János utcai Ofotértnál viszont azt tapasztalta: ott a szívüket és a lelkűket is kitették az alkalmazottak, hogy szemüvegét távolbalátásra és olvasásra egy lencsével használhassa. Egy Pannikának becézett kiszolgáló még könnyezett is, amikor látta, hogy F. I.-nénak a kívánt szemüveggel mekkora örömet szereztek. Nem töltötte el hasonló elégedettség másik látogatónkat, Holló Józsefnét (Lenin tér 14.). Megpiszkálták a lakásuk előtti távbeszélőkábelt. Azóta, ötödik napja, süket a telefonjuk. Emiatt kútba esett az autóhirdetésük; a néma telefon miatt egy-egy érdeklődő csak a távbeszélőnévsorból vadászhatta ki, hogy hol is van a 20-200. A szívbeteg Hol- lóné szerette volna jelenteni a hibát a távközlési üzemben, ám a vezetőhöz nem engedték be. Az asszonynak az volt a benyomása, hogy Gyenes Gézát hét lakat alatt őrzik. Kurucz Lászlónénak csak akkor elég a nyugdíja a Rákóczi út 21-ben, ha nincs állandóan otthon. Megteheti, hogy havonta 8-10 napot Budapesten élő lányánál töltsön. A szülő-gyermek jó kapcsolat révén megspórolhat egy kevés pénzt, ami viszont később elúszik a vízzel. A kecskeméti bérházban ugyanis — átlag- számítás alapján — havonta 12 ezer liter vízért kell fizetnie. Ezt sokallja. Javasoljuk a 38 négyzetméteres lakás bérlőjének, hogy szereltessen föl magának külön vízórát. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy figyelemmel kísérhesse fogyasztását. Lénárt Józsefné Gyuris Julianna kecskeméti olvasónk dokumentumokkal a kezében a következő panasszal kereste meg szerkesztőségünket: — Először édesanyámat, majd ez év május 15-én édesapámat veszítettem el. Velünk éltek. Egyetlen leányuk vagyok. Évek óta én vettem fel szegény édesapám nyugdíját, ami 6455 forint volt. Tudta ezt a postás is, s mégsem adta át a májusi járandóságot, hanem azt visszavitte a kecskeméti postának. Az még májusban a 1066/1991. ragszámon elküldte a fővárosi központi postahivatalnak, ahonnan a nyugdíjfolyósító igazgatósághoz kellett volna eljutnia a pénznek. Azonban mind ez ideig nem ért oda, hogy ők ismételten feladhassák nekem. November van. Szóltam már a nyugdíjfolyósítónak is, akik elismerik, hogy még az a pénz jár nekem, de úgy tűnik, tehetetlenek. Ők is kérték már a 165- 74042-7 törzsszámú nyugdíj összegét a fővárosi postától, ám azok még csak választ sem küldtek, nemhogy a pénzt. Hová fordulhatok? Ki tette el a több mint hatezer forintot? Egyáltalán: elveszhet a nyugdíj? Az oldalt összeállította: Rapi Miklós
